Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

19Í0. január 1­SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 Nyugodt szívvel záruk 1969-et (Folytatás az 1. oldalról) gyermeket vehetnek fel a ta­nyai kollégiumokba is. — Egészségügyi vonatkozásban tovább nőtt a megyében a körzeti orvosok száma. Nö­veltük a szakrendelői órák számát is. Az ipari és a személyi szolgáltatásoknál szintén történt némi előre­haladás. Problémák vannak viszont a fűtőanyag ellátásban. A kereskedelemben sok a hiány­cikk, kulturális, egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézmé­nyeink kapacitása, a szolgál­tatás minősége is kívánniva­lót hagy még maga után. — Ezeken' természetesen javí­tani kelL Kérdés: 9b — Az ön véleménye sze­rint melyek voltak tavaly a legnagyobb események a rhegye életében? Felelet: — Nehéz lenne sorrendbe rakni a legkiemelkedőbb eseményeket. Én hadd említ­sem elsőnek Kádár János elvtérsnak, a Központi Bi­zottság első titkárának Szol­nok megyei látogatását, amely nekünk vezetőknek és a megye lakóinak nemcsak élményt, hanem a további munkánkhoz lelkesítő, segí­tő tanácsadást is jelentett. Ahogy az egész országban, megyénkben is igyekeztünk méltóképpen megünnepelni a Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak’ 50. évfordulóját, mint ahogyan arról önök több esetben tudósították megyénk lakosságát. Igaz, hazánk fel- szabadulásának 25. évfordu­lóját 1970. április 4-én ün­nepeljük, de mi Szolnok megyeiek már 1969-ben meg­ünnepelhettük szabadságunk születésnapját. A megye szempontjából nem közömbös, hogy a külön­böző minisztériumok első számú vezetői, azok helyette­sei több esetben ellátogatok 1969- ben megyénkbe. Hadd tegyem hozzá, hogy többször, mint a megelőző időkben bármikor. Ezek a látogatások nemcsak véleménycserére ad­tak lehetőséget. A feladatok meghatározásánál egyező né­zetek, vélemények kialakítá­sát is eredményezték, ame­lyeknek következménye min­den bizonnyal az elhatározá­sok gyorsabb és eredménye­sebb megvalósítása. Kcrdcs: — Hogyan lehet összefog­lalni főbb pontokban az 1970- es esztendő legfontosabb tennivalóit, azokat, amelyek meghatározzák megyénk to­vábbi fejlődését? Felelet: — Alapvető kötelességünk végrehajtani mindazt, amit pártunk Központi Bizottságá­nak decemberi plénuma és az országgyűlés fő feladatként meghatározott. így a nemze­ti jövedelem termelésében maradéktalanul szeretnénk teljesíteni az országos át* leg-i—iiw..a., vu^y u*i_n meg egy-két területen a lehető­ség kinasználásával előbbre is jutni. Ennek érdekébe to­vábbra is első helyen. ~ell hogy szerepeljen a népgaz­dasági terv teljesítése, ami egyben a harmadik ötéves terv befejezését és a negye­dik ötéves terv megalapozá­sát is jelenti. A foglalkozta­tottság növelését továbbra is fontos feladatunknak tart­ja az ipartelepítéssel, a meglévő üzemek bővítésével. Mind emellett azt akarjuk, hogy a termelési érték fő­ként a magasabb termelé­kenységből emelkedjen. A mezőgazdaságban nö­vénytermesztésből szeretnénk az elért szintet tartani, az ál­lattenyésztésben, illetve álla­ti termékek értékesítésében pedig az eddiginél jobb eredményeket elérni. Ehhez Úgy gondolom a Miniszterta­nács legutóbbi hat-rozsta na­gyon sok lehetőséget biztosít. A lakosság kereskedelmi ellátásának jobbá tétele ér­dekében bővíteni kívánjuk az eladótereket, új üzleteket építeni, ezzel együtt termé­szetesen bővíteni az áruvá­lasztékot. Ennek érdekében vállalatainkat és az általános és fogyasztási szövetkezete­ket is ösztönözni fogjuk. Tovább kell növelnünk a szolgáltatások körét, színvo­nalát Ez különösen a műsza­ki cikkek javítására vonatko­zik. Elő kell készíteni egy nagyobb vegytisztítási és mo­sodai fejlesztést, amely mindinkább nélkülözhetetlen­né vál'k megyénkben. A négy. városban, Szolno­kon, Török enlmiklóson, Kisújszálláson, Karcagon to­vább bővítjük a vezetékes gázhálózatot. Minden erőnk­kel azon leszünk, hogy a harmadik ötéves tervben előirányzott lakásépítkezési előirányzatunkat túlteljesítsük, természetesen itt nemcsak az állami lakásépítésre gon­dolok, hanem a társasház és magánlakás építésre is. Ha az építőipari kapacitást nagyobb ütemben nem is tudjuk nö­velni, akkor is, a lakásépíté­si tervet minden erőnkkel teljesítenünk kell, annak megvalósítását minden más beruházás elé helyezzük. Az iskolákban és népműve­lési intézményekben folyó kulturális tevékenységet ma­gasabb szinten és hozzáférhe­tőbben kell biztosítani a la­kosság részére. A szakmun­kásképzésre ^nemcsak a fiata­loknak, hanem a felnőttek­nek Is lehetőséget kell te­remteni. Egészségügyi vonatkozás­ban az eddigi egyenle­tes fejlődést továbbra is fenn kell tartani, előkészíteni űj szakrendelések beindítá­sát, a kórházi ágyszám nö­velését. Úgy érzem ezek a tenni­valók, feladatok reálisak, tel­jesíthetők. Biztosíték erre megyénk dolgozóinak eddigi példamutató, lelkes és hozzá­értő munkája. Utoljára hagytam, de nem utolsósorban: az 1970-es év egyben a negyedik ötéves terv előkészítésének időszaka is. Azt szeretnénk, hogy a mar elfogadott megyei fej­leszteni ií. •—, _ . w. —a.;­ban is realizálhatók legye­nek. S a negyedik ötéves ter­vet is maradéktalanul telje­sítsük. Befejezésül megragadom az alkalmat, hogy megyénk min­den lakosának, becsületes ál­lampolgárának nagyon boldog új esztendőt kívánjak — mondta beszélgetésünk végén Fodor elvtárs, a megyei ta­nács vb elnöke. V. V. Történelmi évtized írta: dr. Romáify Pá\ az MSZMP KB Gazdaságpoütikal Osztályának helyettes vezetője Mától nsm egy — hanem két új számot kell megszoknunk a keltezés írá­sakor: 1970-et írunk, az 1960- as évek végére értünk. Bizo­nyos azonban, hogy so..s or, sokféle összefüggésben emle­getik majd ezeket az 1960-as éveket politikusok és köz­gazdászok, történészek, vagy éppen iskolások, egyszóval mindazok, akik a magyar nép alkotásainak számbavé­telével valamilyen módon foglalkoznak. A szó igazi értelmiben mondhatjuk, hogy eseményekben gazdag évek voltak. Erre az évtizedre esik' a mezőgazdaság terme­lési viszonyainak forradalmi átalakulása, amit az évtized legnagyobb hazai változásá­nak tekinthetünk. A történelem, különösen pedig az agrártörténelem krónikásai folyamatosan ösz- szegezik, értékelik a magyar falu e nagy évtizedét. Elvé­gezte és bizonyára újból és újból elvégzi ezt egy-egy pa­raszt család Is. S az élet rendje már olyan, hogy nem mindig esik pontosan egybe a különböző alapokon vég­zett értékelés. A társadalmi haladás nagy folyamatát ezer és ezer kis p»takocska táp­lálja és egymással egyesülve határozzák meg annak jelle­gét. A hasonlatnál maradva: a szövetkezeti mezőgazdaság nagy folyója élő valóság lett, jóllehet változik, alakul, űj medret is vág magának. Január 1-én lép é’elbe ci új tcvbeszéfő szabályzat Mint ismeretes, a közleke­dés és postaügyi miniszter­nek nyáron kiadott rendel­kezése szerint ‘ 1970. január 1-én lép ététbe az új táv­beszélő szabályzat. Eszerint, ha a különvonalú telefont a posta hivatalból ikresíti — hogy új állomást adhas­son az igénylőknek — akkor megtéríti a régi különvonalú á.lomás szerelési költségének — amennyiben ez az összeg meghaladja a 200 forintot — 40 százalékát. Eddig ikre­sítéskor nem adtak költség- térítést. így az új ikertárs járt jól, mert a korábban kiépített telefon-vonal sze­relési költségeit az önálló vonallal rendelkező telefon­tulajdonos viselte. Az új szabályzat megtiltja az ikertársaknak a telefon használatának akadályozá­sát Tilos a kagylót a ké­szülék me.lé tenni. s ezzel szándékosan vagy feledé- kenységből meghiúsítani az ikertárs telefonálását vagy felhívását. A telefonálók ér­dekeit szolgálja az a rendel­kezés is, amely szerint a nagyobb alközpontokat munkanapokon reggel 7 és délután 6 óra között csak képesített személyek kezel­hetik. -A telefonalközpontok kezelőinek gyakorlatlansága ugyanis késedelmes kapcso­lásokat, felesleges várakozá­sokat okozott. Az úi távbeszélő szabály­zatba bárki betekinthet a postahivataloknál, s aki igényt tart rá. megvásárol­hatja a Budapest 72-es szá­mú postahivatalban. Újévi *ak borjú az állatkertben Énekes hattyú és tíz holtfáradt vadtúd kap téli menedékhelyet A hideg és a tél legked­vesebb az ál.atkertben ta­nyázó tibeti jaknak, mivel ennek a pároöujjú, patás ál­latnak hazája a legmaga­sabb hegyek s a Himalája ötezer méternél magasabb hegyein is megtalálható. — Ügylatszik, a budapesti tél­ben is otthonosan érzi ma­gát. az állatkerti jak-család, amely újévi kis jak borjúval szaporodott. A jakcsemete fekete bundájáról nem hiány­zik fajtájának „védjegye”, a hátát szegélyező ezüstfehér csík. Nemcsak a jakborjúval gyarapodik az állatkert, mert észak felől énekes hattyú tévedt az országba. s a fü­zesabonyi szemtanúk értesí­tésére az állatkert madár- osztályának „küldöttsége” utazott el a váratlan, de kedves vendégért,. Jószívű állatbarátok féltő szavára mentették meg azt a üz vad- tudat is. amelyek a kimerült­ségtől holtfáradtan marad­tak le a Balaton felett el­húzó csapatból. Elektronikus betonkeverő automata A hódmezővásárhelyi Met- ripond mérleggyárban elekt­ronikus vezérlésű betonke­verő berendezés készítését kezdték meg a Betonútépítő Vállalat megrendelésére. A legfontosabb mérési, ada­golási. keverési műveleteket távirányítással vezérlik A műszerasztalon betáplálják a meghatározott betonmi­nóségnek megfelelő „recep­tet”. s az elektronikus „agy” ennek megfelelően irányítja a kavics-, cement-, víz-, st.b. adagoló berendezéseket. A mintegy másfélmillió forint értékű berendezéssel óránként hatvan köbméter betont állíthatnak elő. Ha­sonló adagoló berendezések iránt a házgyárak is érdek­lődnek. Kévéién hittek 10 évvel ezelőtt abban, hogy a termelőszövetkezeti gazdál­kodás ennyi idő alatt ilyen fokra jut. Nem is volt köny- nyű. Közöttünk vannak — bár sajnálatosan fogyó szám­ban — azok, akik 20—25 év­vel ezelőtt a mezőgazdaság űj útján az első lépéseket megtették, s azok is,* akik az 1960- as évek kezdetén elha­tározott csatlakozásukkal ál­talánossá tették Magyarorszá­gon a szocialista mezőgazda­ságot. Tanúk és résztvevők egyaránt meggyőződéssel ál­líthatják. hogy nemcsak a mezőgazdaság átalakulását jelentő nagy elhatározást fog­lalják magukban az 1960-as évek, hanem az azt követő nagy változásokat is. Még felsorolni is nehéz ezeket, hi­szen számos társadalom-poli­tikai, gazdasági és szervezeti változásról van szó, amelyek mind-mind ennek az elmúló évtizednek a leltárába tar­toznak. Az 1960-as évek elején még olcsó viccek visszatérő témá­ja volt például a közös és a háztáji termelés eltérő szín­vonalának különbsége. Való igaz, hogy akkoriban a gon­dozott és a "kevésbé gondo­zott kukorica táblákat asze­rint is meg lehetett különböz­tetni, hogy háztáji, avagy kö­zös művelésű-e. Az évtized végére viszont elértük, hogy a közös, nagyüzemi termésát­lagok elhagyták a régi módon elért kisüzemi hozamokat A kukorica példájánál marad­va: 1962-ben 14 mázsás volt a szövetkezetek közös gazda­ságaiban a holdanként! át­lagtermés és 16 mázsás a háztáji gadzaságokban. Ez a helyzet 1966-ra úgy változott, hogy a háztáji kukoricák át­lagtermése nagyobb lett egy mázsával, miközben a közös­ben 4 mázsával nagyobb hol- dankénti szemes kukoricát ta­karítottak be. E változás mö­gött töménytelen munka, szervezés, technika, anyagi eszköz és sok más, a hala­dást elősegítő erőfeszítés hú­zódik meg. Mezőgazdaságunk fejlődése nem volt lát­ványos. Az 1960-as évek első felében elmaradt a mezőgaz­daság teljesítménye a terv céljaitól, a jelenlegi ötéves terv feladatait pedig már meghaladja a teljesítmény. A szövetkezetek alakulásának befejezése — 1961 — óta ez- ideig a mezőgazdaság ter­melése csaknem 30 százalék­kal növekedett, azaz évi át­lagban közel 3 százalékkal. A termelés növekedésének évi üteme azonban a máso­dik ötéves tervidőszakban — 1961— 1965 között — csak 1.8 százalék volt. Az 1960-as évek második felében en­nél kétszer nagyobb lett az évi növekedés üteme, jóval meghaladva az évi 3 százalé­kos emelkedést. Soha nem látott terméshozamokat taka­rítottak be az utóbbi években szántóföldjeinkről, meggyor­sult néhány állattenyésztési ágazat fejlődése is. Így te­remtődött meg a feltétele annak, hogy a szövetkezetek társadalompolitikai problé­mái is megváltozzanak, a szövetkezetek tekintélyt sze­rezzenek a faluban is, az or­szágban is. Noha vannak ma is ala­csony jövedelmű szövetkeze­ti gazdaságok, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy országos átlagban az egy munkanapra jutó jövedelem ez alatt az idő alatt megkét­szereződött. Jelentősebb az % vál­tozás, amit emberségben, gondolkodásban, új ismere­tekben hozott <‘z az évtized. A szövetkezeti mezőgazdaság megnyitotta az utat a leg­jobb emberi tulajdonságok érvényesítéséhez, » tehetség, a tudás eredményeinek kibon­takozásához. Megkezdődött az a folyamat, amelynek révén a mezőgazdasági munka is olyanná válik, amit könnyeb­ben, korszerű eszközökkel, vagyis emberhez méltóbban lehet elvégezni. Mindezek alapját a párt hosszú évek óta következe­tesen alkalmazott agrárpoli­tikája teremtette meg. A párt IX. kongresz­SZUSán, 1966-ban hozott határozatok újabb lendületet adtak a korábbi években már helyesnek bizonyult elvek megvalósításának. A népgaz­daság irányításának új rend­szerébe a mezőgazdasági szövetkezetek jól beilleszked­tek, önállóságuk megnöveke­dett, szövetségi rendszerük kiépült. Az 1970-es éveket tehát jó feltételek között kezdik a mezőgazdaság dol­gozói. Igaz, ma már kevesebben dolgoznak a mezőgazdaság­ban, mint amikor a szövet­kezetek megalakultak. A me­zőgazdasági foglalkozásúak száma 1961 óta több mint 250 ezerrel — 17 százalékkal — csökkent. Az első években ta­pasztalt túl gyors csökkenés ma már megváltozott, űj ta­gokat is fogadnak a szövet­kezetek. Mégis az lesz a jel­lemző, hogy a technikai ha­ladásnak megfelelőt., tovább csökken a következő években a mezőgazdaságban dolgozók száma. Ezzel egyidejűleg vi­szont növekszik azoknak a száma, akik gépgyárakban, vegyipari üzemekben és más munkahelyeken a mezőgaz­daság számára dolgoznak. Így azután a mezőgazdaság további teljesítménye mind­inkább összefonódik más nép- gazdasági ágak munkájával. Nem kétséges, hogy mező- ’ gazdaságunk új fejlődési sza­kaszba lép a következő évek­ben. A jövő építését azonban a mindennapi munka készíti elő. Számolni kell azzal is, hogy a 60-as évekről is áthú­zódik jó néhány feladat a jö­vőre, s az elért eredménye­ket sem könnyű megtartani. Az 1970. évi terv 1 szá­zalékos növekedéssel számol a mezőgazdasági termelés­ben. Az 1969. évi kimagasló növénytermelési eredménye­ket ismerve ez egyáltalán nem lebecsülendő feladat. Az állattenyésztés fejlesztésének követelményei még ennél is nagyobbak. Tulajdonképpen a korszerű nagyüzemi állattar­tó telepek kiépítéséről van szó. Ez pedig sok befektetést kívánó, hosszantartó folya­mat Nem véletlenül hangsú­lyozta legutóbbi ülésén a Központ] Bizottság a nem nagyüzemi, háztáji gazdasá­gokban lévő termelési lehe­tőségek jobb hasznosításának fontosságát. A nagyüzemi árutermelés nem nélkülözhe­ti az élelmiszeripari, feldol­gozó tevékenység további nö­velését. És még sorolhat­nánk a termelési jellegű fel­adatokat. Valamennyi feladat megol­dásához megteremthetők a szükséges feltételek. És nem­csak a termelési feladótokhoz Vannak teendőink — s ez alól alig van kivétel — a szö­vetkezeti élet fejlesztésében, az emberekről való gondosko­dásban, általában a falu ha­ladásának elősegítésében is. Számos szövetkezeti közös­ségben a lehetségesnél is kevesebbet törődnek a szö­vetkezeteket létrehozó alapí­tókkal, az idős, alacsony járadékot élvező szövetkeze­ti parasztokkal. Más helyen a fiatalokkal való foglalko­zást, szakember nevelést, az utánpótlás feladatait hanya­golják el. Az e múlt évek" alatt megtett út országosan — a gazdaságok százaiban pedig különösen — jól tanúsíthat­ja, hogy mire képes a szövet­kezeti parasztság, milyen ha­ladást tud elérni a mi mező- gadzaságunk. Nem kétséges, hogy a következő években még többre lesz lehetőség, ha a tapasztalatokat mindenütt jól hasznosítják ég közős erővel, a szükséges felelős­séggel látnak hozzá azokhoz a feladatokhoz, amelyeknek elvégzésétől saját boldogulá­suk és az ország előrehaladá­sa is nagymértékben füge.

Next

/
Thumbnails
Contents