Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-20 / 295. szám

1969. december 2d« SZOLNOK MEGFEJ NÉPLAP 7 SZOVJET DIVAT Bélelt borjúbőr kosztüm divatos szoknyahosszal, magas­szárú csizmával. Rossz házasságok— csalódott gyerekek Meghalt — mások gon dallan­ságából Az elmúlt tizenegy hó­napban 804 közlekedési baleset történt a megyé­ben. Novemberben a sza­bálytalan közlekedés 7 lialálos áldozatot köve­telt. Decemberig a bal­esetek közül 37 halállal végződött. A halálos köz­lekedési balesetek kö­vetkeztében elhunytak­nak több mint a fele mások hibájából halt meg. Érdemes ennél a gon­dolatnál egy pillanatra megállni. Körülbelül ti­zennyolc ember lett ál­dozata mások gondatlan­ságának, figyelmetlensé­gének, az önuralom hiá­nyának. A 37 balesetből 24 gyorshajtás, — vagy több-kevesebb alkohol fogyasztása miatt tör­tént. Az idén történt az első olyan halálos közle­kedési baleset, ahol a női vezető volt a hibás. Meg kell nyugtatni az emancipáció ellen küzdő­ket, hogy a baleset oka nem a női nem gyenge­ségéből ered — bizonyít­hatóan alkoholt fogyasz­tottak a jármű utasai. A halálos balesetek közül csak 14-et okoztak a sokszor megrótt moto­rosok, négyet a vontató­vezetők. — Véleményem szerint, még mindig akad javítanivaló a „maszek” autósok vizsgáztatási rendszerén. Meghosszab- bíttatnám a „tanulóve­zető” jelzés viselésének idejét is. Nemcsak a „maszek” gépkocsivezetők teszik túl könnyen magukat a KRESZ előírásain. Sok a könnyelmű gépkocsive­zető az állami vállala­toknál dolgozók között is. Vannak emberek, — akik felrúgják a közle­kedési szabályokat. Jóné- hány taxis hajszolja jár­művét 110—120 kilomé­teres óránkénti sebesség­gel, mert véleménye sze­rint csak így találja meg számítását. Intő példa, néhány napja két taxis­nak is volt könnyebb balesete. A másik kirívó esete a gépkocsira két fuvamyi sódert raktak fel, majd­nem egy vagonnyit. A jármű oldalfalai leszaka­dással fenyegettek. Az illető gépkocsivezető — „spórolt” a saját zsebé­re, két fuvart írt be a menetlevélre, a másodi­kat saját céljára akarta felhasználni. A rendőr­ség megtiltotta a szállí­tást, csökkentette a jár­mű terhelését Véleményem szerint elsősorban a „gyökerek­nél” kell keresni a hi­bát. Sajnos, az emberek egy része bocsánatos bűnként kezeli az ittas vezetést, a gyorshajtást Ha megkérdeznénk a „rajtacsípett” gépkocsi- vezetőket mi nagyobb bűn, ellopni egy tyúkot vagy ittasan vezetni, — egyértelmű lenne a vá­lasz: az előbbi. Elég annyit mondani, hogy a tizenegy hónap alatt történt balesetek több, mint két és félmillió fo­rint anyagi kárt okoz­tak az államnak. A „ma­szek” gépkocsivezetők­nek is „zsebbenyúló” a téma; a tetemes kárér­ték, a szabálysértési elő­adó kirótt büntetése. De ami mindennél nagyobb érték, a harminchét em­ber élete, — akiktől ezt rabolták el az országút 5,vám szedői”. =— Kékesi — Ambrus a késő órákig töprengett, hogy mit írjon az életrajzába. Amikor a hi­deg szobában leült az asz­talhoz, és a tollat megko­cogtatta a tintásüvegben, azt gondolta eltökélen: Egy ilyen jó állás elnyeréséhez feltét­lenül jókat kell írni ma­gamról. De még egy óra múltán is csak a tollat for­gatta az ujjai között, egyre bizonytalanabbul, mert a leg­fontosabb mondat, az első, nem jutott eszébe. Csak tudnám, hogy mi az, ami kedvező színben tüntet fel, és mégsem hat dicsekvésnek, töprengett Ambrus. Például azt is beírhatnám, hogy nem vagyok a szenvedélyek rab­ja, de ezzel nem kezdhetem. A télen is megfogadtam, hogy hogy egy álló hónapig egyetlen korty szeszt nem iszom. Be is tartottam, csak­hogy akkor az igazság meg­kívánja tőlem, hogy azt is elmondjam: ha rámjön va­lami, mert ez meg szokott történni velem, akkor ké­pes vagyok három napig egy­folytában inni, és huszon­négy óra alatt elszívok száz cigarettát is. Ráadásul nem is azért, mert nem tartom sokra az életemet, hanem azért, mert vannak idők, amikor nem tudok ellentáll- ni, és ilyenkor alig külön­bözhetek a megvetésre méltó emberektől. Ennek a kettős­ségnek pedig az a magya­rázata hogy egyszerre va­gyok hajlamos a jóra és a rosszra, ami nem vall rokon­szenves egyéniségre, mert hiszen sokszor a véletlen já­Kék vidranycst szőrméből és | ezüstszínű bőr kombinációján bő] készült elegáns bunda. Tyűklábmintás, divatos hosz- szított aljú sportos stílusú átmeneti kabát, magasnyakú pulóverrel, egyszínű nadrág­gal. < tékáitól függően adott perc­ben lehetek ez is, meg az is... Ügy feküdt le, hogy egy sort sem írt az életrajzból. Majd reggel mindent bepó­tolok, ígérte magának, és ezzel az elhatározással aludt el. Reggel fél hatkor csörgött az óra. Ambrus nem borot­válkozott. nem mosakodott, nem gyújtott be, télikabátját a hátára terítette, és az asz­talhoz ült. Lehunyt szemmel kereste a megfelelő szavakat, majd lendületesen, mintha megértette volna a dolgok nyitját, leírt egy mondatot: Önök nem gondolhatnak olyant, amit én ne tudnék végrehajtani... Ambrus örült a határozott mondatnak, az­tán egyre ellenszenvesebbnek tűnt, végül is áthúzta. Be­kapcsolta a rádiót, amely a napi időjárás jelentést is­mertette: mínusz egy és plusz öt fok között. Egy kis bölcsességet kellene beleírni az életrajzomba, hogy jó­indulatot ébresszek magam iránt, gondolta. Azt is bele­írhatnám, hogy nem szere­tem az érzelmes dolgokat, az érzelmeskedés az anyák­nak, meg a kamaszlányoknak való. Kihúzta az asztalfiókot, rövid keresés után a lomok között megtalálta a kék szí­nű noteszét, ebbe szokta be­leírni. ami napköben eszébe jutott. Lapozgatott benne, majd visszadobta a fiukba: Nem. ezek sémimképpen nem iók, a szamárságokat rossz néven vennék tőlem, és azt mondanák rám. hogrt nagy- képű vagyok. Vitázott velem az olvasó — s igazat kellett neki ad­nom! Azt tanácsolta: nézzek csak szét a nagyvállalatnál, hátha nemcsak az egyszülős gyerekek csalódottak, kiáb­rándultak. Magam is csalódott, kiáb­rándult vagyok! Már tudom, igaza volt, nagyon az olva­sónak. Igen, vannak rossz házasságok, ahol valósággal szenved a gyerek... □ Milike öt éves, szőke, szép kékszemű lányka. Anyja két- műszakos munkarendben dolgozik, apja csak egyben, de amint hazaért, a családi ház végében felzúg a vil­lanymotor, működik az esz­terga, s fúrás-kopácsolás hal­latszik késő éjszakáig. Mili­ke nyáron még csak segít magán: az utcán mindig van játszótárs- Ilyenkor, té­len rosszabb neki. A szom­szédban sehol sincs hasonló korú kislány, — kisfiú sem. Milike ezért el-elcsatangói. Mivel senki sem ügyel rá, gyakran egy szál ruhában, harisnya nélkül kispapucsban indult útra. És — mégha anyja is otthon van — gyak­ran besötétedés után, este nyolc óra felé megy haza. Van úgy, hogy máshol va­csorázik — de van olyan „másmamája” is, aki este nyolckor hazaküldi Műikét. A gyerek különben is fá­rasztó az idegennek: renge­teget kérdez, mintha otthon nem is beszélne vele senki. — Milike szülej nem ifjú emberek már. Gyakran vi­táznak, de mindig pénzen. Csak az a céljuk, sok pénzük legyen. Először házra, aztán bútorra — most talán ko­csira. Műikének egy ötforintos mikulást vettek nemrég. Mi­like sírt: nem ehette meg! Anyja kitette az ablakba! ÜJ Nóra bakfiskorában ment férjhez. Tizennyolc éves volt, amikor két gyönyörű kis­lánynak adott életet. Az ik­rek megszületésének örömé­Ekkor csöngetett a postás. Expressz levelet hozott. Anyádat kórházba vitték. Ha tudsz, gyere haza. K. Sanyi.” Ambrus azt gondolta: Is­tenem, az anyám! Mindig úgy éreztem, hogy nem sze­retem eléggé... Szeretett vol­na valamit inni. A szek­rényben talált az üveg al­ján egy kis vodkát, aztán körülményesen begyújtott, de kevés volt a fa. és feladta, hogy melegben írja meg az életrajzot. Végül is előkeres­te a rezsót, és teafőzéshez készülődött. Az is valami, morogta. Teafőzés közben ál­landóan az anyjára gondolt, nem össze-vissza, hanem egyetlen napra, amikor be­vonult katonának. Egy nagy üzem udvarára gyűjtötték őket. Meleg volt, egész idő alatt tűzött a nap. Az udvar egyik sarkából a másikba vezényelték őket, és órák teltek el, mire biztossá lett, hogy kit irányítottak a pán­célosokhoz, és kit a tüzérek­hez. a salalcos portól már délben retkes volt a zokni alatt a lábuk. Ambrus anyja a rácsozott vaskerítésbe ka­paszkodva figyelte az ese­ményeket. Látszott rajta, hogy egy-egy hangosabb or­dításra összerezzent, és szo­morú tekintetével azonnal Ambrust kereste, majd ami­kor Ambrusékat különböző alakiatokba kezdték sorakoz­tatni: kaputól kapuig röp­ködött. valósággal, mint egy teliérszárnyú madár, s egész nap étlen-szomjan csak arra a percre várt, amikor re az ifjú apa alaposan „be­kávézott”. Egy hétig tartott az örömünnep- Közben Nóra fiatal, gyenge szervezetében komplikációk jelentkeztek. Anyósa, apósa sírva telefo­nált, napjában többször is a kórházba. Nóra ma 25 éves. Az ikrek kedvesek, szépek, jól tanul­nak. Ám néha, esténként szorosan közrefogva anyjukat bejárják a környék kocsmáit. Olykor segíteni kell nekik: Nóra egyedül nem bírja ha­zacipeli a férjét. 0 Robit tulajdonképpen min­dig mások nevelték. Először a bölcsőde, aztán az óvoda HCSLEVES PULYKA APRÓLÉKBÓL PULYKAPECSENYE TEJFÖLÖSEN VIZES PISKÓTA Pulyka pecsenye tejfölösen. Az egészben hagyott pulyka bőre alá vékonyra vágott szalonna- stzeieteket csúsztatunk úgy, hogy a bőr mindenütt sima marad­ion. Tepsibe tesszük, leöntjük egészen forró zsírral, 1 dl bor­ral, néhány szem borsot, egy babérlevelet, -egy-egy sárgaré­pát, petrezselyemgyökeret, fél zellert, fél karalábét karikákra vágva mellé adunk, betesszük a Hazánk egyik legérdeke­sebb természetvédelmi terü­lete, a bátorligeti rezervátum, — amely sok száz különleges rovar érdekes növény lelő­helye — az éneklő madarak otthona lett. Az erdészek és a Madártani Intézet közösen teremtették meg a madarak majd Ambrusékat kivezetik az udvarról, elindulnak az állomáson várakozó vonat­hoz, és akkor lesz egy pilla­nat, amikor megfoghatja a fia kezét. A többiek vigyorog­va kérdezgették tőle, hogy ki az a lelkes öregasszony a kerítésnél... Árnyékos szögle­teket keresett az udvaron. Meglehet itt fulladni a hő­ségtől. panaszkodott a had­nagynak, s lopva az anyjá­ra pillantott. Megértette a legfontosabbat, ami egyben a legfájdalmasabb is volt: Ambrus, lelke mélyén most nagyon közel érezte magá­hoz anyját, a ragaszkodó kis ősz madarat, ahogy ide-oda szálldosott. hogy minél töb­bet láthasson távolodó fiából. Rettenetes dolog ez... A rádió híreket közölt. Az AP jelenti Washingtonból: az amerikai anyák ezrei el­árasztják az elnököt olyan levelekkel, amelyekben fel­szólítják, hogy karácsonyra valósítsa meg a békét Viet­namban... Ambrus felfigyelt, a fejében átsuhant egy meg­viselt, kemény arc, de ez csak egy pillanatig tartott. Az arcon rajta volt az egész háború. Az expresszlevélre pillantott, mégeqyszer elol­vasta: „Anyádat kórházba vitték. Ha tudsz, gyere haza. K. Sanyi.” Érdekes, hogy ép­pen ő írt, gondolta Ambrus. Legalább nyolc éve nem lát­ták egymást. Alig fűz hozzá valami, és éppen ő írt. gon­dolta Ambrus. Volt a fo­lyó déli szakaszán egy kis öböl, azt együtt fedeztük föl. Egyszer ránksötétedett a fo­lyón. s félelmünkben cérna­hangunkon elkezdtünk éne­kelni. Ez minden, meg egy­szer egy rozoga csónakkal átkeltünk a folyón, ő meg­szólalt a víz közepén: Mi­lyen mély ez itt, én pedig — most a technikumi tanuló­szoba. Ez a tizenötéves ka­masz valóban csak aludni jár haza. Apja .,nagyfőnök'’ estéit értekezleteken tölti. Anyja amolyan „főnökfele- ség-szépasszony”. Fodrász, kozmetikus, barátnők, szabó­nő, színház, egy-egy ultiparti az élete- Robiról sajátosan gondoskodik: vendéglőbe já­ratja, előfizetéses vacsorára. Ha a gyerek pénzt kér, nem kérdi mire kell, ad. Apja is „megdugja” sokszor. Robi most karácsonyra mégis azt kérte: három na­pig legyenek együtt, maguk­ban- Vendég se jöjjön. Apja hümmögött, anyja ásított, s azt mondta: „kisfiam, az na­gyon unalmas lesz...” sütőbe, puhára pároljuk. Majd a mellette párolt zöldségeket a tepsiből kivéve, szitán áttörjük, azután mindenestül visszaöntjük a pulykára, s azt pirosra süt­jük. Tálalás előtt a pulykát szépen felvagdaljuk, levét 1 dl tejfölben felfőzzük, belőle 2—3 kanállal öntünk a tálba rende­zett húsra, a többit mártásos csészébe adjuk fel. Gombás rizs- körettel tálaljuk. Vizes piskóta. Hozzávalók: 23 dkg porcukor, 4 egész tojás, 1 citrom héja és leve, 20 deka tiszt, 4 kanál forró viz, 1 sütő­por. A tojássárgákat a cukorral, a citrom levével IS percig ke­verjük. Ezután belekeverjük egyenként a 4 kanál forró vizet, amivel még 10 percig keverjük. Hozzáadjuk a finomra reszelt citromhéjat, beleszitáljuk a sü­tőporral elvegyített lisztet és vé­gül két részletben a felvert ke­mény habot. Vékony papírral bélelt tepsiben egyenletes tűznél sütjük. Négy tojásból készült és jól kidolgozott vizes piskóta a tojásból készült rendes piskótá­nak felel meg. iletelepedésének feltételeit ezen a mocsaras, ligetes, zsombékos nyíri tájon. Több mint száz fészekodut helyez­tek el a fákon, s ezeknek mintegy nyolcvan százalékát már el is foglalták az éne­kesmadarak. azt mondtam: ez a világ egyetlen folyója, amelyiknek nincs feneke. A rádió azt mondta: az AP jelenti Washingtonból... Ambrus a rádióra nézett, az arca kismerhetetlen volt: ezt mintha bemondták volna már az előbb, tűnődött. Ka­rácsonyra valósítsa meg a békét Vietnamban... Ambrus összegyűrte a pa­pírt. amire az életrajzát akarta megfogalmazni. Azt hiszik, morogta magában, hogy ünnepnapon gyötrelme- sebb a halál, mint máskor. Az amerikai anyák fáradha­tatlanul teleröpködik a vi­lágot, gondolta szomorúan, a ferdeszemű anyák pedig lekuporodnak a bambusz fe­dezékek mélyére. Szegény anyák, elég nekik, ha a fák és a vizek sűrűjéből előbuk­kan egy hízásra hajlamos ember, s meghajolva azt mondja: Karácsony van, és mi garantáljuk, hogy mos­tantól negyvennyolc órán át nem oyilkoljuk le az önök kedves fiait, de negyven- nyolc óra elmúltával sainos semmit sem garantálhatunk, ezt meg kell érteniök... Ambrus becsomagolt a tás­kájába. nem írt egy sört sem. Majd, ha visszajövök, ha még szabad lesz ez a jó ál­lás, megírom az életrajzomat. Megkönnyebbült, hogy ha­lasztást adott önmagának s ez az elhatározás megnyug­tatta. összeszámolta a pén­zét, vasúti költségre elég volt. többre nem. Az ajtóból mén xnsszavillantott: az ex­presszlevél ott feküdi az asz­talon, felsértve s gyűrötten, mint e-v madár, amelyik repülés közben mély sebet kapott. THIERY ÁRPÁD t EXPRESSZIÉVEL — sóskúti — Éneklő madaraké az „ősvilág1'

Next

/
Thumbnails
Contents