Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-01 / 254. szám

1969. november 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Európai kerámia Hossz úidő óta először nyí­lik állandó kiállítás az Ipar­művészeti Múzeumban. A 70 000 tárgyat tartalmazó gyűjteményből az európai ke­rámia fejlődését bemutató ki­állítást hoztak létre. Az utób­bi évek egyik legszebb ki­állítását A kerámia, vagyis az agyagművesség a legrégibb technikák egyike, a mázat- lan cserép már az őskorban megjelenik. Európában a gö­rögök kerámiáiból ismerjük az akkori festészetet, de ezek a festett edények tech­nikailag messze elmaradtak a közel-keleti — egyiptomi, elő-ázsiai — mázas kerámia mögött. Az igazi kerámiát ugyanis fémből — ónból, ólomból és más vegyületek- ből nyert mázzal vonják be. A máz összetétele gyakran megfejthetetlen titok, más­kor ismerik alkotórészeit, de ezek ma már egyszerűen be­szerezhetetlenek. Nincs az. a kerámikus a világon, aki pontosan tudná utánozni a 4—500 éves mázakat... A fém máz keleti művészete A kiállítás általában ke­rüli régészeti leletek bemu­tatását Azzal a korral kez­dődik, amikor az európai mesterek elsajátították a fémmáz keleti művészetét Két úton került ez a tudo­mány Európába: az egyik út keletről vezetett, perzsa köz­vetítéssel, a másik — a his- pániai arab hódítás követ­keztében — nyugatról, Spa­nyolország felől. A korai, kö­zépkori kerámia példái a perzsiai és a hiszpano-mór edények és falburkolat-töre­dékek — a magas művészi szintű arab kerámia termé­kei. Az ólommáz a középkor jellegzetes anyaga volt, és szinte változatlanul élt to­vább a népművészetben. Egy vitrin a középkori hagyomá­nyokat őrző ólommázas ke­rámiát mutatja be. Ezek épp­úgy készülhettek a XIX. században, mint a XVI-ban. Formáik, technikájuk között nincs lényeges különbség. A „magas művészet” értelmé­ben vett kerámia az ónmá­zat használta, mint például az olasz reneszánsz majoli­kája és fajansza (ez utóbbi kifejezés a Faenza olasz vá­ros nevéből származik — itt volt az egyik legfontosabb központ.) Itália kerámiája volt a Mátyás kori Magyar- ország mestereinek példaké­pe: olasz hatásra honosodott meg a majolika Budán, meg­előzve más európai országo­kat, ahol még az úgyneve­zett sómázas kőcserepet hasz­nálták* Mint az arany A porcelánt Ázsiában már évezredek óta ismerik. Euró­pában épp olyan értékes volt, mint az arany, nem csoda, hogy már a XVI. században kísérleteztek porcelán gyár­tásával. Csak a XVII. szá­zad végén sikerült úgyneve­zett lágy (fritt) porcelánt létrehozni Franciaországban, és 1707-ben fedezte fel a né­met Böttger a kemény por­celán előállítását. (Mellesleg — eredetileg aranyat akart készíteni.) Az Iparművészeti Múzeum kiállításán látha­tunk néhányat a meisseni porcelángyár első, Böttger- féle termékeiből. Ezek a barna színű, vésett díszű edényei mai szemmel nézve kezdetlegesnek tűnnek, de történeti — és pénzbeli — értékük szinte felbecsülhe­tetlen. Az Iparművészeti Múzeum gazdag gyűjteményéből vala­mennyi fontos porcelángyár stílusát reprezentálni lehe­tett: a meisseni, a bécsi, a sévres-i, a pétervári gyárak műveit. Gyömyörű alkotások mellett szinte mulatságos látni, hogyan jelentkezett már 200 évvel ezelőtt a giccs a porcelán művészeté­ben. Ilyen távlatból termé­szetesen a giccs is érték, hi­szen jellemzi korának ízlé­sét. A modem kerámiaművé­szet a XIX. század végén, az úgynevezett historizmussal, vagyis a múltbafordulással született meg. Míg ugyanis a régi mázak titkát igyekez­tek mefejteni, új eljárásokra bukkantak és ezek segítségé­vel sikerült létrehozni a szá­zadforduló szecessziós kerá­miájának rafinált színhatá­sait. Az elsők között A magyar kerámia a török hódoltságig az európaival párhuzamosan fejlődött, Má­tyás idején az élvonalban ha­ladt, később elmaradt és egészen a Zsolnay-gyár mű­ködéséig csak halvány után­zatokat tudott létrehozni. Zsolnay Vilmos a múlt szá­zad végén — ha eltekintünk sok kevésbé ízléses tömeg­cikktől — ismét az elsők kö­zé emelte a magyar kerámia­művészetet. Néhány kiemel­kedő szépségű Zsolnay edényt látunk, és ebben a környe­zetben — mikor kortársaival is összemérhetjük — kitűnik, milyen kiváló művészek vol­tak a pécsi gyár tervezői és technikusai. A magyar ke­rámia fejlődésében csupán egyetlen korszak mérhető a Zsolnay-gyár működéséhez: a Németalföldről származó ha­bánok egyéni ízű majolika­művészete, amely a XVIII. században virágzott. A modern kerámiaművé­szet törekvéseit Gádor Ist­ván és Kovács Margit mun­kái képviselik. Műveik egye­nes folytatói a nemes hagyo­mányoknak. Jó lenne azon­ban, ha az állandó kiállítás­hoz olyan időszakos bemuta­tók kapcsolódnának, amelyek nemcsak a hagyományok folytatását, hanem az újító szellemet is reprezentálják — hiszen a múzeum a modern iparművészet termékeit is rendszeresen gyűjti... £. A. Bor-siker Kölnben A HUNGEXPO rendezésé­ben ' négy magyar vállalat vett részt a Kölnben meg­rendezett Anuga elnevezésű élelmiszeripari vásáron. _ A magyar kiállítók jelentései számottevő üzleti sikerről szólnák: a vásár idején há­rom és fél millió márka ér­tékű árut adtak el, főiképpen borféléket, édességeket és konzervipari termékeket. - Végleges összesítések szerint 15 750 hektoliternyi italt vet­tek meg a külföldi kereske­dők, vállalatok. Kelendők vqltak a magyar édességek is, ezekből napok alatt egy millió 250 ezer márka érték­re kaptak megrendelést a magyar szállítók. A növényi konzervek is egyre inkább betörnek a nyugat-európai piacokra. Ezt jelzi a 150 00» márkás kölni megrendelés is. Kétezer régi hanglemez Húsz éve gyűjti a hang­lemezeket Balázs Lajos öt- venhét éves karancsaljai nyugdíjas bányász. Mintegy kétezer darabos gyűjteményé­ben megtalálhatók a század- eleii felvételek, Király Ernő, Fedák Sári és más színészek, előadóművészek hanglemezei. A nyugdíjas bányász gyűjtő- szenvedélvére felfigyelt a salgótarjáni József Attila Művelői ési Központ. Elhatá­rozták. hogy novemberben a művelődési közwont klubjá­ban bemutatják Balázs Lajos gyűjteményét, s ebből az al­kalomból megrendezik a me­gyei hanglemezgyűjtök első találkozóját, és hanglemez- börzéjét Pályázati felhívás a A honvédelmi miniszter — " belügy- és a művelődés­ügyi miniszterrel, valamint a KISZ Központi Bizottsá­gának első titkárával egyet­értésben — pályázati felhí­vást adott ki a katonai fő­iskolákra történő jelentke­zésre. A felhívás értelmében pályázhatnak mindazok a 21. életévüket még be nem töl­tött ifjak, akik hivatásuknak érák a dolgozó nép fegyve­res szolgálatát, s a néphad­sereg, a határőrség, illetve a karhatalom hivatásos tiszt­jei akarnak lenni. Felvételre azok jelentkezhetnek, akik középiskolai tanulmányaikat az 1969—70. oktatási évben befejezik, vagy már koráb­ban befejezték, a jelentke­zés további feltételei: erköl­csi, politikai megbízhatóság, feddhetetlen előélet, fizikai alkalmasság a katonai szol­gálatra, magyar állampolgár­ság. nőtlen családi állapot A katonai főiskolákra pá­lyázók jelentkezési lapot a középiskola igazgatójától, az előző években végzett (sorka­tonák is) az illetékes kiegé­szítő parancsnokságtól kap­nak. A felvételüket kérők je­lentkezési lapjukhoz mellé­keljék sajátkezűleg írt rész­letes önéletrajzukat, születési anyagkönyvi kivonatukat, az erkölcsi bizonyítványt, a ko­rábban végzettek az érettségi bizonyítványt is. A jelent­kezési lapot — a mellékletek­kel együtt — a középiskolát ebben a tanévben végzők az iskola igazgatójának, a ko­rábban végzettek a kiegészítő parancsnokságnak, a sorka­tonai szolgálatot teljesítők pedig parancsnokságuk sze­mélyügyi tisztjének adják át. A pályázók matematikából ég fizikából írásbeli vizsgát tesznek, ezt 1970. februárjá­ban tartják megyénként A katonai főiskolákon a tanulmányi idő négy év. A főiskolákon szerzett okleve­lek — a parancsnoki, vagy technikusi szaktól függően — a polgári életben általános iskolai tanári, illetve felső­fokú szaktechnikus! munka­körök betöltésére jogosíta­nak* A pályázat beküldési ha­tárideje 1970. január 31. Uj gyógyszer a gyilkosgaióca mérgezés ellen Az Orvostovábbképző Inté­zet, az Országos Erdészeti Egyesület és a Magyar Gyógyszerészeti Társaság rendezésében pénteken a Technika Házában gomba­terápiás ülésszak kezdődött amelyen dr. Jiri Kubdcka, a csehszlovákiai treboni kór­ház igazgató-főorvosa ismer­tette érdekes kísérletsoroza­tának eredményeit, a cseh­szlovák mikrobiológus-orvos a gyilkosgalóca mérgezés el­len a máj betegségek ellen al­kalmazott úgynevezett thiokt- savat használta eredménye­sen. Tapasztalatai szerint a mérgezés, — amelynek tü­netei 6—24 óra között jelent­keznek, — nagy dózdsű gyógyszer a dagoláss al az ese­tek többségében gyógyítható. A csehszlovák orvos mód­szerét hazánkban is kipró­bálták. Az ülésszakon a bu­dapesti Korányi, valamint a szombathelyi, a salgótarjáni és a tatabányai kórház or­vosad számoltak be arról, hogy a magyarországi ered­mények szintén biztatóak. Számos beteget a gyógyszer alkalmazásával sikerült meg­menteni az életnek. Az or­vosok szerint azonban továb­bi kísérletekre van szükség ahhoz, hogy a különleges sav-anyagot minden esetben teljes biztonsággal alkalmaz­hassák. Magyar expedíció is késsül a Titanic kiemelésére Két magyar szakember, Szászkő László és Balás Amb­rus találmánya alapján próbálják meg a szerencsétle­nül járt óceánjáró luxushajó, a Titanic kiemelését az óceánból. Az egykor jégheggyel összeütközött hajó je­lenleg 3800 méter mélyen fekszik, 9 méter iszap borítja. A kiemelés kb. 2 millió angol fontba kerül, de az anyagi áldozat megtérül, mivel a Titanic roncsa 8 millió arany fontot rejt. A két magyar feltaláló valószínű de­cemberben indul el, egyenlőre búvár-munkával pontos hely- és körülménymeghatározást végeznek majd. Ké­pünkön: Egy korábbi kísérleten bemutatják a szakem­bereknek a találmány modelljét. (MTI foto — Kácsor László felvétele) CSALA LÁSZLÓ: fÉN VÉS ÖNÉRZET Még akkor történt, amikor villanyt vezettek a faluba. Sánta Rostás Ádám nagy dérrel-durral nyitott a ta­nácselnök szobájába, s így ost­romolta meg az államhata­lom fiatal képviselőjét: — Hallod-e, elnök elvtárs, mennyivel rangosabb ember nálam Kökény Illés?! — Mondtam én, hogy ran­gosabb? — hüledezett az el­nök. Mire aztán S. Rostás Ádám félretette a hivatalos han­got. nehogy csak a hatalom embere értse el, amit el kell értenie, hanem Veréb András is. Hiszen szegről- végről rokona volna, s amit megtagad az elnök, azt nem tagadhatja meg a vérségi kötelék. — Azt kérdezem, Andris, de igaz telkedre felelj: kü­lönb ember-e nálam Kö­kény Illés? — Nem mondom én, hogy különb, dehogy mondom... — Hát akkor meg mire jó ez a kivételezés! S hogy az olvasó is meg­értse Rostás Ádám mérhetet­len fájdalmát, elmesélem tü­zes vassal égetett önérzetének törvény és rokoni kebel elé fitált. s harc árán is igazsá­got kereső óhaját. Vagyis azt: milyen lesújtó megaláztatás érte Rostás Ádámot a falu előtt. Ha így kívánja a demokrá­cia érdeke, ám legyen, —- tűnődött éjszakánként Ros­tás Ádám —, de a minde- nit, azt már a demokrácia se kívánhatja, hogy éppen Kö­kény Illés, kerekedjék fölébe! Pontosan az a Kö­kény Illés, aki neki örök el­lenlábasa. s marad is, amíg kettejük közül valamelyik föld alá nem kerül! A szóban levő ügy vonat­kozásában nem lényeges, mi­lyen formák, változások, okok, okozatok, tények, fer­dítések táplálták a harag- szomrád rejtett és nyílt érzé­sének külső és belső indíté­kait. Tény az, hogy ember- emlékezet óta kutya—macska barátságban éltek. Ha az egyik karmolt olyképpen, hoay esti pincézésből haza­felé menet megeresztette hangját, miszerint .,Kék a kökény, recece...”, másnap, a tsz határában d^lgczv-n. eme . harapással adta tudtára a sértett fél válaszát a kör­nyéknek „Sánta a lovam, rostás a patkója...” Sánta is, meg rozsdás helyett rostás is ~ hát ez már sok! Erre újabb kontra kell! Mind ez ideig azonban nem volt rá szükség, hogy a ha­talom testületé, és a testület hatalma osszon igazságot. Így aztán nagy-nagy oka volt. ha Sánta Rostás Ádám egye­nesen a tanács elnökéhez for­dult baja orvoslására. Történt ugyanis egy na­pon, hogy villanyszerelők telepedtek le a faluban. Ká­beleket húztak, oszlopokat ál­lítottak. Jutott a szép, kar­csú oszlopokból Rostás Ádám és Kökény Illés háza elé is. Kökény egv sarki házban la­kott, két utca találkozásánál, Rostás meg mellette, éppen csak a kert és a tüskés sö- vénykerítés állított közéjük mezsgyét. Nosza, lett is egy­szerre tervezgetés! Kökény jó előre rádiót vásárolt. Ros­tás pedig, mikor ezt meg­tudta. a rádió mellé televí­ziót is vett. Erre Kökény vili amid aráiéval kontrázott. A mélységes konfliktus mégis érésién más miatt ke­letkezett. Eny nyavalyás kis villanyáén okozta a bajt. A Kökény Illés háza elé állított oszlovra ugyanis felszerelték az égőt. gyönyörű fényt, árasz­tott maga körül a kis körte formájú üveg, beragyogta Kökényék házát, portáját, fé­nyesre fürösztötte az utcai front ablakait, még fénye­sebbre az esténként a kapu előtti kispadon ücsörgő Kö­kény Illés arcát, melyről rá­adásul gőgös elégedettség is tükröződött... a Rostás há­za előtti oszlopra nem jutott égő. NO, biztosan kifogyott éppen, vagy előbb valahol máshol fejezik be munká­jukat a szerelők, aztán majd csak jönnek ide is. Várt egy napig, kettőig — egy' hétig. Akkor aztán nem győzte to­vább türelemmel. Elcsípte az egyik szerelőt: mondaná meg, szaktárs mikor teszik már fel azt az égőt! ,.Oda nem teszünk, oda nem kell.” Hogy-hogy nem kell?! De a hétszentségit, már hogyne ké­ne! De merre találhatná meg igazát!... Fúrta, emésztette a gond. Esténként irigylcedve leste a fényá ' an úszó szom­szédházat. No, igaz, ami igaz: jut neki is a fényből, elvilágít idáig a lámpa. De nem itt van! S lényeges kü­lönbség. Pedig mennyire in­kább ide illene! Hát hol van Kökénynek olyan szép háza, mint neki! Faragott '—aés- kő a lábazata fröcskölt sár­ga a fala. f*w"r's-bddog az eresze — itt még a fecskék is színesebben rakunk fész­ket. Ennek a. házunk keij a fény. mitöbb, a reflektor. Hát igazság ez? Neki csak a maradék fény jut. Inkább árnyék, mint fény. Micsoda?! Hogy a Kökény Illés árnyé­kában éljen! Azt nem! Ilyen rettentő előzmények után ostromolta meg néhány nappal később a tanácselnö­köt. — Szóval, Andris, dukál nekem az égő, vagy nem? — mérte végig öntudattól fe­szítve a tanácselnököt. — Dukál, dukál, azt én nem tagadom. Csakhogy másképp áll a dolog. A köz­világítás közcélokat szolgál. Kökény Illés háza előtt azért ég, mert ott a sarkon jobb helye van, meg szükségesebb, mintha maguk elé tettük volna. — Tegyetek nekem is, fi­zetem! — húzta ki magát Rostás. — Azt nem fizetheti. Az áramot a tanács fizeti a szolgáltató vállalatnak. Az utca állami terület, magán­ember nem közösködhet. — Ez az utolsó szavad, Andris? — Mást nem mondhatok. — Semmi megoldás nincs, elnök elvtárs? Dupla bért fizetek. — Nem lehet! Rostás valóságnál reme­gett az indulattól. Ha arra gondolt, hogy vereséget szenved Kökénnyel szemben, még a szívverése is elállt. — Azt mondod — szólt keserves szünet után —, hogy az utca állami terület. Akkor az én portám micsd- da? Az ugye, magánterület. Szóval az. Az utcán azt csi­nál az állam, amit akar. Én az én portámon csinálha­tok-e azt, amit akarok?' — Ha törvénybe nem üt­köző, miért ne? — mondta az elnök. — Ki mondja meg nekem, hogy mit csinálhatok ott? Ügyvéd megmondja-e? — Meg, persze — felélte az elnök. — Akkor jó. Akkor isten áldjon, elnök élvtárs! Azután hol járt, mit ügy­ködött. kivel tárgyalt, meny­nyit áldozott Sánta Rostás Ádám a következő napok­ban, azt senki sem tudja. Tény, hogy egy jó hét múl­tán a kerítésén belül oszlo­pot állíttatott fel magasab­bat a kintinél, dróttal köt­tette össze a konyhai résszel, s olyan burát vett a vakító erejű fénnyel sugárzó égő kalapjául, hogy megbámulta, aki arra járt. Fényben für­dőit a faragott terméskő tal­pazat, a fröcskölt fal, a bá­dogeresz, az ablak is mind, sőt, bőven jutott fény ki az utcára, amelyen Sánta Ros­tás Ádám megnyúlt árnyéka büszkélkedett, hadd lássa őt az utca egyszerre bent is, kint is. ahogy sétál a lámpa alatt meg előtt, egi/enes de­rékkal és elégedetten. H-’dd tudja meg Kökény Illés is, hogy semmivel se alóvelóbb ember nála Sánta Rostás Á.dám, még okkor sem. ha a maga pénzén vásárolja a megbecsülést.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents