Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-22 / 45. szám

J70. február 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP $ Á béke hadserege Holnap lesz 52 esztendeje, hogy egy szocialista forra­dalom — először a világ tör­ténelmében — saját regulá­ris haderejével védekezett az idegen betolakodók s a ve­lük szövetkezett ellenforra­dalommal szemben. Igaz, Pszkovnál és Narvánál ez az akkor mindössze három he­tes múltra visszatekintő, háncsfc^kancsos, rosszul fel­szerelt, rosszul ellátott ki­csiny sereg nem aratott dön­tő győzelmet, nem semmisí­tette meg az ellenséget, de harcba szállt Vele és átme­§£ déssel tudják az egyenruhát öltött munkásokat, paraszto­kat, értelmiségi dolgozókat eltölteni. Ki gondolta 52 év­vel ezelőtt az akkori Orosz­országon kívüli világban, hogy abból a kis narvai csa­patból micsoda hatalmas had­sereg nő majd ki, s hogy az a hadsereg 14 ország inter­venciósait fogja kisöpömi a megszállt területekről? Az akkori világ tábornokai, po­litikusai, bankárai soha nem gondoltak erre. De gondol­tak erre és hittek ebben vi­lágszerte a munkások, hittek seit. S hány fajta érmet vi­selhetnének, ha emlékérme­ket alapítottak volna mind­azokért a magyar városo­kért, falvakért, amelyekért oly sokan haltak meg közü­lük. Most, hogy felszabadu­lásunk 25. évfordulójának ünnepségsorozatai megkez­dődtek, megkülönböztetett szeretettel és tisztelettel gondolunk a szovjet hadse­regre, s megalakulásának évfordulóját méginkább sa­ját ünnepünknek is érezzük. A mi ügyünk is az a kül­netileg megállította. Óriási tett volt ez, kifejeződött benne, hogy a szerveződő fiatal proletárállam életere­je leküzdhetetlen, meg akar­ja és meg tudja védeni öi>- magát.. A Vörös Hadsereg bölcső­jénél Lenin állt, a párt ve­zére, a proletáríorradalom teoretikusa és stratégája, akinek 100. születési évfor­dulójára most az egész hala­dó világ oly nagy lelke­sedéssel készül Azóta 52 esztendő tapasz­talata bizonyította a szocia­lista állam Lenin-alapította katonai szervezetének fölé­nyét ellenségei felett Ez a fölény mindenekelőtt a szo­cialista rendszernek, a tőkés rendszerrel szembeni maga- sabbrendűségében, a mar­xizmus—leninizmus eszméi­nek erejében gyökeredzik. A szovjet hadsereg fenn­állásának egész története — a meglepetések története. Meglepetések azok számára, akik képtelenek felfogni a szocialista állam erőforrá­sainak mérhetetlen nagysá­gát, s azt hogy a szocialista vívmányok micsoda lelkese­benne a haladó emberek, az újjászülető szocialista bal­oldal. Akkor is, azóta is, a szovjet hadsereg egyik nagy erőforrása a dolgozók nem­zetközi támogatása és az a meggyőződése, hogy ez a fegyveres erő a haladás és a béke ügyét védelmezi nemzetközi méretekben. Adhatott-e erre nagyobb bizonyítékot a szovjet had­sereg, mint azt, amit a Nagy Honvédő Háború négy esz­tendejében a csatatereken tett? • A szovjet katonák, együtt a szovjet néppel, hő­siesen viselték a Hitler-elle- nes háború fő terheit, meg­védelmezték szocialista álla­mukat, szétzúzták a hitleri hordákat, és megmentették az emberiséget a fasiszta le­igázás veszélyétől. Mi is a megmentettek kö­zött vagyunk. Csak néhány napja, hogy szovjet katona­vendégeket köszönthettünk, akik narancs-sárga, kékcsí­kos szalaggal díszített em­lékérmeket viseltek a mellü­kön. Ilyen szalag dísziti a Budapest felszabadításáért kapott emlékérmet! amelyet oly sok szovjet katona vi­detés, amelyet ez a hadse­reg immár 52 esztendeje be­tölt: a mi szabadságunkat, s a mi békénket is védelme­zi. Számunkra is öröm tudni a szovjet hadsereg további fejlődésének tényeit Ne­künk, mint a Varsói Szerző­dés tagállamának, mint a szovjet hadsereg szövetsége­sének, jól esik tudnunk, hogy a Szovjetunió vitatha­tatlanul katonai erőfölény­ben van az imperialista ál­lamokkal szemben. Ez ma a világ békéjének legfontosabb záloga. Sí—n SZOCIALISTA TERVSZERŰSÉGGEL Gazdasági fejlődé­sünknek volt egy hosszú időszaka, amikor a legap­róbb részletekig meghatároz­tuk, miből mennyit mikorra termeljünk, mekkora össze­get és hol használjunk fed felújításra és beruházásra. Minden árunak központilag határoztuk meg az útját és az árát és így tovább. Ez az ú. n. tervlebontásos gazda­ságirányítási rendszer megfe­lelt fejlődésünk akkori sza­kaszának, jól szolgálta a társadalom szocialista fejlő­dését, nagy sikerek szület­tek nyomában. Ma már — mint köztudott —. szakítot­tunk a gazdaságirányítás ré­gi metódusával Megszüntet­tük a tervlebontásos rend­szert, helyébe immár har­madik éve új szisztéma lé­pett. Ezt a változást a gaz­daságirányítási rendszer re­formjának nevezzük, aminek a lényege, hogy a piaci me­chanizmust fokozottan a köz­ponti tervezés szolgálatába állítjuk, azaz: a központi tervezést összekapcsoljuk a piaci mechanizmusokkal. S most, két év tapasztalatai­nak birtokában bátran kije­lenthetjük — bevált ez az irányítási rendszer. Tulajdonképpen ez ma már nem is ;,új” mechanizmus, hanem mindennapos gazda­ságirányítási gyakorlat A szocialista tervgazdálkodás korszerű mai, mindennapi gyakorlata, amiről ma már nem beszélni kell, amit ma már nem megértenünk kell, hanem ebben az új közgaz­dasági közegben gazdálkodni, élni azokkal az új lehető­ségekkel, amelyek a vállala­ti önállósággal megkapott nagy kezdeményezési lehető­ség felelős kihasználásában rejlenek. A hangsúly a mun­kán van! Az alkotó kezde­ményezésen, a nagyobb fe­gyelmen, a szükségletre va­ló gyorsabb reagáláson, a korszerűbb termékek előállí­tásán, a műszaki fejlesztő­Huszonöt községnek nyoma veszett Huszonöt esztendő alatt 25 község „tűnt el” Magyaror­szág térképéről: egy 1945- Den kelt .statisztikai felmé­rés még 3223 községről tud, a legutóbb közzétett KSH jelentés viszont falvaink számát csupán 3198-nak írja. Hogy az esetet mégsem a criminalisztikai szakiroda- .om, hanem a helységnévtár art ja számon, annak oka az dmúlt negyedszázad köz- gazgatásd változásaiban ke­resendő. A magyarázat egy­szerű : jónéhány községet jsszevontaik. másokat szom­szédos település olvasztott nagába, akadt, amelyik ne- /et változtatott* s többet zárossá nyilvánítottak. A cet statisztikai vizsgálódás •végösszege” közötti kü- önbség egyébként csalóka íz igazgatási módosítások 5Z alatt az idő alatt nem 25, íanem több mint 600 közsé­get érintettek. A legtöbb név­változás — szám szerint íatvannégyet — Bács-Kis- cun megyében jegyezték fel. Pest megyében ötvenkilen- ret, Csongrádban és So- nogyban negyvennyolcat, il- etve negyvenhetet tartanak lyilván. (Listazáró Komá- om és Nógrád megye 11— 1 névcserével.) A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Borsodbóta például csak 1954 óta szerepel a címtárban, az addig Béta­ként ismert község ekkor il­lesztette neve elé a megye­rész jelzőt. Mint ahogy Borsodszentgyörgy sem büszkélkedett mindig han­gulatos nevével: korábban Disznósd állt a faluhatárt jelző táblán. Izsófalva lakói 1950-ben tartottak kereszte­lőt, s viselik azóta is új ne­vüket a régebbi Disznoshor- vát helyett. Többször élt a névcsere lehetőségével a mai Serényfalva. Az egykori Máié névet először Serény- imál-ra, majd Serényifalvá- ra változtatták, s azt 1954- ben igazították mostani for­májára. Még néhány ..ma­zsola” a végeláthatatlan lis­táról: az egykori Csórva ma Rúzsa, Ószentiván 1955 „ia Tiszasziget, s Kincsesbányá­ra címezze levelét az. aki Gujttamásira szeretne hírt küldeni. Az egyszerű névcserék mellett egy sor csereberéről is tudunk. A Borsod-Abaúj- Zemplén megyei , Sajópetri például 1950-ben Ládpetri néven egyesült. A közös élet 1957-ig tartott, akkor — ere­deti nevüket visszakérve — különváltak. Úttörők tantárgyi versenye Az úttörőcsapatok már korábban megrendezték az iskolai selejtezőket, a jelen­leg is folyó járási-városi döntőkre csak a leg­jobbakat, az első és máso­dik helyezetteket küldék él. A tanulók maguk választot­ták ki, hogy mely tárgyak­ban akarnak indulni. A na­gyobb létszámú csapatokban minden tantárgyban verse­nyeztek, a kisebbekben csak néhány tárgy szerepelt mű­soron. A feladatokat a ma­tematika kivételével a me­gyei úttörő elnökség szak­ági szakbizottsága állította össze és elkészítette a ver­senyek forgatókönyvét is. így az anyag mindenhol azonos, ez elősegíti a jobb kiválasztást a megyei tan­tárgyi versenyre. \ résztve­vők a feladatokat zárt bo­rítékban kapják meg és egyéb intézkedések is biz­tosítják a teljes titkosságot. A megoldott feladatokat öttagú zsűri bírálja el, amelynek elnöke a járási-váro­si úttörő elnökség titkára. A versenyeket az úttörő elnök­ségek és a járási-városi ta­nácsok művelődésügyi osz­tályai közösen rendezik. A zsűrik a helyszínen elvégzik az értékelést, azonnal köz­ük az eredményeiket és ki­osztják a díjakat is. Szolnokon a program egy tárggyal bővült. Technikai jellegű feladatok megoldásá­ban is összemérik tudásu­kat a város legügyesebb út­törői. A február 10. és 25. között zajló versenyekben Szolno­kon a számtan nagy siliert aratott. A 7. és 8. osztályo­sok részére fcülön rendezett versenyen összesen negyve­nen vettek részt Oroszból összesen harmincán, törté­nelemben huszonnégyen in­dultak. Ez utóbbiban csak nyolcadikosok szerepeitek. Legkevesebb induló a fizika versenyeken volt. Ebben a tárgyban tizenketten próbál­tak szerencsét. A tiszafüredi járásban összesen 169-en küzdöttek. Ennek a járásnak az ered­ményei azért figyelemre mél)tóak> mert több kis köz. ség is szép sikert aratott. A tiszaszentimrei úttörők pél­dául oroszból jeleskedtek, Tomajmonostoráról pedig minden tantárgyból beke­rült valaiki az első hat közé. A március 10. és 25. kö­zött megrendezendő megyei tantárgyi döntőkön a járá­sok és Szolnok város az el­ső két helyezettet, a többi város az első helyezettet in­díthatja. A megyei győzte­sek mennek az országos dön­tőre. az első öt helyezett pedig nyári szak táborozáson vesz részit, ahol az üdülés mellett tovább fejleszthetik kedvenc tárgyukban elért tudásukat Az eddigi tapasztalatok szerint a versenyek légköre jó volt. A feladatok megfe­lelően alkalmazkodtak a versenyzők életkorához és felkészültségéhez. A gyere­kek izgultak, de nyoma sem volt a görcsös idegességnek. Komoly munka, ugyanakkor játékosság, nyugalom jelle­mezte a versenyeket. B. A. sen, a termékenyebb mun­kán! Ez áll most figyel­münk középpontjában. Ma már egyre nehezebb lesz va­lami külső, üzemen kívüli körülményre hivatkozni, ha gyenge a gazdasági ered­mény. Az eszközök az üzem vezetőinek és az üzem kol­lektívájának kezében van­nak. Ahogyan dolgoznak, úgy élnek. Ha fantáziátlan a vezetés, ha nem épít a kol­lektíva erejére és tehetségé­re, ha nem ismeri azt a köz- gazdasági közeget, ami sza­bályozza a gazdálkodást, ke­vés lesz az eredmény. A gazdaságirányítás reformjá­ban talán éppen az a leg­döntőbb, hogy nem húsz vagy száz gazdasági szak­ember gondolkodik- milliók helyett. hanem milliókat késztet gondolkodásra a gaz­dálkodás hogyanját illeóen. Ma könnyebb mérlegre tenni egy-egy gazdasági egy­ség vezetőjének munkaered­ményét. jobban meglátszik a jó és rossz munka. Kádár János elvtárs legutóbb a pártmunkások egy csoportja előtt azt hangsúlyozta, hogy a Párt gazdaságszervező mun­kájának ■ „végtermék-szemlé- ld'únek” és „hatékonysági szemléletűnek” kell lenni, azaz a mérce: mit és meny­nyiért szállítanak a társada­lomnak a gazdasági egysé­gek, és miként hasznosítják a rájuk bízott társadalmi tő­két A szavak szépen szól­hatnak a gazdálkodásról, de a szónál is szebben beszél a tdtt, a „végtermék”. Ennek ellenére ma is akadnak „balról” és jobbról is bírálóink. Azokat az időleges feszültségeket, ame­lyek gazdálkodásunk részte­rületein keleltkeznek, „balos” bírálóink „érvként” próbál­ják a gazdaságirányítás mai rendszere ellen felhasználni, azt állítva, hogy „lám, ezek azért keletkeznek, mert fel­adták a tervgazdálkodást” Ezekre a bírálatokra legköny- nyebb a régi tapasztalatok­ból cáfolatot meríteni. Köztudott, hogy azok­ban az időkben, amikor a legszigorúbb tervelőírások szabták meg minden szinten a gazdálkodást, amikor tu­lajdonképpen minden döntés „fent” születelít, kiderült, hogy év végi összesítéskor az elért eredmények, csak „ál­talában” felenek meg az eredeti tervcélkitűzéseknek. És például az olyan nagy horderejű gazdasági problé­mát. mint a külkereskedelmi és fizetési mérleg egyenle­gére vonatkozó tervet, nem sikerült a legszigorúbb terv- szerűség betartásával sem pontosan teljesítenünk. De számos más, fontos tervmu- tató esetében is hasonló volt a helyzet. Ha viszont most vizsgáljuk gazdasági fejlődésünket, megállapíthat­juk, hogy fejlődésünk irá­nya és üteme megfelel az öt évre kitűzött céloknak. Ezt bizonyítják azok a számok, amelyeket a Központi Sta­tisztikai Hivatal a napok­ban közreadott. A termelés némileg meghaladja a terve­zettet, a nemzeti jövedelem ü'íeme pedig gyorsabban nő, ami a hatékonyság növeke­désé^ mutatja. Sikerült meg­valósítanunk az ipar és a mezőgazdaság arányos növe­kedését, ami jelenleg 2:1 az ipar javára, s ez megfelel lehetőségeinknek. Ezt eddig soha nem tudtuk elérni. Másrészt ebben az ötéves tervszakaszban először sike­rült realizálnunk a külkeres­kedelmi és fizetési mérlegre vonatkozó tervet A külke­reskedelmi és fizetési mér­leg egyenlege 1968:ban és 1969-ben elérte az egyen­súlyt. És ami a lakosság ál­tal legközvetlenebbül érzé­kelhető: a tervezettnél na­gyobb mértékben sikerült emelni a reáljövedelmet, a lakásépítést, a lakosság fo­gyasztását javult a korsze­rűbb cikkek aránya, csök­kent az immobil készlet stb. Tehát szó sincs arról, hogy lemondtunk volna a népgaz­daság tervszerű szocialista fejlődéséről. A népgazdaság legfőbb céljait ma is ötéves és éves népgazdasági tervek írják elő. Most készítjük elő a negyedik ötéves népgazda­sági tervünket is. A tervcél­jainak megvalósítására azon­ban új emelőkhöz nyúltunk, amelyhez a piaci mechaniz­must is bekapcsolták leg­főbb népgazdasági tervcélja­ink megvalósításába. Tehát a magyar népgazdaságban a tervszerűség ma jobb, mint a korábbi években volt, és ez tovább fog javulni. A fej­lődés üteme ma sokkal kö­zelebb van a tervezetthez, mint bármikor volt. Persze akadnak szocialis­ta gazdálkodásunknak jobb­oldali bírálói is. akik tulaj­donképpen a teljesen szabad piaci mechanizmust kérik rajtunk számon, mert úgy vélik, még mindig sok kö­töttség gátolja a gazdálko­dást. Mi azonban nem a ka­pitalizmusra jellemző anar­chikus piaci viszonyoknak, hanem az irányított piacgaz­dálkodásnak vagyunk hívei. Az állam kezében minden­fajta közgazdasági szabályo­zó — az áru-, a hitel-, a beruházás- stb. politika — csupán eszköz, amelyekkel úgy véljük, eredményeseb­ben valósítjuk meg gazda- ságpoütikánkat Negyedszázados új életünk formálása a tuda­tosságra épül. A népgazda­ság szocialista fejlesztésének vannak minden országra kö­telező közös törvényszerűsé­gei, azonban minden szocia­lista országban sajátosan ér­vényesül ez az adott nem­zetgazdaság fejlettségének és a sajátos nemzeti történelmi adottságoknak . megfelelően. A magyar népgazdaság fej­lesztésének mi is sajátos út­ját járjuk, de annak érde­kében, hogy. az általános, kö­zös törvényszerűség, a szo­cializmus tervszerű felépíté­se gyorsabb legyen és na­gyobb eredményeket hozzon. R. L. Könyvek a gyógyszertárban Estefelé tértem, be a törökszentmiklósi Felszaba­dulás úti gyógyszertárba. Járvány, csúcsforgalom, ügyeskezií gyógyszeré szék veszik át „ recepteket, dol­goznak, adják, a vevőknek az orvosságot. Az üvegpulton belül egész kis könyvkiállítás, a várakozók olvasgatják a könyvek címeit, és jóné- hányan vásárolnak; S. M. Rapaport: A vér. Zoltán Zsófia: Mit egyen a gyermek? — más könyvek az öregedésről, a korszerű táplálkozásról. Ismeretterjesztő könyve k árusítása gyógyszertár­ban: az orvosság mellé tanácsadással szolgáló nép­szerű kiadványoki Az egészségügyi felvilágosítás olyan példája, amely megérdemli méltán a dicséretet. (Cs.)

Next

/
Thumbnails
Contents