Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-30 / 301. szám

1989. december SO. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP $ Kopnak a cigánytelepek Vigyázat! Rúgás lő Növekszik a balesetek száma a termelőszövetkezetekben Kétszázezerre tehető a Magyarországon élő cigány származású lakosság. Ennek a kétszázezer embernek — a népesség mintegy 3 szá­zalékának — zömé ma még a lakosság átlagos társadal­mi. kulturális, egészségügyi szintjénél jóval rosszabb kö­rülményeik között. telepe­ken éL • Viszonylag nem sokat tu­dunk a múltjukról. s ami ennél is nagyobb baj. leg­többen még mai helyzetüket, jelenüket sem nagyon isme­rik. A társadalomból való kirekesztettségük valószínű­leg több ok együttes hatása. Közrejátszott ebben az elütő bőrszínük, nyelvük, sajátos szokásaik is. A felszabadulás után meg­változott gazdasági és poli­tikai rendszer kihatott a ci­gányság életére is, ez azon­ban korántsem egyértelmű. A fejlődés következtében megváltoztak bizonyos anya­gi bázisok, melyek a mini­mális létfenntartásukat biz­tosították. A cigányság je­lentős része nem látta és nem látja világosan ezt a gazdasági folyamatot, csak azt érzi. hogy apadnak régi kereseti forrásai. (alkalmi munka, teknővájás, lókupec- kedés stb.) és a gazdasági helyzet az állandó munkára, állandó elfoglaltságra szorít­ja őket A cigányok helyzetének összképét a lakás és egész­ségügyi helyzet adatai teszik teljessé. Év végi számvetésazalai olajbányászok­nál Á dunántúli olajbányászat vezető szakemberei az évzá­rás alkalmából számvetést készítettek a zalai olajbányá­szatról. 1937. óta, több mint három évtizede termelnek olajat a megyében. Az első lelőhelyek feltárása szeren­csétlen időszakra esett; r háború alatt valósággal ki­rabolták a délzalai olajme­zőket. míg a kincset érő földgázt a levegőbe eresz­tették. A rablógazdálkodás­sal alaposan megcsappant a mezők élettartama. A két évtizede termelő nagylen­gyel! olajmezőkön is csök­ken a termelés a természe­tes hozamapadás következ­tében. Aggodalomra azonban nincsen ok. a zalai olaj me­zők még évtizedekig olajat és földgázt szolgáltatnak. Az irányító szakemberek ugya­nis olyan másodlagos terme­lési módszereket dolgoztak ki. amelyek évtizedekkel növelik az olajmezők élet­tartamát és sok millió tonna kőolajat adnak a népgazda­ságnak. Az egyik ilyen má­sodlagos termelési módszer, amit a délzalai olajmezőkön már gyakorlatban is alkal­maznak, a széndioxidos ré­tegenergia növelés. Csupán Dél-Zalában mintegy három millió tonna olajra számí­tanak e módszer alkalma­zása révén. Napirendre került s zalai olajmezők' megújítása is, mélyszinti, kutatással. Az utóbbi réhány évben végzett nagymélységű fúrások tulaj­donképpen adatokat szolgál­tattak a mélyszinti kutatás technológiájának kidolgozá­sához. A szénh'drogénkuta- tók korszerű, kitűnően mű­szerezett kutató és feltáró berendezéseket kapnak, s rövidesen megkezdik a nagy mélységben lévő szerkezetek tervszerű feltárását, a mély­szinti olajkutatást. Szolnok megye területén 52 telepet tartanaik nyilván, ebből 47 belterületen. 5 kül­területen helyezkedik el. A telepeken 2112 épületben kétezemyolcszázhárom csa­lád, tizenkétezerhétszáz sze­mély él. (Ezek 1964-es fel­mérési adatok.) A telepek építményei közül igen kevés az. amely a „ház” fogalmába tartozhat Vertfalú építmé­nyeik, kis alapterülettel, pad­lás nélkül. Rendkívüli jóin­dulat kell ahhoz, hogy ezen épületeket lakóháznak ne­vezzük. a telepek nagyré­szén nincs kút. villany, jár­da és állandó WC sem. Ilyen körülmények között érthető hogy közegészségügyi szem­pontból is sok a kívánnivaló. A forradalmi munkás-pa­raszt kormány határozatban intézkedett a szociális kö­vetelményeknek meg nem felelő telepek felszámolásá­ról. A telepek Szolnok me­gyében majdnem teljes egé­szében cigány lakosság által lakottak. Ennek első lépése­ként került sor 1964-ben a telepek részletes felmérésé­re. majd 1965. évtől kezdő­dően a fokozatos felszámo­lásukra. amelynek lényege az, hogy megfelelő munka- viszony (egy éves) igazolá­sával és a bekerülési költ­ség 10 százalékával a taka­rékpénztár kedvezményes feltételek mellett hitelt nyújt új lakóház építéséhez, vagy megfelelő lakóépület vásárlásához. A Borsod megyei Cserép­falu község lakói mintegy három évszázada ismertek fafaragásaikról, a bükki köz­ségben a családok hajdan kasza- és kapanyeleket ké­szítettek és szállítottak az Alföldre. Az egykori faragóművé­szek tudását most a Mező­kövesd és Vidéke Általános Szövetkezet hasznosítja. Kis műhelyt hozott létre, ahol a Rostig Dániel két Adós­hoz ragaszkodott isteniga- záhól. A szakállhoz meg a kalapjához. A szakállát még csak el-elhagyogatta vala­hogy, főleg, miután a brigád határozatot hozott, mely sze­rint a harmadnapos szakáll tulajdonosa esetenként és fellebbezhetetlenül öt forin­tot fizet, de a kalapjától semmiképp sem akart meg­válni. Pedig csudára megvi­selt volt már ez « kalav, olyan régi, hogy a rossz nyelvek azt mondták: akkor is fején volt már, amikor született ..........Számold meg ra jta a zsírréteget, miként a fa gyűrűit, s megtudod, hogy hány éves is Rostás” — vic­celődtek a brigádtagok. Hát ami azt illeti, csúnya egy kalap volt. Pecsétes, rojtos, dimbes-dombos. mint a Dunántúl, elöl kajla, hátul csáré — még tán a madár- ijesztő is sértésnek venné, ha ilyet nyomnának a fejé­be. De Rostás büszkén és ragaszkodással viselte télen és nyárön, fagyban és eső­ben, vasárnap és hétköznap, utcán és munkahelyen. Nem vált meg tőle, lefekvéskor is tán csak végső szükségből. — Te Dani, — csóválta fe­jét a brigádvezető — ösz- szeadjuk neked a pénzt, vagy elvesszük az árát a sörre szaporított szakállpén- zekből — csak vegyél már eau új kalapot! De Rostás hű maradt a kalapjához. Ha eldugták elő­le megkereste; az állvá­nyon .,véletlenül" lelökték a fejéről, mintha a szél volna a tettes — utána futott. Be- lehi'rmantották. a m^szes- nödd-be — másnap ismét ott díszelgett a fején, fehér- Mszko*ra kef*lve. Ea—zóval: sztíthatatlan volt a kalap. Történt aztán, hogy a bri- néd. az egyik vasárnap lá­togatóba indult a. termelő­A felszámolás eddigi ered­ménye a következő: ti € Íj* Sí 1965 50 49 — 49 1966 59 27 17 44 1967 52 46 6 52 1968 45 37 8 45 1969 84 44 40 84 össz. 289 203 71 274 Az akció segítségével tel­jesen megszűnt a jászárok­szállási, jászjákóhalmi pusz­tamonostori és tiszajer.ői te­lep. Az akcióban résztvevők a beilleszkedésben lévők kö­zül kerülnek ki. Az első éveikben még prob­lémát jelentett a keretszá­mok kimerítése, de 1968— 69-ben már a leadott keret­számokon túl külön igény is felmerült, aminek csak egy részét leheteftt kielégíteni. A felszámolás a megye te­rületén nem mindenhol egy­formán mutat kedvező ké­pet. Azokon a helyeken, ahol nem foglalkoznak vele megfelelően. gyakorlatilag semmiféle előrelépés nincs. Egyszerűen elképzelhetet­len, hogy tétlenül addig vár­junk, míg a cigányság ön­ként belátja, hogy életfor­mája elmaradottsága és igénytelensége nem illeszt­hető össze társadalmunk célkitűzéseivel. Ezt a beil­leszkedési folyamatot kívül­ről kell meggyorsítanunk. B. J. bükki népviselet egykori formakincsének felhasználá­sával ajándék és dísztárgya­kat, készítenek. Kézzel faragott díszdobo­zok mellett gyertyánfából faragott likőrös- és boros­készletek kulacsok kerülnek ki az ügyes faragók keze alól. A tárgyakat a matyó­földi községekben és a szomszédos megyékben áru­sítják szövetkezetbe, amelynek af­féle patrónusa volt. A meg­beszélés értelmében reggel az állomáson találkoztak, jött is ki-ki időre. Megérke­zett Rostás Dániel is, ter­mészetesen az elmaradhatat­lan kalappal a fején. Elől a karimája ráfityegett az or­rára, ahogy lépkedett, zsíros oldala fénylett. A kajla ka­lap alól vidáman pislogott elő a két szembogár. Jóked­vű volt Dániel, mint mindig, ha falut láthatott, amelytől huszonegy néhány éve elsza­kadt. Felderült egyébként ko­mor arca, örömében bírság nélkül is megborotválkozott, mindannyiszor izgalommal készült az útra. Ilyenkor meg­vendégelte az egész brigádot a restiben egy-egy féldecivel hadd örüljön mindenki úgy, miként ö... Talán most is ezt teszi, ha nem történik olyas­mi, ami mellbe vágja. — pániéi! — szólt szigo­rúan a brigádvezető, miköz­ben nagy fehér papírzacskót húzott elő a háta mögül. — Fogd ezt a csomagot, a tiéd! — Az enyim? —- meresz­tette a szemét Dániel. Ősz­ién minek ez? — Kalap. Űj kalav. Hoz­zad, és ha leszállunk a fa­luban a vonatról, ezt akarom a fejeden látni. Punktum! Vita nincs! Dániel fogta a csomagot, egyik kezéből a másikba vet­te, dobálta, mintha forró pa­rázs --'na, kínosan teker­gette a nyakát. Dehát. ha A jászberényi járási-városi NEB több termelőszövetkezet balesetvédelmi helyzetét vizs­gálta. Megállapította, hogy a balesetek, és azok következ­tében kiesett munkanapok száma növekedő tendenciát mutat A vizsgálat bebizonyította, hogy a balesetek számának csökkenését nagymértékben elő lehet segíteni, mert a munkavédelmi és balesetel­hárítási tevékenység egyálta­lán nincs olyan színvonalon, amilyenen lennie kellene. — Nem lehet tehát helyt adni az olyan nézeteknek, amely a balesetek növekedését a technika fejlődésével és az agrotechnika korszerűsödésé­vel hozza összefüggésbe, bár kétségtelen, ez is egyik, de korántsem alapvető oka a problémának. A NEB vizsgálata szerint jelentősen emelkedett a bal­esetek miatt kiesett munka­napok száma az olyan mun­kahelyeken, ahol a baleset- veszély viszonylag kisebb. — Példaként említi, hogy 1967- héz viszonyítva 1968-ban a balesetek következtében le A Magyar Közlöny 98-as száma közli a munkaügyi miniszter rendeletét, amely a munkaviszony elismerése szempontjából 1970. január 1-től kiterjeszti a sorkato­nai szolgálatot teljesítők jo­gait. Eddig csak azoknak a sor­katonai szolgálatban töltött idejét számították be a munkaviszonyba, akik bevo­nuláskor munkaviszonyban álltak. Az új rendelet értel­mében mindazoknak a sor­katonai szolgálati idejét is egyszer a brigád tgy ihatáro­zott! Apelláta nincs! Inkább maradt volna otthon, vagy kiment volna a hegyek közé, akkor legalább senki nem bántaná sem őt, sem a ka­lapját... Dehát visszaút nincs, a határozat ellen nem sze­gülhet, pedig a kalapját nem hagyja, arra esküszik! Ügy érezte, tűz van az ülésen. izgett-mozgott, se­hogysem találta a helyét. Felállt, sétált élőre, hátra, megint leült, bánatosan ki­nézett a vonat ablakán. Tör­te a fejét. S miközben a többiek kártyázással foglala­toskodtak, matatni kezdett a a csomagtartóban, ahová a két kalapot tette — az újat a papírzacskóba, a. régit tisztes távolba tőle. Körbe­nézett, nem látja-e valaki, majd amikor meggyőződött róla. hogy senki sem figyel rá, hirtelen mozdulattal ki­cserélte a két kalapot: az ócskát a zacskóba tette, az újat meg lebillentette a sa­rokba. Így aztán, gondolta, mindenki láthatja, hogy ott viszi az új kalapot a zacs­kóban, a régit meg... Visszatért a jókedve, már tréfálkozott is. Beszállt a partiba. Hozzászegődött a szerencse, egymás után fog­ta el a piros heteseket, be­zsebelte a pénzt, ugratta tár­sait. hogij kétszeresen meg­veszi rajtuk a kalap árát. Hanem, amikor ezt mondta, kissé megdobbant a szíve. Hiszen a neheze még, hátra nem dolgozott napok száma a mezőgazdasági munkagép kezelőknél 445, a kézi mun­kaeszközökkel dolgozóknál 113, a fogatosoknál 166 és az állatgondozóknál 13o száza­lékkal növekedett. Sajnos ilyen a helyzet 1969-ben is. A megvizsgált nyolc tsz- ben a fogatosoknál az 1967. évi 820-szal szemben 1968- ban 1364 munkanap esett ki baleset következtében. Nem tartotta kielégítőnek a NEB vizsgálata a munkavédelmi és balesetelhárítási oktatást sem, valamint az új óvó­rendszabály ismertetésénél és alkalmazásánál is bizonyta­lanság tapasztalható. A népi ellenőrök találkoz­tak igen jó eredményekkel is. A jászapáti Velemi End­re Tsz-ben a rendelettől el­térően többször, — havonta megtartják a biztonsági szem­léket. (Sajnos, a rendelet sze­rint ez csak félévenként kö­telező.) Ugyanitt és a jász- fényszarui Béke Tsz-ben is bevezették az alkoholszondá­val történő alkohol ellenőr­zést nemcsak munka kezdés­kor, hanem munka közben is. elismerik, akik bevonulásuk­kor nem álltak munkavi­szonyban, vagy munkaviszo­nyuk a sorkatonai szolgálat ideje alatt megszűnt, feltéve hogy 1970. január 1-én vagy azt követően teljesítenek sorkatonai szolgálatot. A sorkatonai szolgálatban töltött időre a fegyveres erők illetékes szervei igazo­lást adnak, amit a leszerelés utáni munkábalépéskor a dolgozó munkakönyvébe be­jegyeznek. volt. Kiagyalt tervét jónak tartotta ugyan, de... Abba­hagyta hát a kártyázást, ki­ment néhány percre a folyo­sóra, hogy meghányja-vesse, nem csúszik-e valami hiba számításába. — Aztán meg­nyugodott. Ugyan mi baj lenne? Közeledvén a falusi állo­máshoz, ő kászálódott leg­végül. Csak akkor állt fel, amikor a többiek már a fo­lyosóról fordultak vissza: JVa. mi van Dániel, hát Pes­tig akarsz utazni?” Dániel nyújtózott, hogy ilyenformán minél természetesebb moz­dulattal emelhesse le a zacs­kót, amelyben ott lapult a szívéhez nőtt kalap. Hirte­len lekapta, a másikra odtyse, hederített, hadd egye a fene a sarokban. Szorította a csomagot féltő szeretettel, és izgult, hogy induljon már ez a nyavalyás vonat!... Végre, végre nagy szusszanással ki­gördült az állomásról. Dániel felsóhajtott, majd a többiek után sietett. Mielőtt kiértek volna a makadám útra, rá- rivallt a brigádvezető: — Dániel, fel a kalapot! — Az újat?... — Azt hát! No tedd csak, még megfúj a szél... Dániel belekotort a zacs­kóba, szája körül huncut mosoly gyűrűzött. Aztán hir­telen leolvadt arcáról a mo­soly. Kikapta a kezét a zacs­kóból. mintha parázsba nyúlt volna. Tekintete riadt volt. — A kalapom! Állt, a vonat után me­redt. hátha utóiért még... Megcsalták. Kicserélték a kalapokat! Hogy az a --! De nem. szólt. Ment szótlanul, fejében az új kalap, amely húzta, mint valami idomta- lan rézmozsár. Kókadt a feje előre, hátra. Ment és alig hallhatóan motyogta: — A kalapom... a régi kalapom... Csata László Ülést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hétfőn ülést tartott. Az Elnöki Tanács törvény- erejű rendeletet fogadott el a Magyar Tudományos Aka­démiáról, Ebben a jelenlegi követelményeknek megfele­lően határozta meg a tudo­mányos életben betöltött szerepét és tudományműve­lési feladatait. A törvényere­jű rendelet új módon sza­bályozza az akadémia tudo­mányos testületi, illetőleg szakigazgatási tevékenységét. Az akadémia, mint a Ma­gyar Népköztársaság legfel­sőbb tudományos testületé, vezető szerepet tölt be a tu­dományos élet országos irá­nyításában. Ennek ■ keretéber) — egyebek között — tu io- mányfejlődési és fejlesztési programokat dolgoz ki; sok­oldalú segítséget nyújt a tu­dományos élet állami szer­veinek; gondoskodik a tudo­mányos munkát végző sze­mélyek fejlődéséről, a tu­dományos utánpótlásáról; a kutatások feltételeinek bőví­téséről, a magyar tudomány nemzetközi kapcsolatainak ápolásáról és fejlesztéséről. Az Elnöki Tanács megtár­gyalta és elfogadta a kis­iparosok kölcsönös nyugdíj- biztosítására vonatkozó ko­rábbi rendelkezéseknek a magánkereskedőkre való ki- terjesztését. (MTI) Időjárási frontok és az emberi szervezet 1969 időjárása gyakran ne­hezítette meg életünket a frontátvonulásokkal. Ezek­nek a jelenségeknek a lé­nyegét és szervezetünkre gyakorolt hatását dr. Zách Alfréd kandidátus, a Köz­ponti Meteorológiai Intézet igazgatóhelyettese a követ­kezőkben foglalta össze: Időjárási front az az éles határvonal, amelynek men­tén két különböző légtömeg ütközik össze. Ha ezen a vo­nalon át az egyik oldalról melegebb levegő indul táma­dásba. mint amilyen a túlsó oldalon helyezkedett el — ez nálunk ősszel és télen szo­kott bekövetkezni — akkor a „vendég” kisebb fajsúlya miatt felsiklik a hidegebb légtömeg fölé. Ezért ezt a frontot felsikláisá frontnak is nevezik. A hideg front másik neve viszont betörési front, mert ilyenkor az ér­kező hidegebb- levegő ma­gasba emeli a melegebb „há­zigazdát” és alá ja tör be. Ennek a jelenségnek hazánk­ban inkább tavasszal, de fő­leg nyáron lehetünk tanúi. A két front hatása az em­beri szervezetre nem telje­sen egyforma. Az eddigi ta­pasztalatok szerint a felsik­lási front szinte minden be­tegség lefolyására hatással van. Általában még az egész­séges ember idegrendszerét is befolyásolja. a tüne ok már a front átvonulása előtt 1—2 órával mutatkoznak. Ingerlékenyekké válunk, erősebben reagáluk a zajra és a fényre, gyengül a fi­gyelmünk és teljesítőképes­ségünk, hamarabb fáradunk, álmatlanság és nyomott lel­kiállapot vesz erőt rajtunk. Szívműködésünk meggyorsul a vérnyomás emelkedik a fehér vérsejtek megszapo­rodnak és az anyagcsere fo­kozódik. Ezzel szentben a betörési front csökkenti az ingerlé­kenységet, lassítja a reflexe­ket Ilyenkor mély az ál­munk, megritkul a pulzu­sunk és csökken a vérnyo­másunk. Könnyebben ájul­nak el, akik erre hajlamo­sak. csökken á fehér vérsej- tek száma és lassabban süly- lyednek a vörös verse jtek. Ezekkel a kérdésekkel egyébként — mint ismeretes — egy fiatal tudomány, az orvosmeteorológia foglal­kozik A meteorológusok, or­vosok. biológusok és pszicho­lógusok közös erőfeszítéssel igyekeznek az eddiginél pon­tosabban megismerni az idő­járási frontok természetét és azokat a reagálásokat, ame­lyekkel szervezetünk a from tok érkezését és átvonulását fogadja ép, kíséri. Újra életrekelt a cserépfalusi faragóművészet 4 A sorkatonai szolgálatot mindenkinél beszámítják a munkaviszonyba 0 IMP *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents