Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-23 / 272. szám
1969. november 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II Vietnamban harcoló amerikai katonák levele „Mindannyian Vietnamban harcoló amerikai gyalogosok vagyunk. Nem tűrhetjük tovább azt az ostobaságot, ami körülöttünk és velünk) kapcsolatban történik. A közelmúltban hallottuk Nixon elnök megjegyzését, hogy az amerikai nép hangulatának legalább ugyanolyannak kell lennie, mint a Vietnamban harcoló katonáké. Nézzünk szembe az igazsággal, a Vietnamban szolgálatot teljesítő katonák hangulata a kétségbeeséssel határos. Szó sem lehet valamiféle harcra kész hangulatról. Hideg esőben alszunk, olyan kasztot kapunk, amit a disznók sem ennének meg. Máskor forró napsütésben dolgozunk végkimerülésig. Látjuk, amint mellettünk meghalnak az emberek. És ugyan miért? Egyáltalán megnyerjük valaha ezt a háborút? Nixon úrnak tudnia kellene, hogy a legénység hangulata csak akkor emelkedik, ha egy-egy alakulat emberei megtudják, hogy hazaszállítják őket!” Az első gyalogsági hadosztály hat katonájának áJAirasa. ........................ ÍKEWSWEBKi Ha rcol és dolgozik Laosz A Nixon-kabinet «újabb Vietnamba keveredhet káoszban” — figyelmeztette az amerikai — és a nemzetközi közvéleményt Fulbright szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke. A Laoszi Hazafias Front harcosadnak naponta meg beli küzdeniük a betolaikodó amerikai és dél-vietnami egységekkel. Képünkön: a Partét Lao, a népi hadsereg egyik légvédelmi ütege munkában. A Hazafias Fronti emberi méltóságot — és kenyeret — adott az eddig többszörösen elnyomott nemzetiségi kisebbségek kezébe. Képünkön: Rzung-nemzetiségu hegyi-lakok immár a síkságán, juttatott földem művelik a riza-ültetvényüket. Az ország felszabadított területein nemcsak a fegyveres harcnak, a munka frontjának is megvannak a maga hősei. Rendszeresek az amerikai légitámadások, de ebben a gyógyszergyárban nem szünetel a termelés. AMÍG az ut HELSINKIBE VEZETETT wwmm 3j=j 2 MBorn P 3 AySZTSiA 4 IEl 81 tűi 5 CSEHSZLOVÍKM *r 8 .H0UM&IA Ä» I ? LlífiNTENSTflN ^ 8 UjÍEMSOM I KASYAX0XSZÍ6 ' ' 10 *MOHACO ' 11 NT . 1? mumm ■ y 13 SVÁJC nmít »flWtlíAfi twmnmik if ;i:unsth QimmikbZm Tdőben is, földrajzilag is fontos annak az útnak vizsgálata, amelynek végén a finn fővárosban össze ül majd földrészünk valameny- nyi országának képviselője, hogy megvitassák az európai biztonság oly időszerű kérdéseit. 1969. március 17-én hoztál: nyilvánosságra a Varsói Szerződés tagállamai az Európa országaihoz szóló Budapesti Felhívást. Ez a tömör, földrészünk jövőjéért érzett felelősségtől áthatott okmány leszögezi, hogy a történelem akaratából egymás mellett kell élnünk; az azonban, hogy ez az egymás melléit élés békés, jószomszédi legyen, a kormányok és a népek akaratától függ. A Varsói Szerződés tagállamai ezért javasolták, hogy mielőbb üljenek egy asztalhoz Európa különböző társadalmi rendszerű, földrajzi elhelyezkedésű és nagyságú országai, s az egyenjogúság, a jószándék és a tények tiszteletben tartása szellemében vitassák meg az európai biztonság megszilárdításának kérdéseit. Budapesttől Prágáig A márciusi budapesti felhívást általában pozitív visszhang fogadta. A sokasodó helyeslő visszhang közepette foglalt állást, hivatalos, nemzetközi érvényű kezdeményezéssel a budapesti felhívásra május ötödikén a finn kormány: bejelentette, hogy közre kíván működni az értekezlet előkészítésében és megtartásában. Finnország ezzel a lépéssel bekapcsolódott az előkészítés munkájába: vendéglátó fővárosként az összeurópai biztonsági értkezlet jövendő színhelyéül js ettől az időponttól emlegette a világ Helsinkit. A finn diplomácia a maga lehetőségeivel szélesítette tovább a szocialista országok március 17-e után megkezdett diplomáciai akcióit. S ma már a budapesti felhívásban foglalt megállapítás — „egyetlen európaj j kormány sem emel szót az összeurópai értekezlet gondolata ellen” — a tények alapján így realizálható: harminchárom európai ország közül huszonkettő lényegében igen' lő feleletet adott a felhívásra, támogatja az értekezlet gondolatát. - -----Nem lenne persze teljes a kép ha nem említenénk meg: vannak akik a legkülönbözőbb ürügyekkel szeretnék „ végtelenségig kitolni az értekezlet egyébként indokolt és szükséges előkészítő-szakaszát. Ilyen állás- foglalása volt a legutóbbi időben példáúl'Brosio NATO- főtitkámák és Healey angol külügyminiszternek is. A nyugati sajtó nagyrésze — a hidegháborús lapok és rádió, tv-állomások — szintén fanyalogva s az állítólag áthidalhatatlan nehézségeket emlegetve «óv a. sietségtől”. (Hallatszottak ilyen hangok a legutóbbi brüsszeli NATO- tanácskozón js.) Pedig már a budapesti felhívás emlékeztetett rá, hogy a második világháború immár negyedszázaddal ezelőtt történt befejezése óta még nem ültek le egy asztalhoz az összes európai országok. Így hát nagyon időszerű, egyáltalán nem elsietett a konferencia mielőbbi kezdete. Éppen ezért javasolta most, a szocialista országok külügyminisztereinek prágai tanácskozása: legyen az időpont 1970 első felének valamelyik napja. Érdemes egy pillanatra megállni a második világháború óta eltelt negyedszázad említésénél. Ez alatt a negyedszázad alatt ugyanis nemcsak kialakult, meg is szilárdult Európa mai rendje: véglegessé és megváltoz- tathatatlanná lettek a német militarizmus és nácizmus szétzúzásának pillanatában kialakult társadalmi viszonyok, bennük a határok is. Ma minden józan ember tudja Európában, hogy a biztonság alapvető feltétele enyhítésének, a béke biztosításának, s a jószomszédságnak és a bizalomteljes együttműködésnek európai politikája, mellett foglaltak állást”. Most Willy Brandt már kancellár és éppen a prágai külügyminiszteri tanácskozást megelőző napokban kormányprogramot adott. — A kormányprogramban Brandt az európai biztonsági konferenciával kapcsolatban kijelentette, hogy az „gondos előkészítés után fontos szakasz lehet * nagyobb bizton ság megteremtéséhez vezető úton, fegyverek csökkentése mellett — a kelet- és nyugat-európai szövetségesek közötti előrehaladásban”. Ezek egyelőre szavak; meg kell vámunk, hogy a kormányprogram megvalósítását milyen tettek jelzik; képes-e az SPD—FDP kiskoalíció a ként mennyiségi korlátozások alá nem tartozó árük bevitelére újabb, az eddiginél szigorúbb és gátló jellegű importrendszert alkalmazna. Ami például bennünket illet: több országban, közöttük közös piaci országokban is egyideje fokozatosan csökkentik a magyar árukkal szémben korábban megszabott mennyiségi korlátozásokat. Ez akkor ts megállapítható, ti a gát, korlát még ma is jócskán akad. A gátak további lebontása a gazdasági, a kereskedelmi és műszak i- tudomanyos kapcsolatok ki- szélesítése feltétlenül jótékonyan hat majd a politikai együttműködésre is. A kér 2skedelem elöliár Az elmúlt néhány esztendőben egyébkent szocialista Térképünk Európa 33 országából azt a 22 országot emeli ki. amelynek kormánya eddig hivatalosan is közölte részvételét a Helsinkiben megrendezendő konferencián. Ezek a kormányok Európa lakosságának 68 százalékát képviselik. (A Szovjetunióban csak az európai területek lakosságát vettük figyelembe.) az európai határok — köztük az Odera—Neisse-határ és az NDK és az NSZK közötti határ — sérthetetlensége. A Varsói Szerződéshez tartozó országok külügyminiszterei, amikor prágai értekezletükön most kétpontos, világos napirendet javasoltak a Helsinkibe összehívandó összeurópai értekezlet számára, a realitások, a status quo elismerésére és tiszteletben- tartására gondolva ajánlották első napirendi pontként az európai biztonság megteremtését, az erőszak alkalmazásáról és az erőszakkal való fenyegetésről történő lemondást az európai országok kapcsolatában. A budapesti felhívástól a prágai javaslatokig eltelt időben jelentősen közelebb kerültünk az értekezlet megvalósulásához; túl az időbeni közeledésben, a földrész politikai köreiben kialakult pozitív állásfoglalások területén IS; Lemondás az erőszakról Ha valaki figyelmesen tanulmányozta a budapesti felhívást, azonnal észrevehette, hogy az európai problémák sorában a szocialista országok milyen hangsúlyt helyeznek az Odera—Neisse határ az NDK és az NSZK közötti határ sérthetetlenségének kérdésére, az NDK és az NSZK létének elismerésére es arra, hogy a Német Szövetségi Köztársaságnak immár be kell látnia, hogy a bukott Hallstein-doktriná- nak (az úgynevezett egyedüli képviseleti igénynek) még a maradékát is ki kell iktatta a bocsi közgondolkodás? ból; Nyugat-Bérű n különleges státusát pedig félreérthetetlenül el kell ismerni. Éppen ezért jelentőségteljes volt hogy Willy Brandt, mostani kancellár, — akkor még csak a nagykoalíció külügyminisztere — a Magyar Távirati Iroda tudósítójának egy nappal a budapesti felhívás nyilvánosságrahozatala után kifejtette a felhívással kapcsolatos , véleményét. — Brandt akkor a többi között azt mondotta: „megelégedéssel állapítom meg, hogy a Varsói Szerződésben részt vevő hatalmak budapesti íelbíváeukbaa a feszültség választási kampány során elhangzott ígéreteinek megfelelő új arculatot adni a bonni politikának és végleg hátat fordítani a hidegháborús, adenaueri hagyatéknak. Európa együttműködése A prágai külügyminiszteri tanácskozás a Helsinkiben összeülő összeurópai értekezlet napirendjének második pontjaként „Az európai államok közötti politikai együttműködés fejlesztését szolgáló, az egyenjogúságon alapuló kereskedelmi, gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolatok kiszélesítése” — témakört javasolja. A budapesti felhívás annakidején ugyanennek a gondolatnak egy más vetületét is felrajzolta, amikor arról szólt, hogy a szilárd európai biztonsági rendszer „megteremti annak objektív lehetőségét és szükségességét, hogy az energetika, a közlekedésügy, a vízi- és légi tér hasznosítása, valamint az egészségügyi területén az egész földrész lakosságának jólétével elválaszthatatlanul összefüggő nagy terveket valósítsunk meg”. Bár az utóbbi esztendőkben volt normalizálódási irányzat is a gazdasági kapcsolatok területén, egyes tőkés országok és tőkés integrációk — mindenekelőtt a Közös Piac — még mindig számos akadályt gördítenek az egyenjogú és kölcsönösen gyümölcsöző együttműködés elé. — Sőt a Közös Piac bizottsága a szervezet minisztertanácsa elé nemrégiben olyan javaslatot terjesztett amely a szocialista országokból származó, egyéb? és tőkés országok között a bővülő árucsereforgalmi megállapodásokon túl jónéhány kooperációs megállapodás is született; a magyar vállalatok által francia, osztrák, nyugatnémet cégekkel kötött ilyen megállapodások mellett a világsajtó gyakran ír a Togliattiban épülő szovjet autógyár-gigász és az olasz FIAT-cég közötti együttműködés kölcsönös hasznáról. A nyugati sajtó nagy érdeklődéssel ír arról a tervről is, hogy a Szovjetunió — csőszállítások fejében — nagy mennyiségű földgáztszál- lítana Nyugat-Németország- nak. Gárdos Miklós
