Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-25 / 21. szám

I9TO. Január 25. SZOLNOK «TEGYE! NÉPLAP s „Elvtársam, a fegyvert átadom" A törökszentmiklósi munkásőrzdszlóali Homok. salak, sistergőn bűzlő láng. Ez az öntöde. Yisztán fénylő öntvény te­rem benne. Ott dolgozik Ko­vács Zsigmond. Öntő. Fiatal munkásember. Milyen em­ber? Hoppál Miklós, kormos­arcú szaktársa meglörli kö­tényét: — Jó emberi érzéssel dol­gozik. Szeretjük. Én kert- szomszédja. is vagyok. Egy hangos szót nem hallottam még náluk. Kocsis Imre öntő meghok- ken egy pillanatra. — Szocialista ember. Se­gítőkész, de megmondja a véleményét Csortos Béla üzemvezető mérnök erre mondja: — Nekem ellenfelem is a Kovács Zsiga. Ügy értse, hogy ő a szakszervezeti mű- helybizottság titkára. így aztán vannak ellentéteink. Nagyra becsülöm. Mint se­gédmunkás kezdte nálunk, aztán betanított munkásként formázott, úgy lett öntő. Szorgalmas ember, meg le­het nézni a keresetét. Nem­csak magának él. Sokszor szervez társadalmi munkát, ö gondolta ki a futballpá- lya körülkerítését, meg is Kínálta munkatársaival. Urvai Dezső, a szakszerve­zeti bizottság elnöke, ked­ves kísérőm, mindenáron szeretné előkeríteni Zakar János öreg öntőt. Zákar Já­nos hívta a munkásőrségbe Kovács Zsigmondot. — Zsiga fiam, te nagyon rendes ember vagy. gyere közénk. Tizedik esztendeje mun­kásőr Kovács Zsigmond. Füsttől itatott munkaruhá­ját. szabad szombaton, va­sárnapokon acélkék egyen­ruhára cseréli. Merni kikép­zésre, megy szolgálatba. Ne­héz viselet. — Én jól érzem ott ma­gam nagyon. Jó elvtársak munkások közt vagyok. Őszinte, nyílt légkörben élünk, ismerjük, becsüljük egymást. Kovács Zsigmond golyó­szórós. Fegyverével jó. ki­váló eredményt szokott el­érni. Jó munkásőr. a gép­gyáriak mind jó tnunkás- őrök. Varga Sándor ország- gyűlési képviselő, a török­szentmiklósi mezőgazdasági gépgyár igazgatója azt mond­ja róluk: — Nyolcszáz rendes em­ber dolgozik minálunk. Kö­zülük is kiemelkednek a munkásőrök. A Kovács Zsig­mond Kiváló Dolgozó jelvé- nyes. Németh István he­gesztő kétszeres Kiváló Dol­gozó. Forgó István esztergá­lyos volt, elvégezte a tech­nikumot, most főművezető. Antal Istvánnak most ad­tunk lakást jó munkája után. Mák András, Pásztor József lakatosokra mindig lehet számítani. Szilágyi Imrére bíztuk a fiatalok szakmai nevelését. Kovács Sándor, a török­szentmiklósi Kilián György járási munkásőrzászlóalj pa­rancsnoka megörül a hallot­taknak. Azt mondja sok ilyen, jó munkásőrük van. A szombati ünnepi egvség- gyűlésen Kovács Zsiamond- dal egvütt Demeter László, Losonczi János, Kovács Fe­renc, Szarvas latos, B-’tti Imre. Kerekes Imre. Rózsa II. Sándor, Marsi János. Bo- za Miklós. Kovács László, Sinos Antal. Daku László, Lakatos László. Vadon La­Köszöntötték a munkás­őröket. Mint a Petőfi úti, Rózsa téri iskola kis úttörői is. Munkásőrök, úttörő gye­rekei üdvözölték harsonával az önkéntes fegyveres testü­letet. Köszöntötték Farkas Lajos kiváló szakaszát. He­gedűs Ferenc, Darvas Mihály, Szabó I. Sándor kiváló ra­ját. Szabó Istvánt, Fóris Ká­rolyt, Bácsi Károlyt, Kovács Istvánt, a Kiváló Parancs­nok kitüntetés tulajdonosait. Fs az új munkásőröket. Hu­szonnégy új munkásőr tett fo"- ’-’-iát. Huszonegyen tartalékállományba vonul­tak. leszereltek. Nevükben Tóvízi Vincze állt Kelemen Gyula fiatal munkásőr elé — Elvtársam, a fegyvert átadom. Szorítsátok erővel, egészséggel. Tegyetek eleget a párt megbízatásának, tel­jesítsétek mindig a paran­csokat. Altkor kerek meg perec lesz minden. Tiszapüspöki munkásőr Tó- vizi Vincze.. Beszélgettünk vele. — Nem jó érzés, nem könnyű dolog a búcsú. Kis falu a mienk, rossz a köz­lekedés. Csak biciklivel tud­tuk megközelíteni Török­szentmiklósi. A parancsnok­ság úgy döntött, nem kór ekkora áldozatot. Sok elv­társ nem akarta ám tudo­másul venni. Odanőttünk a munkásőrséghez. Élmény volt minden foglalkozás. No, hogy a most felszerelők sze­mélyében is jó kezekbe ke­rült a fegyver. És mi is azt mondtuk, szóljatok bármi­kor. mi mindig készen ál­lunk. Borzák Lajos Ür A Tiszámén# Vegyimű­vek kultúrotthonában ünne­pi fényben úszik a nagyte­rem. Minden ülőhely fog­szép ünn3psége lalt — egyenruhában ül a közönség. Megfáradt arcú, őszhajú emberek, élénk te­kintetű, erős fiatalok. Mun- kásőrök. Évzáró van — évnyitó is egyben. A szolnoki járás munkásőreinek egységgyűlé­se. Dózsa Ferenc zászlóalj-pa­rancsnok örömmel értékel: — Az 1969. évi feladatokat a szolnoki járás munkásőrei fegyelmezetten és eredmé­nyesen teljesítették, önként vállalt szép, de nehéz szol­gálatuk mellett példásan dolgoztak munkahelyeiken. A teremben ülők majd­nem fele 5—10 éves szol­gálatra büszke. Vannak még alapítók is szép számban És vannak kiválók: kereken százharmincán kaptak ta­valy dicséretet, kitüntetést a jó munkáért. Kapnak most is, Nádas József, a szolnoki járási pártbizottság első tit­kára és Posta Mihály me­gyei parancsnok. Kárpáti Józsefnek, Bene Mihálynak. I Ágoston Lajosnak és Kri- I zsán Ferencnek Kiváló Pa­rancsnoki, tizenhat munkás­őrnek Kiváló Munkásőr ki­tüntetést. oklevelet ad át. Nádas elVÜárs köszöntő­jében külön megemlékezik az öregekről, illetve a sok­éves szolgálat után lesz-r-lö tartalékállományba vonulók­ról. Azután a leszerelők, bú­csúzók nevében meghatódott szavak: szervezetileg elvá­lunk, — szívünkben érzése­inkben együtt maradunk! S a búcsúzók után huszonnégy új munkásőrt avatnak, csa­ládias bensőséggel. E^ség gyűlésén értékel­ték szombaton a szolnoki já­rási munkásőr zászlóalj 1969. évi munkáját. S meg­határozták az idei felada­tokat Ézerki.encszázhatvan- kilenc őszén az egész ország beszélt a gá­dorost magányos öregasszonyról, Far­kas Sándornéról, akit a televízióban rövid riportfilm mu­tatott be. a hetven­hét éves Farkas né­ni soha nem járt is­kolába — mégis ott­honos az ország-vi­lág dolgaiban, ízes szavakkal, friss em­lékezettel mesél a múltról, az öregek szolid szelídségével, megértőn fogadja a világ változását... Amikor a Petőfi Sándor nevét viselő, Tisza cipőgyári asszonybrigád másnap uzson­naszünetben elhatározta: ír­nak Gádorosra, Nyitrainé, a brigád vezetője gyorsan cse­lekedett. Szíves hangú leve­let fogalmazlak, s megkér­ték az idős asszonyt: írja meg, segíthetnének-e valami­vel? A levél elsőnek érkezett Gádorosra Farkas néni nyomban válaszolt. Megkö­szönte az érdeklődést, írt magáról, kis gondjairól' s azt is megemlítette, hogy bi­zony, jó lenne egy ügyes, asszonykezekkel készített szoba papucs ka. A brigád válaszolt, aztán kis cisomagolt küldött. Pa­pucsot. egy Ms száraztésztát, édességet, mosószereket. És még valamit. Meghívást. Hetvenhét éves korban ne­hezen szánja magát útra az ember. Hátha, mégis... És pénteken délelőtt sá­padt, sovány kis öregasszonyt köszöntött a 171-es futószalag Petőfi Sándor nevét viselő asszonybrigádja a Tisza Ci­pőgyár kapujában. Farkas Sándomé kezében egy em­lékkönyvvel érkezett. A bri­gádtól kapta, teljes fény­képalbumot, karácsonyra. Kedves Erzsiké, Marika! — mindenkire ráismert Bent a gyárban meghatódott: i jós. Vincze Márton. Fi-s^r László, Molnár József. Ada- mecz M'há1" és Kun Jó­zsef is átvette a Kiváló Munkásőr kitüntetést. Széo ünnepség volt a törökszentmikl*sia’'é. Magyar János, a városi náttbizottság első titkára elnökölt, ott voltak a termelőszövetkeze­tek. gvát-'k. hiva+alok kép­viselői. áll z mi tisz+s-sgvis'*- lők, Tóth János a Szolnok megyei pártbizottság ti*ká»-a. SL-nsri Imre a iír.ási párt- bizottság első titkára. Hor­váth VISMic-áPnci vá­rosi első titkár, Kiss István, a mun’'á«örcZ,<T rn-m*«» pa­rancsnokának helyettese. A Karcagi Mezőgazdasági Technikum és Szakközépiskolában jelenleg két­száztizenhárom középfokú és ötvennégy utolsó éves felsőfokú technikus jelölt ta­nul. A kollégisták jól érzik magukat a modernül berendezett diákszálláson. Persze, hogy eljöttem — kedveseim, én életemben még nem Voitam ám egy ilyen nagy gyárban. Így ké­szül hát a cipő. Nagy mun­ka, milyen nagy munka! Nem fáradt a futószala­gok mellett, alaposan szem­ügyre vett mindont. A bri­gád ünnepi gyűlésén pedig ismét magáról mesélt: — A riport után pontosan hatvankét levelet kaptam, kedveseim. Az első Martfű­ről jött, innen. Amikor a meghívó levél is érkezett, rrjig ez a kedves emlék­könyv — bizony azt mond­tam: Ha másnap meghalok, akkor is eljövök egyszer, hi­szen engem itt megszerettek, hívtak, várnak! Farkas néni mesél, mesél! Az öt gyereke felnevelésének gondjairól, a kilenc unoká­ról. Arról, hogy ez a mos­tani karácsonya nem volt boldog. Azt hitte, sokan sze­retik, vadidegenek írtak, kí­náltak segítséget — Jók az emberek, milyen sok jó em­ber is van — mondogatta. S aztán karácsonykor temetés­re utazott. Negyvenöt éves fiát temette. — A brigádta­gok együtt könnyeztek vele. A brigád vezetője, Nyit­rainé a gyárlátogatás után otthonába kísérte az idős asszonyt. Három napra jött, de máris meghívása van Törökszentmiklósra, Tisza- földvárra, nem is egy csa­ládhoz. Mindenki haza, az otthonába szeretné vinni... Mert egy hetvenhét éves, madárcsontú kis öregasszony­nak messzi az út, nagy az utazás Martfű és Gádoros között. Gádoroson pedig hazavár­ják az unokák, a népes csa­lád. Azért egy kicsit, már az első napon itt is család vár­ta: melegszívű munkásasszo­nyok. S. J. Csehszlovák fesfvérszövetkezet küldöttei Mezőhéken Jubileumi zárszámadó közgyűlés a Táncsics Tsz-ben Huszadik jubileumi zár­számadó közgyűlését tartotta szombaton a 12 ezer holdas mezőhéki Táncsics Termelő- szövetkezet. Az év végi szám­vetésen — immár hagyomá­nyosan — jelen volt a cseh­szlovák testvérszövetkezet, az udvardi Varinati Zsitavó JRB négy tagú küldöttsége is. Csótó István, a közös gaz­daság elnöke az 1969. évi zárszámadási beszámolóban kiemelte, hogy a fegyelme­zett, szorgalmas munkával tavaly rekordtermést értek el. Mint a mérlegbeszámoló­ból kitűnt a Táncsics Tsz közös vagyona meghaladta a 204 millió forintot, amelyből csaknem 127 millió forint a tiszta vagyon. Az 1970. évi biztonsági alapra kevés hí­ján 29 millió forintot tarta­lékoltak. A tsz gazdasági egyensúlyát mutatja, hogy saját erőből gazdálkodott, sőt érintetlen maradt az a tíz­milliós tartós bankbetét is, amelyet két évvel ezelőtt helyeztek el. A tsz egy mun­kaegységre 75.— forintot fi­zetett. A tsz kétszáz kiváló mun­kát végző tagját a vezetőség dicséretben és személyenként 500 forint pénzjutalomban részesítette. Kijelölték azt a harminc szocialista brigádot is, akik az idén jutalomkép­pen a Szovjetunióba utaznak a szövetkezet költségén. „Bevágott“ a paradicsom A szolnoki Lenin Tsz zárszámadása Szombaton tartotta meg a megyeszékhely termelőszö­vetkezetei közül elsőnek zár­számadó közgyűlését a szol­noki Lenin Tsz. A Nemzett étterembe összehívott köz­gyűlésen Tóth Árpád elnök arról adhatott számot, jól sikerült esztendőt zárnak. A szövetkezet tekintettel a vá­ros foglalkoztatási lehetősé­geire, a munkaigényes pa­radicsom és paradicsommag termesztésével foglalkozik nagy tételben, 300 holdon. Múlt évi jövedelmükből ez 9 millió forintot hozott egye­dül. A szövetkezet tiszta va­gyona egy év alatt 45 millió forintról 61 millióra emel­kedett. Az állóeszközérték 14 millióról 22 millió forint­ra, s így a biztonsági alapba is 9.5 millió forintot tehet­tek. Tíz órás munkanapot számítva, 110 forintos átla­gos napi kereset alakult ki a tsz-ben tavaly. Az évi át­lagos személyi jövedelem pe­dig fölötte van a 29 ezer fo­rintnak. A MÁV Tezérigazgaíósága közli, hogy a közalkalmazottak, a Szocialista Hazáért Érdem­rend tulajdonosai, a nemzet­gondozottak és mindezek családtagjai 50 százalékos utazási kedvezményre jogosí­tó, 1969. évre érvényesített igazolványai 1970. március 31-ig érvényesek. A ?JÁV felhívja az illeté­kes szerveket és érdekelt sze­mélyeket, hogy a birtokuk­ban levő arcképes igazolvá­nyok 1970. évi érvényesítését 1970. február 1 és március 31 közötti időben kérjek az illetékes v a sútigazg'i tőségtől. Az igazolványokat a MÁV 1970-re bélyeg beragasztásá­val érvényesíti. Az érvénvesítési díj válto­zatlanul 23 forint. Az Alföldi Építő Szak- és Szerelőipari Szövetkezet vezető munkakörbe közgazdasági technikumot Végzett férfi dolgozókat vesz fel, kiemelt bérezéssel. Jelentkezés a szövetkezet központjában: Törökszenl- miklós, November 7 út 8. sz. alatt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents