Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-11 / 9. szám

1970. Január M. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP APRÓSÁGOK — BOSSZÚSÁGOK Azt szokták mondani, olyan lesz az esztendő, ahogy első napjai kezdődnek. Jól kiné­zünk! Már az első napok bosszúságtermése sem meg­vetendő. 1 Sokan megkérdezték már tőlem, miről neve­zik 60-asnak a szolnoki csemegeboltot? Illendőségből mindig válaszoltam persze valamit, de valójában én is csak most tudtam meg. A 60- as számjelző annak emlékét örökíti meg, hogy a megyei építőipari vállalat még a 60- as években hozzákezdett át­alakításához. (Utóirat az utókornak: je­lentem a 70-es évek elejéről, hogy a 60-as átadása még mindig várat magára.) 2 Gyermekközpontú tár­sadalmunk szép gesz­tusa: hat éves korig jegyre, feleáron és jobb mi­nőségű tejhez jut nálunk az a nemzedék, amelyik évkor­ban még igen sokat fogyaszt a fehér táplálékból. Megyek hát pénteki napon a szolnoki városi tanács vb kereskedel­mi osztályára. Ámde közli ve­lem a tejjegyek kiadásával megbízott kisasszony: jegyet csak ügyfélfogadási napokon szolgál ki. Akkór meggondo­latlanul méregre gerjedtem a bürokrácia e leleményes fo­gása miatt Azóta már lehig- gadtan meghajtom a fejem. Szombati szemle a szolnoki piacon Az év első piád szemléjé­ben arról adhatunk számot az olvasóknak, hogy a termé­kek többségéből az igények­nek megfelelő volt tegnap a felhozatal. Baromfiból volt alacsonyabb a kínálat a meg­szokottnál. Csirkéből mind­össze 68 kg-ot árusítottak, s az átlagár igen magasra, 38—40 forintra emelkedett. Tyúkból mindössze 160-at hoztak eladásra, és a régeb­bi mérsékelt ár helyett most átlag 34 forintért mérték ki­logrammját Tejfelből mintegy 100 liter­nyit adtak el, 24—28 forin­tos áron. Túróból pedig a 160 litert 16—18 forintért mérték Bővebb volt a kínálat az ün­nepek táján megszokottnál tojásból és így az ára is mérséklődött, átlag 2 forintra. Burgonyából mintegy 1400 kilogramm volt a piacon és 2,60—3,50 forintos áron mér­ték Sárgarépából a 210 ki­logrammot átlag 3—4 forin­tért árusították Petrezse­lyemből csaknem 300 kilo­gramm volt a felhozatal és az ára 4,80—6 forint volt. Vörös­hagymából mintegy 250 kilo­gramm volt a felhozatal és 5 —8 forint közötti áron mér­ték. Fejes- és kelkáposztából összesen mintegy 200 kilo­gramm volt, s a minőségtől függően 2—4,50 forintig kelt. Száztíz kilogramm karalábét átlag 3—4 forintért árusítot­tak. Gyümölcsből alma volt a legtöbb. Kevés híján 4 ezer kilogramm. És az ára a meg­szokott volt; 4—7 forint. Kör­téből is jelentős mennyiség volt és átlag 7—10 forintért adták kilóját. Szőlőből 40 ki­logramm volt a felhozatal és átlag 15 forintért mérték. Több mint 200 kilogramm sa­vanyú káposztát is árúsítot- tak, 4,80—5 forintos áron. A szolnoki Járműjavító üzem LAKATOS HEGESZTŐ KAZANKOVApS szakmunkásokat és FEEFI SEGÉD­MUNKÁSOKAT keres felvételre. Jelentkezni lehet: az üzem munkaügyi, osztá­lyán. Logika van ebben. Hiszen milyen anarchiához vezethet­ne, ha a felelőtlen állampol­gárok bármelyik napon, csak úgy tetszés szerint zaklathat­nák reggeltől, délutánig a hi­vatalos időben tejjegyek ki­adása ügyében azokat, akik többek között épp e címen is kapják fizetésüket az állam­tól? 3 Levelet kaptam Túrke- véről Végh Zoltántól. Még a postai ajánlási feladási vevényt is mellékelte tanúként, hogy 1969. szeptem­ber 3-án megrendelte a gáz- szolgáltató vállalattól a boj­ler bekötését.- Azóta már két­szer személyesen is járt bent a központban Szolnokon. Nemcsak azt nem tudták megmondani, mikor kerül rá a sor, még p sorszámát sem tudták kideríteni. Már majdnem együtt hábo- rogtam a tűrhetetlen eseten Végh Zoltánnal, mikor fel­keresett a szolnoki Ságvári körút 32-ben lakó C. Gy.-né. S máris meggyőzött arról, hogy ne a túrkevei történe­ten bosszankodjam, hanem inkább emezen nevessek. (Mert tulajdonképpen már mit is tehet az ember?) Ez pedig a következő volt: December 7-én elromlott a parapet-készülék lakásukban. Családjában két éves pici gyerek is van, rohant hát te­lefonálni, a vállalat hibabe­jelentő számát hívni. Vagy húsz percig hiába csöngetett. Akkor a posta távirdás kis­asszonya (talán szintén anya lehet) bár nem távirdai mun­ka, készségesen felhívta a vállalatot. Az ügyeletes a postának is állította, már pe­dig ő itt ült a helyén, de nem csengett a telefon. C. Gy.-né- nek pedig bejelentette, úgy sem tudnak kimenni csak oda, ahol gázömlés van. Az asszony megkérdezte, most már mit csináljon, talán en­gedje ki a gázt? A válasz az ahogy jónak látja. Miután jónéhány napig fa- gyoskodott a család, a kicsit féltve, maszek szerelőt hív­tak. Ezzel kész is volt min­den. Illetve még hiányzott a befejezés. De az is csak de­cember 22-ig váratott magá­ra. Akkor este csengettek a lakásukon, s jött a vállalat szerelője, hogy na most már megjavítaná a parapetet 4 A szolnoki Thököly úti TÜ2ÉP bolt aitaián tábla fogadta a vásárló­kat: Szabadság miatt zárva Nem is egy-két napig. Ész­szerű újítás. Érdemes lesz gyorsan felkarolni. Nem is csodálkoznék, ha majd a nyá­ron többször zárva találnám történetesen a Damjanich uszodát. Elvégre az ott dolgozóknak is járhat szabadság. — borzák — A jég hátán is megélünk ? Tőlem 30 méterre történt a baleset, a Sajtó és az Ara­di út sarkán. Az idős nő fel akart lépni a járdára* de a jégen elcsúszott, elesett. Egy férfitársammal kézben haza­vittük a közeli Kazinczy út 6 szám alatti lakásába. Va­lószínű combnyaktörés. Jaj­gatott. Mentőt hívtam. Visszamentem a sarokház tulajdonosához. B. B.-néhez. — A ház előtti járdát jég borítja, miért nem hintik, vagy takarítják le? — Kérem, mi mindig le szoktuk takarítani. Látja itt van a seprű, a hólapát és a jég felverésére szolgáló vas is. Valóban ott volt. Sajnos aznap nem használta senki azokat. Most már kíváncsi voltam mit mondanak a háztulajdo­nosok, ha felhívom a figyel­müket a házuk előtti jeges járdára B. J.-né Sajtó u. 7.: ' — Igen látom. De mondja meg, mivel szórjam fel? Nincs hamu, mert gázzal fűtünk. — Két lehetőség van. Le­het a szomszédból kérni, de az sem bűn. ha a jeget el­távolítja a gyalogjáróról. — Azonnal nekilátok. Átlátszó védekezések özv. M. G.-né Aradi út 18: — Láttam kérem, hogy síkos a járda, de mit csináljak? Mindenütt ilyen. Mindez január 8-án, csü­törtökön délután 2 óra táj­ban történt A Beloiannisz úton is találtam ebben az időben jéggel borított járda­részt. A 24. sz. ház kapu- aljában bekeretezett díszok­levél fogadott: „Tisza város, egészséges lakosság'”. — Kérem, a házmester a szomszéd házban lakik, ö jiem takarította le a járdát. —■ mondták. A házmester F. M nem volt odahaza. A lakásban lévő fiatal hölgy: — Elment valahova. Rendőr állt a Beloiannisz út és a Ságvári út sarkán. — Kérem, ott a Beloian­nisz út 22-es ‘ számú ház előtt.. — Az nem hozzám, tarto­zik. Enyém a Ságvári körút — És az a rész? — Arra nincs szolgálatban senki. — A Ságvári körúton nem talált jeges, síkos járdaré­szeket? — De igen, meg is lesz büntetve néhány házmester. Csupán a város belterüle­tén jártam végig néhány ut­cát. A látvány elszomorító volt. Rengeteg ház előtt — helyszűke miatt nem tudom felsorolni — csillogó jégpán­cél borította a gyalogjárót, vagy a háztetőről napokkal előbb lezuhant hótömeg zár­ja el az utat A háztulaj­donosok és házmesterek szemléletét a gyalogjáró ta­karításáról nagyon jól tük­rözik a már említett özv. M. G.-né szavai: .„..mit csinál­jak? Mindenütt ilyen”. Ez pedig azt jelenti, hogy jelenleg a megyeszékhelyen nem megoldott a köztiszta­ság ellenőrzése és az ellene vétők felelősségre vonása, indokolt esetben a megbírsá­golása. A városi rendőrkapitány­ság helyettes- vezetőjének ígérete, — hogy megoldást keresnek a helyzet megvál­toztatására — csak részben nyugtatott meg, hiszen tud­juk, kevés az utcákon szol­gálatot teljesítő rendőr. A nyomozás lehangoló Az áldatlan állapotok fe­lelőseinek felkutatása érde­kében végzett nyomozásom csak még jobban lehangolt. — Hány mulasztót jelen­tettek fel a rendkívül bal­esetveszélyes, síkos, havas járdák miatt a városi tanács szabálysértési előadójánál a tél folyamán? — Egyet sem, — mondta dr. Juhász Margit. — Kilenc személyre róttam ki 100—300 forintos pénzbírságot a saját ellenőrzésem tapasztalata­ként. — Ki. ellenőriz még Szol­nokon? — A rendőrség dolga len­ne elsősorban de úgy néz ki- erre nem helyeznek olyan súlyt mint amilyent érde­Lakodalmi torta (MTI foto — Bereth Ferenc felvétele) meine. Pedig a köztisztaság biztosítása, a közrend fogal­mához tartozik. A tanács építési osztálya is foglalkoz­tat fizetett ellenőröket, akik a járdák tisztaságát, a park állapotát és az utak felbon­tását ellenőrzik. — Hány feljelentés érke­zett tőlük? — Az idén egyetlen egy sem. az elmúlt évben össze­sen kettő (!!) Ezenkívül van- nak még társadalmi aktívák, de ugye feljelentést tőlük, várni mégis csak túlzás len­ne S végül itt vagyok én. Havonta egy napot vehetek igénybe köztisztasági ellen­őrzésre. a helyzet tehát égy. áltálán nem rózsás. Mit mond az IKV? Tud­nak-e arról, hogy a hozzájuk tartozó házmesterek közül kikét bírságolt meg helyszí­nem a rendőrjárőr? — Nincs tudomásunk arról, hogy házmestereink közül bárkit is megbírságoltak volna, annak el'enére, hogy többen renndkívül hanyagul végzik a munkájukat. — Miért nem vonják fe­lelősedre őket? — Hogyan? A fizetésük kevés, a szolgálati lakásból pedig nem lehet kimozdítani őket, még akkor senu ha fel­mondanak. Esetleg úgy- ha másik lakást adnánk he­lyette. Miből? Nem tűr halasztást A mentőállomás főorvosa: —. Több láb. és kartörés történt a síkos járdákon, uta­kon, de nem több, mint más­kor. hason'6 útviszonyoknál. Sajnos az esetek többségé­ben a közterületeken történt a baleset, ott ahol a tanács­nak leyae kötelessége a jár­dák tisztításá~ól, felszórásá­ról gondoskodni. Az írás elején említett napon, január 8-án a Be­loiannisz úton a köztiszta­ságiak a déli órákban sózták a járdákat. A köztisztasági intézmény vezetője sem tud megoldást találni a nehézségek leküz­désére. Hivatkozik a munka­erőhiányra, a munkafegye­lemre és egyáltalán minden­re, amit a régóta fennálló botrányos szolnoki köztiszta­ság mentségére felhozhat. Á nemegyszer bokáig érő latyakban járó, a jeges jár dákon, az állandó baleset ha tárán csúszkáló szolnoki la kosok érdekében nem csat lakozhatunk az objektív ne­hézségeket felsorakoztató köztisztasági intézményhez A város vezetőinek végre a helyzet komolyságához illő intézkedéseket kell tennie, hogy az utak és gyalogjárók járhatósága a városban ked­vezőt enebb időjáráskor _ h a rtem is zökkenőmentesen — de kisebb zökkenőkkel biztosítható legyen. — bognár — 840000 tonnával több szén a teivezettnél Hazánkban tavaly 26 637 000 tonna szenet termeltek, 840 000 tonnával többet a tervezettnél — állaoította meg pénteki üléséin a Bá­nyász Szakszervezet közpon­ti vezetősége. Simon Antal, a szakszervezet főtitkára el­mondta, hogy a múlt év végén jelentősen megnőtt a hazai szenek iránti, igény,'s a népgazdaság számára rend­kívül fontos, hogy 1970-ben is a lehető legnagyobb meny- nyiséget termeljék, mart a tüzelőellátási gondokat még mindig nem sikerült megol­dani. A számítások szerint az idén körülbelül 170 000 tonnával nő a szénbányászat termelése. a többletet főleg a mátraaljai, ezenkívül a várpalotai bányáktól várják. Egyes szén fajtákból a terve­zettnél i® többre van szük­sége az országnak, többletet, azonban csak akkor lehet elérni, ha szabadnapokat és vasárnapokat is felhasznál­nak a termelésre. Az idei széntermelés előreláthatólag túlhaladja a 26 millió 800 ezer tonnát, s rendkívüli in­tézkedések szükségesek ah­hoz, ■ az év első negye­dében, tehát a téli időszak­ban az évi mennyiség idő­arányos részénél jóval töb­bet a népgazdaság rendelke­zésére bocsássanak. Miről ír a Pártélet új száma? A Partélet januári száma négy interjút közöl. Pullai Ár­pád, az MSZMP' Központi Bi­zottságának titkára hangsúlyoz­za; az 1970-es év kiemelkedő helyet foglal el a negyedévszá­zadot kitevő esztendők sorá­ban. E jubileumi évben úgy ün­nepelhetünk méltóképpen, ha időszerű feladatainkat is ered­ményesen megoldjuk. Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja arra hívja fel a figyelmét, hogy 1970-ben elkészülnek az egyes állami szervek munkájának továbbfej­lesztését szolgáló javaslatok s ezek nyomán törvények, tör­vényerejű rendeletek kiadásá­ra és végrehajtásának megkez­désére kerül sor. Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettes gaz­daságirányítási rendszerünk to­vábbfejlesztésének kérdéseiről, Nyers Rezső, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja pedig arról szól; milyen fejlődés vár­ható a lakosság életszínvonalá­ban és a jövedelemelosztásban 1970-ben. Cikket írt a folyóirat új szá­mában Benkei András „A Bel­ügyminisztérium munkája a Központi Bizottság napirend­jén” címmel. Figyelemre méltó dr. Jenei Jenőnek, a budapesti VI. kerü­leti pártbizottság titkárának „A marxista képzettség, a pro­letár öntudat és a jellem, ma­gatartás, viselkedés egysége” című írása. Tóth Dezső a kul­turális élet és a pártközvéle­mény időszerű kérdéseiről fo­lyó vita főbb tanulságán ösz- szegezi. Szükséges — állapítja meg a folyóirat négy utóbbi számában zajló eszmecsere ta­nulságaként—, hogy a pártélet különböző fórumán kerüljön gyakrabban sor a párt művész­politikájának ismertetésére, a párttagság önművelésének problémáira. Alakuljon ki olyan légkör, mely senkit se hi­báztat. amiért nem mozog ott­honosan a művészet világában, de megakadályozza azt, hogy bárki is kulturális, művészeti közömbösségéből erényt farag­jon. ÖREG EMBER, NEM VÉN EMBER Évek óta ismerem Lajos bá­csit. Legutóbbi találkozásunk­kor egy négylábú faragott szé­ket cipelt Vitte nehéz teher­ként a könnyű ülőalkalmatos­ságot — Hát vége van... befejez­tem. Ma dolgoztam utoljára. — Ez az élet rendje. Hány éves Tihanyi bácsi? — Nyolcvanegy, de látja jól bírom magam, — tette hozzá sietve. Aztán lassan tovább­indult, vitte a kisszéket, melyet akkor a pihenés szimbólumá­nak gondoltam­A csípős hideg könnyeket csalt az emberek szemébe. Tó­szeg végén a villany alatt gye­rekek csúszkáltak a sárga fény- körben. Csak úgy kisbabáiban, hogy még a látvány is megbor­zongatott. — Tihanyi bácsi? Ott lakik abban az alacsony házban. Majd én megmutatom­Az udvarban a hó akkurátu­sán összerakva. Olyan ember szokta így kiporciózni a fehér kupacokat, aki nagyon ráér Este 7-kor már ágyban talál­tam. — Korán fekvő ember volt mindig az öregem. Reggel az­tán már fél kettőkor a kopá- csolástól volt hangos a műhely. Mert cipész volt ő is, akár az apja — mondta Tihanyi néni. — Cipész voltam és akkor még Stefanovics, mert csak ké­sőbb magyarosítottam a nevem Tihanyira, — vette át a szót a házigazda. — Harminc évig volt kinn a házam elején a cégtábla Hatvan éves lettem, és a nyug , díj jogosultságom még sehol. — No Lajos ideje az öreg napja idra is gondolni. Felmentem Pestre 1949-ben vasbeton sze­relőnek. Munkásszálláson él­tem. A velem egykorúak nyug­díjba készülődtek. Aztán 1954- ben a vegyiművek építésénél dolgoztam Szolnokon. Minde­nütt én voliám az „öreg”. Ké­sőbb kazánfűtő lettem és 1958. május 1-én nyugdíjas. — Alig 70 évesen 500 forint nyugdíjból élni? Kibírom én még ezt pótolni. A szolnoki Olajbányász futballcsapatánál lettem szertáros. Reggel 5-kor keltem, 3 kilométer az állomás, majd bevunatoztam Szolnokra. Napközben a cipőket, futball- labdákat javítgattam. Este az­tán haza, Tószegre. Így ment ez 10 éven át, egészen az el­múlt év végéig. — De most már a pihenés jön? — Ha nincs más. dolga, a ha­vat hordja az egyik helyről 'a másikra az udvaron. Pedig már ülni kell neki a jó melegben, a lányommal majd kiszolgáljuk — mondta a felesége. Az öreg helyeslőén bólogat, aztán mikor kikísér a kapuig a búcsúzásnál odasúgja: Ha le­hetne, tessék valami könnyű ál­lást szerezni nekem. , —pb, — I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents