Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-12 / 262. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. november 12. Víz alatt a Szent Márk tér Üzenet o 2019-ben élő utódoknak Velencében az utóbbi napok esőzései következtében a viharos tengerár ismét elön­tötte a Szent Márk teret. A vállalkozó szellemű turisták pallókon közelítik meg a tér nevezetességeit. (Telefoto — AP—MTI—KS) ATOMCSEND A TENGER FENEKÉN Befejezte ülésszakát a gen­fi leszerelési bizottság, s ez­úttal „jó esztendeje volt”. — Űjabb komoly lépést tett előre a leszerelés egy igen fontos területén: a tengerfe­nék atommentesítésében. A közvélemény természete­sen hajlamos az ilyen meg­egyezések, illetve közös elő­terjesztések fontosságának le­becsülésére. Hiszeit a nem­zetközi feszültség nagy gócai földrajzilag is egészen más elosztásban jelennek meg, a fegyverkezési verseny folyta­tását pedig ezekhez a fő föld­rajzi gócpontokhoz kapcsolja. A leszerelés azonban túlsá­gosan nagyszabású és bonyo­lult probléma ahhoz, hogy rögtön a legnehezebb, a leg­több ellentétet kiváltó pon­tokon közelítsék meg. A megegyezés jelentősége Ez a magyarázata annak, hogy a leszerelési bizottság és általában minden leszere­léssel foglalkozó konferencia erőfeszítései a legkisebb ne­hézséget kínáló, de a jelen­legi haditechnikai fejlettség mellett mégis létfontosságú területek felé összpontosul­nak. Így jött létre például a világűr atommentesítéséről szóló egyezmény, s így került most a genfi leszerelési bi­zottság figyelmének közép­pontjába a tengerfenék de- militarizálása. Mindkét eset­ben olyan területekről volt szó, ahol különleges nemzeti­hatalmi érdekek nem bonyo­lították a tárgyalásokat, s ezért könnyebb volt a komp­romisszumos megállapodások elérése. Ez azonban egyik esetben sem csökkenti a meg­egyezés jelentőségét. Hiszen az óceánok mélye például a fegyverkezés új technikai le­hetőségei mellett erőteljesen felhasználható rejtett kilövő­állomások létesítésére, sőt ten­geralatti bázisok kiépítésére is. A legközvetlenebb és leg­reálisabb problémát termé­szetesen az atomrakétákkal felszerelt nukleáris meghaj­tású tengeralattjárók vízalat­ti tevékenysége jelenti. Amodern haditechnika fel­tételei között tehát megvolt a lehetősége annak, hogy az óceánok mélyén kibontakoz­zék a fegyverkezési verseny egy új szakasza^ a közös szovjet—amerikai határozat-tervezet megszüle­tése mégis reálissá teszi azt a következtetést, hogy a be­látható jövőben aláírják a szerződést. Ezzel a tengerfe­néket — a világűrhöz hason­lóan kikapcsolják az atom­fegyverkezési versenyből. A közös határozat-tervezet politikai jelentősége azért is különösen komoly, mert jó nyitány a Helsinkiben meg­induló szovjet—amerikai ra­kéta-tárgyalásokhoz. Ezek a két szuper-nagyhatalom stratégiai rakétarendszeré­nek korlátozásáról folynak, tehát egy esetleges nukleáris konfliktus legfontosabb, döntő arzenáljáról. Ezért nyilván mérhetetlenül bo­nyolultabbak, nehezebbek és hosszadalmasabbak lesznek, mint a tengerfenék atom­mentesítését belátható kö­zelségbe hozó genfi tárgya­lások. A genfi eredmények azonban jelzik, hogy a meg­egyezés elvi lehetősége nem­csak a tengerek mélyén, ha­nem a földön is nyitva áll. — ie — Iglói Zoltán jelenti Pécsről: A 2019-ben élő gyermekek, fiatalok számára „küldtek” üzenetet a Baranya megyei Egerág község úttörői. A II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat tagjai összegyűjtötték . mai életünk fontosabb helyi do­kumentumait, azzal a céllal, hogy a félévszázaddal később élő nemzedék ily módon is hírt kapjon a kettős jubiluem évéről. — Egerág számára ugyanis 1969 nemcsak a Ta­nácsköztársaság ünnepi éve, hanem egyben a felszabadu­lásé is: huszonöt évvel ez­előtt, 1944 őszén szabadult fel ez a terület. A pajtások kérésére a patronáló termelő- szövetkezet asztalosai erős tölgvfa-ládát készítettek és ebben helyezték el a gyere­kek a dokumentumokat: — Egyebek között egy jelmon­datokkal kivarrt úttörőnyak­kendőt, a község jelenlegi lakóinak névsorát, a tanács üléséről szóló jegyzőkönyv másolatát és Egerág fejlesz­téséről szóló határozatát, új­ságokat és plakátokat. Az üd­vözlő levélben a mostani paj­tások köszöntik azokat a fiatalokat, akik 2019-ben fel­bontják majd a ládikát és kérik őket, köszöntsék szere­tettel a ma 10—15 éves, ak­kor 60—65 éves korban levő egerágiakat. A község úttörő­parkjában betonüregeket épí­tettek, ebbe helyezték el a tölgyfa-ládát és betonlappal zárták le. A hely körül ta­vasszal virágágyat képeznek ki. A községi tanácsnál le­tétbe helyeztek egy iratot, — amely felhatalmazza az uno­kákat, hogy 2019-ben feltár­ják a betonüreget és felnyis­sák a dokumentumokat tar­talmasé ládikát Restaurálták a vörösberényi erőd-templomot Befejezték a középkor egyik legérdekesebb magyarországi műemléke, — a vörösberényi erőd-templom restaurálását. Szlovákiában és Románia er­délyi területein gyakoriak az erődített templomok, a Bala­ton vidékén azonban csak ez a templom maradt fenn nap­jainkig. A mostani ötödik helyre- állítás során feltárták a temp­lom közvetlen környékét, — megerősítették az erődfala­kat és restaurálták a két gó­tikus kaput is. A templomot, amelyet belsőleg is felújítot­tak és új tetőzettel láttak el, a Balaton környéki idegen- forgalom szolgálatába állít­ják. 1) Szabad A Szovjetunió javaslata ipari termékünk66 Ez a meggondolás vezette a Szovjetuniót, amikor 1969 márciusában, Genfben nagy­szabású javaslatokat terjesz­tett elő. Az átfogó szovjet szerződéstervezet minden ka­tonai tevékenység betiltását javasolta az óceánok mélyén. A szovjet javaslat fényé­ben az Egyesült Államoknak felül kellett vizsgálnia mély­tengeri stratégiáját, s ilymó- don több mint hónapig tartott, amíg elkészült az amerikai ellen javaslat. Ez lényegesen korlátozottabb volt és főképpen abban kü­lönbözött a szovjet indít­ványtól, hogy nem minden katonai tevékenységet tiltott volna be az óceánok mélyén — hanem a vétó csupán a tömegpusztító fegyverekre és az azokat továbbító fegyve­rekre vonatkozott. A két álláspont képvise­lői között egészen őszig tar­tott a vita, amely végül is egy szovjet—amerikai ter­vezettel, tehát eredményes kompromisszummal végző­dött. A kompromisszum egyik oldalán elfogadták azt a korlátozottabb amerikai elképzelésé^ hogy egyelőre nem demilitarizálják, csak atommentesítik az óceánok mélyét. A másik oldalon vi­szont az amerikaiak elfo­gadták, hogy a szovjet állás­pont alapján az egyezmény hatálya alól 12 mérföldes szélességben vonják ki a par­ti vizeket. A szovjet állás­pont jutott kifejezésre abban is, hogy a közös tervezet az atommentesítést „első lépés­nek” nevezi — tehát nyitva hagy minden lehetőséget a Szovjetunió által sürgetett teljes demilitarizálás előtt. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy valamennyi kérdést megoldottak volna. Kényes és érdekes problémá­kat kell még kibogozni. Meg kell határozni például, hogy pontosan mit kell érteni a „tengerek mélye”, illetve „tengerfenék” fogalmán. Hi­szen egy ilyen meghatározás lényegesen befolyásolhatja például a nukleáris rakéták­kal rendelkező atomtenger­alattjárók tevékenységét. Nincs kidolgozva pontosan az ellenőrzés rendszere sem, bár elvben megállapodtak abban, hogy a tizenkét mér- föles határon kívül minden szerződő államnak joga van a tenger mélyén, illetve a tengerfenéken elhelyezett objektumok ellenőrzésére. Reális következtetés Ha nem is oldották meg Sü ömm gor&usi oems&afe A Szamuely Tibor Gép­ipari Technikum és Szak- középiskola KISZ bizottsága Szolnok felszabadulásának 25. évfordulójára emlékezve egy negyedszázaddal ezelőtti eseményt elevenített fel. Az akkori Fa- és Fémipari Szakiskola tanulói számára 1944 őszén igen nehéz körül­mények között kezdődött meg az oktatás. Az első ta­nítási napon, amelyet a víz­művek Jókai utcai szűk kis műhelyében tartottak, három diák vett részt. Ez a három diák két tanár vezetésével az élet- és a munka újra­kezdéseként egy kalapácsot A tiszalöki öntözőrendszer fürtjeiben, csatornáiban meg­kezdték a partvédelmi mun­kálatokat, töltéserősítéseket.: Ebben az esztendőben a bal­mazújvárosi ezer holdas tá­rozónál és a Keleti főcsator­na nagyobb öntözőcsatornái­nál az úgynevezett biológiai partvédelmet alkalmazzák. készített, amelyet mint „új ipari terméket” vörös szalag­gal átkötve az akkori tanács képviselőinek adtak. Két hét múlva már egy osztálynyi tanuló járt újra iskolába, akik hozzáfogtak a tanmű­hely helyreállításához is. Az első lépések tanúit, a néhány satupadot a technikum diák­jai ma kegyelettel őrzik. S most, 25 év múltán is­kolájuk pártszervezetének és tanáraiknak a segítségével elkészített ajándék emlék­tárgyukat e kis történet kí­séretében ők is elküldték a városi tanács vezetőinek. Nagy kotrógépekkel merítik ki a régi nádasok széléről az iszapot, s ezt terítik el a par­ti részeken. A gyökerekkel és gumókkal átszőtt iszapból ta­vasszal hajtani kezd a nád. t— Már az első esztendőben 40—50 centiméter magas élőnövényzet védi a töltése­ket, s három esztendő alatt teljesen kifejlődik a nádas. Biológiai partvédelem A megelégedés hangján A bőség zavara fog el, ha arra gondolok, hogy a szo­kásosnál időben is hosszabb és tartalomban is gazdagabb műsorhét összefoglalóját kell adnom rövidre fogott jegy­zetemben. Kiemelkedő pro­dukciók egész sorát láthat­tuk az ünnepi hét műsorában, s még azok a programok is szót érdemelnek, amelyek nem minden szempontból fe­leltek meg a várakozásnak, a néző elképzeléseinek. Hogy példát is említsek: A Meló­diakoktél semmiben nem emelkedett a könnyűzenei rendezvények szokvánva fö­lé. sőt a kiállítás ezúttal még szürkébb és jellegtelenebb is volt. mint a szokásos, s még­is egy dologért nem hagyhat­juk elismerő szavak nélkül: a koktél-keverő Ambrus Ky- ri természetesen könnyed, ba­rátiam közvetlen, az alkalmat kitűnően szolgáló műsorveze­téséért. Ambrus Kyri egyé­nisége kellemessé tette a könnyűzenével való találko­zásunkat. Más szempontból ugyan, de idekívánkozik pél­daként a párizsi Olympia Színházból adott Josephine Baker-est is. Ügy kezdődött, mint egy varieté: kopottas színpadon akrobaták mutat­ták be testi ügyességüket, és egy bétám tott elefént szóra­koztatta a publikumot. S ak­kor megjelent Baker a szín­padon; énekelni kezdett, s megtörtént a varázslat: az igazi művészet parádéja. A közvélemény az utóbbi idő­ben már-már eltemette; egv- egy „botránya” hívta csak fel rá a figyelmet. Most ismét meggyőződhettünk töretlen művészi erejéről és kimun­kált, tudatos, ugyanakkor manirmentes előadásmódjá­ról. És arról, hogy a képer­nyőn nem a körítés, hanem a nagy művész művel csoda­dolgokat. S erre bőven akadt példa a hét más programjai­ban is. Vajon a váratlanul műsorra tűzött Bródy-mű, az A fejedelem sikerét nem az hiztosított-e, hogy Bessenyei Ferenc remekbe szabta az öregedő fejedelem alakját. Vagy a némileg felemás Vi­. Nyitott Az egyik legizgalmasabb kortársprózaíró regényét nyi­totta ki a televízió, hogy a „Több szem. többet lát” elve alapján a kérdéses művet szembesítse nézők ezreivel. Kritikusok bonckése alá ke­rült a Katalin utca, s a boncolás. a szemünk előtt folyt le. Izgalmas élményt je­lentett a regénybe való be­hatolásnak ez a szellemi út­ja; s ahogyan Ungvári Ta­más keze nyomán feltárult előttünk a regény csontváza, szilárd' szerkezete, vagy aho­gyan a kétkedő Faragó Vil­mos közreműködésével ki bontakozott számunkra a mű esszenciája. mondanivalója, szívverése. A lelkiismeret re­gényét sikerült úgy bemutat- niok, hogy általa valamen­nyivel értőbb olvasókká let­tünk. Olyan módszerrel kö­zelítették meg a regény prob­lematikáját, amely bárki olvasó számára is modell­ként szolgálhat. S hogy a jó olvasónak olvasás közben nemcsak az eszmének kell dolgoznia szüntelen, de szí­vének is a helyén kell len­nie. arra a műsorban olvasó­ként szereplő Tolnay Klári lágirodalmi Magazinban lá­tott Hemingway-novella té­véváltozata nem Latinovits Zoltán szuggesztív, valóban lenyűgöző játéka révén emel­kedett ki a Magazin darabjai közül. És a szokatlan hang­vételű játékot, a kispolgári gondolkodásmód fura szatí­ráját — A vasárnapi sétát — nem öze Lajos rendkívül el­talált családapája avatta-e igazi élménnyé? S nincs-e Venczel Vera megejtő bájá­nak. lírai közvetlenségének is nagy része abban, hogy tényleg szívünkbe zártuk a háborúban felperzselt Lenin­grad önfeláldozó levélhordó- fcjpcfisát? Feltétlenül. És még csak az egészen kiemelkedő színészi teljesítményekről szóltunk. Ezek láttán érthető a néző öröme: ennyi és ilyen kiváló egyéni teljesítményre nem minden héten kerül sor. De a jelentősebb produk­ciók rendezőinek sincs mit szégyenkezniük. Makk Ká­roly úgy tudta képernyőre állítani a háború borzalmait, hogy egyben megőrizte a le- ningrádi „Gavroche-törté- net” tiszta, már-már gverme- ki líráját Horváth Tivadar pedig olyan tempós, ritmu- sos pesti ka,bárét diktált, hogy a nézőnek még szusz- szanni is alig akadt ideje, és ami küjön is erény; „öreg, szakállas” tréfák, vlceek kor­hű. stílusos megszólaltatásá­ban nem rettent vissza a korszerű, merészebb megol­dásoktól sem. (Lásd Nagy Endre két jelenetének tévésí- tése.) Ádám Ottó az A feje­delem című kamaraiátéknak is beillő tévéjátékot vitte képernyőre nagy biztonság­gal. látszólag eszköztelenül, de igen kifejező erővel. A sort a televízió rendezője, a költői szépségekre rendkívül érzékeny és fogékony Dö- mölkv János zárja, aid a Magazinban főként A Kili-*tól mandzsáro hava és A va­sárnapi séta rendezésében bizonyította televíziós rende­zői képességeit. Ezek után külön néhány szó egy most indult új sorozatról. könyv világított rá igen szerencsé­sen. Katkó István szerkesztő az irodalom népszerűsítése érdekében ezúttal tehát olyan formát és keretet talált amely tág teret és lehetősé­get ad az egyes kiemelkedő művek körül kibontakozó szenvedélyes vitáknak. Erre eddig a hasonló jellegű iro­dalmi műsorokban nem volt példa. S ami a Nyitott könyv vonzerejét még tovább nö­veli. az az is, hogy megszó­lalt maga az író is. Szabó Magda Faragó Vilmoshoz intézett közvetlen szavai, amelyekben a regénnyel szemben felmerült kétségek­re adott választ önmagában is jó propagandája lehet a sorozatnak. Ritka az, hogy író ennyire világosan lássa a világ és az irodalom gond­jait bajait, s ilyen ponto­san tudja élőszavakban, szin­te kapásból kifejezni, amit gondol. Intő szavára — A szépségre vigyázni kell! — sokáig emlékezhetnek azok. akik nemcsak olvassák, de a képernyőn, látták is Szabó Magdát. V. M. Szebbnél szebb tervek Tegnap délután tartotta ülését a városszépítési bi­zottság. A Szolnok városi ta­nács vb építési osztályán ül­tek össze a bizottság tagjai és vitatták meg a város szé­pítésének ötéves tervét. Az 1970—75-ös időszakban több mint tízmillió forint ér­tékű képzőművészeti alkotás elhelyezésére lenne szükség a város különböző pontjain. A megbeszélésen különösen nagy hangsúlyt kapott a Ti- sza-parti sétány kialakítása, de szóbakerült a Tiszai!get szépítése, az új lakótelepek csinosítása, valamint a fel­épülő új állomásépület külső díszítése is. Dicséretes az a törekvés, hogy a jövőben felépülő va­lamennyi jelentősebb épület­hez — a jellegének megfe­lelő — szobrot, dombormű­vet, mozaikot, vagy kerá­miát is tervez „ városszépí­tési bizottság. A tervekben szerepel egy török kút fel­tárása is, mely megvalósulás sa után Szolnok egyik érj lesz gjgjd, j A CT^iKéPERNYöJE %mj ELŐTT

Next

/
Thumbnails
Contents