Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-29 / 277. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. november 29. fi rendőrtiszt naplójából Bőrönd a bokorban ÍV tározta, hogy betör a Vörös Doktor Ábel Imre nyugdí­jas ügyvéd háza kertjében üldögélt, élvezte a déli nap­sütést. Valaki hirtelen meg­nyomta a kapu csengőjét. Beszólt lányához a kony­hába: — Ildikéin, nyiss kaput, valaki csönget. A fiatal nő kisietett. Két férfi állt ott. — Itt lakik dr. Ábel Imre? — Igen, az édesapám. — A rendőrségtől jöttünk. Idehaza van? Az idős ember, aki a kert­ben minden szót hallott, most oda kiáltott: „Itt va­gyok, mit óhajtanak az urak?” A nyomozók odamen­tek az öreghez. — Elnézést, hogy zavarjuk, csupán azt szeretnénk meg­kérdezni, van-e Önnek egy barna bőröndje? — Bőröndöm? Egy szürke bőröndöm van. Volt egy bar­na is, de azt, amikor a lá­nyom férjhez ment, neki ad­tam. Ugye Ildikéről? — for­dult a fiatal nőhöz. — Asszonyom, ön megis­merné azt a táskát, ha látná? — Természetesen — mo­solyodéit el a fiatul asszony. — De mit akarnak, vele. A férjem éppen tegnapelőtt vitt benne ruhaneműt . Pestre a nővéréhez és> nála hagyta. — A férje nem volt ide­haza a napokban? — Nem, a kisfiámmal együtt Budapestre mentek az ipari vásárba, köziben meg­látogatták a sógóm&met is. — És mikor jöttek haza? — Ma, a hajnali' vonattal. — Most hol van, -a férje? — Bent van a bankban, ahol dolgozik. — Megkérhetjük, hogy jöjjön velünk a renjJőrségre? Az asszony meglepődött, te­kintete csodálkozó 'lett: — Természetesen. Dehat miért? A Szovjetunió Központi Trau­matológiai és Ortopédiai Inté­zetének tudósai fémizületeket konstruáltak, amelyekkel a be­tegek sérült Ízületeit helyettesí­tik. Az intézet klinikáján már több mint négyszáz > eredményes műtétet hajtottak végre, ame­lyek porán térd- és csipőizülete- ket cseréltek ki. A műtét után hat-nyolc héttel a betegek álta­lában már járni kezdtek. Csillag Szállóba? — Mit tagadjam, így volt. Fél háromkor hajnalban ér­keztünk meg Sz.-ra. A fia­mat bevittem a gyermek vá­ró terem be, lefektettem, az­tán azzal, hogv ott nem le­het cigarettázni, eljöttem. Az egyik bőröndöt betettem a csomagmegőrzőbe, a másikat magammal vittem... — Mennyi idő alatt ért a szállodához? — Körülbelül 15 perc alatt. A kapun bejutottam, mert nem volt bezárva. Láttam, hogy régi ismerősöm van szolgálatban. Azzal mentem oda, hogy van-e kiadó szo­bájuk. Elfordult, hogy meg­nézi a könyvet, én ekkar elő­vettem a zsebemben tartott klóretilt, azt hittem, attól el­bódul, de nem ís*v történt. Védekezett... én ütöttem... kellett a pénz... nagyon kel­lett. — És mi történt azután? — A páncélszekrényt ki­nyitottam, a kasszákat a bő­röndbe tettem... láttam, új­ra magához tért, akkor egy kazettával ütöttem és többet nem mozdult. Sietnem kel­lett... így is találkoztam két férfival, amikor kifejé jöt­tem. Még féltem is, észreve­szik, mi történt a portás­fülkében... de nem jött utá­nam senki... útközben leve­tettem a ballont, mert lát­tam, véres lett... aztán na­gyon elgyengültem. Egy parkban eldugtam a bőrön­döt, gondoltam, majd éj­szaka bejövök érte... — Aztán visszament a fiáért... — Igen. Egy órát késett a vonat, azalatt mindent elin­téztem, és hazajöttünk M.-ra. Én nem alia rtani megölni azt az embert, higgye el, nem akartam megölni... de kel­lett... kellett a pénz... tessék mondani, most mi lesz ve­lem. a családommal, nem maradhatnak minden tá­masz nélkül... Az ügy lezárult Este nyolc óra volt, ami­kor Almási szobájában már a tapasztalatokról beszélget­tek a nyomozók. Nehéz nap és egy bravúros nyomozás állt mögöttük. Tizenkét óra alatt elfogták Faragó Illés gyilkosát. — Látják elvtársak — mondta Szitányi — kezdet­ben voltak nyomok, amelyek tévútra vihettek volna ben­nünket. A szerencsén is mú­lott, hogy ilyen rövid idő alatt sikerrel fejezhettük be a nyomozást. Természetesen még sok apró munka vár ránk... szembesítések, felis­mertetések... Köszönöm a munkájukat élvtársak. Mind­egyiküknek jó éjszakát. Még egy kérdést megenged alezredes elvtárs? összesen mennyi pénz volt a kazetták­ban? — kérdezte a fiatal Kasza főhadnagy. Az alezre­des csendesen válaszolt: — Kilencvenhatezer fo­rint... ...M. Imre tárgyalásán a vádlott felesége felcsukló zo­kogással hallgatta: életfogy­tiglan az ítélet. Mellette volt a kisfia is. A másik padsor­ban ott álltak az áldozat hoz­zátartozói. a gyászruhás asz- szony mellett is II éves kis­fiú volt. A két gyerek so­káig farkasszemet nézett egy­mással... más körülmények között talán jó barátok le­A Szovjetunióban ezt a bonyo- lult problémát biológusok, az orvosok, a matematikusok és a mérnökök közös erőfeszítései révén sikerült megoldani. Most a szakértők külön szerkesztő irodában egyesültek. Műszaki rajzaik alapján az intézet kí­sérleti üzeme többféle mestersé­ges Ízületet állít elő. Természe­tesen valamennyi Ízület egyedi, s a beteg csontrendszerétől függ. Jugoszlávia ünnepén A mai nap kettős ünnep Jugoszlávia népeinek életé­ben. Még több százezer par­tizán harcolt a náci Német­ország hadosztályai ellen, amikor 1943. november 29-én megalakult a Népi Felszaba­dító Antifasiszta Tanács, hogy megjelölje az ország felemelkedésének útját. Két esztendővel később — ugyanezen a napon — a par­tizán hadsereg és a Szov­jetunió Vörös Hadserege győzelmei után — kikiáltot­ták a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságot. Azóta ez a történelmi neve­zetességű nap Jugoszlávia nemzeti ünnepe. Mind az antifasiszta fel­szabadító háborúban, mind pedig az új szövetségi ál­lam létrehozásában Jugo­szlávia népeit a kommunis­ták vezették. Ök teremtették meg a népi-nemzeti összefo­gást, ők mozgósították harc­ra, majd alkotásra a mun­kásokat, parasztokat, értel­miségeiket. Mindez eleve meghatározza a felszabadu­lás utáni fejlődés útját, va­lamint Jugoszlávia helyét és szerepét a nemzetközi élet­ben. Az ilyen nagy évfordulók a visszatekintés napjai. E mostani számvetés alkalmá­val a jugoszláv dolgozók méltán állapíthatják meg, hogy a gazdaság, a tudo­mány, a technika és a kul­túra fejlesztésében, a nép és az ország egyetemes érde­keit szolgáló nagy előreha­ladást értek el. Amikor szívélyes barát­sággal köszöntjük a nemzeti ünnepükön Jugoszlávia népeit, hadd állapítsuk meg, hogy hazánkat széleskörű kapcso­latok fűzik déli szomszé­dunkhoz. Mi továbbra is ar­ra törekszünk, hogy ezek a szálak erősödjenek és a kap­csolatok tovább bővüljenek. A szomszédos jugoszláviával kialakult együttműködésün­ket a marxizmus—leniniz- mus elvei alapján ápoljuk. A kommunista világmozga­lom, a szocialista országok egységes törekvéseivel össz­hangban tekintünk azokra a problémákra, amelyekben nézeteink különböznek egy­mástól. Mindig szem előtt tartjuk, hogy mindkét or­szág — szocialista ország. Az a fontosabb, ami össze­köt bennünket, s nem az ami elválaszt. Ebben a szellemben kívánunk további sikereket déli szomszédunknak szo­cialista építőmunkájukhoz. <KS) Albánia nemzeti ünnepe Ma huszonöt éve, 1944. november 29-én fejeződött be az albán nép antifasiszta nemzeti felszabadító harca. Miután a háború fő front­jain a szovjet hadsereg dön­tő csapásokat mért a hit­lerista haderőkre, alakulatai a Balkánon át albán terüle­tekig nyomultak előre, s itt egyesülve a szabadsághar­cosokkal, a közös harc ered­ményeként véglegesen kiűz­ték a fasisztákat Albániából. Ez a nap azóta Albánia nem­zeti ünnepe. A Szovjetunió nemcsak az ország felszabadításához, ha­nem a háborús károk hely­reállításához, majd az in­tenzíven meginduló építő munkához, a szocialista tár­sadalmi rendszer létrehozá­sához is folyamatos és hat­hatós segítséget nyújtott. A későbbiekben a népi demok­ratikus országok is a testvéri albán nép segítségére siet­tek. Mint ismeretes, időközben az albán vezetésben sajná­latos torzulások következtek be, letértek a marxizmus— leninizmus útjáról. Ez volt az alapvető oka annak, hogy Albánia viszonya megrom­lott a szocialista tábor azon országaival, amelyek pedig éppen a legtöbbet nyújtották a korábbi évek fejlődéséhez. Hittem abban, hogy m&gváilfozik .— Igen, ez az apám bő- vásárt. Én mondtazn, hogy i'öndje... dSä nem tudom el­hinni, hogy a férjem gyilkos legyen, hiszi\n mindig vi­dám, rendes embernek is­mertem... oh. leérem higyjék el. itt valami végzetes fél­reértés va"n. — Mikor ismerkedtek meg a férjével? — Tizenkét évvel ezelőtt, £n akkor Budapesten jártam iskolába, ő ott dolgozott. A szüleim ellenezték a házas­ságunkat, de tudják, hogy van az... a szerelem. Később a férjem Pesten el­vesztette állását, akkor jöttünk haza M.-ra, a szüléimhez. Aatán dolgozott Sz.-on, a vendéglátóipart vál­lalatnál, de azt ott hagyta. Onnét idehaza, az építőipari ktsz-nél kapott munkát, de nem egyezett a vezetőkkel. Eljött és a bankban he­lyezkedett el. — Nem voltak anyagi gondjaik? — Nem élünk fényesen, a férjem nem sokat keres. En sem. — Nincs a férjének vala­milyen szenvedélye? — Szenvedélye? Volt, a lóverseny. Kértem, hagyja ab­ba... többször is kértem... megígérte és én hittem hogy megváltozik. — Miért ment a férje Bu­dapestre? — Megígérte a kisfiúnk­nak, hogy megnézik az ipari Á törvény nevében A kollégáknak is feltűnt: M. Imre ezen a hétfői na­pon túlságosan szórakozott volt. Írónké, a pénztáros há­romszor is szólt hozzá, de nem kapott választ. A szeme is olyan fáradt, fátyolos volt. Már véget ért az üpvíél foga­dás, amikor három férfi lé­pett be a bank ajtaján. — M. Imrét keressük. A férfi felnézett, sápadt arca még fehérebb lett: Pénzt akartam, sok pénzt — Tehát nem ez volt az első rablása, vagy nevezzük lopásnak, amit elkövetett? A férfi nézte a kihallga­tást vezető alezredes arcát, de arról semmit nem tudott leolvasni. — Nem! A vendéglátóipar! vállalatnál dolgoztam, tud­tam, hogy az egységek éjsza­ka a Vörös Csillag Szálló portájára adják le a bevételt megőrzésre. Tavaly július­ban, akkor már nem dolgoz­tam ott, egyik éjszaka, mivel ismertem a járást, elloptam a szálloda étterméből, illetve az üzletvezető irodájából a pénzt, még mielőtt leadhat­ta volna. Nem akadtak a nyomomra. A rendőrség biz­tosan nyomozott akkor is utánam, de nem fogtak el. Kellett a pénz, mert a bank­ban elsikkasztottam 33 ezer forintot.,, abból pótoltam. vasárnap este a gyorssal jöj­jenek haza, mert a gyerek­nek ma iskolába kö llett men­ni, had pihenje ki magát. De lekésték a vonatot és így az éjszakaival jöttek. — Vitt a férje valami cso­magot magával? — Két bőröndöt vitt, én még kérdeztem is, minek annyi csomag, de nem hall­gatott rám. Amikor hajnal­ban megérkeztek, mindjárt észrevettem, hogy az egyik táska, hiányzik. Kérdeztem tőle, hová tette, azt válaszol­ta, Pesten, hagyta. Aztán a ruháját sem láttam a szek­rényben. Mikor azt szóvá- tettem, azt mondta, megsér­tette az ujját, a balonkabátja meg a nadrágja véres lett, beáztatta egy lavórba... ha­ragudtam, hiszen és könnyen kitisztíthattam volna mind­kettőt«. gondolja, hogy a férjem... — Nézze asszonyom, mint mondottam, ma éjszaka Sz.- on. megölték a Vörös Csillag Szálló portását és kirabol­ták... Az asszony összetört: — Nem... nem... az én Imrém nem lehet gyilkos, hozzám, a gyerekekhez min­dig jó volt... — Hány gyerekük van? — Három... Imruska, aki vele volt Pesten a legna­gyobb, most 11 éves... — Tessék, én vagyok az. Az érkezők közül az egyik odalépett hozzá: — Pacsai János rendőr- százados vagyok. A törvény nevében letartóztatom Fara­gó Illés meggyilkolásának alapos gyanúja miatt. A bankban dolgozók döb- benten-álltak. M. Imre nem is ellenkezett. Ennyit mon­dott: ■— Gondolhattam volna... — Mire kellett magának ez a rengeteg pénz? —* Kergettem a szeren­csét-.. a lóverseny sokba ke­rül, különösen, ha az ember­nek nincs szerencséje... és én sok pénzt akartam... — Mi történt az elmúlt éjszaka? — A késői vonattal indul­tunk vissza Budapestről a kisfiámmal... — Maga már akkor elha­hettek volna. (VÉGE.) Szánthó István Mesterséges ízületek Rekordtermés Kubában Fidel Castro kubai minisz­terelnök közölte, hogy július végére halasztják a kará­csony és az újév megünnep­lését. Akkor fejezik be ugyanis a cukornád aratá­sát. A becslések szerint 10 millió tonnás rekordtermést takarítanak be. A cukornád aratása no­vember elején kezdődött. — Tíz millió tonna cuk­rot kell termelnünk, egy ki­lóval sem kevesebbet — mondta Castro a közelmúlt­ban. Havannában hangsúlyoz­zák, hogy ez nemcsak tekin­tély kérdés, hanem a nép nagyon fontos gazdasági ér­deke is. A cukoreladásból kívánják ugyanis megszerez­ni az ország egyéb problé­máinak megoldásához szük­séges devizát. Az ENSZ szervezetek konferenciáján Libanon számára ötéves fejlesztési tervet fogadtak el Az ENSZ szervezetek kép­viselői és a libanoni vezetők Beirutban értekezletet tar­tottak, amelyen az ország fejlesztésének problémáiról tanácskoztak. Ötéves általá­nos fejlesztési terveket fo­gadtak el, amelyet a terve­zési tanács indít el. Egyhangúan megegyeztek abban, hogy meg kell hagy­ni a magánszektor szerepét és létrehoztak egy szerve­zetet, amelynek provizórikus neve „Organisation du Prog­ramme”. Ez a közigazgatási funkcionáriusokon kívül ma­gában foglalja a tervezés specialistáit és szakértőit és az érdekelt minisztériumok képviselőit. A speciális ve­gyes intézmény biztosítja a kapcsolatokat az ENSZ szer­vezetekkel és segítséget nyújtja libanoni vezetőknek az általános fejlesztési prog­ram beindításához. Elnöke a fejlesztés libanoni vezetője lesz. Az értekezlet döntése sze­rint az 1970—1974. évi öt­éves tervet, amely követi az 1965—1969. évi tervet, két szakaszban lehet végrehaj­tani: — Az elsőt (1970—1972) át­menetinek lehet tekinteni. — A második (1972—1974) magában foglalja a tulaj­donképpeni fejlesztési ter­vek beindítását. Ezt a sza­kaszt meg lehet hoszabbíta­ni 1977-ig, hogy önmagában öt évre terjedjen ki, 1969. november és 1970. márc. közepén létrehozzák a libanoni adminisztratív és technikai infrastruktúrát és összeállítják a fejlesztési ter­vekkel kapcsolatos ügyirato­kat. Az ENSZ szervezetek mű­szaki, pénzügyi és gazdasági segítségét főképpen a prog­ram második szakaszában használják föl. Tíz millió DM nyugatnémet segély Tunéziának Az NSZK kormánya 10 millió márkát bocsát Tuné­zia rendelkezésére, hogy se­gítsen az országnak a leg­utóbbi természeti csapások okozta károk elhárításában. A szövetségi külügyminisz­térium szerint 5 milliót a legsürgősebb anyagok vásár­lására fordítanak, a többit ,< hosszúlejáratú, kedvező fel­tételű hitelek formájában.. nyújtják. Az EGK kereskedelmi kapcsolatai Japánnal Japán az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) egyetlen aláírója, amellyel szemben az egyes ipari országok, de különös­képpen az Európai Gazdasá­gi Közösség tagországai, rest­riktiv kereskedelmi rendsza­bályokat alkalmaznak, vé­dekezésül még most is „il- lojálisnak” tartott konkur- renciája ellen. Az EGK keretében az ilyen korlátozások a tagor­szágok vám díjszabásának több mint 110 tételére ter­jednek ki. A korlátozások fele mezőgazdasági termé­kekre, valamint a textilipar termékeire vonatkozik. Az EGK végrehajtó szerve eddig több ízben mekísérel­te a Japánnal folytatott ke­reskedelem korlátozásait egy­ségesíteni, átalakítani az EGK autonóm rendszerévé, de ez nem sikerült. Az egyes tagországok, különösen Olaszország szembeszegültek ezzel a kísérlettel, mert a bilaterális kapcsolatok terén szabad kezet akartak Japán­nal szemben, hogy ngyobb engedményekre kényszerít­sék. Az EGK bizottsága most ismét normalizálni igyekszik a kereskedelmi kapcsolato­kat Japánnal. 55—60 vámté­telről van szó, melyekre vo­natkozólag az EGK tagor­szágai megfelelő koncesszió­kat követelnek. Ausztria és a szocialista Az árucsere volumene Ausztria és az európai szo­cialista országok között az idei első félévben, a múlt év azonos időszakához viszo­nyítva, kétötöddel növeke­dett, s 8,8 milliárd S-t tett ki, az 1968 első félévi 6,3 milliárd S-el szemben. A kölcsönös külkereskede­lem jelentős növekedése el­sősorban az osztrák kivitel növelésének tuladjonítható. Ausztria kivitele az európai szocialista országokba az el­telt félévben 4,9 milliárd S-t tett ki a múlt év hasonló országok kereskedelme időszakában élért 2,7 mil­liárd S-el szemben, tehát 81 százalékkal növekedett. Az egész osztrák behozatal az európai szocialista orszá­gokból 3,9 milliárd S (a múlt év első felében 3.6 mil­liárd) értéket ért el, azaz 8,5 százalékkal nőtt. Ausztria fő kereskedelmi partnere az európai szocialista országok közül ez év első felében a Szovjetunió volt, utána kö­vetkezett Jugoszlávia, a CSSZK, Magyarország és Lengyelország. Törökország kopogtat a A török politika egyik leg­fontosabb feladata, hogy a gazdasági életet a Közös Piaccal kötendő szorosabb kapcsolatra előkészítse. Tö­rökország 1969. december 1- én a társulás előkészítő fázi­sából az átmeneti fázisba lép át. Az ország eddigi új­jáépítési terveiben az árala­kulást és a rentabilitást ke­véssé vették figyelembe. Ezért sínyli meg a török ipar még ma is a külföldi konkurrenciát. A devizabe­vételeket mindenekelőtt az export és az idegenforgalom révén kell növelni. A ham­burgi Westbank megállapí­Közös Piac ajtaján tása szerint a devizahiány egyre nyomasztóbb lesz, hi­szen, ha a jelenlegi tenden­cia tovább tart, a behozatal csakhamar túlszárnyalja a kivitelt. Eddig a török ipar számá­ra nem volt túlságosan nagy probléma az áralakulás kér­dése, hiszen termékeit a vé­dett belföldi piacon kedve­zően tudta értékesíteni, kon-' kurrenciaképes árakat nem igen kellett figyelembe ven­nie. Ez december 1. után megváltozik. Brüsszeli gaz­dasági körök egyenesen a török font közeli leértékelés sére számítanakj ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents