Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-04 / 3. szám

1970. január 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 MEGGYES LÁSZLÓ: JÁTSZÓ GYEREKEK A Szépirodalmi Könyvkiadó újdonságai Ezsau vallomása — Őfelsége szárnysegéde — Az öregkor csöndes szava — A homok emberei Anyám Az élő magyar irodalom jeles alkotóinak új kincseit tárja az olvasó elé a kiadó a közelmúltban megjelen­tetett művekkel. Lengyel József új kötetében tíz rö- videbb írását találhatjuk, Ézsau mamija... címmel. Az olvasónak mindig újat. meg­lepőt adó író hű marad most is önmagához: a kötetbe fog­lalt tíz írás — tíz világ. Ri­degen nyers. melengetőén puha, érteiden és értő, ke­gyetlen és óvó világ övezi hőseit. A címadó elbeszélés valamint az Obsitosok szö­késekről mesélnek című ra­gyog legfényesebben a kö­tetbe fűzött tíz írás közül. Vas Zoltán hatszáz olda­las könyvének „hőse”: Őfel­sége szárnysegéde: Horthy Miklós, miként a cím tudat­ja. Könnyen hajlik a felüle­tes ítélkező airra: mi újat lehetne még Horthyról el­mondani? Vas Zoltán köny­ve bizonyítja: rengeteget! Az a kor, mely Horthy nevé­hez kapcsolódva került be a magyar történelembe, nem­csak az akkori valóságot, de a múltat is meghamisította. A hat fejezetre bomló kö­tet föllebbenti a fátylat a hamis legendákról, az ál-fő- úr Horthyról, karrierje át­kozmetikázott állomásairól. Születésétől a fehér-terror kezdetéig követhetjük nyo­mon „Öfőméltósága” sorsát. A dal. ha szép, (örökké szép marad) s mint boros­tyánkő) egyre szebbé érik... — ezekkel a sorokkal vezeti be kötetbe gyűjtött újabb verseit Várnai Zseni. A köl­tőnő Borostyán címmel most megjelent műve többségében eddig nem publikált költe­ményeket ölel fel, közöttük szép számmal olyanokat, amelyek megkapó őszinte­séggel vallanak az öregség fájdalmas szépségéről, csön­des örömeiről. Nemcsak az emberben, de fában, virág-. ban, felhőben, vízben is látja, s kibontja a való vilá­got. A mostani világot, a semmi mással föl nem cse- rélhetőt. S ez, a mindenben jelenidejűség varázsolja fris­sé az idős költőnő szavait, s az az olthatatlan érdeklődés, méllyel a közéleti témákat közelíti meg. A majd’ nyolc­van verset s egy hosszabb el­beszélő költeményt összefogó kötet legszebb darabjait a Zúzmara ciklusban talál­hatjuk. Önéletírását leszámítva, hat esztendeje nem publi­kált új regényt* a magyar falu irodalmi szószólója, Sza- • bó Pál. Most megjelent re­génye. a Szépülő szegénység *a homok embereinek világá­ba, a Duna—Tisza közére repíti az olvasót. Egy soha nem volt, s mégis mindenütt megtalálható faluba, ahol látszatra csak Bíró Miska és Szokoly Gizi hol mosoly­gó, hol drámává sűrűsödő szerelme szövődik, veszik el, s támad föl, ám ahol valójá­ban múlt és jelen csap ösz- sze. Az író mesélőkedve a régi: fordulatos cselekmény során rajzolja meg a válto­zó falu arcát, s azokat az embereket, akik minden esendőségük, botlásuk köze­pette is a homokon új vilá­got teremtettek. A nagy irodalmi fölfedezé­sek idején sem sűrű pilla­nat a remekmű születése. S ilyen pillanat tanúi, élvezői azok, akik végigolvasva le­teszik Juhász Ferenc új el­beszélőkölteményét, az Anyám-at. Az Anya: örök alakja a művészetnek. S mert az, már talán mindent el­mondtak róla. Mindent ta­lán, de amit Juhász Ferenc tud elmondani, azt biztosan nem. Anya és fia világának új dimenziói, tárulnak fel az oivasó előtt, lenyűgöző köz­vetlenséggel, s mégis, fiúi szemérmességgel. Az öt rész­re oszló hatalmas elbeszélő­költemény a szó szoros ér­telmében irodalmi esemény: remekmű született, az anyá­nak, s ezzel minden anyának állított lebonthatatlan emlé­ket a költő. (n) Amerika fiatal proletárgárdája Maine és Texas, Alabama és Florida között ezekben a hetekben ölt formát az ame­rikai proletárifjúság politikai élcsapata: Amerika több, mint 30 kerületében a helyi szervező bizottságok most készítik elő a mar­xista—leninista ifjúsági szer­vezetnek az alapító kong­resszusát. Hosszú évek teltek el anélkül, hogy a kommu­nisták befolyást gyakorolhat­tak volna az ifjúság gondol­kodására és cselekvéseire. E kényszeredett visszavonultság után az amerikai proletáriá- tus élcsapata most végre ab­ban a helyzetben van, hogy magasabb síkon veheti fel a harcot az Egyesült Államok ifjú generációjának megnye­réséért. Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának fél évvel ezelőtt lezajlott XIX. kongresszusa határozta el, hogy életre kelti ezt az új szervezetet, amelynek úttörői között az ország kulcsipar­ágaiban dolgozó szervezett munkáscsoportok r-ész sorát találhatjuk. Mike Zagarell, az Egye­sült Államok Kommunista Pártjának ifjúsági kérdések­kel foglalkozó titkára a Daily World hasábjain kifej­tette. hogy a marxista—le­ninista ifjúsági szövetség „olyan szervezet lesz. amely elsőrendű célkitűzésének te­kinti, hogy a fiatal munká­sok érdekeit képviselje”. Azt a tényt, hogy a hiva­talos statisztikák szerint az amerikai munkások egyne­gyed része fiatal proletár — néhány kulcsiparágban az ott dolgozóknak csaknem a felét ők teszik ki —, egyál­talán nem veszi figyelembe a kispolgárokból és diákok­ból álló „New Left” (Üj baloldal) mozgalom: álradi- kalizmusábam tagadja a mun­kásfiatalság forradalmi ere­iét, mivel, programszerű kon­cepció híján, képtelen azt hasznosítani. Az amerikai új baloldal képtelen arra, hogy a társadalom történelmileg döntő erejéhez, annak Ifjúsá­gához kapcsolódj ék. Az új baloldal a nemproletár nép- rétegek radikalizálódásának kifejeződése, s mint ilyen, feltétlenül pozitív módon ér­tékelendő, de Marcuse, Gorz és többek között Debray áltel tévútra vezetve, adós marad azzal, hogy a fiatal ameri­kaiak millióinak égető kér­déseire feleletet adjon. Gus Hall, a kommunista párt fő­titkára szerint aktivitásuk „elektromosság ugyan, de nem elektromos áram”, ElVMUVELE „Az egység üzemel...* Hogy az egységben nem­csak erő van. hanem üze­melhet, tartózkodhatunk, ebédelhetünk, kávézhatunk benne, csak most tudtuk meg az alábbi hirdetések, in­formációk nyelvi formálásá­ból: „Egységünk az építke­zés alatt is üzemel.” — „Ti­zenhat éven aluliaknak az egységben nyolc óra után tartózkodni tilos!” Miért tesszük rostára ezt a nyelvi formálást? Azért, mert igen terjedő hibára hívja fel a figyelmünket. A nem kívánatos elhivataloso- dás tipikus példáját szolgál­tatják az idézett mondatok. A túl egyszerű, de a való­ságnak jobban megfelelő cukrászda szó nem volt elég­gé hivatalos a felhívás meg­fogalmazójának. Ezért kell a vendégeknek hivatalosan is tudomásul venni, hogy nem cukrászdában, nem eszpesz- szóban kávézik, hanem egy egységben. Ugyanilyen hivataloskodó formában kaptunk „szaksze­rű” kioktatást a hivatalos il­letékestől, hogy az az üzem (megint csak nem cukrász­da!), amelyben kávénkat fo­gyasztjuk, „a vendéglátóipari vállalat egy egysége, s az üzemeltető vezetőség helye­sen járt el a felhívás esz­közlésében.” Ez a „magyará­zat” ugyancsak arról győ­zött meg, hogy egyesek hely­telenül és feleslegesen szinte hivatalos helyiséggé változ­tatják éppen az ilyen felira­tokkal cukrászdáinkat, ven­déglőinket is. Mi pedig nem akarjuk hivatalban érezni magunkat akkor, amikor szórakozni, pihenni kívá­nunk. Sajnos, a szakmai nyelv- használat sajátos terminoló­giája ott is jelentkezik, ahol egyáltalán nincs rá szükség. Egyik kisvárosunk mozijának hirdetőtábláján is ezt ol­vashattuk: „Mozi üzemünk az átalakítás ideje alatt is üzemel,” Félreértés ne essék, nem az üzem, az üzemel sza­vak elleii van kifogásunk, hanem azt hibáztatjuk, hogy ott és akkor is élnek felesle­gesen ezekkel a szavakkal, ahol és amikor használatuk már nem célszerű, sőt stílus­talan és zavaró. Az e\hivatalosodás, a túl- hivataloskodás nyelvi formái­nak árnyékában hasonló ma­gatartásbeli hibákkal talál­kozhatunk. Ezért viselkedik „a szórakoztató iparban” dol­gozók egyike-másika úgy, mintha „hivatalos közeg” lenne. Ezért olvashatunk ab­ban a bizonyos helyiségben is ilyen „hivatalízű” felszólí­tást: „Eszközöljenek vízöb­lítést minden esetben!” Ha azt óhajtjuk, hogy cuk­rászdáink, vendéglőink falá­ról tűnjenek el a hivatalos­kodó feliratok. nem-sak nyelvvédő feladatot teljesí­tünk. A vendég nem hiva­talos helyiségben kíván szó­rakozni, ezért a neki szánt közlések megfogalmazásában is kerüljük a hivatalos stílus fontoskodó, körülményeske- dő, rideg, vagy egyenesen nyakatekert nyelvi formáit. Dr. Bakos József a nyelvtudományok kandidátusa Hegjelent a Nemzetközi Szemle januári száma A folyóirat érdekes írást közöl Hellmut Hesselbarth tollából. „A diákok lázadá­sa a tőkés világban” cím­mel. Elmondja, hogy öt év óta a diákok baloldali ori­entációjú tömegmozgalma nemzetközi jelleget öltött. Figyelemre méltó Hajdú János Az európai biztonsá­gért című írása. 1969 végé­re az európai biztonsági ér­tekezlet, a kontinens bizton­sági rendszerének kiépítése, a békeerők követeléséből poli­tikai és diplomáciai vita tár­gyává alakult a Varsói Szer­ződésben tömörült szocialista országok és a NATO-álla- mok között De részt vállal­nak a kollektív biztonságért folyó küzdelemből a sem­legesek is. A vita azonban immár nem arról folyik, hogy lehetséges és szüksé­ges-e egy ilyen értekezlet, hanem arról, hogy mikor és milyen konkrét célkitűzéssel valósuljon meg ez a tanács­kozás. Egyéb cikkek a Nemzet­közi Szemléből: Paul John­son: Ideje elveszíteni egy háborút (New Statesman) — Vidor Perlő: Militaristák és fegyvergyárosok szövetsége (International Affairs) B. Tyeplinszkij: Az imperializ­mus katonai tömbjei és glo­bális stratégiája (Novoje Vremja). cAz izgága miher manoiágia A narancsfaló pestiekről, Tamáska szilveszteri házibulijáról és a hóhányásról Jó. hogy jön, szerkesztő­kém! Szilveszterkor megfo­gadtam, hogy az új évben nem gurulok be olyan köny- nyen. De nem is... Pedig lett volna rá bőven okom. Itt van például ez az oltári precíz előrelátás és tervsze­rűség, ahogyan a város el­látását megszervezik. Figyel­jen csak szakikám! Kará­csony előtt néhány nappal elfogyott a szaloncukor. Mit tett ilyenkor az a nyerész­kedésre vágyó kapitalista kereskedelem? Utána ren­delt. Lett is áru bőven, de azt már elfelejtik a dolgo­zók, hogy rnii volt a szán­dékuk ezzs''? Nem is gondol­nak arra, hogy mindez ab­ban az ántivilágban csak a profitért történt. így gazda­godott a dolgozók filléreiből a maszek. Még karácsony­kor is. Ez a világ megszűnt. Mert hogy történt ez nálunk most, hapsikám? Elfogyott a szaloncukor? Nyomban megszervezték hogy kará­csonyfa se legyen. Így taka­rékoskodik ma a mi keres­kedelmünk a dolgozók fillé­reivel... ...Elakadtak a szállítmá­nyok a hófúvásban... No. nézd, a széplélek. Szerkesztőkém, maga még -mindig megkajál mindent, amit betáplálnak a kis agyá­ba. Nagyobb célok érdeké­ben történtek ezek az egybe­vágó, megfontolt intézkedé­sek. Mert nyomjh csak ide a villogóját. mit írnak az ünnepi lapok: „Emlékezés a negyedszázad előtti háborús karácsonyra”. Hát hogyan lehet narancsot és fügét za­báivá emlékezni? Pesten, az más. Annak a bűnös város­nak ügyig mindegy. Egyék meg ők a karácsonyi naran­csot. Mi meg tiszta szívvel és lelkiismerettel faragtuk a krumplicukorból a házi készítésű szaloncukrot. És meséltük a gyerekeknek, hogy akkor is így volt, a háború alatt. Nem lehetett kapni az olyan apróságok­nak, mint ti, sem szép cipőt, sem télikabátot... ...Maga most arra céloz, hogy Szolnokon az idén sem lehetett kapni? Szeretném, ha elhinné, ez csak helyi probléma. Voltam az egyik pesti áruházban, megszámol­tam, minden méretben, leg­kevesebb tízféle minőségben és fazonban árultak gyer­mekkabátot. Ma már ez a jellemző, nem a hiány, a nincstelenség... ...Ne nyomja nekem a só­dert. hapsikám. Én nem szaladgálhatok Pestre kabá­tot venni a gyereknek, mint maga. Egyébként mondom, hogy az új évben nem gu­rulok be, nem hőzöngök. Mert igenis. tiszta mázli, hogy nem kaptam kabátot a srácnak. Ügy sem tudtam volna szépen becsomagolni, mert a karácsony előtti na­pon már olyan ajándék­pakknak való flancos papírt sem lehetett kafmi. De miért is legyen éppen karácsony­kor karácsonyi papír? Meg van ez szervezve gyönyörűen, drága szerkesztőkém: nincs szaloncukor, nem keli kará­csonyfa. Ha nincs karácsony­fa, nem kell alá ajándék — minek a csomagolópapír? Te­gye a pénzét az OTP-be a dolgozó... ...Rossz napja van. Mit csiná't szilveszterkor...? ...Ezt ne kérdezte volna hapsikám. Néztem a tele- vi trait... ...Mit? ...A televitradt az én nyelv­újításom. Most küldtem' el Lőrinczének Már régen fi­gyelem, hogy a magyar te­levízió lassan ezzel a Tamás­kával lesz tele, de azért ami szilveszterkor volt, az már sok. Mert nem bánom, a ri­portereknek is keli egy kis szórakozás, játék, kikapcso­lódás. de miért kell azt a szegény nézőnek öt órán át vég’gkínlódni? Mondja hap­sikám maea fejes a sajtó­nál. olvan nr-szu] sült el maguknál ez az új mecha­nizmus. hogv év cégére nem maradt dohánv a tévéseknek íróra, rendezőre, színészre és mindent a Tamáskának kel­lett csinálnia? Vagy úgy volt. hogy jött azzal a nagy szívével és azt mondta, nyu­gi, ha már nem mehetek Mexikóba, fölvállalom egye­dül az egész szilveszteri műsort. Csak azt nem tu­dom. a focicsapat rossz sze­repléséért miért a tévéné­zőket kell büntetni? Mondhatták volna, hogy emberek, nyissátok ki éjfél előtt 10 perccel a tévét, jön a Hofi, meg a Kós Jani, nézzétek meg. Legalább nyu­godtan öblögettünk volna ad­dig, de így még a pia sem ment, mert mindig azt vár­tuk mikor jön a műsor. De nem jött az istennek sem. Csak mindig a Tamáska... ...Nem vitatkozom magá­val. Tudja, hogy alig lett Vége a műsornak, telefont kaptamSzó szerint idézem: .,Remélem szerkesztő elvtárs, megírják, hogy ez a szilvesz­teri műsor kritikán aluli volt. Ahelyett, hogy vidáman töl­töttük volna az utolsó órá­kéit. csak bosszankodtunk.” Tudja, mit válaszoltam? Iga­zuk van. meg is írjuk és ta­nácsoltam. hogy hallgassák majd meg a rádió szilvesz­teri műsorának ismétléséi, ha azt akarják, hogy egy kis szilveszteri hangulatuk le­gyen... ...Ez tetszik nekem, ana- fej. Végre maga sem sódé­ról pontosabban lévén tél­víz ideje, nem hóhányósko- dik... ...A hóhányást hagyja. Er­re néhányon allergiások. Azt mondják, hogy a Néplap bírálatai rossz hangulatot keltenek, azért nem megy a hóeltakarítás... meg, hogy nem elég építő ez a bírálat... ...Szerkesztőkém. teljes la­pátszélességgel maguk mö­gött állok. Mert amióta piszkálgatják a hófejeseket, legalább eltakarítják a ha­vat az utakról. De úgy lá­tom, maga pipás ezért a té­máért. Ne villogtasson úgy, elhiszem, hogy nem lehet Szolnokot mindenben Pest­hez hasonlítani, de mit csi­náljak, nem mehetek Pestre azért, hogy lesöpört járdán sétálgassak télen is... ...Gondoljon arra, jön a tavasz. Mindent megold... ...Gondolja? Akkor meg mások lesznek magukra pí- púsak. szerkesztőkéin Azok. akik elfelejtenek nyári di­vatújdonságokat, strandcik­keket rendelni, meg azok, akik a friss zöldség és gyü­mölcs helyett a végre befuló karácsonyfa-szállítmány! dob­ják piacra. Hogy a terv globalice meglegyen, ugye? Apuskám, adok egy jó új­évi tanácsot. Ne idegesítse magát, nem elég nagy az Andaxin-termés ebben a kis országban. Jegyezze meg. amíg emberek lesznek, min­dig lesznek hibák is. Amíg hibák lesznek, masniknak ku- tvukötelességük lesz azt bí­rálni. Ergo: mamikat mindig lesz, aki szidja. Nos. szakmám, ennyi elég így év elején... ...Én is azt hiszem. A vi­szontlátásra. , Varga József

Next

/
Thumbnails
Contents