Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-22 / 18. szám

1370. január 22„ SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP s Kocsi-múzeum Bábolnán A Bábolnai Állami Gaz­daság nevezetsságsit gyara­pítja az a maga nemében egyedülálló múzeum, ahol 33 kocsit őriznek. Az érdekes egyedi darabok kivétel nél­kül haszná’ható állapotban vannak. Akinek kedve tá­mad. az beülhet Victor Emá- nuel olasz király egykori ko­csijába. a múzeumban őrzik ugyanis azt a bábolnai hin­tát is, amit Pestre küldtek annak idején, hogy az olasz uralkodót a Keleti Pályaud­varról a Várba szállítsa. A tájjellegű kocsik ked­velői beszállhatnak abba a sárgára festett, díszes, köny- nyű féderes kasos kocsiba, amit Dorozsmán használtak, A piacra jártak vele a ta­nyavilágból. Ezt a célt szol­gálta a hódmezővásárhelyi kocsi is, ezen azonban a kast deszka oldal helyette­síti. Ehhez a sorhoz tartozik a finom kivitelű, könnyű kö­rösi lőcsös jármű. A kötöt- tebb talajhoz készített nehe­zebb alkotmányokat egy szép bihari kocsi képviseli a gyűjteményben. Az ipartörténet ismerői talán felrónák, hogy a bá­bolnaiak megfeledkeztek a helyi nevezetességekről. Az állami gazdaság közelében fekszik ugvanis Kocs az a nevezetes község, ahol a XIII—XIV. század forduló­ján az első lováskocsíkat ké­szítették. Jellemzője a sze­kérrel szemben, hogy rugó­zott jármű. Elnevezését az egész világ átvette. A név­adóhelység gyártmánya azonban olyan gyorsan el­terjedt, hogy készítményed­nek nem alakult ki helyi jellegzetessége. A bábolnai kocsi-muzeo­lógusok tovább gyarapítják gyűjteményüket és még az idén tíz érdekes darabba] egészítik ki a különleges „jármű parkot”. Lesz ám iavasz 1 A sokezres gyár udvarán, a délutáni műszakváltcs ut.- ni csende:ségben egy pár sé­tál a főúton. An~a gás ez, bár hideg szél fúj a Tisza felől, s latyakos az út is — ronda januárvég ez. A gyárudvar néptelen. Csak a két fiatal sétál, csi­galassúsággal. Mindke.tőn hosszú, bőszárú nadr. g posztócipő — s minőket.ő haja elgondolko.ta.ó. A lá­nyé fiúsán rövid — a fiúé lányosán hosszú. Egy hajdan zöld bokor mellett azután m gállnak. Szét sem néznek, csak a fiú feje hajol meg egy kicsit, s ajka a lány szájára tapad. Csók ez a javából, hoss.ú, fulladásig hosszú, boldog ön- feledtség. Az irodaablakból ponto­san odilátni. Kató, a gép­író sóhajt picikát. s elbá­nta! egy kicsit. A fö.iök ki­csit túlfűtött hangon r'sz'l: — Nyissuk ki az ablak félszárnyút. Olyan meleg van, mintha nem is január, —• május lenne... — só — Négy kiadó nyolc újdonsága Múzeumok kincse a könyvespolcon — A megfizethetetlen festő — Pillantás a múltba A dologi javak egyetlen ke­reskedője sem tárhat oly gazdag választékot a vevő elé, mint a szellem táplálé­kának kínálója a könyves­boltban, legalábbis ezt iga­zolja tallózásunk a közel­múltban megjelentetett új­donságok ha'mában. Regény, esszé-kötet, történeti tanul­mány, album váltakozva so­rakozik a recenzens előtt; kö­zülük válogat A könyv újdonság, a szer­ző azonban régi ismerős. Fritz Baade nyugatnémet professzorról és Legyen min­denki jóllakott című, ma­gyarul most megjelent mű­véről van szó. Korábbi kö­tete — Versenyfutás a 2000. évig — három kiadást, g 33 ezres példányszámot ért el idehaza, ami a siker kétség­bevonhatatlan jele. Ahogy korábbi, mostani műve is váltakozva csábít egyetértés­re és vitára. A téma: ko­runk emberének nagy ellen­fele, az éhség. A szerző több évtizedes tudományos munkásságát és személyes ta­pasztalatait ötvözve dolgozza fel a világ éhséggel küzdő országainak helyzetét, prob­lémáit, a megoldás lehetősé­geiről sem elfeledkezve. A Közgazdasági és Jogi Könyv­kiadó gondozásában megje­lent kötetet térképek, grafi­konok és fényképek egészí­tik ki. A szellemi fölfedezés friss izgalmával olvastuk vé­gig a Szépirodalmi Könyv­kiadó két újdonságát, Vitá­nyi Iván regényét és Faragó "Vilmos tanulmánykötetét. Mindkét • szerző szélesebb kprben ismert, csak éppen másként Vitányi, a szocio­lógus, az esztéta színes egyé­nisége a szellemi életnek, s most regénnyel igazolja sok­színűségét. Mert regényt irt — Széltenger címmel — bár a könyv fülszövege némi bi­zonytalankodással állítja ezt. Aki végig olvasta a könyvet, tudja, hogy: regényt élvezett végig. Mégoedig hiteles, ér­zelmektől fűtött, s ugyanak­kor higgadt belső elemzésre, a cselekvés tudatos és ösztö­nös mozgatóinak megkeresé­sére is vállalkozó regényt. A Isős; fiatal ember, forradal­már, aki 1944 viharos hón"p- jaiban száll harcba a világ­gal. s benne önmagával. A szellemi fölfedezés izgalmát íz adja, hogy Vitányi mást nyújt, mint amit a témától várunk. Regényt, emlékiratot, lélektani tanulmányt a feősről. s az őt körülvevő Világról. Sokféle agyagból építi tehát regényét, de mint l ház. végül a sokféle anyag fcs egész, egység. Akárcsak faragó Vilmos kötete, a Per­ien — harag nélkül. A la­tokban megte'ent kritikáival angot szerzett szerző hű narad mércéiéhez kötetével s. A látszatra egymáshoz nem •.apesoledó írások egymás rtáni elolvasása kéteégtelen- íé teszi, hogy Faragónak ön- illő, másokkal össze nem éveszthetö véleménye van a nai magyar irodalomról, an- ;ak örömeiről, gondiairól, ytékeirő] és elszalasztott le- letőségeiről. Hat ciklusra sztori kötete ugyanakkor násrói is vall. Arról, hogy i taiükusl munka alapfelté­tele; a mű, s nem a szerző mérlegelése. Távoli és közeli történelmünk egy-egy jelentős szakaszat választotta tanulmánya té­májául Nagy László és Gá­bor Sándomé. Az Akadémiai Kiadónál megjelent két kö­tet négyszáz, illetve ötven évvel korábbra forgatja visz­sza a történelem naptárát. Bethlen Gábor a független Magyarországért címmel — élvezetes stílusban megírt ta­nulmányt nyújt át az olva­sónak Nagy László egy olyan történelmi alakról, aki kö­rül — történészi berkekben — viharok dúltak, akiről a legellentétesebb vélemények hangzottak el. Gazdag for­rásanyag földolgozására tá­maszkodva helyezi el a tör­ténelem folyamában ezt az alakot, aki kötéltáncot járt a magyar—török viszony, a magyarok és a Habsburgok kapcsolatának szakadéka fö­lött. Az említetten túli erénye a tanulmánynak az is, hogy Bethlen hadjáratait nemcsak történészi, hanem katonapo­litikai, gazdasági szemszögből is vizsgálja, marxista mód­szerességgel oszlatva el ha­mis legendákat, alaptalan rá­galmakat. Hasonló módsze­resség jellemzi Gábor Sán­domé munkáját is. ö Auszt­ria és a Magyar Tanácsköz­társaság címmel az első, s egyben átfogó tanulmányt írta meg e témáról. M. O. Üresjárat ? Igén y, lehetőség.szabadidő A szabad szombatok beve­zetésével kedvezőbbé váltak ipari üzemeink, vállalataink dolgozóinak életkörülményei. Pontosabban: egy új lehető­ség született. „Mivel töltötte a legutóbbi szabadidejét t A felmérés során — ez az egész megyére kiterjedt — 1276 férfi és nyolcszáz- hetvenhárom nő írta le leg­utóbbi szabad idejének főbb jellemzőit a megkérdezettek fele munkás, egyharmada alkalmazott. a többi műsza­ki dolgozó és egyéb foglal­kozású. Az összesítés alapján meg­állapítható, hogy a túlnyomó többség — ezeröt férfi és hét- száznyolcvanöt nő — házkö­rüli munkát végzett családi és hivatalos ügyeit intézte százkilencvenhat férfi, száz­tizenhat nő, tanult száz- kilencvenegy férfi és het­ven nő, mellékjövedelemért dolgozott százhetvennyolc férfi és hetven nő. (A vég­összeg azért; nem egyezik, a kiindulási számmal, mert egy-egy megkérdezett több elfoglaltságot is beírt.) A szombat estét otthon töltötte ezerhuszonnégy férfi ég hétszázöt nő. megközelí­tően fele a televíziót nézte, sokan nem tudtak, vagy nem akartak egyértelmű választ adni, hogy mit is csináltak. „ Legszívesebben A kérdés így szólt; Mivel töltené legszívesebben a sza­bad idejét? A megkérdezettek közül hétszáz férfi és négyszáz- nyolcvanhat nő kirándu (ás­sál, utazgatással, négyszáztíz férfi és kétszázkilencven nő színházba, moziba járással, tánccal, ötvenkét férfi és öt­venhárom nő jövedelmének további kiegészítésével (!) töltené legszívesebben a sza­bad idejét. Nagyon sok azoknak a szá­ma, akik azt a választ adták, hogy semmivel, csak pihen­ni, pihenni... A két alcím alatti számok­ból következtetni lehet az igény és a megvalósítás kö­zötti különbségre. Még kirí­vóbban mutatkozik mindez, ha egy-egy nagy lekötöttségű munkahelyről kapott véle­ményeiket vizsgáljuk. A szolnoki MÁV állomás megkérdezett harmincnégy dolgozója egytől egyig szük­ségét látja az önművelésnek, a kulturált szórakozásnak. Arra a kérdésre viszont, hogy „megtudja-e teremteni a kulturált szórakozás lehe­tőségét’” huszonnégyen nemleges választ adtak. A kizáró okok közü] elsősorban a szabad idő hiánya a mérv. adó, az anyagi okok másod­lagosak. Az igény. az érdek­lődés, igen magas ezen a munkahelyen, de a kulturáló­dási lehetőség, a vasutas dol­gozók nagy lekötöttsége miatt, bizony megcsonkított. Szinte kivétel nélkül szeret­nének színházba járni, de erre mindössze kilencnek van lehetősége. Máshol a külső adottságok gátolják a dolgozókat, hogy szabad idejüket számukra Tisztelet, vagy kisajátítás? Olvasom Pomcgáts Béla Radnóti Mik­lósra emlékező sorait a Kortárs januári számában. A ».förtelmes halált” halt, de mártír sorsában is győzedelmeskedni tudó költőnkre emlékezik, mint az „okosság és a hűség”, az élvekhez ra­gaszkodó következetesség emberi példá­jára. Valami disszonáns sercegés vegyül azon­ban a kegyelet s az emlékezés tiszta láng­jának lobbanásába. Pomoeáts szerint ugyanis Radnóti Miklós a fiatalok köl­tője — s úgy tűnik — mintha csak is az övék lenne. Mintha egy nemzedék minden emberi gyengeségtől és vétektől büntet­len úgy élne, hogy senkinek nem adat­nak közülük felelősségteljes döntésnek vagy helytállásnak emberpróbáló pilla­nata, vagy ha adatik, a nemzedékhez va­ló tartozás már eleve etikai garancia mindenki számára, ki 30—35-ön aluli. (Ügy’ tűnik. Pomogáts itt húzza meg a vá1 asztóvonalat) Mert a fiatalok előtt tárt s járó nemze­dék körében — melynek Radnóti is tagja volt. — az erkölcsi erények „olv ritkán” lelhetők — olvashattuk. Ezért Pomogáts szerint egy egész nemzedéktől kérik ma „természetes és egészséges érzékkel” szá­mon a fiatotok a lelki deformációt. Radnóti Miklós va'ahogvan másként írt sa’át nemzedékéről. Mis -z ,.elállá­sul!” és „be Ibitekben hitt”-ekről szólt, m"vem'ékezett arról is. hogy . e’nek dol­gozók itt. köpök is bűntelen.” Előre látta végzetét, miközben bizonyos volt abban ás, hogy lesz @r©„ mely megfékezi majd az apokaliptikus rohanást. Saját sorsát előrelátva éppen abból táplálkozott em­beri tartása, hogv tudta bizonyosságai, a szabadság melyről „az ázott arcú pári­zsi legénvek” énekeltek egykoron, úrrá lesz a fasizmuson. „Voltak, akik fogukat csikorftva ro­hantak a tűzbe” — írta halá'a előtt né­hány órával. És éppen a Pomogáts által említett Láger Heidemarm-ban vési vers­be ,.a drága barátek” emlékét és idézi mindazoknak emlékezetét, kik elestek Ukrajna. Hispánia és Flandria földjein. ök is és a fasizmus feletti győzelmet megérő társai, kik nem gyilkosok és „kény­szerképzetektől befontak” közé tartozók voltak, ehhez a nemzedékhez számítan­dók. Éppen azért, mert távolról sem egy­séges arculatú és múltú egy-egy ugyan­azon éveket végigélt évjárat A Pomo- gá's-fele modell szerint viszont; van a „taktikázó” és a „helyezkedés apró erő­feszítéseivel” élő apák nemzedéke s az etikailag tiszta sereg. Nagyobb köttőnk ő. és emléke is szen- tebb. mtnthogv sorsát — és vészeiét — bízónvsá^gal előr^gváriott egv-esv d:va- tos formula iram1 áraként citáljuk. Hi­szen az ilven emlékezés — lírai hangvé­telének szépsége és minden részigazsága ellenére is — valahogyan klsajátt+ási kísérlet, mely akarva av«ratlan az. igazi értekek és örökség szanálását készítené elő-»« megfelelően töltsék el. A tö­rökszentmiklósi Mezőgazda- sági Gépgyár hatvanhat dol­gozója közül negyvennyolc azt nyilatkozta, hogy nem tudja megfelelően eltölteni a szabad idejét. A megkérde­zett gépgyári do1 gőzök közül mindössze hatan járnak rend­szeresen színházba. A túlnyo­mó többség közlekedési problémákra hivatkozik. Az igények és a lehetősé­gek differenciálódásának tár­sadalmi szóródása is érdekes, sokat mondó képet mutat. Megvizsgáltam a Szigligeti Színház egv adott (Varsányi­bérlet minden premier utáni második szombaton), bérleti előadásának közönségmegosz- lását. Kik ülnek az említett szombaton este a Szigligeti Színház nézőterén? A közönség foglalkpzás szerinti megoszlása n követ­kező: tsz-tag a közönség 41 százaléka. 0) értelmiségi 20 százalék, alkalmazott 15 szá­zalék, munkás 11 százalék, műszaki 7 százalék. Névre szó­lóan, a munkásember által váltott bérletet mindössze ötöt találtam, a 11 százalékos megoszlásba sorolt bérletek tulajdonosa az üzem, a szak- szervezeti bizottság. Tételez­zük fel, hogy ezekkel az in­gyen bérletekké munkások járnak a színházba... Rádió, tv, mozi Sajnos, még a rádióhallga­tás sem általános. Kétszáz segédmunkás közül mindösz- sze hatvan a rendszeres rá- dóhaTgató. A betanított munkások és szakmunkások hallgatói aránya sem jobb! A tv-nézés már általánosabb, ez jobban a szabadidőhöz kötődő program Kétszázti­zenhét szakmunkás közül százkilencven rendszeresen nézi a televízió műsorait, huszonegy csak időnként, hat pedig egyáltalán nem. A mozilátogatás? A meg- • kérdezett százkilencvennégy segédmunkásból huszonegy jár rendszeresen moziba, hatvanhárom időnként, a többi egyáltalán j»m. A két- százt5zenhét szakmunkásból huszonnégy fő a rendszeres rpozilátovatő, öttenegyőiük csak alkalmankénti, a többi pedig. száznegyvenkét fő agválta’án nem iár moz’ba. A „miért nem?”