Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
it SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. december 25. Karácsonyi krónika... MEGRENDELÉS Különös levelet kapott a napokban az ügyeletes brack- nelli Télapó a kis Robert Shormantól: „Hozzál nekem, kérlek, Télapó, egy kis emelődarut, egy hold-rakétát és egy játékautót, nagyanyónak pedig ikreket.” Télapó azóta is azon gondolkodik, hógyan lehetne teljesíteni ezt a furcsa kívánságot. KARÁCSONYI KIRÁNDULÁS Monsieur Petit, a francia- országi Tarbes városka polgára, eredeti karácsonyi kirándulásra indult az idén; Ügy döntött, hogy teveháton járja be rokonait. A tevét, amíg a csomagokért visszatért a házba, a kijárathoz kötötte. Mire kivitte a holmikat, a teve mellett két büntetési jegyzőkönyvet talált Egyiket tilos helyen való parkolásért, a másikat pedig „hatósági személlyel szemben elkövetett sértésért.” HÁLÁTLANSÁG A texasi fegyházból karácsony előtt kereket oldott egy Tom Smith nevű elítélt, aki a jelek szerint nem volt híján a jó modornak. Cellájában ugyanis a következő levelet találták: .ÍTisztelt igazgató úr! Bi- y.onyára meglepi önt, hogy köszönés nélkül távoztam, hiszen tudtommal tizenöt év alatt — amióta szíves vendégszeretet élvezem — a legkisebb panaszra sem adtam okot. Most viszont meimem kellett, mert ha tovább maradok, a kedves lánya felőr- li idegeimet” Az igazgató lánya hálátlan irátemek nevezte Smith urat hiszen ő az utóbbi időben igazán csak örömet szerzett neki, és ezt többek között öt gyerekkel tudja bizonyítani. A rendőrség még nem döntött: Tom Smithet szökésért, avagy családi tűzhely elhagyásáért körözik-e. ROKONI VITA Emilio Mole páduaí kertészt a rokonok felkeresték a kórházban, hogy átadják neki az ünnepi ajándékokat és jókívánságaikat. A figyelmes rokonok rövid időn beiül vitába keveredtek a betegágy körül. A vita egyre hevesebbé vált, majd parázs verekedéssé fajult. Természetesen a beteg Emiliót sem hagyta hidegen a kirobbant családi háborúság: maga is részt vett az eseményekben. A rokoni vita eredménye az lett, hogy a család hat tagja — mint páciens — a kórházban tölti a karácsonyi ünnepeket. PRÓBÁLJON SZERENCSÉT! Az egyik San Francisco-i biztosító társaság a napokban az alábbi reklám szövegét tette közzé: „Csak nálunk kössön élet- biztosítást! — Érdemes! Az egyik állampolgár hétfőn biztosította magát nálunk. Kedden elgázolta egy gépkocsi, minek következtében elveszítette egyik karját. Szerdán 50 000 dollárt fizettünk neki. Miért nem próbálja meg ön is a szerencsét? ÁLLATVÉDELEM A londoni állatkertben január elsejétől nem szabad kekszet adni az elefántoknak, s a majmok sem kaphatnak mogyorót a látogatóktól. Az igazgatóság szigorúan megtiltotta az állatok etetését. Néhány héttel ezelőtt — ugyanis elpusztult Dixie, a népszerű elefánt, mert túlságosan mohon nyúlt az édességek után. Az igazgatóság közlése szerint csupán az elefántok 14 kabátot, 12 re- tikült, 10 mini-fényképezőgépet, 8 pár kesztyűt és 6 vasúti retúrjegyet ragadtak el a látogatóktól. (b t)-«<»cooocx>ooococc<xx<xxdoocooooc)ooooocxxxxxxxxx)coooooooococooooogococ<x<^ Szép szavak hóesése Paul Eluard: Erdei vad vagyok Erről beszélek, ezt kiáltom dalolom Nevetés csörgedez a halott hó alatt Hajnal és nevetés öröm, hogy élhetünk Gyümölcs tükrében arcát nézi a virág Holt hó alatt alusznak hajnalig Barátaim és nyugtalan szívük A földet zendülésre bújtogatja Egy napon felteszi koronáját a nyár És száz nap csörgedez a halott hó alatt És száz simogatást takar a hólepel Én nem halok meg időmből kilépnek Rövid időmből mit a földön éltem én Vérem zuhatag-lüktetései , CESAR VALLEJO:* Nagyság és nyomorúság Kinek nincs ünneplő öltönye? , Ki az, alá nem reggelizik s nem utazik a villamoson, Árva zsebekkel s cigarettájával, mely elkerülhetetlen, mint a pont? Én, akivel csak születésem történt —, senki más. Én, akivel csak születésem történt —, semmi több. Ki nem ír levelet az ünnepekre? Ki az, aki a fontos, halálosan fontos dolgokról Nem kiabál, aki szabványosan haldoklik, & csak annyiban sír, amennyiben? Én, aki magányra születtem —, semmi többre. Én, aki magányra születtem —, senki más. Ki az, akit Carlosónak soha senki se hív? Ki az, aki még egy kismacskát se simogatott meg életében? Eh, én vagyok, az, aki magányra születtem —% semmi többre. Eh, én vagyok az, aki magányra születtem —w senki más. * Perui költő, (1892—1938) Agostinho Neto:* r Almaim terhe alatt Itt élek, helyesebben — létezem a. világ hallgatag külvárosában, ( ahol nincs élet, nincs fény. Sötét utcákon barangolok álmaim terhe alatt, az óhajjal, hogy ember lehessek, bolyongok, rabságba botlom. Rabok negyedei, Nyomor vidéke, Komor, félelmetes. Itt szétolvad az akarat, egybevegyülnek emberek és tárgyak. Az utca lámpák nélkül ismeretlen. Tapogatózva lépkedem a félelem titkain át kísértetekkel karonfogva, * Angolai költő (Válogatta és fordította: Kassai Ferenc) — A filmekről és a közönségről szeretnék beszélgetni. — Ez manapság nemköny- nyű téma. — Köztudomású, hogy évről évre csökken a mozilátogatók száma. Egy filmforgalmazási szaklapban olvastam, hogy előreláthatóan az idén mintegy tízmillióval kevesebb néző lesz a mozikban, mint 1968-ban. Véleménye szerint hogyan lehetne visszahódítani a közönséget? — Sajnos, erre nincs semmiféle recept. Ha valaki biztos választ tudna adni, nagyon megbecsült személy lenne az illető. Idehaza és külföldön is. — Szűkítsük le ezt a kérdést Mit tesz ön. hogyan igyekszik visszahódítani a hűtlen mozinézők millióit? — Szándékom szerint igyekszem közel hozni művészi elképzeléseimet és a közönség érdeklődését. Persze nem azon az áron, hogy föladjam művészi igényeimet. — Milyennek tartja a magyar közönséget? — Őszinte leszek. A mozilátogató közönség többségének ízlése sajnos elavult. Nagyon nehezen fogadja be a gondolatokat ébresztő alkotásokéi. — Ez bizonyára igaz. de hadd emlékeztessem egy gyakori mondásra: a közönséget nem lehet leváltani. Mit lehet csinálni? Ki kell elégíteni az igényeket. És hol az a határ, ameddig el lehet menni? — Ez a mezsgye nagyon nehezen található meg. Csak azt tudom mondani, hogy a filmnek hatnia kell ti közönségre, emelni a művészi igényét, gondolkodásra nevelni az embereket. Az igényes vállalkozás mindig többet mond és áttételesebb is a mondanivalója. Azzal persze számolni kell, hogy az ilyen alkotások nem mindig jutnak el a nézők nagy tömegéhez. De hadd tegyem hozzá azt is, hogy a közönségről sem szabad lemondani. — Az a tapasztalatom,1 hogy nem foglalkozunk módszeresen a közönség nevelésével. Az iskolában még gyermekcipőben jár a film- esztétika oktatása, kevés a filmklub, még kevesebb a kamarajellegű művészmozi, nem Beszélve arról, hogy alig van olyan ifjúsági filmünk, amelyik segítene fölnevelni egy filmhez értő, az igényes alkotásokat befogadó új közönséget. Mi a véleménye a filmforgalmazásról? Nem gondolja, hogy rövid ideigél nálunk egy film? ' — Öt évig, aztán raktárba kerül. Legfeljebb a tv veszi elő egy-egy sorozat keretében. Lehet, hogy a mozikban is érdemes lenne bemutatni az elmúlt esztendők néhány sikeres alkotását. — A filmforgalmazásról is szeretnék hallani véleményt. — Tapasztalataim szerint a jó filmek mellett a világ film- és tévé-terméséből elég sok selejteC forgalmaznak nálunk. — Ezt úgy kell érteni, hogy ezek a filmek nemhogy fejlesszék, inkább lejjebb szállítják a közönség igényét? ‘ — Őgy kell érteni, hogy ezek a filmek vágyon rossz konkurrenciát jelentenek nekünk. — Ha már a konkurenciáról van szó, megkérdezem: mi a véleménye a tévéről? — Lesújtó a véleményem. Minden nagyszerűsége mellett a kultúrára mért legintenzívebb csapásnak tartom. — Azt hiszem, ez a tömör válasz bővebb magyarázatra szorul. — Nem akarom én túl bőven magyarázni. Arról van szó. a hírközlés és a bö ismeretanyag mellett a televízió a gondolkodás restségét idézi elő az emberekben. A kényelemhez, a papucshoz szinte esténként szállítja a „hidegtálat”. Csökkenti az emberek egyéni kezdeménye, zését, az aktív tévé-nézők keveset olvasnak. irodalmi érdeklődésük leszűkül... Soroljam tovább? — Nem, ez éppen elég. De hadd kacérkodjam egy kérdéssíel: van tévéje? — Van. de én nagyon szigorúan szelektálok a műsorban. — Az előbb a külföldi filmekről beszéltünk. Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy tapasztalataim szerint a kritika gyakran megbo- csátóan fogadja a gyenge külföldi filmeket, míg a hazai terméshez túlontúl szigorú. Osztjä-e ezt a véleményt? — Nem az a baj, hogy a magyar filmekhez túl szigorú a kritika, szerintem inkább ott a hiba, hogy a kritikában gyakori a sablon, nem elég egyéniek a vé- letnények, s a kritikusok nem törekednek az alkotói szándék lényegének megismerésére. — Gyakran hallani és olvasni a megkülönböztetett definíciót: művészfilm, közönségfilm. Mi a véleménye erről? — Nem lehet így szétválasztani a filmeket. Többek között azért sem, mert gyakran előfordul, hogy egy- egy kommersz filmnek nincs közönségsikere. — Véleménye szerint milyen adósságai vannak még a magyar filmgyártásnak? Milyen nagy témák várnak megfilmesítésre? — Erről még nem vetettem számot. — Szeretném, ha válaszolna; milyen témák jöhetnek számításba? — Talán Móricz Erdélyi trilógiája. Gárdonyi Láthatatlan embere, vagy Móra Aranykoporsója. — A három közül melyiket rendezné szívesen? — Egyiket sem. Mint irodalmi műveket, nagyon szeretem mind a hármat, de én elsősorban mai témákban gondolkozom. Olyan forgató- könyvekkel és filmekkel foglalkozom, amelyek a mai timber számára mondanak valami fontosat a világról. — A közönség szereti a vidám, szórakoztató filmeket Véleményem szerint ebben a műfajban is lehet igényeset, művészit alkotni. Ezért kérdezem: szentségi»- résnék tartaná, ha vígjátékot rendezne? — Nem tartom éppen szentségtörésnek, de a vígjátékot, a komédiát csak mint néző szeretem. Meggyőződésem, hogy a nevettetés eszköze napjainkban a groteszk. Ez a műfaj sokirányú, ősz- szetettebb, mint a vígjáték, nagyobb gondolati izgalmat, és természetesen nagyobb figyelmet, több értelmet kíván a nézőktől. A filmművészet megújulása természetesen különböző technikával is együtt jár. De a technika nem minden. Én bízom a nevettetés, az elgondolkodtatás modern eszközében, a groteszkben. A mai kor sokkal, de sokkal bonyolultabb, mint hogy ábrázolni lehetne egyszerű drámával, vagy víniátékkal. Összetettebb kifejezési formára van szükség. Hiszek ebben az alkotó módszerben, azért is vállalkoztam Örkény István nagy sikerű művének a Tóthéknak megfilmesítésére, mert ebben a lé- lekőrlő történetben jól ötvöződik a dráma és a komédia. — Köszönöm a beszélgetést. Márkusz László Összetett kifejezési formára van szükség Interjú Fábri Zoltánnal DÁVID JÓZSEF: Kutyaette karácsony Akkoriban, 1932-ben — mifélénk — mintha az isten is szegényebb lett volna. Még egy vékonyka hópalástot sem dobott a földre. A sármeg- fcgyott ugyan, s reggelenként dér csipkézte a lombtalan fák ágbogait, de szürkés-fekete volt minden, vigasztalan idő, amely inkább hasonlított halottak napjára, mint a karácsony közeledtére. Akkor még csak tíz karácsonyt láttam. Ez lett volna a tizenegyedik. — De amelyikre emlékeztem, az mind havas volt, olyan igazi, ahogy azt a felnőttek elbeszéléseiből is hallottam. Azért a kántálásra készültem, Az advent estéin a tűzhely ajtaján és lapján kiáradó meleg és fény felé fújtuk a karácsonyi énekeket aranyszívű nagyanyámmal, kishúgaimmal. „Pásztorok, pásztorok keljünk fel...” Ezen a karácsonyon tulajdonképpen én lettem volna a megváltó, — amire persze már csak később felnőtt fejjel döbbentem rá — « kisjézuska, aki ember képében összeszedi azt a szeretetett amit az isten a földre szórt. Arra nem is gondoltam, hogy mi szegény kis félárvák miért maradtunk ki a nagy ajándékozásból, de azt sejtettem, hogy ünnepi omlós kalács gyönyörűségében csak akkor lesz részünk, ha a szentestén körülkántálom a fálutr Lámpagyújtáskor a nyakamba is akasztottam a vászontarisznyát s elindultam az öreg utcán a módosabb emberek ablaka alá. „Szabad-e az istent dicsérni...” Erre a kérdésre a legfösvényebb ember sem mert nemet mondani. És én fújtam. Tiszta gyermekhangon fújtam a dicséretet, majd pedig elhadartam a versikét is jó hangosan: ' „Adjon az isten több karácsony estét megérni. Nem ilyen szomorút, örvendete- sebbet, bort, búzát e7eget, holtunk után lelkiüdvösséget. Ezt kívánom az egész ház népének... Kérem a diót!" Dió helyett jobban örültem a kalácsnak, vagy a fillérnek, de köszöntem én az almát is és a darabka kenyeret. ' Rokonaimnál beljebb is invitáltak, de én siettem, mert nagy volt a tarisznyám. A magam és testvéreim étkes- sége meg még nagyobb, s tudtam, úgy várnak haza, mint az isten angyalát. Végig kántáltam a falut, s már fordultam volna hazafelé. amikor összetalálkoztam Rigó Jani pajásommal, aki lelkendezve mesélte, hogy a Sümegi méltóságosékhoz is be lehet menni. A Petró-fiúk is voltak, s nemcsak kalácsot, hanem egv-eqy pengőt is kaptak. A méltóságos asz- ssony meg a végén telerakta a zsebüket. szaloncukorral. Egyszerre melegem lett, de mire szóhoz jutottam volna. Jani már el is tűnt. Dehát felmegyek én oda egyedül is, aztán amennyi éneket csak tudok, azt mind elfújom, szépen. El én, hisz nn a^-rt a... A templomtól fel a Szitás domurn a kastélyhoz vezető fasorban olyan a sötétség, mint a marhában. Itt már nem villan az útra csak a csillagok fénye, ha az is lenne, mert borús, fekete az ég, az ember csak tapogatódzik, mint a világtalan. Na de a pengő. Az nagy pénz, ha csakugyan adják. Azért egy napig kell dolgozni. De télvíz idején hiába is dolgoznál, mert munka nincs, s így az a pénz valóságos kincs. Az lenne, ha odaadhatnám nagyanyám kezébe... Nem félek én! Mitől is félnék... Már idelátszik a kastélykert csupasz fái közül az ablakok fénye... És a nagy kovácsoltvas kertkapu is tárva. Méais csak igaza volt Rigó Janinak... Szaporáztam a lépést, de egy hajintásnyira sem jutottam, amikor elvakkantotta magát egy kutya, utána mindjárt még kettő. Dühös morgással közeledtek. Mancsuk alatt az avar olyan félelmetesen ropogott az esti csendben, mintha a pokol tüze nyaldosta volna a fákat, s a lángok már-már az arcomat is sütnék. Jószerivt lélegezni is álig mertem. Ösztönösen nyúltam a tarisznyámba és a legköze- l.ehh autó dön pjó nj-„etettem egy darab kalácsot. Hátráltam és nyúltam a másik darab kalácsért, mert a távolság a kvtriák s köztem ereire fomiott. Már-már az arcomra fröcskölt a kutyák nyála, soványka lábikrámba mart éles foguk, de még félig volt a tarisznyám. Időnként a zsebembe is kaptam, hogy dióval bolondosam őket, s időt nyerjek, és legalább két-három darab kalácsot megőrizzek kicsi húgaimnak, de nem volt irgalom. a dögök egészen a fasorig szorítottak, s ha ma- radoztak is, még mindig félelmetesen közelinek éreztem a veszedelmet. Mire visszaértem a faluba, üresen lötyögött nyakamban a hosszú vászontarisznya. Most hogy állítsak így haza? Amikor énrám úgy várnak éhes kis testvéreim, mint az isten angyalára... Én lehettem volna a karácsony, az élő szeretet, a jósán, a tiszta, öröm. Maga a kis jézus... Dehát nem tudtam egy rönké téli estére sem megváltani akkor a nyomorúságunkat... Azt gondoltam — ahogy könnyes szemmel hazafelé bandukoltam —, bizony jobb lenne lefeküdnöm a kásásodó folyóba, vaav kint a vasúton szembeállni a tíz- órási vonattal... Dehát még a szegénységnél is erősebb az élet, így azért csak hazavitt a lábam. Szerencsére1 kis húgaim már aludtak, s mire a napkeleti énen hasadt a hajnal, aranyszívű nanya^yám kisütött vapv hArom tepsi mézédes kukoricamáiét. ^ i
