Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-07 / 5. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. január 7. Új évben fordítva? Jól látja kedves olvasónk, a repülő a hídon áll. Los Angelesből érkezett a kép, ahol ez a kis sportrepülő itt és így érkezett földre. A végtelen sorokban várakozó, össze­torlódott forgalom gépkocsivezetői nyilván csodálkozva vették tudomásul a nem ép­pen gyakori' helyzetet. (TELEFOTO—AP—MTI—KS) Takaró a halaknak A nagy hő- és atomerőmű­vek nagymennyiségű vizet igényelnek a hűtéshez. Sok szakembert foglalkoztatott a probléma, hogyan lehet hasz­nosítani a hűtés közben fel­melegedett vizet? Egy angliai atomerőműben tengeri halat telepítettek a hatalmas hűtővíz-medencék­be. A halak a meleg vízben két év alatt akkorára nő­nek, mint a tengerben négy év alatt. Télen azonban hideg van és a halak így lassab­ban fejlődnek. Hogy csök­kentsék a víz lehűlését, üres műanyag gömböcskékből ál­ló „takaróval” fedték be a medencéket, amelyekben — most télen is plusz 16 fokos a víz, vagyis 8 fokkal mele­gebb, mint a nyílt tenger­ben, sv így a halak a mű­anyag takaró alatt már nem is két, hanem másfél év alatt növekednek fel. Az új lakótelepek szociológiai problémái Szelényi Iván és Konitád György tanulmánya Amióta lakótelepeket épí­tenek hazánkban, azóta tart a vita szakkörökben — épí­tészek között éppúgy, mint szociológusok táborában — célszerűségükről, gazdasági és társadalmi előnyeikről, hátrányaikról. A szerzőpár­nak, az Akadémiai Kiadó gondozta könyve négy fő­fejezetre oszlik. A könyv első részében, a szerzők ur­banisztikai kísérletként vizs­gálják a lakótelepet. Elem­zik a modem városépítészet törekvéseit, s az ú, n. huma­nizált város igényeinek tényleges megvalósulását. Körültekintően vizsgálják például, miért lakótelepek formájában öltöttek testet világszerte a modern város­építészeti törekvések, mi szól e forma mellett és ellen, A további három fejezet­ben a négy nagy lakótele­pen — Pécsett, az Uránvá­rosban. Debrecenben, az Üj Élet Parkban, Budapesten, a Lágymányoson, s végül Sze­geden, az Odessza lakótele­pen — folytatott vizsgálatok anyaga s eredménye szolgál alapul. Nem kerülik meg a kényesnek vélt kérdéseket sem. Rámutatnak a jelenlegi lakáselosztási rendszer el­lentmondásaira éppúgy, mint a lakótelepiek nehézségeire az új környezetbe való be­illeszkedést illetően.. A lakótelep társadalom­má szerveződésének sajátos vonásait vizsgálják a szer­zők a harmadik fejezetben. Van-e. s ha igen. milyen mértékű a víáltozás a lakó­telepre kerülők fogyasztói szokásaiban? A különböző jövedelmű családokat mi­ként érintik a lakásterhek, talál-e a féleség munkát, miért lesznek otthonülővé a lakótelepiek? Érdekes, sőt. izgalmas nyomonkövetni, ki-kivel barátkozik, kit ke­rül, miként alakul a gyer­mekek közötti kapcsolat, sokszor a szülővel éppen el- lentétesen-; A negyedik fejezetben az új lakótelepek megítélésével összefüggő vizsgálataikat összegezik a szerzők. Első­sorban a családok elégedett­ségét s elégedetlenségének okait boncolják, majd a la­kásszociológia szemszögéből teszik mérlegre a tapaszta­latokat. Így például a gyor­san zsúfolttá vált lakásokat, a lakók szokásait, reális és irreális követelményeit. <m) Magyar lilatelisták külföldön Angliában ötéves fennál­lását ünnepelte a Magyar Philatelie Society of Great Britain elnevezésű egyesület. A társaság rendszeresen meg­jelenő folyóirattal is népsze­rűsíti a magyar bélyeget és magas színvonalú szakcik­kekkel növeli az érdeklődők filatéliai ismereteit. — Az Amerikai Magyar Szó című lap „bélyegvilág” rovatban ismerteti a filatelista híre­ket Egyik legutóbbi számá­ban a felszabadulás utáni első bélyegünk, a Bajcsy-Zsi­linszky Endre emlékkiadás elkészítésének történetét írja le, emlékeztetve a háborús pusztulás és a technikai eszközök hiánya miatti prob­lémákra. Ugyanitt beszámo­lót olvashattunk a Miamiban rendezett FLOREX kiállítás­ról, ahol Schafer Emil az el­ső magyar kiadás változatait tartalmazó gyűjteménye dí­jat nyert. A szép kőnyoma­tos anyag nemcsak gazdag­ságával, hanem rendszerezé­sével, szakszerű feldolgozá­sával aratott sikert. Ausztria újdonságai Az osztrák posta a bélyeg­képek egyidejű bemutatásá­val közzétette 1976. évi ki­adási programját. — Kicsit irigykedve néztük a jegyzé­ket, mert a magyar posta tájékoztatása legfeljebb né­hány hétre terjed ki. Szom­szédaink folytatják eddigi rendszerüket: kevés és elég olcsó bélyeget hoznak forga­lomba. Továbbra is a 2 schil­linges névérték uralkodik, 16 darab ilyen értékű címlet következik. Egy-egy bélyeg jelenik meg a turizmus nép­szerűsítésére, a természetvé­delmi év és a karácsony al­kalmából, továbbá az inns­brucki egyetem, a karintiai népszavazás jubileumára. — Emlékbélyeget kap 4 híres osztrák polgár évfordulója, Beethoven 200. születésnap­ja; két címlet köszönti az osztrák köztársaság 25 éves fennállását. Sorozat tulajdon­képpen csak kettő jelenik meg, mindegyik hat érték­ből áll és 14 schillingbe ke­rül majd, de ezeket ketté­osztják és három-három da­Heve: Interkémia Születési éve: 1970 január 1. Intraszmas, Intermetall, Agromas. Közös vagonpark, Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank — ime néhány a szocialista orszá­gok nemzetközi munkameg­osztását szolgáló több mint 20 vállalkozás és szervezet közül. Az új év első napján új „anyakönyvi kivonatot” ál­lítottak ki a testvéri országok gazdasági együttműködésé­nek újszülöttjéről, az „Inter- kémiáról”. Ezen a napon kezdte el gyakorlati tevé­kenységét a Német Demok­ratikus Köztársaság nagy ipari centruméban, Halle- Saalleban az új nemzetközi szervezet, amelynek megala­pításáról 1969. július 17-én írták alá a megállapodást Moszkvában. A hat aláíró állam, Bulgária, Csehszlová­kia. Lengyelország, Magyar­ország, az NDK és a Szov­jetunió azt a célt tűzte az „Interkémia” elé, hogy — amint a megállapodásban olvashatjuk — ,>a lehető legteljesebb mértékben ki­elégítse a megállapodó felek szükségleteit kitűnő minő­ségű könnyű vegyianyagok- ból”. A megállapodás szövegé­vel a szovjet vegyipari mi­nisztérium nemzetközi kap­csolatokkal foglalkozó osztá­lyán ismerkedtem meg. A KGST országok — ahogy a minisztériumban, elmondot­ták — a könnyű vegyianya­gok rendkívül széles válasz­tékát gyártják, többek között növényvédőszereket, szinteti­kus festőanyagokat, segéd­anyagokat a textilipar, a bőr-, papíripar számára, hi- mikátokat a polimerek gyár­tásához, stb. A „kis-vegyipar" fejlesztése Egy-egy ország szükségletei a hasonló anyagokból vi­szonylag nem nagyok. Ezért gazdasási szempontból igen előnytelen, ha minden állam létrehozza a termelésükhöz szükséges szakvállalatokat. Az „Interkémia” éppen azt a célt szolgálja, hogy biz­rabból álló részletben bo­csátják ki. Az egyik kiadás híres bécsi operetteket ele­venít meg, a másik a közép­kortól a múlt századig alko­tott órákat, az egyes korsza­kok iparművészeiének leg­szebb darabjait ábrázolja. Szorhok A Német Demokratikus Köztársaság bélyegein néha olyan lebetűzést találhatunk, amelyen a helység neve né­met mellett egy másik, szlá- vos hangzású megjelöléssel is szerepel. A kétnyelvű bé­lyegzők a Drezda közelében fekvő Lausitz vidékről szár­maznak, ahol a magyaror­szági vendekkel rokon, mint­egy 40 ezer főnyi szorb él. Nagyobb településeik Cottbus =Chosebuz-, Kamenz=Kam- jenc, Bautzen=Budysin. E nemzetiséghez tartozott Ja- kub Bárt Cisinski költő (1856 —1909) és Jan Ernst Smoler tudós (1816—1884), akikről az NDK postája korábban bé­lyeggel emlékezett meg. Az 1968-ban megjelent népvise­let sor 4 értéke kétnyelvű szöveggel az itteni különle­ges női ruhaviseletet ábrá­zolja. A szorb népművészet különlegességeit örökíti meg az NDK legújabb 3 értékből álló sorozata. A 10 pfennin- ges érték a Lausitz vidékén használt fém sütemény for- mázót, a második címlet kézzel festett kerámia tá­lat tár elénk. tosítsa a hat szocialista or­szág „kis-vegyiparának” to­vábbi fejlődését az ésszerű szakosítás alapján. Az új szervezet hatásköré­be tartozó feladatokat három csoportra oszthatjuk. Az „Interkémia” javaslatokat dolgoz ki a tervek egyezte­tésére, a termelés szakosítá­sára és kooperációjára. Az „Interkémia” munkatársai döntik el, milyen termékfaj­tákat előnyös gyártani egy- egy országban, hol gazda­ságosabb új gyárakat épí­teni, vagy racionálisabban kihasználni a már működő­ket. A második feladat-csoport a tudományos-műszaki prob­lémákra, és mindenekelőtt a termelés műszaki színvona­lának fejlesztésére vonatko­zik. Az ..Interkémia” bonyo- lítia le a rendszeres, és az eddiginél lényegesen mélyre­hatóbb információcserét, ta­nulmányozza a nemzetközi eredményeket. Az „Interké- miával” kötött megállapo­dásaink alapján a szocialista országok érdekelt tudomá­nyos szervezetei egy sor ku­tatómunkálatot végeznek el a „kis vegyipar” területén. Másrészről az érdekelt tudo­mányos intézmények is meg­bízást adhatnak az „Inter- kémiának” különböző prob­lémák kidolgozására. A harmadik feladatcsoport új szakaszt jelent a testvéri országok közötti gazdasági együttműködés formáinak fejlődésében: az „Interké- mia” ugyanis az első olyan nemzetközi szocialista szer­vezetek egyike, amely a résztvevő országokban köz­vetlen befolyást gyakorol az adott területet érintő kül­kereskedelmi politikára J. Akimov (APN) KÉPERNYŐJE ELŐTT Zenés kabaré — hóakadályokkal Kár volna tagadni és hiá­bavaló is lenne nálunk a szilveszteri műsor közügy. Mindig felfokozott érdeklő­déssel ülünk a képernyő elé, s valami rendkívülire vá­runk. Így volt ez mindig az elmúlt évtized során. S ha reményeink nem váltak be, bosszankodtunk, vagy kese­regtünk. Az 1969-es év te­levíziós búcsúztatója, ame­lyet egyetlen országos házi­buli keretei között tartott a tévé új ötleteivel alaposan, fel is csigázta érdeklődé­sünket Már csak azért is, mert az évtizedes hagyomá­nyoktól eltérően nem kon- zervprogramot ígért a né­zők szilveszteri asztalára, hanem frissen-melegen tá­lalt szórakoztató játékot és kiegészítő műsort. Nem he­tekkel ezelőtt szalagra rög­zített vidámságot kínált, ha­nem előttünk, szemünk lát­tára, fülünk hallatára szüle­tett vagy készült megszület­ni a jókedv és a humor. És ez eléggé nem dicsérhető újítás. Éppen ezért szurkoltam, hogy a tévé bátor vállalko­zása sikerrel járjon, s csak sajnálni tudom, hogy annyi szellemi és technikai igye­kezet és energia nem hozta meg a maga gyümölcsét. A techr'kával nem is volt semmi baj, a vidéki színhe­lyek — Győr, Miskolc, Sze­ged — és a fővárosi köz­pont kitűnő kapcsolatban állottak. Az említetteken kí­vül azonban volt még egy tényezője ennek az autósok versenyével is kombinált játékos szilveszternek: az időjárás, amely egyáltalán nem volt kegyes az ország­utakon is zajló vetélkedő­höz. Alaposan belehavazott a játékba. így „felborult” az eredeti elképzelés, s a végén a házigazda már csak arra ügyelt a stúdióban, hogy az esetleges autóverseny illú­zióját megmentse. Inkább kevesebb, mint több siker­rel. Hisz, aki józan fővel követte a játékot, észreve­hette, hogy a kuglizásnak és az autósok előbbrejutásának már aligha volt közvetlen kapcsolatuk, összefüggésük. A szellemes „tekejáték” is így öncélúvá vált. Ne részle­tezzük tovább, az autósve­télkedő várható izgalmai el­maradtak. De sajnálattal kell emlí­tenem, hogy ami megmaradt egy-egy csinos kis szelencé­be zárva, amelyet Takács Marika bontogatott hűsége­sen. a tombolára szedett ze­nés kabaré sem tudott kár­pótolni a fentebb ismerte­tett veszteségekért. S bár az egyes műsorszámok borsos, paprikás, majorannás — fű­szeres dobozkákból „kerül­tek” elő — a szilveszter ka­barérészéből kimaradt a só is, meg a paprika is, hogy a borsot ne is említsem. Már az indulás is lehangoló volt — Kabos László csak pus­kázással tudja elénekelni be­Show ami show Két mintát is láthattunk belőle, méghozzá egyet a szilveszteri műsor előtt az ó esztendő utolsó napján, Sammy Davis gálaestjét a párizsi Olympia Színházból, a másikat újév napján egy Eécaud-ról készült filmet. Ismét megcsodálhattuk Sam- myt, a nagyszerű énekest és előadóművészt és gyönyör­ködhettünk egy kitűnően megkomponált, könnyűzenei film szellemes megoldásai­Szakadékok Illés Endre legújabb kö­tetének a címe, s a Nyitott könyv idei első adásának tárgya. A szokáshoz híven ezúttal is kritikusok lapoz­tak bele a kötetbe, hogy ke­ressék a megfejtést arra a kérdésre, mi Illés Endre művészetének titka, illetve melyek ábrázolásmódjának felismerhető jellegzetességei. Élvezetes, izgalmas vita ke­rekedett érte és ellene. Kán köszöntő dalát. Aztán a nagy meglepetés: két kitűnő szí­nészünk Mensáros László és Darvas Iván egy se füle- se farka jelenettél kínlódnak — színvonalon alul. Majd paródiák; Angyal János, Me­zei Mária, Rónaszéki And­rás. Nem valami sikerültek; halványaik. bágyadtak és nem is újak. Közben Al­fonso átvisz egy láncot a színen javítani, mert úgy­mond ez egy elromlott in- tervízios lánc. És mint min­den szilveszterkor. Honthy is színre lép és elénekli a Jön-e velem nagysád simit járni című dalt. Majd vala­mivel később ugyanezt egy fiatal énekes is előadja, Né­meth Sándor. Még Gügye- rák szellemtelenkedik egy kic~" szilveszterrel, végül a 25 évesek gyermekded já­téka — és kész. Persze nem teljes a felsorolás, de a lé­nyeg ebből is kitetszik: szürke, sablonos kabaré. És itt már az időjárás sem hi­báztatható. De sajnálattal szólok a több mint öt órás tévé-buli házigazdájáról is, akinek igazán nem volt irigylésremél tó dolga. Jó vendéglátó módjára minden­re vállalkozott, csakhogy a hangulat emelkedjék. Ő tartotta kézben a játékot, amíg lehetett: ő irányítottá a színhelyeket határozott diszpécser módjára: ő gon­doskodott arról is, hogy a tévé ténylegesen meghívott vendégeinek asztalán legyen étel és álljon ital. Még ön­maga paródiáját is elját­szotta a Fekete-fehér, igen- nem-ben — kitűnően — csakhogy a házibuli részt­vevői jól érezzék magukat Látszólagos jó hangulatá­val. „múlás” szilveszteri vi­dámságával azonban nem tudta eltitkolni a vendégei szórakozásáért aggódó házi­gazda nyugtalanságát. Ilyen­kor utasította vendégeit a pezsgős- vagy borospohár­hoz, mondván: igyanak mi­nél többet, armál elviselhe­tőbb lesz a műsor. És még valamit ehhez: feltűnő volt, hogy a meghívott közönség mennyire csak a dekoratív jelenlévők szerepét játszot­ta és nem volt hajlandó be­lemenni még csak egy poén erejéig sem abba a kicsit felszabadult játékba, amely­be a riporterek, élén Vitray Tamással akarták bevonni őket. így sokszor az lehetett az érzésünk, hogy ebben a buliban csak a tévések szó­rakoznak jól, magukat szó­rakoztatják. Persze mindezt az mond­ja, aki ezen az estén egyet­len egyszer sem fogadta meg az ivásra hívó szót. s aki mámor nélkül lázas betegen ült a képernyő előtt. Lehet, hogy néhány pohár pezsgő után mindez másképpen fes­tett volna? Végül is tehát a sajnálatra méltó én va­gyok? A szilveszteren kívül azonhan mó» más is akadt az elmúlt héten. ban. A könnyűzene e két ko­ronázatlan királya nem is­meretlen előttünk, de bár­mikor látjuk őket, lenyűgö­ző a teljesítményük. Hogy tudják a műfaj bizonyos kor­látái közepette is elénk va­rázsolni az érző-vérző-szere- tő embert hiánytalanul. Rá­adásul Sammy Davis még ezúttal énekeskort ársairól szóló Paródiával is elkáp­ráztatott, Itt volt só meg paprika is. hogy Ungvári Tamás és B. Nagy László idejekorán hü­velybe tolták kritikusi pen­géiket. A dramatizált bizo­nyítékok önmagukért beszél­tek. Kedves volt az író já­téka is, hogy mit vinne ma­gával eddigi művedből. Illés Endre nem tartozik a nép­szerű írók közé, ezzel az adással bizonvára nőtt nép­szerűségének köre­r. m

Next

/
Thumbnails
Contents