Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-05 / 282. szám
1969. december 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Falusi divat 69 Miben különbözik a várositól? Alig valamiben. Jó- néhány különböző korú és foglalkozású falun élő lánynyal és asszonnyal beszéltem, arról kérdeztem őket, náluk mi a divat, mit hordanak vagy hordanának szívesen? Mit vesznek át a képeslapokban bemutatott, a tv-ben, vagy akár a filmekben látható városi, illetve külföldi divatból? Mindent, ami szép, ami tetszik, s amire telik — ez volt a leggyaAztán végignéztem egy sor falusi ruházati balt, áruház, divatáru üzlet kirakatát, polcait, készletét. A legtöbbjében még a színét sem láttam az utcán „szaladgá'ó” divatos holmiknak. Tévedés ne essék. Mindenütt megrakott polcok fogadják a vásárlót. A sokféle áru, a bő választék benyomását kelti. De ez a benyomás, mihelyt a konkrét igényekre terelődik a figyelem, egy-kettőre megszűnik. Kunmadarasnak például külön kötött-divatáru és fehérnemű szaküzlete van, mindig sok áruval. Néhány idénycikk után érdeklődtem. Van-e hosszúujjú pulóver, szett, sál. sapka, kesztyű, tréning ruha. meleg fehérnemű? Pulóver van, de vastagkötésű, rövidujjú, háromLuxus gumicsizma A tiszaszentimrei asszonyokról a környéken azt tartják, tudnak és szeretnek öltözni. Az ünneplő ruhát, vagy két-három évenként a körömcipőt, általában Szolnokon, sőt van. aki Pesten veszi meg A helybeli ÁFÉSZ kis vegyesáru boltja nem is hivatott arra, hogy luxus áruval lássa él a lakosságot. Közszükségleti cikkeket tartanak, illetve tartanának ott. De a gumicsizma, a bundával bélelt női fehérnemű, a kötött kesztyű. a nagyméretű harisnyanadrág és tréningruha gyakran huzamosabb ideig is hiánycikk. S az asz- szonyoknak nemcsak az igényesebb holmiért kell Karcagra, Tiszafüredre, vagy Kunmadarasra utazni. Tiszaderzsen a ruházati koribb válasz. Így igaz. Abádsza’ókon, Kunhegyesen, Tiszaderzsen és Tiszaszent- Lmrén is találkoztam nadrágkosztümös, minikabátos, bőrbe öltözött, ízlésesen, vagy ízléstelenül modem külsejű fiatal nőkkel. Láttam drága, de rövidéletű spanyol cipőt, hímzett mellényt, alatta garbópulóvert, piros lakkcsizmát, farmernadrágot. Éppúgy. mint Karcagon, Jászberényben, Szolnokon vagy Pesten. százhúsz forintért. Hosszúujjúból csak a legnagyobb szám kapható, egyetlen színben 470-ért. Pulóverszettből is van pár darab, százhatvan, illetve kilencszázötven forintért, de viszik, mint a cukrot. Kesztyű csak nylonból, ballonból, vagy béleletlen bőrből kapható. Téli meleg fehérnemű, svájci kötöttáru, amit nemcsak az öregek, hanem a fiatalok is keresnek, és tré- nin«mha nincsen. Rendeltek ugyan a szolnoki ruházati nagykereskedelmi vállalat késett az áruszállítással. Igaz, ha valakinek sürgető szüksége van egy bizonyos cikkre, beutazhat Karcagra, vagy Tiszafüredre, hátha ott talál. bolt vezetője szerint az üzletben minden olyan. cikk megtalálható, ami falun kell. Igényes cikkek ott sincsenek, azokat úgysem vennék meg. Azt viszont elpanaszolta, hogy egész nyáron nem kaptak női habselyem fehérneműt. most pedig a gumicsizma, a melegítő, a szebb és a divatosabb pulóverek hiányoznak. Vagyis a szezonban legtöbbször nincsen a szezonnak megfelelő cikkből. Mi ennek az oka? A hiba nem a szövetkezetben van. „Csupán” a ruházati nagykereskedelmi vállalat nem ad „ilyen kicsire”. Az elsőbbség a nagyobb ruházati szaküzleteké, áruházaké, s a kis boltok legtöbbnyire már csak azt kapják, ami maradt, de az is előfordul, hogy kimaradnak a „szórásból”. Abádszalókon is ez a helyzet „Csak” az idénycikkekből, a lastex nadrágból a méretben és színben keresett női kabátokból nem jutott nekik elegendő. Fenn az ernyő, nincsen kas A kenderesi neonfényes, elegáns vegyesáruház olyan arany, ami csak fénylik. Az üzletvezető helyettes azt sorolta fel, mi mindennel nem szolgálhat. Nincs flanel konfekció-ruha, — ami vidéken még mindig nagyon keresett cikk — olcsóbb műszálas, illetve vastag téli szövetanyag, női hosszúnadrág. gyermek, leányka és bakfis télikabát, meleg, hosz- szúujjú pulóverből választék, svájci kötött fehérnemű, s jóminőségű csizma. A falun élőknek nehezebb Visszakanyarodva a bevezető gondolathoz, mi a különbség? Látszólag semmi. A nők öltözködése a divat terén is egyre inkább elmosódnak az ízlés és szokásbeli határok, különbségek. Ezt az életszínvonal emelkedése, a tömegkommunikáció, a közlekedés fejlődése. a falun élő nők megváltozott társadalmi helyzete, is indokolja. A valóság azonban korántsem olyan egyértelmű, mint a megállapítás. A felszín jó néhány ellentmondást takar. Egyrészt azt a szemléletet, hogy „falura ez is jó”. A ruházati vagy cipőnagykereskedelmi vállalat, a városi, a nagy megrendelőket előnyben részesíti. Azok sokkal könnyebben. hozzá jutnak a keresett, divatos, jobb minőségű árukhoz. A falusiak utánuk következnek, s a maradékból vesznek vagy nem vesznek. De még a maradékból sem mindig annyit, amennyivel a keresletet teljesen ki tudnák elégíteni. Ráadásul helyzetüket azzal is nehezítik, hogy sokszor tíz napot, két hetet késik az áru leszállítása. H. M. Az utcán van, az üzletben nincs — Kedves hallgatóink — kezdi behízelgő hágón a rádióriportén — itt vagyunk a Finomfa Vállalat dísztermében, ahol kedves ünnepségnek lesz tanúja a rádió: a kerületi takarékossági veT~ tény első helyezettjének nyújtják át a kitüntetést a tanács kiküldöttei. Rabugya János fűtőt érte a kitüntetés, a Finomfa Vállalat népszerű Rabugya bácsiját. Von még egy-két percünk az ünnepség kezdetéig, addig talán beszélgessünk el a vállalat igazgatójával. Kedves Kalabán kartárs, hallhatnánk néhány szót a vállalat munkájáról? — S a mikrofont az igazgató szája elé tartja. — Szívesen — biccent Katóban igazgató. — A Finomfa Vállalat profilja legfőképp... • A riporter int, hogy ez nem kell. — Mindannyian azon igyekeztünk, hogy teljes erőnkkel... A riporter int, hogy ez sem kell: elvégre nem vagyunk már ötvenkettőben. — Mi a vállalat munkájának lényege? — kérdi hirtelen. hogy segítsen a kínlódó tmbernek. —Munkánk lényege — derül fel Kalabán arca —, hogy az igen értékes, és tegyük hozzá, igen drága trópusi topolyát át importáljuk n mesz- szi Brazíliából, az Amazonas mellől A fát feldolgozzuk, különféle finom, és külföldön igen keresett mütárgya- Icat készítünk belőle, majd egész termelésünket exportáljuk. — Ugyancsak külföldre — kérdi a riporter. — Ugyancsak külföldre, — Gyönyörű munka! — só. hajt extázisbán a riporter; annyiszor hallja odabent, hoay egyéni íz kell a riportokba. — És nyersanyagellátás? — Köszönöm, megy eget. De talán nem is ez a fő nehézség; inkább a trópusi topolya árát említeném. Méregdrága — de megéri! Képzett szakmunkásgárdánk az egész világon keresett műtárgyat készít belőle, mint említettem. Bátran mondhatom, hogy ez a fa nemcsak a világ messze legdrágább, de messze legszebb fája is! — Nagyszerű! — lelkesedk a riporter. — Nem hallhatnánk valamit a fa áráról? Bizonyára ez is érdekli hallgatóinkat. Kalabán mosolyog. — Hát kérem, nem titok éppen; egy mázsa trópusi topolya körülbelül kétezer dollárjába kerül a vállalatnak. — Köszönöm szépen —1 mondja a riporter és odább lép. — És most itt állunk Rabugya bácsi mellett, hogy miután átvette ezt a szép kitüntetést és a vele járó kétszázforintos pénzjutalmat, mesélje el, hogyan érte el ezt a gyönyörű eredményt? Rabugya bácsi — régi tévénéző! __ gyakorlott mozdu lattal szájához húzza a mikrofont, s köszörül a torkán. — Hát, amikor meghirdették a fűtök közit versenyt, no mondok, Rabugya, ezen te is részt veszel! Ismertették a feltételeket. Hát kérem, az első, ugye, az általános takarékosság a tüzelővel, a második: a Tüker alágyújtóssal való különleges takarékosság. Ezt ellenőrzik a le<J~ szigorúbban, kérem, heten- kint jártak itt végette az ellenőrök, mert hogy ez a prémium legelső feltétele. És én itt értem el igen szép sikereket! — Vagyis: mennyit takarított meg, Rabugya bácsi? Az öreg kihúzza magát. — Háromszáz Tüker alágyújtóst, kérem! — És hányat használt fel? Sr Egyetlenegyet! kacsint Bárány Tamás: Takarékosság A közelmúltban adták át Törökszentmiklóson a képen látható 39 lakásos épületet. Alsó szintjén ABC áruház és presszó lesz, melyet még karácsony előtt átadnak rendeltetésének. Födémcsere télen Toldozás hiába Új kazán kell Látogató« a kunszentmártoni Bizalom? A ruhatári fogasokon lógó kabátokat bizalom- keltő ruhatárosok őrzik, amíg a vendégek a nézőtéren, vagy a vendéglői fehér asztalnál ülnek. Legalábbis ezt képzelik azok, akikbe semmi kereskedői szellem nem szorult, s ráadásul járatlanok a költészetben is, vagy csak egyszerűen nem szívlelik meg a költő óvaintő szavát: „Ne hagyd el magad öregem, Bőröd ne bízd a kereskedőre Ki elad felhőt az égen, S a földön telket vesz belőle”. Igaz, a poéta idézett soraival nem a kisújszállási étterem ruhatárától óvott minden jóhiszemű vendéget. Pedig ott tudják igazán, hogy kell a semmiből hasznot húzni. Déltájban, amikor befelé özönlik az ebédlők hada mindenkiről lepárán csői iák a kabátot, s „legombolják” az egy forintos őrzési díjat. Aztán csendesedik a forgalom, lassabban csurran- nak. cseppennek a forintok is. A ruhatáros több hasznot nem remélve, szedi a sátorfáját, meg a teli pénzes dobozt. A kabátokat. sálakat, sapkákat, esernvőket pedig az ..úr” gondiaira s a vendégek becsületességére bízza. Az igazat megvallva jól esik ez az irántunk táplált bizalom, s igazán hízelgő, hogv ennyire apellálnak a fejlett öntudatunkra. Szabad a vásár — gondolja a megkísértett, — de csak a saját, kopott felöltőjét akasztja le. Mégis mi lenne, ha nem a bizalmat, hanem az őrizetlenül hagyott holmikat vennénk észre, s egy kevésbé öntudatos vendégtársunk — már csak a hecc kedvéért is — a szomszédos irhabundát kapná magára? Meg kell hagyni, az étteremben bevezetett újítás jövedelmező lehet valakinek. Csak az a kérdés. ki fizetné meg a károsultnak a differenciát? H. M. az öreg. — Az őszön, amikor először befűtöttem. — Csodálatos, csodálatos eredmény! — mondja itta- sült hangon a riporter. — Háromszáz alágyújtós, kedves hallgatóink! Ez hatvan forint, csupán egyetlen fűtési évadban! Képzeljük el, ezt az eredményt népgazdasági szinten: mi lenne, ha többen és többen vennék át ezt a nagyszerű kezdeményezést!? Egy évben hatszáz, sőt hatezer forint megtakarítás — csak ebben a kerületben, és csak Tüker alágyújtóssal’. Szédületes persvefctiva, kedves hallgatóim! Egy új, nagyszerű kezdeményezést érzek kibontakozni a mai napon! No, és most már csak egyetlen kérdés: hoav'an tudott mindig tüzet gyújtani, Rabugya bácsi? Az öreg von a vállán. — Hát tartottam... Nem engedtem teljesen kialudni, csak parázsig. Másnap aztán felszítottam a lángját. — Szenzációs/ — hörai a rivorter. — Micsoda új tudat! Ez már eaészen új viszony a szocialista tulajdonhoz, kedves hallgatóink! — Az én tüzem — nevet elégedetten az öreg úgy égett, mint a huzat1 Pedig alig használtam el alája egész évben negyven-ötven mázsa fát! — Szédületes! És milyen fával szította a tűzet, Rabugya bácsi? — Hát a trópusi topolyával. Ha maga azt tudná, mennyivel jobban ég, mint az ágáca! fürdőben Panasz nyomán kerestük fel a községi gőzfürdőt Kun- szentmártonban. A bejelentés szerint „felforgatták^ a családias fürdőt. □ Érkezésünkkor „gyermeknap” van, a fürdőt ugyanis hetente háromszor használják, ebből csütörtök a gyerekeké, pénteken csak nők, szombaton csak férfiak látogathatják. Miközben Mucsi György, a fürdő vezetője tájékoztat bennünket, a pénztárosnő türelmesen felvilágosítja az érkező gyerekeket, hogy csak a kádfürdő használható, mert az öltözők fölött beszakadt a födém. Megtudtuk, hogy az átépítésre — amelyet tavaly nyáron végeztek — több szempontból volt szükség. Helyszűke miatt a várakozó, pihenő helyiség egyben pénztár, iroda is. Ezért volt szükség a földszinti kabinok lebontására. Az átépítés során korszerűsítésre is jelentős összeget fordítottak: új szőnyeg, függöny került a váróhelyiségbe. Mindez kétszáz, ezer forintba került, de ahhoz, hogy kényelmes legyen itt minden, ennek az összegnek a sokszorosára lenne szükség. Körbejárjuk a helyiségeket. Mitagadás, a fürdőhelyiségek sivárak, a valkid hámlik a mennyezeten. Egyébként tiszta, _ rendes minden. Az emeleti öltöző felett nagy, kerek lyuk tátong... — Holnap kezdi a javítást a ktsz. Reméljük csak egy hétig kell emiatt bezárni a közös fürdőt, s Megkerestük Rimőeai Gábort, a Szolnok megyei Vizes Csatornaművek kunszentmártoni üzemvezetőjét, a gőzfürdő jelenlegi „gazdáját” is. — Nagy gond szakadt a vállalat nyakába azzal, hogy a községi tanácstól át kellett vernünk ezt a fürdőt. Az épület, de a kazán is rég elavult. Annak idején. öt- ven-hatvan évvel ezelőtt, a falusi pap, tanító, jegyző rna- gánfürdőjo volt. Toldozzuk, foltozzuk, hiába. Most, hogy télen, főidényben kényszerülünk födémcserére, a forgalom Is csökkenni fog, kevésbé lesz gazdaságos a kazán felfű tóse, 0 Felkerestük a községi tanács vb pénzügyi csoportján Sulyák Lászlót, a költségvetési csoport vezetőjét te. — Hány fürdőszobás lakás van a községben? — Körülbelül két-három- száz lehet. Sajnos, az te hiába, hiszen a vízhálózat fejlesztésében csak az első ütemnél tartunk, ami azt jelenti, hogy eddig negyvenkét kilométer vízvezeték van a községben. De hiába vezették be a házak 70—80 százalékába a vizet, még azt a kevés fürdőszobát sem lehet használni, amíg fel nem épül a vízmű, mer; nincs nyomás. — Eszerint égető szükség lenne a községi gőzfürdőre. Mikor oldják meg a korszerűsítés időszerű problémáját? — A tizenötéves távlati tervben szerepel egy, az Érközben fúrandó termálkút. Ez nemcsak az akkor épülő új fürdő, hanem egy hajtatóház fűtését is szolgálná. 0 A kapott válaszok nem megnyugtatóak, ezért megkérdeztük a Szolnok megyei1 Víz- és Csatornamű Vállalat megyei üzemvezetőségét te: mi a véleményük a kunszentmártoni gőzfürdő átépítéséről? — Az átépítés nem volt szerencsés — mondta Gedvai György, a vállalat főkönyvelője. Sajnos, nem találtunk más megoldást, — hiszen a kunszentmártoni irodánkat a fürdőbe kellett áthelyeznünk. — csak azt, hogy a kabinokat föltelepítjük az emeletre. A tanács nem tud helyiséget biztosítani, mi viszont csak 1971-ben tudjuk felépíteni a vízmű kunszentmártoni kis Irodáját. Természetesen a kiköltözés mellett gondolnunk kell a fürdő korszerűsítésére is. Ehhez már 1970-ben hozzálátunk: új kazánt kap a gőzfürdő, — Ob —
