Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-31 / 302. szám

1969. december 31. I SZOLNOK MEGYEI NEPLAfc „Kisújszállás a Kunságban példát mutatott..." Embert próbáló napok krónikájából 0 A Debrecenben megjelenő, s akkor ..országos fórumnak számító Néplap 1945. január &-Í számában riportot közölt a kisújszállási Nemzeti Bi» zottság. újévi gyűléséről. — Szerzője; dr. Tariska István többek között a következőket lrta: „Kisújszállás romokban he­ver. Egész utcasorok égtek le. Egymás mellett meredez- nek a kiégett falak... Az élet azonban annál pezsgőbb. Tizenegy órára nagy népgyű­lést hirdetett a helyi Nemze­ti Bizottság. Már 10 órakor megkezdődik a felvonulás... Feltűnik a sok kerek kun koponya, a sok mandulamet­szésű szem. A szemek be­szélnek. A .zárkózott nagy­kun ridegség mögött remény- teljes várakozás feszültsége csillog. Bíznak, várnak, re­mélnek... És cselekednek... A .városban rend van. Ke­nyérgond nincs... Honnan van ez? A felelet egyszerű. Onnan, hogy Kisújszállás politizált és politizál...” Nem mindennapi elismerés volt ez a háború utáni hetek felfordult világában. Nem' mindennapi, de megérdemelt Az akkori idők főszereplői­nek írásos visszamelékezé- seit lapozva bőven akad bi­zonyíték. 0 A Vörös Hadsereg 1944. október 8-án érte el a vá­rost Két nappal később; ok­tóber XO-én baloldali embe­rekből, kubikosokból, föld­munkásokból, értelmiségiek­ből kilenc tagú ideiglenes városi -tanács alakult A közbiztonság, a közva­gyon megóvására polgárőr­ségét szerveztek. Élélem kel- 11 lett a lakosságnak, a szov­jet katonáknak, a többszáz menekültnek — mezőgazda- sági szakbizottságot alakítot­tak a termés betakarítására, a munka elkezdésére. S az eredmény; „Fegyvernek kö­rül még dörögtek az ágyúk, amikor a kisújszállásiak már­szántottak-vetettek. — Volt olyan parasztember, aki ka­pa után vetette el a búzát aztán kötelet kötött egy sza­kasz boronára és maga húz­ta azt” olvashatjuk a mun­kásmozgalmi visszaemléke­zésekben. Gondoskodtak a közegész­ségügyi feladatok ellátásáról, a lakosság tüzelő szükségle­tének biztosításáról, a romok eltakarításáról. Lefoglalták az elmenekült birtokosok terménykészleteit, s a rászo­rultak között szétosztották. December végén Népújság címmel saját hetilapot jelen­tettek meg, melynek bekö­szöntő számában meleg sza­vakkal köszöntötték a felsza­badító szovjet katonákat, s beszámoltak intézkedéseik­ről. Az ideiglenes városi ta­nács december 27-ig tevé­kenykedett, ekkor átadta he­lyét a megalakuló Nemzeti Bizottságnak. Munkájának értékeléseként álljon még itt egy mondat dr. Kovács Kálmánnak, a kor egyik ak­tív értelmiségi szereplőjének visszaemlékezéseiből; „Nem vártunk felső irányításra, az új állam központi szerveinek létrejöttére, minden felső út­mutatás nélkül haladéktala­nul megkezdtük a demokra­tikus átalakítás végrehajtá­sát”. 0 A kommunista párt helyi szervezete november elején alakult meg. — Tekintélye, népszerűsége hetek alatt óriá­sira nőtt. Földi István, a pártszervezet akkori titkára így ír erről: „Pártszervezetünk abban az időben igen akt(v volt Az iroda mindig tele volt emberekkel, akik arra vár­tak, hogy ügyes-bajos dol­gaikat nekünk elmondhas­sák. A lakosság bízott a kommunistákban, s mi igye­keztünk igazságosan elintéz­ni mindenkinek a kérését. Persze, ennek aztán gyorsan híre ment a városban, s ké­sőbb még többen jöttek hoz­zánk. Nemcsak a nappalok, de az esték is nagyon moz­galmasak voltak”. Az 1945-ös választáson a kommunista párt a szavaza­tok 45 százalékát kapta a városban, s ezzel az aránnyal Salgótarján után országos második helyezést ért ej Kisújszálláson. 0 A Debrecenben összeülő Ideiglenes Nemzetgyűlésre három kisújszállási küldött utazott, a többi kun várost is képviselték. Dr- Pólya László, a három küldött egyike így emlékezik: „Csak meghatottsággal le­het gondolni arra a felelős­ségérzetre, amellyel a kérges kezű munkások és parasztok az ország sorsáról tárgyal­tak a kollégium oratóriumá­nak történelmi padjaiban. A szónokokat hallgatva az em­bernek az az érzése támadt, hogy itt most olyan dolog történik, amilyen talán még sohasem történt ebben az országban a honfoglalás óta”. Bakó Kálmán, a város má­sik küldötte itt Debrecenben ismerkedett meg Hermann Ferenccel, a salgótarjáni bá­nyászok képviselőjével Ké­résére — haza tért ti j? után.— egy vagon lisztet küldött Kisújszállás az éhező bányá­szoknak. 0 Mindez csak néhány epi­zód a város embert próbáló napjainak krónikájából, de a 25 éve íródott riport befe­jező sorai igazának bizonyí­tására talán elegendő: „...A városban rend van és bizalom. Mert mindezt ők maguk teremtették Ered­mény; népgyűlésükön közle­kedési eszköz hiányában, 15 fokos hidegben ott vannak Mezőtúr, Túrkeve, Török- szentmiklós, Karcag küldöt­tei meghallgatni, megtanulni az új idők szavát. Kisújszál­lás a Kunságban példát mu­tatott”. S. L. Klub a mosókonyhába Mi mindenre jó egy üres mosókonyha? Át lehet ala­kítani például klubhelyiség­nek Ügy, ahogy a szolnoki Qá'vány utca 25-ös számú házban lakók tették Azüres alagsori helyiség klubbá ala­kítása a szülők, felnőttek öt­lete volt. Az utcán, a kapu alatt és a lépcsőházban „rajcsúrozó” tizenéves gyer­mekeik-ugyanis gyakran ad­tak okot a lakók közötti vi­tákra, veszekedésekre. Vé­gűiig a lakásszövetkezet év eleji közgyűlésén az a döntés született, hogy a mosókony­hát és a szárítót átadják a gyerekeknek Tatai Istvánnak, a lakás- szövetkezet igazgatójának az irányításával, — aki ugyan gyermektelen, de a klub kez­dettől fogva a szívügye volt — falat bontottak új ajtót vágtak, vakoltak festettek mázoltak takarítottak A szülők és a gyerekek .Az egyik édesanya függönyt varrt, a másik térítőt a har­madik vázát ajándékozott nekik A MÉSZÖV anyagi­lag támogatta, a kezdemé­nyezést. jlárom asztalt har­minc széket íróasztalt, szek­rényt adott a klub berende­zéséhez. Az olajkályhát, a villanybúrát és a sok eredeti ötletet pedig a fiatalok A falat színes absztrakt min­tákkal, magukkészítette ko­vácsoltvas virágtartóval, fa­metszettel, sörösüveggel, beat zenkarok nevével díszí­tették A maguk kedve és ízlése szerint, A klubnak házirendje, felnőttekből és ttatalofcból álló vezetősége van. Mindennap délután 5- tol este 9-ig szórakozhatnak ott a ház gyerekei. Leszögez­ték^ szeszesitalt nem szabad bevinni. A délutánok egyelő­re sakkozással, magnózással, újságolvasással telnek mert a programot még ezután ál­lítják össze. A MÉSZÖV ígéretet tett, amennyiben a tagsá- igényli, előadókat is hívnak díjtala­nul, szórakoztató és isme­retterjesztő előadásokat tart­hatnak, megszervezhetik a közös nyelvtanulást is. Se­gítik a klub könyvtárának gyarapítását. Sőt. ezt már a tagok fűzték hozzá, bizonyos tárgyakból a rászorulókat a jobb tanulók vagy a felsőbb osztályosok, korrepetálják majd. Már megkezdődött a házi sakkbajnokság, utána beat — pop — sport vetél­kedőt, szilveszterre bulit rendeznek Ezek a közeli ter­vek. De a jövőre vonatkozó­an is rengeteg elképzelésük van. Barkáesműhellyel fog­ják bővíteni a klubot. Aztán a cementpadlóra parkettát raknak, bevezetik a gázfű­tést Szóval ez még a kez­det kezdete — mondták Az. ünnepélyes megnyitón a felnőttek együtt örültek a gyerekekkel a közös munka eredményének. A legszorgal­masabb társadalmi munká­sokat vásárlási utalványok­kal meg is jutalmazták. A klub gondolatát, létre­hozását, a lelkes és aktívan dolgozó fiatalokat csak di­csérni lehet. A felnőttek se­gítő példáját pedig, minél több helyen követni kellene. ML M, Rugalmasabb export­értékesítés Az Állatforgalmi és Hús­ipari Tröszt igyekszik rugal­masan alkalmazkodni az ex­portlehetőségekhez, a kül­földi értékesítési viszonyok ugyanis az év végére úgy alakultak, hogy előnyösebb- n“V látszik. In a? l9R9-es át­vételre szerződött vágómarhák egy részét csak az új év első heteiben exportálják. Ezért — a mezőgazdasági nagyüze­mekkel kötött kétoldalú megállapodások értelmében — mintegy húszezer vágó­marhát csak januárban vesz­nek át, sőt, lehet, hogy eb­ből mintegy 5000-nek a fel­vásárlása februárra húzódik át. A gazdaságok, amelyek az eredeti szerződésben rögzí­tett határidőnél tovább tart­ják az állatokat és így töb­bet is költenek gondozásuk­ra, etetésükre stb.. darabon­ként ezer forint költségmeg­térítést kapnak az állatfor- galmí vállalatoktól. A tröszt más módon Is igyekszik ér­dekeltté tenni a nagyüzeme­ket a későbbi értékesítésben, az exportálásra alkalmas ál­latok után további 700 fo­rintos felárat fizetnek majd. Ezek a megállapodások azon­ban nem kötelezőek; ameny- nviben a gazdaságok ragasz­kodnak az idei átadáshoz, úgy a vállalatok teljesítik a szerződésben vállalt kötele­zettségüket A trösztnél kö­zölték. hoav az idei évről áthúzódó tételeket az 1969. évi áron számolják el MIT HOZOTT 1969 ? Beszélgetés a két tsz szövetség titkárával, a termelőszövetkezetek legjobb esztendejéről A számvetések ideje van most. Ilyen év végi össze­adásra kértük meg Bereczki Lajost, a Középtiszavidéki és Jászsági Tsz Szövetség és Suba Istvánt, a Nagykunsági Tsz Szövetség tikárát: véle­ményük szerint mit hozott 1969 a megye termelőszövet­kezeti mozgalmában? A két agrármérnök, szövetkezetpo­litikus örömmel tájékoztat­ták olvasótáborunkat SUBA ISTVÁN: Szokás mondás, minden jó, ha a vé­ge jó. Ügy fordítom meg, a vége már csak jó lehet, ha előtte minden jó volt. Már­pedig a termelőszövetkezeti mozgalmat tekintve az elejét még 1968-ra kell tennünk. Köztudott, hogy a mezőgaz­daságban a gazdasági reform előkészületei korábban kez­dődtek, s ez az. előny érez­Suba István tette jótékony hatását 1969- ben. A magyar szövetkezeti mozgalom eddigi legjobb esz­tendeje volt a mostani. S ha el nem rontunk valamit, öt év múltán sokat büszkélked­hetünk a magyar mezőgaz­dasággal. Erre jogosítanak fel 1969 sikerei. BERECZKI LAJOS: így igaz. Az is, hogy az időjárás is kedvező volt az idén. De elsősorban arról van szó: a gazdasági reform és az új szövetkezeti törvényre épülő alapszabályok ebben az év­ben mér nagy alkotó kedvet biztosítottak. SUBA ISTVÁN: Számok­kal is szeretnénk bizonyíta- ni állításunkat A mi táj te­rületünkön 61 szövetkezet gazdálkodik. A három ne­gyedéves felmérések — töb­bé kevésbé már mutatják az év végét is — nagy öröme: várhatóan egyetlen szövetke­zetünk sem zár mérleg­hiánnyal. Tagszövetkezeteink ebben az évben előállított termelési értéke meghalad­ja a két milliárd forintot S ebben az a nagyon szép, hogy 18—20 százalékkal ma­gasabb a tavalyinál. A mi szövetkezeteink bruttó jöve­delme 20—22 százalékkal nőtt ebben az évben. Ezzel az adattal szívesen dicsekszem, mert azt mutatja, megtanul­tak gazdaságosan termelni. És jövőbe látóan gazdálkod­nak. Erre vall, hogy a szö­vetkezetek fejlesztési alapja ebben az évben 30 százalék­kal nőtt. , | BERECZKI LAJOS: A mi tagszövetkezeteink előzetes zárszámadási adatai is na­gyon szépek. A 62 mezőgaz­dasági és egy halászati’ ter­melőszövetkezetben 20 szá­zalékkal emelkedett a ter­melési érték. A szövetkezetek bruttó jövedelme pedig egy év alatt egynegyedével emel­kedett. A fejlődésre jellemző, hogy a fejlesztési alap 53 százalékkal magasabb, s a szociális és kulturális alapra 32 százalékkal költöttek töb­bet. Dinamikusan fejlődik a megye szövetkezeti moz­galma. MUNKATÁRSUNK: Öröm­mel halljuk a termelés, a jövedelem szép adatait. Már­most mire költik a szövetke­zetek pénzüket? Hogyan alakul a felhalmozás és a fogyasztás aránya? SUBA TSTVAN: Tavaly a mi tagszövetkezeteink jöve­delmük 24,2 százalékát íor; dították felhalmozásra, az idén várhatóan 26,7 százaié-­kot. BERECZKI LAJOS: A mi tagszövetkezeteink , tavaly 21,7 százalékot fordítottak felhalmozásra, az idén pedig 29 százalékot, s ez mér megközelíti az ideális ha­tárt MUNKATÁRSUNK: Meny­nyivel nő a szövetkezeti pa­rasztok jövedelme az idén? SUBA ISTVÁN: A Nagy­kunságban 3 százalékkal. BERECZKI LAJOS: A Jászságban és a Középtisza- vidéken . 4—5 százalékkal MUNKATÁRSUNK: Ez magasabb, mint amit az ál­lami terv irányoz. Milyen szerepe van a jövedelem nö­velésében a regulativ adó­zásnak. SUBA ISTVÁN: Sajnos, a gyenge szövetkezeteket sújt­ja. Avagy azokat, ahol eddig alacsony volt a jövdelem, s most lehetőség lenne emelé­sére, de útját állja a regu­lativ adózás. MUNKATÁRSUNK: Sok szó esik a paraszti jövedel­mekről. Vannak akik azt mondják, meghaladta a tár­sadalom más rétegeinek jö­vedelmét. BERECZKI LAJOS: Ismer­jük a vitát Véleményünk szerint is szépen emelkedik a szövetkezeti parasztok jö­vedelme. De emögött mint látható kiemelkedő hozamok­Bereczki Lajos ról, gazdálkodásról van szó. Táj területünkön búzából 15,9 mázsa volt a termésátlag, két szövetkezetben, a tisza- földvári Leninben és a me- zőhéki Táncsics Tszben 25 mázsa fölötti. A kukorica átlagtermése májusi mor- zsoltban 21 mázsa volt, s 12 termelőszövetkezet már 30 mázsa fölött termelt A mi szövetkezeteink 13 ezer va­gon kenyérgabonát, 90 ezer hízott sertést, 17 ezer vágó­marhát, 300 vagon baromfi­húst, 250 ezer hektoliter te­jet adtak többek között a közellátásnak. Ilyen termelés mögött a szövetség működési körzetében az egy tsz tagra eső egy havi átlagos jövede­lem 1650 forint. S ez az át­lag. Ami azt is jelenti, hogy egy nagy szövetkezet jó jö­vedelme eltakarja öt kisebb s gyengébb szövetkezet át­lagait. Mert ilyen is van. És a vitázók mindig megfeled­keznek valamirőh Arról, hogy milyen munka árán nő ez a jövedelem. Mert igaz, hogy 1969-ben — s én ezt nagyon szépnek tartom — is tizenkét termelőszövetke­zet alkalmazta a kukorica betakarító kombájnt, tizen­négy tsz gépesítette a cukor­répabetakarítást, 11 ezer holdon termeltek hibridkuko­ricát, sokat javult a növény- védelem, a műtrágya fel­használás, de a mezőgazda­ságra még mindig nem a nyolc órás könnyű munka a jellemző. Sőt az is mond va­lamit, hogy az átlagkeresetet 10 órás munkanapokra vetít­jük, s havi 240 órát számo­lunk. MUNKATÁRSUNK: Ügy tudjuk, a jövedelem ésszerű elköltését befolyásolta, hogy a szövetkezetek nem azt kapnak pénzükért, amit sze­retnének,? . . . SUBA ISTVÁN: Sajnos az idén nagyon sok szép fej­lesztési, beruházási terv csak elképzelés maradt. Egész éven át építőanyaghiány volt. Ezentúl még azt is megem­líteném, hogy a termelőszö­vetkezetek építkezéseinek nem akar gazdája lenni. Eb­ben a kényszerhelyzetben állapodott meg a két tsz szö­vetség abban, hogy kiutat keres a szövetkezeti épít­kezések kiszolgáltatott hely­zetéből. Tekintve, hogy terv­ről van szó, tekintsen el a sajtó a nyilvánosságra hoza­talától, de azt kijelenthetem, hogy a jelenlegi állapot tart­hatatlan ég. lépéseket te­szünk. BERECZKI LAJOS: Ebben az évben is bebizonyosodott a már korábban is tudott dolog. A szövetkezetek gép­parkja elavult, Éppen 1970- ben, 71-ben tervezik a szö­vetkezetek a géppark korsze­rűsítését, felújítását. Nagy az érdeklődés a szovjet erőgé­pek iránt. A Szovjetunió se­gíti ki megfelelő gépekkel a magyar mezőgazdaságot, a magyar mezőgépipar sajnos még mindig adós a mai kö­rülményeknek, a mai nagy­üzemeknek megfelelő gépek kínálatával. MUNKATÁRSUNK: Hadd kérdezzük meg mindjárt mi a két szövetség véleménye az egyesülésekről? SUBA ISTVÁN: A mi táj- szövetségünk működési kör­zetében Tiszaszentimrén tör­tént egyesülés. Ezt indokolt­nak is tartjuk, de egyébként az a véleményünk, hogy a szövetkezetek többségének üzemi mérete — nálunk 5200 holdnál magasabb az átlag — megfelel a termelőerők fejlődésének, s ezen már szépen lehet gazdálkodni. Ezért is inkább a termelői összefogásokat, a több szövetkezet közös vál­lalkozását ösztönözzük in­kább. Elég nehezen érő gon­dolat. Ebben az évben ugyan megkezdte működését Kun­hegyesen az ottani három tsz, az abádszalóki Lenin Tsz, a kunhegyesi fogyasztá­si szövetkezet, s a Középti­szai Állami Gazdaság össze­fogásából a kunsági húsfel- dolgjzó vállalkozás. Hasonló gönc ólatokkal foglalkoznak a Karcag, Túrkeve, Mezőtúr környéki szövetkezetek is. Ebben az évben a szövetke­zetek alaptevékenységen kí­vüli jövedelme 30 százalék­kal magasabb. Az a törek­vésünk, elsősorban élelmi- szeripari feldolgozásra ösz­tönözzük a közös gazdaságo­kat. BERECZKI LAJOS: Sze­retném azonban megjegyez­ni, hogy nagyon sok min­den, jogszabályok és a vál­lalatok felépítése is megne­hezíti az ilyen vállalkozások- kibontakozását. Az idén kez­dett munkához a Jásztei ne­vű vállalkozás. A jászapáti szövetkezetek vért izzadtak, mire segítségünkkel kihajtot­ták az engedélyt. S lám, amire az állami tejipar ki tudja hány éven át nem volt képes, ez a kis tsz vállalko­zás már jövőre megvalósítja, hogy csomagolt tejet forgal­maz. MUNKATÁRSUNK: Mi­lyen védelmet nyújt a szö­vetség ilyen esetekben a szö­vetkezeteknek, s mennyire tekintik már magukénak a szövetséget a tsz-ek? SUBA ISTVÁN: A szövet­ség 2? hónapos fennállása bebizonyította életképességét. Minden esetben a szövetke­zetek képviseleti, érdekvé­delmi szervezetei vagyunk, a tsz-ek nagy bizalommal segí­tik munkánkat. BERECZKI LAJOS: Miután a saját munkájukról van szó, a szövetség élete a termelő- szövetkezetek élete. S az, hogy tárgyalóképesebbek a szövetkezeti vezetők, hogy péntek délutánonként össze­jönnek nálunk is, s élénk vi­tákban rajzolódik a szövet­kezeti mozgalom jövője, hogy csak néhány példát említsek, ez mind a szövetség rendel­tetése már. — borzák — i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents