Szolnok Megyei Néplap, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-16 / 266. szám

1969. november 16; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Käthe Kollwitz; A takácsok felkelése, 1899. Három német grafikus kiállítása Budapesten Nyugat-Berlin „múzeumi kerülete”, Charlottenburg be­mutatkozott Budapesten. A különböző' rendezvények és kiállítások között előkelő he­lyet foglal el a Kulturális Kapcsolatok Intézete termé­ben rendezett tárlat: doku­mentumok a magyar szárma­zású, németül író, osztrák­nak számító és a maga kocá­ban főként Párizsban játszott drámaíró, Ödön von Hor­váth (1901—1938) életéről, valamint az expresszionista német grafika három képvi­selőjének válogatott művei. Bár mind a három grafikus expresszionista, stílusuk erő­sen eltér egymástól — ami egységbe fogja őket, az a vi­lágnézeti azonosság, a mű­vész társadalmi elkötelezett­ségének hitvallása. Hogy a rendezők valóban komolyan gondolták a válogatást, vagy ez csupán udvariassági gesz­tus a szocialista vendéglátók felé, nehéz lenne eldönteni; tény, hogy örömmel tapasz­talható az osztályharcos mű­vészi állásfoglalásnak ilyen színvonalas megfogalmazása. Käthe Kollwitz (1867— 1945) az egyetemes humaniz­mus szemszögéből nézte em­bertársai nyomorát és szen­vedését Ha regisztrálta is a bajok okait, ez a felismerés leginkább történelmi tárgyú sorozataiban, a XIX. századi sziléziai takácsfelkelés, vagy a nagy német parasztháború emlékére készített, megkapó- an festői tónusú rézkarc-so­rozatok lapjain jelenik meg. Szimbolikus ábrázolásai — mint például Az asszony és a halál témáját variáló lapok — az időtlenségbe emelve rajzolják meg a nyomor és pusztulás mindennapi arcát. George Grosz (1893—1959) kemény, a konkrét küzdelmet és a konkrét kizsákmányo­lást, az első világháború és az azt követő évek német valóságát megörökítő színes, NYELVMUVELES Újabb adatok a hivatalos nyelv kortanához Vannak, akik képtelenek egyszerűen, közérthetően fo­galmazni akikor, amikor hiva­talból kell valamit közölni, hivatalos információt kell nyújtani. Vannak, akik nem is akarnak világosan beszél­ni, fogalmazni s tudatosan sémákban gondolkodnak, a hivatalos nyelv készen ka­pott formuláit, nyelvi for­máit használják. A hivatalos levelek, vállalati feljegyzé­sek nyelvi formálásától nem is várjuk el, hogy nagyon egyéniek és színesek legye­nek, de azt mindenképpen el kell várnunk, hogy az el- hivatalóskodás nyelvi képle­teinek ismételgetésétől sza­baduljanak meg a hivatalos közlemények szerkesztői, megfogalmazói. Figyeljük meg az alább! mondatot: „Vállalatunk felé küldött levelükre eszközölt válaszunkban nem térhetünk ki a munkadarabok kigyár­tási folyamatában bekövetke­zett nehézségeinkre.” Ebben a mondatban is is­métlődő nyelvi formáktól ne­hezen tudunk megszabadulni. Eddig pl. hiábavaló volt a küz­delmünk a felé névutó hely­telen használata ellen. Az idézett mondatban is feles­legesen vállal nyelvi szere­pet. A felé helytelen haszná­lata miatt általában bizony­talanná válik a közlés. Ne azt írjuk tehát, hogy „meg­írtuk az illetékesek felé” ha­nem egyértelműbben azt, hogy megírtuk az igazgató­ságnak, a vezetőségnek, a tagságnak stb., stb.. Az aláb­bi mondat pedig teljesen ért­hetetlen az ugyancsak gyak­ran ismétlődő eszközöl ige és a felé névutó felesleges használata miatt: „Nem eszközöl a kérelmező fe­lé kártalanítást”. — Rö­viden, tömören és érthetően így kellett volna fogalmazni: „A kérelmezőt kártalanítási kötelezettség nem terheli”. A választ se eszközöljük, hanem írjuk meg vagy még egyszerűbben: válaszoljunk. Az idézett mondatunkban va­lóban meghökkentő a kigyár­tási folyamat jelzős szerke­zet használata is. A levél megfogalmazója a kigyártás szó szerepeltetésével nemcsak feleslegesen szakszerűsí tett, hanem fontoskodott is. A ki­gyárt igekötős forma és a belőle képzett kigyártás szó nem jelent többet, mint a avárt ige és a gyártás név­szó. Unalomig ismétlődik hiva­talos közleményekben a fo­lyamat szó is, pedig ez a hangsor is nagyon alkalmas arra, hogy els~em<élytelenítse a közlést, az információt. A „kigyártási folyamatban bekövetkezett nehézségek” nvelvi kéolet pl. feleslegesen általánosít elsősorban azért, mert nem utal a konkrét ne­hézségekre. s olyan szót használ a konkrétumok meg­nevezése helyett, aminek a .ielentésköre nagvon tág, s ígv hiánvos információt közvetít. A megrendelő valószínűles nem is volt megelégedve ez­zel a levéllel, mert adott kö- T-ii',rn-Vvira.v körön pontosahb, pnyért''1'r*'v*'h választ várt. Dr. Reim«; József, a nvelvtnaományok kandidátusa vagy vonalas rajzaival egy lépéssel Kollwitz előtt járt. Maróan szatirikus hangja a korai Brecht-darabok, vagy Erich Kästner első regényei­nek fanyar humorával ro­kon. Ezt a stílust leginkább 1920 körül készült sorozatai képviselik. Ilyenek például a Piscator rendezésében elő­t adott Svejkhez rajzolt hát­tértervek, amelyeken a ke- resztrefeszített gázálarcos Krisztustól a Brecht által is megírt „frontszolgálatra alkalmasnak” minősített ha­lott katonáig a kor német művészetének minden jelleg­zetes motívuma megtalálha­tó. A jó társaság, az „ural­kodó osztály arca”, a kávé­házakat, lánykereskedőket, gazdag polgárokat és felesé­güket ábrázoló színes akva- rell-sorozaton jelenik meg. Käthe Kollvitz hagyomá­nyainak hű folytatója a je­lenleg is Nyugat-Berlinben élő Horst Strempel. Megjárta a fasizmus intemálótáborait és a háború befejezése után Zola Germináljához készített 40 lapból álló tollrajz-soro- zatán az 1946-os Németorszá­got vetítette vissza a francia múltba. Ebből a színvonalas, kifejezőerejű illusztráció so­rozatból láthattunk 16 lapot Charlottenburg bemutatkozó kiállításán; É. A. Lényeg és protokoll Amikor hazafelé ballag, vagy autó- buszozik az ember egy-egy előadásról, érdemesebb színházi estről, „feldolgoz­za” magában a hallottakat, látottakat Értékeli az élményanyagot, a friss in­formációt. A múltkoriban egy napon izgalmas témájú, egészen eredeti kutatásokon alapuló tudományos előadást hallgat­tam végig. Az előadó ragyogó gondolati építkezéssel vezette végig előadását, nagyszerű lehetőségeket teremtett a vitára. E vita azonban elmaradt. Az előadás után rendhagyó módon azt kér­dezgettem önmagámtól: kinek áll ez az egész érdekében? A, három-négy szerv által rendezett előadást egy olyan tudósunk tartotta, kinek egész Európában ismerik nevét. A tudós, kutatásainak eredményeit — iparitanulók előtt ismertette. A tanu­lók elmondották, „alig értettek valamit” az egészből. A tudós nem vállalkozha­tott alapfogalmak megmagyarázására. Pedig milyen jó lenne, ha a tanulok alapvető esztétikai ismeretekkel gaz­dagodhatnának. Ehhez azonban szük­ségtelen az említett professzort meg­hívni. Az eset után két hét sem telt el, po­litikai hetilapunk főszerkesztője, aki a francia bel- és külpolitika várható vál­tozásairól készült szűkebb körű, szak­mai tájékoztatást tartani, arra kény- . szerült, a közönség összetétele folytán — kiket az előadására „mozgósítottak” — hogy elmagyarázza, mi is az a NA­TO, ki az a de Gaulle, és ki váltja fel a francia tábornokot a vezetésben... Nem pazarlás ez? Szellemi kincseink­kel való meggondolatlan gazdálkodás? Vagy nem egy-egy rendező szerv „ki- rakatpolitiká ja” ? Minek minősíthetjük például a kö­vetkező esetet? Elhunyt kommunista írónkról utcát nevezünk el, az avató ünnepségre meghívjuk az író özvegyét és az írószövetség képviselőit. Jön a magyar írók delegációja, élükön a szö­vetség főtitkár-helyettesével, koszorúk­kal, ünneplőben. És várjuk őket az állomáson egy terepjáró kocsival, gyorsan beverünk egy kampósszöget a falba az utcasar­kon, hogy legyen hová felakasztani a koszorúkat. Aztán elvisszük őket ebé­delni az egyik napközi otthon ebédlő­jébe, majd ismét fel a terepjáróba, irány az állomás. .. Hej, máskor meg az evés-ivás válik egy-egy rendezvény lényegévé! Új magyar filmünket abban a köz­ségben készültek bemutatni, ahol a cselekményt forgatták. Hét órára ter­vezték a bemutatót, előtte baráti be­szélgetés volt. Megjelent az író, a ren­dező, a község s a társadalmi szervek­nek a vezetői. Ügy hét óra körül az általános po- harazgatás közepette valakinek eszébe jutott a lényeg, amiért összejöttek. A film... » Már megyünk is a moziba, — mond­ták az asztalfőn ülők. — De mi lesz a vacsorával, hétre elkészül? így van megbeszélve — replikázott valaki. — Hát átmegyünk, megnyitjuk a ve­títést, és jövünk vissza vacsorázni.;. A jelenlévő országgyűlési képviselő intelmeire mondtak csupán le arról, hogy eljöjjenek a moziból, éppen ak­kor, amikor az 1919-ben játszódó film cselekményét pergetni kezdenék a mo­zigépen. Vajon, ez esetben mi volt a rendezvény lényege? Máshol az ünnepi műsor közben hagyták ott csendben a neves művész produkcióját, mert „elhűl a vacsora”... A rendezvények arra hivatottak, hogy a lényeget, az eszmei mondanivalót közvetítsék. A formaságok, a kiegészítő elemek növelni hivatottak egy-egy ren- I dezvény érzelmi és meggyőző hatását, de mindenképpen alárendelt a szerepük. Tiszai Lajos NOVEMBERI NAPSÜTÉS TELEVÍZIÓI MINDEN ISKOLÁNAK Lassanként tekintélyes vas­tagságúra növekszik a me­gyei tanács művelődésügyi osztályán a ..Televíziót min­den iskolának!” mozgalom adatait tartalmazó dosszié. Az adatok nem is naponta, de szinte óránként változnak. Üjabb igények érkeznek, s az üzemek, hivatalok, intéz­mények felajánlásai is sűrűn követik egymást Nagyrésze már kapott A tanyai iskolák nagy ré­sze már kapott készüléket. Elsősorban természetesen azok. amelyekben van vil­lany néhány iskolában pe­dig agregátort működtetnek, és így használhatják a tele­víziót. A legutóbbi összesítés sze­rint harminc készülékre volt igény. Közben azonban ér­tesítés jött a megyei tanács művelődésügyi osztályához, amelyben a Művelődésügyi Minisztérium Közoktatási Főosztálya közli, hogy húsz darab televíziót, öt lemez­játszót, öt magnetofont és egy 8 milliméteres vetítőgé­pet ad a megye általános is­koláinak. Egy újabb televí­zió-felajánlás is befutott, így az igények mindössze kilenc­re csökkentek. Mire azonban e sorok megjelennek, a be­érkező igények és a felaján­lások ezt a számot bizonyá­ra módosítják. „Máshol jobban kell* Lapozunk a dossziéban. Az anyag legnagyobb része szűk­szavú jelentés az igényekről és a felajánlásokról. Néhány lap azonban többet mond ennél. Szalóki László osztályveze­tő írta Jászberényből: „Kü­lönösen impozáns volt a Jász- kisér—Szellőhál-i iskolai ün­nepség. amelyen a vállalat (a budapesti Városépítési Ter­vező Vállalat) szb-elnöke, fő­könyvelője, osztályvezető fő­mérnöke adta át az iskolának a tv-t, s amelyről a televízió felvételt készített és adásá­ban bemutatott” Nem mindennapi levelet írt dr. Görög József, a kun­szentmártoni József Attila Gimnázium igazgatója: „A ...sz. levélre i'álaszolva köz­löm. hogy nem tartunk igényt arra, hogy iskolánk a mozgalom keretében televízió készüléket kapjon. Jelenleg két üzemképes készülékünk van. és sok kisebb iskolának sokkal inkább szüksége van a tárgyban szereplő támoga­tásra.” Egyre több iskolában hasz­nálhatják fel a televóziót az oktató-nevelő munkában, de a teljes „telítettségtől” még messze vagyunk. A mozga­lom tovább tart B. A. Nem lesz változás a gimnáziumi érettséginél Bár a többéves vita, hogy legyen, vagy ne legyen, még tavaly lezárult, az érettségi változatlanul érdekli az em­bereket, hiszen a középisko­lákban csupán nappali tago­zaton az idén is csaknem 50 ezer fiatal végez. Amint a Művelődésügyi Minisztérium­ban az ’MTI munkatársával közölték, a gimnáziumi érett­ségi tárgyak kialakult rend­szerében az idei tanévben sem lesz változás. Továbbra is kötelező vizsgatárgy a magyar nyelv és irodalom, a történelem, valamint a ma­tematika, negyedik tárgyként pedig idegen nyelv, fizika, kémia és biológia közül kell választaniuk az érettségizők­nek. Elmondották, hogy 1971-től a jelenleg érvényes gimnázi­umi érettségi vizsgaszabály­zatban kisebb változások várhatók, mivel az 1963-ban kiadott szabályzat alkalmazá­sának gyakorlati tapasztala­tai kisebb módosításokat kö­vetelnek meg. Például: írjon- e mindenki érettségi dolgoza­tot, matematikából az írásbe­lin négy vagy több feladatot kapjanak-e a diákok.

Next

/
Thumbnails
Contents