Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-26 / 48. szám
Ma: Mit várunk egymástól Koncentrálódik a munkásság Egyre több a szaktechnikus Csökkent az alacsony keresetűek aránya A képviselőcsoport üléséről A megyében dolgozó munkások társadalmi helyéről, szerepéről, gazdasági helyzetéről tartott tájékoztatót az országgyűlési képviselők Szolnok megyei csoportjának tegnap délelőtti ülésén az SZMT elnöksége nevében Árvái István, a Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsának vezető titkára. Beszámolója az 1966-tól 1969 évekig terjedő időszakra vonatkozott — Jelentős változás megyénkben, hogy az iparban az építőiparban, a közlekedésben, az állami gazdaságokban és a kereskedelemben dolgozó munkásság lett a joglalkoztatattak legnagyobb rétege — mondotta az előadó. Hatvanezer munkás Mintegy hatvanezer munkás dolgozik jelenleg megyénkben az előbb felsorolt ágazatokban. Ez azt jelenti, hogy az utóbbi években a munkások számának növekedése meghaladja a 31 százalékot Ezen belül is legtöbben az iparban, illetve az építőiparban dolgoznak. Egyre több a szaktechnikusok száma. A tavaly foglalkoztatottaknak 40 százaléka fiatal, 30 százaléka nő. Növekedett a munkásság koncentráltsága is: tavaly 80 százalékuk ötszáz munkásnál többet foglalkoztató üzemben dolgozott Árvái István hangsúlyozta: a munkások többségének termelő és társadalmi munkáját a szocializmus építéséért vállalat felelősség, áldozatkészség. lelkes helytállás, a párt iránti teljes bizalom, a párt politikájának támogatása jellemzi. Több mint tízezer azon munkások szánna, akik tevékenyen részt vállalnak a közéleti munkából. Minden férfi dolgozik Az elért eredmények következményei pártunk helyes iparfejlesztési, ipartelepitől politikájának, hiszen ennek következtében iparosodott jelentősen, Szolnok mevve is. Elég. ha csak a kun-vár csókba települt ipari üzemeket említjük példának. Elértük, hogy Szolnok megyében, a munkaképes korú férfiak foglalkoztatása teljes, a nőknél viszont a foglalkoztatottsági arány 60—65 százalékos. Elhelyezésüket nehezíti, hogy a munkára jelentkezők mintegy 80 százalékának nincs szakképzettsége. A foglalkoztatottság növelésében jelentős helyet kapott a csökkent munkaképességűek elhelyezése: a megyében élő 3690 csokiként munkaképesnek mintegy 40 százaléka dolgozik. Emelkedtek a reálbérek A már említett időszakban Szolnok megyében 10,1 százalékkal nőtt a munkások átlagos kereseti szintje. Ezen belül is legtöbbet az építőiparban (10,4%), a kereskedelemben (15%). A havi átlagkeresetek színvonalát vizsgálva kiderült: az elmúlt években a megyei székhelyű állami iparban és az építőiparban-a munkások csaknem egy harmada 1500, több mint fele 2300, egy tizede 3500 forintig keresett. Csökkent az alacsony keresetű munkások aránya. A keresetek az éves 1,5—2 százalékos bérfejlesztés mellett elsősorban a reáljövedelmek következtében nőttek. Amj a munkások reálbér- jövedelmét illeti: az jelentősebben nőtt. mint a reálbér, elsősorban a foglalkoztatottak számának növekedése miatt. 120 millió forint nyereség- részesedésre Az anyagi érdekeltség ki- terjesztése és a személyi jövedelmek szempontjából jelentős volt az évvégi részesedések kifizetése, mely mintegy 4—5 százalékkal növelte a munkások keresetét. Míg 1966-ban 53,7 milliót, addig tavaly 120 millió forint nyereségrészesedést fizettek ki megyénkben a munkásoknak. Az életszínvonal növelésének jelentős ténvezőjévé vált a munkaidő csökkentése is, melyet részlegesen 1967-ben vezettek be. Tavaly a megye minisztériumi, tanácsi iparában, az építőiparban lényegében befejeztük a 44 órás munkahétre való áttérést A tájékoztató részletesen foglalkozott továbbá a nők, a munkásifjúság helyzetével, a munkakörülmények alakulásával, az üzemegészségügygyei, a társadalombiztosítási kiadásokkal, az üdültetéssel. A megye országgyűlési képviselői a vitában több javaslatot tettek a törzsgárda megbecsülésére, a vállalati lakásépítkezések kiterjesztésére (a Hűtőgépgyár például 1975-ig 30 millió forintot fordít e célra), a szakmunkásképzésre, a munkások műveltségi színvonalának növelésére. ez HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK — j Amennyire természetes, annyira íigyelmzetető is, hogy pártunk Központi Bizottsága egyszerre tárgyalta az ifjúság és a nők helyzetét és a társadalom ezzel kapcsolatos feladatait. Természetes, mert életük, fejlődésük, boldogulásuk számos vonatkozásban összefügg, nem utolsósorban a nevelésügyben, amelynek eredményes voltától az ifjúság jövője függ és amelyben a nőknek mind a családban, mind a különböző oktatási-nevelési intézményekben oly nagy szerepük van. És figyelmeztető, mert ahogy egymással összefüggésben változott meg nálunk olyan nagy mértékben a nők és a fiatalok helyzete, nem függetlenek egymástól azok a problémák, sőt téyes nézetek sem, amelyek megítélésüket, érvényesülésüket számos helyen, alkalommal és vonatkozásban még beárnyékolják. Félreértések elkerülése végett: a tanácskozásról kiadott közlemény teljes joggal állapítja meg, hogy mennyire megváltozott a múlthoz képest akár a fiatalok, akár a nők helyzete, miként gyarapodtak megbecsülésben, képességeik , kibontakoztatásának lehetőségeiben és menynyire jutottak ténylegesen a társadalomban és a magánéletben. Bizonyára aktodnak jónéhányan, akik — miként egy szemfüles karikaturista tüstént kifigurázta — meg őszinc m meg is döbbentei:, mondván; mi többet nyú’t hatnánk még az ifjúságnak és az asszonyoknak?! Csakhogy ezzel a véleménnyel teljesen hiábavaló volna úgy vitába szállni, hogy kimutatjuk: mi mindennel vagyunk még adósak a nőknek és a fiataloknak. Nem meny- nyiségi kérdésről van szó, és nem is elsősorban bizonyos számarányok mechanikus megvalósításáról, még ha egyik másik jogos ifjúsági és női igény teljesítésének vannak is anyagi korlátái. Mi hát a leglényegesebb a Központi Bizottság most nyilvánosságra hozott álláspontjában? Hogy mindenekelőtt megfelelő szemléletre van szükségünk, ha korszerűen és igazságosan akarjuk megközelíteni az ifjúság és a nők problémáit. És hogy ha vannak ilyen problémák, akkor ezek nemcsak a fiataloknak és a nőknek okoznak gondot, hanem szüségképpen az egész társadalomnak. Következésképpen nem reszort- feladatként kell fáradozni megoldásukon és főképpen nemcsak az arra „illetékes” női és ifjúsági intézményeknek, szervezeteknek, hanem a szocialista társadalom minden építőjének és építőelemének a maga helyén, a maga munkájában. Az ifjúság ügye, a nők ügye nem „külön” ügy, nem is különíthető el a társadalmi előrehaladás ügyének egészétől. Közelebbről vizsgálva most már az ifjúságpolitikát és ezrei összefüggésben mindazokat a magatartás-Változatok at, amelyek a fiatalok ilyen vagy olyan megítélésétől függően kialakultak, különösen fontosnak tartjuk a közlemény egyik sarkallatos megállapítását. Azt nevezetesen, hogy a mai fiatalok teljesen mágváltozott társadalmi, gazdasági körülmények között, egy megváltozott világban nőttek fel, és elsőrendűen ez szabja meg azt is, amit mi várhatunk tőlük és azt Is, amit ők várnak tőlünk, szülőktől, nevelőktől, idősebbektől, az egész társadalomól. A családra és az iskolára egyaránt kötelező érvényű szavak. A szülőkre tehát és a hivatásos nevelőkre, akik mostanában annyiszor hárítják egymásra, helyesebben a másikra a maguk magától értetődő kötelességét. Nem vagyunk részrehajlók ebben a régen folyó vitában, és tudatában vagyunk annak, — hogy itt egyik fél a másik nélkül nem sokra megy. — Mégis megkockáztatjuk a kijelentést, hogy ha sok megszívlelni ég tennivaló vár is e téren a szülőkre —, az iskolákra, az oktatási intézményekre még több. Köztudott, mennyi nehézséggel küzdenek a pedagógusok, — mégsem mondhatunk mást: ők tehetnek a legtöbbet a fiatalok korszerűbb, jobb neveléséért. A női egyenjogúság gyakorlati megvalósulásának is vannak még nálunk „fehér foltjai”. Ezek felkutatása és megszüntetése azonban elég jó ütemben halad előre. Nagyobb probléma az, hogy miközben jórészt elhárultak érvényesülésük akadályai, és megszűntek régi gondjaik, új gondjaik támadtak, anyagi és egzisztenciális természetűek és a sok elfoglaltságból adódóak, hogy a munkahelyükön és otthon is helyt kell állniuk, s a kettő sokszor alig összeegyeztethető. Különösen az anyák helyzete sokszor elég nehéz. Az ismert rendelkezések! igen sokat segítettek, de mindent nem oldottak meg. Ám ez sem pénzkérdés csupán. Emberség kérdése is. A tanácskozásokról megjelent közleményből kitűnik, hogy a párt közelebbi és távolabbi intézkedések egész sorának előkészítését kéri az illetékes intézményektől és hatóságoktól, az ifjúság és a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetének további javítása érdekében. De semmi kétséget sem hagynak a közlemény szavai az iránt, hogy mindenféle intézkedés nélkül, már ma ki-ki sokat tehet a maga helyén, a maga hatáskörében a fiatalok és a nők boldogulása, ha úgy tetszik, boldogsága érdekében. h. J. Biztosítottak találkozója Tegnap Mezőtúron a biztosítási hónap egyik programjaként találkozót rendeztek két mezőtúri gyárban, a Fémfeldolgozó Szövetkezetben és a Villamos- és Géptechnikai Cikkek Gyárában. A túrkevei tsz-ek CSÉB-tagjai voltak a meghívottak. A vendégek először a Fém- feldolgozó Szövetkezetbe látogattak el. Elsőként a szerelőműhelyt tekintették meg, ahol NDK exportra modem fénycsövek készülnek. Felkeresték a galvanizáló részleget, majd a festőműhelybe látogattak el. Itt is, ott is kisebb csoportokra szakadva beszélgettek a munkásokkal, tájékozódtak egymás élet- és munkakörülményeiről. A Villamos és Géptechnikai Cikkek Gyárában kisebb fajta árubemutatót láthattak a gyár termékeiből. A találkozó után az Állami Biztosító és a tsz-ek CSÉB intéző bizottsága a túrkeveieket vendégül látta az ÁFÉSZ étteremben. Este 7 órakor a művelődési házban a Szigligeti Színház előadásában a Hosz- szú út az éjszakába című drámát tekintették meg a CSÉB-tagok. Ülést tartott a KSZDSZ elnöksége A munkaidő csökkentéséről szóló 1967. évi kormányhatározat kimondotta, hogy a közlekedésben fokozatosan meg kell közelíteni a havi 210 órás munkaidőt, majd a kormány utasította a közlekedés- és postaügyi minisztert, hogy vizsgálja meg a közlekedés valamennyi ágazatában az ehhez szükséges intézkedéseket. — A KFM előterjesztése alapján az ezzel kapcsolatos eredményeket és a további feladatokat tárgyalta szerdai ülésén a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének elnöksége. A megbeszélésen részt vett dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter. A kormányhatározat nyomán a munkaidő mérséklésére, a túlórák megszüntetésére a közlekedésben és a hírközlésben több intézkedést hajtottak végre A legfontosabb feladat, hogy a közlekedés valameny- nyi ágában legkésőbb 1972- ig elérjék a havi 210 órás munkaidőt. A vasútnál az idén már legalább három százalékkal csökkentik a dolgozók munkaidejét. A közhasználatú autóközlekedésben a havi 210 órás munkaidő elérése csak központi támogatással oldható meg. Módosult a tűzifa maximált termelői és fogyasztói ára Az erdő- és fagazdaságok által eladott és 1970. február 13.—április 30. között elszállított egységes tűzifa maximált termelői árát 6 százalékkal leszállították. A kereskedelmi szervek ugyanezen idő alatt mázsánként legalább 2,50 forinttal olcsóbban kötelesek értékesíteni a tűzifát. Fülemüle perek — fáradhatatlan pereskedők * Az univerzális zseni * Másfélmilliós munkahelycsere •aA világ mezőgazdasága * Némileg csökkent az influenza-járvány Kádár János látogatása az MTI-nél Kádár János elvtárs — Nyers Rezső és Aczél György elvtársak társaságában — szerdán látogatást tett a Magyar Távirati Iroda szerkesztőségében. A vendégeket Lakatos Ernő, a Kormány Tájékoztatási Hivatalának főosztályvezetője és Léderer Frigyes, az MTI főszerkesztője fogadta. Burján Sándor, a belföldi-, Éliás Béla, a külpolitikai-, Horváth Tamás, ai fotó-szerkesztőség vezetője és Borbély György főmérnök ismertették a hírügynökség munkáját A látogatókat végigkalauzolták az MTI közelmúltban elkészült új korszerű hírközpontjában és bemutatták a hírügynökség te- lefotóját és fotólaboratóriumait Megtisztították a Zala folyót A Zala folyó Fenék-pusztai torkolatánál véget ért a vízügyi szakemberek és vízminőségvédelmi műszaki alakulatok küzdelme a folyóba került olajjal. 3 héten át éjjel- nappai harmadfokú védelmi készültségben voltak a vízügyiek, hogy megóvják a kis- balatoni természetvédelmi területet és a Balaton élővilágát az olajszennyeződéstől. A hidrofobizált perlit alkalmazásával sikerrel járt a sokszor dermesztő hidegben kifejtett erőfeszítés. A folyóba került olajat leszedték a víztükörről és a part mentén elégették. Ezt követte a folyó vízparti növényzetének megtisztítása. Az olajtól sreny- nyezett növényzetet lekaszálták és lángszóróval felégették. Az utóbbi napokban már elsőfokúra csökkentették a védelmi készültséget. A vízügyi szakemberek tapasztalatai és számtalan laboratóriumi vizsgálat alapján újólag megállapították, hogy a Balaton vizét semmiféle károsodás nem érte, olaj nem került a tó vizébe. Nem kell tehát aggódniok a magyar tenger Szerelmeseinek, de a halgazdaságoknak és a horgászoknak sein. Biztonsági intézkedések a repülőtereken * A laoszi hazafias erők újabb sikere KÜLPOLITIKAI TUDÓSÍTÁSAINK A 2. OLDALON
