Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-21 / 270. szám
1969. november 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A KOMOLY ZENE ÉS AZ IFJÚSÁG Szakmai körökben gyakran esik szó arról, hogy a hangversenylátogató közönség nem „fitalodik”. Egyeseknek határozottan ez a véleménye, mások ugyanolyan határozottan állítják az ellenkezőjét. Az Országos Filharmónia ifjúsági hangversenysorozatainak az 1968 —69-es évadban mintegy százezer bérlője volt. Mivel a felnőtt koncertek jegyvásárlóinak életkorát nem tartják számon, ezért pontos adatok hiányában a vitázók csak saját szűkkörű tapasztalataikra hivatkozva érvelnek, s mindegyik tábor kitart a maga vélt igaza mellett. Annak, aki figyelmesen körülnéz a koncenttermekben, észre kell vennie, hogy a közönség soraiban mind több a fiatal arc, mind több a zeneértő, zeneileg művelt hallgató. A közönség lassan kicserélődik. A változás ho&z- szú évek következetes és rendszeres nevelőmunkájának eredménye. „Általános zeneismeretben odáig kellene eljuttatni az ifjúságot, hogy kulcs legyen a kezében a nagy mesterek műveihez és csak rajta álljon, hogy megnyíljanak előtte. Az általános iskola tett is egy kis lépést ebben az irányban, de még többet kellene tennie, ha nevének meg akar felelni.” — Így jelölte meg a tennivalókat Kodály 1946-ban. Azóta nagyot léptünk előre. Általános iskoláink minden gyermek kezébe adják azt a bizonyos kulcsot. Sokan hasznát is veszik, s eljutnak a nagy mesterek műveihez, sokan — és ezek vannak többségben — még nem élnek a nékik nyújtott lehetőséggel. Elégedetlenségre még sincs okunk. Világszerte elismert zeneoktatásunk megalapozza minden magyar fiatal zenei műveltségét, erre a biztos alapra épülnek a népművelés különböző formái. Kétségtelenül ennek köszönhető, hogy a Jeunesses Musicales nemzetközi szervezet ezévi összesített statisztikája szerint élenjárunk az ifjúsági hangversenyek száma és látogatottsága tekintetében. Az Országos Filharmónia évenként mintegy ezer ifjúsági hangversenyt rendez Budapesten és vidéken s ez már önmagában is biztosítja a hangversenylátogató közönség állandó utánpótlását. Közönségnevelés folyik a zeneiskolákban is, az ifjúsági kórusokban, zenekarokban, és az Ifjú Zenebarátok Klub-foglalkozásain, amelyek középpontjában kifejezetten a hangversenyélmények feldolgozása, megbeszélése áll. Nem meglepő tehát, hogy a hangversenytermek széksoraiban itt is, ott is felbukkannak azok a fiatalok, akik e zenei közösségek valamelyikében sajátították el az alapismereteket. Kik járnak rendszeresen „felnőtt” hangversenyekre és hogyan reagálnak 0 zenei élményekre — ezt érdemes volt megfigyelni a budapesti őszi zenej hetek hangversenyein, amelyek a szokottnál is több fiatalt vonzottak. A „profik”, zeneakadémiai és szakiskolai növendékek minden este ott voltak. — Rendkívül szigorú kritikusok igényeiket még világhírességek sem mindig tudják kielégíteni. A „profik” hivatásuknál fogva járnak hangversenyekre. A kis gimnazistákat, főiskolai és egyetemi hallgatókat a zene iránti őszinte szeretet és érdeklődés készteti arra, hogy zsebpénzükből, ösztöndíjukból bérletet vásároljanak. S lassan a koncerttermek törzs- közönségéhez számíthatók azok a huszonegynéhány éves dolgozó fiatalok, akik néhány évvel ezelőtt még azért versengtek, hogy hangversenyjegyet nyerjenek az ifjúsági klubok izgalmas vetélkedőin. ők valamivel kevésbé szigorúan kritizálnak, de szintén nagyon igényesek. Az őszi zenei hetek hangversenynaptára sok eseményt ígért — változatosan összeállított műsorokat, kitűnő hazai és külföldi együttesekés szólisták közreműködésével, érdekes, új művek bemutatását. így mindenki kiválaszthatta az ízlésének, érdeklődésének megfelelő bérletsorozatot. Az új stílus keresése meglepően sok fiatalt vonzott, a mai magyar szerzők műveiből összeállított három kamarahangversenyre. Feltűnő volt, hogy a korban hozzájuk közelálló fiatal zeneszerzők — Bozay Attila, Jenei Zoltán és Durkó Zsolt — darabjait fogadták szívesen, valamint Kurtág György új dalciklusát. Az új művek megítélésében biztos érzékkel igazodtak el, érezhető volt, hogy nem idegenkednek az újszerű hangzásoktól. A fiatalok többségét mégis az előadói produkciók érdekelték elsősorban. Néhány kivételtől eltekintve amikor a nagy nevek bűvölete eltakarta előlük a középszerűséget, úgyszólván mindig érzékenyen reagáltak az előadói produkcióra. Ezért részesítették nagy ünneplésben a szezon megnyitó hangversenyét vezénylő Ferencsik Jánost s ezért tapsolták ki vagy tízszer Bartók 3. zongoraversenyének előadása után Kiss Gyulát. A Magyar Rádió és Televízió zenekarának Brahmses tjén is jól vizsgázott a fiatalság, megérezték a 2. szimfónia előadásának minden részletfinomságát és őszinte lelkesedéssel hívták ki újból és újból Lehel Györgyöt. Szünet után André Wattsot, a B-dur zongoraverseny szólistáját zárták szivükbe. A világhírű néger—magyar származású zongoraművész meghódította a fiatalokat. A gondos megfigyelő hasonló jelenségeket észlelhetett minden este, Sártök Mikrokozmosz-sorozatának előadása alkalmával éppen úgy, mint a bécsi Filharmonikusok hangversenyén, a Musici di Roma hallatlanul finom muzsikálása alkalmával, vagy a fiatal művészekből álló Liszt Ferenc kamarazenekar János Passió-előadásán. „A zene mindenkié! De hogyan tehetjük azzá? Ezen tűnődöm... ? — írta Kodály mintegy két évtizeddel ezelőtt. A helyes utat ő maga mutatta meg. Akik az úton elindultak, már tudják, hogy a zene szebbé, tartalmasabbá teszi életüket. Hiszünk abban, hogy példájukat mind többen követik. Szávai Magda Szobrot állítanak Kitaibel Pálnak A Tenlcesalja hires fürdőhelyén, Harkányban, szobrot állítanak Kitaibel Pálnak, a nagy magyar természettudósnak. A XVIII. század közepén született botanikus többször járt ezen a gazdag nö- vényvilágú tájon és az ő nevéhez fűződik hazánk legritkább virágának — a magyar kikericsnek — a felfedezése. Ez a szép. különös növény egyedül a dél-baranyai Szár- somlyó hegy lejtőin virul. A tudós mellszobrát Cs. Kovács László budapesti szobrász* művész faragta kőből és azt a harkányi iskolaparkban állítják fel. Ebből az alkalomból a körzeti általános iskola felveszi Kitaibel Pál nevét. Az iskola biológiai szakköre összegyűjtötte a tudós Dél-Baranyában tett útjaira, kutatásaira és felfedezéseire vonatkozó írásos dokumentumokat, s az anyagból emlékkiállítást rendez. Több mint tízezer fiatal a továbbképző iskolákban ötszáz továbbképző iskola működik az országban, s ezekben — a legfrissebb adatok szerint — több mint 10 000 fiatal ismerkedik a mezőgazdasági, ill. ipari szakmák alapfogalmaival, s végez gyakorlati munkát termelőszövetkezetekben. illetőleg ipari bázisüzemekben. A továbbképzők közül 400 mezőgazdasági, 100 p^dig ipari jellegű. A keret-tantervek lehetőséget nyújtanak arra, hogy a helyi igényeknek és munkaerőszükségletnek megfelelően bármely termelő ágazathoz kapcsolódó továbbképző iskolát szervezzenek. Jelentős előrelépés az ipari továbbképző iskoláknál, hogy amíg az előző oktatási évben 12 osztályban 200 diáklány tanulta a szabás-varrást, női ruha-készítést, jelenleg 50 osztályban csaknem 1000 fiatal sajátítja el az ezzel kapcsolatos tudnivalókat. Amint a Művelődésügyi Miniszériumban elmondották, a továbbképző iskolák a munkaerő-utánpótlás biztosítása szempontjából is figyelemre méltó szerepet töltenek be. • • „Önkiszolgáló" autómosó A forgókefés autómosógépek gyorsan dolgoznák ugyan, de nem valami kíméletesek a gépkocsival szemben, megesik hogy a díszjéceket leszakítják a karosszériáról. Sokkal kedveltebbek az erős vízsugarat kibocsátót autómosó-állványok, mint amilyen a képen is látható. E típusnak még az az előnye is megvan, hogy segédszemélyzet nélkül működtethető. A autótulajdonos bedob a készülék mellett álló szekrénykébe egy pénzdarabot, ami a vízsugarak munkájának tíz percnyi díja. Ezalatt a vezetőnek előre-hátra kell hajtania a kocsival annak megtisztulásáig. Ha kiszállva az autóból kézbe veszi a szekrény oldalára akasztott hossztinyelű kefét, a víz útja megváltozik, tisztítószerrel keveredve az üreges nyélen keresztül kezd áramolni. Ezután a végső öblítés következhet az autót „körülölelő” vízsuigarakkal. Ezer éve is tanítottak Magyarországon földmérést Megalakult a Magyar Pedagógiai Társaság Szolnok megyei tagozata Meglepő eredmnéyekre vezettek azok a kutatások, amelyekkel dr. Irmédi Molnár László professzor a magyar térképezés múltját igyekszik kiemelni a feledés homályából. Sokszáz éves dokumentumok tanulmányozásának eredményeként megállapította például, hogy a térképkészítést megalapozó földmérés tudományát már 1000-ben is tanították a pannonhalmi főiskolán, majd az 1180 körül alapított veszprémi főiskolán is. Azóta ennek a tudománynak magasszintű oktatása valójában soha nem szűnt meg Magyarországon. Igen érdekes és többé-kevés- bé már igazolt feltételezése a professzornak, hogy a vatikáni kincstárban őrzött híres földgömb és éggömb Budán, II. Ulászló udvarában készült A magyar térképezés történetének legérdekesebb fejezete azonban a professzor kutatásai nyomán Lázár Deák munkássága körül bontakozott ki. Lázár Deák volt az, aki 1510 és 1515 között elkészítette az első magyar térképet. Személyi adatairól eddig nem sokat lehetett kideríteni, mindössze annyi biztos, hogy Bakócz Tamás titkára volt. Nevében a „deák” jelző arra utal, hogy aligha lehetett pap. Kapcsolatban volt korának többi nagy európai térképészével, a német Georgius Tanstet- terrel és a bajor Peter Api- anusszal. Annál többet árul el képességeiről térképe, amelyen nemcsak a Kárpátmedencét, hanem a környező területeket is feldolgozta. Ez a térkép tulajdonképpen akkor jutott nagyobb publicistához, amikor a következő esztendőkben a német birodalom vezetői egyre nagyobb mértékben kezdtek érdeklődni Közép- és Kelet-Európa iránt, hiszen ebből az irányból kellett vámiok a fenyegető ozmán támadást. Elsősorban emiatt jelentette meg Tans- tetter az egész akkor ismert világot ábrázoló térképét. Négy esztendővel emelőit a Pedagógusok Szakszervezetének Központi Vezetősége határozatot hozott egy, a felügyelete alá tartozó pediagó- giai társaság megalakítására. „Lehetőséget kell teremteni ahhoz, hogy a neveléstudomány közelebb kerüljön a mindennapi pedagógiai gyakorlathoz, egyrészt úgy, hogy a neveléstudománnyal foglalkozók alaposabban megismerjék az iskolai munka gyakorlatát, másrészt, hogy az oktató-nevelőmunka gyakorlatában dolgozók közül mind többen kapcsolódjanak be a neveléstudomány művelői közé” — fogalmazták meg ekkor ennek az igényét. Ennek nyomán 1967. április 21—22-én tartotta meg az új Magyar Pedagógiai Társaság alakuló közgyűlését. A társaság 1200 tagja között ti- z^"hár-rvi-n Szolnok meenpi szakember is tevékenykedik Néhányan közülük központi szakosztályok munkájában vesznek részt évek óta. Szolnok megyében most területi tagozatnak létrehozására is sor kerül rövidesen. A tagozat november 27-én délelőtt tartja alakuló ülését és választja majd meg a vidéki tagozatnak elnökét és titkárát Félicien Marceau Concouridíjas Á felnőtt nevelés jelenkori feladatai Beszélgetés Ryszard IVroczynski professzorral A Magyar Pedagógiai Társaság felnőttnevelési szakosztálya szerdán a társaság székházában vendégül látta dr. Ryszard Wroczynski professzort a varsói tudomány- egyetem szociálpedagógiai tanszékének vezetőjét. A lengyel tudósnak a „Bevezetés a szociálpedagógiába” és a „Felnőttoktatás” című művei sok vonatkozásban úttörő jelentőségű kísérletek és munkáik. Most a professzor — hazánkban járva — konzultációs beszélgetés formájában. válaszolt a népművelés elméleti problémáival foglalkozó magyar kutatók kérdéseire. A felnőttnevelés — mondotta Ryszard Wroczynski — kezdetben a munkások és a parasztok elemi műve’tségé- nek biztosítását vagy éppen e hiányzó műveltség pótlását tartotta feladatának. Ezek a törekvések összhangban voltak a munkás- és parasztmozgalmak politikai küzdelmeivel. az elnyomott dolgozók társadalmi harcával Ebben az időszakban a felnőttnevelés (a felnőttoktatás és a népművelés) munkája kompenzatorikus (kiegyenlítést célzó, mulasztásokat pótló) tevékenység volt. Elsősorban az elemi iskolai képzés pótlását szolgálta. — Az ön véleménye szerint változott, vagy változik-e a felnőttnevelés jelenkori feladata? — kérdezték többen. — Igen, a tankötelezettséget nem csupán bevezették, de meg is valósítják a szocialista országok. A felnőttnevelésben jelen van ugyan az alapműveltség hiányainak pótlása, de ez ma már nem kizáróin we« tevékenység. Lassan új területei bontakoznak ki ezért a munkának. — Hogyan vázolná fel ön a felnőttnevelés legfőbb területeit? — Véleményem szerint; a gyors változások megkövetelik a ma emberétől az ifjúkorban szerzett ismeretek állandó tökéletesítését. Ezért a művelődési intézmények egész láncolata alakul ki, ezek munkáját kell összehangolni. A másik feladat a kultúra értékeit' kell most széles körben, mondhatni, egyre inkább mindenki számára hozzáférhetővé tenni. Ebben segít a tömegtájékoztatás technikai eszközeinek és egész rendszerének a fejlődése. De ezeket az eszközöket és rendszert úgy kell céljaink érdekében felhasználni, hogy segítsék a dolgozóknak a kulturális életbe való aktív bekapcsolódását» Végül biztosítani kell az ifjúság önálló tevékenységét. \ népművelés termécrptes híd is egvben a felnőtt ifjúság és a felnőtt nemzedék között. — fejezte be a kérdésekre adott válaszát a lengyel professzor^ Franciaország legjelentősebb irodalmi díjával a Con- court-dijjal Félicien Mar- ceau-t — valódi nevén Luis Carette-ot — tüntették ki Creezy című regényéért. A szerzőnek a Tojás és A jó leves című színdarabja magyarul is megjelent. — (Tele- foto — AP—MTI—KS) ÚJ HOLDTELESZKÓP Az illinoisi egyetem tudósainak egy csoportja a cseh származású dr. Allen Hynek vezetésével új, nagyteljesítményű teleszkópot készített, amely kizárólag a Hold megfigyelését szolgálja. A tejesen új elv szerint szerkesztett műszerrel tizenketszei akkora erősséggel lehet látni, mint a Földön. A teleszkópot a második holdállomáson használják majd, és a segítségével készülő felvételeket visszajuttatják a Földre.
