Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-07 / 284. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. december 7. Fűlik? — Leheljük! Elromlik?— Megtoljuk, megtolnánk... Á panaszkodó: szépfiú... Megértést szeretnénk, békés együttélést Nyolcszáz autóbuszon uta­zó nagyrévi, cibakházi és ti- szaföldvárj lakos, Tisza cipő­gyári dolgozó nevében négy­tagú küldöttség kereste meg a magyar sajtó napján a Ti­sza Cipő c. üzemi újság fe­lelős szerkesztőjét. Oláh György a formatalp, Klincsik János kisgépgyártó-, Pete La­jos a forgácsoló- és Ajtay László a fenntartási műhely dolgozói. A szerkesztő örült a küldöttségnek — bár a saj­tónapon dehogy is akart bí­ráló cikket írni. Ott van ar­ra az év sok-sok szürke bo­rús napja. Hanem a küldött­ség meggyőzte arról: ponto­san ezen a napon meg kell írni a bírálatot. Nyolcszáz dél felől bejáró — összesen kétezer autóbuszon napjában utazó cipőgyárj dolgozó ér­dekében. December 2 — az első hó és az AKÖV December másodikén haj­nali öt órakor nyolcvan em­ber várta a műszakos jára­tot a földvári Komondy né­ven ismert megállóban. Hét óra húsz percig vártak — ők a havas-szeles zord időben, a gyárban pedig a futószalagok az aznapi munkával. Mert az AKÖV-busz elromlott. Jött ugyan egy kocsi Kunszent- márton felől, de a bájos kis kalauznő kicsicseregte „Cik­tásokat nem veszek fel, csak Szolnokiakat!” Végül Oláh György telefonon megkérte a gyárat: küldjék ki a kis vál­lalati kocsit, ha termelést akarnak indítani. Aznap kb. 150 ember (mert a közeleb­bi megállókban is álltak) nem hat órakor, hanem 7.25- kor kezdte műszakját — 3 akkor sem az AKÖV jóvol­tából! Totózzon a műszakos kocsifordulóban ! Ügy, mint a Tisza cipőgyá­ri kocsifordulóban a szolgá­latban lévő gépkocsivezetők, így megy a vita: — Menj te Cibakig, nekem nincs most kedvem! — Menj Te, vidd a népet, nekem sincs! S hallgatják a cipőgyáriak mindezt, körbeveszik a totó- zókat. Természetesen nem mindegyik autóbuszvezető vi­tázik, évődik: néhányan al­szanak, nem izgatja őket a menetrend. S ha ezért a be­járó dolgozók zúgolódnak, könnyen úgy járnak, mint december negyedikén egy tu­catnyi ember! A kalauz, hogy védje vezetőjét, jól megszid­ta őket: — Olyanok maguk, mint a birkák csak tapossák egy­mást! Melyik szépfiú panaszkodott? Ezt a kérdést kapta nem­rég egy tiszaföldvári meg­állóban a cipőgyári tömeg. A gépkocsivezető befordult, ab­lakot húzott, s kiabált: me­lyik szépfiú írt levelet az AKÖV központba? S. a ka­lauz hiúz szemekkel nézte a bérleteket közben. Magában motyogott, de értették sokan: Garantálom, hogy napijegy­gyei fog utazni két hó­napig!... Az ellenőrnek mi a fontos? Hogy a bérlet kezelt, alá­írt, számozott legyen. Más semmi, az égvilágon. Azt mondja a küldöttség égjük tagja: több mint tíz éve uta­zik, dossziéban gyűjti az AKÖV-leveleket —, de jára­tot ellenőrző:, pláne a mű­szakváltáskor csevegő, vitázó, pontos időben nem induló gépkocsivezetőket, feleselő kalauzokat ellenőrizni még soha nem látta. Pedig még az is elképzelhető lenne, hogy a műszakváltáskor várakozó autóbuszokat egy forgalom- irányító vezérelné — mert a jóérzés, a megértés kevés a falusi személyzetben. S ha netán néha az ellenőr (isme­retlenül) civilben felszállna egy tömött munkásjáratú buszra, hallhatná a pusztai szavakat amúgy betyár-ma- gyarosan a jegykezelőktől. — Lenne mit hallgatnia... Kismamák féllábon A Nagyrév Cibakháza, Ti- szaföldvár felől reggel ötkor utazókat öt autóbusz hozza a Tisza Cipőgyárba. Elkép­zelhető, hogy igaz: ugyan­ennyi utas utazik vissza dél­után. Délután mégis két au­tóbuszba tömik a bejárókat. Kismamák, idősebb asszo­nyok gyakran sírvaíakadnak, nyomják, préselik őket. Min­denki szeretne hazamenni — s bár sokszor ülőhellyel is kínálják a terhes pőket, hiába! Féllábon állva nem jut el a felkínált helyig! De jó lenne, kártéríttetni, pereskedni... Nem azért, mert a magyar szereti a bí­róságot, áh, dehogy! Azért, hogy hátha egy-két per meg­értőbbé tenné a szállító vál­lalatot, s nemcsak ígérne a cipőgyár szakszervezeti bi­zottságának. kommunális osz­tályának. Mert ígérettel mire mén­nek a télen.? Megértéssel többre! — S tán még a jéghideg utasteret is szívesebben lehelnék, ha a megértés egy szikráját ta­pasztalnák! — sóskúti — FELTUCAT APROSIG A humor az élet sója. Ezt tartja a közfelfogás, így ta­nítja a felszínes műfajtan. Hát akkor mi a bosszúság, mindennapjaink velejárója? Habkönnyű következtetés: mindennapi kenyerünk. Mert... Akj ilyen piszok hidegben képes bikiniben járni, ha jön a jó idő, adja az még lejjebb is. Akkor kel fel az ép napom. ígéreteseb­ben, mint a Füred alá bera­gyogó délibáb. 0 | Lesz elég sör hűsítő, gyümölcs-, zöldség, I jég a nyári kánikulá­ban. Miután már az első hó leesett, joggal várhatjuk az ilyen kinyilatkoztatásokat. Télen nyári dolgokat szok­tak ígérni, nyáron télieket. Például, hogy lesz elég tüze­lő, védőital, olcsó és bőséges választékú téli ruházat, sok édesség, ajándék, minden. S hogy nem lesz: hóakadály az utakon zsúfoltság a vasúton az ünnepi forgalomban. Aztán marad minden a ré­giben. A beígért dolgokból nem valósul meg semmi. Hát most én is elkezdek ígérget­ni. Jövőre lesz minden. Hull majd a manna az égből, csak „te meg babám szedjed a rózsás kötényedbe”. S kaptok majd toronyórát is, láncostól persze. Hogy én nem vagyok il­letékes ilyen kijelentéseket tenni? Ez igaz. Na és mi van akkor? Legfeljebb nem lesz semmi. Annyi felelős­séggel én is kijelenthetem mint az illetékesek szokták; I _ I Bikini tánc lesz a ti- I Z. I szafüredi tukrászdá- * * ban a debreceni Arany­bika műsorának jóvoltából — olvasom a presszó előtt. Fel­hívás táncra. Hö, hő bikini bál! Ott a helyem, dörzsölge- tem kéjesen a kezem fejét. Aztán mérsékletre intem ma­gam. Nyugi, nyugi, kisöreg, a türelem még sok jót teremt­het. Előrelátóan kell kombi­nálni. 0; i Ismerősöm egy doboz gyufát vett. Családi I gyufa, azt hiszem így hívják. Betette a neccháló- ba, s otthon érte igazi meg­lepetés. Rosszul zárt a gyu- fásdoboz, szál se maradt ben­ne. Ismerősöm méregbe gu­ruban szidalmazta a gyufa­gyárat. Minden önkritika nélkül. Az ablakon dobálja ki ta­lán a nyereséget az a gyufa­gyár hogy azért a kis ha­szonért még tisztességes árut is adjon ki a keze alól? A felelőtlen vásárlóját! Csoma­golja be, vágja zsebre, szo­rítsa a markába máskor azt a gyufát, s ne kószáljon fi­gyelmetlenül az utcán. 4. Szószerint „utcára nyi- lik a csárda ajtó”. Pon­tosabban a zagyva réka- si cukrászda ajtja. Kifelé kell csukni. Tréfás kedvű építői halálra röhöghették magukat, mire kisütötték: a befelé nyíló ajtókkal ellen­tétben a rékasi csak kinyit­ható. Előre derülhettek a meghökkenő majdani vendé­geken, akik fogják a kilin­cset, nyitogatnának, menné­nek be, de sehol semmi. És az ilyen időben könnyen fá­zó cukrászon, aki így rimáh- kodik vendégeinek: — Legyen kedves csukja már ki az ajtót. mán ledöntöttük a zseb­kasztrendszer korlátáit. Meg­valósult a nagy álom. Egy nemzet, egy kategória. I I Már megjelentek az el- I 6* | ső, deríttető karikatúrák I * a harmadik csehszlo­vák—magyar futballmeccs­ről. így is kell ezt venni. Rö- högnivaló volt a csapat. Leg­jobb esetben. Legjobb eset­ben, mert azt olvastam a mérkőzés előtt a lapokban, hogy győzünk s legrosszabb esetben döntetlen lesz. Ügy látszik, volt egy harmadik variáció is. Most aztán az következik, hogy a sportújságírók, a fut- ballszakértők hosszan magya­rázzák majd, mi is a baj. Mert, ha már magyar futball nincs is, hozzáértők annál nagyobb sokaságban. Szabad legyen hát a most induló vi­tához hozzátennem, szerintem miért kaptak ki az aranylá- búak. Egyszerű eset. Szerepcsere történt. Összekeverték a pá­lyán a nemzeti sajátosságo­kat. A csehszlovák tizenegy magyarosan elporolt bennünket. S hogy álltak a mieink? Nagyon csehül. — borzák — Fény derült Sharon Tate-nek és négy vendégének, valamint a 17 éves Marina Habe meggyilkolásának körülményeire. A kegyetlen gyilkosságsorozatot elkövető San Franciseo-i hippibanda „Man'.én-családnak” nevezi magát a vezér után, aki a „Jézus­nak” gúnyolt 31 éves Charles Manson. A képen: a gyilkos banda vezérét, Manson-t kihallgatásra kísérik a korábban elkövetett lopás és gyújtogatás ügy kivizsgálásakor (Telefoto — AP—MTI—KS) Nyári gondok a té ben A szolnoki városi tanács vb egy' hétvégi üdülőközpont létesítését határozta el a Holt-Tisza partján. Három­száz méter széles sávban kö­vetik majd a vízpartot a 80 —120 négyszögöles telkek. Fizikai dolgozók előnyben A telkek árát a végrehajtó bizottság 150 forintban hatá­rozta meg négyszögölenként. Ebben már a terület közmű­vesítésének költsége is benne van. Az elosztásnál elsősor­ban a fizikai dolgozók kerül­nek előnybe, majd azok a műszaki értelmiségiek, akik közvetlenül részt vesznek a termelés iráyításában. Az ezerötszáz telek kiosztását 1972-ig befejezik. Az első kétszáz sorsolására még az idén sor kerül. Mivel a tel­kek nagysága különböző és az igénylők igénye is más és más, így a sorsolás után a telkeket egymás között elcse­rélhetik. Öt évig tilos eladni Akik telekhez jutnak majd ott, azt a megvételtől számí­tott öt éven belül el nem adhatják. A vételárat nem kötelesek készpénzben fizet­ni, két évi részletre is vá­sárolhatják. A telekre a vá­sárlástól számított három éven belül hétvégi házat kell építeni, melynek az alap­területe hat és harminc négy­zetméter között váltakozhat. A telkek tulajdonosai kert- szövetkezetet alakítanak — melynek célja a kertművelés támogatása és a termés ér­tékesítése. Hétvégi házhe­lyet csak az igényelhet, aki szolnoki lakos és munkahe­lye is Szolnokon van, és nincs tulajdonában három­száz ölnél nagyobb földterü­let. A jelentkezőknek az üze­mi szakszervezeti bizottságok nyújtanak bővebb tájékozta­tást. 5. Pár napig tartott csak. s már el is ültek a nyereségelosztási kate­góriák eltörlésének hullá­mai. Szemmelláthatóan si­Eltűnilc a hó a járdákról A szolnoki várostisztitó vállalat az elmúlt héten egy kétszáz darabból álló, koros balkáni hegyi kecs­kenyájat vásárolt. A szakemberek elmondották, er­re azért volt szükség, mert így a legkisebb ráfordí­tással sikerül hótalanítani a szolnoki járdákat. A havat a házmesterek és háztulajdonosok rend­szerint megsózzák, — s mint köztudott — a vén kecs­ke is megnyalja a sót, ezért a kecskenyáj rövid idő alatt tisztára nyalja a járdát. Susan vallomása Két és egynegyedórát tar­tott pénteken délután Susan Atkins vallomása a Los An- geles-i vádemelő esküdtszék előtt az augusztusi értel­metlen tömeggyilkosságról, amelyet a híres filmszínész- nő: Sharon Tate házában hajtott végre egy félelmetes kultusznak hódoló hippi­banda. A 21 éves lány tagja volt a társaságnak és jelen volt a Sharon Tate-"vilkos- ságoknál, de állítólag nem vett részt a vérengzésben. Susan Atkins — mint kö­zölték — „minden részletet elmondott” Sharon Tate-nek és négy vendégének, vala­mint egy idős házaspárnak a kivégzéséről. Ezután bejelen­tették. hogy hétfőn a gyil­kosság végrehajtói, valamint a klánvezér: Charles Manson ellen hivatalosan is vádat emelnek. Az újságírók megkérdez­ték a koronatanútól — aki egyébként szintén vád alá ke­rül —, hogyan érzi magát a vallomás után. „Halottnak” — válaszolt Susan. Később az ügyvédje magyarázta meg, hogy a tanú a ban­davezér „mágikus hatalmá­tól” retteg. Ellentmondó közléseket tet­tek a vádhatóság képviselői azzal kapcsolatban, hogy mi­lyen eljárást indítanak a 34 éves Manson ellen, aki felbiztatta ugyan szolgaian engedelmeskedő híveit a ke­gyetlenkedésekre. de nem volt ott egyik mészárlásnál sem. Először azt közölték, hogy Mansont „gyilkosságra való összeesküvéssel” vádol­ják meg. Susan Atkins val­lomása viszont változtatott a helyzeten: előreláthatólag gyilkosság miatt emelnek vá­dat Manson ellen is, olyan elmélet alapján, hogy. „má­sodlagosan felelős” volt. Vin­cent Bugliosi Los Angeles-i helyettes kerületi ügyész ezt így fejtette ki; ha egy sze­mély részt vesz egy összees­küvésben. akkor büntetőjogi­lag fele1 ős az összeesküvő társak által elkövetett min­den bűncselekményért, felté­ve, ha ezek a bűncselekmé­nyek az összeesküvés céljai voltak. A vádhatóság véle­ményét azonban még az es­küdtszéknek is magáévá kell tennie, amikor hétfőn vádat eme] a tettesek ellen. Szombati szem 7e a szolnoki piacon ASCeoOOOOOOCOOOOOQOQOOOOOOOOOOOOiXOOOaOOXOOOSOC-CiOCOOOOOOOOOOOO^ •>. 3. ? ooooooocoooo ■ A szombati ke’lemetlen időjárás nem kedvezett a piacosoknak. Így elég gyér volt a felhozatal, főleg a nagyüzemi termelők marad­tak távol.' Élőcsirkéből a magánosok hoztak mintegy 216 kilót, így az ár is a megszokottnál magasabban alakult átlag 27.30 forint körül. Tyúkból szintén kevés volt a kínálat, s az ára 23,60 forint volt átlag. Az eddiginél arány­lag több volt a hízott liba és a hízott kacsa, összesen mintegy 220 kilogramm, és az át’agár meghaladta a 31 forintot. Tejfölből összesen 99 litert árusítottak, átlag 28 forin­tért. A 93 kilogramm tehén­túró többnyire 18 forintért kelt. Tajásból a felhozatal nem érte el a 3000 darabot és az átlagár 2,20 forint volt. Burgonyából 170 mázsa volt a kínálat, és 2,80—3,50 forint között váltakozott az ára a minőségtől függően. A sárgarépa kínálat meghalad­ta a 200 kilogrammot és az ára 2.50 és 3.00 forint között alakú11, p°trezse! vemből csa’-nmn 20^0 kfor „mm volt a piacon és átlag 4—5 forintos áron kínálták Vö­röshagymából aránylag ke­vés volt a felho-atal és így drágán mérték. Feies- és kelkáposztából mintegy 230 kiló volt a kínálat az át- laeár nedig 1.50-től 2. il­letve 4-től 5 forintig alakult. Almából mintegy 1100 ki­logramm volt és többnvire 3— 5 forintért mérték kilón­ként, körtéből 312 kilo­grammot kínáltak eladásra. 4— 6 forintos áron. Volt még jelentős mennyiségű zöldpap­rika és szőlő is. Héjas dióból 46 kilogrammot, szárazbab­ból pedig mintegy 20 kilo­grammot hoztak ezen a na­pon eladásra és kilogram­monként mind a két termé­ket 20 forintért mérték. Egy­re nagyobb a kínálat sava-, nyúkáposztából és egyre többen veszik is ezt a jó téli eledelt. A tegnapi piacon' 430 kiló volt és átlag 5 fo­rintos áron mérték.

Next

/
Thumbnails
Contents