Szolnok Megyei Néplap, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-19 / 294. szám
1969. december 19, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP t> LÁNYOK- egyedül Mindnyájan látjuk, tapasztaljuk: a gyerekek korunkban hamarabb „érnek”, válnak felnőtté. Becsületes törekvések rangsorában első helyen szerepel, hogy mielőbb önálló egzisztenciát biztosítsanak, -élethivatást szerezzenek s ezzel anyagi függetlenséget teremtsenek maguknak. A szülőknek néha fáj látni, gyerekeik milyen hamar „kirepülnek a fészekből” többségük azonban belátja, mi mást is tehetne, hogy ez a dolgok természetes rendje. Akik lakóhelyüktől távol vállalnak munkát — s a községekben élők igen jelentős hányada ezek közé tartozik — csak látogatóba járnak haza, jó, ha egy héten egyszer, vagy talán havonta. Az otthonnal való kapcsolat leszűkül egy- egy sebtiben megírt levélre, a hazulról kapott csomagra, a szülők folytonos aggodalmára, ugyan mi lehet a távollevővel, ki tőlük messzire keresi a boldogulást? Lányok esetében kétszeres a szülők aggodalma. TeFadlalah El Hedad Mihály ezüst vödre Űjabb értékes emlékekkel gazdagodott a Bábolnai Állami Gazdaság lómúzeuma. Európa legnagyobb és leghosszabb időt felölelő lómúzeumában a világhírű bábolnai lótenyésztés 180 éves múltjának emlékeit őrzik. A legrégibb törzskönyvek 160 évesek. Itt van a híres fekete ló Bajannak a törzslapja is. A gazdaság egyik legértékesebb lova 25 évig volt tenyésztésben és 312 csikója növelte Bábolna hírnevét. Tetemét a gazdaság udvarában temették el, s díszes szobrot emeltek fölé. A múzeum 15o éves eredeti arab lószerszámai a helybeli családoktól származnak. A régi fényképfelvételek között, amelyek a nemzetközi versenyek győzteseit ábrázolják, ott láthatók az 1900-as párizsi nemzetközi kiállításon részt vett lovak. A legelső bábolnai törzsméh, Sághya kiterjedt családfáját térkép ábrázolja. A falakat oklevelek a vitrineket azok a kupák díszítik, amelyeket a díjnyertes lovak szereztek a gazdaságnak. A múzeum őre, a 70 éves Trescsik Feri bácsi, aki 1918 óta van a gazdaságban, és több száz fiatalt nevelt jó lovásszá, az idén újabb ereklyéket mutat be a látogatóknak. Köztük van Fadlah El Hedad Mihálynak (utónevét Magyarországon vette fel), az arab származású lovászgyerekből lett egykori bábolnai ménesparancsnoknak az ezüst vödre. A remekbe szabott ötvösmunka, amelyet a századfordulón, 50. születésnapjára kapott, azt ábrázolja, amint egy arab lovászfiú a magyar puszta méneskútjából iszik. A vödröt a gazdaság utolsó előtti ménesparancsnokának, Pett- kó-Szandtner Tibornak az özvegye ajándékozta a múzeumnak. Postabontás Amikor George Romney ez év elején mint az USA építési és városfejlesztési minisztere hivatalba lépett, régi titkárnője hevesen tiltakozott az ellen, hogy rajta kívül bárki is felbonthassa a miniszter postáját. Huszonnégy éve én bontom fel Mr. Romney postáját és nem látom okát annak, hogy lemondjak erről a privilégiumomról! Másnap 8,30-kor meghozták a postát. Tizenegy kétkerekű kocsi színültig tele volt levelekkel. A kocsik tartalmát kiborították a földre. A levelek az íróasztal magasságáig megtöltötték a szobát. A hivatalsegéd elmenőben még kijelentette: — Igyekeznie kell! A legtöbb posta tíz órakor jön, azaz másfél óra múlva. gyük hozzá: teljesen érthetően. A női egyenjogúságot törvénybe iktattuk, s a mindennapi élet sok területén érvényesítjük is. De távolról sem minden vonatkozásban. A munkát kereső fiatal lányok, vagy azok, akik képességeik alapján jobb előmenetel reményében változtatnak munkahelyet, gyakran éreznek kiszolgáltatottságot, s azt, hogy az előmenetelhez olykor nem elég csupán a hozzáértés... Azt, hogy nem mindig könriyű becsületesen élni, sajnos a magányos nők fokozottabban tapasztalják, mint a férfiak. A legutóbbi időben végzett felmérések az bizonyítják, hogy az esetek többségében a férfiakénál alacsonyabb a fizetési besorolásuk a férfiakéval azonos vagy hasonló beosztásban dolgozó, velük azonos értékű munkát végző nőknek. Megélhetésük ily módon nehezebb. Akik szeretnének megtelepedni, nehezebben találnak albérletet, mint a férfiak, a magányos nőkkel szemben bizalmatlanabb a főbérlő. Ha nincs rokonuk a városban, ki vannak téve az albérlet-uzsora okozta . megannyi hányattatásnak, ami természetesen hatással van munkájukra, szemléletükre, egész életvitelükre. Nem véletlen, hogy azok a nagyüzemek, amelyek döntően nőket foglalkoztatnak és női munkásszállással rendelkeznek, a munkaerő-toborzásnál legtöbbször kedvezőbb helyzetben vannak azokkal a vállalatokkal szemben, amelyek még nem tudnak lakhelyet biztosítani női dolgozóiknak. Külön téma lehetne, mennyire nem találják helyüket a magányos lányok egy-egy vállalati „rendezvényen”, szabadidejük eltöltése milyen problémákba ütközik. Számukra a szórakozás is bonyolultabb mint a férfiak számára, a rossz előítéletek, maradi beidégzettségek következtében, amelynek lényege az a mód, ahogyan a társadalom túlon-túl kategorikusan és meglehetősen kegyetlen ridegséggel pálcát tör felettük. Nem csoda, hogy a családjuktól távol dolgozó magányos lányok többnyire két utat látnak maguk előtt. Vagy teljesen visszahúzódnak, vagy pedig „bedobják magukat”, életüket, további sorsukat a vak szerencsére bízva. Mindkét véglet káros, Tegnap hajnalban 6 órakor • egy középkorú férfi verte fel álmából Mócsing Mihályt, a Vese utca 8-as számú ház megbízottját. — Nevem Malek Jenő — mondta az illető keményen —, azért jöttem, hogy megkérjem, osszon be közmunkára. Reggeltől estig dolgozni akarok. » A házmegbízott zavartan nézett a korai vendégre. — Hogy jött erre a gondolatra? — kérdezte, hogy időt nyerjen, amíg elősiető családtagjai ártalmatlanná teszik a szerencsétlen téboly o- dottat. — Kérem — felelte az —, már annyit olvasom az újságban, hogy mindenkinek dolgoznia kell... Tegnap este magamba szálltam. Tessék engem közmunkára küldeni! Mócsing kijelentette, hogy ilyesmi nem áll módjában. mert idegen a kiegyensúlyozottságnak attól az állapotától amelyben az ember ura marad gondolatainak és cselekedeteinek. Szóba jöhetne itt a társadalmi szervezetek — elsősorban az ifjúsági szövetség és a nőbizottságok munkája és felelőssége is. Amit tudnak, megtesznek — elsősorban érdekvédelmi területen —, de azt hiába várjuk tőlük, hogy pótolják a családi otthon mindenre kiterjedő gondosságát, vagy a szülői szeretetet. Jellegükből adódóan arra sem vállalkozhatnak, hogy a család jogát és felelősségét magukra vállalva ellenőrzést gyakoroljanak az emberek magánélete felett, nevelőmunkájuk sajátos módszereivel magánéletet csak közvetve, számos áttételen keresztül befolyásolhatják. Mégis: bizonyos kedvező tapasztalatok arra mutatnak, hogy ez a nehézségekkel, konfliktusokkal terhes helyzet nem okvetlenül reménytelen. Nemrégiben egyik kisvárosunkban új üzemet avattak, egy fővárosi üzem leányvállalatát. Háromszor annyian jelentkeztek a munkahelyekre — főleg nők — mint amennyire szükség volt. Számos ilyen üzemet avatnak napjainkban szerte az országban. Világos azonban, hogy még többre van szükség A lányok többsége szeretne az otthonhoz közel maradni, szeretne naponta hazajárni. S akinek ez sikerül, egyszerre érezheti az új, az értelmesebb élet örömét és a családi környezet nyújtotta biztonságot. gondoskodást. Az ipartelepítés, vagy az ipari munkahelyek számának növelése az egyes körzetekben, a gazdasági hasznosság mellett olyan társadalmi előnyökkel is jár, amelyeket érdemes számontartani. S a másik példa: bevált gyakorlat, hogy a munkásszálláson élő lányok esetében egyre több helyen azonnal jelzik a szülőknek az arra illetékesek, ha gyermekük viselkedésében, életvitelében valami probléma mutatkozik. Nem valamiféle felelősség-átruházás ez. Éppen ellenkezőleg: józan felismerése annak, hogy a család megkerülésével, kiiktatásával a közösségi nevelés sem érhet el eredményt! K. L mert ő csak az elöljáróság igénylésére adhat embert. — Közmunkára akarok menni! — jelentette ki Malek egy negyedórával később az elöljáróság portása előtt. — Most nem lehet. Majd ha hívják. — Nem várok egy napot sem! Mindenkinek dolgoznia kell. — Ez miféle rendelet? — Nem rendelet. Minden vezércikkben benne van. — Hát akkor menjen az újságokhoz. Ne molesztálja itt az elöljáróságot ilyesmivel. Dolgozni akar! Miért nem akarja mindjárt császárrá koronáztatni magát? — Hol intézik a közmunkaügyeket? — kérdezte Malek. — Második emelet hetven. Malek benyitott az ajtón. — Jó reggelt. Tessenek engem közmunkára küldeni. Dolgozni akarok. Írta s Tahi Lásxló — Rajzók : Gócai Mihály Közmunkát végzek Á termelőszövetkezetek r f | rr I rr I r es a falu művelődése A mezőgazdaság szocialista átszervezése nemcsak a gazdálkodásban hozott hatalmas változást, hanem új alapokra helyezte a falu művelődését is. Annak feltárása. hogy ez az új mit jelent még sokoldalú elemzést kíván, de már ma is világosan kirajzolódnak azok a tendenciák. amelyek a művelődésben a nagyüzem szükségleteiből fakadnak. A nagyüzemi termelés egyre inkább feltételezi az ehhez szükséges szakmai specializálódást, az egyéni parasztra jellemző univerzális termeléshez kapcsolódó „mindentudással” szemben. A nagyüzemi gazdálkodás eddig is lényeges változást eredményezett a tudomány és a technika gyakorlati felhasználásában: gyors ütemben szaporodnak a gépek, növekszik a termelés szervezettsége, mérhetetlenül megnő a vegyi anyagok felhasználása stb. Mindezek és sok más tényező azt bizonyítja, hogy a legfontosabb élettevékenység, a munka lényegesen változott és változik falun és ehhez kell hozzáigazítani a művelődést és a műveltséget is. A nagyüzemi gazdálkodás során az egyéni és társadalmi, valamint a társadalmi és csoport érdek közeledése is tapasztalható, s szükséges, hogy ez az érdekközeledés a művelődés folyamatában ugyancsak kifejezésre jusson. A művelődést is leginkább a munka ösztönzi. A munkában jelentkező kollektivitás feltételezi és kiváltja a művelődésért érzett kollektív felelősséget. Kinek érdeke az emberek művelődése? A szociaHsta államnak feltétlenül, mivel célja az új szocialista, majd kommunista társadalom építése. Ehhez művelt emberek kellenek. Ez össztársadalmi érdek, tehát mindenki érdeke. A szövetkezet — mint kisebb egysége a társadalomnak — szintén érdekelt abban, hogy tagjai műveltek legyenek, mert ennek eredményeként erősöídik, gazdagodik az egyén részesedésének legfőbb alapja, a kollektív gazdaság. A kollektív gazdaság és benne a kollektív munka tehát olyan kapcsolatot alakít ki az egyén _és a társadalom között, ami a művelődésben is kifejezi a társadalmi és egyéni érdek közeledését. Ennek felismeréséből fakad, hogy ma már igen sok termelőszövetkezet fontos tevékenységének tartja tagjai művelődésével való alapos törődést. Ez a felismerés — mint lehetőség és szükséglet — eredménvezte. hogy az Országos Népművelési Tanács és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa közös felhívással fordult a termelőszövetkezetekhez a művelődés anyagi feltételeinek növeléséért. Etet követte a Kisiparosok Országos Szövetségének hasonló felhívása is. A közös felhívás abból indul ki, hogy a szövetkezetek kulturális alapja ma már tetemes összeg A termelőszövetkezeteknél még abban az esetben is, ha nem a legerősebbek közé tartoznak évi 25—50 ezer forint áll rendelkezésre művelődés céljára. Ez az összeg lényegesen több, mint amekkora az állami költségvetésből pl. egy 2000 főt számláló faluban rendelkezésre áll a közművelődés számára. Az állami költségvetésből származó — a tanácsnál jelentkező és a termelőszövetkezetnél rendelkezésre álló anyagi alap külön-külön kevés, de együttesen viszont már jelentős lehet. Ahol ezt felismerték, ott már ráléptek a fejlődést meggyorsító útra. A példák is ezt bizonyítják. Kialakultak már a tanács és a tsz által közösen fenntartott művelődési házak, klubok. Van már termelőszövetkezet által — vagy a tanáccsal közösen — fizetett függetlenített népművelő, könyvtáros stb. Az elmúlt évben nem egy termelő- szövetkezet adott 100—200 kötetnyi könyv megvásárlását biztosító anyagi támogatást a községi könyvtárnak. Ezek a kezdeményezések mint követendő példák mutatják, hogy nemcsak a termelés területén lehet közösen gazdálkodni, hanem a művelődési közös érdek megvalósításában is. , Vannak azonban más jellegű tapasztalatok is. Nem egy helyen a szövetkezet kulturális alapját nem a szövetkezet, mint kollektíva használja fel a művelődés érdekében, hanem a szövetkezet egyes tagjai élvezik csak. Sok helyen vesznek színházjegyet azok számára, akik el akarnak menni egy-egy előadásra, fizetik a kirándulás útiköltségét stb. Természetesen ez is a tsz-én belül marad, de ezt az egyének használták fel egy-egy esetben, és nem a kollektíva. A gazdagabb termelőszövetkezetek, ahol a rendelkezésre álló pénz már meghaladja az 50 ezer forintot, nem bízhatják az esetlegességre ennek felhasználását, hanem azt körültekintően meg kell tervezni. Az ilyen munkához szakember kell, aki ismeri a művelődési tevékenységet és ért ennek megtervezéséhez, s irányításához. Nélkülözhetetlen, hogy a tanács és a termelőszövetkezet közösen vállalja az ezzel járó anyagi terheket. A művelődésbe befektetett forintok természetesen nem akkumulálódnak azonnal. A szakképzés, az általános műveltség emelése, a munkában elfáradt emberek színvonalas szórakoztatása stb. csak hosszú távon eredményezhet kimutatható eredményeket. Mégis, a nagyüzemi gazdálkodás csak akkor fejlődhet zökkenőmentesen, ha a termelőszövetkezet kollektívája az ilyen jellegű „beruházástól” nem sajnálja a pénzt. Ezért feltétlenül igazat kell adni azoknak a termelőszövetkezeteknek. ahol nagy erőfeszítéseket tesznek a kulturális alap növeléséért és tervszerű felhasználásáért. Ha az állam 100 millióit a termelőszövetkezetek 100 milliójával és az egyének millió forintjaival egyesítjük, akkor biztosítjuk azt az anyagi alapot, amelyből a kultúra virágzása jöhet létre, aminek egyaránt hasznát látja a társadalom, a termelőszövetkezet és az egyén is. Vonsik Gyula Ä tisztviselő feltette a szemüvegét: Hát ez miféle trükk? — Nem trükk. Ez kötelesség. Induljon meg az újjáépítés végre! — Ma nincs közmunka. És hagyjon dolgozni. Erőszakos fráter! Malek nem hagyta any- nyiban a dolgot. Azonnal a városháza illetékes ügyosztályára sietett. — Kérem, az elöljáróságon elutasítottak. Én közmunkát akarok végezni. Tessék engem dolgoztatni! Induljon meg az újjáépítés! A tanácsnok az asztalra ütött. — Tegye bolonddá az öregapját! Miért akar dolgozni? Miért akarja megzavarni a rendet? Azt hiszi, hogy a maga ügyével most majd külön foglalkozunk? Maga fel akar tartani minket! Maga reakciós! — De kérem! — hebegett Malek —, bizonyisten dolgozni akarok. Tegnap este olvastam egy cikket a becsületes polgár kötelességéről. Ott állt, hogy dolgozni, dolgozni, dolgozni az ország újjáépítésén. — Várjon a sorára! — De már régen vége a háborúnak. Hát meddig várjak? — Nahát ez hallatlan! Még, sürget? Azt hiszi, magáért van ez az egész ügyosztály? Malek ekkor elhatározta, hogy hivatalos munkabeosztás nélkül könnyít a lelkiismeretén. A Deák téren talált egy nagy halom téglát és szemetet. Elhatározta, hogy a téglát felstószolja, a szemetet pedig elsöpri. Ingujjra vetkőzött és nekilátott. Csakhamar csoportosulás támadt körülötte, sőt rendőr is került elő. — Maga mit csinál itt? — Rendberakom a téglákat. — Hol az őre? — Nem vagyok nyilas. Dolgozni akarok. — Mutassa az engedélyét vagy valamilyen írást. — Nincs írásom. — Hát akkor milyen jogon nyúl a téglákhoz? Magáé az a tégla? Szépen néznénk ki, ha itt mindenki dolgozni kezdene! Jöjjön csak velem! Bekísérte a kerületi rendőrkapitányságra. Malekot kihallgatták, s azután a kapitány, mint elsőfokú büntetőhatóság, engedélynélküli munkavállalás miatt egyheti dologházra büntette. Malek boldogan vette tudomásul. Ekkor azonban megtudta, hogy az ítéletet háromévi próbaidőre felfüggesztették. Bánatosan hazament, befizette a közmunkaváltságot és elhatározta, hogy több vezércikket nem olvas.
