Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-11 / 9. szám
Idegenforgalom Jadviga Rutkovszkaja: Mozi a moziban Apróságok Egyszer a nyúl és a teknősbéke nyomába szegődött a tigrisnek. — Nyúl! — mondta párán csolóan a teknősbéka. — Téged ért az a megtiszteltetés, hogy az utolsó csapást mérd rá. — És te mit fogsz csinálni? — Csodálkozott rajta a nyúl. — Mit csináljak, — sóhajtozott a teknős. — Kell hogy valaki majd elmesélje hőstettünket! * Egyszer egy író olyan regényeket írt. amelyekből pa- pírmasékat csináltak. A papírmasékból aztán elkészült az író mellszobrának a matricája. Egymás után készültek a mellszobrok, s az író egyszeriben híres lett. Az anya kérdi lányát, aki háztartási tanfolyamra jár: — És megengedik, hogy megegvétek, amit főztök? — Megengedik? — feleli ingerülten. — Köteleznek rá. ☆ Számtan órán a tanító aa osztási műveletet magyarázza. Később példaként felírja a táblára: 2:2, s a gyerekekhez fordulva megkérdi: ki tudná megmondani, ez mivel egyenlő? Az egyik gyerek jelentkezik, s egyszuszra. nehogy valaki megelőzze, kivágja: döntetlennel, tanító úr! Két barát társalog: — Hogy boldogulsz a háztartási pénzzel? — Nagyon egyszerűen; nejem vásárol, anélkül, ho'y! teikintettel lenne bármire, n meg mindent megtekint c, anélkül, hogy vásárolnék. A fény kialudt és megkezdődött a film, — Látod? — érdeklődött az asszony. — Természetesen, látom — hümmögött a férfi. — Ugyan, nem a vásznon, hanem előttünk. Ez felháborító! — Kérem, egy kissé csendesebben, — mondta valaki jobbról. — Bocsánat! — súgta a férfi jobbra, és így szólt balra az asszonyhoz: — mi bajod van, irigyled, hogy csókolóznak? — Pszt! Csend legyen! — hangzott fel egy egész kórus. A férfi idegeskedni kezdett. — Hallod. Zoszja, ez mind miattad van. Fejezd be a susogást. — Te meg mondd meg nekik, hogy szedjék szét a fejüket, mert semmit sem lehet látni tőlük! — Húzódj közelebb hozzám, vagy cseréljünk helyet. — Csak nem fogok nyomorogni ezek miatt a szemérmetlen, fegyelmezetlen alakok miatt... — Lehet, hogy mégiscsak befogják a kereplőjüket? — jegyezte meg valaki hátulról. — Szemtelen! — nyafogta az asszony. — Hitvány alak! — Már megint te vagy.;. Elég! — mondta a férfi. — A fiatalok az egész világon a moziban csókolóznak. Mi van ebben szemtelenség? Én is voltam fiatal... — Micsoda? — kérdezte érdeklődéssel az asszony. — Erre ón nem is emlékszem. Mostmár értem, hogy miért nézed el nekik! — Vajon ott elöl már senki nem tudja befogni a csőrét annak a fecsegőnek? — jegyezte meg valaki hátulról. — Ezt megjegyzem magamnak! — suttogta az asszony. — Nyugodj meg, Zoszja”-/ — Talán te eltűrnéd az ilyesmiket? — Veled nem lehet moziba menni! — Veled úgyszintén nem! — Az égre kérlek, hagyd abba. még kiküldenek! — És ezt még egy férfi mondja! Ügy látszik, félsz ettől a tejfölösszájútól? Hé, fiatalok! Sokáig fognak még puszil kózni? — Tessék parancsolni? — fordult hátra a fiatalember. — Valamit akar kérdezni? — Azt szeretném, ha tisztelnék a környezetüket. Mit csinál azzal a szemérmetlen leányzóval? Nem tudjuk nézni a filmet. Az ilyen dolgokat otthon szokták elintézni, mikor senki sincs otthon. — Maga könnyen beszél, — húzta el a száját a legény. — De én diákotthonban lakom. Lehet, hogy maga maid meghív minket? — Tiszteletlen kölök! Nem ezek voltak az utolsó szavak. A jegyszedő kézen fogta az asszonyt és kivezette a teremből. A férj utána sompolygott. No, azért semmit nem vesztettek. A film unalmas volt és senki nem értett belőle semmit. Molnár Sándor fordítása U UUL □ QOC □ □ac ŰDQC □ □ DC oauc ODOC Dűac onoc ŰDQC □ Dac 1 111 lUtpSu. Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 456. CS1P6S Elintézés Megszűnt a kategória RÉGI ISMERŐS — Csakhogy találkozunk!... kiáltott, a vállamra ütött, hevesen megrázta a kezem. Hogy van, hogy van... Legalább tíz éve nem láttam. Jöjjön- ezt megünnepeljük. Is k egy duplát? Ez a presz- szó. itt a sarkon éppen jó lesz... Pincér... két duplát! Maga alig változott! Na, ja! Persze, én sem panaszkod- hatom, bár még most is reggeltől estig dolgozom. Hiába. a munka felfalja az embert A család? Tudja, nálam az a helyzet, hogy csak hébe-hóba találkozom velüik. Már itt lenne az ideje, hogy lazítsak és többet törődjek az asszonnyal, meg a gyerekekkel. Na igen... hogy el ne kiabáljam! Ismeri a fiamat? Hogyne ismerné! Éppen most kaptam tőle egy táviratot. Képzelje, sikerült neki! Letette az államvizsgát. Előtte a világ. Ügyes fiú. Közgazdász. Mit mondjak, úgyis tudja, hogy ezzel a szakmával bárhol elhelyezkedhet. Ezek a mai fiatalok, ezek aztán alaposan kiveszik a részüket az életből,.. Aztán itt van Vera, a kicsi; Ma. gának mondom, hogy kicsi, mikor biztosan hallotta, hogy két hete volt az eljegyzése. Itt a fiú fényképe, micsoda parti! a vasútnál dolgozik, előadó. Ragyogó kilátások! Hát igen, így van ez! A feleségem? Nna, fogjuk rá, hogy jól van az öreglány. Egészséges. Nem haragszik, mennem kell. Hiába, ez a taposómalom.../ Pincér, fizetek! Két dupla. Felhív? Hát persze, hogy felhív, az Ági nagyon örülne. A számomra teljesen ismeretlen férfi a presszó ajtaja felé indult Elképedten bámultam utána! Az ajtóban hirtelen megtorpant és visz- szajött. Bizalmasan megfogta a kabátom gombját: — Nehogy azt higgye, hogy bolond vagyok. Tudom, hogy nem ismerjük egymást. De mondja már. az is számít? Tudja, én egyedül élek, se rokon, se család. Valakivel n,'ekeni is jólesik elbeszélgetni... Wolfgang Altendorf (Fordította Erős Rezső) Kitölt a botrány. A revizor félnapos vizsgálat után megállapította a visszaéléseket. Edelényi nyakig benne a pácban. Az igazgató kartárs nem hajlandó vele szó- baállni. A munkaügyessel üzente meg neki, hogy fel fogja függeszteni. Amikor pedig Verebes ijedten indult az ajtó felé, még utána is kiáltott. — Megmondhatod neki, hogy feljelentem. Ülni fog a disznó! Edelényi remegve hallgatta Verebes kimért szavait. Amikor a munkaügyes végleg leengedte a hangot, felordított. — Szóval pusztítsam el magamat? — Ezt nem mondtam, de benne vagy a slamasztiká- ban. Ennyi igaz! A bűnös sápadtan nézett maga elé. Majd váratlanul összecsapta a két tenyerét. Szinte úgy, mintha könyörögne. — Csak most az egyszer segítsetek! — Nem tudok! — Beszélj még egyszer az igazgatóval! —‘ Meg sem próbálom! Edelényi szaladgált Tónyá- tól—Baranyáig. Gazsulált a személyzetisnek. Hetet-havat ígért a főcsoportvezetőnek. Siránkozott az szb-tltkárnak. — Azt ajánlom, hogy beszélj a főnök titkárnőjével. A szíve ■ aranyból van. Az öreg mindenben hallgat rá. A jótanács megtette a hatását. Irénke szótlanul végighallgatta Edelényit. — Nem lesz könnyű dolog. Az igazgató kartárs nagyon zabos. — Csak ne jelentsen fel. Mindent jóvá teszek. — Nehezen fog menni! —■ Most az egyszer kegyelmezzen meg. Soha többé! — Megpróbálom! Negyedórán keresztül senki sem zavarhatta az Igazgató kartársat. Irénke mosolyogva lépett ki az iroda ajtaján. A folyosón körülnézett. Jól látta az ablaknál remegő kollégát. Intett neki. Mintha mázsás kövek húzták volna a szerencsétlen ember lábait. Elkészült a legrosszabbra. — Mi van, Irénke? — Beszéltem vele! — A maga kis kezében volt a sorsom. — Bizony nem volt köny- nyű dolog. Utóvégre Is a disznóság mégis csak disznó- ság. — Feljelent? — Nem! — Kicsinál? — Nem! — Elbocsát? — Nem! — Fegyelmi? — Még azt sem! — Hanem? — Figyelmeztetés. Száz forint pénzbírság. Áthelyezés a likvidációba. Érti? Edelényi hosszasan végignézte a titkárnőt, aki természetesen hálás szavakat és köszönetét várt. — Edelényi azonban kihúzta magát. Szigorúan s keményen megszólalt. — Micsoda? Figyelmeztetés? Áthelyezés? Nem nyugszom bele! Azonnal fellebbezek az egyeztető bizottsághoz. — rossi — — És akik így képzelik a »jeieseg elosztási... Gyerekek a tárlaton
