Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-25 / 21. szám
IGÉNYES KAPUS Váratlan megoldás — Pech! Ha ezt a 13. gólt nem kapom, tizenkettővel megúsztam volna... Négy fixem hiixt a tehénnel — £s maga merte azt állí- lant, hogy rágós a bifsztek?! — Nem tudna hangosan olvasni? Sajnos, otthon felejtettem a szemüvegemet. Zákányi megigazította nyakkendőjét, nagyot nyelt: — Katóka, maga nagyon tragikusan fogja fel a helyzetet. — Kérem, ne értsen félre. Amikor azt mondom, hanyagoljon, nem a magam nyugalmára gondolok. — Hanem? — A férjemet akarom kímélni. Ismerem a természetét, hogy milyen féltékeny. Sajnálom Zákányi úr, nem viszonozhatom szerelmét. Vessen véget ezeknek a céltalan látogatásoknak. — De Katóka Nem bírok magáról lemondani. És maga is szeret engem. — Hagyjon békén. Ami közöttünk volt, az » múlté. — Katóka. Könyörüljön rajtam. Szenvedek. — Nem, ne jöjjön többet. Legalább is olyankor ne, amikor az uram a hivatalba ban van. — Nekünk találkozni kell, Katóka. Nézze .. összejöhetnénk máskor. Mondjuk Budán, olyan szépek a tavaszi esték. Az asszonyon erőt vett valami nyugtalanság: — Hova gondol? Még meglátna valaki... — Arrafelé senki se jár. — Aztán meg, hogy őszinte legyek: én nem tudok hinni a maguk titoktartásában. — Bennem megbízhat. Katóka Zákányi szinte megijedt saját hangjától, mert ez Utóbbit <Hyan meggyőződés nélkül mondta. — Tudja — mondta Katóka — a férfiak diszkréciója csak addig tart, amíg érdekük a titoktartás. Ha egy asszonyt reménytelenül ostromolnak. vagy ha már megunták az asszonyt, eljár a szájuk. na ® (C ^ PR 1 14T hogy- Felesleges a szertartás! A szakáról megérzem, a tegnap esti kolbászt melegítettétek meg! — Ugyan Katóka, hogyan Is gondol ilyet? — s Zákányi érezte, hogy beleremeg, amint az ostromlásban megadó asszonyt karjai között tartotta. — Szeretlek, imádlak — suttogta, s már-már... amikor az előszobából lépések hangzottak. Eldobták magukat egymástól. Az ajtó felpattant, a férj belépett; Zákányira nézet idegesen, sápadtan, köszönés nélkül, aztán feleségére dobta tekintetéit. Tompán, rekedten mondta: — Kató, hagyjál magunkra. Az asszony elsápadva kiment. Zákányi kínosnak találta a helyzetet. Érezte, hogy most valami drámai pillanat következik. Igyekezett megtalálni azt a hangot, amivel valamellyest enyhítené a feszültséget; de nem bírt szóhoz jutni, a férj megelőzte: — Vannak pillanatok, amikor az ember akaratlanul is megfeledkezik a formaságokról. Lelkiállapotom annyira feldúlt... azt hiszem, meg is látszik rajtam... Aztán annyira meglepett, hogy téged itt találtalak. — Meglepett? — Annál is inkább, mert éppen téged kerestelek. — Engem? — Téged. Egyenesen a lakásodról jövök. Sejtelmem se volt, hogy éppen itt fogunk találkozni. Reszket minden idegszálam. A kétségbeesés egészen elvette az eszemet. De talán tudod is, miről van szó. Zákányi torka elszorult: — Fogalmam sincs, drága barátom. — Érezte, hogy elveszett. Forgott vele a világ. Ez az ember mindent tud. S önkéntelenül is belső zsebébe nyúlt, hogy bedobjon szájába egy szíverősítőt. — Ügy látom, te mégis csak tudod, hogy mi az én bajom. Legalábbis abból a mozdulatból következtetem, amivel „ péztárcádat keresed elő. Zákányi hirtelen visszakapta a kezét: — A péntárcámat? — Vagy nem jól láttam? Kérlek barátom, mindössze ezerháromszáz forintról volna szó. Egy hónapi határidő. Benned van minden reménységem. Egy kis kártyaadósság a öregek klubjában. Mert látod, lassan már én is megöregszem. Sőt, az eszem se forog jól az utóbbi időben és folyton vesztek azon a nyomorult kártyán Zákányi mély sóhajjal, de boldogan nyúlt belső zsebébe: — Parancsolj, kérlek. Akár három, vagy négy hónapra is. Szóra sem érdemes. Déneg Géza Összkomfortos űrhajó Leiter Jakab és társai Házmester: — 10 óra elmúlt rég, kérem, ne daloljon olyan hangosan! Hálás ügyfél bontóper után val... — Nézd anyu! Kerti törpe! Hiába mondja a magyar közmondás, hogy „aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul” — mindig akadnak vállalkozó szellemek, akik alapos nyelvtudás nélkül is vállalkoznak ideg°n nyelvű művek fordítására. Nem sokkal több, mint száz éve valaki (borítsunk fátylat a nevére) egyszer a Jakob’s Leiter (Jákob létrája) kifejezést Leiter Jakabnak fordította, s azóta az ilyen fordítási -szarvashibákat lei- terjakabnak hívják. A ledter- jakab kiirthatatrtn, mint a sajtóhiba s közeli rokonságban áll a bakival. Aki figyelemmel olvas, szinte naponta szedhet össze egycso- korravalót a lei'eriakahok- ból, amelyek sokszor bosz- szontiák. legtöbbször pedig megnevettetik az embert. ☆ San Niccola dl Tolenta nem tartozik az ismertebb szentek közé. egv 1934-ben megjelent kalendárium azonban mégis szerepeltette szeptember 10-én a névnapok között és Szent Toldi Miklósra magyarosította. Még jó, hogy Aranv János nem érte meg szeretett hősének szentté avatását! ☆ Egy pszichoanalízissel foglalkozó könyv magvar fordításában Goethe Faust-ja Goethe ökleként szerepelt. A fordtó aligha olvashatta Goethe remekművét. ☆ Egyik nagy napilapunk közgazdasági rovatában Big Five címmel a legnagyobb hat angol bank pénzügyi eredményeiről számolt be. Csak az volt a hiba, hogy five nem hatot, hanem ötöt jelent. ☆ A magyar- újságok egy része 1938-ban nagy örömmel közölte a magvnr olvasókkal, hogy Dohnányi Dante Simone című operáját bemutatja a bécsi Staatsoper. A baj csak az volt, hogy ilyen című operát Dohnányi sosem írt. de megírta fiatal korában a Simone néne című operát, s a német nyelvű híradás Tante Simone-jót fordították Dante Simone- jára. A zenetörténészeknek nem kis fejtörést okoztak ezzel. ☆ Az sem tudhatott nagyon franciául, aki az Esti Kurírban feladta a következő hirdetést: „Dame francaise dé- sire emploire pour voyage ou enfants.” Magyarul: A hölgy útikísérő szeretett volna lenni, vagy pedig gyereket akart. Persze nem tudjuk. hogy mire kapott alánok A Pester Lloydban jelent men ijgy nvg •’ a bar -•'n- ras évek végín n kövékező beszámoló: „Annahme einer Verordnung über die Valu- tensehebungen durch den Ministerrat”. Hát ami azt illeti, an-ól suttogtak ugyan, hogy egyes miniszterek va- lutasíbolással is foglalkoznak, de az egész miniszter- tanács? .;. V ☆ Igen sok „baki” akkor születik, amikor az író teljesen az emlékezetére bízza magát, amely bizony nem egyszer cserbenhagyja az embert. Karinthy Frigyes egyike volt a legműveltebb magyar íróknak, memóriája is félelmetes volt. mégis ezt írta egyik cikkében: „Arról van szó. hogy mikor Szondy Eger vá'-át védte a töröktől ..." Hát bizony E^ert nem Szondv hanem Dobó védte. ☆ Nem véletlenül. hanem elbocsátott újságírók szándékos tréfájaként jelent meg a Szegedi Napló 1932 június 9-i számában a következő híradás: „A szegedi egyetem tanárai ma adják át a polgásmesternek Mussolini mellszobrát, ame'yet M. Angelo, a kiváló olasz szobrász készített. A szobrot abból az alkalomból nyújtják át, hogy a városa múlt hónapban, mint emlékezetes, szíves vendégszeretettel fogadta Cavour olasz tudóst, volt minisztere’nö- köt. Ebből az alka'om^ó1 a neves publicista, C. I. Cerro szerkesztésében Rómában megjelenő Acta Diuma című lap közli a fogadalmi templom képét stb ...” A kaján újságírók igen jól ismerhették volt szerkesztőjük tájékozatlanságát és felületességét, aki a képtelen hírt, amely tele volt anakronizmusokkal, tényleg közölte. M(ichel) angelo. aki 1564-ben halt meg, nem készíthetett szobrot az olaszok hirhedt Duce-járól, aki lfi83-ban született s Cavour nem járhatott 1932-ben Szegeden, hiszen 1861-ben már halott volt. Cicerót pedig mindhárom személytől évszázadok választják el s az Acta Diurna aligha közölhette a szegedi templom fényképét, mert ebben az időben (Julius Caesar idején) Szeged még midit város nem létezett. A (szándékra) baklövések ekkora halmaza párját ritkítja . a magyar sajtó történőiében. (Galambos Ferenc)
