Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-29 / 24. szám
1970. január 28. 8ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Fény és árrn/ék A Zagyva-partját betonelemekkel burkolják a torkolatnál.„Prémiumlakás" Panaszkodnak a MÁV beruházási főnökségen amiatt, hogy az építők csak akkor vállalják el a lakás- építkezést, ha „prémiumla- kásí” kapnak, pontosabban szólva az új otthonok három százalékába ők nevezhetik ki az első lakókat. S csinálják mindezt miniszteri jóváhagyással. Eljárásukat azzal indokolják, hogy — bár ők építenek — kevés alkalommal jutnak új lakáshoz. Nos, van ebben valami, de mi lenne, ha monopolhelyzetét kihasználva más is így járna el? Mit szólna mondjuk nősüléskor az építő, ha az anyakönyvvezető kikötné a következőt; — Csak úgy adom össze magukat, ha a menyasszony egy része az enyém lesz. No, nem kell megijedni, csak egy tenyérnyi rész kell belőle. nem több három százaléknál. A többi a magáé, csináljon vele, amit akar. Az ő indoka is megegyezne az építőkével: ritkán kap ő is abból, amihez hozzásegít másokat. Ugyanannyi erővel a pincér is hörpintene a vendégnek vitt pikolóból. No, nem sokat, csak olyan három százaléknyit. Ezen az alapon nem értem, miért büntetik a boltosok közül a súlycsonkító- kat. Három százalék miért nem méltányos az ő számukra ? Fizetéskor a pénztáros is lecsíphet három százaléknyit és így tovább és így tovább. Miért ne tennék? Nem folytatom, a cikkből én is lecsípek három százaléknyit. Utóvégre én írom. (símon) Tóth Zolika édesapjától a gépkocsivezetés tudományát igyekszik elsajátítani. Foto: Nagy Zsolt Néha meg kell állni egy kicsit pihenni is. Téli tétlenség, vagy előlegezett tavaszi fáradékonyság ez a talicskáknál? Mér Szolnok megyében is... Jelentés az influenzáról Január 19-től—25-ig a megye ígész' területén négyezerhat nfluenzás, illetve influenza- izerű megbetegedés fordult elő. Ezek közül 1239 esetet izolnok városból jelentettek ae. A megyei KÖJÁL-hoz >eérkező jelentések megem- xtenek néhány helységet, — ihol a többinél lényegeden több beteg jelent meg az orvosnál. Ilyen: Mezőtúr, Tö- rökszentmik’ >s, Tiszaföldvár, üunszenimárton és Tiszasas, Egy hét alatt valamivel több mint négyezer megbetegedés fordult elő, de ez még korántsem jelenti azt, hogy influenzajárvány dü- höngene szűkebb hazánkban. Azt azonban mindenképpen el kell mondani, hogy most már megyénkre is átterjedt az influenzajárvány. Számottevő járvány azonban heti tizenkét—tizenháromezer megbetegedésnél várható. A megye területéről beküldött váladékokból az Országos Közegészségügyi Intézet az A—2 virust nem tudta kimutatni. A betegségek lefolyása általában nem súlyosabb, mint a korábbi években volt A megyei KÖJÁL vezetői ismételten felhívják a lakosság figyelmét, hogy a meg- ’'űléstől óvakodjanak, de ha ’ázás influenza, vagy influenzaszerű megbetegedést észlelnek nxagukon, azonnal menjenek orvoshoz. A Lipcsei Nemzetközi Könyvművészeti Kiállítás rendezésére alakult nemzeti bizottság illusztrációs előpá- lyázatot hirdet. A pályázók Illyés Gyula: „Ebéd a kastélyban” — és „Puszták népe” című műveihez bármilyen grafikai eljárással készített két-két, eddig még nem közölt illusztrációt küldjenek be Az illusztrációkat a hátlapon hatjegyű számmal jelöljék meg. A beküldő a címét és az rzmos'áe’ számát helyezze zárt borítékba, s azon is tüntesse fel az azonosági számot. Egy pályamű négy illusztrációból A tudományos ismeretek terjesztéséért Három év óta szűkült Tö~ rökszentmiklóson a tudományos ismeretek terjesztésének hatóköre, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat munkájában megtorpanásnak jdei mutatkoztak. Míg 1967-ben 205 előadás hangzott el. a következő esztendőben már csak 134, legutóbb pedig csupán 118. Több helyen nem szervezték meg a hagyományos munkásakadémiák előadássorozatát, vagy ha volt is ilyen kezdeményezés, a látogatottság a korábbi évekhez képest csökkent. Az ismeretterjesztő társulat járási-városi elnöksége az idén mozgósította a tudományos ismeretek terjesztését szervező s az abban részt vevők erőit Feladatként jelölte meg a TIT-tagság létszámának — főleg fiatal szakemberekkel történő — gyarapítását s az ismeret- terjesztők hatékonyabb munkára való felkészítését. Az elnökség ezen az ülésén titkárává Dókus László agrármérnököt választotta meg. Váradi Jánosné, a törökszentmiklósi városi tanács vb művelődési osztályának vezetője, a járási- városi TIT elnökségnek elnöke kérésünkre elmondotta: — Az elnökség intézkedéseinek hatása már is érezhető, az ismeretterjesztő munka ismét fellendülőben van. Csupán egyetlen hónap alatt 19 munkahelyen kötött a TIT szerződést. így az idén ismét előadássorozatok indulnak a BOV-nál, a Kossuth. a Rákóczi, a Petőfi Tsz-ben. Összesen 95 előadás megtartását vállalta eddig az ismeretterjesztő társulat a városban, s ami már a fellendülőben levő munkának egyben új vonása: a megtartandó előadások anyagi alapjainak mintegy kétharmad részét — 10 807 forintot — az ipari és a mezőgazdasági üzemek kulturális alapjaiból biztosítják az előadásokat szervezők. Az iskolatelevízió és a „Televíziót az iskolának!" Néhány nappal ezelőtt hírül adtuk, hogy a megyében minden villannyal rendelkező iskolában van legalább egy televízió. A most átadott készülékek többsége a viszonylag kis falvakban, tanyaközponton is már csupán egyetlen funkciót lát el: segítséget ad az oktató-nevelőmunkában. A közös televíziózás egyre kevésbé divat. Természeteszerűen foglalja el a helyét a családi tévénézés olyan ütemben, ahogyan növekszik a készülékek száma. Az iskolákban lévő televíziót így leggyakrabban már csak tanítási idő alatt kapcsolják be, amikor az iskölatelevízió adásait nézik. Nemrégiben Tiszafüred-Kó- cson az iskolában megkérdeztem, hogy estölként bejárnak-e a felnőttek nézni a tévéműsort. Kicsit sértődötten világosítottak fel, hogy erre nincs szükség, — majdnem minden háznál van tévé. A Köznevelés egyik tavalyi számában olvastam, hogy évente harmincmillió forintjába kerül az országnak az iskolaitelevízió. A „kifizetődik-e?” kérdésre a lap már akkor is igennel válaszolt. —• Magától értetődik, hogy minél több készülék van az iskolák birtokában, annál hatékonyabb, annál kifizetődőbb az iskolatelevízióra áldozott összeg. A készülék csupán a lehetőséget adja meg az iskola- televízó adásainak felhasználásához. A többi a pedagógusokon múlik, a pedagógusok ügybuzgalmán, lelkesedésén, újdonság iránti érzékén. Sok iskolában láttam tévé készülékeket igazgatói irodában, tanári szobában, sőt szertárakban. Ezeket a tanulók még kikapcsolt állapotban is alig-alig láthatták. Nem akarom elvenni az ajándékozók kedvét. A „Televíziót az iskolának!” mozgalom során adományozott készülékeknek rendszerint áll, tehát mind a négy illusztráció hátlapján azonos hatjegyű szám szerepeljen. Az eredeti rajzokat, vagy azok totóit abban a nagyságban küldjék be a pályázók, ahogy azok nyomásra kerülnek. Az egységesítés érdekében tükörlapok készülnek, amelyek a Művelődésügyi Minisztérium képzőművészeti osztályán vehetők át. A pályázati határidő 1970. május 15. A jeligés illuszt- ációkat a pályázók „Könyvillusztrációs pályázat” meg- ielöléssel a következő címre küldjék: Kiadói Főigazgató- | ság, Budapest, V., Szalay ut- I ca 10—14. ' nem ez a sorsuk. A gyerekek a megajándékozott iskolákban rendszerint még akkor is megkövetelnék a „tévé-órát”, ha a pedagógusok idegenkednének tőle. Pedig a kevés tanteremmel rendelkező, osztatlan vagy részben osztott iskolákban ez nem is olyan egyszerű. Ha például egy tanteremben kettő vagy négy osztály különböző tárggyal foglalkozik, szinte lehetetlennek tűnik a tévé bekapcsolása valamelyik osztály órájának megfelelően. A tanár azonban, ha akar, ezen is segíthet. Tavaly a siófoki nemzetközi iskolatelevíziós tanácskozáson az egyik pedagógus elmondotta, hogy amikor bekapcsolja a készüléket, az az osztály, amelynek az adás szól, megfordítja a székeket s a táblának, meg a többieknek háttal ül. A hangot a készülék némi átalakításával fülhallgatón hallgatják a tanulók. A már említett Tiszafüred- Kócs-i részben osztott iskolában például ilyen átalakításra nincs szükség, de az iskolatelevízió adásainak rendszeres nézését csupán állandó osztálycserével tudják: megoldani. A tanárok többsége, annak ellenére, hogy még a fiatalok is igen kevés ismeretet szereznek a televízió felhasználásában, általában szívesen beépíti óráiba az immár hatodik évében járó iskolatelevízió adásait. Mégis úgy tűnik, ezeknek az adásoknak a korszerű felhasználósa érdekében még van tennivaló. A tennivalón nemcsak egy bizonyos konzervatív pedagógiai szemlélet megváltoztatását értem. Elsősorban még mindig a tárgyi feltételeket kell javítani. Magyarán, még több készülékre van szükség. Ahol egy-két televízió van, s többszáz gyerek, ott aligha képzelhető el az iskolatelevízió adásainak rendszeres felhasználása. A „Televíziót az iskolának” mozgalom igen sokat segített, és segít ezután is, de korántsem szabad telítettségről beszélnünk, csak azért, mert minden iskolában van leglább egy (legfeljebb két- három) televízió. A valódi telítettség még igen messze van, — akkor beszélgetünk maid róla jogosan, ha az osztáyok berendezéséhez — ugyanúgy hozzátartozik a tv-készülék, mint ma a tábla. & ä» Pályázati felhívás
