Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-01 / 1. szám
1 1970. január 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP * 9 SOLYOM LÁSZLÓ : Ezerkilencszázhetvenet írunk Éjfélkor A házigazda a villanykapcsolóhoz osont, gyors mozdulattal lekattintotta és belerikoltott a sötétbe: Boldog új évet! Pillanatnyi áhitatos csönd után kitört a szokásos, hangzavar: Éljen! Szabad a' csók! Az egyéni megnyilvánulásoknak ebbe a kavargásába egyszercsak váratlanul közé recsegett kimérten, józanul Precíz Péter:-r Engedelmet, hölgyeim és uraim, de még három perc hátra van! — Azon ne múljék! — Kicsire nem nézünk! így és hasonlóképp hurrogták le az okvetetlenkedőt a szellemes vendégek. — Engedelmet, mégis...! — erélyesedett a lárma íölé Precíz hangja, a miközben gyufát lobbantva a kapcsolóhoz lépett és újra fényt varázsolt a szobára, megállt ott, az ajtó mellett és fejét kicsit féloldalt hajtva, emígy szónokolt: — Engedelmet kérek, de meg kell, hogy értsetek. Én ugyanis elhatároztam, ennék a szép kerek hetvenes évnek első pillanatában, vagyis pontban nulla óra nulla perckor új életet kezdek. Épp ezért nem közömbös számomra, hogy ide vagy oda két-három perc. Javasolom tehát, hogy hívjuk föl a pontos időjelzést,» az ott elhangzott közlés szerint rögzítsük óránkat, majd... * — Mire vártok? — jött át a másik szobából a háziasz- szony hangja, majd utána személyesen ő maga is. — Már rég elmúlt éjfél. Így járnak azok. akik nem nézik a televíziót! — Ez az én formám! — sóhajtott föl Precíz. — Ezért nem tudok én soha új életet kezdeni, mert mindig elmulasztom .a nulla óra nulla percet, 1 , . Éjfél utón A házibuli utón kis budai vendéglőben folytattuk az új év ünneplését néhányan a társaságból. Tekintve, hogy — relatíve — én voltam a legjózanabb, én vállaltam hajnal felé a számla kiegyenlítését. A főúr első kézemelésemre ott termett és bemondásom alapján sebesen írta a számokat a blokkra. Mikor végére értem vallomásomnak, körülnézett az asztalon, váltott néhány bizalmas szót a pincérrel, majd szólott: — A nyolcadik palack Leányka bontatlan, úgyszintén érintetlen két kis- üveg ásványvíz, s a halászléből, hiit kettőben szervíroztunk, csupán egy adag. Olyan ellentmondást nem tűrő határozottsággal mondta ezeket és oly gyorsan kerekítette a közben összegezett számla végére a visszárukból nyert levonandókat, hogy ném is próbáltam vele vitatkozni. — Négyszázhatvanhét . forint harmincöt fillér! — közölt és átadta a számlát. Előkotortam öt darab pirosat kezébe olvastam és biccentettem: „köszönöm”. — De. uram! — háborodott rám sértődötten a főúr és az utolsó öftilléresig elém számolta a Visszajáró pénzt. — Mert smucig vagy! — súgta a fülembe Kocogi barátom és egiy százast, csúsztatott a főúr márkába^ — De, kérem — kapta el kezét a főúr, mintha fűz érte volna — ezerkilencszázhetvenet írunk, ha nem tetszene tudni! — Evvel hátat fordított és ott hagyott minket a megszé- gyenülésben. Kitámolyogtunk az utcára, ahol magukat kínálva sorakoztak a taxik, minik és makik, Volgák és Fiatok. Kocogi barátommal kettesben egy Fiatba szálltunk. Előbb őt fuvaroztuk haza, s így megint rám -maradt a fizetés. Kapunk előtt, amikor kiléptem a kocsiból, áz óra harminchárom forintot mutatott. Elővettem két húszast a .sofőr kezébe nyomtam és „Boldog új évet!” mondván bevonultam a már nyitott kapun. — Halló! — kiált utánbm a sofőr. Megtorpantam, megfordultam. Akkorra már ott állt előttem a huzatos kapualjban. — Uram, ha nem tudná, ezerkilencszázhetvenet írunk! — kiáltott rám föl- háborodottan és markomba nyomta a visszajáró hét forintot. ■ Bámultam a / távozó. sofőr után, s láttam milyen nemes, büszke feltárással száll kocsijába; egy dühös pillantást vet felém majd berántja a kocsi ajtaját, hogy csak úgy csattan. Erre a csattanásra ébredtem föl az új esztendő reggelén. BIZTATÓ HÍREK 1970-RE EPEATULTETÉS Az új - esztendőben megkezdik a galambepdk tömeges átültetését emberekbe. Mindenki jelentse, ha környezetében, munkahelyén, szomszédságában vagy a családjában galambepére szoruló egyedekre bukkan. Az operáció díjtalan. SZIGORÚ VÉDEKEZÉS A BÜROKRÁCIA ELLEN Mivel egyre gyakoribb a panasz, hogy a tisztviselők szaporodnak, akár a nyulak, 1970-ben minden hivatalban kötelezővé teszik a fogamzásgátló pirulák rendszeres fogyasztását. Persze a tablettanyelés a betegsegélyző- ben isi kötelező lesz. ÉSSZERŰ CSALÁDTERVEZÉS Illetékes helyen ígérik, hogy az új esztendőben hathatós intézkedéseket foganatosítanak a vállalatokban és intézményekben burjánzó családi együttesek és érdekcsoportok ellen. — Ezután egy-egy fejes körül mindössze egy sógort, két komát és három jó barátot engedélyeznek. A titkárnők számát és székét is korlátozzák. Szögesdróttal. SARKARA All A NYELVMŰVELŐ A Nyelvművelő Egyesület december végi kibővített ülésén hatékony nyelvi megoldás született az árdrágulás ellen. Januártól kezdve harcba vetjük ellene a kicsinyítő képzőket: Ilyesféleképpen: ardragulasocska, AREMÉLÉSECSKE... Átélés Színházi riporterünk az új darab próbájáról hozott egy édes történetet. A rendező már a Haját tépi, mert az elhagyott menyasszony szerepét játszó fiatal színésznő élettelenül, kényszeredetten beszél és mozog. Semmi természetesség nincs benne. .Hagy _ se-,., gítsen, magyarázni kezd: — Figyelj ide. Képzeld magad a hősnő helyébe. Most hagyta el a vőlegénye. Éppen csalja valakivel. Te mit csinálnál a nő helyében? — Semmit. Újítanék egy másik fiút. Tűzoltó szilveszterkor — Mit csinál, Pista? — Eloltommert éjiéi van. Szilveszteri történet Szilveszterkor — Maga mit keres itt, gödénykém? — Magára vagyok kíváncsi, mert azt mondják, maga úgy iszik, akár csak én... I e- s I Szilágyi György: Volt már nálunk ... í Volt már nálunk bolhacirkusz. " s óriási norvég bálna, * • melyért minden Pásti újra “ i zokszó nélkül sorba állna.. » s % s | Bokszoltak már kenguruk is: J | hippodromban, hercig ringben, 2 Z s láttunk gatyás galambokat " I turbékolni egy szál ingben... r | Csodáltunk már muzikális ^ 1 macskát, pingvint, lovat, tevét, | s cimbalmozó sertést (sajnos. | | nem jegyeztük meg a nevét...) 2 2 Ügetett már a porondon ~ | zebratrupp is tempós trappban, | s kecskegalopp is volt, mélyről I- hosszan írtak minden lapban... < Repült már a kupolában Z Z idomított, sas és vércse, Z Z (épphogy sült galamb nem repült. f- nehogy a nép félreértse..,) . “- hátiunk, bicikliző- majmot, Z s vígan korcsolyázó medvét, “ ” melynek még az idomító 2 2 modora se szegte kedvét... ’ “ ■* * “ Volt már nálunk eszes tulok, szelíd tigris, okos szamár,- (a számoló eb se jelent 2 nagyobb szenzációt ma már...) “- v i | Baletteztek elefántok, Z | labdázott rnár pajkos fóka, r s önfeledten hancúrozott tyúkokkal egy öreg róka... * Z | Szerepeltek delfinek is; I " fct a vízből, be a vízbe! Z (A repülő óriáshaj > “- új í2 volt a vízikvizbe’...) Majdnem minden volt már, így hát '4- kérdőn nézünk fel az égre: Z Z mi jöhet még? s lám jöhet, mert * Z jött egy víziló is — végre! r Z Bár elkelne már egy szám, mely r r egzotikumoktól mentes, az lenne csak attrakció: Z borjúkkal egy magyar hentes...! Z-«Miaun mnmi:ntiititini!»i!»imiiiiiiiiiiiti»iiiMiinii»!HH«in]iiiii!ntii;i«ii»iHinaiii»in!i»iai«(!»ii»;r I HEG EZT I HALLGASSA HEG! Szeíjcesztőségi történetek az Óév utolsó nűpjaiból Járvány idején A gazdaságpolitikai rovat két munkatársa beszélget: — Szörnyű karácsony előtt már 36 felett volt... — Az semmi, azt még játszva ki lehet bírni. — Igen, de utána felugrott 37-re... — Az se sok. — Szilveszter napján meg már 38 felett volt... — De mondd, mit nyavalyogsz? Miért nem szedsz gyógyszert? — Ne viccelj! Hát van gyógyszer az élő csirke áremelkedése ellen? Okulásul Olvashattuk a lapokban, hogy az amerikai Ford alapítvány 25o szer dollárt ajánlott fel az amerikai- városok polgármestereinek és niás vezető tisztviselőinél: a szakképzésére. A hírt hall.-. va felsóhajt illetékes rovatunk munkatársa: — Milyen kár, hogy Szolnok megyében nincs még autógyár! Hiánycikk Gazdaságpolitikai rovatunk munkatársa örömhírt hozott karácsony előtt: — Fel a fejjel, emberek — mondta — már csak néhány napig lesz az idén hiánycikk a gyermek télikabát. Nézőpont A karácsonyi lapok tele voltak negyedszázados visz- szaemlékezésekkel. Olvasgatja sportrovatvezetőnk és némi nosztalgiával felsóhajt: — Azok voltak a szép idők. A házak romokban, Tiszaiad nincs, az üzletek üresek, siralmas az ellátás, de.., — Meg vagy őrülve, azok neked szép idők voltak? — Várj, hadd fejezzem be... De abban az évben nem kapott ki ilyen, csúfosan a magyar válogatott. Osztályon felüli történet Tovább javult Szolnokon a vendéglátás — írtuk többször is az elmúlt évben. Ezekre a cikkeinkre kaptuk egy olvasónktól — válaszként — az alábbi rövid történetet: Egy vendég megkérdezi éjféltájt az egyik magas besorolású szolnoki étteremben a pincértől: — Mondja, mit tudnak maguk ilyenkor a vendégnek a leggyorsabban elkészíteni? — Jó borsós számlát — válaszol a szolgálatkész pincér. „Olyanlány” már nincs Hivatalosan „olyan” lányok már nincsenek Szolnokon. Rendőrségi rovatunkban még néha előfordulnak —, de nagyon finoman fogalmazza tudósítónk az elkövetett bűn- cselekmény nemét. Erről jut eszmbe két történet. Az egyik: Galambszelíd lelkületű szerkesztőnk, aki mindig nehezen ismerte ki magát az AKÖV rejtelmes közlekedési rendszerében (mint annyi más szolnoki) egyik nap sorra kérdez mindenkit a szerkesztőségben: — Mondjátok, van Szolnokon százas busz? Nem nagyon hiszi, hogy nincs, mert amikor faggatják, honnan veszi, elmondja: — Tudjátok, tegnap egy szép fiatal lány ácsorgott a sarkon. Nem tudtam elnézni, hogy majd megfagy szegény, megkérdeztem: mire vár? Azt válaszolta, hogy „egy százasra apuskám”. ☆ A másik történet: Moralizáló mélylélektani riportjairól közismert háziprédikátorunkat egy szép napon három ragyogóan öltözött csinos lány keresi. Korán reggel. Azonnal híre futott a szerkesztőségben. Kollegánk gyorsan lesimította a haját (ez nála a fésülködés), de cipőt váltani már nem volt ideje (pedig az íróasztala alatt tart mindig egy gálacipőt is — mondván: „Szolnok — sárváron” élünk emberek!), ,már be is libbentek és mondták: — No, apuskám, megjöttünk. Maga nyomott olyan szívhez szóló szöveget, amikor lebuktunk? Most itt vagyunk, térítsen jó útra bennünket ... A jó útra térítés lapzártáig nem járt eredménnyel. i (ErKiródi István rajaa) — Még mindig azt hiszik, hogy Kovács vagyok a szomszédból?.^
