Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-20 / 16. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1970. január 20. 4. Irány Budapest! Krözus aranyai Krőzus valószínűleg gazda­gabb volt, mint ahogy ezt ed­dig gondolták. Amerikai ré­gészek 12 évi munka utón Szardeisz ókori város romjai között az arany ipari gyártá­sának nyomaira bukkantak. A mai Törökország keleti részében fekvő Szardeisz a Gediza termékeny völgye és a híres, aranyhomokot hordó Pactole folyó között fekszik. A városka több civilizáció ke­reszteződése volt a kőkorszak­tól egészen Timur kán 1402. évi inváziójáig. A régészek eddigi kutatásai nem vezettek eredményhez. 1968 nyarán azonban egy nagy „arany­gyár” nyomaira bukkantak. Hosszas kutatás után bebizo­nyították, hogy ez a kezdet­leges gyár valóban, az arany előállítására szolgált. A vá­rosban aranyat mostak és arany pénzérméket vertek. Krőzus 25 évszázaddal ezelőtt hetente több kiló aranyat gyártott. A tudósok szerint az utolsó lüdiai király ezzel a gazdagságával bizonyára leértékelte a legrégibb pénz- rendszereket. Az amerikai kutatók ké­sőbb a várog egy másik ne­gyedét is megtalálták. A ré­gi város sokkal nagyobb volt, mint ahogy ezt képzelték. — Lakosainak száma valószínű­leg 50 ÖOO-nél több volt. A kutatott terület újabb és újabb leleteket ad. Szardeisz- től északra a Giges tó part­ján egy függőt találtak, — amely az időszámításunk előtti 30 000-ből származik Ugyanakkor találtak egy ezüst szobrot és egy réz kést ás, melyek azt bizonyítják, hogy ebben az időben már mesterien megmunkálták a fémeket. A közelmúltban a Pactole folyó mentén egy mocsár íecsapolásánál mau­zóleum maradványaira buk- kapnak. Az ókori Lüdia meg­hódítójának idejéből szárma­zó perzsa szobor egy borivó főurat ábrázol, lábánál fele­sége és két gyermeke ÜL M a 25 éve, 1945. január * * 20-án a szovjet kor­mány és a debreceni ideig­lenes^ magyar' kormány kép­viselői aláírták a Szovjet­unió és Magyarország közti hadiállapotot megszüntető fegyverszüneti egyezményt. Ez az aktus véget vetett an­nak a szégyenteljes helyzet­nek, amelybe a Horthy-re.nd- szer országvesztő urai sodor­ták a magyar nemzetet: oly sok vérveszteség után végre kilé^+iink szovjetellenes há­borúból. A történelmi hitelesség és teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy nem ez volt az ' első szovjet—magyar fegyverszüneti okmány. Há­rom hónappal korábban, 1044. október 11-én Horthy személyes megbízottai Moszk­vában aláírtak már egy ilyen tartalmú megállapodást, amelyet azonban magvar részről soha nem hajtottak vén-e. Horthy négy nappal az első fegyverszüneti egye mény aláírása után hitszegé mó­don átjátszotta a hatalmat Szálasinak és nyilaskeresztes hordáinak, s Magyarország ‘ovábbi sortot ennek a fa­siszta bűnözőnek a kezébe tette le. A nyi’asura’om to­vábbi vért és pusztulást zú­dított az országra, és Ma- g'-arorszá» lett Hitler utol­só csatlósa. 1944 október végén a szov­jet hadvezetés úgy döntött, hogy a magyarországi had­színtéren szünet nélkül foly­tatja a támadást, nem ad lehetőséget az ellenségnek sorai rendezésére és újabb védelem kiépítésére. A Duna —Tisza közötti német-ma­gyar védelem viszonylagos gyengeségér© és a nyilas puccs utáni ingatag politikai helyzetre alapozva úgy lát­ta, hogy megoldható Buda­pest gyors elfoglalása, ami Magyarországnak a háború­ból való kilépését fogja ered­ményezni. E megfontolások alapján október 28-án a főhadiszál­lás direktívát küldött a 2. Ukrán Fronjt parancsnoká­nak, amelyben elrendelte: „A 46. hadsereg és a 2. gárda gépesített hadtest erőivel ok­tóber 29-én menjen át tá­— A jonaaiszaiias nem tud önnek öt napot adni — mondta Sztálin. —- Értse meg, hogy Budapestet poli­tikai megfontolásból minél gyorsabban birtokba kell venni. — Nekem minden világos. Megértem, hogy nagyon fon­tos Budapest bevételé, még­pedig politikailag. — Nem halaszthatjuk ei a támadást öt napig. A Buda­pest irányú támadást azon­nal kezdeni kell. — Ha On ad most öt na­pot, akikor az ezt követő öt nap alatt Budapestet beve­szem. Ha azonban a 46. had­sereget azonnal ütközetbe vetem, az erő- és eszköz­hiány miatt képtelen lesz a csapás gyors kifejlesztésére és — a magyar főváros köz­vetlen közelében — elhúzó­dó harcokba bonyolódik... Hiába makacskodik. Ügy látszik, ön nem érti, hogy a Budapest elleni csa­pás polltlkKii szükségszerű­ség? — Budapest elfoglalásának polihkai szükségszerűségét megértem, éppen ezért kérek öt napot. — Megparancsolom, hogy A szovjet hadsereg 1944 év végi és 1945 évelejí ka­tonai sikerei következtében .Magyarország jelentős része felszabadult. Debrecenben a felszabadult nép Igazi kép­viselőiből megalakult az ideiglenes nemzetgyűlés és a kormány. amely december végén kezdeményezte a szov­jet hadsereg magyarországi képviseleténél a hadiállapot megszüntetését. A szövjet kormány lehetővé tette, hogy a magyar fegyverszüneti bi­zottság — Gyöngyösi akkori külügyminiszter, Vörös Já­nos honvédelmi miniszter és dr. Balogh totoán miniszterél- nökségi államtitkár —■ Moszkvába utazhassák. A fegyverszüneti egyez- - mény mindenekelőtt a katonái ellenségeskedések megszüntetését tartalmazta, de rendelkeznie kellett egész sor más kérdésről, így a töb­bi között a magyar hadsereg által Ukrajnában okozott ká­rok megtérítéséről. Ezt az összeget ■— hasonlóan a Ro­mániára és Finnországra ki­vetett jóvátételhez 30Ó millió dollárban állapították meg. A szovjet államvezetés jóindulata Ms^varo-s-ág Iránt már evkor kézzelfogha­tóan feleződött ki: ugyan's jővátétolí követelést terjesz­tett élő Magyarország tóién Csehszlovákia és Jugoszlávia madásba a Duna—Tisza kö­zén. göngyölítse fel a Tisza nyugati partján kiépített el­lenséges védelmet és bizto­sítsa ezzel a 7. gárda had­sereg átkelését a folyón. A továbbiakban a 4. gárda gé­pesített hadtest beérkezése uitán mérjen megsemmisítő csapást a Budapestet védő ellenségre és menetből vegye birtokba a fővárost.” Aznap este Sztálin főpa­rancsnok telefonon is felhív­ta Malinovszkij marsall frontparancsnok figyelmét a feladat fontosságára, Mali- novszkij jelentette, hogy 3 nap múlva várható a 4. gár­da gépesített hadtest beér­kezése, utána a megerősített 46. hadsereg képes lesz olyan erős és váratlan csapást mérni az ellenségre, hogy 2 —3 nap alatt el tudja fog­lalni Budapestet. holnap menjen át támadás­ba Budapest, ellen. Sztálin nem értetlenség­ből volt ilyen határozott a beszélgetés alkalmával Azért ragaszkodott a ■ támadás megkezdéséhez, hogy ne en­gedjen időt az ellenségnek erői átcsoportosítására a Nyíregyháza—Miskolc irány­ból Budapest védelmére. Ám Malinovszkij marsall ellen­vetéseit sem. a makacsság diktálta. Ügy ítélte meg a helyzetet, hogy a Duna—Ti­sza közötti támadásra pilla­natnyilag rendekezósére álló csapatok, tüzérség és lőszer nem elegendők Budapest gyors elfoglalására. Ezért kért haladékot a' megerősí­tésül alárendelt csapatok be­érkezéséig, Mivej a főparancsnok ebbe nem egyezett bele, a 48. hadsereg október 29-én reg­gel két lövész és egy gépe­sített hadtestlel támadásba ment át Kecskemét—Buda­pest irányába. Vele szemben ékkor a 3.. magyar hadsereg 7 gyenge hadosztálya, vala­mint a 6. német hadseregből két páncélos és egy gyalo­gos hadosztály volt véde­lemben. Friessner vezérezre­is. A szovjet kormány hoz­zájárult ahhoz, hogy a 3Ö0 millió dolláros jóvátételben benne foglaltassák a cseh­szlovák és jugoszláv igény is; 160 millió dollárt áten­gedett ez utóbbi két ország­nak a szovjet kontingens ter­hére. A segítőkészség1 to­vábbi jele volt, hogy később a még lei nem fizetett jóvá- tételi összeg felét ellen ér­tók nélkül elengedte a szov­jet kormány A szovjet—magyar fegy­verszüneti egyezmény ameg- újhodó Magyarország első jelentős nemzetközi aktusa volt. amely nemcsak a ha- diállapotnak vetett véget, hanem annak elismerését is jelentette, hogy a szövetsé­ges hatalmak az Ideiglenes nemzetgyűlést és kormányt tekintik Magyarország kizá­rólagos képviselőjének. Az egyezmény értelmében Ma­gyarország határai a bécsi döntések előtti helyzetnek megfelelőén álltak helvre, vállaltuk, hogy katonailag hozzájárulunk a hitlerista hadsereg kiveréséhez ha­zánkból. feloszlatjuk a fa­siszta szervezeteket és in­tézményeket. felelősségre vonjuk a háborús bűnösö­ket és eltöröljük a fasiszta törvényeket. CKS) des a „Dél” hadseregcsoport parancsnoka azt tervezte, hogy a 3 magyar hadsereg megerősítésére rendelt 57. páncélos hadtest beérkezése után ezekkel az erőkkel Du- napataj—Tiszakécske vonalá­tól támadást indít Szeged irányába és visszaveti a szovjet csapatokat a Tisza mögé. Harc Kecskemétért A 46. hadsereg támadása kezdetben jól haladt előre. Csapatai október 31-re kiju­tottak Tószeg—Kecskemét— Lajösmizse—Izsák—Kalocsa vonalába, a 3. magyar had­sereg csapatai a támadás elől rendezetlen visszvonu- lásba kezdtek. Kecskemétnél sikerült csupán az ellenál­lást megszervezni. Ez a vá­ros a budapesti irány kulcsa volt. a német parancsnok­ság tehát minden erejét megfeszítette, hogy megtart­hassa. A szovjet csapatok és a 24. német, valamint 1. magyar páncélos és az 1. lo- vashadosztály között hevés küzdelem bontakozott ki. Ennek során a 2. gárda gé­pesített hadtestnek novem­ber 1-én reggel sikerült Kecsekmétet teljesen meg­tisztítani az ellenségtől, más­napra pedig elérte Vasad, Üllő. Gomba körzetét. A 4. gárda gépesített hadtest ugyanerre az időre Rákóczi- ligetig tört előre. A német vezetés október 29-ét követően meggyorsítot­ta csapatai átcsoportosítását a budapesti irány védelmé­nek megerősítésére. Novem­ber 2-ig öt páncélos, páncél­gránátos és lovashadosztály érkezett be, s azután a né­met csapatok elfoglalták a kijelölt véde’mi állásokat A 3. páncélos hadtest megszáll­ta a Budapest körül kiépí­tett védelmi rendszer leg­külső övezetét Vecsés—Du­nakeszi között. Az 57. pán­célos hadtest lezárta Vecsés— Cegléd vonalát, a 4. páncé­los hadtest pedig Abony—- Szolnok között védekezett. Néhány nap alatt tehát Budapest körzetében jelen­tősen megváltozott a helyzet az ellenség előnyére. Ezt a hitlerista vezérkar azonnal támadásra igyekezett kihasz­nálni. Utasította Friessner vezérezredest: ,A Bál had­seregcsoport minden erőt ha­ladéktalanul vonjon össze Cegléd—Szolnok térségében és erősen összpontosított tá­madást hajtson végre Kecs­kemét irányába a Budapest felé előretört ellenség szár­nyára és mélyen a hátába”. Gyorsított átkelés, a Tiszán A szovjet, csapatok Okto­ber 29-én Indított támadása 100 kilométeres előretörés után. november 2-án meg­állt. A két gépesített, had­test előnyomulásának ütemét ugyanis csak egyetlen — gépkocsin szállított — lö­vészhadosztály tudta követ­ni. A többi lövészerő még előremozgásban volt. illetve azokat a szarnyak biztosítása foglalta el. Így Budapest menetből (megállás nélküli támadással) történő elfogla­lására az egy lövészhadosz­tály ereje eleve nem lehetett elegendő, különösen azután, hogy a beérkezett páncélos hadosztályok jelentősen meg­erősítették a kezdetben gyen­ge védelmet. A szovjet csa­patok Pilis, Vecsés, Öcsa- észak, Rákóczi-liget, Sorok- sár-délkelet vonalában soro­zatos csapásokkal próbálták áttörni az ellenség állásait. A szovjet főparancsnok­ság azonban felismerte, hogy ez csupán fölösleges véráí- deza tokhoz vezet Ezért no­vember 4-én arra utasította MaVnovszkíj marsallt, hogy gyorsítsa meg főerőínek át­kelését « Tiszán, majd széles arcvona’On észak—északke­letről és délről mért csapá­sokkal zúzza szét a ellenség budapesti csoportosítását. Következik: A „Gisela” és a J&osarKarola" állás ellen„ Huszonöt éves a szovjet magyar fegyverszüneti egyezmény Küzdelem a hóval és a jéggel A téli fagy és a hó elleni küzdelem nemcsak hazánk­ban nagy probléma, hanem a világon mindenütt. A hirte­len leeső nagy hőmennyiség, az intenzív ólmos eső — kü­lönösen, ha tartós fagy kö­veti —. a jegesedés szinte megoldhatatlan feladatot ró az eltakarítást végző szer­vekre. A fel-feltámádó szél még továb nehezíti az utak járhatóvá tételén fáradozók munkáját. Belátható, hogy a hóelta­karító eszközök korszerűsíté­se és számuk szaporítása leg­feljebb a főútvonalak gond­jait oldhatja meg, azt sem tel­jes mértékben. A mechanikai eljárások mellett egyre in­kább rátérnek ezért a vegy hatáson alapuló módszerek alkalmazására, ezek ugyanis gyorsabb, jobb és főként tar- tósabb védelmet ígérnek :— (igaz ugyan, hogy csak szi­lárd burkolatú utakon hasz­nálhatók). Korábban a síkosság meg­szüntetését lényegében a már jeges úttesten kezdték meg, ami csak félmegoldást ered­ményezhetett, mivel nem kü­szöbölte ki az autóvezetők át- tal jól ismert ún. bordásodást. A síkosság megszüntetése A Szovjetunióban működő szórógépek már a hóesés, vagy az ólmos eső kezdetén útnak indulnak és hintik az apró szemcséjű bányahomok­ból és . ipari sóból álló keve­réket. Ha ezt a műveletet többször meg tudják ismétel­ni egy-egy útvonalon, bármi­lyen vastag réteg esetén is kásássá, kocsonyássá válik a hó és nem keletkeznek hó- bordák. — Egyes nyugati országokban olyan gépeket is használnak, amelyek tiszta ipari sót szór­nak a csúszóssá vált úttestre. Az északi országokban 15— 20 százalék kálciumkloridot kevernek a sóhoz. Ha egyen­letes a szórás, ez a módszer igen gazdaságos, hiszen sok­ezer köbméter homok számí­tását előkészítését és tavaszi összetakarítását meg lehet vele takarítani. Ám az eljá­rásnak közvetve káros hatá­sai is vannak. — Nagyobb mennyiségű só kárt tehet az útmenti fákban, sőt a beton- utak felületét is erősen meg­rongálhatja, ún. hámlást idézhet elő. De a gépjármű­vek fémrészeit is erősen kor­rodálja. Ma még nem tartozik a közúti hóéit-karító módsze­rek sorába, de azért megem­lítjük azt a figyelemre méltó eljárást, amelyet több nagy­forgalmú reoülőtéren vezet-. tek be a le- és felszállás biz­tonságának növelésére. E cél­ra két gépből álló egységet építettek, mely lángszóró-sze­rű hősugárzóból és szóró berendezésből áll. Elől ha­lad a hősugárzó, amely a betonpálya jegét vékony ré­tegben és a szükséges széles­ségben megolvasztja. Közvet­lenül mögötte a szórógép végzi munkáját, homok és fűrészpor keverékét fúila a megolvasztott felületre. A ke­verék rövid idő alatt belei-gy a vékony jégrétegbe és érdes­sé, „kapaszkodóképessé” teszi annak felületét. Természetesen a vegyi el­járások, olvasztásos módsze­rek mellett sem nélkülözhető a hóekék munkája, hiszen vagy á kemény hóréteggel kell megküzdeniük, vagy a kásássá vált, már fellazított hótömeget kell félretolniuk. az úttestről. Ezzel azonban csak az országúton ér véget a munka egy újabb hóesésig, a városi utcákon még meg kell oldani a gúlázott hótö­meg eltávolítást is. Ma már hazánk nagyobb városaiban is ismertek azok a szovjet for­gói anátos önrakodógépek, — amelyek bámulatos gyorsa­sággal töltenek meg egy-egy teherautót, dömnert a ha­szontalan rakománnyal. A hóprizmák elszállításá­nak hatalmas, költséges mun­kálat több országban ma már hóolvasztő gépek üzembe állításával oldják meg, Így a csatornarendsze­ren át vezethető el a hóié. A havat hófelrakó viszi a be­rendezés olvasztókádjába, — ahol egy különleges szerke­zet gőzt és fórró vizet lövell a hóra, és rögtön megindul az olvadás. A berendezés óránként 30—40 tonna havat vagy jeget képes megolvasz­tani. Üzemeltetése sokkal ke­vesebb tüzelőanyagot igenyel. mint amennyit a szállítást v<tozc teherjárművek elhasz­nálnak. Évről évre felvetődik a kérdés, hogy vajon milyen mértékig szabad elmenni a városi hóeltakarítás gépesí­tésével? Az nyilván nem in­dokolt, hogy drága gépek ez­reire köl lsünk óriási összege­ket. Habár a keserves téli na­pok kívánatossá tennék a gyors és hatásos védekezést, mégis fényűzésnek tűnik. hogy az év többi hónapjai­ban kihasználatlanul hever­jenek ezek a gépek. A jövő valósz'nű’eg azoké a többcé­lú gépeké, amelyek egész éven át jól kihasználhatók. Dániában, Kanadában és Svájcban építettek már né­hány olyan kísérleti útsza­kaszt, ahol elektromossággal vagy gőzzel fűtik az útbur­kolatot, így azon mind a lég, mind a hó azonnal elolvad. Talán mondanunk sem kell, hogy milyen kö'toéges ez a védekezési mód, így elterje­désére legfeliebb nagyforgal­mú, közlekedési szempontból kritikus helyeken lehet szá­mítani. (A budapesti Baross téren az aluljáró nyitott tek- nője alá gőzcsöveket építet­tek be, melyekbe a pályaud­var „hulladék” energiáiét ve­zetik. ezáltal tartva hó- és .légmentesen a nagy beton­felületet.) Harc az országutakon Az országutakon sokkal ke­ményebb, drámaibb küzde­lem folyik a hó és a jég el­len, mint a,, lakott területe­ken. Csendes, egyenletes hó­esés esetén erős, jól kapasz­kodó járművekre szerelt ekékkel tolják az út két oldalára a hó tömeget, leg­alább egy nyomsávós utat biztosítva a közlekedési esz­közök számára. Am a hófú­vás sokszor több métér ma­gas torlaszokat emel az uta­kon, ezek áttöréséhez már az úttisztítók „nehéztüzérsé­gére” van szükség. Hómarók­nak nevezik azokat a nagy- teliesftményű géneket, ame­lyek ilyenkor utat kénesek vágni, a hófalba. A Mm*ró hov-tokfetótótén elhelyezett csigás, késes vagy lapátos torgó szerkezet lessen halad­va szinte „kifaragi*” a me­redek fallal határolt utat a. hótömegben. Ilyenkor termé­szetesen valami módon a „kitermelt” hó eltávolításról is gondoskodni kell. ami úgy történik, hogy a hómarógép fölött Oldalt kinyúló csövön át egy szivrttyú-szerű szer­kezet dobi a félre a fellazított havat. Hófúvással gyakran eltoriaszolt orszá sutjainkról. NDK, szovjet és osztrák gyártmányú hómarógépekkel takarítják el az akadályokat. A hóbordák és a jégréteg feltörésére speciális, kisebb teliesttményű hómarógépeket használnak, vaey ha ez nincs, lánctalpas lármítoek nem egyszer harckocsik — „beve­tésével” teszik járhatóvá az Országútokat. — A vasútnak ugyancsak megvannak a ma­ga különleges hótoló és hő- maró szerkezetei a pálya fel­szabadítására­Az országutak sózásával ég egyéb vegyszeres kezelésével álig-alia foglalkoznak a vi­lágon, legfeljebb csak íig«5 nagyforgalmú űtezakaswfcoa, Parancs telefonon

Next

/
Thumbnails
Contents