Szolnok Megyei Néplap, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-18 / 41. szám

1970. február 18* SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s LVASÖINK botrányt okozott stb. De autójavító szomszédságában nem akarom idézni „ rend- is? őrségi krónikáit Minek? És , F. J. minek még egy ivóhely az Szolnok Tilos vagy nem tilos? A Köztársaság úti gyógy­szertárban táblán olvasható: „Tilos a dohányzás!”. Ennek ellenére, ha a beteg bemegy a gyógyszeréért, a dohány­füsttől mai meggyullad. Az ott dolgozó gyógyszerésznők egy része ugyanis figyelemre sem méltatja a dohányzást tiltó táblát A gyógyszertárba nem szó­rakozásból megy be a beteg, hanem szükségből és így semmiképpen nem kerülhe­Ilyen is van! Elnézést kérek „ szericesz- tőségtől a hevenyészet írá­sért E sorokat a jászapáti buszmegállóban írom. Itt jártam ugyanis a községben. Az fmsz áruház méterosztá­lyán is volt vermivalóm Nem hagyhatom szó nélkül, milyen kellemes meglepetés­ben volt részem Az egyik elárusítón® — fiatalasszony, Gizikének szó­tt el az egészségére ártal­mas dohányfüstöt Ugyanez a helyzet a me­zőtúri főpostán, a posta dol­gozói — a dohányzást tiltó tábla ellenére — itt is za­vartalanul szívják a cigaret­tát Erre persze némelyik ügyfél is bátran rágyújt Ez a posta személyzetét látha­tóan nem zavarja, csak a dohányfüstöt nem bíró ügy­feleket. De ez kinek fáj? Farkas Mihály Mezőtúr lították —• kedves előzé­kenységgel rakott elém 8— ' 10 féle árut is, egyáltalán nem látszott rajta- hogy unja a vevőket. Fáradságot nem kímélve azon igyeke­zett hogy kedvemre való anyagot találjak. Tanulhat­na tőle jóméhány kereskedő! T. I.-né * Heves Aki az állatot szereti. A Néplap február 1-i szá­mában gyönyörködve olvas­tam Ónody Éva írását Kibé- di Ervinről, a közkedvelt művészről, akinek — hogy úgy mondjam — „hobby”-ja az állatszeretet Az egészséges emberi lé­lekhez általában hozzátarto­zik a természetszeretet, az állatszeretet Most azonban hadd mutassak rá egy má­sik írásra, amely nem ezt a gondolatot sugározza! A Néplap február 8-i számá­ban Varga Domokos egy ki­csit elveti a súlykot az „Em­beri gyöngeségek — állati furcsaságok” című írásában! Nem szándékosan teszi — remélem —, mert azért még­is kiérződik sorai közül, hogy szereti az állatokat, sőt az állattenyésztő embereket is... No, hogy nem szereti látni, ha valaki cuclisüveg­ből kutyakölyköt táplál, azt még megértjük. Ámbár az ilyesfajta állatszeretetet sem illik ki gúnyolni! Az említett cikkben vi­szont van egy kitétel, amit nem hagyhatok szó nélkül. Ért írja: „...mélyen megér­tek mégis mindenkit, aki gyerektelen házba kutyát- macskát szerez. Vagy bármi­féle olyan teremtményt* — mely gondviselésre szorul, s meghálálja, ha törődnek ve­le. A magányos lelkek or­vosságai az ilyen állatok. — Látszólag haszontalanok. De alkalmat adnak a törődésre, arra, hogy akik másképp nem osztogathatják el a be­léjük szorult szeretetet, azok legalább így szerethesse­nek...” Az állatbarátok nem kér­nek ebből a „megértő” ma­gyarázatból! Különben is ku­tyát, macskát nem csupán gyermektelen házakban lá­tunk, hanem sokkal inkább olyan házakban, ahol gyere­kek is vannak. A legtöbb szülő pont a gyermeke ked­véért szerez kutyát, macskát, papagájt, stb. A gyerekek legtöbbje — főleg vidéken, falvakban — az állatok kö­zelségében nő fel, hiszen rit­ka ház az, ahol nincs kutya, macska, sőt többféle háziál­lat is. Lehetséges, hogy ab­ban igaza van a cikk írójá­nak, hogy magány ellen jó orvosság egy állat közelsé­ge. Viszont nem tudok el­képzelni olyan „magányos- lelket”, aki másképp nem osztogathaja el a „beléje szo­rult szeretetet”, csupán csak az állatai között! Talán csak nem lesz valaki „embergyű- lőlő” az állatok miatt...? Én még eddig nem találkoztam olyan állatbaráttal, aki em­bergyűlölő lett volna! Károlyi Mihályné, az Ál­latvédő Egyesület elnöke ta­valy körlevélben hívta fel a pedagógúsok figyelmét az állatszeretetre való nevelés fontosságára. Ezt írja: „Első­rendű feladatunknak tekint­jük az ifjúság mozgósítását az állatvédelem ügyében. — Szeretnénk megtanítani őket a helyes állatszeretetre, a természet és minden élő­lény tiszteletére, a gyengék és kiszolgáltatottak védel­mére. Az állatvédelmen ke­resztül aktív humanitásra neveljük az ifjúságot...” —• Senki sem tagadhatja, hogy ez nagyon fontos nevelési kérdés. Máté Mária tanár, Szolnok Kevés a busz, rossz az űf A szolgáltatással még baj van 1969. november 12-én gáztűzhelyet vásároltam. Nagy örömmel vittem haza, annak reményében^ hogy feleségemnek ezután könnyebb lesz majd a hattagú családot ellátnia. Ügy gondoltam akkor, már a kará­csonyi kalácsot a gáztűzhely ben sütheti feleségem. Té­vedtem. November 14-én kértem a gáztűzhely felszere­lését. Azóta felénk sem néztek. Így félő, hogy még a húsvéti süteményeket is a hagyományos tűzhelyben kell sütnünk. Kicsi gyerekünk van, akinek éjszakánként is sok­szor kellene — és kell is — valamit melegíteni. Ezt is megkönnyítőn* n m ~dzrn te chnika, de valahol még hiba van a szolgáltatásban. Azt hinni sem merem, hogy ké­relmem valakinek az íróasztalfiókjában lapul — legalul. Tóth Péter Pál J ászalsószentgy örgy Február 4-i lapunkban Juhász József cserkeszőllői ctvasónk hasonló jellegű pa nászát közöttük, „Két hó­napja: se válasz, se szerelő" címmel, A Juhász család december eleje óta várja a szerelőt. Mi meg — fenti észrevétel megjelenése óta — az illetékes válaszát (A szerk.) Sokat ígérő, szép tervek A Nyugdíjasok Szakma közi Alapszervezete a Pe­tőfi kultúrotthonban kapott végleges „otthont”. Könyv­tár, rádió, televzió áll itt a nyugdíjasok rendelkezésére; filmvetítésre is van itt lehetőség. Nyáron a szabadban — lévén nagy kerthelyiség — is kellemes időtöltés kí­nálkozik az idős embereknek. A szakmaközi nyugdíjasok vezetősége 1970-re is gaz­dag, változatos programot készített a nyugdíjasok szer­vezeti- és kulturális életének tartalmasabbá tétele érde­kében. Az elképzelések reálisak, s megvalósítását a vá­rosi szakmaközi bizottság is támogatja. A mintegy kétszázötven nyugdíjas naponta — hétfő kivételével — 9 órától este 10 óráig látogathatja a klu­bot. s töltheti kellemes, barátságos környezetben idejét. Fekete István Jászberény Nem halunk szomjan! Január 28-án közöltük „A jóisten helyett...” címmel a textilnagyker dolgozóinak le­velét, akik a közlekedésre panaszkodtak. Kerekes Fe­renc, az AKÖV igazgatója az alábbi választ küldte ezzel kapcsolatban címünkre: „...a Rékasi úton dolgozók közlekedésére nagy gondot fordítunk, januárban azon­ban a rossz útviszonyok miatt előfordult ezen a vo­nalon is, hogy 5—10 perces késéssel indultak az autó­buszok A járati személyzetnek nem áll módjában a kiválo­gatás, hogy csak — vagy elsősorban a textilnagy­kereskedelmi vállalathoz uta­zókat szállítsák el. Többen összvonalas bérletjeggyel rendelkeznek ugyanis, és így nem állapítható meg, hogy valójában meddig kíván utazni a bérletjegy tulajdo­nosa. A cikk további része bí­rálja a kalauznőt, majd a gépkocsivezetőt. A vizsgálat során megállapítást nyert, hoity mindkét esetben a ka- lauzi teendőket férfi dolgo­zónk látta el. Az is bebizo­nyosodott, hogy a megjegy­zéseket a gépkocsivezető tet­te, amiért fegyelmi megro­vásban részesítettük. Sajnálattal közöljük, hogy a 12-es jelzésű kocsin a téli időszakban a rossz útviszo­nyok miatt továbbra is zsú­foltságra kell számítani...” Lapjukban olvastam nem­régiben : tiltakozott az AFIT vezetője> mert üze­mük szomszédságában ital­mérési engedélyt adott ki valakinek a vendéglátóipari vállalat. Bizonyára attól tart: munkakezdés előtt be- pityókáznak dolgozói. Meg attól esetleg; az autójára váró tulajdonos is kedvet kap unalmában egy-két po­hár italra. Az újonnan javí­tott kocsival frissiben ka­rambolozik netán és kezdő­dik a vizsgálat: mi volt a hiba, rosszul javították ki a kocsit? Van is benne valami, meg nincs is. Az AFIT dol­gozója — ha akarja — (meg mások is) az üzem szom­szédságában levő italkimérés nélkül is megtalálja az egy­két féldecijét. Meg az autós is. Nézzük csak! A fáradt, szomjas autós — mondjuk — Szajol felől érkezik a megyeszékhelyre. (A száj öli Pettyesre nem veszegetem a szót.) Nem is kell áthajtania a hídon, ta­lál vendéglátóipari egységet. Átjön a hídon: balra van a Dózsa, a Hídbisztró. A híd­dal szemben — könnyű „nekimenni’’ — termelői bort mérnek nemrégen — pincében. A Kossuth utca— Dózsa György út találkozá­sánál reprezentatív borpin­ce. Néhány lépéssel odébb a Halászcsárda. Innen már csak egy ugrás az Árkád­presszó, a Múzeum étterem, a Kossuth téri állami gaz­dasági mintabolt — minta- borokkal. Ezekről a helyekről négy kerékkel, de még négykéz­láb is hamar férhető a Hu- bay Ferenc utcai pince (úgy látszik pince a divat), s in­nen is csupán egv jó hají- tásnyira van a „Pámás Bí­ró”. (Ezt nemrég tanultam, nagyon tetszett.) Tovább már nem is sorolom a szol­noki főutca — mellesleg a 4-es főútvonal — olyan he­lyiségeit, ahol ehet és főleg ihat a fáradt autós és a munkába menő, vagy az on­nan haza igyekvő dolgozó. Akkor döbbenünk csak meg. ha az újságban olvas­suk: X ittasan karambolo­zott, meghalt — esetleg sú­lyos sérüléssé] kórházba ke­rült; Y részegen verekedett. Gyors ügyintézés Kiss József szolnoki olva­sónk nemrégen arra panasz­kodott: a Bányai Kornél úti új lakótelepiek életét meg­keseríti az el nem szállított szemét. Észrevételét lapunk február 11-i számában kö­zöltük „A város csúfítói” címmel. A Városi Tanács V. B. Vá­rosgazdálkodása helyettes in­tézményvezetője február li­án (!!) már választ is írt a Papp László szolnoki olva­sónk azt tette szóvá levelé­ben: a 18 emeletes lakóház elkészültével — talán már korábban is? — kicsinek bi­zonyul a környék ellátására hívatott 71-es kisker-bolt. Sorait február 4-én közöltük „Kinőttük” a boltot «ím­mel. Birtokunkban van a Szol­nok megyei Élelmiszer Kis­lapban megjelent bírálatra. Lényege: ,.A levélíró panasza jogos. Ellenőrzésünk során meggyőződtünk arról, hogy szemétgyűjtő gépkocsink személyzete ezt a területet elhanyagolta. A szemét el­szállításáról azonnal intéz­kedtünk. Felhívtuk dolgo­zóink figyelmét, hogy a jö­vőben nagyobb gondot for­dítsanak az említett terü­letre...” kereskedelmi Vállalat leve­lének másolata. — amelyet Papp Lászlónak küldött. Eb­ből tudtuk meg, hogy a vál­lalat illetékesei egyetértenek olvasónk felvetésével. Isme­rik a kérdéses bolt áteresztő­képességét, éppen ezért az 1970. évi tervükben első he­lyen szerepel a 71-es és a 90-es áruda fejlesztése. Ad­dig is, amíg a bővítés meg Bővítik a 71-es és a 90-es árudát Napközik és bölcsődék közös lét esi lese A csecsemő- és gyermek­védelmi célkitűzések ered­ményesebb megvalósítása s a különböző szerveknél e cél­ra rendelkezésre álló pénz­eszközök gazdaságos felhasz­nálása érdekében a pénzügy- miniszter a 40/1969. (XII. 31.) PM. számú rendeletével le­hetővé tette bölcsődék, nap­közi otthonok közös létesíté­sét s fenntartását Az új szabályozás szerint a tanácsok, a vállalatok, ter­melőszövetkezetek, kisipari szövetkezetek, általános fo­gyasztási és értékesítő szö­vetkezetek gyermekjóléti in­tézményt — bölcsődét, nap­közi otthont — közösen léte­síthetnek és tarthatnak fenn A közös létesítésnél, illetve fenntartásnál arra kell töre­kedni, hogy a fenntartásban mindazok a szervek résztve- gyenek, amelyek az intéz­mény működtetésében érde­keltek. Közös gyermekjóléti in­tézmény létesítése történhet új épületek létesítésével, be­szerzésével, új fogyóeszközök beszerzésével, továbbá meg­lévő épületek, helyiségek megfelelő átalakításával és rendbehozásával is. Ha a gyermekjóléti intézmény kö­zős létesítésében a tanács is részt vesz, az intézmény üzemeltetője csak a tanács lehet. A közös létesítésről a támogató szerveknek elő­zetesen írásbeli megállapo­dást kell kötni. A megálla­podás szólhat határozott idő­tartamra vagy határozatlan időre. Határozott időre szóló megállapodásban intézkedni kell arról is, hogy a határo­zott idó elmúltával a fenn­tartási költségeket mely szervek fogják viselni. KI lehet a megállapodásban kötni azt is, hogy az alapító szervek milyen arányban rendelkezhetnek a létesít­mény befogadóképessége fe­lett. Ha a támogató szerv erre vonatkozó jogával nem kíván élni és ezt előre köz­li, az üzemeltető szerv sza­badon rendelkezik a gyer­mekintézmény helyeivel. Ak­kor is az üzemeltető szerv rendelkezik a megüresedett hellyel, ha az arra illetékes támogató szerv 15 napon be­lül nem gondoskodik annak betöltéséről. A közös létesítés és üze­meltetés költségeinek fedezé­sére az egyes gazdálkodó szervek pénzeszközeiket igen széles körben használhatják fel. Bölcsődék, napközi ott­honok közös létesítésének s fenntartásának költségeit a vállalatok, a kisipari szövet­kezetek, továbbá az általá­nos fogyasztási és értékesítő szövetkezetek mind a fej­lesztési, mind a részesedési alapjuk terhére elszámolhat­ják. A mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek, a szociá­lis alapjukat, a szövetkezeti szövetségek pedig beruházási és jóléti célokra rendelke­zésükre álló saját forrásai­kon kívül felújítási és kar­bantartási előirányzatukat is felhasználhatják az említett célokra. A tanácsok — fejlesztési alapjuk s költségvetési elő­irányzatuk terhére létesít­hetnek más szervekkel kö­zösen gyermekjóléti intéz­ményeket. A már működő vállalati, szövetkezeti gyemekjóléti in­tézményeket a tanács keze­lésébe átadni csak akkor le­het, ha az illetékes tanács a ráeső támogatást és az üze­meltetési tevékenység ellátá­sát vállalja. Ilyen esetben a vállalati, szövetkezeti támo­gatás a tanács beleegyezése nélkül nem csökkenthető, illetve nem szüntethető meg. A jogszabályban említett gyemekjóléti intézmények közős létesítését. illetve fenntartását az arra illeté­kes tanács művelődésügyi osztálya engedélyezi. Ha valamelyik támogató szerv a közös fenntartásból kivá­lik, az Intézmény továbbra is közös fenntartásban ma­rad s az eredeti megállapo­dást módosítják, illetve új megállapodást kötnek. A ki­vált szerv részére az általa adott állóeszközöket csak ak­kor kell visszaszolgáltatni, ha annak hiánya az intéz­mény működését nem gá­tolja. Az ismertetett jogszabály az 1970. évi Pénzügyi Köz­löny 2. számában jelent meg, s rendelkezéseit 1970. január 19-től lehet alkalmazni Dr. Cs I. Az Amur—-Csendes­óceán csatorna Befejeződtek az első kuta­tómunkák az Amur folyó és a Csendes-óceánt összekötő csatorna építésével kapcso­latban. Az Amur torkolatát állan­dóan ellepi az iszap, a ho­mok. Ezenkívül a folyó tor­kolata csak a tengeri hajózás megkezdése után 1,5 hónap­pal szabadul meg a jégtől. Mindez nehézségeket okoz a hajózásban. A csatorna a Mariinszkoje település körzetéből indul, áthalad a Bolsoje és a Ma- lője Kizi tavon, átszeli a taj- gát, átvágja a Szihote-Alin hegygerinc 12 kilométeres nyúlványát és kijut a Tabo öböl körzetébe, ahol a mólók beton fedezékei mögött az óceánjáró hajók vihar idején menedéket találhatnak. A csatorna teljes hosszúsága az Amur folyó hajózható részé­től a Tatái-öbölig 90 kilomé­ter. A csatorna 1000—1500 kilométerrel rövidíti a te­herszállítást az Amurtól a C sendes-óceánig. nem történik, lehetőségeik­hez mérten gondoskodnak a 71-es bolt megfelelő áruellá­tásáról, csűcsforgalmi idő­ben pedig kisegítő pénztá­rost alkalmaznak. M. L. Tiszasas: A háztáji termelés bővítése, s a leve­lében említett sérelmek és nem kívánatos jogviták rész­beni megszüntetése céljából az általános jövedelem•’dóról szóló 4/1969. (1. 25.) PM. sz. rendeletet a pénzűgvmini«z- ter az 1/1970. (I. 7.) PM. szá­mú rendeletével módosította, illetve kiegészítette. Az új jogi szabálvozás szerint a háztartás keretében készített, illetőleg szövetkezet útján értékesített száraztészta ■— (zsemlemorzsa) és aszalt gyü­mölcs ellenértéke után a ki- fizetet díjakból — a bruttó kifizetés alapulvételével — 3 százalékos jövedelemadót kell fizetni, illetve levonni. Az új jogszabály a Magyar Közlönv 1970. január 7-i szá­mában jelent meg. B. J. Nagvkärfi. Kár. hogy nem közölte nevét, címét. — ígv csak azt tanácsolhatjuk: sérelmével a tsz vezetőihez forduljon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents