Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-02 / 255. szám

V 1962. november 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Victor Vasarely kiállítása a Műcsarnokban Victor Vasarely, azaz: Vá­sárhelyi Győző neve talán a legtöbbet emlegetett, a leg­divatosabb név napjaink nemzetközi képzőművészeti életében. Ne tévesszen meg bennünket a divatos szó, ezúttal, ritka 'kivételképpen, a jelzőhöz nem tapad negatív értelmezés. Vasarely művé­szete azért divatos, mert korszerű, mert hű kifejezője a hatva­nas évek világának, annak a világnak, melyet a maga ké­pére és hasonlatosságára for­mált a szociális — az ő ese­tében nyugodtan leírhatjuk: a szocialista — gondolkodás és a modem technika. Vasarely célja, hogy a művészeti alko­tást a közösség tulajdonává tegye, az emberi környezet alkotóelemévé, műveit tehát nem az ú. n. „értőknek” szán­ja, hanem a tömegeknek. 1928—29-ben Bortnyik Sárin dór „Műhely”-ében kezdte képzőművészeti tanulmánya­it. Megismerkedett a konst­ruktívizmussal. azzal a mű­vészeti irányzattal, mely a geometrikus formákból alko­tott rend segítségével akart úrrá lenni a kor szellemi életében dúló zűrzavar fe­lett Természetesen, a Hor- thy-rezsimben nem érhetett célt ez a mozgalom, a tiszta­ságot, fegyelmet kifejező mű­alkotásokkal díszített egész­séges munkás-lakónegyedek megmaradtak tervnek. Vasa­rely ebből a fojtó légkörből Párizsba menekült rA Siker nem hullott az ölé­be: 15 éven át alkalmazott grafikai munkákból élt Pla­kátot rajzolt könyvet terve­zett De szabadságot csinált a szükségszerűségből, ezek­ben a grafikai munkákban egész életművének ja tervét vázolta fel; a Műcsarnok- beli kiállítáison meglepetve fedezi fel a látogató a mű­vész első munkáiban az élet­mű egész tervét S a mű hát­terében meghúzódó, azt ih­lető gondolkodást is. Vasa­rely ugyanis azért fordult a plakát, a könyvburkoló felé, azért tette munkáit sokszo­rosításra alkalmassá. mert azokhoz a tömegekhez kívánt szólni, akiknek a hirdetőosz­lop. a tűzfal, a kirakat pó­tolja a múzeumokat, elegáns kiállítási termeket. Tisztelet­reméltó az a hűség, mellyel ifjúkori tervéhez mindig kö­vetkezetesen ragaszkodott. A háború után — részt vett az ellenállási mozgalomban — láthatott hozzá a grafikai munkáiban kidolgozott terv megvalósításához. A sokszo­rosítás lehetősége kedvéért kezdetben a fekete-fehér szí­nekre egyszerűsítette festmé­nyeit. Egyik képén fehér ala­pon átlós fekete vonalak alig észrevehető hallásaikkal egy vágtató ló forrná iát idé­zik fel, megnyerő báijal és könnyedséggel. Majd a fe- hérben-feketében megfogal­mazott formákat két egymás mögé helyezett üveglapra fes­tette. a formák-színek úgy változtak és alakultak, ahogy a néző mozgott előttük. Azt akarta, hogy a néző társa le­gyen az alkotásban, a műal­kotásnak ne csak passzív szemlélője, hanem aktív résztvevője. A fonnák térbeli helyzete tehát a mozgás időbeliségével egészült ki a negyvenes években készült fekete-fehér művein. A formák szinte ma­tematikai képlettel kifejez­hető viszonyban vannak egy­mással. Színes táblaképein hasonló technikát alkalma­zott, minden szín és forma olyan egység, mely úgy tar­tozik egymáshoz, mint az egyenlet két tagja, így.. al­kot szerves egészet. Munkás­ságának az esztétikán túlmu­tató jelentőségét így fogal­mazta meg: ,-A mozgáson alapuló műalkotások olyan humanista tartalommal töltik meg d plasztikus művészeteket, mely egyaránt kihat ezek esztéti­kai, erkölcsi, gazdasági, tár­sadalmi arculatára... Ez a művészet lendületet ad a gépi eljárások alkalmazásá­nak, a művészi gondolatok cse­réjének, közösségi terjeszté­sének... Ez a bolygó új folWore-ja...* Űjabb művei, geometrikus elemekből felépülő, hatalmas színes táblák, a kép síkján a tér több dimenzióját igyekez­nek az optika törvényei alap­ján bemutatni. Olyan tér­problémák festői megoldá­sai. melyek közelebb vannak az építészet, sőt, a városépí­tészet, feladatköréhez, mint a festészetéhez. Vasarely ugyanis arra törekszik, hogy a művészetnek olyan egy­ségét teremtse meg, mint pél­dául a reneszánsz, melyben az ember úí igényeinek meg­felelően, minden művészeti alkotás — épület, festmény, szobor, dekoráció, használati tárgy — a nagy egység ré­sze. Művei tehát, kis túlzás­sal: olvzn várostervek, me­lyek a mai ember igénvét, a mindenoldalú fejlődést lehe­tővé tevő környezetre akar­ják kielégítem. „A többszínű város — többszínűségen bur­kolóanyagainak változatossá­ga értendő — írja Vasarely —. tökéletes szintézist je­lent számomra. A művészetek egybekapcsolásának elve a plasztika valamennyi ágát kelti új életre, teljes funk­cióban... A többszínű város valósítja meg azt az egyetlen építészeti szintézist, amely az anyagi tér plaszti­kai értékének olyan szellemi, lelki kiterjedést biztosít, amelynek kapcsolata van a jelenkori társadalmi szerke­zettel. A műalkotást tehát be­olvasztjuk a közösségbe”. Imponáló program ez, mű­vészeti megfelelője a mo­dern. technikának, mely lak­ható űrállomásokat tervez, olyan számológépeket épít, melyeknek memória-egysége több információt tárol és kö­zöl a pillanat tört része alatt, mint a világ legnagyobb könyvtárai. Vasarely művé­szete része annak a társa­dalmi átalakulásnak, me­lyet a szocializmus fogalmával teszünk érthetővé. Budapesti kiállítása talán a legteljesebb, amit a mű­vész valaha is, a világ bár­mely pontján rendezett. S ez nem véletlen. Vasarely ma is magyarnak vallja magát, mindent, amit elért, megvaló­sított, szeretné megosztani az­zal a közösséggel, mely út­nak indította. Sík Csaba t kacsintott, s így szólt a ké­szülékbe: — Nem), Tolja, nem szed­tem össze és nem is fogom. Elküldjelek, vagy mész ma­gad is? És lecsapta a kagylót, de megint megszólalt a telefon. — ön az? Azt hiszem, va­lami huligánnal kapcsoltak össze az imént. Meg szeret­ném... — Mondjuk, sündisznót si­mogatni nem szeretnél? — kérdezte pimaszul Biljagyin. — És hagyj békén az áram­lástani marhaságaiddal! Vagy ahogy Nagy Katalinunk mondta volt: „Élj és hagyj élni másokat is.” Olvastál már klasszikust, te? Mikor Viktor lvanovics le­tette a kagylót, már eoy lé­lek sem volt a szobában. „Megyek, egy kicsit én is • megjáratom magam" — gon­dolta Biljagyin. A folyosón az igazgató tit­kárnője érte utói Biljagyint, s közölte vele, hogy Emma­nuil Andrejevics sürgősen magához kéreti. — Nincs nekünk semmi beszélnivulónk — felel*e Vik­tor lvanovics. — Inkább meg­hívom az Aracvi étterembe. Tokhalat rendelünk majd máriással. s formm- rébd-y csirkét is a serpenyőbe... Égy csirkefogónak semmi az... — Emmanuil Andrejevics várja önt — nyomta meg köz­lendőjét a titkárnő. — Ma­ga nagyon jól tudja, hogy nem ismer tréfát. — Kíváncsiskodik az öreg? — húzta föl a szemöldökét Viktor lvanovics. — Akkor hát, legyen! Az igazgató irodájában Bil- jagyin együtt találta már Anatolij Szidorovicsot, Alek- szandr Petrovicsot, Szidorkin gazdasági igazgatót. Ligyija Abramovics és Jevgenyij Mi- hajlovna is ott volt. A kis csoporttól valamelyest távo­labb Jevszejics, a tűzoltó állt, akit arra az esetre hívtak, hátha föllángol a tűz. Viktor lvanovics meg sem várva, hogy hellyel kínálják, beült egy fotelba, lábát ke­resztbe rakta. Az igazgató megértőén nézett a többiekre. — Nézze, Viktor lvanovics, néhányon nyugtalankodunk mostani viselkedése miatt — kezdte az igazgatő atyásko­dó hangon. — Nem fáj a fe­je véletlenül? — Majd széthasad, és szé­dülök is — közölte Biljagyin — Danolni. táncolni volna kedvem' Meg pezsgőben fü­rödni! És smrPtném V"gig- rsókolvi e-eket a madárij-sz- töl-et. akiket ma r a ültetett mellém... — Kívánsága megától érte­tődik — mondta Emmanuil Andrejevics, s iparkodott megőrizni nyugalmát. — Az volna különös, ha a papírjai mellé ülve adatokat ellen­őrizne. Mondja csak, kérem, tudja, hányadika volt tegnap? — Már hogyne tudnám? — nevetett Viktor lvanovics. — Hiszen tegnap volt a tárgy- nyereménysorsolás Volgográd- ban! És én, a diploma nél­küli mérnök egy Volgát nyer­tem! Hanem maga, hiába tu­dós mindenféle címekkel, lyukas garast sem kap! — Hogy merészel ilyen hangon? — kiáltott rá Ana­tolij Szidorovics. — így merészelek — vak- kantott vissza Viktor Ivano- vics. — Elég volt abból, hogy mindig csak Biljagyinra utaz­zatok! Most maga Biljagyin ül a kormánykerékhez. El­adom a Volgát, ve­szek egy nyaralót. El­adom a villát, s szövetkezet­be lépek. És nem fogok töb­bet hazárdírozni. De a Vol­gám sem áll egy helyben. Fölugrott a székéből, a tűzoltó Jevszejics fejére sza­kasztottá a függönyt, majd vad röhögéssel kiiramodott a szobából... — És ezután csak ezt a fajta Biljagyint láttad — kér­dezte Vászna Petrov, aki ed­dig ncny figyelemmel háti­rattá Kosztya Davrvskin el­beszélését. Szó sincs róla — mondta Kosztya. — Másnap régnél is megjelent az intézetben. Csakhogy ez már a régi Vik­A FALU ÉS A MŰVELŐDÉS HÁZA Szemléleti, anyagi és személyi változásokra van szükség Nincs önállóan funkcionáló intézmény, nincsenek kizá­rólagos feladatok, vagy cél­kitűzések, amelyeket csak egyik vagy másik eszközzel lehetne megvalósítani. Ezért a falusi művelődési házakat sem lehet úgy vizsgálni, hogy azokat kiragadjuk abból a komplex rendszer­ből, amelyben ott van a rá­dió, a televízió, a napi sajtó, könyvtár mozi stb. Lehető­ségek, szükségletek, adott­ságok és tradíciók kevered­nek és képeznek egészet a művelődés és annak egyes formái, vagy intézményei számára falun is. Változik a művelődési igény Ma az ország lakosságának több mint fele 56 százaléka él falun. Igaz, hogy ezek nem mind a mezőgazdaságban foglalkoztatottak, de a mű­velődés összefüggésében mégis a faluhoz tartoznak. Az utóbbi 7 évben a közsé­gek lakóinak száma 3,9 szá­zalékkal csökkent. Ez azt is jelenti, hogy a mezőgazda­ságban foglalkoztatott kere­sők száma, amely 1949-ben az összkeresők több mint 50 százaléka volt, 1967-ben 31 százalékra csökkent. 1949-hez viszonyítva napjainkban hat­szor több traktor, négyszáz- szőr több arató-cséplőgép van. Ötszörösére nőtt a mű­trágya-felhasználás, az öntö­zött területek több mint tíz­szeresre emelkedtek. Meg­szűnt tehát a kistermelő „univerzális” paraszt és ve­le együtt változásnak indult az ehhez kapcsolódó műve­lődési igény is. A másik fontos tényező, hogy megváltozott, a falusi lakosság szociálpolitikai te­vékenységének feltétele is. A mezőgazdasági szövetke­zetek mint a demokrácia, a kollektivitás keretei szintén lényegesen megváltoztatták a falu érdeklődését. A nagyüzemi termelésre történő áttérés tartalmában és szervezeti téren új fel­adatokat jelentett a falu művelődésében is. Az új nagyüzemi gazdálkodás szab­ta követelmény egyre inkább érvényre jut, s ennek figye­lembevételével szerveződik és alakul át a falu művelő­dése. Kezdetét vette falun is a munka szakmai diffe­renciálódása és ezzel együtt a műveltségigény differen­ciálódása is. Jobb technikai és anyagi feltételek Más oldalról: falun is gyökeresen megváltoztak a műveltség közvetítésének technikai feltételei és igény- bevételük is. Minden köz­ségben van könyvtár,' mozi, a falusi családok 90 száza­lékának van rádiója, közsé­gekben található az összes televízió 4Q százaléka, vagy­is ezer lakosra 100 tv jut. Ez azt jelenti, hogy 1950-hez mérten a tv kivételével min­den megduplázódott. Tizenöt évvel ezelőtt a községekben ezer lakosra ju­tó napilapok számát ki le­hetett fejezni egy kis érté­kű, kétjegyű számmal, ma viszont ez a szám meghalad­ja a 150-et A vásárolt köny­vek 27 százalékát veszik meg a községek lakói és az el­múlt évben több mint 200 millió forintot költöttek ilyen célra. Meglepő, hogy a falvakban csaknem 400 idegennyelvű tanfolyam mű­ködik, több mint 7000 hall­gatóval. Egyéb tanfolyamok ezrein jutnak ismeretekhez a falu dolgozói más téren is. Változás történt a szakkö­ri tevékenység és o művé­szeti öntevékeny csoportok­ban való részvételnél is. A szakkörök és a résztvevők száma az utóbbi 8 évben megháromszorozódott. Ezzel szemben az öntevékeny mű­vészeti csoportokban a résztvevők száma csaknem a felére csökkent, és a műso­ros esték látogatóinak szá­ma is kevesebb lett mint az 1950. évi fele.. Érdemes nyomon kísérni a mozival kapcsolatos adato­kat is. 1968-ban 36 millió falusi lakos látogatta a film­színházakat, ami 1967-hez mérten igen nagy, 15 száza­lékos csökkenést jelent A falu iudásban is előrelépett Mindez azt eredményezte, hogy tudásban, ismeretek­ben a falu is lényegesen nőtt. Ez igaz, még akkor is, ha az iskolai végzettség ezt tor lvanovics volt. Olyan, amilyennek mündig is ismer­tük. Meghajolt a portás előtt, köszönt a liftesnek és udva­riasan a felvonóba engedte a megrémült Alekszandr Petro­vicsot. Még az irodájába sem ment be, hanem először az igazgató előszobájába ipar­kodott. — Engedje, hogy belépjek, Emmanuil Andrejevics. Kö­nyörgöm! Csak két percecs- kére fogadjon. Végzetes téve­dés történt. Nem én nyertem a Volgát. Én csak egy do­boz színes ceruzát nyertem! P.essz helyen néztem az új­ságban a sort... — Ott nézi az újságot, ahol akarja — közölte vele szárazon az igazgató. — No­de miért gondolja, hogy egy Volga tulajdonosa pimasz- kodhat az emberekkel... Jó, hogy ez a lutri segít ne­künk a személyzeti munká­ban: kiismerjük a kádereket. Viktor lvanovics tejesen összetört, szívfacsaró volt rá­nézni. — Bocsásson men nekem — könyörgött. — Ígérem, jól fonok dolgozni és beiratko­zom az esti egyetemre is. Tennapi örömöm, úgy lát­szik, menninoozgflan voH... ' — Ezt maga örömnek ne­vezi? — kénedt el az igaz­gató. — És ha csakugyan nyert volna . egy Volgát és boldogsága megalapozott lett volna? Jobb, ha másutt el­lenőrzi a szelvényeit... — És most mivel foglala­toskodik ez a Biljagyin? — érdeklődött Vászja Petrov. — Bizonyára egy másik inté­zetben csücsül, s esze ágá­ban sincs bánkódni a tör­ténteken. — Nem találtad el. Hát ki venné föl? Hiszen sem okle­vele, sem gyakorlata nincs — felelt Kosztya Lavruskin. — Különben ti is láttátok, mi a dolga. Ezeket a lottó- szelvényeket épp tőle vásá­roltam. Bizonyára fölfigyel­tetek rá, hogy köszöntem neki. A szánk is tátim maradt a csodálkozástól, de Kosztya tovább folytatta: — így hát, mégha Volgát is nyertetek, ne sértegessé­tek munkatársaitokat, s ne rontsátok meg viszonyotokat a főnökkel. Inkább három­szor vizsgálió.tok meg, csak­ugyan nyertetek-e. nehogy kellemetlen helyzetbe kerül­jetek. — Ez a veszély, mármint az öt találat, aligha fenyeget minket — nevetett Kosztya. — Am van olyan szóbeszéd, miszerint bukott embertől vett szelvény szerencsit hoz. így hát a ti helyetekben máris beiratkoznék a gépko- csivpTdö tanfolyamra. Fordította: Ferenc Győző nem bizonyítja. (A nyolc osztályt elvégzettek aránya 16 százalék-, P középiskolát 2,1 százalék végezte el, míg az egyetemet és főiskolát csak 0,8 százalék.) Ezzel szemben például P közgazda* sági. a jogi, és más ismere­tek — ha nem is elméleti szinten, de a mindennapi gyakorlat kapcsán — P fa­lusi dolgozókhoz közel ke­rültek. Többek között a kö­zös tervezés, a munkaegysé­gek elszámolása, a zárszám­adás kényszerítette erre a parasztságot. Az érdeklődés — elsősorban a fiataloknál — a gépek felé fordult. Mindezek a változások egyben azt is eredményez­ték hogy a művelődési ház­ról alkotott eddigi elképze­léseket felül kell vizsgálni. A régi felfogást, hogy az emberek a művelődési házba járnak művelődni — mű­veltséget kiegészíteni, új is­mereteket tanulni — fel kell adni. Ma már a kultúrának azok az összetevői, amely­nek terjesztésére a művelő­dési házak berendezkedtek — a sajtó, a rádió, a televí­zió, könyvtár segítségével házhoz megy. A művelődés nagyrészt individualizálódik és elsősorban a lakásban zaj­lik le. Még az olyan kollek­tív formák, mint a szakköri tevékenység is kettős jelle­gűek: egyrészt otthon egyedül művelhető, másrészt közösen a szakkör} helyiségben. A szórakozási igények kielégí­tése is többcsatornássá vált. (TV, mozi, színház stb.) Úi körülmény — új feladatok A megváltozott viszonyok között a művelődési házak feladata elsősorban nem ma­gának a műveltségnek a ter­jesztésében jelentkezik, ha­nem inkább annak a befo­lyásolásában, illetve a mű­velődésre való mozgósítás­ban, nevelésben és annak szervezésében. Központjává kell válni P különböző mű­velődési csatornák nyújtotta lehetőségek egységes szem­léleti rendszerbe való fog­lalásának. Nem a részfelada­tokat megoldó intézmény szerepét kell betöltenie ha­nem a falu művelődési köz­pontjává kell válnia a szó igazi értelmében. Irányítani kell a falu művelődését — annak minden mozzanatát. A szolgáltató szerep csak másodlagos lehet. Ma a falun működő mű­velődési otthonok száma 30 005, az összes művelődési otthonok 73 százaléka mű­ködik itt. (Ha figyelembe vesszük, hogy a lakosságnak csak 56 százaléka él falun, akkor már ez az összehason­lítás is értékmérő lehet.) Ezeknek a művelődési ott­honoknak azonban több mint 50 százaléka építészetileg nem felel meg a korszerű követelményeknek. Mennyiség — minőség Rontja a helyzetet, ha fi­gyelembe vesszük a rendel­kezésre álló személyi felté­teleket, amivel a kultúrház bekapcsolható a művelődés folyamatába. . Itt egyaránt szerepet játszik a mennyi­ség és minőség. Mit mutat­nak a számok? A falusi népművelők 25—30 százalé­ka évente fluktuál, vagyis nem sajátíthatják el a szük­séges helyismereteket. Más­részt a falusi művelődési ott­hon vezetők 80 százaléka nem rendelkezik a jelenlegi munkájának megfelelő ké­pesítéssel sem. Az új felada­tok összefüggésében ezek az arányok még tovább romla­nak. A megváltozott szükségle­tek követeimen veit. tehát sem eevszerű kinyilatkozta­tással. sem jóindulattal nem lehet megoldani. Szemléleti, anyagi és sz^melvi feltétele’’ egvüttes változására va- szükség. Vonsik Gyula t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents