Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-31 / 26. szám
1970. január 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Februárban Mezőgazdasági Könyvhónap Könyvkiállítások, szakelőadások, író—olvasó találkozók, könyv és folyóirat ankétok, könyvbemutatók, árusítással, filmvetítéssel. Január 31-én — az idén tizenharmadszor — Szekszárdon nyitja meg dr. Di- mény Imre, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a Mezőgazdasági Könyvhónapot. S mivel ez az esemény egyúttal a Mezőgazdasági Könyvkiadó fennállásának 20. évfordulója — érthető, hogy gazdag választékkal, sok érdekes, hasznos könyvvel lépnek a közönség elé. Ezenkívül az Akadémiai, a Műszaki, a Közgazda- sági és Jogi, valamint a Kossuth Könyvkiadó könyvei is szerepelnek a választékban, összesen harminc könyv — több mint mésfélszázezer példányban. Olyan művek jelennek meg erre az alkalomra, mint a Horváth Sándor szerkesztette Magyar mezőgazdaság zsebkönyve, Kerekes József: Gyógynövénytermesztés, Barabás Endre: Takarmányozás, dr. Haracsi Lajos: Erdészeti növénykórtan, kiadják a kertészek, a méhészek és a legelőgazdálkodás zsebkönyvét, növénynemesíté- sif gombatermelési, állattenyésztési szakkönyvek, ismeretterjesztő írások látnak napvilágot. Érdekes kezdeményezés a Natura sorozat megjelentetése — e sorozat könyveinek célja a szórakoztatva tanítás, az ismeretterjesztés. A Natura sorozatban jelent meg M. Iones- cu: A zöldség, a gyümölcs és a szépségápolás. Gombos Zoltán: Budavári kertek és Kapocsi György: Madarat tolláról című könyve. Nemcsak új, hanem már néhány hónappal korábban megjelent könyveket is propagálnak, mint a hatodik kiadást megért Hajas—Rázsó féle Mezőgazdaság számokban, vagy a negyedik kiadásban megjelenő Ticsénszky Marianna könyvét, a Virág a házban és a ház körül címűt. Az idei Mezőgazdasági Könyvhónapnak a könyvek általános megismertetésén kívül más célja is van. Nevezetesen az üzemi kézikönyvtárak megteremtése, szorgalmazása. Már évekkel ezelőtt ajánlották — konkrét javaslattal — a mező- gazdasági üzemeknek, hogy alap és szakkönyvtárat, valamint brigádkönyvtárat állítsanak feL K. M. Jászsági siker a rádióban A jászárokszállási tanyai diákotthon honismereti szakköre bejutott az ifjúsági rádió „Hej, regő rejtem” című országos rádiós- vetélkedőbe. A közvetítés-sorozatban az ország legjobb úttörő honismereti szakkörei mutatják be műsoraikat. A jászárokszállásiak az „Itt születtek balladák és hősök” című összeállításukkal indulnak. A közel egy órás műsor anyaga eredeti jászsági gyűjtés, népballadák, kibukos hagyományok, népdalok. A kis suba című népi játék, — ha azt megfelelően tolmácsolják a gyerekek, nagy reményekre jogosít az erősnek induló vetélkedőben. Tiszta hangvétele, szép hamvassága lebilincselő. A műsor másik erősségének a régi, jászkubikos életet bemutató feldolgozás látszik. Hátha a jászárokszállási tanyai gyerekeknek sikerül... jól szerepelni a rádióban, televízióban. A hammeri állami gazdaság irta: Hans Döring Néhány ócska gép, alig egy tucat sovány tehén, néhány zsák vetőmag és egy csomó reménytelen mezőgazdasági munkás. Ez volt a vigasztalan mérleg a hammeri gazdaságban, amikor a szovjet hadsereg alig 80 kilométerre innen Hitlert és bűntársait kiverte barlangjukbóL Azokban az órákban August Kamischke alig tudta felfogni, hogy ó és a hozzá hasonlók a hammeri gazdaság urai lettek, pedig Kamischke évtizedekig volt munkás ezen az állami birtokon. Azok akik meg akarták értetni vele a hélyzetet, merő álmodozónak tűntek számára. A háború utáni első évek az ő nézeteit látszottak igazolni. Kari Gottschalk, egykori mezőgazdasági munkás, ma az üzemi szakszervezeti bizottság titkára, elmondja, hogyan emlékszik vissza aRokra az időkre: „A népi tulajdonba vett gazdagig üzemi vezetőségei olyan időközökben váltották egymást, mint ahogyan a költöző madarak vonulnak... Egyik sem állta a nehézségeket. S voltak emberek a faluban, akik ujjal mutogattak ránk, és gúnyosan mondogatták: nem jöhet ki abból semmi, ha mezőgazdasági munkások maguk akarnak egy birtokot vezetni”. Az 1952-es évi mérleg ráadásul még igazolta is véleményüket: 290 000 márka volt a veszteség. — Az emberek ennek ellenére sem adták fel a reményt, — mondja — tovább Kari Gottschalk. Beültek az iskolapadokba, szakkönyveket tanulmányoztak, munka- szervezési problémákat böngésztek, növénytermelést és állattenyésztést tanultak. Bár a tanulás költségeit az üzem fizette, az egyes embereknek mégis sok nehézséget kellett leküzdeniük. Lassan-lassan eljött aztán az az idő, — főleg az üzemet most is vezető Martin Engel igazgató irányításának köszönhetően —, hogy az üzemi terv, először a fejők és a traktoristák számára, már nem volt ismeretlen fogalmak és számok érthetetlen halmaz®. Érthető munkatervvé lett. Most már egészen általánossá vált, sőt törvényesen is biztosított, hogy a termelési tervek adatait, az önköltség alakulását, a beruházási tervet, és még sok minden mást a vbgső megerősítés előtt a , mezőgazdasági munkások bri~ 1 gádjai megvitassák. Tekintve, hogy 1968-ban az üzem 739 ezer márka haszonnal zárta az évet, ma már senki sem állíthatja Hammerben, hogy a munkások nem értenek a gazdálkodáshoz. Martin Engel igazgató elmondja, hogy évről évre barátibbá vált a kapcsolat a szövetkezeti parasztsággal, s ennek pozitív hatása volt. Lassanként elérkezett az idő, hogy az állami gazdaság már nemcsak nemesített növény- és állatfajták szállítója lett, hanem a mezőgazda- sági nagyüzemi termelés példaképéül is szolgált. Az utóbbi években az állami gazdaság közelében, sőt távolabbi szomszédságában is, egyre konszolidáltabb körülmények közé kerültek a termelőszövetkezeti gazdaságok is, s két évvel ezelőtt kooperációs közösség alakult ki közöttük. Másfél év óta a hammeri gazdaság is tagja ennek a kooperációs szövetségnek, — amelyet egy közös tanács irányít: e tanács a jogi önállóság megtartása mellett közösen állapítja meg a terveket. A tanács munkájában állandóan érvényesül az alapelv: melyek azok a természeti adottságok, valamint technikai és szakmai előfeltételek, amelyek alapján a mezőgazdasági termelés minél' nagyobb specializálása érhető el. Mindez -az egyes termelőszövetkezetek, de egyben a hammeri állami gazdaság javára is válik. Ez a közösség főleg állattenyésztésre specializálódott. — Az összmunka érezteti hatását már a tagok erszényére is, mert 1968-ban az év végi prémium átlagosan kétszerese volt a havi fizetésnek. A jövőre nézve jól átgondolt, reális elképzeléseik vannak. A tervek között szerepel a kooperációs egyesülés területén a jobb szállító utak kiépítése, a terület meg- nagyobbítása a mezőgazda- sági termelés számára, továbbá modem agrármódszerek és talajjavító munkálatok bevezetése. S az sem a jövő zenéje már, ha Martin igazgató arról beszél, hogy reméli: a munkások nemsokára autóbusszal járnak majd a munkahelyükre. (Panorama — DDR — KS) Kié a kié a kultúra? Ha bekopogtat a krónikás a községi művelődési otthonokba, vagy a falu vezetőivel beszélget, hamar meggyőződhet arról, hogy bizony nagyon szegényes a kultúra kasszája. Nem titok; könyvvásárlásra, kulturális célokra általában annyi sem jut, mint néhány évvel ezelőtt Megkérdeztem az egyik járási művelődési központ igazgatójától: miből adódik az a végletesség, hogy három-négy kommersz — az esetek többségében nívótlan — rendezvényre jut egy-egy többet adó műsor, előadás. A válasz: valamiből élni kell, sajnos inkább csak a bóvli hozza a pénzt. Szomorú és általánosítható ez a kényszerűség. Az állami támogatás nagyon kiszámított, a kiadás sok, valahogy meg kell „szerezni” az intézmény zavartalan működtetéséhez szükséges pénzt. A kérdés csak az, mennyire mondunk így le — ezzel a nagyarányú felhígítással — művelődéspolitikai irányelveink megvalósításáról? Sok aggasztó jel arra mutat; egyre több helyen háttérbe szorulnak a nevelési célkitűzések. Azt senki sem várhatja a továbbiakban sem, hogy hirtelen megduzzad a járás, a megye pénztárcája és bőven jut majd pénz mindenre. Más lehetőségeket is fel kell teháit hapznáni. Több pénz van a falvakban, mint a járásoknál! Termelőszövetkezeteink szépen megvagyo- nosodtak, tekintélyes kulturális alappal rendelkeznek. Nem a községé az a pénz, hanem a tsz-é, érvelt egy nyakas kun főkönyvelő, amikor kíváncsiskodtam, hogy nem tudnák-e ők működtetni a most olyannyira szegényes községi művelődési házat? Csak akkor jött kicsit zavarba, amikor azt is megkérdeztem tőle, hogy hány tsz van a községben? Hüm- mögött, kiderült, hogy csak egy. A környéken nincs más munkaalkalom, az egész falu a tsz-ben dolgozik. Tsz-ek példamutatása Szép példái vannak már a megyében a kulturális alap ilyen irányú, célszerű fel- használásának. A tiszaburai Lenin Tsz átvette a községi művelődési otthon gondját, baját, függetlenített igazgatói és tiszteletdíjas klubvezetőket alkalmaz. Évente százezer forinttal járul hozzá ez a közös gazdaság a községi művelődési otthon programdús működtetéséhez. Nagy dolog ez, ha meggondoljuk, hogy például a tiszafüredi járási művelődési központ is alig kap évi százezer forintnál több állami támogatást Tiszaburán jóidéig tízezer forintnyi állami támogatással működött a művelődési otthon. Az abádszalóki Lenin Tsz portájáról is olyan híreket hallottunk, hogy ők is szívesen fordítanák a kulturális alap egy részét a községben lévő művelődési otthon fenntartására. A tiszaföldvári Szabad Nép Termelőszövetkezet is szép példáját adja a segítőkészségnek. Lebontatja az ószőllői elavult művelődési otthont, a helyébe új tsz- központot épít, benne szép nagy klubkönyvtárral, — amelynek fenntartási költségét vállalja. , A tiszaszőllősi Petőfi Tsz is jelentős anyagi és erkölcsi segítséget nyújt a falu kulturális életének szélesebbkürű kibontakozásához. Rossz példából több van Sajnos rossz példából több van. A túrkevei termelőszövetkezetekben hiába kerestük a népművelési ügyvezetőket, — a tiszafüredi Hámán Katc és Szabad Nép Tsz-ekben sincs még csak félfüggetlenítetl „kulturos” sem. Szinte alig hittünk az egyik járási művelődési központ munkatársainak, amikor elmondták, az egyik tsz- elnök kendőzetlenül kifejtette előttük: „Akkor jó dolgos a paraszt, ha analfabéta”. Ez kirívó eset — hol él ez az ember és ilyen gondolkodással hogyan lehet egy közösség vezetője?! — és szélsőséges, de annyi bizonyos, nincs még minden rendjén (tisztelet a kivételnek) a művelődés-politikai követelmények maradéktalan megvalósításához való hozzájárulással. Pedig az esetben, ha a termelőszövetkezetek célszerűtlenül használják fel kulturális alapjukat, saját tagságuktól vonják meg a kultu- rálódás lehetőségét. — ti — Az izotópok megvédik a mű- alkotásokat A világ évrtői évre számos művészeti kinccsel lesz szegényebb elsősorban azért, mert lehetetlen volt a fából készített művészeti alkotásokat megóvni az enyészettől. Ezt a problémát most a fából készült tárgyak megvédését szolgáló új módszerrel, rádióaktív izotópok segítségével eredményesen megoldották. Ezt a módszert a krakkói mezőgazdasági főiskolán dolgozták ki. A régi fa az izotóp-kezelés után visszanyeri korábbi faktúráját, külalakját és tartósságát Ezenkívül érzéketlenné válik a küoső légköri befolyások ellen és élvezhetetlen lesz a szufélék számára. Épül a vár Még a tavaszi, nyári színekre emlékezem. A Tabán napsütésben sárgálló templomára, házaira, a széles lépcsőjű feljáratra, a virággal, gyeppel beültetett kertre, a feketén fénylő kovácsoltvas kapura, a Budavári Palota már felépült, megnyílt déli szárnyára. És emlékszem a hegyoldalban nyugvó török katonák különleges, kőturbános sírhelyére, a Történeti Múzeum Budapest történetét bemutató rézkarcaira, nyomataira, a Nemzeti Galéria parádés tárlatára. A fényszórók fényében Kari Kamischke, a legidősebb munkás a hammeri állami gazdaságban, — ma nyugdíjas, az üzem történetének néhány érdekes epizódját eleveníti feL mar Messziről és kívülről olyan a vár, mintha már semmi nem hiányoznék a teljes helyreállításhoz. A Gellért-hegyről, vagy a pesti Duna partról, már ablakszemek is csillognak. De az illúzió akkor lesz teljes, ha április negyedikén, hazánk fel- szabadulásának 25. évfordulóján a fényszórók is kigyulla- nak. Díszkivilágítás övezi majd a kupolát, a várfalakat. Fényszóró világítja meg az árkádsort, a Zsigmond-kaput, a Cortina falakat és a Buzogány- tornyot. Hasonlóan parádés lesz az épületek, a termek belső világítása is. Minden épületrész az építészeti stílusához illő, azzal harmonizáló, a műemlékjellegnek megfelelő világítótesteket kap. Különösen a könyvtárakban és a képtárakban ügyelnek arra, hogy stílusos és ugyanakkor korszerű is legyen a világítás. A Magyar Nemzeti Galériában, a Mária Terézia trónteremben ugyanolyan díszes csillárokat helyeznek el, mint amilyenek a régi palotában voltak. Most, hogy hó és sár borítja az utakat, jégcsap lóg a háztetőkről, nehezebb körülmények között de folyik a Budavári Palota helyreállítása, téliesítették az építkezést. A tervek szerint 1970-ben a korábbi évek beruházásánál jóval magasabb összeget — 120 millió forint érékű munkát irányoznak elő. A Gazdasági Bizottság határozata a Várpalota teljes befejezését 1975 végére szabta meg. Már bontják a volt őrségi épületeket, folytatják a hűtőközpont építését, a Clark Adám téren víztornyot, s e térről a várba vezető keleti utat is építik már. 1973-ban költözhet be végleges otthonába, a Dunára néző déli szárnyba a Legújabb- kori Történeti Múzeum, a Munkásmozgalmi Intézet. Mellette a Magyar Nemzeti Galéria céljaira kijelölt épületrészben készül a klima-berendezés, a Munkácsy-képek itt végre ideális körülmények közé kerülnek. A palota északi szárnya a Párttörténeti Múzeumnak ad helyet. Az Irodalomtörténeti Intézet a volt Karmelita-épületben kap helyet, ugyancsak 3 év múlva. A tetőfedési és szerkezeti munkát most végzik el. Kormányfogadó komplexum Az idén kezdik a Várszínház, a kormányfogadó-épület és a várgondnokság épületeinek belső átalakítását. A volt Sándor palotát szánják reprezentatív, kormányfogadó komplexumnak — tárgyalótermekkel, vendégszobákkal. A Várszínház a tervek szerint 1974-ben már megkezdheti műsorát. S ekkor adják át az építők rendeltetésének a várgondnokságot — műhelyekkel. raktárakkal, és a várban dolgozók közös, nagy éttermével, konyhával. 1974-ben megindul a sikló == a budapestiek egykori kedvelt közlekedési eszköze. 1975-ben pedig a gyorsliftek óránként 800 embert szállítanak a Dózsa György térről a várba. Ekkor nyílik meg a Várpalota budai oldalra néző nyugati épülettömbjében a Nemzeti Könyvtár. A Budavári Palota építésével egyidejűleg szépül a környék is — a palota közvetlen környezetét gondosan tervezett parkok teszik hangulatossá. Kádár Márta
