Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-31 / 302. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. december 3L WILANOW TEGNAP ÉS MA II. :®: MARISENKA PLAKÁTJAI Szobieski János palotájá­nak neo-reneszánsz dísz­parkjától néhány lépésnyire már a modem világ jegyeit találjuk. Absztrakt és mo­dern szobrok azt fejezik ki, hogy Wilanow nemcsak ide­genforgalmi nevezetesség, — nemcsak a történelmi múlt nagyszerű emléke, hanem ma is él: napjainkban is szállást ad vendégeskedő ál­lamfőknek, történelmi hírű ebédlőjében ma is gyakran rendeznek állami fogadást. A kastélyhoz csatlakozó egyéb épületrészekben emitt modem szoborkiállítást lát­hatunk, másutt a grafikai jelek érzékletes és rendkívül ötletes tárlatát, ugyanitt le­hetünk szemlélői a Varsói Nemzeti Múzeum Európában egyedülálló plakátmúzeumá- nak — Anyagát a második Nemzetközi Plakátbiennálé javaslata alapján az előző biennálé díjnyerteseinek mű­veiből — a plakátmúzeum­nak otthont adó lengyel gra­fika méltó reprezentánsának: Jan Lenitzának, valamint a japán Kazumasa Nagai és Hiroshi Tanaka plakátjaiból és alkalmazott grafikai alko­tásaiból válogatták Vegyük sorra a nyertese­ket. Jan Lenicza munkássá­gát, — amint azt bemutatott anyagából megállapíthatjuk — elsősorban az alkalmazott grafikai művészetre, vala­mint a filmre összpontosítja. Munkáiból úgy tűnik, hogy alkotói munkásságának ekét szférája kölcsönösen inspi­rálja egymást. Grafikai al­kotásait mindenekelőtt az érett plasztikai forma jellem­zi, amely Lenicza érdekes valóság-felfogásáról tanúsko­dik. Plakátjaiból képzelet­gazdagságot és hallatlan al­kotói szenvedélyt olvasha­tunk ki. A lengyel plakátművész egyike azoknak, akik éve­ken át állhatatosan harcol­tak azért, hogy a plakát is helyet kapjon a vizuális mű­vészetek sorában. Nyugha­tatlan útkeresése és kutató­munkája során nemegyszer előfutárává vált a művészi kifejezés új formáinak: sze­cessziós utánzatai néhány évvel meg is előzték a „mo­dem művészet” jelenlegi di­vatját — írják róla kriti­kusai. A cseresznyevirág országá­ból Kazumasa Nagai és Hi­roshi Tanaga művei keltet­ték fel az első nemzetközi plakátbiennálé zsűrijének fi­gyelmét. Kazumasa Nagai — az „Asahi sör” című alkotá­sával — hirdetési plakátok csoportjában a legrangosabb díjat nyerte el. Alkotóművé­szete főként plakátokra, — könyvborítókra és hirdetési grafikai művekre terjed ki. Kiállított anyagából azt lát­hatjuk, hogy legszívesebben olyan plakátokon dolgozik, amelyek a hirdetéssel, a ze­nével, és a kiállításokkal áll­nak kapcsolatban. Munkái­ban bátran használja fel a foto-anyagokat. Egyik szeme a fotókon, és azok plasztikai hatásán van. Másfelől olyan grafikus művész, aki számá­ra a színek és ritmus képe­zi a grafikai kompozíció lo­gikai szerkezetének alapele­meit. Ragyogóan, mégis na­gyon egyszerűen kapcsolja össze a japán grafikai művé­szet hagyományait a modern kompozíciós megoldásokkal. Kompozícióinak frissessége, színei, valamint zenei té­mákhoz fűződő érzékenysége a sajátszerűen diszkrét ro­mantika varázsát árasztják műveiben. Hiroshi Tanaka „Véradás” című alkotásáért kapott aranyérmet. A művész ér­deklődése a hirdetésgrafiká­ra összpontosul. Feladatait megkapó könnyedséggel; meg­lepően újszerű művészi nyel­ven oldja meg. Gyakran folya­modik a távol-keleti művészet szimbólumainak alkalmazá­sához. A szín, a papír fajtá­ja, illetve a nyomdatechni­ka, kompocíziói egyenértékű összetevőinek szerepét játsz- szák és felfokozzák plakátjai­nak művészi kvalitásait. Ki­tűnő rajzkészsége, és a fel­adatok nagyszerű grafikai megoldása, a szín funkciói­nak ismerete, a készengyár- tott elemek felhasználása, s az elmozdítható kivágások felhasználása arról tanús­kodnak, hogy Hiroshi Tana­ka a művészi kifejezésmó­dok 1 változatos formáit hasz­nálja. Marisenka hatására Wila- now-ban annakidején nagy­szerű európai kultúra hono­sodott meg, amely kisugár­zott egész Lengyelországra. A kései utódok, néhány lé­pésre Szobieski János és Ma­risenka kedvenc tartózkodási helyétől, e plakátkiállítás megrendezésével utait mutat-» nak a modem életben egyre jelentősebb szerepet betöltő plakátművészet felkarolásá­ra. Amikor elhagytuk a ki­állítást nem éreztünk vala­miféle kettősséget. A klasz- szikus művészet, amelyet a palotában láthatunk, kiegé­szül valami újjal, frissel, va­lami korunkra jellemzővel. (B—K) Vége Az életöröm festője Matisse születésének centenáriumán Száz esztendeje, 1869. decem­ber 31-én született — és kere­ken tizenöt éve hunyt el — a modern francia és egyetemes képzőművészet egyik nagy mestere, Henri Matisse festő, grafikus és szobrászművész. Luxe, calme, volupté, vagy­is: fény, nyugalom, gyönyör — ez egyik korai főművének cí­me, s a három szó tömören fe­jezi ki mindazt, amit e nagy­szerű mester az életből össze­fogott. Akárcsak az Életöröm, egy másik korai festményének neve, amelyen tüzesek a színek és szépségesek a formák: a szá­zad elején mutatják az erénye­ket, amelyek még fél évszáza­dig csillognak a születő vászna­kon. A fény, a derű festője volt, lenyűgöző tehetségű köl­tője az életörömnek, akkor, amikor a század a való életben oly kevés alkalmat és pillana­tot teremtett az életöröm fel­fedezéséhez. későbbi Matisse képek változat­lanul elevenszínű, de harmóni- kusabban dallamos, dekoratí­vabban örömteli gyönyörűsége. Képein a színek tiszták és ele­venek, kompozícióiban a for­mák játékosan kacérak és haj­lékonyak. Egész érett életműve meggyőző erővel és szuggesztí- ven hirdeti az élet szépségét. A zseniális festő kitűnő plasz­tikái — önálló életműnek ele­gendő szobrot mintázott „mel­lesleg” —, mesteri grafikái, rajzai — Baudelaire-t, Joyce-t illusztrált egyebek között — ugyanezt a meggyőződést és ugyanezt a meggyőző gondola­tot hordozzák. „Amiről én álmodom, az az egyensúlynak, tisztaságnak, de­rűs nyugalomnak a művészete, amely minden zavaró vagy le­hangoló körülménytől mentes” — írta. De nemcsak álmodott erről: meg is alkotta ezt a mű­vészetet. A legnagyobbak szín­A BALKEZES OPERETT A magyar posta januárban a most kiadott németalföldi festők alkotásait bemutató sorozatot egy 10 forint névértékű blokkal fejezi be. Az új kiadás Pieter P. Rubens (1577—1640) és Antho- nis van Dyck (1599—1641) közös festményét „Mucius Scaevola Porsenna előtt” ábrázolja. A ké­pen az a jelenet elevenedik meg, amikor a jobbját tűzben tartó férfi tekintete magába ros- kasztja Porsennát, az etruszkok királyát. A hősi cselekedetre ak­kor került sor, amikor az et­ruszkok körülfogták Rómát, hogy kiébeztetéssel kényszerít­sék megadásra. 300 római ifjú ekkor megfogadta, hogy életét kockáztatva megöli az ostromlók vezérét. Caius Mucius indult el­sőnek, de tévedésből egy írno­kot szúrt le. Amikor Porsenna elé hurcolták, Mucius a király előtt tűzben elégette jobb kar­ját, hogy bizonyítsa a rómaiak elszántságát, hazaszeretetét. A hősi magatartás békére kénysze­rítette a támadót, míg Róma né­pe az ifjút nagy tisztelettel övezte és nevét Scaevola (bal­A fülbemászó melódiák az operettet a szórakozni vágyó emberiség örök kincsévé tették. Az operettnek hazánkban nagy hagyományai vannak, elég ha Abrahám, Huszka, Jacobi, Kál­mán és Lehár nevét említjük. Korunk érdeklődését a Fővárosi Operett és a Déryné színház — végtelen Csárdáskirálynő elő­adássorozata bizonyítja, örven­detes, hogy a magyar posta ta­vasszal hét értékből álló soro­zattal emlékezik meg a könnyű muzsika egyik fejedelmének, — Lehár Ferencnek 100. születés­napjáról. A világhírű bécsi ope­rett hazája, — Ausztria nyáron szentel hat bélyeget c műfaj nagy mestereinek. Millöcker, Os­car és Johann Strauss, Zeller, Stolz és természetesen Lehár dallamai és hősei kelnek életre a sorozaton. A könnyű zene ba­rátai így rövidesen nemcsak a színpadon, hanem két új bé­lyegkiadáson keresztül albu­maikban is gyönyörködhetnek kedves operetteikben. HÍREK Matisse sem e harmónia je­gyében indult. A huszonkétéves joghallgató akadémikus és ro­mantikus mesterek csapására lépett először, Monet példáján az impresszionizmus, majd a többi századfordulós modern irányzat útmutatásai szerint haladt, hatott rá Cézanne és a kubizmus, s a kubizmus egyik ihletője, az afrikai népművé­szet is. Még azt a mozgalmat, amelynek egyik megalapítója, s érett korszakának fémjelzője lett, azt is „Vadak” néven is­meri a művészettörténet, s e gúnynévből lett szakkifejezés jelzi, hogyan robbant a század­elő művészetébe ez a fajta festészet. A Fauves csoport gátlástalan színgazdagsága, Matisse oldott, konvenciókat felszámoló kolo­rista elevensége, az égő szép­ségű pirosak, örvénylőén tisz­ta kékek, kénesen ádáz sárgák élessége — abból a megdöb­bentő harsanyságból születeti a vonalán. Zs. A. Ezer méter magas televízió­torony tervén dolgozik ez idő szerint Nyikolaj Nyikityin szovjet építész, aki a Moszkva —Osztankino-i televízió köz­pont 530 méter magas adótor­nyát tervezte. A merész magasépület-terve- ző véleménye szerint nincs akadálya annak, hogy az ilyen építmények magasságát, stabi­litásuk figyelembe vétele mel­lett, tovább fokozzuk. Nyikolaj Nyikityin például a tokiói váro­si tanács megbízásából számi­. kezes) jelzővel tartotta feun az utókor számára. tásokat végzett egy 4 km ma­gas torony építésével kapcso­latban. E torony stabilitását az építőművészet modern eszkö­zeivel — például a torony bel­sejében kifeszített acéldrótok­kal — feltétlenül biztosítani le­het, A magasépítészet véges határát Nyikityin véleménye szerint az építkezés kivitelezé­sének jelenlegi műszaki eszkö­zei szabják meg. Manapság egy több kilométer magas torony felépítése kereken 20 esztendőt venne igénybe. Vietnam 12 xu névértékű bé­lyeget adott ki a nemzetközi bí­róság tiszteletére, amely Lord Bertrand Russell kezdeményezé­sére jött létre az amerikaiak háborús bűneinek kivizsgálására. A hősi ország decemberben hat értékű sorozaton az ottani gyü­mölcs különlegességeket mutat­ja be. — Chaban Delmas minisz­terelnök nyitotta meg a Pá­rizsban rendezett bélyegkiállí­tást, amelyet a felszabadulás 25. évfordulója alkalmából rendez­tek a francia gvűitők. — A Szovjetunió blokk és nyolc ér­tékű sorozat kiadásával mutatja be a repülés fejlődését az egy­fedelű masináktól a szunerszó- nikus óriás génekig. — Svédor­szág esztendők óta bemutatja azokat a kiválóságokat, akiket 60 évvel korábban Nobel-dítjal tüntettek ki. A bélvegek — az Idén először — a iutaimazouak a-ckéne mellett utalnak az alko­tásokra, így egy mondat 2>lma Lagerlöf regényből, vagy Mar­coni és Braun arcképe között a drőttalan távíró és morse-je- lek. — Luxemburg jótékonysági sorozata az ország hat várát ábrázolja, Ezer méter magas televíziótorony A tulipános Fanfan Jóllehet, az elmúlt héten a televízió karácsonyi prog­ramjának jutott a főszerep — nem is érdemtelenül — ennek ellenére is szót érde­mel az is. ami megelőzte, s az is, ami követte, s egy­ben zárta is az 52. műsor­hetet. Két francia műről van szó; az egyiket még kará­csony előtt iktatta műsorába a tévé a közönség kívánsá­gára és soha jobbkor nem kerülhetett volna felújításra a Királylány a feleségem, mint éppen most, a film főhősét alakító Gerard Phi­lipe halálának 10. évforduló­ján. Ha élne is, csak 47 éves lenne! A tulipános Fanfan szerepe pedig a legjobb bi­zonyíték, hogy milyen el­pusztíthatatlan életkedv, ki­fogyhatatlan energia és pá­ratlan rátermettség jellemez­te művészetét. És ami a halálával bennünket ért veszteség súlyát növeli, hogy ízig-vérig mpdern mai figurákat teremtett akár a színpadon, akár a film vász­nán. Még kosztümös szere­peiben is, a történelmi múlt» ban zajló kalandjai köze­pette is. Mint a szívünkhöz nőtt Fanfanjában is. Aho­gyan falusi csavargóból pusz­tán önerejével és egy kis szerencsével a király vejévé verekedi fel magát — min­den romantikussága ellené­re is — a mai. a lehetetlent nem ismerő ember gondol­kodásmódját tükrözi. A hét záróakkordjaként műsorra került francia szín­művet. Giraudoux drámáját már csak kevesen ismerhet­ték. Ezért hatot a mű tele­víziós bemutatása a felfe­dezés erejével, s talán örö­mével is. A választékos nyel­vezetű. kissé fennkölt drá­mának a kitűnő magyar szinkron egyenesen javára vált: humánusabbá vált ma­ga a dráma. Három napig karácsony Sőt, még ha a karácsonyi esti műsort is beleszámít­juk, csaknem négy napig tartott a megfeszített mun­ka a televízióban, hogy a képernyő előtt ülők számára kellemes legyen a háromna­pos ünnep. Igaz, a műsorok javarésze készen, szalagra rögzítve, dobozban várt a sorára, de még így is óriási munka hárult a tévére, hogy ezt a monstre-programot zökkenőmentesen valósítsa meg a képernyőn. Sikerült, s csak köszönet jár érte. Továbbá .azért is mert ez az ünnepi műsor a hőség kosarát nyújtotta a nézőnek; válogathatott belőle ki-ki ízlése, esetleg hangulata sze­rint A válogatás azonban nemcsak a mennyiség függ­vénye, sokkal inkább a vál­tozatosságé. Nos. ebből a szempontból sem érheti szó a televízió házatáját! Mind­három nap műsorában ne­mes arányban kapott helyet a komoly- és a könnyűzene, az irodalmi igénypű program és a könnyebb fajsúlyú szó­rakoztató program. Más kér­dés az egyes programok színvonala. Ami a zenét il­leti, színvonal, minőség dol­gában sem panaszkodhatunk. Legfeljebb a Rádió kissé fá­radt, öreguras könnyűzenei bemutatóját engedtük volna el egy frissebb, ötletesebb tánczenei összeállításért. Per­sze kárpótlásul ott volt az olasz televízió könnyűzenei bemutatója és a Tom Jones­show. A komolyzenei prog­ramok közül a Romeo és Júlia Prokofjev balettjének tévéváltozata emelkedetted: valóban odaillett a nézők karácsonyfája alá, ékes aján­déknak. Az ünnepekre szánt hu­morral azonban már több gondunk akadt. Közülük a legfőbb, hogy a nevettetésre szánt műsorok nézése köz­ben nem tudtunk egy iga­zán jót nevetni, de olykor még bazsalyogni se nagyon volt kedvünk. Legalább is nekem nem. Főként Balázs Sándor szerzői estje, a Most nevess, Ibolyka okozott csa­lódást, s ünneprontó bosszú­ságot. Régen láttunk csokor­ba szedve ennyi se füle se farka történetet! Mert ugyan mi nevetnivaló van abban, hogy két fürdővendégnek, akik egy kabinban vetkez­nek, lyukas a zoknija? Ép­kézláb történetnek csupán az utolsót, a Vezércselt fogad­hattuk el. Az alapjában hu­mor nélküli helyzetek meg­mentésére hiábavaló volt minden rendezői és színészi igyekezet. Ami pedig Tabi I.ászló keretes játékát illeti, A sors könyvét, abban is le­hetett volna több. még in­kább érdekesebb írva. Mert a tíz tétel, megannyi pillanat­kép a pesti életből nem aján­dékozott meg semmi várat­lannal. A jól ismert Tabit kabtuk. megbízható színvo­nalon. de müven jó lett volna, ha az éles szemű hu­morista valami meglepő új­jal rukkol ki rajongóinak örömére. A füzérre szedett, pillanatképek témája több­nyire elöregedett és a hasz­nálattól megkopott. Mint például az alaptalanul gya­nakvó, végül póruljárt férj esete, akit éppen az őt ke­zelő orvossal csal meg a feleség. Legalább tíz tételt köny­veljünk el — biztatja mun­kára társát Kazal-arkangyal •—, hogy mutathassunk vala­mit Gábrielnek, a főnöknek; Nos, lehet, hogy Gábriel, ott a mennyben meg volt eléged­ve a segédhivatali angyalok teljesítményével, mi itt a földön valamivel többet vár­tunk. Miként a Fabulától is, Vargha Balázs irodalmi játé­kokra épülő műsorától. A karácsonyra nagykorúsított Fabula elmaradt megszokott természetes frisseségétől. Legemlékezetesebb pillanata­it Pécsi Sándor gesztusbemu- tatója és Harpagon-monológ- ja jelentette. Így hát jól jött a Flinstone-család újabb ka­landja, amikor Béni és Frédi alkotják, a tulkok szépség- versenyének zsűrijét: itt fel­szabadultan nevethettünk. Az ünnepi műsorban egy eredeti tévéfilmre is futot­ta a televízió erejéből és a Világirodalmi Magazin is újabb számmal jelentkezett. Érdekes, egyéni felfogásban Esztergályos Károly készített filmet Gelléri Andor Endre, műveiből. Esztergályos Ká­roly helyesen indult ki ab­ból, hogy Gelléri műveiben egy különös életregény rejte­zik: Novelláról novellára ha­ladva, valami életregényfélét szövögettem — vallja maga ,az író is. Így az egyes no­vellákat az írói eszméié», az írói öntudat fejlődésének raj­zába iktatta hangulatosan, atmoszférateremtő erővel. Kozák Andrásban pedig ide­ális Gelléri Andor Endre megformálóra talált. Kitűnő­en tudta kifejezni az író há­nyatott belső világát és ugyanakkor jellemzően fi­nom líraiságát. A Világiro­dalmi Magazin talán leg­gyengébb számát láthattuk az ünnep harmadik napjá­nak estéjén. Csak a versek tetszettek a válogatásból. Mindent egybevetve: gaz­dag, sokrétű műsor volt a karácsonyi, csak nem akadt benne egyetlen olyan prog­ram, amelyre hónapok múl­tán is úgy emlékezhetnénk — ezt 1969 karácsonván lát­tuk. Talán majd a Szilvesz­ter? V. M. ÉRTESÍTÉS 1969. október 24-én elve­szett „SZOLNOK—BÉKÉS MEGYEI ÉLELMISZER ÉS VEGYI ÁRU NAGYKERES­KEDELMI VÁLLALAT szol­noki fiókja” feliratú 36. szá­mú téglalap alakú cégbélyeg­ző. Ezt a cégbélyegzőt ér­vénytelenítettük. Szolnoki FŰSZERT Fiók < aCT^KEPERNYSJE ELŐTT

Next

/
Thumbnails
Contents