Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-08 / 6. szám
1970. január 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nincs már mocsár Jászfényszaru körfii A jászfényszarui tanácsháza két szárnyból áll. A régiből és az újból. Az utóbbi még két éves sincs; az előbbi azonban nagyon idős épület. Kiss József tanár, aki hosszú évek óta kiváló kutatója és ismerője a község múltjának; és tekintélyes helytörténeti anyaggal — g ró'?’. ?rr$wv földszintjének ódon, bolthajtásos szobáiban rendezte kiállítását a rég- és közelmúlt írásos és tárgyi emlékeiből. A helytörténeti kiállításon halászati eszközök fogadják a látogatót: varsák, hálók, vesszőből font haltartók és halrekesztők. Így ír erről a község régésze: „Egyetlen más természeti jelenségnek sem volt akkora szerepe a Jászföld életében, mint a víznek. Egy vízi világba települt ide a jász nép. Ez lett otthona”. Elmondja még Kiss József, hogy a hegyekből lezúduló vizek mocsárbirodalmat teremtettek Jászfényszaru körül. melynek gazdag „terméséből’’ nagyon sok halász élt meg az elmúlt századokban. Azt, hogy a ma embere miből él Jászfény szarun, a jelenkor legjobb helyi ismerője, a községi tanács vb elnöke, Török Sándor mondta el: — Szolnok megyének Heves és Pest megye által határolt csücskében, Jászfény- szarun 6715-en élünk. Két termelőszövetkezet, — a Béke és a Lehelkürt — Van a községben. Ezenkívül a vegyesipari ktsz, eay kis tejüzem, körzeti ÁFÉSZ, a tanács költségvetési üzeme és legújabban a budapesti Kalapgyár helyi üzeme ad munkát és kenyeret a lakosságnak. — Kevés ez a munkalehetőség. Ha a késő délutáni órákban innen a tanácsháza ablakából nézné a falu főterét, elcsodálkozna. Tizenöt, húsz zsúfolásig telt farmotoros Ikarusz áll meg és ontja magából a fénysza- ruiakat. Körülbelül hetven munkahelyre 1100 falubeli jár el dolgozni, nagy részük természetesen fővárosba. — Az ipartelepítés csak enyhíti a gondokat és nem oldja meg azokat. Minden lehetőséget meg kell ragadnunk a helybeliek foglalkoztatásának érdekében. Az is nagy szó. hogy szezonban a hatvani konzervgyár paradicsomfeldolgozó üzeme körülbelül ötven embernek ad munkát. Azért volt különösen nagy az örömünk, amikor nem csupán a kalap- gyár kis üzeméről, hanem a negyedik negyedévben már a gyár JászfónySzaruba való leköltözésről számolhatunk be. Jelenleg ötvenen dolgoznak a gyárrészlegben és húsz bedolgozó is tevékenykedik, de ez a szám állandóan növekedni fog. — Tavasszal kezdődik az új üzemcsarnok építése, melyhez a megyei tanács 2,2 millió forintot biztosít. A kalapgyár további 2,5 millióból a berendezések és gépek beszerzését oldja meg. Jövő ősszel már nyolcvan— száz ember lel itt megélhetésre. A negyedik ötéves terv végére a kalapgyár teljesen feladja a budapesti telephelyét és az új, jászfényszarui telepén foglalkoztatja dolgozóit. A végső „lépéshez” valószínűleg még 15 millió forintra lesz szükség. — A másik gondunk, amiről beszélni kell, a lakosság ellátása. Mindenféle árura és szolgáltatásra gondolok. Eddig csak kicsi, korszerűtlen üzletek és eléggé szegényes áruválaszték állt rendelkezésünkre. Ezen mindenképpen változtatni kell, ha nem akarjuk, hogy a pénz kimenjen a faluból, hogy az emberek máshol vásároljanak. — Az ÁFÉSZ támogatja az igények jobb kielégítése érdekébe tett erőfeszítéseinket. A régi kultúrházból vas- műszaki áruház és konfekció® ruházati bolt lesz. A MÉSZÖV biztosította a Táska és lyukasztó Tekintélyt parancsoló látvány a piac közepén. Oldalán bőrtáska, mely különböző színű bilétákat rejt, kezében lyukasztó. Szigorúan kémlel körül az árusok között. — Vigyázni kell kérem, mert akadnak huncut emberek is. Van úgy, hogy mire észbe-kapok, ötven-hatvan tojást is elárul valaki a karján lévő kosárból csak úgy jártában-keltében. Ilyenkor aztán megspórolja a helyjegyet. Pedig a 60 éves Laczkó Lajos azért áll a jászfényszarui piac közepén, hogy —• Dolgos ember voltam én világéletemben. Egyszer aztán kidőltem a sorból. Ügy elhatalmasodott az asztmám, hogy a tsz-ben már nem bírtam a munkát. Havi 260 forintot kapok, olyan kegydíj - félét. — Van annak már vagy öt-hat éve, hogy a tanácsnál megkérdezték; nem mennék-e el helypénzt szedni. Persze, hogy kaptam rajta. Százalékra dolgozom, kell az a pár forint. No nyáron még csak, keresek valamit, de ebben a hónapban nem lesz meg nékem még a 200 A piacon jegy nélkül senki se árulhr.sson. Nyáron már hajnali négykor kinn van. Télen ráérősebbek az emberek. Csak hétfelé kezd kialakulni a piac. Hogy lesz valakiből piaci helypénzszedő? forint sem. Hatvan éves vagyok, most már nyugdíj után folyamodnék, de azt sem tudom kihez forduljak. Reméljük a felvilágosítást megkapja ott, ahol addig dolgozott, míg bírta a munkát; a termelőszövetkezetben. község vezetőit, amennyiben telket adunk, 1970—71-ben megkezdi egy ABC áruház építését. Azt szeretnénk, hogy megfelelő helyre kerüljön az áruház, ehhez azonban 6—800 ezer forintos szanálásra lenne szükség. — Amire büszkék vagyunk: a községfejlesztési versenyben elért helyezéseink és a jó kapcsolat, mely a gazdasági egységek és a község vezetői között kialakult. Tavalyelőtt a harmadik helyen végeztünk a megyei községfeilesztési versenyben, egy évvel később még egy hellyel előbbre rukkoltunk. A jó kapcsolatra is mondok egy példát. Nyolcszázötven méter hosszú utat építettünk közösen a Lehel- kürt Tsz-szel, amely megközelítően 700 ezer forintba került ☆ A mocsárvilág régen eltűnt Jászfényszaru környékéről. az ú\ a nagyobb igényeket követelő és kielégítő világ azonban még fiatal. Mindössze negyedszázados. Kovács pengeti a vasat Valamikor tizennyolc-húsz kovács kalapácsa zenélt Jászfényszaruban. A földműveléssel foglalkozó községben felkapott mesterség volt a kovács. Munka is volt bőven. A lovak, ökrök szaporán hullajtottak a patkót, a zsíros földben is kicsorbult az ekevas. A kovácsok hadának egyik legöregebbje Lászlóvári Sándor 40 éve pengeti a vasat, 59 évesen nyugdíjba készül. — Már az apám is yovács volt. Nem úgy indult, hogy én is az leszek. Kereskedő voltam. Egyszer aztán, hazajöttem Jászfény szaruba, akkor mondja az apám, hogy a tizenkét testvér közül engem választott utódjául. Rámhagyta műhelyét és a tudományát. Ezt igyekeztem én is tovább adni. A kezem alatt tizenöt tanuló szabadult. A vassal, acéllal birkózó ember mindig csodálatot kelt. Mi kell ehhez a mesterséghez? — Kedv, kedv és kedv Nagyon nehéz a szakma, de három év alatt meg lehet tanulni a fortélyait, ha van kitartás, akarat. Tizenöt kilométer hosszú sort alkotnának az összerakott patkók, melyet eddig készített Lászlóvári Sándor. Ma már a vegyesipari ktsz tagjaként, inkább vaskapukat csinál. a gyerekek örökölték-e a szakma szeretetét? — Az egyik fiam technikus a Ganz-MÁVAG-ban. a másik repülőtiszt. Ami a hivatást illeti, messze estek az almák a fájuktól. A vasat azonban ráérő idejükben ők is ütik. formálják. Különösen most, hogy divatba jöttek a lakásba a kovácsoltvas-díszek. Jövőre leteszi a kalapácsot. Nehéz lesz a válás? — Nem így képzeltem. Nemrég emelték a munkabéreket. Mindenki kapott órabéremelést, csak én, az alapító tag nem. Lehet egymillióval több ? Lehet. Ezt bizonyította a jászfényszarui községi tanács költségvetési üzeme. De előbb nézzük az előzményeket. 1968. július elsején indul a Juhász-brigádot említik, ha a munka dicséretére kerül sov. Az útépítők Alattyán, Jász- alsószentgyörgy és saját A vizsgamunka. be az üzem magasépítő részlege. Ősszel útépítők kezdték el a munkát. Húszán voltak az építők akkor. Ma negyvennyolc dolgozója van az üzemnek. Aki a községben megfordult. annak a szemébe ötlik a takarékszövetkezet impozáns terméskő épülete. Ez volt a jászfényszarui építők első vizsgamunkája A tervezettnél 10o ezer forinttal olcsóbban építették fel. A tanácsház bővítésére másfél milliót irányoztak elő. Kijött egy millióból. Nemcsak olcsók voltak a jászfényszaruiak, de a munkájukkal is meg vannak elégedve azok. akik már építtettek velük. Különösen községük sok-sok kilométernyi útjait építették. Az 1969-es évre mintegy 3 millió forintnyi munka elvégzését tervezte az üzem. A teljesítés során ez négymillióra sikerült. Az idei évben újabb milliós nagyságrendű építkezésre készülnek. A kalapgyárnál több mint kétmilliót „hozhatnak a konyhára”. Majd a községi általános iskola építése vár rájuk. A munkájukról még any- nyit, hogy a Szolnok megyei tanács vb foglalkozott a költségvetési üzemek helyzetével és nagy elismeréssel szólt a jászfényszaruiak munkájáról. Miiyen kalappal köszönnek? Gyárnak még nem gyár csak gyáracska. Inkább üze- mecske. Leginkább azonban egy jó nagy műhely. A jászfényszarui emberek azonban nem engednek a huszonegyből. Nekik a volt orvoslakás: kalapgyár. Nem nagyravá- gyásból mondják, hanem mert lelki szemeik előtt már az évek múlva kialakuló nagy kalapgyár képe lebeg. A szerencsés ötven, akik már a falakon belül vannak. gyáriak. Nagy szó és nem kis rang ez egy olyan faluban, ahol az ipar legmagasabb szintjén a ktsz állt eddig. Kívülről csak a neoncsöves világítás árulja el, hogy a nagy lakóházban valami van... Az ajtón belül már kiderül: itt csak a budapesti — És most? — Mindenképpen sokkal jobb. Itthon vagyok, ráadásul a fizetés is sokkal több. Ezzel együtt persze a felelősség is... — Hogyan kezdődött? — Először a szakmabelieket értesítették a faluban. Főleg azokat, akiknek varrógépjük volt. Húsz-huszon- öten kezdtünk, először Budapesten, aztán hazajöttünk. Akkorra már belekóstoltunk a kalapos szakmába is. Megy ez nekünk, csak gyakorolni kell. — Hány kalapot készítenek naponta? — Ha minden összevág, akkor megcsináljuk a háromszázat. — Látok itt műbőr kalapokat is... Ahol a nők hordják a (férfi-) kalapot Kalapgyár kalapjaival lehet köszönni. Ügy mint az a feketehajú kislány tette, aki nevetve emelte meg a fején lévő férfikalapot, amikor beléptünk a csomagolóba. Pethő Sándor üzemvezető kalauzolt a huszonöt lépésnyi gyárban. —- Hatvanban dolgoztam egy ktsz-ben. A mesterségem szabó, de ott raktáros voltam. Hosszú évekig odajártam. más lehetőség nem volt. — Mennyit keresett? — Ezernégyszázat. Ebből még lejött a bérlet, nem sok maradt. — Azt még csak próbálgatjuk. A szövetkalap az, ami már jól megy nekünk. Az egyik gépnél fiatal- asszony a szegélyt tűzi. Palóca Miklósné. — örült, mikor megtudta... — Nagyon. Képzelheti, a férjem is én is szabók vagyunk. Nem volt addig nagy jövőnk a faluban de így... így már más. A keresettel is meg vagyunk elégedve. Lesz az még több is. A kalapgyáriak örülnek. Ennek a kis üzemnek is, de annak még jobban, hogy a leendő nagy gyár első munkásai ők voltak. MIRE AZ ALUDTTEJ FELÉBRED... — Még fel sem ébred az aludttej, máris sportsajtként csomagoljuk — mondta a jászfényszarui sajtüzem egyik dolgozója. Harmincketten dolgoznak az üzemben és valóban meglepő gyorsasággal készül ez a kedvelt sajt fajta. Hogy miből? Az alapanyaga normál tehéntej, melyet tejszínnel 7,2 százalékos zsírtartalmúra dúsítanak. Ez a palackozott tej zsírtartalmának mintegy kétszerese. A pasztőrözés után következik az oltás, — vagy altatás. A bő zsírtartalmú aludttejet kockákra vágják, csurgatják, sózzák, majd arany sztaniolba csomagolják. És hogy valóban gyorsan történik mindez, ezt mi sem bizonyítja, mint hogy a kannatejből 10 óra múlva bajt tesz. Az üzem dolgozóinak többsége nő. Fizetésük 1300—1500 forint. Palócz Ida fiatal művezető fizetése a férfiakéval azonos. Meghaladja az 1800 forintot. — Bár napi 4—6 ezer sportsajt kerül innen az üzletekbe, mégsem erről ismernek bennünket, — mondja Háda Sándor művezető. — Márciustól szeptemberig juhsajtot készítünk: a híres kaskavál. A hatalmas kereksajtok 98 százaléka külföldre kerül. Különösen Libanonba nem győzünk eleget szállítani belőle. De egész Arábia szerte kedvelt a juhtejből készült kaskával. Az üzem végtelenül szerény cégtáblája nyomán nehéz idetalálni, — termékei azonban ismertté teszik a jászfényszarui sajtüzemef.
