Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-18 / 15. szám

1970. Január 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Kesztyűs Ferenc rajzai A Röpülj pára verseny képernyőn és képernyő mögött A 'lenini gondolatok nyomában Ne legyen legenda, szent- kép, vagy márványszobor LENIN: A nagy forradalmároknak, amíg éltek, az elnyomó osztályok állandó üldözéssel fizettek, tanításai­kat a legvadabb dühvei, a legtajtékzóbb gyűlölettel, a hazugság és a rágalom legféktelenebb áradásával fo­gadták. Haláluk után megkísérlik, hogy ártalmatlan szentképekké változtassák, úgyszólván szentté avassák őket, nevüket az elnyomott osztályok 4,vigasztalására” és ámítására bizonyos dicsőséggel övezik* s ugyanakkor kiherélik tanítástik forrada Imi tartalmáti, kicsorbítják forradalmi élét, elsekélyesítik. ☆ A népdal országos üggyé vált. Bebizonyosodott: sokan nem felejtették el a régiek éne­keit, mások alakítják, variál­ják, maivá formálják az ősi zenét. A képernyő nyilvánossá­ga előtt hetek óta cáfolhatatla- nul igazolódik: napjainkban nemcsak a jazz és a beat, a bőbő és a gitár hódít. A Röpülj páva felszabadulási népdalversenyt a Televízió, a KISZ és a Művelődésügyi Mi­nisztérium amatőröknek két kategóriában hirdette. Az első csoporba a fiatalok kerültek 14 évestől 35-ig, a másodikba a 36 esztendősnél idősebbek. A szó­listák és együttesek magyar és a hazánkban élő nemzetiségiek dalaival jelentkezhettek. A ne­vezések augusztus 1-én fejeződ­tek be. Országszerte: 19 megyé­ben és Budapesten összesen nyolcezren vállalkoztak szereplésre. (A fővárosban például 988-an.) A selejtezők után az első vetélke­dőt szeptember 21-én Batto- nyán gálaesten rendezték. S az­óta — jelképesen — a felszaba­dítók negyedszázados útvonalát követve, az ország nyilvános­sága előtt folyatódik, zajlik a hónapról-hónapra népszerűbb Röpülj páva verseny Vass La­jos vezetésével, ifj Magyart Im­re és Béres János zenekara kí­séretével. A befejező, döntő díszelőadást március 29-re tűz­ték ki. Az első tv-közvetítette elő­döntő Sopronban október 12-én volt, az utolsó február 15-én lesz. A középdöntőbe 91 helye­zett keruL A pontozás kettős: szakzsüri és közönség együtt dönt. (100 közönségszavazat egy plusz pontot jelent.) A nézők ezrei aktívan kapcsolódnak az értékelésbe. A Csongrád—Bé­kés megyei közvetítés után 12 048 voks érkezett postán a televízió szerkesztőihez. 7018-an Lipták Ágnesre szavaztak. A A Nógrád—komáromi estet kö­vetően 36 995 levelet bontottak a Szabadság téri palotában. 15 724-en a hallottak közül Sólyom József produkcióját mi­nősítették a legjobbnak. A Pest megyei vetélkedés 21410 nézőt késztetett írásbeli véle­ményre. 6264 a kartali asszony- kórus helyezését erősítették. 1970 január elején az ideiglenes sorrend: Sólyom József vezet 267 pont­tal, a második Gál Károlyné előtt (211). A zsűri legmaga­sabb pontszáma 140 lehet. A kismarosi szlovák Králik Mi- hályné 178 plusszal a nyolcadik. Sikerrel szerepelt egyébként német nyelvű számaival a do­rogi Sasvári Katalin és vala­mennyi nemzetiség egy-egy da­lát megszólaltató Halmos Béla —Szabó László kettős is. Az elődöntőből a legtöbb pontot szerzett szólisták, együttesek jutnak tovább. A nyilvános adásokat három napi komoly munka: négy pró­ba előzi meg. Pénteken, szom­baton egész nap ismételnek, gyakorolnak, összeszoknak a versenyzők a kisérő zenekarral, barátkoznak a kamerával, a reflektorokkal, ismerkednek a felvétel rejtelmeivel. S — az eddigi tapasztalat — a nyilvá­nosság előtt ritkán vagy éle­tükben még soha sem szerepelt ifjak, öregek természetesen, magabiztosan adnak elő, mu­tatják be tudásukat. Lámpaláz nélkül dalolnak, muzsikálnak. (Baki: memóriazavar mindössze egy alkalommal történt, valaki szöveget tévesztett.) A Röpülj páva verseny komoly pozitívuma: sok, eddig még fel nem jegy­zett, vagy elfelejtett dallammal ismertette és ismerteti meg az ország hallgatóságát, zenésze­ket, és nagyközönséget egy­aránt. — A dalok feljegyzése a kö­zépdöntőben, ha lehet, megsok­szorozódik — mondotta munka-1 társunknak a Röpülj páva szer­vezője, szerkesztője Lengyelfi Miklós. — A közönség ugyanis a kedves, kedvenc versenyzőre eddig ismeretlen ének- vagy zeneszám szövegének, kottájá­nak beküldésével szavaz majd. Már eddig is fiókra való érde­kesség gyűlt össze és mázsaszámra kapjuk a leveleket, véleményeket elsősorban a mű­sort vezető Pass Lajos, aki már alig-alig győzi a válaszolást. Talán nem mindenki tudja, a kezdettől a befejezésig minden egyes számot a magyar népzene ismerői, tudósai ellenőriznek. Csak valódi népdal .hangozhat el a versenyen, műdal, nóta nem! Dr. Vikár László, a Magyar Tudományos Akadémia népze­nekutató csoportja munkatár­sának véleménye: — A verseny bebizonyította, mily sokan ismerik, éneklik a népdalokat Magyarországon. A szakembereket meglepte, hogy olyan megyékben is, ahol úgy tudtuk, már nem őrzik a régi hagyományt, többszáz jelentke­ző akadt. Még meglepőbb, hogy sok pesti fiatal mutatta be a megmaradt, az apáktól tanult régi dalokat. A hivatásos ze­nészeknek öröm több olyan el­hangzott variáns dallam, ami még az Akadémia nagy népdal­gyűjteményében sem szerepelt. S jó érzés hallani, amikor az egyes vetélkedőkön a szólistá­kon kívül a közönség is énekel. A verseny három középdön­tőjének időpontja: március 1., 8., 15. A bíráló bizottság telje­sen új lesz, elnöke dr. Ortutay Gyula akadémikus. A március 29-i soproni döntő vezetését Kodály Zoltánná vállalta. Az idősebbek legjobbjai el­nyerik a Népművészet mestere kitüntetést, illetőleg a rádió és televízió elnökének nagy díj át. Az első fiatalok megkapják az újonnan alapított Kiváló Ifjú Népművész címet és a KISZ Központi Bizottságának nrgy- díját. Ezen felül különdíjat ajánlott fel a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Sza­bad Föld szerkesztősége. L. M. A lenini centená­rí ura jvébe léptünk. A szó valóságos értelmében az egész világ megemlékezik Lenin születésének századik évfordulójáról. Már kibonta­koztak a várható ünneplés hatalmas méretei. Bizonyára tudományos ülésszakok, ün­nepi rendezvények, gyűlések, hivatalos megemlékezések, művészi műsorok, kiállítá­sok sora lesz. Tanulmányok, könyveik, visszaemlékezések százai jelennek majd meg jMindemellett mégis szá­munkra, Lenin követői szá­mára ma sincs fontosabbt mint a lenini tanítás lénye­gére összpontosítani, s a centenárium alkalmával is a lenini gondolatok időszerű­ségére irányítani a figyel­met Erre figyelmeztetnek 'Lenin fent idézeitt gondo­latai is. Mindenkire, aki Lenin kö­vetőjének tartja magát, kö­telező lehet, amit a nagy forradalmár halálakor egyik legrégibb harcostársa, P. Ny. Lepesinszkij mondott: Mi, Iljics kortársai, akik többé- ’kevésbé közel kerültünk hozzá, akik egy-egy szeren­csés alkalommal láthattuk őt, hallhattuk beszédét, fi­gyelhettük munkájának vagy életének darabkáit* kötele­sek vagyunk — még ha ügyetlen, gyermeteg kezek­kel is — megkísérelni új­ból és újból felidézni alak­ját, száz és ezer változatot készíteni róla, megragadni minél több jellemző vonását. Vagyis, minden lehetőt meg­tenni, hogy az eljövendő nemzedékek számára ne vesszen el örökre Iljics alakja, hogy rendkívül ér­dekes egyéniségét ne mossa el az idő, ne oldódjék fel a neve, híre a minden bizony­nyal felgyülemlő legendák tengerében...* Nem kevés olyan kí­sérletnek vagyunk tanúi, amikor Lenin méltatói kész­séggel meghajolnak a forra­dalmár személyes nagysága előtt —, hogy annál hatáso­sabban harcoljanak a lenini eszmék megvalósítása ellen. Még követői között is akad olyan, aki — akarva-akarat- lanul — szembe állítja a személyt és az életművet. Túl sok a legenda és a mí­tosz az aszkétikusan puritán emberről, aki (s ezt már ke­vesebben mondják ki, in­kább csak érzékeltetik) nagy álmodozó volt. de álmaiból vajmi kevés valósulhatott meg, „mert ugye a kor amelyben élünk már aligha kedvez az ilyen álmoknak.’’ Nagyon fontos, hogy a le­nini eszmei hagyaték érvé­nyesülésének útjából első­sorban ezt a szemetet taka­rítsuk el. Lenin tulajdonképpen a forradalmároknak egy telje­sen új típusát testesítette meg. a tizenhetedik tizen­nyolcadik század nagy pol­gári forradalmárai — leg­világosabban talán Robes­pierre személye tükrözi ezt — valamennyien aszkétikus vonásokait viseltek. Azért, hogy a néptömegek körében hatásosan terjeszthessék az uralkodó osztályok által él­vezett világi javakról váló lemondás eszméjét, maguk is úgy éltek. Az erkölcsi tö­kély megtestesítői igyekez­tek lenni, ezért vállalták maguk is az aszkétizmust. a világi javakról, az élveze­tekről való lemondást. Kez­detben a kommunista forra­dalmárok is magukon visel­ték az aszkétizmus jegyeit. Olykor minden forradalmár elődjükön is túltéve — oly­annyira, hogy elterjedhetett az a mondás: a kommunis­ták szabadságolt halottak. Velük szemben már Marx („Semmi sem idegen tőlem, ami emberi”) és En­gels is, de különösein Lenin e|gy másfajta forradalmár típust reprezentál. Vele is előfordulj hogy döntéseket kellett hozni saját emberi szándékai, hajlamai ellené­re, de ezeket soha nem te­kintette aszkétizmusnak. Hogy is lehet aszkéta az. aki ilyen sorokat vet papír­ra: „Nem hallgathatok gyak­ran zenét, mert hat az ide- geimre. Ilyenkor szeretnék kedves butaságokat mondani és megsimogatnám azoknak az embereknek a fejét, akik a szennyes pokolban élve ilyen szépséget tudtak al­kotni. Pedig ma senkinek a fejét nem lehet megcirógat­ni (a véres ellenforradalom és intervenció időszaka!), mert leharapnák az ember kezét — hanem ütni kell a fejeket, irgalmatlanul ütni, holott mi elméletileg elle­nezünk minden emberelle­nes erőszakot. Hm, hm, po­kolian nehéz a *»» dol­gunk...” Ezek már annak az új tí­pusú forradalmárnak a sza­vai, aki úgy tudja saját bel­ső szándékait, személyes vá­gyait a közösség érdekének alárendelni, hogy abban semmi aszkétikus lemondás nincs. Az egyéni és a társa­dalmi érdek mindenkori — tudatos! — dialektikus egy­sége nyilvánult meg Lenin­ben. „Tudom, hogy nem a hősök zúdítják lávádat, for­radalom. Könyvmolyok me­séje mind, ami balgán hősö­ket dicsért! De hogy’ ne zendüljön dalom érette, II- jicsért?” — írja Majakovsz­kij, aki élete nagy céljának tartotta, hogy méltó emléket állítson Leninnek, *,a leg- földibbnek, ki a földiek kö­zött valaha élt a földön." ,fLenin születésének 100. évfordulójára emlékezve a szovjet nép, a szocialista or­szágok népei, a nemzetközi munkásosztály, minden for­radalmár harcos szemlét tart erői fölött, meghatározza tevékenységének további távlatait és feladatait, erő­síti harci egységét a békéért, a demokráciáért* a szocia­lizmusért folyó küzdelem­ben” — foglalják össze az évforduló legfőbb célját az SZKP által kiadott ünnepi tézisek. Nagyon is reális „földi” dolgok ezek, az osz­tályharc soronkövefckező fel­adatai. A történelem objek­tív menete által kijelölt út ez, amelyen haladva keve­sebb lesz a buktató, a kitérő, ha a lenini tanítások vezet­nek bennünket. Hűség a le­nini örökséghez — ez a leg­fontosabb, s ez semmiképpen nem jelentheti egy legen­dává magasztosult, szent­képpé pingált, már szinte isteni tulajdonságokkal fel­ruházott ember ..követését”. Az a veszély mindig fennáll, hogy a megemlékezések, a jubileumok hatalmas szobor­rá merevítik az egykor na­gyon emberi módon élő — örülni és szomorkodni, szen­vedni, vívódni és boldognak lenni egyaránt képes — tör­ténelmi személyeket. Az is félő, hogy az ünneplés olyan magaslatra helyezi őket, ahová a mai földi ha­landó már csak feltekinthet Csodálhatja, félheti, vagy rajonghat érte. de el nem érheti, közelségébe már nem kerülhet, mert ez a szobor már nem emberi mércével mérődik. Az istenszobrok kő­be vésett dogmákat tarta­nak a kezükben. Ennek pe­dig a forradalmi osztály­harcban nem sok hasznát vehetjük. A leninizmus ellenségei­nek képmutató ünneplése szeretné ilyen szent szobor­rá hamisítani Lenint. De nem ez az egyetlen veszély. Többet árthatna, ha a so­rainkban jelentkező gépies, tésnek adnánk helyt a Lenin séges szartartásszerű dicsőí­tésnek adnak helyt a Lenin centenárium ürügyén. Ez egyébként méltatlan lenne Leninhez, akitől az ilyen vo­nások nagyon távol álltak. Akik együtt dolgoztak Le­ninnel. vagy valaha is ta­lálkoztak vele. mind arról emlékeznek meg, hogy soha nem hasonlított valami em­berfeletti héroszhoz. A fia­tal diák első lázadásaitól kezdve, a forradalmár teljes útját végigjárva, haláláig egy olyan teljes értékű em­ber képe tárul elénk, aki maga is mint harcostársai, s az általa oly forrón szere­tett nép, az egyszerű embe­rek, akiket ő mindig oly nagyra becsült — maga is mindig egyszerű ember ma­radi Mindig emberi módon — konfliktusok, fájdalmak, vívódások, örömök között, állandó önvizsgálat köze­pette — kereste és találta meg a forradalmi feladatok megoldásának útjál Ezt a Lenint kell felele­venítenünk és megőriznünk szivünkben, a centenárium alkalmával Mert Leninre, a lenini gondolatok útmuta­tó erejére ma különösen szükségünk van. Olyan kort élünk, amelyben végső küz­delemre sorakoztatják, ren­dezik soraikat az új rend harcosai, a nemzetközi mun­kásmozgalom, a szocializ­mus, a béke, a demokrácia hívei, s végső elkeseredett ellenállásra készülnek a le­tűnésre ítélt óvilág elköte- zettjei. Ma ugyanis — mint azt az SZKP tézisei megfogal­mazzák: — „Lenini módon élni és harcolni annyi, mint minden erőt, tudást latba vetni a leghumánu­sabb és legigazságosabb ügyért: annak a harcnak ér­dekében, amely a dolgo­zóknak az elnyomás és a kizsákmányolás álól váló teljes felszabadulásáért. a kommunista eszmények győ­zelméért, az emberiség jobb jövőjéért folyik." Itt ért él ez a szerény gondolatmenet oda, hogy a centenárium évébe lépve miért éppen Lenin gondola­tát idézem: „...haláluk után megkísérlik, hogy ártalmat­lan szentképekké változtas­sák...” Lenin soha nem le­het szentkép, nevének ma- 'gasztalása nem szolgálhat senkinél sem az ^...elnyo­mott osztályok vigasztalásá­ra.” Mi az élő Leninre em­lékezünk. A ma is elevenen ható lenini gondolatokat ta­nulmányozzuk, hogy lenini módon tudjuk íplytatni a le­nini életművet. Az évfordu­ló számunkra nem pusztán koszorú elhelyezése a már­ványszobor talapzatán, ha­nem elsősorban, számvetés. Akkor vagyunk méltóak hozzá, ha feltesszük a kér­dést: meddig jutottunk a Lenin által megkezdett úton és hogyan tovább? Legyen lehat a meg­emlékezés egy nagy tanács­kozás Leninnel. De ne csak a centenárium alkalmával legyen ez így, vagy ünnepi évfordulókon, hanem min­den kommunista számára mindig, a szürke hétközna­pok egyszerű harci felada­tainak megoldásakor ugyan­úgy, mint a világot formá­ló nagy kérdésekre adandó helyes válaszok kidolgozása­kor. Varga József /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents