Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-26 / 274. szám

1969. november 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s O LVASÖINK KISZ Icüldöttértekerlet a TVM-ben A Tiszamenti Vegyiművek KISZ szervezete november 19'éti tartotta vezetőségvá- lasztó küldött értekezletét, amelyen az elmúlt két és fél év munkáját vitatták meg a fiatalok. A küldöttek az üzemi KISZ-bizottság és a vb munkáját eredményes­nek találták, amely abban is tükröződött, hogy a KISZ- vezetők többségét ismét meg­választották a vezető testü­letekbe. A küldött értekezlet záró­aktusaként munkájuk elis­meréséül harminc fiatalt ér­tékes ajándékkal jutalmaz­tak meg. Dér Rezső Szolnok nevet már talált neked az ipar, vagy a kereskedelem, csak én. az anyád nem ta­lálok neked, te kilencéves nagykamaszosan nyurga (és időnként szemtelen) kicsi fiam — télikabátot! Szeptember óta járom a szolnoki ruhásboltokat. Nem, nem fárasztó, inkább bosz- szantó; egy ilyen városban, 60 ezernél több lakosra, na­pi 10 ezer bejáróra — alig jut 3—4 ruhásbolt! S abban is legfeljebb olasz műbun­dák, sokezer forintos szőr­csodák „fogják” a vevőt. A vevőt, aki esetleg 800— telmesen adja-adja a bi1**-'* mindenkinek. Az ám, de közben az óra halad. Így hát a másodállású kalauz — vagy a másodállásé vezető — bizony csak tetemes késés­sel érkezik a megállókba. Ha sok utas van. sokat árul — később indul. Gyakran iél órára is ielhíznak az elveszte­getett percek. És ezalatt az utasok Csabától Szolnokig eső­ben, sárban toporognak az útszélen. Azt mondhatná valaki, tessék később kimenni, ha úgyis késik. Az ám, de bizonyos időközönként berobog egy hetyke, kalauzos és az hajszálra időben indul. Így, aki furfangosan „rátart” az indulásnál, az lemarad. Megnőtt az AKÖV bevétele. Megspórolták a kalauz fizetését és ugyanakkor zsebrevághatják a késlekedő buszt váró uta­sok nem éppen hízelgő megjegyzéseit is. P. A, Szolnok Az önkényes buszvezető Valamelyik jövő héten? Az Ifjúsági utcában egy időben készült el a vízveze­ték-gerinc, illetve a tulajdonosok portájára leágazó szárny­vezetékeknek szükséges árok. Ez utóbbi miatt többen sza­badságot vettünk ki, hogy időben kiássuk. Reméltük, hogy így hamarabb — időben vízhez jutunk, ami az építkezés­hez elengedhetetlen. Bár szokatlannak találtuk a vállalat érvelését, amely szerint: „bekötés után nem fizet a megrendelő”, meg az­tán „a vizeseknél ez a szokás”, így még augusztusban be­fizettük a költségvetésben szereplő óriási összeget, s meg­kérdeztük; mikorra várhatjuk a víz bekötését? „Az elkö­vetkező napokban, de egy héten belül biztosan” — hang­zott a válasz. Kiegyeztünk volna mi a következő hétben is, de arra várhattunk, illetve várunk még most is! Mindig akad más munkájuk: hálózatjavítás, csőrepedés stb. Szeptemberben kiderült, hogy nincs T-idom, az pedig kellene a gerincve­zetékbe. Akkor még örömmel rohantuk körbe a várost. Sikerült szereznünk, igaz, több mint 100 forintért. Majd módosítják a költségvetést — gondoltuk. Nem; a T-idom- ra nekünk van szükségünk — így a kivitelező. (Ez igaz, mi igényeltük a bekötést, de a T-idomot is a költségvetés sze­rint egyszer már kifizettük.) Nem vártunk azonban hiába, egyszer csak elkezdődött a munka. Tévedésből a szomszédnak — aki egyébként szintén hónapok óta várta a vizet — szerelték be az órát, aki gyorsan be is temette az árkot. A munka nyomban leállt. Novemberben ismét érdeklődtünk. Szabadságon van a bekötést végző szakmunkás. És egy ember miatt megáll az élet... Reméljük, majd csak előkerül a szakmunkás is, s az augusztusban elkészített aknába — augusztusban be­fizetett pénzünkért nekünk is beköti majd. a vizet. Ügy hisszük, eleget vártunk már rá. Tizenegy aláírás Törökszentmiklós Szegény kiskamaszom..; Örülünk az AKÖV erőfe­szítéseinek, amelyek a la­kosság kulturáltabb, kényel­mesebb utaztatása érdekében történnek. Az „önkényes” buszvezetőket viszont kevés­bé kedveljük, akik csak ak­kor és ótt állnak meg, ami­kor és ahol nekik tetszik. November 15-én a török­szentmiklósi József Attila úti megállóban három utas várta este hat óra után né­hány perccel a tiszapüspöki járatat, amely mintegy ne­gyedórát késett. Sebaj, elő­fordult ez máskor is. Csak­hogy a három utas hiába in­tegetett. figyelembe sem vet­te őket a gépkocsivezető. Mi­vel ez volt az utolsó járat, a három utasnak nem volt más választása, gyalog in­dult útnak a nagy sárban, egyikőjük 10 kilós csomag­gal. Nem először történt ilyen «set. Ügy látszik, a figyel­meztetés nem elegendő. Fehér Jánosné Törökszentmiklós Rossz szomszédság — török átok Ez a mondás egy kicsit így igaz a ma esetünkben. A culcorgyári — úgynevezett 24-es épületben lakunk, 24 csa­lád. Mindannyian a három műszakban üzemelő cukorgyár dolgozói vagyunk. Tehát éjjel-nappal akad közöttünk, aki pihenni, aludni szeretne. Lakóépületünkkel szemben van a gépjavító motorsze­relő műhelye, amelyben — ugyancsak éjjel-nappal — szü­net nélkül járatják, túráztatják a motorokat. A zajtól pi­henni tehetetlen. A lakásban egymás szavát alig értjük. Mi aztán valóban elmondhatjuk, hogy „nézzük” a tévét. Nézzük csupán, mert az állandó motorzúgásban nem hal­lunk semmit. Kérjük, juttassák el kérésünket a gépjavító illetékesei­hez! Bizonyára találnak — ha akarnak — megoldást a zaj Csökkentésére. Ránk ugyanis nem hallgatnak. Mi sze­retnénk jó szomszédságban élni velük. Bagdi Lajos Szolnok Tanuljunk.';: magyarul! 900 forintot nem sajnálna egy valóban téli. meleg fiú- kabátért Az anyát, aki fél, ha hajnalban, munkába in­dulván ködös, hideg az idő. Szegény kiskamaszom, öl­tözz melegen az orkán ano- ráík alá, mert megfázol — szoktam mondani nyugtala­nul. — Hogy a szolnoki bol­tos bácsik-nénik nyugod- tak-e, s miért nem ők nyug­talanok? Maid ha megnősz, kiskamasz, megtanulod, mi az: közömbösség! S. J. Szolnok „Megvesszőzött magyar szavak” című írásával tilta­kozott Lőrincze Lajos vala­mikor, hogy szót. amit rövid magánhangzóval kellene írni, hosszúval írnak. Így a kör­utat kőrútnak stb. Török- szentmiklóson nem okulták ebből. A városi tanács utcanév­táblákat helyezett el. Végig a több kilométer hosszú Kossuth Lajos utcán Is. Eze­ken Kossúth-ot írták minde­nütt. hosszú ú-val. Nem gon­doltak arra, hogy milyen gondot okoznak ezzel a kis­iskolásoknak. Ha már fizetett érte a ta­nács. az illetékesek megnéz­hették volna, mit, hogyan írták a táblákra, miért fi­zettek. Balázs Jánosné Törökszentmiklós Micsoda járat volt! Jámbor buszjárat volt hajdan a Szolnok—békéscsabai. Pontosan, szelíden simult be a megállóba. Nem rakoncát- lankodott soha. Aki kiállt az út szélére, nem vált rá hiába. Igaz, soha nem volt dugig, nem álltak egymás lábán, zse­bében, vagy akár a csomagtartóban az utasok. Aki fel­szállt rá, még ülőhelyet is kaphatott. Mindez ma már a múlté. Nem, nem a telítettsége, hiszen most sincsenek többen az utasok, sőt kevesebben. Méghozzá — egy nagyon fon­tos személy hiányzik a kocsiról: a kalauz. Osztott, szorzott az AKÖV, míg kiszámolta, hogy nem gazdaságos a buszon kalauzt tartani. Szóval mindennel számolt az AKÖV, csak az utasokkal nem. Mert mi tör­tént ezután? A jegyet ma már az utas a vezetőtől vásá­rolja. Áll a busz, állnak az utasok sorban, és a vezető tü­Késík a vonat Ezt kérdezte levelében Tóth Károlyné tiszaföldvári ol­vasónk. November 17-én Tiszaföldvárról Kiskunfélegyhá­zára utazott, ahová 19.30 helyett 24 órakor érkezett. Tóth Károlyné — mint irta — nem maga miatt fogott tollat. Azokat az embereket sajnálja, akik naponta járnak ezen a vonalon, munkahelyükről igyekeznének családjuk­hoz. Pihenő idejükből rendszeresen értékes órák vesznek kárba, mert a késés szinte naponta megismétlődik. Olvasónk szóvátette: egyes munkaterületeken felelős­ségre vonják azokat, akiknek a hibájából valamilyen kár származik. Szerinte jelentős veszteség a sok embertől el­rabolt értékes óra is. Azokért senki sem felelős? Nem vagyok finnyás, de.;; A különböző szolgáltatás Szolnokon még megoldatlan kérdés; Sokan fáradoznak ezen. törik a fejüket emiatt, de nekünk még mindig vár­nunk kell rá Majd felépül­nek szolgáltató kombinátja­ink és minden rendben lesz. Lesz itt minőségi munka, de lesz ám! Mint a péküzemekben. Fel­épült a kenyérgyár. azóta tiszta, higiénikus körülmé­nyek között készítik minden­napi ízletes kenyerünket. Én magam is ebben a hitben vagyok, csak esetenként eb­ből a hitből kibillentenek. Hogy mivel? Azt melléke­lem. (őrizzük. A szerk.) „Szolnoki Sütőipari Válla­lat, Szolnok 1/2. m.” feliratot olvastam a kenyéren talált címkén. Hogy a kenyérben mit találtam? Azt fogalmaz­za meg a szerkesztő úr, job­ban ért ehhez! Tudja, nem vagyok túlságosan finnyás, de azért mindent nem eszem meg. Mellesleg fotókópiát ké­szítettem a bizonyítékról. Ügy gondolom, azonban, er­re nem lesz szükség. Hiszem, hogy a sütőipar megteszi a megfelelő (és megnyugtató) intézkedést, mint ahogy más vállalatok is megteszik azon­nal az Önök cikkei nyomán. R. J. Szolnok E°ZZBSZ%gg Ctylkßinkhte­Vetélkedőkről — sorokban Mind a „Röpülj páva” felszabadulási népdalvetélke­dőről, mind a Tiszán innen — Dunán túl című, megyék közötti rádiós vetélkedőről írott cikkeinkre igen sok észrevételt kaptunk, ellene és mellette. Érdeklődéssel olvastuk e sorokat. Sajnos, mindet közölni nem tudjuk. ezért csak sorokat ragadunk ki belőlük; ür „A Szolnok megyei Nép­lap 1969. november 10-i szá­mában olvastam a „Röpülj páva” harmadik elődöntőjé­ről közölt bírálatukat. Ké­A kiskorúak házasságkötése Kiskorú az a személy, alti a 12. életévét betöltötte, de a 18. életévét még nem ha­ladta meg. A családjogi törvényeink lehetővé teszik a kiskorúak házasságkötését, amelyhez azonban a gyámhatóság en­gedélye szükséges. A törvé­nyes képviselő és a szülő be­leegyezését a törvény nem kívánja meg, csupán azt ír­ja elő, hogy a gyámhatóság a házasságkötés engedélyezé­se előtt a törvényes képvise­lőt és a szülőt hallgassa meg. A kiskorú házasságköté­sének engedélyezése iránti kérelmet csak maga a kisko­rú terjesztheti elő. A kérel­met elő lehet terjeszteni az anyakönyvvezető és a gyám­hatóság előtt. A szóban elő­terjesztett kérelmet jegyző­könyvbe kell foglalni, s fi­gyelmeztetni kell a kiskorút és a törvényes képviselőjét arra, hogy a házasság meg­kötésére csak a gyámható­ság engedélyező határozatá­nak jogerőre emelkedését követően kerülhet sor. A gyámhatóság határozatának meghozatala előtt meghall­gatja a kiskorút, törvényes képviselőjét és szüleit, fel­hívja a figyelmet a korai há­zasságkötés esetleges káros hatásaira és a nem kellően megfontolt házasság követ­kezményeire. A meghallgatás során előadottak bizonyítá­sára, ha szükséges, környe­zettanulmányt kell végezni azoknak a körülményeknek a megállapítására, amelynek ismeretében a kérelem felől a legmegnyugtatóbb módon lehet határozni. A gyámhatósági eljárás so­rán be kell csatolni a kis­korú állandó lakása szerinti illetékes rendelőintézet igaz­gatója által kiállított orvosi bizonyítványt arról, hogy a kiskorú a házassághoz szük­séges testi és értelmi fejlett­séggel rendelkezik-e, vala­mint, hogy a korai házas­ságkötés reá, és a születendő gyermekére káros hatással nem jár-e; továbbá a háza­sulandók munkáltatói és ke­reseti igazolását. Az eljárás során be kell mutatni a sze­mélyi adatok megállapítása céljából a házasulandók sze­mélyi igazolványát, vagy ha ezzel nem rendelkeznek, szü­letési anyakönyvi kivonatu­kat. A gyámhatóság ezek után a kiskorú házasságkötését csak akkor engedélyezheti, ha a kiskorú 12. életévét be­töltötte. Nincs nagykorúsá­gának elérésétől kezdődő ha­tállyal cselekvőképességet ki­záró gondnokság alá helyez­ve, a becsatolt orvosi igazo­lás szérint a kiskorú a há­zassághoz megkívánt testi és szellemi fejlettséggel ren­delkezik, és korai házasság- kötése se reá, sem utódaira károsodással nem jár. A há­zassághoz a külön jogszabá­lyok szerint szükséges en­gedélyt bemutatták; oly ro­koni kapcsolat a házasulan­dók között nem áll fenn, melynél az érvényes házas­ság megkötéséhez a tanács végrehajtó bizottsága szak- igazgatási szervének felmen­tése szükséges, vagy ha fenn­áll, a felmentést bemutatták. Ha a gyámhatóság a kis­korú házasságkötését nem engedélyezi, a házasulandók a határozatot a megyei ta­nács vb igazgatási osztályá­hoz benyújtott fellebbezésben sérelmezhetik. A fellebbezés elutasítása esetén panasz­eljárásnak is helye van. A házasságot az előtt az anyakönywezető előtt kell megkötni, akinek működési területén a házasulok bár­melyikének állandó lakóhe­lye van. Ha a házasulok nem egy anyakönyvi kerületben laknak, a házasságot akár a vőlegény, akár a menyasz- szony lakóhelye szerint ille­tékes anyakönyvvezető előtt megköthetik. A házasságkö­tésre irányuló szándékuk be­jelentése alkalmával be kell mutatni a házasságkötést en­gedélyező gyámhatósági ha­tározatot és a megkívánt ok­iratokat. A kiskorú házassága ér­vénytelen, ha azt a gyámha­tóság engedélye nélkül kö­tötte. A házasság érvényessé válik, ha fennállása alatt a gyámhatóság az engedélyt a nagykorúság korhatárának elérése előtt pótlólag meg­adja, vagy a nagykorúság korhatárának elérése után a kiskorúság alatt kötött há­zasságot az érdekelt helyben­hagyja. ' Dr. T. I. rém. engedjék meg. hogy őszinte megnyilatkozásukért nagyrabecsülésemet bejelent­sem. Ugyanakkor tájékozta­tom Önöket arról, hogy vé­leményükkel e műfaj tisza­füredi dalkedvelőinek nagy többsége egyetért” — írta Fodor József tiszafüredi ol­vasónk. „Kérem. szíveskedjenek tolmácsolni gratulációmat a magam és a 25 tagú böködi Felnőtt-klub nevében a no­vember 8-i „Röpülj páva” vetélkedőről írott bíráló cikk szerzőjének. A cikk bá­tor volt és igaz: a Szolnok megyei versenyzők maga­sabb szintű tudása és a me­gye népdalkincsének érvé­nyesülése az elfogult zsűri miatt súlyos meg nem ér­tésnek és igazságtalan elma­rasztalásnak esett áldoza­tul... A Szolnok megyei éne­kesek megítélésünk szerint az összes vetélkedő eddig hallott versenyzőit messze felülmúlták...” — írta töb­bek között Pribojszky Má­tyás BokodróL Molnár Jánosné szolnoki olvasónk. Molnár Klára ver­senyző édesanyja leveléből: „•••Én beszéltem rá lányo­mat. hogy jelentkezzék, mert a verseny egyik feltételét teljesíteni tudja: nem közis­mert és még meg nem jelent dalokat énekelhet... hisz kb. 150 régi répdalt gyűjtöttem össze Gután-.. Az előzsüri el­fogadta a dalokat, nem volt feltétel, hogy megyei dalokat kell énekelni... Igaz, a zsű­ri szolnoki tagjai néhány héttel a versenv előtt össze­hívták a versenyzőket, hogy válasszanak iászkunsági da­lokat... de össze nem rende­zett csokorból válogatni igen nehéz... Dunapataj nehezen meg­közelíthető falu, étterme nincs, üzlete a kétnapos ün­nep miatt zárva, három na­pon át hideg teremben pró­báltak versenyzőink... A Bács megyeiek otthonról, a szolnokiak Kalocsáról jártak át naponta-•• Barát, hozzátar­tozó nem utazhatott oda, hogy a nézőtérről bátorítást adjon az énekeseknek...” Ehhez még annyit: kriti­káink nem azok ellen irá­nyultak. akik szabad idejü­ket, energiájukat, tetemes költségeket áldoztak a ver­seny érdekében. Inkább ta­nulságnak szántuk azokat. (A szerk.) ☆ Pápay Mihály szolnoki ol­vasónk a „Kinek volt .szív­ügye’?” írójának válaszol: i,...Azt írja ön. hogy mint meghívott személy vett részt a vetélkedőn. Én is és min­denki — tehát körülbelül száznyolcvanán, akik a te­remben voltunk és még nem tudtuk, hogy ,nem szív­ügyünk* ez a vetélkedő... Küzdöttünk úgy, ahogy az adott körülmények között tudásunk és a zsűri, illetve Vitray megengedte. Lehet, hogy ön kívülről tudta szem­lélni az eseményeket, mi, többi meghívottak, Vetél­kedtünk... Nem reklamál­tunk. de játszottunk és igen­is; szívügyünk volt a maga helyén és módján ez a vetél­kedő*»* i ! A&etb&tjtetypostájából ^JOGSTANöCSAD^l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents