Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-20 / 43. szám
1970. február 2CL SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Magyarország helye a nemzetközi ranglistán A Központi Statisztikai Hivatal érdekes össze* állítást készített, amelyben hazánk fejlődését összehasonlítja a világ más országaiban elért eredményekkel. A fejlődés egyik legfőbb mutatója, hogy Magyarországon az egy főre jutó nemzeti jövedelem, illetve bruttó nemzeti termék 1950 és 1967 között J60 százalékkal emel* kedett, vagyis a növekedés üteme gyorsabb volt, mint a fejlett tőkés országok többségében. (A tőkés országokban a létrehozott új értékhez hozzászámítják a szolgáltatások és egyéb szektorok értékét is, ez együttvéve a bruttó nemzeti termék.) 1950 és 1967 között az egy lakosra számított bruttó nemzeti termék értéke Ausztriában 115, Belgiumban 59, Franciaországban 84, az NSZK-ban 128, Olaszországban 117, az USA-ban 46 százaléikkal nőtt. 1950-bein Ausztriában még egy lakosra 109, Olaszországban 86 százalékkal több nemzeti termék jutott, mint nálunk, ez a különbség azóta 73, illetve 55 százalékra csökkent. A nemzeti jövedelem közismerten az Egyesült Államokban a legmagasabb; egy főre számítva 1967-ben 3680 dollár volt. Ez a mienknek körülbelül ötszöröse, — 1950-ben azonban még több mint kilencszeres volt az arány. Foglalkoztatottság A foglalkoztatottság szempontjából hazánk a nemzetközi ranglista élvonalába tartozik. Nálunk a lakosság 47,6 százalékának van kereső foglalkozása. Megközelítően ilyen az arány Lengyelországban, valamivel alacsonyabb az NDK-bai\ Csehszlovákiában és Jugoszláviában, viszont magasabb Bulgáriában, a Szovjetunióban és Romániában. A tőkés országok közül Ausztriában, és Angliában a mienkhez hasonló a foglalkoztatottság, jóval alacsonyabb viszont Belgiumban, Hollandiában, Olaszországban és néhány más államban. Az Egyesült Államokban és Franciaországban például a lakosság 40—41 százaléka a kereső. Lakás A lakásépítkezésekben Magyarország az ipari államok középmezőnyébe sorolható. 1968-ban nálunk ezer lakosra számítva 6,25, Ausztriában 6,9, Belgiumban 5, Olaszországban 5,3, Angliában 7.8 lakás épült. A Szovjetunióban mindén ezer lakosra 9,7, az USA-ban 7,7, Japánban 11,9 új lakás jutott. A háztartások egy főre jutó villamosenergia-fogyasztásában Magyarország az ipari országok mezőnyének második felében helyezkedik el. Az élelmiszerfogyasztás hazánkban közismerten gyors ütemben növekedett és újabban megközelítettük az élvonalat. Húsból évente körülbelül 54 kiló jut egy-egy lakosra, s az utóbbi években a tojásfogyasztás is szinte ugMáriássy Félix rendező vezetésével hat tagú filmművész delegáció járt a Szovjetunióban a két ország filmművész szövetségei között fennálló csereegyezmény keretében. Máriássy Félix hazaérkezése után elmondta az MTI munkatársának, hogy látogatásuk során a magyar és a szovjet filmművész szövetségek további együttműködéséről tárgyaltak. — Bemutattuk szovjet kollegáinknak több első filmes rendezőnk alkotását, így az „Ismeri a Szandi-Mandit”, „A szemüvegesek”, a „Mi lesz veled, Eszterke?” és a „Szeressétek Odor Emíliái” című filmet. Ugyanakkor mi is több szovjet alkotást néztünk meg. Véleményt cseréltünk a fiatal alkotók munkájáról, nehézségeiről is. — Baráti és művészi kapcsolatainkról tárgyalva a többi között megállapodtunk abban, hogy március végén Moszkvában felszabadulárásszerűen nőtt. A fogyasztás összetétele azonban még mindig nem kielégítő. Egy főre jutó évi 26 kilogrammos zsírfogyasztásunkkal az NDK és az NSZK kivételével valamennyi jelentősebb országot megelőzzük. Lisztből, burgonyából és kenyérből is túlsókat fogyasztunk, ugyanakkor viszonylag kevés tej és tejtermék kerül a háztartások asztalára. Oivosi ellátás Az orvosi ellátás hazánkban a felszabadulás óta igen lényegesen javult. 1938-ban 11,6, 1968-ban már 21,3 orvos jutott tízezer lakosra. Az orvosok száma a lakossághoz viszonyítva alig néhány fejlett tőkés országban éri el a mienket. Ausztriában 17,9, Franciaországban 15,6, Japánban 14,4, Olaszországban 17,5. Spanyolországban 13,8 orvos jutott az utóbbi években tízezer lakosra. sunk negyedszázados jubileumára emlékezve 12 műből álló sorozatot vetítenek, amelyben az elmúlt 25 év legjobb magyar filmjeit mutatják be. Ugyanakkor kiállítás nyílik a moszkvai Dom-moziban „25 év magyar filmplakátjai” címmel. Meghívtuk a szovjet művészeket a pécsi és a miskolci filmfesztiválra, továbbá a kőszegi ifjúsági filmszemlére. Mint mondták, örömmel eleget tesznek a meghívásnak. Megbeszéltük azt is, hogy ősszel tv-szak- osztályunk képviselői ellátogatnak Moszkvába és bemutatják a szovjet irodalmi művekből készített tv-pro- dukciókat Egyébként szovjet kollegáink nagy érdeklődéssel figyelik a mi munkánkat, a többi között erre utal az is, hogy a közel-jövő- ben aiz Iszkusztvo Kino és az Ekrán című lapok külön számot adnak ki a magyar filmművészetről. Huszonöt év legjobb magyar filmjeinek bemutatása és plakátkiállitás Moszkvában PALOTAI BORIS: SZERENCSE — Vegyek lottót? — — kérdezte tőlem) egy napon Kati néni, a takarítónőm. Kétfelé simította hüvelyk és mutatóujjával a szájaszélét, ami nála a töprengés jele volt. — Legalább tízet szeretnék venni — mondta — majd bevonult a másik szobába és földrengésszerű robaj jelezte, hogy indulatok csatáznak benne. Mintha egyszerre hősies elszántság ütközött volna ki az öregasszonyban Mintiha boldogult férjének, a zord népfelkelőnek a lelke költözött volna belé. Rohamot intézett az ágy ellen, leigázta a székeket, a díványt megtorpedózta, s a cipőket úgy hurcolta a sarokba, mint a legyőzőiteket, Valósággal bevette a lakást, s a törlőrongyot. győzelmi zászlóként tűzte ki a hősi halált halt bútorok fölé. Tudtam, hogy ez a tisztasági roham nem magáért a rendért történik, csupán azt akarja bizonyítani vele, hogy telik az ereiébö1! Már iött is kifelé s valóban ilyesformán gondolkodna'ott, mert helyreráncigálta fején a kendőt, és azt moiidta: — Ezt csinálja utánam az a sok taknyos az udvarban! Én még most is félperc alatt kiprakkolom a szőnyeget, s úgy felsikálom a padlót, hogy enni lehet róla! — Jól van, Kati néni — nyugtattam, félve hogy újabb bizonyításra kerül sor. De Kati néninek egyéb célja is volt a rendcsinálással. — Már megvettem a sorsjegyeket — vallotta be és a cipőjére pislogott. — Mert teccik tudni, az már biztos, hogy nyerni fogok. — Mért olyan biztos? Kati néni arcán mosoly fészkelődön. — Érzem én azt. Világéletemben éreztem. hogy szeret engem a jóisten. — Miből érzi? — faggattam azzal a kétkedéssel, melyet viszonylagos kényelmem, fürdőszobás lakásom belémnevelt. — Hát sokmindenből — felelte Kati néni és restell- kedés nélkül adta át magái a boldogságnak, még a kendője csücske is ragyogott. — Első helyen vagyok én beírva a jóistennél. Teli van a szobám) ágyrajárók- kal. Minden kis zugot kiadok, még az összetolt székeken is alusznak. Nem tudtam mit szólni ehnez a nagy boldogsághoz. Kényszeredetten hallgaU tam. De Kati néni már benne volt a dicsekvésben. — Az idejét sem tudom, mikor aludtam egyedül. Rapcsáknéval hálok egy díványon, aki ablakmosást vállal házaknál. Eleinte akkorát taszított rajtam, hogy földre estem, mert derék, testes asszony, megvan vagy kilencven kiló. Most már úgy össze szoktunk, hogy ha taszigálni talál, álmomban is kikerülöm-. — Köténye zsebéből kihalászta a sorsjegyeket, sorolva az okokat, melyek arra indították, hogy a jóisten kedveltjének érezze magát. — Hát ahhoz mit tetszik szólni, hogy kilencvenéves koráig én tartottam el az édesanyámat. Ki még oly szerencsés, hogy össze tudja kaparni, ami az öreg szülőjének kell. Mert ezt kívánt, azt kívánt, még fügére is jött gusztusa, meg tyúkszemirt óra! Én meg mindent helybehoztam neki. Mondta is anyám, jó asz- szony vagy Katus, kár hogy nem vihetlek magammal a másvilágra. Ügylátszik méavalamit tartogatott döntő érvnek, mert mély lélegzetet vett-, tisztes- ségtudóan köhintett, s csak aztán vágta ki: — Hetvenéves múltam ősszel $ tnéff Sísstálló9 magyar terv alapján Magyar építőművész tervei szerint épül Európa egyik legnagyobb síszállója. Az NDK-beli Oberwiesenthalban (Érchegység) 1000 méter magasságban épülő, a környező épületekhez és hegyi jelleghez igazodó 500 ágyas szálló tervezését az Általános Épülettervező Vállalat építőművésze, Dúl Dezső készítette különleges építészeti megoldásokkal. Képünkön: a 70 méter magas, 20 emeletes síszálló makettje. _ (MTI fotó _ Bala ssa Ferenc felv.) Hogy mik vannak?! 56 lóerős Zetortrahtorok Az AGROTRÖSZT megrendelésére a csehszlovák külkereskedelem idén 1400 új típusú Zetor-traktort szállít a magyar mezőgazdaságnak. A hazai nagyüzemekben a korábbi években jól bevált a Zetor—50-es mintájú erőgép; ennek továbbfejlesztett változatát, az 56 lóerős típust vásárolhatják meg idén a gazdaságok Az új traktor vezetőjének kényelmét messzemenően biztosították: a vezetőfülkében fűtő- és szellőztető berendezést szereltek föl, a kabint — az esetleg felborulásnál adódó balesetek megelőzésére — gyárilag ellátták védőkerettel is. Az új csehszlovák gyártmányú erőgép mintapéldányát átvették az AGROTRÖSZT szakemberei és sikerrel elvégezték az erőgépek behozatala előtti szokásos hatósági próbákat is. A Zetor—56 szállítása márciusban kezdődik. Olvastam, hogy az egyik *ísz közgyűlésen az elnök a gazdaság „derék és emberséges” igavonó lovainak is köszönetét mondott, mert mindig épségben hazavitték azokat, akikre rábízták őket A módszer kitűnő, javaslom a szakszervezetek harcolják ki, — ahol erre szükség van —, hogy a vállalatok, intézmények is vásároljanak ilyen „szociális” küldetést! jól beprogramozott lovakat; amely derék pacik fizietéstájt is hazatalálnak azokkal a szegény dolgozókkal, ihaj, csuhaj, ritkán halunk meg...! * Néhanap a derék toliforgatóknak — de kinek nem? — nagyon fáj ám az élet. Krúdy ilyenkor lekomfli- sozoltt Budáról a Balatonhoz; Adynknak Párizs volt a Bakony-ja, Harsányi, Zilahi Abbáziába bújdokolt. Eldekkoltam a múltkor én is magam a közélet villámaitól. Én nem vagyok sem Ady, sem Krúdy, kimentem a szajoli cukrászdába. Csendes hely, jó kis hely, nyugodt, nincs fúrás, nincs faragás, — nyeldestem nagy nyugalommal h kávécská- mait. Aztán ordítva kirohantam... Ha hiszik, ha nem, egy jól megtermett olajosruhás bácsi a sarokból elővett valami nagy, cápafogó masinát és brummogtatni kezdte. Egy benzinmotoros kézifűrész volt. Ott bent a presszóban. Közeledett hozzám. Ekkor pipáltam le a szigetvári hőst! Hogyne, hogy ami még senkinek sem sikerült isten igazában, az pont Száj ólban végeztessen el: hogy elfűrészeljenek? Hajnal, részegek dülöngélnek a taxiállomásnál. Jön egy kocái, tolakodnak. Egy nagyhangú, keszeg kis férfiú félrelökdösi a várakozókat. — Engem... Hűk... Két neveletlen gyerek-•• Hűk... Vár céthom... Én hagy menjek. Hűk... Bacchusban boldogult sorstársai összenéznek, elismerően bólogatnak. A kétcsa- ládos megdicsőülve elgurult. Hiába, » nagy dolog az apaság. ☆ Nem Szolnok megyei történet, mert ugye a mi nagv hazánkban ilyesmi elképzelhetetlen. A falu élenjáró tsz-e nagy. anyáskodó szeretettel adott hajlékot az ünnepélyes keretek között felavatott pálinkafőzőének, — a központ udvarán. Azóta még az indigók is cefreszagúak az irodákban. Viszont — ezt már a gazdaság huncut nevetésű elnöke mesélte — azóta „nincs baj az adminisztrációval”. Biztos nem a könyvelésre gondolt. !”** íí mindig úgy dolgozok, mint egy brigád! S még csak girhes sem vagyok tőle. Riadtan néztem végig rajta. Olyan, mint a fazék alján maradt aszaltszilva, melyről lefőtt mír a lé. Idősebbnek látszik, mint ameny- nyi, szottyadt bőre üresen lóg. Göbös kezeit kiette a lúg, ujjavége ráncos. Bizony, ideje volna már ölbe ereszteni a két kezét, kiülni a ház elé, pihenni. De ő annak Örül, hogy tovább vesződhet, hajlonghat, cipelhet, futja az erejéből! Hetek WMltak el, aztán hónapok, de a lottóról nem esett többé szó. Kati néni végezte a dolgát, csakúgy, mint máskor. Olykor ugyan furcsa átrendezési düh kerítette hatalmába, sutbado- bott holmikat léptetett váratlanul elő, megfújta, megtisztogatta őket és a főhelyre állította. Ami alul volt, azt felülre tette, mintha ősi ösztönök dolgoznának benne, melyek így törnek utat. Egyszer aztán mégis rászántam magam, és megkérdeztem: — Na mi tett a lottóval, Kati néni? Hányas találata van? — Egyet sem húztak ki — mondta egyszerűen. Várt egy darabig, gondolkozva kevert, kavart egy fazékban, majd mint aki rájön valami fontos dologra, melynek birtokában minden megvilágosodik, felszabadultan sóhajtott: — Tessék elhinni, egy szerencse, hogy nem jött ki a számom. Mert mit csináltam volna annyi pénzzel? Egy csomó gond szakadt volna a nyakamba. Elbíztam volna magam, kirakom az ágyrajárókat, és akkor régen fuccs lenne Mozsár Jóskának! Nálam lakik tíz hónapja, igen rendes ember, sose alszik ruhában, előre fizet, mondom, jórava- ló ember, nincs vele semmi baj. Csakhát szerelmi bánatba esett, lenyelt valamit s mire innen haza értem, úgy hörgött, hogy egy köménymagot se adtam 'volna az életéért. Én aztán rend- betettem. mert ahhoz is értek. A lelkire beszéltem, hogy így meg úgy, nem érdemes elemészteni magát, mikor olyan jó dolga van, két. rend ruhája fekszik a láda alján, minden este be- szalonnázik, sört iszik hozzá, munkája mea akad bőven, mert kőmtűves, de ért ő mindenhez, ha éppen kell. A végén tnár úgy mealá- gyult, hogy enni akart. Marhapörköltet főztem neki. Eszébe se jutott, hogy meg akart halni. Nahát, mi ez. ha nem tiszta szerencse! Ki tudja, nem pusztul-e el ez a Mozsár Jóska, ha beüt a négyes találat! Fakó szeme rám villant: — Mondtam én mindig, hogy szeret engem) a jóisten. Ezt is milyen jól elrendezte.
