Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-21 / 17. szám

1970. január 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s LVASÖINK Tiszasülyön nincs péksütemény Többször írnak az újságban a községek élelmiszer- ellátásáról. Kérem, tegyék egyszer szóvá a mi sérel­münket is. Tiszasülyön nem lehet péksüteményt kapni, pedig ezzel megkönnyítenék az óvoda és a napközi tíz­órai-gondját. Szívesen vásárolnánk mi, közsétbeliek is kiflit, zsömlét, ha volna. Fonott kalács v»n nagyritkán 3,60-ért, csakhogy ennyi pénz nem igen jut az iskolába járó gyereknek tízóraira. Azt én nem tudom, hogy kinek kellene ezzel tö­rődni, de biztosan hálásak lennének a tiszasülyiek. ha az illető erre is gondolna. T. L-né Tiszasüly Ejnye, az a víztorony! Nem sorolom el, mert hosszú lenne; hogyan, mi­lyen huzavona után lett a Köztársaság úton járda. Vi­zünk azonban mév most sincs. Pedig már öt éve kér­jük, szinte minden tanácstagi beszámolón. Kérésünket azzal hárítják el. hogy nem bírja a víztorony. Bosszan­tó viszont, hogy 1965 óta mindig van egy-kéit olyan ut­ca. amelynek tud vizet adni a víztorony. Hát már a víz­torony is kivételez? Hoppál Istvánná Törökszentmiklós Egy hős nekrológja Megtört szívvel közöljük, hogy szegényebbek lettünk egy olajkályha-vadásszal. A sasszemű harcostárs hosszú ideig szimatolta az olaj­kályhák nyomát, hiába, se­hol nem találta. — Na, •majd az újonnan megnyíló szolnoki Centrum­ban! — gondolta nagy rava­szul. Már nyitás előtt ott cserkészett jöl és alá a be­járatnál. Aztán egy hirtelen mozdulattal belépett az üz­letbe. Nem. nem rohant egy­ből a műszaki osztályra. Előbb megszemlélte a Tri­umph melltartókat, kölnit, szemöldök-kihúzót és csak azután lopakodott áz olaj- kályhák környékére. Szeren­cséje vált! Sikerült is elej­tenie egyet. Hősünk harsány diadalor­dításba tört ki, egyik lábát a Mekalorra helyezte, ke­zét csípőre vágta és így fényképeztette le magát. — Ha-ha-ha, kereskede­lem, kifogtam rajtad! — üvöltötte diadalittasan. A ke­reskedelem csak mosoly­gott. Aztán hősünk elment, hogy kályhájához 105-ös nagyságú csövet vásároljon. Ez már igazán nem lehet probléma — elmélkedett. A Tisza Lakásfelszerelések Áru­házában szándékozott be­szerezni a csövet. — Sajnos. 105-ös csövünk nincs — hangzott az eladó válasza. Először nem akart hinni a fülének. Azután ami­kor meggyőződött róla, hogy nem viccel vele az eladó, úgy elkeseredett, hogy az olajkályhájához mellékelt kutaccsal menten főbelőtte magát És a kereskedelem ekkor nevetett csak igazán! Mert az nevet, aki utoljára nevet P. A. Szolnok A nyugdíjas cigányprímás Ritkán találkozunk ezzel a kifejezéssel. Kisújszálláson már van nyugdíjas cigány- prímás. Tizenkilenc évi be­csületes munka után érde­melte ki ezt a címet Burai Zoli bácsi. Ennyi időn át muzsikált esténként Zoli bá­csi az fmsz éttermében. Megszámlálhatatlan lako­dalom. névnap, táncmulat­ság. kellemes este jut eszünkbe Burai Zoli bácsi nevének hallatára. Hegedű­vel a kezében nőtt kamasszá, ma’d emberré. Most, hatva­nadik életévén túl, fárad­tan, testi ereiében megfo­gyatkozva. de emlékekben gazdagon oondol vissza élet- útjára. Kétszer megnyerte együttesével a népi zeneka­rok megyei versenyét. Az fensz tánccsoportját orszá­gos, megyei bemutatókon kí­sérte a zenekar Burai Zoli bácsi vezetésével. Szép já­tékában a rádióhallgatók is gyönyörködhettek. A fiatalok kedvéért meg­tanult zongorázni, harmoni- kázni. De a szíve a hegedű­nél maradt. Szeretne még nyugdííaskánt is muzsikálni, hegeidülm. Remél lük. hogy erre is sor kerül, hisz szíve­sen hallgatjuk tőle a meg­szokott melódiákat, a szép dalokat, T. E. Kisújszállás Húsz év egy körzetben Dr. Szendrődi Emil 1949-ben költözött Fegyvemekre. 1953 decemberéig egyedül látta el a körzeti orvosi teendőket a több mint hétezer lakosú községben. 1950- ben bekapcsolódott Fegyvernek közéletébe: községi ta­nácstagként, maid járási tanácstagként segítette Fegy­vernek fejlődését. Faradságot nem ismerve dolgozott az emberek boldogulásáért — halála napjáig. Orvosink szerette a mi községünket. Mi is sze­rettük, becsültük őt: err-b-rSágéért, meg azért, hoay or­vos’ műk"di,két é!e"h,V',tá-nak tartotta. Szomorú szívvel búcsúztunk tőle december 30-án. ''ie.t'ne1’ h"*vane-'ik évében örökre elment kö ü’-"'nk. *lem ftt°d‘ük el. Hátakat a sír-ára tett vir*giiri'kal lejettük ki. Fzen túl mif adhatunk még’ Topább küz­dünk, mint ahogyan éveken át ő maga is tette. Kézsmárk! Zoltán Fegyvernek Kis, falusi állomás — nagyvárosi igények Kis falusi vasútá’lomás a martfűt. Sok-sok éve már, több mint egv évtizede. Megnőtt órá«sá fejlődött a T’sza C'nőgvár. ez a Mart­fűn majdnem hatere- em­bert fog'a'kp-tató könnyű­ipari nagyvárai at. Hatezer d^l^oVi a gvár- ban — ötezer lakos a falu­ban. Tessék jól margón dől­ni — az ötezer lakos kö­zött élnek nyugdíjasok. há­ziasszonyok, s legalább ezer­kétszáz pverek, iskolai ta­nuló. Érthető hát tm^v ren­geteg a bejáró munkás. -1 ön­nek Könyveiről és Tiszafőld- vávról. Homokról. Szabóiból és Szolnokról, a megveseék- helvről is n^hánvan. Au+ó- jy'«"v»ri a töi-b'ég mert Ci­bakháza. Napvrév. s a k°t ..rákéért” vonattal nem kö­zelíthető meg. Arrafelé még nem k’gvózik i. vasnó’va. Vonattal vagv ké'e-^er munkás jár napjába», Egy­két. három műszakba. Ami­lyen a munkabeosztása, mun­karendje. összesen egy adatot kér­tem — s kaptam — a vasútállomástól: naponta 25 vonatot fogadnak. Alig két- három távolsági, gyors, a többi mind munkásvonat. Füstösek, kormosak. Kicsit özönvíz előtti ál­lapotok uralkodnak ezen a MÁV-vonalom. amely leg­feljebb a szentesi csomó­pont miatt kerül bele min­den menetrendbe. Mégis, a cipőgváriak közül sokan nem cserélnék fel autóbusszal a vonatot. Pedig hajnalban ötkor, fél ötkor már a kis falusi állomásokon kell di­deregni. s ha délutáni mű­szak után tér haza a bérle­tes. bizony éifél táián gya­logol otthonáig Ám nváron kellemes a vonat. A nyitott ablakon át látni a s^őlősker- teket. gyümölcsösöket. Valamikor tervezték, hogy Ismét a kenyérről Tavaly nem múlt el szö­vetkezeti gyűlés nálunk úgy, hogy tagjaink a kenyér mi­att ne panaszkodtak volna. Későn érkezik, nem jó a minősége stb. Mostanában sokszor előfordul az is, hogy kiszáradt. i"ub n—>os ke­nyeret kanunk. Erre igen közeli példa a január XO-i szállítás. a napon boltjaink zömébe száraz kenyeret hoztak. Bolt­vezetőink általában nem ki­fogásol iák a kenyér minő­ségét. Már gyakorlatból tud­jak, hogy azt nem lehet, mert a sütőipar úgyis min­dent megmagyaráz, de a ki­fogásolt árut nem hajlandó kicserélni. Mégis akadt január 10-én egy boltvezető, — a ti- szavárkonvi 17-es boltban — aki nem vette át a kenye­ret. A kiküldött 100 ke­nyérből ugyanis csak 20 volt a friss. 14 darab 24 órán túli. 66 darab pedig 43 órán túli sütésű volt. Az áruszál­lítókkal megegyezni nem tu­dott így a községi taná-shoz fordult panasszal. A tanács elnöke teleimen beszélt a sütőipari váüaiat főkönyve­lőjével. aki e’ő«-ör megígér­te. hogy kiherélik a kenye­ret. ezt az ígéretet k^őbb ő is visszavonta. Ebből az esettől ki.öe—ült az is. hogy a boltvezetők miért nem nagyobbítják majd a pálya­udvart (lehet, inkább indó- házat illenék írni ■••), de már a tervről sem tud sen­ki, semmit Tavasszal a vas­utasak parkírozzák az ál­lomás melletti térséget, vi­rágokat ültetnek, úiraf estik a sokéves padokat, hogy a szabadban, kellemes környe­zetben várakozzon az utas. ilyenkor télen? Álmodoz­nak a vonatbérletetek, vas­utasok is a tavaszról, nyár­ról — s arról is: egyszer maid gyors szárnyakon szá­guld erre a munkásvonat, s szaporodhat mezőtúri, sza- joli, szolnoki munkára áhí­tozó asszonyokkal, lánvok- kal a Tisza Cipőgyár. Mert amíg napjában két-három óra a vonatozás, buszozás, bi­zony. meggondolja a 20—-25 kilométeres körzetben lakó: vállal ia-e a bejárók nehéz életét? S. J. Szolnok mernek kifogást emelni, mi­ért kell az ember-knek szá­raz kenyérrel beérni. A tiszavárkanyi vitának az lett az eredménye, hogy ak­kor szombaton a községben igen sok család kenyér nél­kül maradt, vagv be kellett utaznia Szolnokra érte. Ne­künk pedig megmaradt a 66 kenyerünk, ami levelem írásakor (1970. január 16- án) is a raktárban van. Mellé az a tanulságunk, hogy úgy kell a sütőipari vállalat termékét eladnunk, ahogyan azt kihozzák és ak­kor minden rendben van közöttünk. Szamunkra elkeserítő az. ahogvan a vállalat a mi kenyérellátásunkat intézi. Gondolom az olvasók hitet­lenkednek. ele az az igazság, hogy a számlat mi nem ír­tuk alá és a vállalat még mindig nem jött utólag sem a reklamációt rendezni, s a 720 forintot érő kenyeret sem keresi senki. Mi tudjuk, hogy a váPa'at dolgozói tudnak jó kenyeret is sütni, és hogy Szolnokon néhánv boltjuknál sorba is állnak érte. D«3 m;ó-t n°m kapha­tunk mi, falusiak jó ke­nyeret’ Csontos Béla a Tószeg és Vidéke ÁFÉSZ i—-gatósági elnöke (A szerkesztőség megjegyzése: Alig közlünk szer­kesztőségi postát anélkül, hogy kenvér ügyben valahon­nan, valaki ne panaszkodjon. A kenvér mindennapi nél­külözhetetlen eledelünk. Javítani kellene sürgőse« az ellátáson, de ennek sajnos a termelés az alapvető feltétele. Egyelőre azonban -sak olyan híreket kapunk mi is. hogy a sütési feltételek rosszabbodnak, az új kenyérgyár építésének megkezdése is elhúzódik. így re­ményeink sem lehetnek túlzottak. Telefonon érdeklőd­tünk a vállalatnál. Frey Ferenc főmérnök ígérte, hogy nem kezdenek vitát a 66 kenyér ügvében, tudnak róla és kicserélik azt Arra azonban, — mint mondta — nem tud ígéretet tenni, hogy mindig mindenhová friss kenye­ret adjanak.) etfekßitjbhte­Hercehurca a rács korül Több alkalommal foglal­koznunk már lapunkban a törökszentnvk’ósi Strand vendégével: nevezetesen az­zal: az eevség megnvitása előtt nem eordoskorbak va- gvo-’védelmi rácsok felszere­léséből. 1969. október 30-án „Tanuljon kinővén, evor«an b»‘örni” cí-->mel írtunk er­ről. -'d 1970. január 15-én megjelent számunkban ..Csak a lakat új” címmel számolt be munko+ábsnnk az újabb fen^ménve’-ről. A tor^Vc-vmtrrrk’ősi ÁFÉSZ igazgató elnökétől január 14-én érkezett levél tanúsága szerit a második betörés tula'don’-épnen nem is volt betörés, inkább ki­törésnek nevezhetnénk« ugyanis egv vendéget zártak be (?>. aki a hátsó altón igyekezett a szorongatott he!v?»tbő] menekülni. A levélből megtudtuk még, he«v — miután a nvitás ide­iére nem keszül’ek ei a va­gyonvédelmi rácsok a vá­rosgozíSóikodós; váRalet+al köT*«en míiustól szeptem­berig éü-diórt alk-’moz'ak. ÍA betö-és a'-cmpT^us ’7-én történt. A szerítl A téiékoz­tö+ó«; C——í„+ ,, yA-fycl s ÍUe*ékes CSO*vn*Ha is kérte írásban — 1970. tan-ár 13- ét megelőzően is — a ktsz- tőt a vem-rm--ódc1ml rá-sok eltrészf+AsAt Ezf a mevren- doiAat á’ií+élag a k*sz-b“\;ek nem kanták meg. De akkor legalább most szerelnék fej haladéktalanul a rácsokat­fcSjjQGl TANÁCSADÓ Á katonai szolgálati időnek munkviszonyba való beszámítása A munkaviszonnyal kap­csolatos egyes kérdésekről szóló 2/1969. MŰM sz. ren­delet szabályozta a katonai szolgálati időnek munkavi­szonyba való beszámítását. Az új jogi szabályozás leg­fontosabb rendelkezéseit az alábbiakban ismertetjük. A felszabadulás előtt ka­tonai szolgálatban töltött időt akkor kell munkavi­szonyban töltött időként fi­gyelembe venni, ha a dol­gozó bevonulása előtt mun­kaviszonyban állt, és lesze- re.ésót, hadifogság esetén ha­zatérését követően 6 hóna­pon belül munkaviszonyba lépett. Be kell számítani a munkaviszonyba a katonai szolgálatban, deportálásban, illetve had'fogságban töltőt* időt akkor is, ha a munká- balépés 6 hónap el te.tével ugyan, de még 1945. október hó 31. napja előtt megtör­tént. Ha pedig H dolgozó az előírt 6 hónapon belül azért nem lépett munkaviszonyba, mert egészségi állapota, ille­tőleg betegsége miatt erre nem volt leheltősége, a 6 hónapos határidőt felgyógyu­lásától kelt számítani. Ha a dolgozó a felszaba­dulást követően. de még 1951. február 1. napja előtt vonult be munkaviszonyból katonai szolgalatra és lesze­relését követő 30 napon be­lül munkaviszonyba lépett, a katonai szolgálatát munka­viszonyban töltött időként kell figyelembe venni. Az 1951. február 1-től kezdőd” katonai szolgálatot — tény­leges, valamint tartalékos, póttartalékos katonai szolgá­latot — már csak akkor le­ltet figyelembe venni, ha a dolgozó munkaviszonya a katonai szolgálat .alatt is fennállott. Az 1970. évj január hő 1 napján, vagy azt követően sorkatonai szolgálatot telje­sítő személyek szolgálati ide­jét munkaviszonyban töltött időként kel] figyelembe ven­ni abban az esetben is. ha a bevonuláskor munkavi­szonyban nent álltak, vagy munkaviszonyuk a sorkato­nai szolgálat ideje alatt meg­szűnt. Ezt az időt a parancs­nokságtól kapott igazolás- alapján a katonai szolgá­latot követő munkábalépés- kor a munkaadónak kell a do gozó munkakönyvébe be­jegyezni A hivatásos katonai szol­gálatban eltöltött idők be­számítását a 11/1969. (XII 28.) MŰM sz, rendelet sza­bályozza. E rendelkezés sze­rint a felszabadulás előtt a fegyveres erők és testületek továbbá rendészeti szervek (pénzügyőrség vámőrség tűzoltóság stb.) hivatásos vagy továbbszolgáló állo­mányba lénett személvek szol­gálati idejét a munkaviszony számításánál csak akkor le­het figyelembe venni, ha a fegyveres erők tagja a fel- szabadulás után az említett szerveknél szolgálatát to­vább folytatta és az erről szóló külön szabályok sze­rint a felszabadulás előtti szo.gálati idejét a felszaba­dulás utáni időhöz hozzá­számították. a. szolgálatnak megszakítás nélküli tovább­folytatása ellenére sem lehet munkaviszonyként figyelembe venni, sem a felszabadulás előtti, sem a-/ azt követően hivatásos szolgálatban eltöl­tött időt. ha a szolgálat azért szűnt meg, mert a fegyveres erők tagját: a népbfróság jogerősen elítélte, az igazoló eljárás során hozott jogerős határozat igazolás helyett végelbánás alá vonta, vagy állásától megfosztotta, min­dennemű ellátás, vagy szolgá­lat alapján támasztható igénv kizárásával elbocsátot­ták, lefokozták, vagy a hon­védségből kicsapták, s Vé­gül. ha leszerelését követően a rendfokozatát megvonták. Ez utóbb említett korlá­tozó rendelkezés nem vonat, közük azokra, akiket a szabadulás után tovább foly­tatott belügyi szolgálatból 1963. július hó 10. előtt rend. fokozat nélkül szerelteit le, ha az illetékes belügyi szer­vektől kapott igazolással bi­zonyítják, hogy rendfokoza­tukat nem külön intézkedés .vonta meg. A felszabadulás után » fegyveres erők és testületek, továbbá a rendészeti szervek hivatásos vagy továbbszolgá­ló állományába lépett sze­mélyek igazolt szolgálati ide. j'ét a munkaviszony «zámftá- sánál minden esetben mun­kaviszonyban töltött időkén* kell figyelembe venni. A ka­tonai szolgálatban eltöltött idők beszámításánál is alkal. mázni keli azt az általános szabályt, hogy a beszámítani kért időket hiteltérdemlően lehetőleg egykorit okirattal, igazolni kell. a katonai szói, gálati idők beszámításává* kapcsolatban keletkező viták­ban a vállalat munkaügyi döntőbizottsága határoz. Felhívjuk olvasóink figveL mét arra is. hogy a katonai szolgálatban eltöltött időt nyugdíj-évként csak akkor lehet számításba vermi, ha ezt a dolgozók társadalom- biztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évj 40. tvr. végrehaj­tásáról intézkedő 67'1953. (XII. 24) Korm. sz. rendelet 21. §-a megengedi. Dr. T. L S. L. Törökszentmiklós: A különélési pót'ékról rendel­kező 3/1966. (Ép. Ért. 4.) ÉM sz. utasítás szerint az Épí­tésű évi Minisztérium fel­ügyelete alá tartozó építő­ipari vállalatok változó mun­kahelyre alka1 mázott azon dolgozói részére, akik állan­dó lakóhelyüktől távol dol­goznak. a munkakezdés ide­iére nem tudnak munkahe­lyükre érni. vagv bejárás esetén naponta legalább 10 órát nem tudjak állandó la- kóhe’vükön tö’teni. cs ezért a vállalat ált“' fenn+arto*t. v":— e-“lt s-á'láson laknak, k ül Öntési pótlékot kell fi­zetni. A nem vá'tozó mun- i-av,,i,-re alkalmazott segéd­üzemű munkásé n”rnányú dói“ózó részé-e azokra a nai^'ra fiz“+httó kü'ö-élé'i pótlék, amelveken állandó telibe'vükön kívül más h“lvsé<?hen fov'alkoztaMék és emiatt sem állandó lakhe­lyére. sem telephelyébe nem tud vlsszatérr'. vagy vlsz­sza*ér ugyan, de távollétének idő+artama az utazási időtar­tammal egvütt a napi 12 órát meghalad 1a Külön­élés] pótlék őrnek azért nem jár. mert nem építő­ipari vál'alatnál dolgozik és nem változó munkahelyre van alkalmazva. H. S. Karcag: A tovább ta- vei­ről a OCI. ifi.) M{j M. sz. rendelet rendelkezik. Az e—TfV+t ioöszabály 2. § íl) bekezdése szer’nt az á’talá- nos iskola és a g’nrnázhim e<yi volaT-ant az iskola levelező tavoz-tá” ta- n"’ókat 3. a «'mná-züim le- voioT-ő o*án *kat 6 muekanor. tarul—*ámd sza­badság illeti meg minden tanévben. Tendv.iqmé^lóe es~*én tanulmányi szabadság nem jáffi, postájából

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents