Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-12 / 237. szám
A tudatlanság vására Egy francia újságíró évek óta gyűjti az aranyköpéseket a tanulók dolgozataiból, s nemrégen A tudatlanság vására címmel kötetbe is foglalta őket. Történelem — A piramisok a fáraók Sírjai voltak. Egy sirterem meg egy étterem volt bennük és számtalan folyosó, hogy -a későbbi kutatókat megtévesszék. — Mohamed, egy állomás- főnök fia, tevesofőr volt, Utána jós lett, új vallást teremtett, majd 622-ben visszavonult a Koránba. — A pápák mindig Rómában laktak, agglegények voltak, 8 ez a szokás apáról- íiúra szállt. Az első pápát Éomulusnak hívták. Földrajz — Nappal Földünk a Nap körül, éjjel a Hold körül kering. — Angliában az éghajlat ét a víz nedves. — New York azért marad el az időszámításban a greenwichitől, mert Amerikát később fedezték fel. Matematika — Határozott szómnak azt a számot nevezzük, amelyet szabad szemmel is láthatunk. — A kör sarkok nélküli Kárt görbe vonal, azért zárt, hogy ne tudjuk, hol kezdődik. — A négyzet olyan mértani kép, amelynek minden végében egy egyenes sarok van. — A nyolcszög olyan négyszög, amelynek nyolc oldala van. — A paralelepipedon olyan állat, amelynek lábai párhuzamosak. Ürtudomány — A Holdnak vannak lakói, ezt bizonyítja az, hogy éjjel ki van világítva. — Az Északi-csillag a Nagy Medve farkán van; Különböző fogalmak — Az egyiptológus az az ember, aki "átkormányozza a hajókat a Szuezi-csatomán. — Sivatagnak azt a síkságot nevezzük, ahol kőolaj terem. — Az örökléstan tudománya magyarázza meg, hogyha nagyapánknak és apánknak nem születtek volna gyermekei, mi utódok nélkül maradnánk. Fizika — Archimédesz törvénye; első változat: minden vízbe mártott tárgyat elveszettnek tekinthetünk, ha fél érán belül nem bukkan fel. Második változat: minden folyadékba mártott test nedves lesz. (Agerpres) , » REND AZ REND — Mielőtt belépsz, töröld meg a lábad! •— (A Quick karikatúrája} Egy kiváló vállalati futballista •— Mi az, ez a kartárs alszik *z Íróasztalnál? — Hát hol aludjon szegényke? A meccsen?... BÚCSÚZTATÓ Most Dúsa Gergely következett a gyár közismert halott- búcsúztatója. Hogy tudott beszélni] A múltkor is fellndultan, könnyeivel küszködve mondta az özvegy: — Csoda, hogy szegény Jánosom föl nem támadt tőle. De legalább hallhatta volna, ki is volt 8. Hát igen, így harmonikusabb lett volna, annyi viszont tény. hogy most is nagyon kitett magáért Gergely bá. Szem nem maradt szárazon, hangja szárnyalt, minden szava r szívbe hatolt, a lélek mélyére. De Mállásra is olyan megindító volt. Lehajtotta a fejét, majd megtörte« felemelte, és sóhajtott hozzá, sőt a kezét is tördelte, hogy beleropogtak a poreogói. És papír nélkül csinálta az egészet, mintha abban a minutában találta volna W, pedig hát... — Hát itt hagysz bennünket édes jó Madari Mard, szemünk fénye, gyárunk büszkesége, áldozatos életű családatya, hű férj, jó barát, fájdalmas veszteség ez, pótolhatatlan munkatársunk. Valaki hangosan felzokogott, amit Innen is, onnan Is nagy orrfúvások körítettek. Ziháló Kopogásokkal telt meg a levegő. Gergely hangja, ha lehet, még borúsabb zengéssel telt meg. s bánatos szünetet tartva csukladozva folytatta. — Szinte... szinte el sem... hisszük... pór napja még... mellettem ültél az ebédlőben... etted a grízes tésztát... hol szidtad... hol etted... és holnap már... holnap már nem ülsz mellettem... neked már hiába fúj a reggeli sziréna... nem lépsz be a gyárba... Ebbe« a pillanatban tiltakozó rikoltás vágta ketté • letargikus szavalatot, Madari Marci bácsi nem bírta megállni, hogy meg ne szakítsa a nyugdíja» búcsúztatót. — Hadd el már Gergely! Hát már miért ne lépnék be a gyárba?! Te talán nem Járnál be azért a havi ötszázért? Nagy S. József Részeg szemmel — Milyen forgalmas ma ez az úti És egyáltalán honnan jön ez a sok udvariatlan fráter?.,. Hol az az utca, és hol az a ház A mi utcánk, oh de szép — volt mindezidáig. Csendes, kertes, szelíd kis városszéli utcácska. Úgy éltünk mi ott, mint egy nagy család. Pedig, lakik benne ma is vagy negyven családocska. A múlté már a csend, a béke, a családi békesség. Olykor vadul nézünk egymásra, b köszönést is mulasztunk már. És nyomorunk. ha leszáll az est, kiabálunk szabad szombatokon 4s vasárnap, átkokat szórunk egymásra. s nyugtalanul forgolódunk álmatlan éjszakár Inkán. Még a gyerekeink is háborúznak: letépik egymás Ingét, megdobálják a kisebbeket. elgáncsolják egymást, összeverekszenek. A betört orrok, ráncos homlokok, álmatlan szemek, kesernyés arcvonások utcája lettünk. Persze, hogy virágokat sem Ültetünk a szomorú vasárnap, fekete hétköznap ut- éóba. Pedig ez divat most. mint a vírusos torokgyulladás. Azt hiszik, betört hozzánk a technika? Majdnem. Nem, senki nem vett még autót, senki nem épített új házat, még hűtőgép is csak két- három szerénykedik nálunk. Tévé az van, mindenütt talán. A tévé is rakoncátlan egy ideje. Fut a képe, berezonól az egíész. És búg, mint vala- mikor régen a galambok búgtak a háztetőn. — Űj csalód költözött a mi utcánkba. Éjjel nappal, szabadszombatokon és vasárnap serény munka folyik a mi utcánk egyik kis házában. Autók Jönnek és mennek. motorkerékpárok dübörögnek, villanyfúró muzsikál a rádió helyett, s kalapácsolások iszonyú hangja dörren, mint nyári nagy vihar Idején az ég. Az új lakd ugyanis autóéi motorszerelő. Nem, nem maszek. Csak szorgos ember. Otthon Is dolgozik- ■. — Só — — Nagyon köszönjük a kitűnő estét. Igazán csak azt sajnáljuk, hogy otthon hagytak az ernyőnket I (A Weltwoche karikatúrája) LEV LOGINOV: Tekintélyes táska éti! — szólt rám asszonyom.— Micsoda név! Mennyivel ércesebben zeng: Péter! így hívták Nagy Péter cárt is. A nép istenként Imádta! Te pedig, Peti, a munkahelyeden egy tapodtat sem Jutottál előbbre. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy veszek neked egy aktatáskát. Olyan szép nagy sárgát, mint egy érett dinnye. Egy ilyen táska tekintélyt ad az embernek, tiszteletet ébreszt. Nejem szentbeszédét kivételesen nagy figyelemmel hallgattam, mert igazat szólt: az utóbbi Időben tényleg rám jár a rúd. Nem választanak már be az elnökségekbe, felelős kiküldetésre sem Jelölnek. s szinte borravalót adnak prémium címén. Elérkezett hát a tettek ideje. Jól érti ezt a feleségem. Aktatáskával kell kezdenli Szép tekintélyes táskával. Bizony, nyugtalan voltam, « Izgultam Is egy Mcsit, ami- kör először mentem munkába a pompásan nyikorgó új táskával. Mindazonáltal hanyagul az asztalra dobtam, s azon voltam, hogy a lehető legtermészetesebben viselkedjem. így hát mindnyájan úgy tettek, mintha semmi sem történt volna: papírjaikba bújtak, s még csak véletlenül sem néztek rám. Egyedül Ivanov, a közgazdász jegyezte meg táskámról nem éppen őszintén, hogy „csodálatos”, * meg is kérdezte, mennyibe került. Eltelt néhány naps Egy reggel aztán Nylkoláj Szergejevics, az irodafőnök kért, menjek vele a szobájába. (Meg kell jegyezni, ez volt az első eset. hogy magához hívott...) „Már kezdődik!” — csillant föl a szemem és büszkén követtem főnökömet — Foglaljon helyet Pjotr Ivanovics — mutatott a székre. — Hogy érzi magát? És kedves felesége? — Köszönöm az érdeklődést én és a feleségem is ragyogóan érezzük magunkat — Hát ez pompás! — örült a főnököm és szerfölött kedvesen nézett rám. Ügy véltem, itt a legmegfelelőbb pillanat hogy összebarátkozzam a vezetőmmel. — És az ön nagyrabecsült, kedves neje őnagysága hogy’ érzi magát? — kérdeztem nyájasan, miközben egymásra raktam a lábamat — Hát éppen arról van sző, hogy egy Mcsit gyengélkedik. Nekem pedig annyi a munkám... Hiszen ön is tudja. Nagyon nehéz helyzetben vagyok. — Megértem önt Nyiko- láj Szergejevics és terheinek egy részét készséggel vállalom, mert hivatalunk sikereit mindig saiát sikereimnek is tekintettem. — Nagyon örülök, hogy nem kellett csalódnom önben. Hej. ha ezt hallották volna munkatársaim! Hármójukat a frász törné, a többiek sárgaságba esnének az irigységtől... Kényelmesebben helyezkedtem el székemen. miközben Nylkoláj Szergejerics a páncélszekrényhez ment. Ebben őrzi a legtitkosabb iratokat! — Rendkívül fontos értekezlet lesz ma a minisztériumban: vállalatunk jövőjét eldöntő kérdések szerepeinek napirenden. Ilyen tanácskozásról lehetetlen hiányozni vállalatunk képviselőjének. Fölkeltem. Micsoda megbízatás! — önnél van az aktatáskája? — kérdezte Nylkoláj Szergejevics és tovább kutatott a páncélszekrényben. „Tehát csakugyan megtört a jég" — villant át az agyamon és határozottan rábólintottam. — És van benne egy Ms szabad hely? — Teljesen üres a táskám, Nyikoiál Szergejevics! — Csakugyan? Hát ez csodálatos! Nézze, üt van egy tyúk. Az enyém. Kérem, fáradjon el vele a feleségemhez. Mert ugye, kénvelmet- len lenne egy tyúkkal a hónom alatt menni a minisztériumba. Helyette ón fogtam a hónom alá a tyúkot, visszamentem a szobámba. Minden kolléga láthatta, amint belegyömöszöltem abba n szép táskába. Ennek már több mint egy hónapja. De Nyikoláj Szergejevics felesége még mindig gyengélkedik... Fordította: Ferencz Győző
