Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-18 / 15. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S97G. január is. 3, Felszabadul a Tiszántúl Az északi népek nélkülözhetetlen háziállatai a rénszarvasok, ezek az igénytelen, hideget, fagyot, havat jól tűrő állatok. Szánt húznak, de tejükkel, húsukkal is szolgálják az embert. A Szovjetunió északi területein is kedvelt állatok. Természetesen csak kisebb részük háziasított, nagyobb részük ma is vadon él. Jellegzetes díszük az ágas-bogas agancs. A vadon élő anyaállat jő hasznát veszi: ha a szoptatástól és az éhségtől kimerültén patáival lyukat ás a keményre fagyott hóban, hogy elérje egyetlen táplálékát, a hó alatt megbúvó zuzmót, fejét a kiásott gödörbe nyújtva evéshez lát; szerte ágazó szarvai jó védelmet nyújtanak a nála erősebb szomszédai ellen. Az északi rénszarvasok legveszélyesebb ellensége a nagy termetű sarki farkas: a borjak 3!)—4o százaléka pusztul el a ragadozók harapásától. Télen a sok szénhidrátot, de kevés vitamint és ásványi sót tartalmazó zúzmó alkotja a rénszarvas táplálékát. „Minden kilincset megfogtunk99 ISőktub a periférián Horthy sikertelen kiugrási kísérlete után a 46. hadsereg is megújította támadását, és október 22-ig elérte Csongrád —Baja vonalát. Ezzel kedvező helyzet alakult ki a hadműveletek kifejlesztésére Budapest irányába. A német főparancsnokság látta, hogy a „Dél” hadsereg- csoport helyzete katasztrofálissá vált és intézkedéseket tett annak elhárítására. — Friessner vezérezredes még Debrecen elvesztése előtt megkapta Hitler október 17- én kelt „Vezéri parancs”-át, amely feladatául szabta; „Hiúsítsa meg az ellenségnek azt a szándékát, hogy a hadseregcsoportot délről, délkeletről és az Erdős-Kárpátokból mért koncentrikus csapással megsemmisítse”. Friessner a parancs értelmében október 19-én reggel a IV. páncélos hadtesttel Kisújszállás és Mezőtúr irányába csapást mért az 53. hadsereg védelmére a szolnoki hídfőből. Támadásával erők elvonására akarta kényszeríteni a 2. Ukrán Front parancsnokságát Debrecen alól, illetve a nyíregyházi irányt szándékozott tehermentesíteni. Ért is el kezdeti eredményeket, de eredeti szándékát nem tudta megvalósítani. Malinovszkij marsall ugyanis a jobb szárnyról korábban átcsoportosított 7. gárdahadsereggel és a 6. gárda harckocsihadsereggel megerősítette a szolnoki irányt. Ezek a csapatok október 26- ig nemcsak felszámolták a német támadás következményeit, hanem a hídfőből is kiverték az ellenséget, és Tiszafüredtől Csongrádig szilárdan tartották a Tisza vonalát A szolnoki irányban kifejtett erőfeszítésekkel egy időben a németek heves harcokat kezdtek Nyíregyháza térségében is, hogy a város visz- gzafoglalásával lehetővé tegyék a Wöhler-hadműveleti csoport kivonását a Tisza mögé. Friessner október 20-án elhatározta, hogy a III. pán- eolos hadtesttel Hajdúdorog— Hapdúnánás körzetéből csapást mér Nagykálló irányába, s ugyanerre utasította a visszavonuló 8. hadsereg XXIX. hadtestét is, amely Nyírbátor—Máriapócs vonalát érte el. Polgárnál ugyanakkor a IX. magyar hadtestnek kellett aktív harctevékenységet kifejtenie, a Tiszáig jutott szovjet csapatok ellen. A csapás október 22-én délután kezdődött, s másnap éjjel 1 órakor Nagykálló körzetében találkoztak a keletről és nyugatról támadó német csapatok. Ezt a sikert nerp volt nehéz elérniük. A visszavonuló 8. hadsereget üldöző 27. hadsereg ugyanis a nehéz, erdős-hegyes terepen nem érte el a számára kijelölt terepszakaszt, így közte és a Plijev-csoport között egy nyitott folyosó maradt, amelybe szinte akadálytalanul ~ nyomulhattak be a német csapa- * tok. Ennek következtében az ellenség Plijev tábornok 3 hadtestét elvágta a főerőktől, és Nagykálló—Űjfehértó— Hajdúdorog szakaszon új arcvonalat alakított ki. Malinovszkij marsall azt a feladatot állította a lovasgépesített csoport és a 27. hadsereg elé, hogy kívülről és belülről támadva törjék át az ellenség arcvonalát. A Plijev-csoport október 24-én erői egy részével elhárította az ellenség ismételt rohamait, két hadosztályával pedig Nyíregyháza körzetéből csapást mért Nagykálló és Hajdúdorog felé. A 27. hadsereg ugyanakkor délkeletről, délről és délnyugatról támadott Nyíregyháza irányába. Az együttes tevékenységnek az arcvonal feldarabolását kellett volna eredményeznie. A támadás azonban nem járt sikerrel. A hallatlan szívóssággal védekező német csapatok súlyos veszteségek árán meghiúsították a lovas-gépesített csoport és a 27. hadsereg egyesülési kísérletét. A helyzet óráról-órára feszültebbé vált. Plijev tábornok körülzárt hadtestei súlyos utánpótlási gondokkal küzdve, ég a nehéz harcokban legyengülve nem bírták tovább tartani a Tiszán elfoglalt átkelőhelyeket ssot adott: Nagykálló elleni támadásra utasította a 27. hadsereget és a lovas-gépesített csoportot. A szovjet csapatok ezúttal is sorozatosan rohamozták az ellenség védelmét, de erőik nem bizonyultak elegendőnek a feladat végrehajtására. A frontparancsnok sem rendelkezett bevethető tartalékkal, hogy segítse nehéz körülmények közepette küzdő csapatait, a német parancsnokság ugyanakkor állandóan növelte a Nyíregyháza irányában tevékenykedő erőit. Még három napja folytak a sikertelen kísérletek, mikor Malinovszkij marsall október 26-án éjjel 1 óra után utasította Plijev tábornokot: „a 3. gárda légidesz- szant-hadosztályt és a 3. harckocsidandárt hagyja visz- sza Nyíregyházán körkörös védelemben, és összes többi erőivel 44. X. 26-án 20.00-kor a ,27. hadsereggel való egyesülés céljából mérjen csapást Nagykállóra”, Plijev altábornagy három hadteste 26-án délután kezdte meg a parancs teljesítését. Súlyos harcokban kitörtek a gyűrűből és 27-én Bal- kány térségében összpontosultak. A kitörést Nyíregyházán biztosító 3. gárda légidesz- szant-hadosztály ugyanaz nap Geszteréd körzetébe vonult vissza. Nyíregyháza az ellenség kezébe került A „Dél” hadseregcsoport végül is kierőszakolta a visszavonulás lehetőségét a Tisza mögé. Eközben olyan jelentős veszteségeket szenvedett, hogy Friessner vezérezredes Guderian- hoz intézett levelében megállapította: „a hadseregcsoport helyzete válságos”. — Üjabb csapatokat és fegyvereket kért, mert „ellenkező esetben lehetetlen a Tisza vonalának védelme”. A visszavonuló ellenséget üldöző szovjet csapatok október végéig befejezték a Tiszántúl felszabadítását. Ezzel területi bázist teremtettek a demokratikus magyar államiság megszületésére, és a dolgozó nép új honfoglalása számára. Következik : Korábban már hallottam ar- ró, hogy Abádszalókon az úgynevezett szelesl körben a nőtanács védnöksége alatt nőklub működik. Bordás Lászlóné, a nötanács községi titkára a rpí- nap azt is elmondta. milyen népszerű ez a klub. Az ott tartott előadásokat nyolcvan—kilencven asszony is meghallgatja kedvelik a témákhoz kapcsolódó filmeket is és ha valami okból elmarad a vetítés — mint a két legutóbbi előadás alkalmával — szóváteszik. Ügy érzik megrövidültek, hiszen ezek a klubfoglalkozások már az életükhöz tartoznak. Megszokták, hogy ősztől tavaszig minden héten a meghatározott napon néhány órára szabaddá teszik magukat. Feledve az otthoni munkát, a mindennapi gondokat egy kicsit magukkal és egymással törődnek. A hasznos előadások, a tv nézés, a beszélgetés jelenti számukra a kikapcsolódást, a szórakozást. — Néhány évvel ezelőtt még eseményszámba ment, ha a szelest körbe eljött egy előadó. Pedig itt is érdeklődő, tudásra vágyó emberek élnek. De egy kissé távol esünk a falu központjától. Grófi birtok volt ez a rész, s hogy a község nyújtózkodott, kiosztották házhelynek. Az első házak 1924—1925- ben épültek. Most már vagy kétszáz sorakozik egymás mellett — így mutatta be néhány szóval a Szelest Annus néni, azaz Berezvai Józsefné. — A klub hogyan létesült? Annak annyi a rövid története, hogy néhányon elindultunk, minden kapu kilincsét megfogtuk. No, ezt úgy értem, hogy házról-házra járva kérdeztük meg az asszonyokat: eljönnének-e a nőklubba? Jöttek. Jönnek a hívó szóra must is Húszán—huszonötén — köztük Tatár Györgyné, Papp Józsefné, özv. Gémes Balázsné, Cseh Józsefné és Kovács Andrásné — rendszeresen járnak a klubba. Eyy-egy előadásra pedig nyolcvanon is összegyűlnek. A népszámlálás miatt most elmaradt a foglalkozásunk. Naponta többen is megkérdezik tőlem, mikor pótoljuk — mondta Annus néni, majd mosolyogva hozzáfűzte: — Nemcsak az asszonyok tartják számon a rendezvényeket, hanem még az italboltos is. Olyankor kicsipi magát, hófehér köpenyt ölt. Ennyire respektál bennünket. A helyiséget, ahol a klub működik, a vegyes élelmiszerbolt és az italbolt fogja közre. Az A FESZ tulajdona az épület. A szövetkezeti vezetők jóindulatának köszönhető, hogy az asz- szonyok időközönként birtokukba vehetik a termet. A periférián megalakított nőklub kezdeti eredményei biztatóak. Mégis, csak az első lépéseknek tekinthetjük ezeket. Változatosabbá, s bizonyos mértékig kötetlenebbé is lehet tenni a klub programját. Nemcsak előadásokon, hanem beszélgetés formájában is szó eshet sok olyan témáról, — a csecsemőápolástól kezdve a háztartási gépek szakszerű kezelésén át a divatig, a szépségápolásig — ami a nőhet érdekli. Egy-egy jó könyv, vagy film megvitatása is új színt jelenthet. Természetesen mindehhez az asszonyok lelkesedésén, érdeklődésén túl az is szükséges, amit Eszenyi Lászlóné említett: összefogás, együttműködés a községben lévő más szervekkel. Egymást segítve bizonyára megtalálják annak a módját, hogy még érdekesebbé, vonzóbbá tegyék a szeles! nőklub foglalkozásait. Malinovszkij marsall október 24-én éjfélkor új párán- Irány: Budapesti N. K. Periklész Eorovesssisg t Vallatás Csöngettek. Nem vártunk senkit. Hajnali 3 óra volt. Feleségem és én két színész barátunkat láttuk vendégül, akik előadás után jöttek át. Boroztunk. — Katonai rendőrség. — Kérem a személyazonossági igazolványokat. — Melyikük Korovesszisz? — Én. Szpanó2 felügyelő volt őt emberével. Alacsony termetű ember, rettenhetetlennek akar látszani, arcára erőszakos keménységet ölt Embereinek kezében csőre töltött pisztoly. * A Korovesszísz-házas- pár vendégeit igazoltatás után kidobják, majd házkutatást tartanak, ■ár Majdnem egy óráig rámoltak a kis, kétszobás lakásban. A bútorokat felforgatták, az összes ruhát egy halomba hányták. A szemétládát is kiürítették. még a vécé-papírt is átnézték. Szinte vallásos buzgalommal kutattak. Porrá törték a jeget a hűtőszekrényben. Föltépték a párnákat, szétszakították a könyveket. Odahaza nem volt semmi elrejteni való. Lefoglalták levelezésemet, befejezetlen egyfelvonásos darabom kéziratát, az írógépemet. Rátették a kezüket trá- kiai népdal-gyűjteményemre, tánc- és művészlemezeimre. A klasszikus marxista könyveimen kívül elvitték Platon és Aristoteles-ki- adásaimat is. Azt mondták rá, illegális irodalom. Mikor megpróbáltam felvilágosítani Szpanóz felügyelőt, rámmor- dult: — Ne etessen ezzel engem* Ügy látszik mégis csak sikerült valami kételyt keltenem. A könyvszekrény előtt egy darabig töprengett, aztán úgy döntött, hogy lefoglalnak minden vastag könyvet, mert minden vastag könyv „vörös”. Egy ételrecept-gyűjtemény is közéjük került, de kihagyták a Hivatalos Távbeszélő névsort Aztán: — Kövessem — Van letartóztatás! parancsa? — Fogja be a száját ☆ Koravessziszt a „katonai kórházba” viszik, * A negyedik emeleti folyosóról lépcsősor vezet a tetőre. Az összekötő ajtón felirat: Lelépni szigorúan tilos! A tetőn kis fedett házikó. Szennyes raktár. Lassan vonultunk. Nem éreztem semmi különöset. Bevezettek a raktár ajtaján, aztán felgyújtották a villanyt. Bent emberek dolgoztak. Kötelet kerestek, de sehol sem találtak. Tipikus görög dolog. Valaki odaszólt nekem, hogy ne álljak ott, mint egy hülye, hanem keressem én is. Szpanóz felügyelő nem engedte. Maradjak csak a helyemen, nincs szükségük rám. Meglett a kötél. & Koravessziszt egy pádhoz kötözik, majd Szpanóz felügyelő hozzálát a vallatáshoz, ír Kérdezgetni kezdett, hogy nem túl kemény-e a pad, nem vájnak-e a kötelek a húsomba. Nem válaszoltam. , — A Disztáciamandulát szereti:* — Ha azt hiszi, hogy így kiszed belőlem valamit, akkor téved. Tiltakozom. A bírósághoz fordulok, — Kósztasz, adjal neki pisztáciát. — Fát, vagy vasal? — Először fát, majd meglátjuk. Ez a falanga, tortúra, amikor az embernek a talpát bottal verik. Eleinte csak fáj, éget. Aztán úgy érzi, hogy csúszik, zuhan egy hosszú síkos lejtőn, és mindig beleütközik egy kemény gránitsziklába. Ha nem láttam volna, hogy ütnek, nem tudtam volna, merről jön a fájdalom. A csapások a gránitsziklák. A lejtőn a szünet két ütés között. Ha egyenletes ritmusban csinálják, akkor nem fáj annyira, mint mikor összevissza. Kiabálni kezdtem. Eddig nem tudtam, hogy milyen átható lehet az emberi hang. A saját nevemet kiabáltam. Abbahagyták. Vagy tíz ütést kaphattam. Szpanóz megkérdezte, beszélek-e. Nem néztem rá. Kósztasz újra rákezdett. — Üvöltöttem. Valaki kiment a vécébe, behozott egy felmosórongyot és a számba tömte. Kifacsarták, a mocskos lé a torkomra csurgóit. Nem kaptam levegőt. Megpróbáltam jó- gázni, hogy ne érezzem a fájdalmat. Semmi haszna, a jógatudományom csődöt mondott. Mindig azt hittem, hogy most ájulok el, de nem. Sokáig bírtam. Csdk a bot tompa, pattanós hangja volt, mintha egy óriási faharang szólna. Aztán megint zuhanás, hosszan a csöndbe, a sötétségbe, a semmibe. Felmostak. Szinte büszke voltam, hogy elájultam. A falangát sem lehet örökké csinálni. Majd csak abbahagyják. — Beszél? Megint a felmosórongy. í<e- vegő — nincs levegő. A fejem remegni kezdett. — Hagyjátok abba, mondani akar valamit. Szép meló volt. — Főnök, ne menj közel hozzá, leköp. Szpanóz odaintett Kósztasz- nak és újra kezdték. ☆ A fiatal írónak mielőtt még végképp elvesztené eszméletét, víziói támadnak. •ír Egy koszos korcskutyát láttam, kövekkel hajigálják, megkövezik. Gyerekek hányják a követ, gyerekek a mi utcánkból. A kutya hasonlít hozzám. Félek, hogy megőrülök, * Korovessziszt ronccsá verve magánzárkába viszik. Kábultan tölti az éjszakát. Másnap kezdődik előröl mindé«. Megint a Raktár. Amikor meglátták, nevetni kezdtek. Mit akarnak? Szpanóz ugyan azt kérdi, mindig ugyanazt. De minek. Valaki fütyül: „Athén, a menny lánya, gyönvörű Athén”. Forró víz, vagy hideg, nem tudom. Amikor már beszéltem volna, nem jött ki hang a torkomon. Szpanóz felé intettem. Jelbeszéddel papírt kértem és ceruzát, „ön kicsoda?” „Mit akar tőlem?” A cédulákat dühöngve ösz- szetépte. — Visszavittek a 17.-cella magánzárkába. Az előző fogolynak itt kellett végeznie a dolgát. Bűz, salak. De itt valahogy biztosabbnak éreztem magam. Mint az egér, aki csapdába esett. De legalább a macskától megmenekültem. Készen vannak velem, és nem beszéltem. ■ír De ez csak a kezdet volt. 6 hónapig folytatták a vallatást a .katonai kórház” épületében és annak tetején. Periklész Korovesszisz nem vallott. Amikor már járni tudott, kiengedték. Most feleségével együtt Londonban van. (Raab György fordítás^