-re adott vá’aszok szóródása megle­hetősen nagv A lettöb^ször e'ban »rótt véleményekből ér- dektetenteS’-e, kttivelm-sség- re lehet következtetni, de az anyasi meye^ntolásov is szá­mottevőik. Fgy segédmunkás a következőket mondta el: „Fít mozi ie<ry ára az négy toiás ára. Hát az nem *nk. di nekem csak 7 R0 az óra­bérem K(nf ]-vok az isten háta »vöerét+t FuSZ a-r van. de számolion! El fettl vinni a két gyereket is. ha már megy az croVr, néevszer nvote — ment n-m fii az em­ber az e’ső sm-ba, hn«v ki­törik-) „ nyékei — az bar- mfnrkritö tizen­hat forint pé«vpzitr»>«*k a busz. az összesen 43 forint E*nr,ztí nem ér rne« egv mo­zi. Fbbtt ,, pénzből egy na­pig élünk* A megye öt nagyüzeméi« ás vátlaxatára terjedt ki a vizsgálat. Nézzük először a könyvállomány alakulását. A szolnoki papírgyárban a fel­mérés szerint 1967-ben még 2311 kötet volt az üzemi könyvtárban, most (1969-es adat) kevesebb: 2199 könyv, A MÁV járműjavító üzemi könyvtára három év alatt csak 96 kötettel gyarapodott« a gabonáié, vásár ló vállalaté maradt ugyanannyi, a tö­rökszentmiklósi Mezőgazdasá­gi Gépgyáré 30 kötettel nőtt, az' autójavító vállalaté is mindössze csak 20 kötettel emelkedett. A legszámoite* vőtob a könyvtárfejlesztés a jászberényi Aprítógépgyár­ban, ahol 700 kötettel nőtt az állomány. Egy sajnálatos következte­tés: a jászberényi üzem kW vete.ével az utóbbi három évben kiadott könyvek min. denhol hiányoznak, vagy csak elenyésző töredékben vannak meg. Az olvasók számának ala­kulása minden bizonnyá] szó­rós összefüggésben van az előzőekkel. Három évvél ez­előtt a hat nagyüzem könyv, tárából még 1627-en kölcsö­nöztek, tavaly év végén pe­dig már csak másfélezren. ]\tnes pénz ? Színművész barátom lel­kendezve mesélte az ősszel, hogy a megye fe,szabadu,ási ünnepségsoroza.ával párhu­zamosan önálló, művészi mű­sorokkal lépnek majd fel a munkásszállásokon, vállala­toknál. A napokban megkérdeztem, hogyan, sikerültek ezek 3 műsorok, hogyann, fogadták ókét? Lemondóan legyintett, el­mondta, hogy csak egyetlen egy előadást tartottak, több­re nem volt pénz A minisztériumi ipar a vizsgált időszakban, tehát három év alatt tízezer forin­tot költött ismeretterjesztés­re. A kisipari szövetkezetek jobban áldoztak, csaknem húszezer forintot használtak fel erre a célra. A tanácsi iparra vonatkozóan nincs adatunk. Nincs pénz? Az elmúlt há­rom év alatt a minisztériu­mi üzemek, vállalatok 721 ezer forintot, a tanácsi ipa­ri vállalatok 175 ezer forin­tot, a kisipari szövetkezetek pedig 470 ezer forintot köl­töttek vállalati ünnepségek, közös vacsorák, fogadások stb rendezésére. Vélemények Beszélgettem jónéhánv üze­mi bizottsági titkárral. A többségük világosan látja a kulturális igény és a kultu­rálódási lehetőségek ellent­mondásait. Ezek az ellent­mondások — leegyszerűsítve — a következőik: vaja igény, de nincs lehetőség, nincs igény, a lehetőségek kihasz­nálatlanok — sem igény, Sem lehetőség. A gazdasági, vezetők is egyre jobban felismerik a műveltségi szint és a terme­lés hatékonyságának össze­függését, de... cselekvésük mér nem mindenhol — tisz­telet a kivételnek — egyér­telmű. Az egyik jól dolgozó nagy vállalat Igazgatója a legkényelmesebbek álláspont ját így fogalmazta rneg: „Ott van a kultűrház, mindenki bemehet aki akar.” Ez igaz. de ettől még nem megv be, mert nem érzi szükségét Sok helyen sajnos elfelej­tik, hogy a kulturális neve­lőmunka mindennapos, sok­rétű a7 üzemi élet egészét átszövő nevelőtevékenységet jelent. Vagy kellene, hogy jelentsen­i— (Ü w i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents