Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

1970. január I. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Palicz József: Villon: Haláltánc balladája (illusztráció) Képes Géza: Szomorúság Mérgét az ég magába fojtja: zöld és határtalan mint lent az óceán A hullámok fölött sirályok bukfenceznek és sikongnak és sírnak és a víz színét súrolják — Ég és tenger és föld a tengerek közé szorítva: dideregnek a lejtők s a kiégett mezők, J fáznak de nem dob rájuk az éj meleg takarót A föld szája megrepedezik a rémülettől — Vajúdnak a hegyek percek alatt megszületik az elkékülten nyöszörgő csend B. U. É. K. ÚJ MORBUS HUNGARICUS ? A címül adott rövidítést gyakran írjuk le az év utol­só óráiban. A rövidítés a boldog új évet kívánok nyelvi formát jelöli meg. Sokszor és sokaknak prob­léma ennek a rövidítésnek a helyesírása is. Címünk egyúttal a helyes formát rögzíti. A szókapcsolatok különírt szavalt ugyanis úgy kell rövidítenünk, hogy annyi pontot tegyünk ki, ahány szóból áll a szókap­csolat. Sokszor és sokan vitáz­nak arról is, hogy van-e különbség a boldog új évet és a boldog újévet nyelvi képletek között- Van kü­lönbség! Amikor valakinek boldog új évet kívánunk, akkor az egész évre érvé­nyes jókívánságunkat tol­mácsoljuk, ebben az esetben a jelzőt és a jelzett szót a megszokott szórendben és külön írjuk: új év, boldog új évet. Az újév összetételnek a jelentése: a naptári év első napja. Helyes teháit, ha egybeírjuk ezekben a mon­datokban: Újévkor új év kezdődik. Vidáman újéve­sett. Egyes vidékeken az év szó helyet az esztendő hangsort használják. Régi naptárainkban is gyakoribb az esztendő szó. A finnugor eredetű év ' szó ugyanis hosszú ideig elavult, s he­lyette az elhomályosult összetételijei keletkezett esztendő nevet használtuk Az újévet köszöntő gyer­mekek száján is ez a hang­sor hangzott fel: újeszten- dö. vígságszerzö-. Ma már kevesen ismerik az újév, az újesztendő régi nevét. A XVII. sz. kalen­dáriumokban ezt a napot a kiskarácson névvel nevez­ték meg. Ilyen mondatokat olvashatunk például a régi lőcsei kalendáriumok lap­jain: Kiskarácson napi so- kadalmak (vásárok) tartat­nak a következő helységek­ben. — Kiskarácson napján hideg jellegek forognak hó- harmattal és nagy hóval. Az újévi, újesztendei nép­szokásokról is tudunk. Ezek a szokások és újévi hie­delmek természetesen las­san elkopnak, eltűnnek. A foiklórtudomány azonban törekszik ezeket a szokáso­kat. hiedelmeiket feljegyez­ni. Ma is van még mit gyűj­teni! Valamikor annak örültek az emberek, ha el­ső látogatójuk és az első szembe jövő barát új­év napján férfi emiber volt. a családok is szíve­sebben várták otthonukba az első férfit vendégként Arra a kérdésre. hogy miért söpörték újévkor be­felé a szemetet, ma már csak a legöregebbek tudnak választ adni. Valamikor új­évkor igen egészséges hu­morral ünnepelték az év kezdetét, s ez a hagyomány még ma sem tűnt el. Az új év első napján e rovatban megjelent cikkek szerzője is boldog új évet kíván minden kedve* olva­sójának. Dr. Bakos József a nyelvtudományt* kandidátusa Az öngyilkosságról akarok ír­ni, mondtam valakinek. A mi­énk magyaroké a szomorú el­sőbbség a világlistán, s szűkebb pátriánkban magasan az orszá­gos átlag felett van az öngyil­kosságok gyakorisága. Kényes téma, válaszolta is­merősöm, és „óvatosságra” in­tett. „Mivel magyarázod, hogy változatlanul emelkedik az ön- gyilkosságok száma?" Megértettem, arra gondolt, ez olyan téma, amiről nem szabad, vagy nem illik beszélni. Sajnálatos beidegzés marad­ványa ez. Az újságírónak min­den társadalmilag hasznos té­máról írnia kell, s minél feszí­tőbb a téma, — annál inkább kötelessége ez. Ma már nem a tüdővész, a morbus hungaricus, a magyar- betegség, hanem az öngyilkos­ság. Társadalmi jelenség ez, hi­szen a társadalomban élő em­ber személyes tragédiája, kü­lönbözően jelentkező társadal­mi és egyéni motivációkkal. Hiába dugnánk homokba a fejünket, — nem tesszük! r— a tények tények maradnak: na­gyon magas ma is az öngyil­kosságok száma, százezer ma­gyarra évenként harminc ön- gyilkosság jut. Tízmilliónkra vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy évente olyan lélekszámú falvak pusztítják el önmagu­kat mint Tiszaroff, Tiszasüly vagy Jásztelek.., Ezer öngyilkos naponta Az Egészségügyi Világszer­vezet jelentése szerint a világ iparilag fejlett országaiban na­ponta átlag ezer ember lesz ön­gyilkos. A felmérés szerint nyolc ilyen országban az ön- gyilkosság a szívbetegségek és a rák után a harmadik leggya­koribb halál ok. Az önkéntes halál problémája az egészség- védelem egyik alapvető kér­désévé vált. Egyes, nem teljes adatok szerint a második vi­lágháború óta csaknem kilenc­millió ember dobta el magától az életét és több mint hetven- millió kísérelte meg az öngyil­kosságot. A Központi Statisztikai Hi­vatal „Az öngyilkosság alaku­lása Magyarországon 1966—67”- című tanulmánya közli, hogy 1966-ban hazánkban százezer lakosra számítva 29,8 öngyil­kosság esik. A vizsgált periódust az 1959— 1961-es évek átlagához viszo­nyítva megállapítható, az ese­tek számának állandó emelke­dése. A teljesség kedvéért rögzíte­ni kell, hogy Magyarországon állandóan magas volt az ön- gyilkosságok száma. Az elmúlt hetven év, tehát nagyjából szá­zadunk, a következő képet mu­tatja: a századfordulón 20 száz­ezreiéit az arányszám — tehát százezer emberre húsz öngyil­kosság esik —, 1932-ben van a felső kulmináció, 35,1 százezre­lékkel, majd valamelyest csök­kenés tapasztalható 30 százez­relékig A suicld esetek szám» 1954 ben volt a legalacsonyabb 17 7 százezrelék, majd 1959-t újbóli növekedés következett. Szomorú rekord az 1963-as év, de ezt is túlszárnyalta az 1967­es, amikor 30,8 százezrelék lett az öngyilkossági arányszám. Miért ? Miért ? Miért ? A kérdést próbáljuk két rész­re bontani: miért voltunk min­dig is az elsők között a világ­listán az öngyilkosságok szá­mában — s miért növekszik ná­lunk ma is az öngyilkosságok száma? Sem az első, sem a második kérdésre nem tudunk megfelel­ni; még senki sem adott erre teljes értékű választ. Olyan tár­sadalmi jelenség, amelyet tel­jes homály fed és az okairól csak feltételezések vannak. Keresik az okokat évszázados történelmi fejlődésünkben, nem­zeti karakterünkben, és főleg — de még mennyi más vonatko­zása is van a kérdésnek, — az egyén fizikai, pszichikai egyen­súlyának bomlásfaktoraiban. Emil Durhheim, a, híres francia szociológus ezt vallja: 5,Minden népben működik va­lamilyen kollektív erő, megha­tározott energia, mely öngyil­kosságra készteti az embereket. Az egyén cselekvése, mely első pillantásra csak személyes yér- mérséklet következményének tűnik, valójában valamilyen társadalmi állapot folyománya és visszatükröződése, ennek külső kifejezése." Mások szerint az öngyilkos­ság kizárólag egyéni probléma, az öngyilkosok predesztinálva vannak tettük elkövetésére. Önmagukban hordják az ön­pusztítás hajlamát. Camus szerint „csak egyetlen igazán komoly probléma van a filozófiában, és ez az öngyil­kosság". Nietzsche a követke­zőképpen vélekedik: „Az élet minden sebére vigaszt ad a ha­lál gondolata.. "■ Freud egyszerűen azt mond­ja, — a halálösztön tézisében, — hogy az öngyilkosság a halálösztön győzelme az élet- ösztön felett. A feltett kérdés bonyolultsá­gát és ezeddigi megfej tétlensé­gét a Jcövetkezővel próbálom még érzékeltetni: a vizsgált százhatvan — Szolnok megyé­ben történt — öngyilkosság okaként negyvenkilenc esetben találtam ezt a magyarázatot: „életuntság”. Világért sem akarok a témá­hoz illetlenül cinikus lenni, de ez amolyan nesze semmi, fogd meg jól. Ebbe minden belefér, de semmit se mond. Kereshetnénk persze magya­rázkodó frázisokat, elpuffant- hatnánk sok-sok megjegyzést, dehát csak a dolgok felületén maradnánk — és demagógiával eddig még semmit se oldottunk meg, és nem is fogunk. Az állandó kérdésfelvetés, vi­szont — az előzőek után külö­nösen — jogos: miért emelke­dik az öngyilkosságok száma? A konkrét esetek vizsgálatá­nál csak egyedi, felületi oko­kat találtam. „Elmének anyátok után" Komor, vaskerítéses hazba csöngetek be. Minden a jó­létről beszél: a hatalmas vas­kapu a fundamentumnak fa- agot* gránitsorok a betonjár­dák, e garázs. Fekete ruhás, megtört asz- szony fogad. Az elhunyt lánya. — Mindene megvolt a nagy­apának, mégis megtette. Azóta nem merünk bemenni a fás­kamrába. Csendesen sirdogál. — Mindene megvolt. Megmutatja az elhunyt szo­báját. Stilbarokk utánzatú bőr­fotelek, dívány, hatalmas cse­répkályha. — Mióta élt önökkel a bá­csi? — Egy á:.v ’ :tl /••>’ Amióta anyánk meghalt. Min­dene meg volt. A hatóságok, a szomszédok ugyanezt mondják. Sőt, az egyik, szegről-végről rokon így fogalmaz: „Bár csak ne­künk menne olyan jól mint az öregnek ment". Mit tud még az „öregről” a környezete? Gazdálkodó em­ber volt, a nehéz időkben bör­tönbe kerül. Amikor szabadult újra kezdte. Egyedül. Gürcölt, spekulált, megint összeszedte magát. A szava járása volt: „Hetven éves vagyok, de én még nem tudom mi az, hogy kölcsön!” A felesége évekig betegeske­dett, kórházból, kórházba hord­ta. Az orvosi honoráriumok, az ápolás felerriésztette a vagyont. Tavaly az asszony meghalt. A lányához költözött. Tény- „ leg mindene meg volt, csak éppen..; Egy mondatos búcsúlevelet írt, egy besárgult Jézus Szíve kép hátuljára: „Elmének anyá­tok után,.keserű nekem Azóta ez a kenyér."­Mint kóró a pusztán — Miért kísérelte meg? Ha nem akar, ne válaszoljon... — Ezt már sokan kérdezték. Nem tudom. Biztosan azért, mert rossz. — Mi ‘rossz? — Az élet... Minden... — A gyerekei? — Azok meg vannak a nagy­anyjukkal. Meg ott az apjuk. Felnőnek. Ahogy én... Meg a többi. — Majd újból férjhez megy és... — Hagyja ezt! Soha! Azt nem! Ez elég vált! De nem azért csináltam. — Akkor? A rendőrnek ts azt mond­tam, hogy ne faggasson. Aki­nek nem rossz az élete, az úgy sem tudja felfogni. De nekem olyan. — A gyerekei...? — Azok csak az apjukat sze­retik. Ki tud úgy élni, mint kóró a pusztán. Huszonnyolc éves, két kislá­nya van, eszményien szép, kö­rülrajongják a férfiak, amióta elvált már több kérője volt. A második öngyilkossági kísérle­te. .. „Békét kötöttem" Megismerkedtem egy elhunyt, öreg parasztasszony sorsával. Az érzékenyebb állat számára is elviselhetetlen körülmények között élt. Élt?! Sínylődött a hidegben, a piszokban, tengő­dött az éhségtől. Kétszázhatvan forint életjáradékot kapott... Feladta, öngyilkos lett. Ez vi­lágos képlet. De miért dobta el magától az életét az a vezető értelmiségi, aki havi hatezret keresett, ma­ximális jólétben és — látszólag legalábbis — harrhónikus há­zasságban élt. makk''sé=7«eges volt és nagy karrier állt előtte. Miért? A búcsúlevél lakoni- kus: „Békét kötöttem”. Kivel? Nem akarom a kérdést misz­tifikálni mert ok nélkül nincs okozat. De ez az okozat — a halál — sose egyetlen ok kö­vetkezménye, minden végzetes tett mögött .halmazatok állnak. Legfeljebb közvetlen kiváltó okról beszélhetünk. Kötél 1968-ban Szolnok megyében százkilencvennyolcart vetettek véget önkezükkel életüknek. Közülük száznegyven férfi és ötvennyolc nő. Az életkori meg­oszlás a következő: egy 14 éves, hatvanhárrpan 15—39 év között, ötvenkilencen 40—59 év között és hetvenötén voltak a 60 éven felüliek. Szomorú rekord év Volt az 1968-as! De az elmúlt nyolc év átlaga is megdöbbentő: míg 1961-ben „csak” száz! -minc- hatan lettek öngyilkosok, 1968- ban már százkilencvennyolcan Ha a kiinduló évet száz száza­léknak vesszük, az emelkedés 45,5 százalékos! Az öngyilkosságok gyakorisá­ga megyék szerint — az 1966— 67-es évek átlagában — a kö­vetkezőképpen alakul: Csöng- rád megyiben százezer lakosra 46, Bács-Kiskun megyében 45, Szolnok megyében pedig 36 ön-' gyilkosság jut. Győr—Sopron megye esetében ez az arány­szám 19, Vas megyében 18, Nógrádban pedig 17. Magasan vezetnek tehát a tiszántúli és a Duna—Tisza kö­zi megyék. Az elmúlt 1969-es évben —. az adatok november végéig áll­nak rendekezésünkre — száz­hatvanhét öngyilkosság történt Szolnok megyében. A világje­lenség nálunk Js érvényesül: a férfiak hajlamosabbak az ön­gyilkosságra. A múlt évi 16? esetből 112 férfi volt, 55 nö. A réteg megoszlás is sokat­mondó. Az említett 167 esetben 64 volt a tsz járadékos, vagy eltartott. Mindössze hét szelle­mi dolgozó követett, el öngyil­kosságot. Az öngyilkosságok ezévi te­rületi megoszlása a megyén belül: Tiszaföldvár tíz eset (a lakosság száma 14 ezer körül van), Mezőtúr 11 önkéntes ha­lál a (lakosság száma 23 ezer körüli), Karcag 13 halálos kí­sérlet (a lakosság száma 26 ezer) és Szolnok 16 süicid eset (a lakosság száma 65 ezer). A szomorú elsőbbség magasan Tiszaföldváré (a megjelölések utolsó állandó lakóhelyre vo­natkoznak). Az öngyilkosság módja az esetek túlnyomó többségében az önakasztás. Kevesebb a gyógy­szeres önmérgezés, kútba és vonat elé ugrás. Az iskolai végzettségből és a foglalkozásból adódó következ­tetések azt mutatják, hogy az egyszerűbb szellemi nívón élő emberek hajlamosabbak az ön- gyilkosságra. Ügy tűnik, hogy a művelt ember könnyebben választ keres és talál a külön­böző élethelyzetek által kierő­szakolt konfliktusokra. A következtetések? Illő lenne következtetésekkel összefoglalni a témát, de erre, annak feltáratlansága miatt sem vállalkozhatott). Ez majd az érdekelt és értő szakembere­ket magában foglaló szocioló­giai kutatócsoportok feladata lesz. A feltárás hosszú időt igé­nyel, az okok társadalmi mére­tű általánosítása igen nehéz lesz. Pedig sietni Ks’l! M:nden év­ben elpusztul egy közepes nagyságú alföldi falu... Tiszai Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents