Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-24 / 46. szám

1970. február 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Szolnok megyei tanulmány az V. Nevelésügyi Kongresszus anyagához A Pedagógusok Szakszer­vezete nagy munkát végez az V. Nevelésügyi Kongresszus előkészítésében. Ebbe a mun­kába több megye szakszer­vezeti bizottsága Is bekapcso­lódott egy-egy téma részletes vizsgálatával, megvitatásával és a tapasztalatok összegyűj­tésével. A Kongresszusi Híradó 2. száma közli a napirendre kerülő kérdéseket, ezek kö­zött szerepel „Az Iskolai és az iskolán kívüli nevelő té­nyezők, szervezetek szerepe, együttműködésük szorosabbá tétele” című téma. Ezzel a témával a tantes­tületek nevelési értekezlete­ken foglalkoztak. A külön­böző szintű szakszervezeti bi­zottságok aktívái bekapcso­lódtak a téma megvitatásá­ba, ugyanakkor annak egy részletéről (A gyermek és ifjúsági szervezetek, szerepe az ifjúságra ható nevelő té­nyezők rendszerében) a Peda­gógusok Szakszervezete Szol­nok megyei bizottsága, két másik megyei bizottsággal együtt szakvéleményt is adott. Az elkészült tanulmány a gyermek és ifjúsági szerve­zetek szerepének megítélésé­ben két megközelítési módot alkalmaz. „A gyermek és Ifjúsági mozgalom működési bázisa az iskola. A tanulók... itt ké­szülnek fel a mozgalmi élet­re. Így szükségszerűen adó­dik, hogy a neveléstudomány mellett az ifjúsági mozgalom padagógiájával foglalkozó kérdések is összegeződjenek. A pedagógiával kapcsolatos határterület rendezéséről van szó.” Az életkori sajátosságok miatt az ifjúsági mozgalom elsősorban akcióban tud ne­velni. A romantikus, változa­tos, játékos akciók maradan­dó hatást gyakorolnak a fia­talokra. Legeredményesebbek, legtöbb élményt a kirándulá­sok, akadályversenyek, tábo­rok, nyomolvasás, titkos pa­rancsok végrehajtása, menet- dalversenyek, tanulmányi versenyek, klubestek adnak. A gyermek és ifjúsági mozgalom nevelő tevékeny­ségének összhangban kell lennie a többi nevelési té­nyezővel, csak így tud ered­ményeket elérni. Ez azonban... „...nem min­den esetben zajlik le konf­liktus nélkül. Mindig attól függ, hogy milyen pedagógiai elvekkel és ki tudatosítja a feladatokat, milyen mércével mérnek, hogyan élnek a ki­tűzött és elvégzett munka, a dicséret eszközével, meny­nyire ösztönzik az aktív fia­talokat és mennyire kapcsol­ják be a közömbös, érdekte­len tanulókat.” Nehézséget okoz, ha a moz­galmi munka leszűkül, csak az adott intézmény segítését, hírnevének öregbítését akar­ják vele, mint eszközzel el­érni. Ilyen esetben a fiata­lok a sok, látványos akció­ban elfáradnak, a szereplés mechanikussá válik és nem hoz elegendő sikerélményt Néhány kiragadott tétel is­mertetésével csupán jelezni tudtuk, a legfontosabb — már általánosított — kérdé­seket, amelyek jelenleg fog­lalkoztatják az ifjúsági szer­vezetek tagjait és vezetőit A tanulmány sok iskola konkrét tapasztalatainak összegezéséből született. Szé­lesebb körben való megis­mertetése — esetleg átdolgo­zás, bővítés, konkrét helyi példákkal történő kiegészí­tés után — bizonyára hasz­nos lenne az ifjúsági moz­galom számára. B. A. Új üdülőházak a Balaton partján A téli napokban is folyta­tódnak a nagyarányú üdülő építkezések a Balaton part­ján. A leglátványosabb épít­kezések Hévízen és Balaton- füreden kezdődtek. Hévia központjában a SZOT épít egy toronyépületet. A 14 szintes üdülőszálló egyszerre 412 vendégnek nyújt majd helyet Megkezdték a 300 sze­mélyes bányász gyógyüdülő alapozását, amelynek szálló része 8 emeletes lesz. Balatonfüreden több nagy üdülő építését kezdték meg. Egy 130 lakóegységből álló társas nyaraló építésével már a 4. szintnél tartanak. Az arácsi strand közelében az OKISZ lebontatta faházait és helyébe 80 személyes üdülőt épít. Összefogással épít üdü­lőt több dunántúli megye építőipari vállalata. Tavasz- szal megnyitják Balatonfüre­den a MÁV újabb gyógyüdü­lőjét is, amelyben egyszerre több mint 100 beutaltnak kí­nálnak szálláshelyet A tervek szerint az idén befejezik az állami gazdasá­gok csopaki üdülőjének épí­tését. A siófoki ezüst parton a SZOT a következő ötéves tervbe nyúló építkezési prog­ramjának kivitelezését már ■ tavaly megkezdte. □ Az egyik, mint politikai szervezetinek, a társadalom­ban betöltött helyüket és szerepüket vizsgálja. Az első rész két fő kérdést tárgyal a szervezeti önálló­ság és a kommunista ifjúsá­gi mozgalom pártirányításá­nak kérdését. A tanulmány hangsúlyozza a szervezeti élet önállóságá­nak fontosságát „A pedagó­gusközösségek — írja — nem minden esetben értelmezik helyesen ezt az elvet Az ön­állóságra hivatkozva maguk­ra hagyják a tanulókat, ugyanakkor, ha kritika éri őket, akkor túlzottan be­avatkoznak a szervezeti életbe.” A KISZ, az úttörő és a kisdobos mozgalom a tagjai elé állított követelmények teljesítését az öntevékeny­ség fejlesztésével, a fiatalok érdeklődésének felkeltésével végzi. Vannak azonban olyan tapasztalatok, hogy a tömeg- rendezvények esetenként csak kisebb csoportokat ak­tivizálnak megfelelően. Az utóbbi években az évfordu­lók megünneplésében mutat­kozott javulás. Ezt a rajok és alapszervezetek belső éle­tének javításával érte el a mozgalom. A különböző pró­bák jó keretet, s egyben tar­talmat is adtak a rajok, őr­sök, illetve az alapszerveze­tek életének színesebbé, ele­venebbé tételére, az öntevé­kenység kibontakoztatására. Igen lényeges megállapí­tása a tanulmánynak, hogy az iskolák tárgyi feltételei nagy mértékben meghatároz­zák a gyermek és ifjúsági szervezetek öntevékenységé­nek határait „A kellő önál­lóság kibontakoztatásához megfelelő időre, térre és az iskolai légkörtől való elkülö­nülésre lenne szükség.” A helyhiány a legnagyobb gond. Általános tapasztalat, hogy a tanteremben folyó foglalko­zás óhatatlanul órajellegűvé válik és nem tudja megfe­lelően lekötni a résztvevő­ket. Az ifjúsági szervezetek pártirányítása elsősorban a kommunista pedagógusok fel­adata. Ebben a munkában azonban sajátos, a fiatalok életkorához alkalmazkodó módszerekre van szükség. Legfontosabb az ifjúsági szervezetek szerepének, te­kintélyének további növelé­se az iskolákban. Ez a kér­dés összefügg az önállóság­gal és az öntevékenységgel. a 'Ä kérdés másik megköze­lítése az ifjúsági szerveze­tek nevelő tevékenységének oldaláról lehetséges Nem látta meg a szabadságot — Kétszer tettem meg az utat végig a fél világon» oda és vissza. Az elsők között voltam, akikre ráhúzták a mundért, a nagy világégés kezdetén. A golyók, ki tudja miért, ott is elkerültek, ahol bajtársaim ezrei és tízezrei hullottak el. A Don-kanyar- ban. Akkor azt hittem, en­yémet már soha sem érhet baj ezen a világon. Az ez­redparancsnokom László László ezredes mondta is, hogy: „János, az ellenség nem ismeri n sebezhető pon­todat» mert te olyan vagy, mint Achilesz.” Nem tud­tam kiféle. miféle volt az az Achilesz, de nagyon meg­nyugodtam. Voltak olyan bolond perceim, amikor ki is próbáltam: vajon tényleg nem fog a golyó? Atkozott szerencsém »olt... — így értünk vissza 1545 tavaszán Ausztriába, ron­gyosan, I éhesen, halálosan kimerülve. Az amerikaiak bekerítették a csoportunkat t már napok óta nem jutot­tunk élelemhez, olyanok vol­tunk, mint a. hajótöröttek. Lovas futár voltam akkor az ezredtörzsben. Hivatott László ezredes: „Kp» János, nagy feladat vár rád. Ami­kor besötétedik, elindulsz a IV. zászlóaljhoz és vételezel valamilyen élelmet Nagyon vigyázz, nehogy elkapja­nak” — Elindultam lóháton. A hagyományos szerencsém most sem hagyott cserben. Éjjel fél egykor érkeztem vissza. Ügy vártak, mint a messiást. Micsoda arcot vág­tak szegény emberek, ami­kor meglátták, hogy mit hoztam. Nem volt a nyereg­kápán más csak egy huszon­öt literes hordó. „Barackpá­linka” — az volt a címkére írva. Ügy káromkodott min­denki, hogy az irtózat. Azután n-kiestek a pálin­kának. Két emberre jutott fél liter. Én egy keveset it­tam csak» mert egy óra múlva újra elindultam egy másik zászlóaljhoz. Valaho­gyan nem ízlett nekem az ital. Nagyon erős volt, majd­nem kimarta a torkomat. Láttam, egyesek elszántan, az utolsó cseppig megitták. — Hajnalodon, de még nem értem célhoz. Világos reggel lett, amikor rosszul lettem. Kénytelen voltam leülni az árok szélére. Ször­nyű hányinger fogott el és kezdett szürkülni körülöt­tem a világ. Megdörzsöltem a szememet, miért látok ilyen homályosan? A lovzm kantárát a karomba fűztem és azt hittem, meghalok. Forgott velem a világ és egyre sötétebb lett az ég. Mint egy félőrült úgy dör­zsöltem a szememet, de hiá­ba. Egy óra múlva éjszaka lett körülöttem. Örök éjsza­ka. Másnap reggel az ame­rikaiak találtak rám és azonnal kórházba kerültem. Én már nem láttam meg a szabadságot. Huszonöt évvel később a jászapáti „kórháziskolában,” — így nevezik „ Kíséri úton levő öreg általános iskolát — találkoztam a vak And­rási Jánossal. Ment a nagy» sáros iskola­udvaron, amelyen két sor téglából épített gyalogjáró vezetett kérészül Z alakban. Biztosabbak voltak a léptei, mint az enyémek, s a for­dulókat vélelemül sem té­vesztette eL Kopott katonaposztó ruhát viselt, s a két tenyerébe be­ivódott a szénpor. Több mint húsz éve fűti a tantermeket a felesége helyett. — János bácsi, tessék ki­nyitni a IV. B-t, csengetni kell. János bácsi ujjai végig- siklottak a gyerek fején. Az ujjak megnézték, ki beszél. — Zolikám, a kézicsengőt használjátok. Megfogta j, két szenesvöd­röt és ballagott P kamra fe­lé. Csodálatos látvány. Tud­ni azt, hogy világtalan, ugyanakkor iátni» milyen biztonsággal lépked a két sor téglán. — Hány éves? — Hatvanhárom. — Így tudja p járást? — Az idegeimben van az iskola minden centimétere. Tudom-, hogy hány lépés egyik fordulótól a másikig, de soha nem számolom. A lábaim számolják. — Mennyi hadirokkant se­gélyt kap? Megállt és félém fordult, Ha nem lenne vak, azt mon­danám, hogy csodálkozó szemekkel nézett rám. — Egy fillért sem. 1948- ig kaptam havonta három­száztíz forintot. Aztán egyik hónapról a másikra elma­radt a segély. írták, nem vagyok hadirokkant. Csak a metilalkohol. a faszesz okoz­ta a vakságomat. Érti ezt? Huszonöt évvel ezelőtt, azon az áprilisi éjszakán nyolc­vanon haltak meg és hu­szonnyolcán vakultunk meg a barackpálinkaként meg­ivott méregtől. Nem puska­golyó vagy szilánk tett rok- kantá és ölt meg majd száz embert, tehát nem tarto­zom a hadirokkant kategó­riába. — Mit tett. amikor meg­szüntették a segélyt? — Kaptam egy kísérőt és felutaztunk Budapestre. Ott ígérték: ,»Menjen haza az elvtárs, mire hazaér ott lesz a pénz vagy a csekk”, Még a mai napig nem érkezett meg. Rengeteg kérvényt ír­tunk, semmi eredmény, be­lefáradtunk feleségemmel a harcba. — Miből éltek? — Feleségem ebben az is­kolában hivatalsegéd, lakást kaptunk és az ő fizetéséből, ezeregyszáz forintból éltünk Négy gyermeket neveltünk fel. Keserves volt. Sokszor annyira elkeseredtem... Én egy fillérrel sem tudok a család gondjain enyhíteni. Már az öngyilkosságra is gondoltam, nem egyszer. He megoldottam volna ezzel valamit? Amit tudtam, segí­tettem. ennyi hasznomat vették... De hatvankárom éves vagyok és egy fillérre sem számíthatok öreg nap­jaimra? Bognár János Kunszentmártoni Zalka Máté Mg. Tsz kertészete felvételre keres női dolgozókat készpénz díjazás mellett. Jelentkezés a kertészet vezetőjénél, vagy a tsz köz­pontjában. Egy év alatt egy millióval több A laikus csak azt látja, hogy magasba emelkednek a falak. Amikor pedig feltűzik az épület tetejére a hagyom mányos zöld ágat — megelé­gedetten bólint; felépült egy újabb ház. Igaza van, Tel­ikben készülő termékeiket maguk építik be az épületek­be. A műhely harminckét dolgozója közül huszonnéh gyen egy szocialista brigád­ban dolgoznak hosszú évek óta. A gépműhelyben félautomata és automata gépek sora könnyíti, gyorsítja a műnk át. A vésőnek már kevés dolga akad, hiszen a csapolások, összeeresztések helyét fúrógép készíti épült, de még messze van a késztől. Az aprólékosabb munka ezután következik. — Szakipariak — asztalosok, festők-mázolók, villany-, gáz-, vízszerelők — lepik el az épületet s teszik lakhatóvá. A megyei tanács Építési és Szerelőipari Vállalata egyre több lakás építkezésében vesz részt. A tervezéstől a kulcs­átadásig végeznek munkát megyeszerte. Egy évvel ez­előtt költöztek új műhelyek­be asztalosaik és a lehető­ségeket kihasználva a régebbi kétmilliós termelési értékü­ket hárommillióra emelték. A korszerű üzemhelyiségek­ben a hagyományos „nyílás­záró szerkezetektől” — ajtó, ablak — a legmodernebb mű­anyag borítású üzletberende­zésig sok mintdent készíte­nek. Kezük munkáját dicséri a szolnoki IBUSZ iroda, a törökszentmiklósi, karcagi OTP-fiók belső kiképzése, az abonyi ABC áruház belső berendezése, ahol 260 négy­zetméteres mennyezetburko­latot készítettek. A műheiye­Időt rabié, nehézkes munka volt az altó, ablakkeretek alapfestése. Sokszáz ecset ko­pott el évente. Most szóró­pisztollyal pillanatok alatt kerül a festék egyenletes ré­tegben a fára A kézi műhelyben állnak össze az egész erkélyt betöltő ajtó-ablak tokok

Next

/
Thumbnails
Contents