Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-12 / 237. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. október 12, SUHÁ ANDOR: Á jázmindumájú felügyelő BOKROS LÁSZLÓ VÁZLATFÜZETÉBŐL Csanády János: Egy pillanat a Szent Márk téren Mezítláb, mint az indiánok, — rézszín villódzás bőrükön — a Palazzó szán Markón álltak, mellettük tenger, fényözön; özön-nép, néptenger a téren, hangok, egy magyar hegedű, s a reneszánsz-bizánci oszlopok aranyában a puritán, vöröstéglával borított óratorony; becövekelve kiáltó jelként az időbe, amely munkára sürgeti — Kihajt az oszlopcsarnokok öleléséből: vár a tenger, a nagyvilág, India. Afrika, Szicília, a Peloponézosz. Ó-Velence Köztársasága: visszaérzel pár-ezer évet, forró napjára vár a tenger; ketten a felhabzó tömegből mezítláb, mint az indiánok. — a csípőre hurkolt pulóver, mint ős-asszonyok bőr kötője, lágyan ölelte át a lányt ott. — ök ketten tudták, pillanat csak, míg itt állnak a népözönben fényözönben a Szent Márk téren, azután, mint akit kilöktek, talpuk alatt suhan a tenger, jöhet Gibraltár, azután a nyílt Atlanti Óceán; egy farm lllionisban, egy egyetem New York dzsungelében, egy új város Szibériában, vagy talán Murmanszk, Vlagyivosztok, Leningrád, Moszkva; — egy pillanat csak, egy pillanat a Szent Márk téren, míg elmozdul a Világ-óra Napra szerelt Nagymutatója, s karcsú testük aranyat perget a végtelen idő porába. Vadászat a sajtóhibák dzsungelében Szép ősz haja van és göndör. Arca barna, szeme kék és könnyes. Azt mondja: „a kislányomnak már nem lesz kutyája”. Aki mellette ül, szentül hiszi: ez bolond. Berúgott és elhagyta a jobbik esze. De azért bólogat, meg akarja szolgálni a féldecit, amit az imént tett le a pincér az asztalra A beszélő nem tudja a másik gondolatát, örül, hogy hallgatják. Ketten ülnek az asztalnál, de sokan állnak körülöttük. Ö inkább a karzatnak beszél. A karzat röhög. Bár senki sem ért semmit az egészből. A beszélő hálás. Hozat egy újabb kört, igyon mindenki. Eggyel többet hoztak, a konyakot a pincérnek adja. Az visszaviszi, a mixernő visszaönti az italt az üvegbe. Jobb lesz ez pénzben. Egy féldeci 16 forint. És a pincér is a kislányára gondol. Ez ma, korán reggel már a harmadik „link ital”, az 48 forint, a „jattpénz” egy százas. A százalék is megvan már 30 forint. Nem kell itt falsot számolni. Jöhet az ellenőrzés, a rendőrség, sőt a népi ellenőrzés is. Lajosnál minden rendben van. A mixemő ásít, korán kelt, hajnali ötkor nyitnak. Főz magának egy erős duplát, arra gondol, hogy ez a Lajos többet keres a minisztereknél. És ez a sok részeg —, hogy nem fáradtak el az éjszaka? Az ősz fejű beszélőnek szép bariton hangja van. Részegen is jól bánik vele. — Unalmában a nő is odafigyeli — A kislányomnak már nem lesz kutyája — folytatja. — Nekem volt. úgy hívták, hogy Szuszi. Volt stig- lincem, kanárim és vércsém is. Lovam, az nem volt. Pedig szerettem volna. Olyan szép ívű, erős farú, nemes nyakú pacit. Nem sikerült. Azért vettem el a feleségemet, neki olyan szép, erős, nagy fara van. Mindenki röhög. A beszélő sört kér és hozzá féldeciket. — Amikor a tyatya meghalt, 18 éves voltam. Hazahívtak Pestről. Rámhagyott 2000 ezüstkoronát Nagy pénz. volt. Apám azt mondta, ő fogta le a szemét. Előtte azt mondta az öreg, hogy a Jóska gyerekből lesz valami, adjuk hát neki a pénzt. — Nyomdász voltam, nagy szó volt ez Cegléden. Néztem a kétezer ezüstöt, láttam apám is nézi. Azt mondja szegény, megkéne csináltatni a házon a zsupfedelet. Odaadtam a pénzt, az ő apjáé volt — Jő ember volt a nagyapám, meg az apám. Fél liter pályinkát ittak meg mindennap. Nem látta senki rajtuk. A pipát is kiszítták. a tyatya 88 éves volt, amikor a földbe szállt. Aztán apám, ő 80 éves volt Én semmit sem hagyok a kislányomra, kutyát se. A hallgatóság ínég figyel, de az arcokat már megmerevítette az unalom. Bejött két kis cigánylány, új színt hoznak a vendéglőbe. Talányosak, piszkosak, az egyik tvísztel, a másik tartja a markát. A beszélő öt forintot ad neki, a többiek zavarják kifelé. Egy hülye vigyónj azt mondja: „járd el a hastáncot, kapsz egy forintot”. — F'gyírt? Jóember! Hol él maga?! Röhögnek, a fehérhajó ad még némi aprót. A kislány belekezd, a pincér kizavarja. ■— Miskolcon voltam felügyelő negyvenötben. A tya- tyának igaza lett. Detektív lettem, valaki. A cigánvokat bízták rám. Ismertem őket, a fajtájukat, a levőiket, mindenüket még Ceglédről. Lon+ak! A búzapiacon. Hozták a zsírosoarasztok a sok állatot, búzát, mifenétj Dagadt a zsebük. A cigányok meglopták őket. A kapitány kérdezte, meddig tűröm. Igaz is meddig. Kimentem a Dani völgybe, a vajdához. — Lajos! — szólt a pincérnek. — Hozzon még, ami volt. — Nem lesz sok? — Hozza már! — Szóval kimentem a völgybe, a cigánytelepre. Bari Mihálynak hívták a vajdát. Nagyon szép felesége volt Azt mondja nekem az asszony.... — Milyen volt a nő, azt is mondja... Röhögés. A közbeszóló hülye arcát közel nyomja a mesélőhöz, az őszhajú szép finoman megfogja az állát, gyöngéden eltolja és azt mondja: — Nem láttál még olyan szépet, pajtás. Villogó szem, villogó fog. Koromfekete haj, éjfekete szem, nem több húszévesnél. — ...azt mondja az asz- szony — kapott újra a szón a beszélő — hogy magának felügyelő úr olyan szép jáz- minszagú dumája van. — Az ám, jázminszagú duma... A cigánysoron elneveztek jázminszagú, jázmindumájú felügyelőnek. — Azért mert szépen beszéltem velük. Ez igaz. Meghívtak, levágták a csirkéket, kismalacot sütöttek, citromot dugtak a szájába. Bort nem hozattak, hordószámra állt náluk. „Lopnak a cigányok a búzapiacon — mondom a vajdának. — Meglopják a Parasztokat Csinálj valamit vajda, mert ha nem... Tudod, én rendőr vagyok. Hajt a kötelesség.” „Felügyelő űr! A devla áldja meg. Maga olyan mint a testvírem..: Hát értse meg, nem bírok a néppeh Nem bírok „ cigányokkal!” — Az asszony mellémült, ő is mondott valamit de inkább öntött... Szétnézek a putriban és ahogy ködösö- dik az agyam, látom lassan annyian vagyunk, mint a lakodalomban. „A falusi cigányok, a vályogvetők, azok a piszkosak, dögösek, tetvesek, azok lopnak felügyelő úr!...” — Mondom: csináljatok rendet mert baj lesi Tagad mindenki. Esszük a húst, isszuk a bort... A kórházban, azt mondja nekem az orvos, hogy szerencsém van, a kés megakadt a bordámban. Egyébként halálos szúrás volt. Bari vajda elhozta a feleségét, ott sírtak mindketten az ágyamon. Valódi könnyek voltak. — No és. volt valami maguk között? Az asszonnyal, a szép cigánynővel — kérdezte újra a hülyepofájú, — Marha vagy pajtás! A cigányoknál szent a család. Kijöttem a kórházból, beszéltem a kapitányommal: bírjuk, vagy nem bírjuk? Bírtuk. Vettem a piacon tíz pár csirkét, hozattam ötven liter bort, meghívtam a kapitányságra a cigányokat, egyenek, igyanak. ■— S azt tudta maga, Jd szúrta meg, ki tört az életére közülük? — Nem tudtam, de várd meg a végét. — .Eljöttek? — Nem jöttek. Csak Bari Mihály, a vajda és „ felesége jött. Berúgtunk. Mondom az asszonynak: „Maga olyan szép és fiatal, maga színésznő is lehetne”. „Én a cigányasszony?” „Hogyne, asszonyom, az unióban már működik egy cigányszínház, higgye el, nálunk is lesz. ön primadonna szerepet kap. Erről én fogok gondoskodni. De szokjon le a lopásról. Tudom, hogy ön a zsebes, ön lopja meg a parasztokat a búzapiacon. Minden pénzt maga szed el. Amit a falusi cigányok vagy mások lopnak, abból még részt kérnek. „A Barj uszít, ő mondja, ő az én parancsolom, ö az uram, ő a háznál a devla...” Az asszony a szájához kapott, későn. A kés már az oldalában volt. Nem tudtam rajta segíteni. A vajdát fölakasztották. Szép fiatal férfi volt. Az volt az utolsó szava: „Legyőztél jázminszagú, jázmindumájú felügyelő!” Engem is ő szúrt oldalba. — Nem rossz nép a cigány, csak érteni kell a nyelvükön. — És azután? — Azután? Ceglédre kerültem a bor- I tönbe. Ott is felügyelő voltam. A. nap betört •, kocsma ablakán, józanító fényével elzavart néhány szájtátit. Annál is inkább, mert az újabb körök elmaradtak és az eddig elmondott történet kerek volt és egész, mi jöhet még ezután? A mixernő megszólalt: — És ott Vácott, a börtönben mi volt, mi történt? Ott is cigányokat őrzött? A nők között volt? A fehérhajú mesélő zsebébe nyúlt és ott a világon semmit sem talált. A mixer- nő — a nők már Ilyenek — kiküldött egy tálca Kinizsi sört, mert hallani akarta az újabb történetet — Ott Vácott, a börtönben? — kérdezte a férfi. — Ott nyomda volt. Szaktársak, csíkos ruhában. Jól dolgoztak. Mondtam is nekik: maguk az én kenyéradó gazdáim, ha nem volnának, hogy lennék börtönőr, börtönfelügyelő. Szilveszterkor szolgálatban voltam. A foglyok mozgolódtak. Az egyik az orvosi rendelőben dolgozott Lopott egy üveg tiszta szeszt Tudják az sem abszolút, csak 96 fokos. Vízzel vegyítettük, azt ittuk. Éjfél előtt tíz perccel az egyik megfogja a vállamat és azt kérdi: „nyomdász vagy te?” „Az pajtás, nyomdász vagyok. Annak tanultam.” „Akkor engedj ki bennünket, Szilveszter van. A Szilvesztert nem lehet a börtönben tölteni, férfiak között. A család köll, az asszony... Űj évre reggel hatkor bent leszünk. „Becsszó?* „Becssző!” Egy nem jött vissza Másnap én is csíkos ruhában szedtem az ólmot. Az ám, a jázmindumájú felügyelő, csíkosban. — Édesapa, édesapa! — egy kislány nyakonragadta a mesélőt, egy terebélyes asz- szony megállt hátul, tisztes távolban. — Eleget fűzted már az emberek agyát, eleget meséltél már? — kérdezte a nagy- farú nő. A férfi oda sem figyelt. Édesapám... ! ■— No látjátok, erre a kis- lányra én semmit sem hagyok. Semmije sem lesz, még kutyája sem. Nekem volt. Szuszinak hívták. Isztok még valamit? — és a zsebében kotorászott, — Jóemberek hagyják a férjemet. Nem rossz ő, csak össze-vissza hazudozík mindent — mondta az asszony. ■— Szabadnapos, ilyenkor berúg és iszik mint a gödény. Hazudik, az újságíróktól tanulja. Mit tanulhat ezektől ? A férfinek szép ősz haja volt, göndör. Arca barna, szeme kék és könnyes. Megfogta .a kislány vállát, felesége a hóna alá nyúlt és széD csöndben kimentek a hűvös kocsmából a rekkenő napsütésbe. A sajtóhiba egyidős a könyvnyomtatással. A szedésben egy-egy betű kimaradása. vágy felcserélése, ékezet elhagyása, vagy felesleges kitétele a szavakat vagy értelmetlenné teszi, vagy teljesen megváltoztatja az értelmüket, az olvasók bosszúságára. vagy derültségére. A sajtóhibák keletkezésének okairól könyvtárnyi irodalom szól; nyomdászok, nyelvészek, pszichológusok hada foglalkozott és foglalkozik vele, de a sajtóhiba ennek ellenére marad. V Érdekes sajtóhibát örökített meg Jókai Mór is a Typographia 1874. évfolyamában. K—y betűszedő a gyászos emlékű Haynau rangjának (táborszernagy) kiszedésénél az e betűt a betűvel helyettesítette. A lap e sajtóhibával látott napvilágot s a szedő. Körömpzsy Dániel egy évet ült miatta a Neuge- baudenben. A miskolci ügyvédi kamara évi jelentésének a végén a következő szöveg volt olvasható: „Nagyméltóságú Po- lónni Géza nu kir. gazságügyi miniszter Írnak. Budapesten Bizonyos Ákos országgyűlési képviselő, a kamara elnöke a nvomdászok kezét látta a sajtóhibában. a nyomozás azonban kiderítette. hogy nvomás közben a henger felhúzta az i betűt és letörte. VEgy vidéki espereskerületi gyűlésről szóló tudósításban a következőket olvashattuk: „A megjelent egyházi és világi előkelőségek az istentisztelet után a parókiára vonultak disznóölésre." (díszülés helyett!). Valószínűleg az előbbinek jobbam örültek volna! ír Gömbös Gyula miniszterelnök korában a Magyarságban beszámoló jelent meg a miniszterelnöknek az Egységes Pártban elhangzott beszédéről s a riporter közölte, hogy utána Gömböst valóságos „undor" (udvar helyett!) vette körül. ír A művészettel is foglalkozó folyóirat egy kastély berendezéséről ígv írt: „Az előcsarnok és a főkapu külön látványosság, mert a kovácsoltvas díszeket korunk egyik leananyobb fodrásza Fadrusz János készítette." Fadrusz a sai+óhiba folytán így lett szobrászból fodrász, pedig ehhez a mesterséghez mit sém értett. * A bécsi lóversenyekre Pesten is mindig sokan készültek. Számunkra nagy meglepetést okozott aznnKam esvik nattflanunk közlése, me1v czerírif ..A hénfi iövpr- „ kx^hen feV^nett röhögést tári'ánv miatt elmaradnak”. TI vén lőhetp«s£«et nem i«mert ucynn az állat- orvos+udománv. köhögési járványt azonban igen. ír Egy tudósításból: „Az ásatásokat végző tudósok több ezeréves rendeleteket találtak (Romleletek helyett). A helyesbítés korrektúráját maga a riporter végezte s a jóvátétel helyett .Jóvátétel" szerepelt a lapban — a megelőzőleg sok szemrehányást kapott nyomdászok legnagyobb örömére. V Egy jótékonysági hirdetési, melynek így kellett volna szerepelnie a nyomtatásban: .,Mindenki hozza el feleslegét és rakja le a jótékonyság asztalára” így jelent meg: „Mindenki hozza el feleségét és rakja le a jótékonyság asztalára”. V A sajtóhibák még hirdetésekben is gyakran jelentkeztek. íme egy példa: „ Aki röhög (köhög helyett), szopogasson Egger féle mellpasz- tillát”. A szedőgép ördöge csinált egy másik hirdetésben „paplan"-ingok a puplining- ből. A nyelv nemtudásából is igen sok mulatságos sajtóhiba született. Egy velencei szálloda, amelyet elsősorban magyar vendégek látogattak* kedveskedni akarván vendégeinek, prospektust n vom tattá tett magyarul. Ebben olvashatjuk a következőket: „Mindenféle kalauzolás és útmutatással a leaszi versebben szolnál m. t. vén degei- nek n tulaidonos”. A kedveskedés ugvan visszafelé sült el, dé a jót nevető vendégek tovóbK--, gém kerülték él a szállodái Galambos Ferenc