Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-28 / 23. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 197®. Január 28. 1945. március 16-án a dunántúli arcvonal teljes kiterjedésében támadásba mentek át a szovjet csapatok, aminek célja hazánk felszabadításának befejezése, és Bécs elfoglalása volt. A főhadiszállás utasítása értelmében a főcsapást Székesfehérvár, Pápa, Sopron, Bécs irányába kellett mérni a „Dél” hadseregcsoport erőinek zömét kitevő 6. SS páncélos és 6. hadseregre. Tolbuhin marsall, a 3. Ukrán Front parancsnoka azt tervezte, hogy a két hadsereg ti. Irány Bécs! szabadítsa ki csapatait a bekerítésből. Dietrich erre nem vállalkozott. Mint mondotta: „arcvonalán több hézag tátong... nemsokára képtelen lesz a Pápa irányába kibontakozó csapás t feltartóztatni.” A nyolc napig kétségbeesetten védekező balatoni ellenséges csoportosítás a harcokban szétszóródott, összekeveredett, s rendezetlen futásban keresett menedéket. Teljesen megszűnt a felső vezetés. A hadosztályparancsnokok összes főerőit Székesfehérvártól délnyugatra bekeríti és megsemmisíti, utána kifejleszti a támadást a megadptt irányba. A német csapatok kezdetben nagyon szívósan védekeztek. Hitler először azt követelte tőlük, hogy ellencsapással zúzzák szét a 3. Ukrán Front támadó erőit, Guderian vezérkari főnök pedig kijelentette: „Székes- fehérvár és Tatabánya a védelem két sarkköve, amelyet tartani kell!” A heves ellenállás lassította ugyan a szovjet előnyomulást, de megállítani, vagy visszavetni nem volt képes, ez a feladat meghaladta a német hadosztályok erejét. Guderian hiába fenyegetőzött, hogy „ez a nehézkesség és pongyolaság felháborítja a Főárért,” a kezdeti heves ellenállás, a bekerítéstől való félelem miatt, fokozatosan visszavonulássá változott. Március 21-re a Velencei tő és a Balaton közötti térségben harcoló német csoportosítást Berhida, Székesfehérvár, Sza- badbattyán, Polgáréi és Bala- tonfőkajár körzetében „zsákba” szorították a szovjet csapatok. A 6. SS páncélos hadsereg erőinek nagy része a Fűzfőnél nyitva maradt 2 kilométer széles folyosón, véres harcok és nagy veszteségek árán kimenekült a gyűrűből, de a 6. hadsereg bekerítésben maradt. A visszavonulás alatt és miatt nagyon zavarossá vált a helyzet. A csapatok fegyvert és felszerelést hátrahagyva menekültek. A két német hadsereg között megszakadt a közvetlen összeköttetés. Balek tábornok, a 6. hadsereg parancsnoka március 22-án így jellemezte az állapotokat Wöhler- nek, a „Dél” hadseregcsoport parancsnokának: „ A hadsereg a katasztrófa szélén áll. Életének egyik legrosszabb szituációjába került." Válaszként megkapta Hitler parancsát: „Egy lépést sem hátra!” Másnap a 4. gárda hadsereg felszabadította Székesfehérvárt, a 6. gárda harckocsi hadsereg Veszprémet, a 9. gárda hadsereg Várpalotát, a 26. hadsereg pedig Balatonkenesét. Ezek a sikerek megpecsételték a 6. német hadsereg sorsát. Balek Sepp Dietrich, a 6. SS páncélos hadsereg, parancsnokát kérte:erőfeszítése egy célt szolgált: összetartni a csapatokat és biztosítani a visszavonulás lehetőségét Ausztriába. Balek tábornok ismételten jelentette: „csapatai már nem úgy harcolnak mint kellene. Sokan azt mondják, a háború már így is, úgy is elveszett és nem akarnak nem sokkal a befejezése előtt elesni.” Felbomlottak az elit SS hadosztályok is. Guderian megállapította, hogy az elfogott menekülők 75 százaléka SS katona, s Dietrichet súlyos szemrehányásokkal illette hadosztályainak magatartása, meglazult fegyelme miatt. De már minden hiába volt. A menekülők között nem lehetett rendet teremteni. Kataszt- róíálissá vált az üzemanyag- hiány, a maradék készleteket tábornokok felügyelete alatt osztották szét, hogy a csapatok közötti összetűzéseket megakadályozzák. A katonákat csupán akkor lehetett harcba vinni, ha az a visszavonulás feltételeinek megteremtéséért folyt. Március 25-én felszabadult Pápa, 28-án pedig a 2. Ukrán Front 46. hadserege, miután több napos harcban megtörte az Esztergom—Tata körzetében védekező nagyobb ellenséges csoportosítás ellenállását, befejezte Komárom és Győr megtisztítását. Ezen a napon a szovjet csapatok több ponton átkeltek a Rábán, amely a németek utolsó védelmi vonala volt az osztrák—magyar határ előtt. A szovjet csapatok ellenállhatatlan lendülettel törtek előre. A 46. hadsereg Mosonmagyaróvár, a 4. gárda hadsereg Sopron, a 9. gárda és a 6. gárda harckocsi hadsereg Kőszeg, a 26. hadsereg Szombathely, a 27. hadsereg pedig Zalaegerszeg felé támadott. Március 29-én bekapcsolódott a támadásba az 57. hadsereg és az 1. bolgár hadsereg is. Muraszombat felé mérve csapást. Ezen a napon Guderian azt követelte, hogy a német csapatok szilárdan tartsák meg az osztrák—magyar határon kiépített védelmi állásokat. „Itt már nem Magyarországról, az olajvidékről, hanem a birodalom határairól van szó!” — mondotta. Figyelmeztetése azonban nem változtathatott az események menetén. Amikor elhangzott, már felszabadult Szombathely és Kőszeg és ezt követően nem sokáig váratott magára a teljes vereség. Március 30-án felszabadult Zalaegerszeg, s a szovjet csapatok több helyen átlépték az osztrák határt. Másnap késő este megkezdődött Sopron megtisztítása, s április 1-én reggelre a város felszabadult. Április 4-én Ne- mesmedvesnél az utolsó hitlerista megszállókat is kiűzték hazánk területéről. Ezen a napon a szovjet Tájékoztatási Iroda jelentette: „A március 16—április 4. közti időben végrehajtott előretörés következtében a 2. és 3. Ukrán Front csapatai befejezték Magyarország egész területének felszabadítását a német megszállóktól. Ez a rövid közlemény zárta le azt a fél esztendeig tartó hősi harcot, amelyet szovjet, bolgár, jugoszláv és román katonák, magyar partizánok és önkéntesek vívtak hazánk földjén a fasiszta iga lerázásáért, a szabd, független, demokratikus Magyarországért. Tíz- és tízezrek áldozták életüket ebben a harcban, amely a magyarság legjobbjainak évszázados álmát váltotta valóra. Népünk kegyelettel ápolja e hősök emlékét, s egy negyedszázados építőmunka eredményeivel bizonyítja: áldozatuk nem volt hiába. (VEGE) Az Antarktisz titkairól Jevgenyij Tolsztyikov, a Szovjetunió meteorológiai szolgálatának helyettes vezetője, ismert szovjet sark-kutató tudós „A jeges kontinens felfedi titkait” címmel cikket írt a keddi Pravdában abból az alkalomból, hogy az orosz tengeri kutatók 150 évvel ezelőtt fedezték fel az Antarktiszt. A szovjet tudós szerint a 6. kontinens kutatásában új szakasz kezdődött, amelynek során a fő figyelmet az An- tarktiszon végbemenő jelenségek és folyamatok tervszerű és mélyreható tanulmányozására fordítják majd. A szovjet tudósok folytatják a déli-óceán biológiai készleteinek tanulmányozását és a kontinens geológiai szerkezetének vizsgálatát abból a célból, hogy feltárják az ásványkincseket. A jövőben megszervezik az Antarkti- szon a meteorológiai szolgálatot és részletes térképeket készítenek. A cikk szerzője emlékeztet rá, hogy az elmúlt másfél évtizedben az Antárktiszra, 15 szovjet expedíciót küldtek, amelyeknek a munkájában több mint kétezren vettek részt. Az expedíciók által összegyűjtött gazdag tudományos anyagot a Szovjetunió mintegy húsz tudományos intézményében dolgozzák fel. — Több monográfiát adtak ki a jeges kontinens meghódításának legfontosabb problémáiról. Tanulmányozták az Antarktisz növény és állatvilágát. Kiderült, hogy az Antarktisz mélye nagy koncentrációjú ásványkincseket tartalmaz. Tolsztyikov véleménye szerint néhány évtized múlva megkezdődik az Antarktisz ásványkincseinek kiaknázása. London (MTI) Dr. Ernest Sternglass amerikai orvosprofesszor szerint az eddig végrehajtott nukleáris kísérletek rádióaktív csapadéka az Egyesült Államokban mintegy 400 000, Nagy-Britanniában pedig 100 000 újszülött életébe került. Sternglass professzor hétfőn este számolt be Londonban kutatásainak következtetéseiről. A pittsburgi (Egyesült Államok, Pennsylvania) egyetem tanára megállapította, hogy az Egyesült Államokban 1930 és 1950 között rendszeresen csökkenő irányzatot mutatott a gyermekhalandóság, majd 1950- től a görbe ismét emelkedni kezdett. Megállapította azt is, hogy ha ugyanarra a grafikonra viszi fel a gyermek- halandóság és a nukleáris robbantások adatait, akkor a két görbe párhuzamosan halad. Az amerikai professzor ezt a gyermekhalandóságot annak tulajdonítja, hogy a nukleáris robbantásokkor felszabaduló ittruium—90 károsodást okoz a szaparodó sejtekben. Sternglass professzor számítása szerint minden egyes megatonna nukleáris robbantása 10 000 újszülött halálát okozza. Főszerepben a házfalak feliratai A Katonai filmstúdió több új alkotással lép a közönség elé a felszabadulás 25. évfordulója alkalmából. A közelmúltban fejezték például be az „Üzenetek” című filmet; készítői azokat a budapesti házakat kutatták fel, ahol még ma is láthatók az aknamentesítő szovjet katonák 25 évvel ezelőtti feliratai. A „Vallomás a hazáról” című lírai dokumentumfilm négy mai költőnk hazáról szóló verssorait eleveníti meg, képekben. Egy Heves megyei faluban forgatták a „Kubi- kosok”-at, amelyben régi földmunkások fiaival készítettek riportot. Szalvay Mihály altábornagy életéről szól a „Népünk igazi fiaihoz méltóan” című alkotás. Lestár János Balázs Béla-díjas rendező pedig április 4-én forgat majd színes riportfilmet „Díszszemle 1970” címmel. A MOKÉP egyébként márciusban „Üzenetek” címmel rövidfilmsorozatot indít a Katonai Stúdió jubileumi alkotásaiból. Ének során csokorbaszedve vetítik majd a „Vallomás”, a „Népünk igazi fiaihoz méltóan”, a „Budai ezred”, az „Üzenetek”, az „Emlékezünk” című filmeket és az ódát, amely a Lenin alakjáról mintázott képzőmű. vészeti alkotásokat mutatja be. KEPERNY9JE ELŐTT Viták — kevés tanulsággal Kettőre is sor került az elmúlt héten. Az egyik a mélypontra jutott magyar labdarúgás helyzetét vitatta, a másik tudós szinten áz ifjúság problematikáját taglalta. Sajnos, egyikkel sem elégedhettünk meg A labdarúgásról szóló, az éjszakába nyúló eszmecseréből hiányzott a súlyos helyzetnek megfelelő őszinteség, a keményebb szókimondás; annak az eltökélt szándéka, hogy a felelősök, a labdarúgás gazdái egyszer és mindenkorra tiszta vizet akarnak önteni labdarúgásunk poharába. Mi nézők, sajnálattal hallhattuk, hogy még mindig akadnak, akik rossz orvcs módjára inkább el akarják födni a bajt, mintsem bátran szembenézni vele. Pedig éppen a vita másnapján látott Üjpest—Jéna találkozó, bizonyította — keserűségünkre —, hogy gyökeres* változásra lenne szükség. S őszintébb magunkba szállásra, hogy ne az idegeneknek kelljen rámutatni hibáinkra, mint a vitában is a meghívott angol vendég. Rajta kívül Radnai Jánost illeti dicséret őszinte problémafelvető közreműködéséért. A Tudósklub ifjúságról szóló eszmecseréje pedig egyéb erényei ellenére azzal veszített hatásából, hogy a kérdésekre adott válaszok általánosságokba torkolltak. Hiába vettek részt a klub munkájában neves írók, kiváló szakemberek, a sokoldalú Huszár Tibor vezérletével, a vita végeztével nem dokkal lettünk okosabbak. Sok érdekes kérdés merült fel — például van-e nemzedéki harc nálunk, s ha van, mi áz oka —, de kimerítő választ, vagy legalább is kézzelfoghatót nem kaptunk rájuk. A vita tehát be* fejeztetett, de csak igen kevés* tisztáztatott És ha már az ifjúságról esett szó, említsünk meg egy adásról adásra mindig szenvedélyes hangú, és kényes ügyeket bátran tisztázó ifjúsági érdekvédelmi műsort. a Radart. Hor*vát Jánosi és ifjú riportertársai stílusosan látják el feladatukat. Öröm hallani őket. Mint ahogy nagy érdeklődéssel kísérhettük Szekeres Péter és Vas Judit riportfilmjét. Meri fól tőle... Azt már tudtuk eddig is, hogy senki sem születik eleve ilyennek vagy olyannak, mondjuk éppen agresszívnek. hanem ilyenné vagy olyanná lesz a közösség, a társadalmi környezet hatására. Azt is ismertük, hogy ez hosszú folyamat dolga; Most azonban láthattuk is ezt a folyamatot. Olyan képek kerültek egymás mellé, olyan riportok sorakoztak fel okos szerkezetben, melyekből világosan kirajzolódott előttünk, hogyan válik az ártatlan csemetéből agresz- szív emberke. Megfigyelhettük, hogy az indokolatlan testi fenyíték hogyan szüli a gyermeki lélekben a félelmet, a félelem az ösztönös védekezést, s a védekezés az erőszakos támadókedvet. Hogy aztán odáig fajul az eset, hogy a gyermek ellene is támad szüleinek; ha úgy hozza a sors, vissza is üt A kamera a gyermekvilág megnyilvánulásaiban érte tetten az egyáltalán nem rokonszenves jellemvonás formálódását. s mesterien világította meg, hogy a gyerekek iá+í' 'ban hogyan tükröződik az elszenvedett sérelem, s azt is. ’—”’an munkálkodik tovább. Lélektan a képernyőn, elgondolkodtató és megszívlelendő tanulságokkal — sok hasonlót látnánk szívesen. De ahhoz hasonlót is, mint a Más lapra tartozik Az Alföldi Építő Szak- és Szerelőipari Szövetkezet vezető munkakörbe közgazdasági technikumot végzett férfi dolgozókat fel. kiemelt bérezéssel. Jelentkezés a szövetkezet központjában: Törökszent- miklós, November 7 út 8. sz. alatt. Láttunk már a képernyőn színészkedő írókat és írogató színészeket; most az újságírók kainak kedvet egy kis színészkedésre. S ami néhány évvel már a rádióban sikerült, most a képernyőn is megismétlődött: az újságírók fes*ztiválja, vagy ha úgy tetszik, kabaréja jó szórakozást hozott. A szakma humora házon kívül is megtette a maga hatását: mi nézők is együtt nevettünk a játékos kedvű újságírógárdával. Jó volt látni, hogy akiket eddig többnyire a politikai kommentátor komoly szerepéből ismertünk, vagy a Fórumban lett ismerősünk, most milyen talpraesetten és szellemesen ko- médiáznak. poenre éhesen és kihegyezett tollal. És ha az indulót éneklő auartett nem is stimmelt még tökéletesen. a vetélkedő nagy napi- 1 lapok szellemi négyese kitűnő harmóniában oldódott egvbe. Az alkalmi szerkesztésű lap hasábjaira ötletes és a műhely titkaiba is elvezető írások kerültek, természetesen a szatíra és a humor alaphangján. Gondoljunk csak a játékos címvetélkedőre. vagv a Bumbur- nvák-puccsról készített kommentárokra; vagy akár a Bárdi Gvörgy előadta közérdekű vitára. Menjen-e a varjú a vetésre stb. S milyen sokat mondott Kaján Tibor nagy emberekről készült karikatúrasorozata! Talán a Rákóczi tér természetvédelmi területté való nyilvánítása körüli vita terjengett egy kissé tovább, mint ahogy szerettük volna. Az újságírók tehát a képernyőn is otthonosan mozogtak; igaz, hogy egy disz- szidens újságíró kalauzolta el őket: Komlós János. Az alkalomra megjelent lap másik felét is kíváncsian várjuk. Viszont nem hiszem, hogy különösebb örömet jelentene, ha a vasárnap este látott tévéfüm a-* Ts-nortv'’ újabb részekkel folytatódnék, mondjuk egv következő vasárnap. A három tévénovella nemcsak témájában rokon — mindhárom ismerkedéssel ko->~solatos —. de abban is hasonlítanak, hogy hiányzik belőlük az igazi dráma lehetősége. Ezért Nemere László és az egyébként jeles színészek sem igen tudnak mit kezdeni velük. A Fekete és fehér túlságosan is vázlatos és inkább riport, mint kimunkált mű; a Rutinműtét jól megírt „operettlibretto” csepegő szentimentalizmus- sal és a harmadik előtanulmányféle — talán épp a magány drámájához — némi lélektani modernkedéssel. A Rádió- és Televízióújság hamisítatlan elbeszéléseknek mondja őket. Meglehet. Az élet valóban produkál hasonló eseteket. A művészet azonban több kell hogy legyen az élet egyszerű ismétlésénél: az élet igazságát keli kifejeznie. Amit vasárnap este láttunk, abból éppen ez hiányzott / Röviden Már úgy festett, hogy a kerületek középdöntőjében símán megy minden: a II. és a XI; kerület vívja majd a döntőt is. De nem. közbeszólt a játékvezető kis ördöge; egy kis félreértés, s megváltozott minden. Azaz, hogy a döntő résztvevőinek száma: kettő helyett a legjobb három kerület méri össze erejét az elsőségért Helyesen. Aki figyelemmel kísérte a kerületek vetélkedőiét. igazságosnak érezheti a váratlan műhiba folytán előállott helyzet következményét. V. M, A Zwl Ikrán Front bocsi hódművoleit M45EI6-IVIS .. ........ I IUI—I..I V ................ ...............— A nukleáris bombák és a gyermekhalandóság
