Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

BEKESSEG ÉS JÓSÁG? Eredményeink a párt helyes politikáján, a párt és a nép összeforrottságán alapulnak Kádár János elvtárs besséde Angyalföldön i az emberek életének értelme? Minden val­lás — több, kevesebb kü­lönbséggel . — azt tartja, hogy a földi lét csak előélet. Felkészülés valamire, ami majd ezután jön. Ez csak o kezdet, amit majd követ az igazi — odaát a túlvilágon. De nemcsak a kezdet, hanem teltétel is. Ha itt jó vagy — és mi mindent kell ezúttal a „jó” alatt érteni?! —, majd ott is jó lesz neked, megkapod a jutalmat. A he­tedik mennyországba ke­rülsz, vagy az Olimposzra, esetleg isten jobbján fogsz ülni az idők végtelenségéig — árnyalati különbségek ezek. A lényeg: érdemes azt a néhány évtizedet „jó” •emberként legürcölni a földön. Nem a karácsonyi ünnep kedvéért idézem a valláso­kat. Inkább azért, mert a legáltalánosabb konvenciókat foglalják össze a földi élet értelméről. Ma már nem so­kan hisznek a túlvilági élet­ben. Az emberek tudják, hogy nincs isten, hetedik mennyország. Olimposz. Ilyen ígérgetésekért nem érdemes tehát az evilági megpróbálta­tásokat békén eltűrni. Mégis sokan tűrik. Még veszedel­mesen sok a „jő” ember. A »békét”, nyugalmat szerető, törvénytisztelő ember. Ta­lán meglepő, de jobb vol­na, ha kevesebben lennének. Olvasom Juvenalist, a két­ezer évvel ezelőtt élt római szatirikus írót: „Ha azt aka­rod ma (2000 évvel ezelőtt!), hogy sikert érj el. kövess el valami bűnt. mert a bűn hoz­ta a palotákat, az ezüstöt, a birtokot, a gazdag ebédeket, t— míg a tisztességet csu­pán szavakkal dicsérjük. Ennyi fogyatkozás, mint ma­napság, még sohasem volt... Micsoda remek villákat épít­tetnek a gazdagok, mennyit költenek nagy vacsorákra... Ki-ki annyit ér, mennyi ara­nya van... Az elkövetkező nemzedékek sohasem ffgják túlszárnyalni a miénket; a romlottság elérte a legmaga­sabb csúcsokat...” Kedves naív elődöm — mennyire tévedett. Az elkö­vetkezett nemzedékek sok­szor és többszörösen túlszár­nyalták már ezeket a csú­csokat. Tehették, mert sok volt a béketűrő „jó” ember. A római birodalom megbu­kott. Helyébe lépett a feudá­lis világ, amely a jobbágyok, kézművesek vérével, veríté­kével termelt javakból soha nem látott pompát, gazdag­ságot teremtett a királyok­nak. főpapoknak, a nemesi oligarchiának. A mesék vilá­gából a főúri paloták va­lóságába költözött a tejjel- rriézzel folyó Kánaán, és to­kaji bort csurgatott a már- ványkút. S hogy ez így lehe­tett, nem utolsó sorban a békére, türelemre intő, ne­velő, kényszerítő vallások­nak tudható be. A jobbágyok „jó” emberek voltak. Is­teni rendeltetésként tűrték a főűri kizsákmányolást. A bé­ketűrő sokadalomból kiemel­kedett ugyan időnként egy- egy Dózsa. Geyer Flórián, vagy Sztyepán Rázin — de „békétlenségüket” a szigorú megtorlás és drákói bünte­tés követte. ] Hagyjuk a történelmeit és st vallás ostorozását is. Ma már nem hisznek az embe­rek effélékben — legalább is a többség. De a régi értelemben vett jó ember, béketűrő ember még mindig nagyon sok. A karácsony a békesség ünnepe. Ez szép hagyomány. Nagyon becsül­jük is. De vigyázzunk, hogy ne váljék vele hagyomány- nyá a hatásfokában falra- hányt borsót érő békeprédi­kációk szokása is. Mert min­den korokban beszéltek ka­rácsonykor a békéről. És ér­tették alatta: nyugodj bele békességgel sorsodba. Beszél­tek arról, légy jó és ér­tették alatta: légy jó szol­gálója uraidnak. Ezért gya-. núsak a mai karácsonyi bé­keprédikációk és szózatok is. Betlehemben nincsenek fe­nyőfák. A városka főterén legfeljebb cédrusra emlékez­tető fa állhat mindenki ka­rácsonyfájaként. Ez a fa az idei karácsonyra is megkap­ja ünnepi öltözetét A bé­kesség napján a szeretet su­garánál sokkal hétköznapibb fények világítanak: a kör­nyéken tűzpárbajok és fegy­veres összetűzések feszültsé­ge jelent állandó háborús veszélyt. A Szuezi-csatorna partján ma rakéták láng­csóvája rajzolja az égre a három királyok útmutató csillagát, s miként a legen­dabéli Jézus, úgy menekül­nek ma is az ártatlanok ez­rei. És Vietnam... és a föld sok más háborús pokla... Akik a fegyvert az izraeli agresszor kezébe adják, mos­tanában sokat beszélnek a békéről. Akik Vietnamban a pokoli gaztetteket elkövetik., ugyanezek a békeprédikáto­rok. És a gálád tettek vég­rehajtói „jó” emberek. Ame­rikai hazájuk jó polgárai. Engedelmes parancsvégrehaj­tók. akik talán még imád­koznak is a szent estén — ha éppen nincsenek beve­tésen; Gyanúsak, mi több. hazu­gok azok a fenyőillatú béke­szózatok, amelyhez napalm- bombás „jóabaratú embe­rek” adnak kísérő zenét. Békesség a Földön... — így szól az egykori mennyei szózat. Hovatovább ez is ke­vés. Mert az angyalszárnyon szálló békeszózatok mögött nagyon is vaskos, naturális tettek húzódnak meg — amelyek a háború istenét szolgálják. Békesség a Föl­dön? A világűri hadviselés­re készülnek. A Holdon akamkk katonai bázisokat berendezni azok a bizonyos jóakaratú emberek. Azok, akik Juvenális jóslatát régen megcáfolva olyan földi pa­radicsomot teremtettek ma­guknak, amelyhez mérve a régi költő által leírt dő­zsölés szegényes népkonyhái falatozásnak számít. Ezt vé­denék, Földön. Holdon egy­aránt. Ennek a világnak van szüksége egy olyanfajta bé­kére, amely az elnyomott né­pek béketűrésén alapszik, s olyan „jó” emberekre, akik készek az ilyen világ szolgá­latára — most már nem az égi. hanem a vélt földi pa­radicsom reményében. 5/ nrácsonyt ünnepiünk. Jó alkalom ez arra, hogy eredeti jelentésében gondolkodjunk azon, amit a béke, jóság, emberszeretet szavak fejeznek ki. Varga József Tisztelt Nagygyűlés! Ked­ves Elvtársnők, Elvtársak! — Szeretnék köszönetét mondani angyalföldi házi­gazdáinknak: a kerület veze­tőinek, a Kender Jutagyár és a Láng Gyár dolgozóinak a mai programért. Szívből üdvözlöm a nagygyűlés min­den részvevőjét s szemé­lyükben a XIII. kerület, An­gyalföld dolgozó embereit. — Ilyenkor, az év végén az emberek általában átte­kintik a mögöttük levő esz­tendőt, felmérik a helyzetet és pillantást vetnek a jövő­be. Ez hasznos és jó dolog. A most záruló esztendő át­tekintésén túlmenően nekem másfajta kötelezettségem is van Angyalföld dolgozóival szemben. Körülbelül két és fél esztendővel ezelőtt itt fogadták el országgyűlési képviselői jelölésemet E gyűlésen jómagam — csak­úgy, mint az ország többi választókerületének képvise­lőjelöltje — azt a kötele­zettséget vállaltam, hogy a választók, a kerület, váro­sunk és az ország ügyeiben becsületesen, híven fogom szolgálni a dolgozó nép ér­dekeit. — Nagy felelősséget vállal­tunk magunkra, s nem kony­— Az ünnepi megemléke­zések egyben történelmi számvetések is. Joggal el­mondhatjuk — még ha van­nak is hiányosságok, hogy a fő csatát megnyertük, óriási lépéseket tettünk előre. A Magyar Népköztársaságot — amely munkásosztályunk, dolgozó népünk legnagyobb vívmánya — ma már min­denki elismeri. Fejlődésünk elsőrendű tényezője az, hogy a nép saját kezébe vette sor­sát; a párt vezetésével, a munkásosztály áldozatkész­ségével, minden becsületes és hazafias erő tömörítésé­vel tovább vitte a demokra­tikus haladásért folytatott harcot, szocialista forradal­mat hajtott végre. Népünk ebben a harcában mindvé­gig élvezte felszabadítónk, a Szovjetunió sokoldalú, ön­zetlen támogatását. így ju­tottunk el a jelenig: az or­szágban mindenütt szocia­lista építőmunka folyik. Szűk és széles körben egyaránt kifejezésre jut az az elha­tározottság, hogy célunkból nem engedünk; felépítjük a szocialista társadalmat. — A magyar munkásosz­tály. a parasztság, az értel­miség. az egész nép becsü­lettel munkálkodik a IX. kongresszuson meghatáro­zott feladatok megoldásán, a Hazafias Népfront válasz­tási programjának valóra- váltásán. Jelentős eredmé­nyek születnek ebben a — Az intézkedések nyo­mán az elmúlt két és fél esztendőben népgazdaságunk, az ország termelő erői szá­mottevően fejlődtek. Mint­egy kétmillió ember tért át a rövidített munkaidőre. A termelőszövetkezetek szocia­lista földtulajdona immár kétmillió holdra nőtt. Orszá­gunk, társadalmunk megerő­nyű a kötelezettségnek . ele­get tenni. Valójában nem is sikerül soha olyan mérték­ben, ahogy az ember szeret­né. Remélem azonban, hogy a dolgozó emberek, akik ki­fejezték bizalmukat irán­tunk. az államunk nevében fellépő és eljáró ügyintézők szolgálatát és munkáját szán­dékainkkal együtt mérlegelik. A magam és angyalföldi képviselőtársaim, az ország- gyűlés többi tagjai nevében állíthatom: arra töreked­tünk, hogy fogadalmunknak és kötelezettségünknek meg­felelőén dolgozzunk. Kádár elvtárs ezután a fő­város fejlődéséről szólt, majd így folytatta: — Ami a Magyar Népköz- társaság ügyeit illeti: a kö­zelmúltban hazánkban két fontos esemény zajlott le. tőzegeden hazánk felszaba­dulásának 25. évfordulójára készülve ünnepi külsőségek között emlékeztünk* meg a Magyar Nemzeti Független­ségi Front megalakításáról. — A másik megemlékezés hasonló keretek között Deb­recen volt, az ideiglenes nemzetgyűlés és az ideigle­nes nemzeti kormány meg­alakulása alkalmából. munkában, amelyből a dolgo­zók kollektíváival együtt kiveszik részüket az ország központi szervei, a párt Köz­ponti Bizottsága, a kormány és az országgyűlés is. A törvényeik és rendeletek évről évre meghatározzák a népgazdasági terveket. a költségvetést. rendszeresen segítik a fejlődésben jelent­kező nagy feladatok megol­dását. A Központi Bizottság kezdeményezésére az ország- gyűlés a mostani ciklusban ító számos fontos törvényt fogadott, el illetőleg a kor­mány jó néhány fontos ren­deletét, határozatot adott ki. Jelentős volt például a Munka Törvénykönyvének korszerűsítése. Igen jelentős volt a pártkongresszuson született elhatározás nyo­mán kiadott kormányrendel­kezés, amelynek alapján az iparban, ezen belül az építő­iparban csökkentettük a munkaidőt. mégpedig úgy, iiogy közben a munkások keresete nem csökkent. A népgazdaság, a társa­dalom fejlődése, társadal­munk szocialista jellegének megerősítése érdekében szü­letett az új termelőszövetke­zeti törvény, a földtulajdon­ról £s földhasználatról szóló törvény, s több fontos szo­ciális vonatkozású rendelke­zés. Államunk intézkedett a családi pótlék-rendszer fej­lesztéséről, bevezettük a gyermekgondozási segélyt. södött. emelkedett az élet- színvonal. javult a közegész­ségügyi ellátás, fejlődött a kultúra. a kedvező tendencia mutatkozik a népszaporulat­ban is. A mérleg mind Angyal­föld. mind a főváros, mind az ország szintjén jó, s akik szocialista ügyünket becsüle­tes törekvéssel és odaadás­sal szolgálták, most tiszta lel­kiismerettel állhatnak az em­berek elé, akiknek nevében cselekszenek. — A statisztikai mérlegnél is fontosabb azonban, hogy tovább szilárdult a munkás- osztály politikai hatalma, erősödött a párt vezető sze­repe. s fokozódott a párt po­litikájának támogatása a tö­megek részéről. A népfront- mozgalom keretében szélese­dett és fejlődött a szocialista nemzeti egység, amit a szo­cializmus teljes felépítésének programjával hirdetünk és képviselünk. A legnagyobb eredmények közé tartozik — s erről legutóbbi ülésén a Központi Bizottság is tár­gyalt, a Belügyminisztérium munkáját értékelve —, hogy a Magyar Népköztársaság al­kotmányos rendje szilárd, hazánkban teljes mértékben érvényesül a törvényesség, más szóval: büntetlen em­bert nem érhet bántódás, a bűnös embert eléri az ál­lam keze. a törvénytisztelő állampolgárt védelmezi az állam mindennel és minden­kivel szemben. Mindezek az eredményes alkotómunka fel­tételei. A szilárd munkásha­talom birtokában mindenfé- les feladattal meg tudunk birkózni. •— Az eredmények a párt helyes politikáján, a párt és a nép összeforrottságán és egységén alapulnak, a céltu­datos szocialista bel- és kül­politikának, az értelmes ter­veknek és azok becsületes végrehajtásának tulajdonít­hatók. Politikánk megnyerte a tömegeket — Ez a politika megnyerte a dolgozó tömegeket. Han­goztatta Kádár elvtárs a to­vábbiakban. Amíg tehát mar­xista módon dolgozunk, kommunista politikát folyta­tunk, a munkás-paraszt szö­vetséget erősítjük, a pártta­gok és pártonkívüliek poli­tikai szövetségére támaszko­dunk és minden tisztességes embert bevonunk a szocializ­mus építésébe, addig rendel­kezünk azzal az erővel, amellyel minden, akadályt le tudunk küzdeni, minden fel­adatot meg tudunk oldani. — A párt, a kormány, a Hazafias Népfront tevé­kenysége. következetes bél­és külpolitikánk, a párt egy­sége, a párt és a nép ösz- szeforrottsága. alkotómun­kánk eredményei megalapoz­ták és megerősítették a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt tekintélyét és megbecsülé­sét a nemzetközi kommunis­ta mozgalomban, a Magyar Népköztársaság tekintélyét a nemzetközi életben. Helyün­ket, elismerésünket a vi­lágban a magyar nép szívós, céltudatos munkájával ér­tük el. — A magyar népnek be­csülete és tisztessége van a külföld előtt, azt akarjuk, hogy ez így is légyen. Van, akinek tetszik, amit csiná­lunk. másnak közömbös, vagy nem tetszik. .Legyen csak olyan hírünk, hogy „a magvar-ok tudják, mit -»kar­(Folytatáts a 3. oldalon) Mai 16 oldalas számunk tartalmából Csak a föld pihenhet Csizmát árultam Szolnokon Elfojtották a szan- ki gázkitörést 4. oldal A Vöröskereszt sikeres éve Szolnok megye és az A—2 Harminc új autóbusz, nyolc rakodógép, gáz és fűtőolaj házhoz szállítása 5. oldal Jól halad a kiskörei vízlépcső építése — Előkészületek Szolnok megyében a Tisza IL vizének fogadására Ember, munka, hazafiság 6. oldal Az első és a huszonötödik Daliás idők Virágvasárnap Mini-mese múltidőről 7. oldal Kutyaette karácsony összetett kifejezési formára van szükség Karácsonyi krónika 8. oldal A tudomány jövő évtizede 9. oldal Állatok világa 10. oldal Karácsony — 1944. „Elmesélem rpilyen volt Steinmetz kapitány...” Két perc nyelvművelés íl. oldal Tarka-barka Kétfülű csomag Változások a világ térképén Gyermekszáj 12. oldal Színészek, bohémek Bélyegsarok Angyalka voltam Egy kis humor 13. oldal Országos döntő a falusi és az üzemi dolgozók spartakiádjában Két évvel a II. kongresszus után Kit igazol az MTE? Kibontakozóban az új kapus­egyéniség 15, oldal Történelmi számvetések Az ország termelő erői számottevőn fejiődnek i ái jppr VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara: XX. evf. 299. sz. 1969. dec. 25., csütörtök.

Next

/
Thumbnails
Contents