Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-19 / 268. szám

1969. november 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP o LVASÖINK A negyedszázados évfordulóra! Jászárokszállás dolgozó né­pe — csakúgy, mint bárhol ebben az országban — sok megpróbáltatást állott ki a történelem során. Nemcsak az évszázados elmaradott­ság hagyta itt bélyegét! A Horthy-korszak hű kiszolgá­lói még nyomorúságosabbá tették az amúgy is keserves életet, A családfenntartók az ország minden részét be­járták kubjkostalicskájuk- kal, hogy megkeressék. a kenyérre valót. A gyerekek korán cselédsorba kerültek; így legalább rájuk nem volt már annyi gond. A háború viharmadara itt settenkedett minden ház felett. Síró anyát, feleséget, nyomorúságban élő gyerme­keket majd minden házban találhattunk 1944 ködös no­vemberében. Akkor már pat­tanásig feszültek az idegek, úgy éreztük; ezt már nem lehet sokáig bírni. Éhség, gyász, betegség, rettegés mindenütt! 1944. november 16-án az évszázados sötétséget a vir­radat váltotta fel. A Vörös Hadsereg hozta el közsé­günk lakóinak a régen várt szabadságot; mérhetetlen ember- és anyagi áldozat árán. Mit jelent nekünk a sza­badság? »'Községünk — bár 600 éves elmúlt — évről évre szebb, fiatalabb és fényesebb lesz. Önfeláldozó pedagógusaink felszámolták az írástudatlan­ságot. A tanuláshoz min­denkinek joga van. Hozzáér­tő emberek őrködnek a la­kosság egészsége felett. El­foglaltuk helyünket az ál­lamhatalom minden terüle­tén — községünk vonatkozá­sában a községi tanácsban. Tsz-parasztságunk úgy ré­szesül a megtermelt javak­ból, ahogyan dolgozik érte! Ezért drága nekünk e dá­tum: 1944. november TG. Dobos Béla J ászár okszállás garnirungot. A jóféle hur­káról nem is szólok, már, mert rögtön farkaséhes le­szek. Ennyiből is megállapítha­tó már, hogy imádom a rizst. Nem csoda hát, ha nagy érdeklődéssel olvastam november 11-én megjelent lapjukban a „D"--nberben fényezett rizs” című közle­ményt. Megnyugodtam. E szerint rizs lesz elegendő a télen. Csupán azt nem tu­dom, eddig fényezett rizst ettem-e, vagy sem. És tulaj­donképpen. hogyan fényezik a rizst? F. J.-né Szolnok Rajzolónk így képzeli Szabad szombaton: a UTÁSZ szórakozik? Kinek volt „szívügye”? Két helyről: a martfűi Tissa-cipőgyári lakótelep­ről és a szolnoki Zápor utcából és környékéről ér­kezett panasz a TITÁSZ-ra. Mint kívülálló, illetve csak mint a Kiskun—Jász­kun vetélkedőre meghívott személy, a szolnokiak si­kertelenségének okait a következőkben látom. Az előfordult, s a rádió munkatársait terhelő le­bonyolítási zavarok a szolnoki csapatot sújtották, sőt az elhozott „ceglédi boríték’’ miatt még eggyel több kérdést — s annak helyes megválasztásával — plusz két pontot kapott Szolnok megye. De ha nem maradt vol­na el a „Ludas Matyi’’ és a „Vőfély-rigmus”, az sem biztos — s nem lehet azzal érvelni, hogy e feladatok szolnoki csapatnak hoztak volna esetleg több pontot. Ar­ról is felesleges vitatkozni, hogy melyik megye kapott könnyebb kérdéseket, mert ez mindig relatív. A jó start után talán már korán biztosra vett győzelem elmaradásának okai• a nem kielégítően szerve­zett, s egyes szakterületek hiányos felkészültsége <mező- gazdaság!); a Nagy Lajossal kapcsolatos kérdés elha- markodása; bizonyos fokú részvétlenség, illetve távol- maradás azok részéről, akik — mint 'szakterületük is­merői — a vetélkedőre meghívást kaptak: a propaganda hiánva, vagy legalább is annak elégtelensége. Mint hallottuk, Bács-Kiskun megyében tizenhá­rom üzem, vállalat ajánlott fel tiszteletdíjakat a leg­eredményesebben szereplő versenyzők jutalmazására, s már ez is bizonyára „doppingolta” a jobb felkészülés­re az ellenfél csapatát. Végeredményben azt lehet megállapítani, hogy ez a rádiós vetélkedő Szolnok megyében nem volt senkinek különösebben „szívügye”, s ennek tanulságait — a ve­reségbe való belenyugvással — le ke11 vonni. Egy szolnoki olvasó Amitől ünnep lesz a őszi hétköznapok a szol­noki MÁV-kórház szemésze­ti osztályán. A betegek a kórtermekben fekszenek, so­kan a folyosón várakoznak kezelésre. Egy fiatalasszony is meg­jelent kétéves körüli kislá­nyával. Hallottuk, egyhóna­pos korában műtötte a picit a főorvos úr. A találkozás sírással kezdődött. A főorvos ölébe vette, megcsókolta régi kis ismerősét, kedvesen be­szélt hozzá. Ezután már szent volt a béke. Mindenkinek tetszett a je­lenet. Majd kezdődött a szó­hétköznap is kásos vizit, a kezelés. De valahogy mÄgis más volt... A főorvos úr hangja eré­lyes, parancsoló, időnként kemény volt. Mégis a szere­tet, a hivatástudat, a ha­tártalan felelősségérzet csen­dült ki belőle. Ki tudná megmondani, hány beteget gyógyított már meg, s há­nyat fog ezután orvostársai- val. az ápolók közreműkö­désével. Köszönet nekik érte! Katona Gyula Szolnok Komámasszony, hol az óra? Július 29-én bevittem Szignál csörgős karórámat a szolnoki Vasipari Vállalat órajavító részlegébe. Mindössze az vált a hibája, hogy a mutatója megakadt. Áx órát azóta sem javították meg. A három és fél hónap alatt a fiammal felváltva járunk érte, szinte hetenként. Ilyen válaszokat kapunk: „A barátom elvitte bejáratni”, „Még nincs kész” — s különböző dátumokat jelölnek meg; ekkor menjünk, akkor menjünk érte. Mi ekkor is. akkor is megyünk hiába. Legutóbb november 9-én jártam az üzletben. A válasz — akár lemezről hallgatnám: —■ nincs kész. Ké­rem, segítsenek nekem! Munkahelyemen tudnom kell a pontos időt, mert menetleveleket állítok ki. Otthonról mégsem vihetem el a vekkerórát. Vagy adjak ki ismét 650 forintot, amikor van karórám? Kácsor József Kengyel Szabad szombatosok voltak a szolnoki és a mart­fűi háziasszonyok. November 15-én a szolnoki külvá­rosban 10 17, Martfűn 8—19 óra között áramszünet volt! Pedig ilyenkor lehetne a dolgozó nőnek mosni, va­salni, porszívózni. | • A TITÁSZ miatt vasárnap csinálták mindezt. Ügy vélik levélíróink: joggal elvárhatják a TITASZ-tól; szervezze meg jobban, okosabban a javítást, a megelő­ző téli karbantartást. A petróleumfény már nem cél­szerű, nem szép. S különben is: „...miért fizetünk, miért vagyunk áramfogyasztók, ha bosszankodni kell miat­ta?...” — írták többek között olbasóink. Közelít már őszintén megmondom: évek óta dühít, hogy nincs elég modem cipő a szolnoki boltokban! Az meg különö­sen mérgeit régóta, hogy a Tisza Cipőboltban nincs nagy választék. Elhiszem én, hogy tömegcikk-gyártás, áru­sítás a legfontosabb, de még­is sokszor szerettem volna megvenni ott a gyár divatos termékét is. nem csak torna­cipőt, bakancsot, gumicsiz­mát. Az új mechanizmus első évében kicsit nőtt a válasz­ték a Tisza-boltban, Az idén pedig — a bolt átalakítása, korszerűsítése óta — egye­nes, javuló a fejlődés. Szép, A mi jó gyerekeink? divatos cipők kaphatók időnként. Jó lenne, ha a bolt és a gyár kereskedelmi veze­tői így folytatnák tovább. És például novemberben „piac­ra dobnának” sok-sok diva­tos női csizmát! Szolnokon szeretik a mo­dernet, a szépet. Nyugodtan ho^anak a legmodernebb ci­pőikből, csizmáiból, esetleg (urambocsá’) olyan divatos cikkeket is. ami a nagyke­reskedőknek nem tetszett, nem kellett! Majd mi. vásárlók eldönt­jük; csak így tovább! E. Béláné Szolnok Szerettem vdlna, ha véletlenül valamelyik elva­dult tizenéves édesapja felszállt volna november 10-én este 19.20-kor a cukorgyár felé haladó egyesre. Négy-öt fiú — tizenhat-tizenhét éves — kezdte. A Ságvári körúti megállóban honfoglalókként „ömlői­tek” be az autóbuszba. Sikerült a tolakodás — négy ülés jutott nekik az elején. Amint leültek, máris trágár szavak, durva megjegyzések röpködtek. Csúnyák és han­gosok... A következő megállónál egy szép fekete kislány ült a hosszúhajú sihederek közé. A trágárság folytatódott, először kétértelmű mondatok, majd félre nem érthető felhívások. Az autóbusz utasai mélységesen megbotránkozott ki­fejezéssel feszengtek helyükön. Rossz volt hallani, hallgatni. % Csak a szép, fekete hajói völlig sörényként viselő 15 éves kislány volt boldog. Négy fiú között szerepelt a nyilvánosság előtt. — Előttem leszerepelt, s így láttam mások arcán is. A fiúkat nem, a lányt ismerem. Alig várom, hogy találkozzam — az édesanyjával. — Egyéb vajh, mi lehetne? Cirógassuk tovább gye­rekeinket! S. J. Szolnok Fűtőberendezés már van! Imádom a rizst... Néhány nőismerősommel beszélgettem a múltkoriban. Szóba került a gyerekneve­lés; a divat; a férjek jó és rossz (ebből gyűlt össze több) szokása; a piaci árak alakulása. S a véeén termé­szetesen: „főztünk”. Rizst, rengeteg rizst! össze se tud­nám számolni, hánvféle vál­tozatban. „Főztünk” ludaská­sát, rizskoch-ot, gyümölcsös habosrizst, rizi-bizit; s ki tudja hány változatban rizs­Homoki Miklósáé tiszasü- lyi olvasónk panaszos leve­lét „Hol várakozzunk?” cím­mel közöltük november 12-i lapunkban. (Tiszagyendán 20—30 percet kellett várnia az autóbuszra. Hároméves, fázó kisfiával az fmsz ital­boltjába tért be, ahonnan ki­küldték őket.) A Tiszaroff és Vidéke Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szö­vetkezet elnöke a következő választ adta; A belkereskedelmi mi­niszter 2/1961. (III. 31.) Bk. M. sz. rendelete, valamint a 4/1962. (VII. 14.) sz. módosí­Az örökbefogadásra. Az örökbefogadás célja az, hogy örökbefogadó és az örökbefogadott között csalá­di kapcsolatot létesítsen és elsősorban olyan kiskorúak nevelését biztosítsa, akiknek szülei nem élnek, vagy aki­ket szülei nevelni nem ké­pesek. Az említett célnak megfelelően az örökbefoga­dás lehetővé teszi, hogy olyan személyek között, akik­nek vérségi kapcsolata nincs, ehhez hasonló jogi kapcsolat jöjjön létre. Az örökbefogadás tehát a csa­ládi otthont, a szülői szerete- tet pótolja és biztosítja a kiskorú érdekeinek most már az örökbefogadók által tör­ténő megvédését is. A kiskorúak állami gon­dozásáról és az állami gon­dozott kiskorúak örökbefoga­dásáról szóló 20/1969. (V. 13.) számú rendelet és az új gyámügyi utasítás megköny- nyítette az örökbefogadás feltételeit és fokozottan biz­tosítja — különösen az ál­lami gondozásban lévő kis­korúak esetében — a gyer­mek és az örökbefogadó ér­dekeit. Az új jogi szabályo­zás fontosabb rendelkezéseit az alábbiakban ismertetjük; Az új jogszabály kifejezetten megállapítja, hogy az állami gondozott kiskorú örökbefoga­dását, ha az a kiskorú ér­dekében áll, a gyámhatóság elősegíteni köteles. Az örök- befogadás engedélyezése iránti eljárást a gyámható­ság a továbbiakban csak kérelemre indítja meg. Az eljárás során a gyámható­ság elsősorban arról győző­dik meg, hogy a gyermek fejlődése, eltartása és he­lyes irányú nevelése az örökbefogadónál biztosított-e. Állami gondozott kiskorú örökbefogadása esetén, ha a vér szerinti szülő, gyerme­kének örökbefogadása felöl történő meghal) gatása cél­jából nem jelenik meg és távolmaradását nem menti ki, gyámhatóság második idézésben figyelmezteti őt arra, hogy ismételt távol- maradása esetében meghall­gatása nélkül dönt az örökbefogadásról. A vér sze­rinti szülő tiltakozása elle­nére Is engedélvezheti a gyámhatóság az állami gon­dozott kiskorú örökbefogadá­sát, ha azt állapítja meg, hogy az állami gondozás fel­tételei továbbra is fennáll­nak és az örökbefogadás a kiskorú érdekében áll. Az örökbefogadás engedé­lyezése különösen akkor in­dokolt, ha az állami gondo­zás a vér szerinti szülő hi­bájából, erkölcsi magatartá­sa, illetőleg az ő gondatlan­sága, vétkessége következté­ben szükséges, a gyermek iránt közömbös hanyag ma­gatartást tanúsít, nem ér­deklődik utána, nem láto­gatja. Az örökbefogadás enge­délyezése esetén az örökbe­fogadott gyermek családi ne­veként általában az örökbe­fogadó családi nevét kell megállapítani. Ha az örökbe­fogadó nő, a házasságra uta­ló toldással férje nevét vi­seli, az örökbefogadandó csa­ládi nevéül a férj családi nevét csak a férj hozzájáru­lásával szabad megállapítani. A férj hozzájárulását közok­iratban, vagy két tanú előtt sajátkezűleg aláírt magánok­iratban kell foglalni. Az állami gondozott kisko­rú örökbefogadásának enge­délyezéséről a gyámhatóság külön-külön hoz határoza­tot a vér szerinti szülők és az örökbefogadó szülők szá­mára. A vér szerinti szü­lőnek küldendő határozat­ban nem szabad feltüntetni az örökbefogadó - nevét és egyéb adatait. Az állami gondozott kiskorú örökbe- fogdásával kapcsolatos irato­kat szolgálati titokként kell kezelni. E rendelkezések céljp az. hogy az örökbefo­gadott új környezetbe törté­nő beilleszkedését, nevelését a vér szerinti szülő ne za­varja. Ennek érdekében az örökbefogadást engedélyező mindkét határozatban intéz­kedni kell a vér szerinti szü­lők, nagyszülők, közeli ro­konok gyermekkel való érint­kezési jogának megvonásá­ról. Az örökbefogadás felbon­tását az ügyfelek kölcsönös kérelme alapján a gyámha­tóság csak abban az esetben engedélyezi, ha az örökbe­fogadott nagykorú. Dr. Cs. I. tó rendelete foglalkozik a fiatalkorúak vendéglátó he­lyiségekben való tartózkodá­sával. E rendelet világosan kimondja, hogy azok a fia­talkorúak. akik 16. életévü­ket még nem töltötték be, italboltba és italbolt jellegű üzletbe egyáltalán nem lép­hetnek be. Kivételt képez­nek a kirándulóhelyeken mű­ködő italboltok és olyan hely­ségben (településen) működő italboltok, ahol más ven­déglátó üzlet nincs. Tisza­gyendán az italbolttal szem­ben cukrászda van. igaz ugyan, hogy nyitvatartása nem minden esetben esik egybe az italboltéval... Fen­tiek alapján a kiszolgáló a rendelkezések értelmében járt el--. A külön biztosított autó­busz-várót a tíszagvendai községi tanács tartja fenn, s Tudomásunk szerint már gon­doskodott fűtőberendezés be­állításáról .. A Debreceni Postaigazgatóságé a szó Október 22-i számunkban „Két panasz, egy dicséret a postára” címmel bíráltuk a jászberényi és a jászárok­szállási, illetve dicsértük a mezőtúri postahivatal tevé­kenységét. A válasz lényege; ».■••Varga Kálmán (Jászbe­rény) címére éricezett táv­irat házhoz kézbesítésénél a Jászberény 1. sz. postahiva­tal késedelem nélkül és szabályosan járt el. A táv­irat feladása a cikkben fog­laltaktól eltérően nem ok­tóber 2-án reggel hat óra előtt, hanem 9.52 órakor tör­tént (a jánoshidai postahi­vatal szolgálatát naponta 8 órakor kezdi). A távirat a postahivatalhoz a feladás napján 10 óra 20 perckor érkezett. A címzett a város külterületén, a postától 12 km távolságra lakik. A táv­irat feladója nem tett olyan kikötést hogy a címhivatal azt — mint külterületre szó­lót — alkalmi kézbesítő fél­fogadásával kísérelje meg kézbesíteni, s az alkalmi kézbesítés dí ját sem rótta le. ••■a jelenleg is érvényben levő távirószabályzat értel­mében a táviratot a jászbe­rényi hivatalnak október 3-án kellett volna levélként kézbesíteni. A hivatal azon­ban a távirat tartalmából a korábbi kézbesítést véke szükségesnek. Alkalmi kéz­besítőt azonban csak a dél­utáni órákban tudott felfo­gadni, s ezért történt meg a kézbesítés a címzett érdeké­ben még a távirat érkezése napján...” Nem akarjuk állandóan is­mételni. korábban is írtunk már róla. A postahivatalok is munkaerőhiánnyal küz­denek. emiatt történt Jász- árokszálláson is késedelme­sen a lapok kézbesítése. H ozzászólás ,, „

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents