Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-11 / 287. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. december 1L „Takarékossági" rendszabályok Saigonban Az elmúlt napokban publikálták Saigonban a Thieu— Ky—Khiem bábrezsim új rendeletét. A hivatalos proPIRAMISOK FÖLDJÉN II. A HÁBORÚS KAIRÓ paganda szerint ennek az aktusnak az volt a célja, hogy ,,egészségesebbé tegye a gazdasági életet, s a növekvő inflációt megállítsa”. A szerzők szándéka értelmében a rendeletnek azt is igazolnia kell, miért vezették be az országban az ún. ,.szigorú takarékossági intézkedéseket”, vagy pontosabban, miért vetették ki újabb adókat a több minit másfélezer felsorolt importárura, melyek közül sokat a „fényűzési cikkek” közé soroltak. Mi tartozik a saivoni rezsim szerint a „fényűzés! cikkek” közé? Ügy látszik... a rizs, a tej, a cukor, a benzin és sok más közszükségleti cilck is ebbe a kategóriába tartozik. S ezért árukat is a duplájára emelték. Az új adók bevezetése a piaszter jelentős arányú devalvációjára vezet. Saigonban 8 piaszter dollárhoz viszonyított középárfolyama 180-ról 230—270-re emelkedett. A dolog lényege természetesen nem az, hogy Saigon megpróbálná gazdasági életét stabilizálni, a korrupciót felszámolni, vagy a növekvő inflációt megállítani. A „szigorú takarékossági intézkedések” célja az, hogy megteremtsék a háborús szükségletek fedezésének eszközeit. Katonák pihenőben EV tehát a hatmilliós világváros, mely már nagyon régen kinőtte saját kereteit, s jutott a többi világváros nem könnyű, nem egy esetben áldatlan sorsára. A házak zöme magas, nem egy közülük nyolc— tíz emeletes, s állandóan építkeznek. De nem épült az utolsó évtizedekben ház garázs nélkül. Szinte szokatlan volt, ha egy-egy ház Napjaink háborús bűnösei A vádlottak: William Cal ley főhadnagy 26 éves, _ az amerikai 11-es gyalogos divízió C századának vezetője; •továbbá beosztottja David Mitchell őrmester. A vád: Calley ellen gyilkosság elkövetése „meglehetősen nagyszámú” polgári személy ellen. Mitchell ellen: „Támadás gyilkossági szándékká!” 30 esetben. Az egyik tanú: Ronald Haéberle 28 éves amerikai katonai fotoriporter. Részlet abból az írásiból, amelyet a Cleveland Plaine Dealer című újságban jelentetett meg a dél-vietnami My Lai (másnéven: Song May-i) vérfürdőről: „Volt ott két kisebb gyerek, egy egészen fiatal fiúcska és egy még kisebb fiú, talán négy-öt éves. Egy amerikai fickó tüzelt rájuk. Az idősebbik fiú előirevetette magát, hogy megvédje a kisebbet. De akkor még hatszor tüzeltek rájuk, s mindkét gyereket egyszerűen otthagyták.” Az akciót akkor senkivel sem tárgyaltam meg érdemben, mert mindabból, amit akkor a katonáidéi hallottam arra lehetett következtetni, hogy a falu lakossága a Vietkong-ga! szimpatizál. Még azt is fel lehetett tételezni, hogy Vietkong katonák Ss voltak közöttük. Én a második csoportban Voltam az emberek között. Géppuskatüzet hallottam a fiain irányából. Néhány délvietnami, talán tizenöt, közöttük nők, gyerekek, körülbelül száz méternyi távolságra voltak tőlem. A katonák egyszerre csak lőni kezdtek rájuk M—16-os fegyvereikből. Sőt lőttek M—79-es aknavetőkkel is az emberekre. Egyszerűen csak lőttek és folytatták a lövöldözést. Pontosan emlékezetembe tudok idézni egy férfit aki egyik kezében egy kisgyereket tartott, s a másik karjában még egy gyereket. Jött felénk. Nézett ránfc és kegyelemért könyörgött. A kicsi lány angolul mondta: No, no! Aztán egészen váratlanul tűz... s már végük is volt Talán hat méternyi távolságra lehettek tőlünk. Ez egy gépfegyveres akciója volt. Egy csoport vietnami — asszonyok, gyerekek — az asszonyok egyrészénél csecsemők. A gépfegyveres ott állott előttünk. Egyszer csali hallom a fegyverropogást és látom a tüzet. A katona a gépfegyverrel lelőtte valamennyit. Ekkor néhány amerikai katona odament az emberhalamhoz, azt hiszem négyen feküdtek egymáson. Az egyik katona odahajolva észrevette, hogy egy fiatal fiú még él. Erre aztán minden teketória nékül befejezte a gyilkosságot.” A másik tanú: Ronald Ridenhour 23 éves tizedes. Annak idején ugyanabban a divízióban ' szolgált, ahol Calley főhadnagy. Hogy végülis a hadvezetőség rákényszerült a vizsgálatra, Ridenhour tizedes kiállásának köszönhető. Részlet Ridenhour visszaemlékezéséből: „Egy szép napon mindenféle mendemonda hallatszott. Azt beszélték, hogy egy század lezárt egy falut, miközben egy másik század bevonult a helységbe és annak lakóit agyonlőtte. Annyira megdöbbentem, hogy először él sem akartam hinni. Érdeklődni kezdtem olvariaktól, akiknek tudniok kellett arról, hogy ilyesmi megtörtént. Kérdéseim alapján meggyőződtem: minden igaz. Később a kön* háziban találkoztam egy katonával, aki jelen volt, de nem volt hajlandó résztvenni a mészárlásban.” Ridenhour, amikor visszatért az Egyesült Államokba 30 levelet írt. Nixon elnökhöz, más magasrangú washingtoni személyiségekhez és szőkébb pátriája, Arizoria kongresszusi képviselőjéhez. 1969 áprilisában kihallgatják. November elején Ridenhour tizedes makacs kitartása következményeképpen az amerikai hadvezetőség végül is eljárást indít Calley főhadnagy, Mitchell őrmester, valamint más katonai személyiségek ellen. Egy életben maradt délvietnami tanú: Do Hoai 40 éves paraszt, aki így mondja el a történteket: „A faluközösségbe tartozó mindhárom tanyáiból My Lai- ba terelték az embereket — mondja. Végig kellett nézni hogyan égetik fel kunyhóikat, hogyan robbantják fel dtnamittal a téghaházakat. Az amerikai katonák nem kérdezték ká senkit, tolmács sem volt velük. Aztán tüzet nyitottak. Feleségemnek és nekem szerencsénk volt. Néhány előttünk álló szomszédunk holtteste ránkesett Halottnak tetettük magunkat és s hullák alatt maradtunk mindaddig, amíg az amerikaiak eltávoztak a faluból. _ Ilyen módon sikerült 122 férfinak, asszonynak és gyermeknek túlélni a vérfürdőt. Ha ezt a számot levonjuk a falu közösség 699 lakosának számából akkor gyorsan ki lehet számítani hányán pusztultak el az összlakosságból: 567 személy.” Miután Do Hoai értesült arról, hogy Calley főhadnagyot vádolják a tömegmészárlással kijelentette: „Hajlandó vagyok az Egyesült Államokba utazni, hogy oft vallomást tegyek a bíróság előtt.” Tldszintjén vagy pincéjében : m láttam garázst. Kairóban rengeteg autó van. De ermészetes jelenség, hogy a modem autócsodák mellett a legforgalmasabb főútvonalon is ott megy a kerékpáros fellah, fején esetleg hatalmas csomaggal. Bámulatos bűvészkedéssel, tenyérnyi helyen „lopja” át magát az autók között. S ugyanígy megszokott, természetes kép bárhol a szamár vontatta kordé. S ne feledjük a tarka mintákkal feltűnővé festett földimogyorós kocsit, amit galabiiába vagy pizsamába öltözött arab tol maga előtt, hangos szóval kínálva portékáját. ami itt nemzeti csemege. E tekintetben sincs semmi átmenet az éjszaka és a nappal között Kairóban. Az egyiptomi embert az ország sok évezredes múltja, a Korán s megszámlálhatatlan hagyomány kényszeríti arra, hogy valahogy másképp éljen, mintha mondjuk Európában élne. } A napkeltekor és napinyugtakor keletre forduló és földre boruló imádkozó arab számára ma már természetes. hogy esténként a televíziót nézi. a rádiót hallgatja. Ez utóbbit nemcsak este, hanem egész nap. S ez már önmagában mutatja, hogy mindaz, amivel itt találkozik a látogató, valami rendkívül bonyolult, összetett jelenség. Súlyos könv- nyelműség lenne tehát, ha megpróbálná egv-két mondatban megfogalmazni tapasztalatait. A felületes szemlélő ebben a tettes demokráciát láthatná. Az aggódó szem azonban valami egészen mást. Egyiptom, és egyáltalán az arabok háborúja különleges háború, amely nemcsak a csatorna mentén, nemcsak a Jordán partjainál, vagy Libanon határainál folyik, hanem bent az országon, s az egész arab világon belül is. A háború naponta szedi áldozatait, és ezzel együtt még mindig nem érte el az embereket. Érzik, de nem tudják a háborút. Olvassák, hallgatják a híreket, de az ezekben rejtőző drámaiságot még nem ismerik teljesen. S az ellenség ezt használja ki. Ügy végzi aknamunkáját, hogy az emberek a háború lényegi igazságát, valóságát sohase — vagy legalábbis minél később — ismerjék fel. Érthető ez a taktika, hisz ez a háború az igazság és a béke jegyében folyik. S ez az igazság és béke nem a csatorna keleti partján van. Ezt a háborút nem ezen az oldalon kezdeményezték. A háború tehát a lelkekben és a lelkekért is folyik. Ugyanígy minden fűszálért, fáért, amit a sivatag szélére telepítettek, hogy egy-egy négyzetméterrel kevesebb legyen, a pusztító homok. Ugyanígy folyik a háború, hogy megtanuljon írni, aki nem tud; olvasni, akinek idegen a betű, hogy könnyebb legyen eligazodni a világ dolgaiban, hogy a legegyszerűbb embernek is legyen szeme látni. S mindez nem könnyű. Szöllösy Tibor Következik: A SIVATAG ELLEN Újabb őskori rajzok Astoriában (Spanyolország) Tito Buslillo körzetében egy barlangban történelem előtti sziklarajzokat találtak. A tudósok időszámításunk előtti XX. és XV. évezredek közé teszik a rajzok keletkezésének idejét. A fekete, a vörös és lila színezésű rajzok a szakemberek szerint művészi értékben nem állnak alacsonyabb színvonalon az altami- ráinál. Az amerikaiak nemcsak My Lai faluban követtek el tömegmészárlást, hanem a Ouang Ngai dél-vietnami várostól délre Da Lang An-ban is. A községben az amerikaiak 1200 embert bárkákra ültettek és géppuska sorozatokkal arra kényszeritették, hogy hajózzanak ki a nyílt tengerre. Amikor már olyan távolságra voltaik, hogy úszva nem menekülhettek, naszádokkal felöklelték a bárkákat. Sorolhatjuk tovább a helységek neveit, amelyek az amerikai barbarizmus áldozataivá váltak: Thang Binh, Can Tho, Kong Ring, Quang Ngai. Csak a hitleri fasizmus módszeredhez hasonlíthatjuk a My Lai-ban és másutt elkövetett kegyetlenségeket. Oradour és Lidice után most My Lai és más dél-vietnami falvak estek ez utóbbi esetekben a barbár amerikai hadviselés áldozatául. íme ilyen az amerikai imperializmus kendőzetlen arca s ilyenek napjaink háborús bűnösei, akik csak ott végezhetik, ahol elődeik 25 esztendővel ezelőtt. (—s) Á nyugat-európai piac marhahús-ellátása A hivatalos statisztikák szerint nyolc nyugat-európai országban, vagyis Nyugat- Németországban, Angliában, Írországban, Hollandiában, Dániában. Belgiumban, Svédországban és Svájcban az idei év első felében mintegy 43,7 millió szarvasmarhát számláltak, vagyis 1,7 százalékkal többet, mint 1968- ban. Ugyanezen időszakban a borjak és a növendékmarhák száma 3,5 százalékkal növekedett. Ez a növekedés kétévi stagnálás után következett be. E tény alapján következtetni lehet Nyugat- EuróPa állattenyésztésének fejlődésére. Az OECD távlati prognózisa szerint Nyugat-Európában mindkét húsfajtának a termelése 1975-re eléri a 6,8 millió tonnát, majd további tíz év alatt a 7,6 millió tonnát. A marhahús és a borjúhús fogyasztása 1975-ben 7,9 millió. 1985-ben 9 millió tonnára emelkedik. A feltételezett termelés és a fogyasztás összevetése azt mutatja, hogy a marha- és borjúhús hiány Nyugat- Európában az elkövetkező években jelentősen fokozódik. 1975-ben a nyugat-európai hús-mérleg passzívumát 1 millió tonnára becsülik. Nyugat-Európa a növekvő hús-hiányt csak nagyobb tengerentúli vásárlásokkal tudja fedezni. Dél-Amerika — amely eddig a legnagyobb h ússza1 lí tó ja volt a nyugat-európai piacnak — a növekvő hazai szükségletek miatt ezt az emelkedést nem lesz képes fedezni. Feltételezhető viszont, hogy Ausztrália 1975-ben körülbelül 600 ezer tonna húsfelesleggel fog rendelkezni. Üj-Zé- land pedig megközelítőleg 250 ezer tonnával. Vakcina mesterséges sejtekből A száj- és körömfájás elleni védekezés új módszere Századunkban a száj- és körömfájás világprobléma. A közlekedés fejlesztésével az emberiség ezerszeresen megnövelte a fertőzés gyors elterjedésének lehetőségét. A száj- és körömfájás ellen különböző módon lehet védekezni. Az országos méretű intézkedések módot adnak a Szovjetuniónak karanténok létrehozására, a betegséget robbanásszerűen továbbterjesztő fertőzési gócok elszigetelésére. A fertőző vírusok azonban nemcsak a beteg állatokról terjednek át az egészségesekre, van más útja is a fertőződésnek. A száj- és körömfájás vírusa sokáig lappanghat például a madarakban és rágcsálókban, amelyek aztán anélkül, hogy maguk megbetegednének, nagy távolságra elhurcolhatják a betegség csíráit és így újabb járványokat lobbanthatnak fel. Sőt mi több. az utóbbi évek kutatásai kimutatták, hogy a száj- és körömfájás vírusa bizonyos talaj baktérium-fajtákkal szimbiózisra léphet, s így hónapokig megőrizheti a fertőző-képességét. Ez viszont azt jelenti, hogy csupán karanténokkal nem lehet megfékezni a száj- és körömfájás járványát. Mindenekelőtt megelőző rendszabályokra van szükség — vakcina-oltásokra, amelyek jóelőre védettséget adnak a vírus ellen a betegségre egyáltalán hajlamos valamennyi állatfajnak. Még a régi időkben a nomád pásztor-népek, igyekezvén megóvni nyájaikat, gulyáikat a száj- és körömfájás súlyos pusztításaitól, mesterségesen fertőzték meg a jószágot a betegség eleven vírusaival — az állatok fülkagylóján olyan fonalat húztak át tűvel, amelyet előzőleg a gyengébben megbetegedett állatok nyálával nedvesítettek be. Ezt az eljárást jelenleg is kalmük-valt- cinás módszernek nevezik. De mindmáig használatosak a szervezett vakcina-oltások a száj- és körömfájás ellen, mégpedig főleg formaiinnal kezelt vakcinával. A 60-as évek elejéig az állatok fertőzése útján készítették a vakcinát. Ez a módszer azonban nagyon költséges és munkaigényes. Egy-egy állattól mindössze néhány millilitemyi vírus- preparátumot nyertek. Amellett a száj- és körömfájás vírusa rendkívül változékony. Ilyen vonatkozásban bizonyos fokig hasonlít az influenzára. Éppen ezért gyakran van szükség arra. hogy vakcinás oltásokkal széles védőövezetet létesítsenek egy-egy teljesén új vírusfajta ellen. Most már valóban fel kellett készülni arra, hogy gyorsan és nagy mennyiségben előállíthassanak bármiféle vakcinát. Ezt pedig állatokból nyert vírus-preparátumokkal gyakorlatilag lehetetlen elérni. Á tudósok végül úgy döntöttek. hogy mesterségesen kitenyésztett élő szövetet használnak erre a célra. Ismeretes, hogy a növények, az állatok, s ugyanígy az ember testszövetét eléggé hosszú időn át tovább lehet tenyészteni mesterséges tápoldatot tartalmazó kémcsőben. A kémcsövektől az ipari termelésig azonban még nagy a távolság: Ezt a hosszú. szövevényes utat kellett megjámiok az össz- szövetségi Állategészségügyi Kutatóintézet tudósainak, akik Vlagyimir városában a száj- és körömfájás megelőzésének új módszerét kísérletezték ki. A feladat megoldását hatékonyan segítették a korábbi kísérletek tapasztalatai. Kiderítették például, hogy ha egerekbe rosszindulatú sejteket telepítenek át, úgy néhány nap múlva az állatkák egész hasüregét kitölti a burjánzó sejtek sűrű, kocsonyás anyaga. Megállapították továbbá, hogy bizonyos sejtfélék többek között azok, amelyek a száj- és körömfájás vírusainak elszaporodásához feltétlenül szükségesek, élő szervezeten kívüli táp-masszában is kifejlődhetnek. Nos. a megvalósítás útja — a táp-massza és a burjánzó seitszövetek együttes felhasználása. A feladat a következő volt: el kellett készíteni az „egér” modelljét, majd felépíteni, beszerelni, kipróbá'ni és termelésbe állítani az egész bonyolult berendezést. Persze űrtartalmát az üzemi gyártás adta lehetőségekhez szabták. A biológusok és a konstruktőrök közös munkával szinte igazi élő szervezetet hoztak létre a reaktorokban. Mesterséges szívet szereltek beléjük, ame’vek folyamatosan áramoltatják a tápoldatot, keverik az eleven szö- vettenyészet-masszát. Ugyancsak mesterséges tüdő szolgál a megfelelő gázkeverék rendszeres adagolására. És ez a bonyolult, komplex szervezet képes heteken, hónapokon át megőrizni azokat a különleges feltételeket, amelyek csak együttesen alkalmasak az eleven szövet- tenvészet burjánzó kifejlődéséhez. Ezzel sikerült megteremteni a száj- és körömfájás vírusai ellen alkalmas vakcina-preparátumok üzemi termelő-bázisáli. í