Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-10 / 235. szám

1969. október 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A NÉPLAP KEREKASZTALA A televízió és a politikai agitáció Szerkesztőségünkben vitát rendeztünk. Vendégeink a televízió s a tömegek köré­ben végzendő politikai tájé­koztatás és felvilágosító munka időszerű kérdéseit vizsgálták. A kerekasztal konferencia résztvevői vol­tak (a képeken balról jobb­ra) Salánlci Istvánné, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei Bizottságá­nak tagja. Mezőtúr városi tanács népművelési felügye­lője, Magyar Miklós, a Nagy­alföldi Kutató és Feltáró Vállalat dr. Münnich Fe­rencről elnevezett szocialista brigádjának vezetője. Sza­bó István, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Szolnok megyei bizottsága propagan­da és művelődési osztályá­nak _ munkatársa, Herkely István, a törökszentmiklósi Alkotmány Tsz népművelési ügyvezetője. Nagy Imre, a Hazafias Népfront tiszafüre­di járási bizottságának titká­ra. Valkó Mihály középisko­lai tanár, a Szolnok megyei Néplap tv-kritikai rovatának vezetője, továbbá dr. Császt- vai István, lapunk kulturális rovatának vezetője. Szabó István: Azt hiszem, hasznos lenne először is számításba venni; megyénk­ben milyen tömeghatásra van lehetősége a televízió­nak? Ezer főre Szolnok me­gye városaiban 1960-ban 4,9 1967-ben pedig 94 előfizető jutott. A községekben is hét esztendő alatt 2,5-ről 57,2-re^ nőtt az ezer lakosra eső előfizetőknek a száma; Átlagos családnagyságot véve alapul ez azt jelenti, hogy Szolnok megye váro­saiban minden harmadik, a községekben pedig minden ötödik családnak van vevő- készüléke. A rádióval való ellátottságban már nincs ilyen különbség város és fa­lu között. Megyénkben 1967- ben ezer lakosra 246,6 előfi­zetés jutott városon, 240,5 falun. Gyakorlatilag tehát csaknem minden családban hallgathatják a tv-ben vagy a rádióban a híreket. Munkatársunk: Ez azt je­lenti, hogy ha valami jelen­tős világesemény zajlik a földkerekség bármely pont­ján, a hírügynökségek s a tömegkommunikációs hálózat munkája, valamint a rádió- és tv-készülékek elterjedtsé­ge folytán — az eseményt követő 8—9 percen belül — a megye minden családjához eljuthat annak a híre? Szabó István: Igen. ez egé­szen sajátos és új helyzetet teremt az agitáció számára. Üj követelményeket állít elénk. Az, hogy idáig elju­tottunk. — a lakosságnak ilyen tömegét hálózzák be ma már a tájékoztatás tech­nikai eszközei, társadalmi fejlődésünk nagy vívmá­nya. Milliók számára tettük lehetővé hazánkban, (száz és száz ezreknek a megyében), hogy tá jékozód hassanak, művelődhessenek és szóra­kozhassanak ilyen módon. Herkely István: Ha nem­csak a televízió, de a rádió elterjedését is számításba vesszük, akkor ami elénk tá­rul, olyannyira új helyzet, hogy ennek hatása ma már a tanyai lakosság körében is érződik. Szabó István: A másik vív­mány — s ez is rendszerünk lényegéből ered — az, hogye tömegtájékoztató szervek nem arra hivatottak, hogy mani­pulálják a közvéleményt és a tömegeket. Nem a tömegek félrevezetésének eszközei, hanem éppenséggel önálló gondolkodásra, állásfoglalás­ra tanítják az embereket. Ha bíznak a tömegek a párt­ban s a párt politikáiában, akkor bizalommal hallgat­ják a rádió híreit, nézik a Tv-híradót, olvassák az új­ságokat-­Herkely István: Igen. Na­gyon fontos, hogy az embe­rek bízzanak a televízióban, a rádióban» a sajtóban, So­kan — minden különösebb megalapozottság nélkül is állandóan bírálják tömeg­kommunikációs szerveinket. Ha van hiba e szervek, in­tézmények munkájában, ter­mészetesen bírálni kell. De ha elhintjük a tömeg köré­ben e szervekkel szemben az általános és megalapozatlan bizalmatlanságot, akkor ép­pen az elé állítunk akadá­lyokat, hogy a tömegek fi­gyeljenek televíziónk, rádiónk és újságjaink szavára. A po­litikai agitáció e nagy tö­megekre kiterjedő hatásának lehetőségét fékezzük... Szabó István: Felvető­dik annak szükségessé­ge. hogy emeljük me­gyénkben a tömegek művelt­ségének — közte általános műveltségének is — a szín­vonalát. Éppen azért, hogy mind jobban meg tudják ér­teni az igényes politikai tá­jékoztatást. A közgazdasági agitációs és propaganda ma már alapvetően fontos kér­déseket csak úgy tudhat meg­értetni a tömegekkel, ha szüntelen képezzük a töme­geket. Emeljük a tömegek körében az általános művelt­ségnek is a színvonalát. Magyar Miklós: Másrészt, — éppen azért, mert e hír­közlő szervek nálunk nem manipulációs célzattal mű­ködnek — a tömegek állan­dó ellenőrzése alatt állanak. Az emberek figyelik, mérik, hogy szolgálják ezek a szer­vek és intézmények a párt- s az állam politikáját? Bíz­hatnak-e a tv-ben, a rádió­ban, a sajtóban? Fordulhat­nak-e bizalommal e tömeg­kommunikációs szervekhez panaszaikkal? Vagy anélkül is; felvetik-e bátran azokat a kérdéseket, ami a tömege­ket is érdekli, sőt érinti. Salánki Istvánné: A politi­kai tudat, a világnézeti fej­lődés és az általános művelt­ségben nagyon differenciált a megye lakossága. Mindenki ugyanezen a tv-n hallgatja a híradót, a Tv-jelenti adását, a kommentárokat. Márpedig egészen más érvekkel kell azokat aktivizálni, akik ér­zelmükben is velünk van- vak. Velünk azonos szándé- kúak. Ismét más érvekkel kell a kétkedőkhöz közeled­ni. Számukra sok-sok közlés nem olyan természetes és magától érthető, mint azok számára, akiket már cselek­vésre buzdítunk va«v éppen arra, hogy felelősségteljes, ellenőrző szemmel figyeljék a társadalom életét... Herkely István: Ugyanak­kor mind több és több csa­ládban van már tv-készülék. Ez egyre szélesebb rétegeket szorít be estelente a szobába. Kezdetben 20—25-en is ösz- szejöttek egy-egy háznál. Ez időben a tv-tulajdonosnak véleménye, ízlése gyakorolt nagy hatást a többiekre. El­végre ők voltak a házigaz­dák. a tájékozottak. Benn­fenteseknek számítottak. Az­tán egyre többen vásároltak tv-t. Most már az a fontos, hogy a munkahelyen, amikor másnap beszélgetnek az elő­ző délutáni, esti műsorról az emberek, helyes álláspontot tudjanak képviselni azok, akik messzebb látnak a töb­bieknél-. A televízió elter­jedése ilyen módon nem ik­tatja ki a helyi politikai munka, az agitáció szüksé­gességét. Csak új feltételeket teremt számára-•• Van egy idős, bigott vallásos bácsi a környéken. Soha nem hitte hogy az ember feljuthat a Holdra. Most, amikor látta, napokig hatása alatt állt. Tíz éven át élt abban a hiede­lemben, hogy az űrrepülésről érkező hírek hazugságok. Most hitte el. „Ilyesmire ké­pes az ember...?!” — mon­dotta. Ezt, tanyán, élve, el sem tudta képzelni eddig... Hangsúlyozni szeretném, ha jól dolgozunk, a televí­zió elterjedése segít abban, hogy mind több embert von­junk be — tájékoztatás ré­vén — a közéletbe. Olyan ta­tanyai területeken, mint például Bartán,, Öballán, szö­vetkezetünk 3-as üzemegy­ségében, Tamáspusztán, Sza­kállason, Surjánban egyre többen jelentkeznek felnőtt- oktatásra. Még 50—60 éves férfiak és nők is. A televí­zióban látottak felkeltik kö­rükben az érdeklődést... Per­sze, ehhez szükséges a he­lyi meggyőző munka, agitá­ció is. Mert technikai eszkö­zök terjedése csak lehetősé­get, feltételeket teremt. Ne­künk kell tudnunk élni az­után ott a helyszínen az új lehetőségekkel... Magyar Miklós: Nékem is ez a véleményem. Nem olyan tragédia az, hogy az embe­rek ma már otthon, családjuk körében nézik, hallgatják a televíziót! Ma mér nem a gyűléseken, az agitátoroktól tudják meg a legfontosabb külpolitikai események hírét. Hajdanánt az életszülte köz­vetlen. élő szóval való tájé­koztatásnak ezt a különleges szerepét. Ma már az a fon­tos, hogy másnap, amikor az ebédlőben vagy a munka közben az üzemben szóba kerül egy-egy kérdés, amiről előző nap este a televízió beszámolt, akkor tudjon fel- készülten véleményt formál­ni az agitátor. Alkalmazza az általános elveket az üzem. a kis-közössóg életére! Azt tapasztalam, hogy éppen a tv elterjedése folytán egyre többen beszélgetnek napköz­ben politikai kérdésekről, így volt ez üzemünkben a frank leértékelése idején, a nyugatnémet választások előtt és után. A munkások körében nagy vita volt min­dig másnap, harmadnap, lesz-e nagy. vagy kiskoalíció. változást hoz-e a német SZDP-nek a koalícióban va­ló új szerepe? Azelőtt az emberek soha sem voltak ilyen kérdésekben ennyire tájékozottak. A külpolitikai események kommentátorait az egész ország úgy ismeri, mint egy-egy neves művészt vagy sportolót. De olyan mű­sorok is nagyon népszerűek voltak, mint a „Dr. Agy”- sorozat. Fizikai munkások, alkalmazottak és szellemi dolgozók egyaránt érdeklő­déssel nézték. Nehéz és bo­nyolult kérdésekről tudott mindenkihez, „egy nyelven” szólni. A pártoktatás alap­fokú formait segítő adások is jók. De felmerül annak szükségessége, hogy ne álljon itt meg a tv! Egyre többen járnak marxista középisko­lába, tanulnak esti egyete­men munkások, technikusok. Érdemes lenne filozófiai, politikai gazdaságtani és más elméleti kérdésekről is vala­miféle műsort, pártoktatást segítő akciót kezdeményezni Azután más tudományos, művészeti ismereteket is úgy tud a tv terjeszteni, mini azelőtt senki és semmi. So­kan nem olvasnának el egy könyvet, vagy szakcikket, da a tv-ben meghallgatják erről a témáról az előadást, vagy a jó műsort. Olyanok is vé­gighallgatják például a verseket, akik soha kezükbe nem vettek volna egy verses­kötetet... Herkely István: Sokat gon­dolkoztam azon is, hogy nem túl gyorsan követik-e egymást a tv-ben azok a műsorok, amelyektől azt várjuk, hogy maradandó hatást gyakorol­jon az emberekre. Nincs idő elgondolkozni a látottakon, jön máris a következő mű­sor. így az válik mindig ma­radandó élménnyé, reggel az­zal ébredünk, amit este utol­jára láttunk. — Éppen nem a főműsorra emlékezünk vissza. A politikailag fontos­nak ítélt műsorok után min­dig kellene valami könnyebb, zenés szórakoztató szám, amire nem nagyon kell oda­figyelni. Salánki Istvánné: Szelek­tálni tanítani kell a tv-néző- ket. Megtanítani, hogy mi! nézzenek meg feltétlenül s mi legyen az. amit csak ak­kor. ha éppen idejük van... Ez is nevelőmunka... Valkó Mihály: Ebben nagy szerep vár a sajtóra, hogy tudatosan ajánlja, javasolja a műveket, előre már hívja fel a figyelmet a népszerűsí­tendő műsorra. Sajnos, nem mindig ez történik... Herkely István: Pedig a tömegek nevelése szempont­jából ez nagyon fontos... Salánki Istvánné: Szüksé­ges az is. hogy a párt- és az állam vezetői rendszeresen jelenjenek meg a kamerák előtt, válaszoljanak a kérdé­sekre, szóljanak az emberek­hez. így milliók hallhatják közvetlenül, első forrásból a legfontosabb kérdésekben pártunknak s népköztársasá­gunknak vezetőit.­Valkó Mihály: Amikor pél­dául Kádár elvtárs beszélt, az emberek napokig emle­gették, idézték a beszéd egy- egy fordulatát, megállapítá­sát... Sajátos lélektana van ennek; bent a szobában, hall­gatja a család politikai, tár­sadalmi életünk vezetőinek a szavát... Az emberek úgy ér­zik. közvetlenül hozzájuk szólnak így a vezetőik. Nem él a tv elégszer ezekkel a lehetőségekkel, pedig a mi társadalmunknak éppen a lényegéből ered, hogy a nép­nek saját vezető rétege van, nem a néptől idegen osztály­ból kerülnek ki az irányítók. Fel lehetne mérni, milyen jó hangulatú hatást vált ki. valahányszor vezetőink inter­júkat adnak, nyilatkoznak... A Fórum adásai is nagyon érdekesek... Szabó István: A megyed pártbizottság propaganda és művelődési osztálya konkrét szociológiai vizsgálatokat végzett több mint ezer — különböző foglalkozási ághoz és korosztályhoz tartozó kö­rében. Az volt tapasztalható, hogy a dolgozóknak hozzáve­tőlegesen 40—45 százaléka érdeklődik a politikai kérdé­sek iránt, hallgatja a tv-ben a politikai adásokat. Az azonban már differen­ciálódik. hogy ki miért ér­deklődik e kérdések iránt A választ adók egy része azt vallja; azért, hogy helyes, önálló véleményt tudjon ma­gának kialakítani, ezt kép­viselhesse társai körében. Ez a politikánkat értő. azzal ér­zelmileg is azonosult, s azért kiállni szándékozó és tudó rétegnek a véleménye. Mások azt vallják: „Nem árt, ha tájékozott vagyok...” Itt a passzív befogadási szándék van. jelen, de ez már igen erős. Közel áll már az akti­vizálódáshoz ez a réteg is. Ismét mások vallják: „Meg­hallgatom, bár úgy sem tehet az ember semmit a világ dolgaiban...” Vagy: „Nem ránk van ez bízva, de azért figyelem, mi történik... Ilyen s hasonló választ a megkér­dezetteknek hozzávetőlegesen 15 százaléka adott. Fel kell figyelni erre is a helyi poli­tika során. Közvéleményünk nem home®én közeg. Nagy Imre: Erre különös­képpen a népfront-munkában kell figyelemmel lennünk. Szabó István: A tájékozta­tást végző szervek, csatornák közül a legkedveltebb a tv és a rádió. Ez is új tanulság. A pártoktatásban a pártna­pokon a népművelésben is hasznosítani kell ennek ta­pasztalatait... Valkó Mihály: Hogy értsük ezt? , Munkatársunk: Azt hiszem, arról van szó, hogy a tv és a rádió, de az újságok is „napra készen” tájékoztatják a világ s a belpolitikai élet eseményeiről a lakosságot Csaknem minden családban szól a rádió, egyre több a tv-készülék. A pártoktatás­ban. a pártnapokon, ünnepi beszédekben s a TIT-előadá- sokon így fel kell tételez­nünk bizonyos ténybeli tájé­kozottságot, amely a töme­gek körében adva van... Fe­leslegesen kettőzünk, ismébe- teliink, ha itt is híreket, ese­ményeket ismertetünk. Itt már az agitáció során sokkal inkább magyaráznunk kell az összefüggéseket. Vonjunk le következtetéseket, koncent­rikusan mélyítsük az isme­reteket A tájékoztatás ha­tása így fokozható. Szabó István: A konkrét társadalom vizsgálatok kimu­tatták, hogy a megkérdezettek 31 százaléka a tv-t s a rá­diót tartotta a tájékoztatás legkedveltebb formájának, 20 százaléka a megkérdezettek­nek a sajtót, a napilapokat és a folyóiratokat, 13 száza­lék a nagygyűléseket, ünnep­ségeket, 12 százalék, a párt­napokat, 6—8 százalék pedig egyéb formákat és csatorná­kat kedvel különösképpen. Ez sok mindent megmagya­ráz számunkra. Meg kell vizsgálni, mely tájékoztatási módnak, formának napjaink­ban mi a szerepe, s ennek megfelelően kell ezeket al­kalmaznunk. A hagyományos információ források közül a tv s a rádió lépett az első helyre. Ezt kell figyelembe venni az agitáció s a propa­ganda tervezésekor... Valkó Mihály: Naprakész tájékoztatásra van szükség. Este megnézik az emberek a tv-híradót, reggel a híreket meghallgatják, munkába in­dulás előtt... A gyűléseken, de még ebéd közben, munka után is erről vitatkoznak, ezekről a kérdésekről akar­nak bővebbet, mélyebb isme­reteket’ szerezni. Egységben kell látnunk az egész folya­matot, s azon belül kimun­kálni az egyes formák szere­pét... Nagy Imre: Azt azonban ne feledjük, hogy a statiszti­kai átlag csak keresztmetsze­te a valóságnak, de nem a valóság teljes képe. Egyes te­rületeken a tv még nem na­gyon terjedt el. Tanyán pél­dául. Mert van telepes rádió, de tv nincs ilyen. Ezért tá­voli vidéken a tanyázó es­teknek, a szóbeli tájékozta­tásnak, a közvetlen, élő szó­nak ilyen szerepe is van még és lesz jó ideig. Azután az általános mű­veltség színvonala is egye­netlen. Sok politikai művet, kommentárt egyszerűen nem értenek meg az emberek, — ezért nem tudnak vele érzel­mileg azonosulni. Felvetődik az általános műveltség növe­lésének szükségessége... — Ugyanakkor a tájékoztatás sem gépiesül el a tv s a rá­dió szerepének növekedésé­vel. A személyi kapcsolato­kat, a helyi viszonyokra való alkalmazás közvetlen, embe­ri munkáját nem helyette­sítheti semmi... S ebben a helyi vezetőknek egyre nö­vekszik a szerepe... Munkatársunk: Világjelen­ség, hogy a tv s a rádió ro­hamos terjedésével, éppen ahol ez a folyamat végbe­ment, ott megnőtt a területi sajtó és az üzemi újságok iránt az érdeklődés... Nagy Imre: Igen. A helyi politikának a szerepét, az igényt arra, hogy színvona­las helyi politika bontakoz­zék ki mindenütt, a tv s a rádió elterjedése csak nö­veli... Van azután a tv munkájá­ban néhány negatív elem is. A külpolitikai kommentárok például jók, értő emberek megmagyarázzák a nemzet­közi élet eseményeit. De a belpolitika eseményeiről miért nem lehet ilyen színe­sen felkészülten szólni? Hangsúlyozom, járásunk lakossága jónak tartja a Fó- rum-ot, kérdéseikre a váro­siak választ kaphatnak. Fa­luról, tanyáról, ma még egy­szerűen lehetetlen este bete­lefonálni, Pestre felszólni... Jó volt, hogy láttuk a népi együttes külföldi fellépését. Együtt örültek az emberek külföldi művészeti sikereink­nek, s ez is új élmény... De a belpolitikai élet kérdé­seiről, jól lehet ez közvetle­nebbül érinti az emberek életét, nem egyszer sokkal alacsonyabb színvonalú ma­gyarázatokat, műsorokat lá­tunk és hallunk... Többet kellene tennie a tv- nek a szocialista együttélés szabályaira való nevelésben. Ezt várják az emberek. Járá­sunk véleménye; többet sze­retnénk hallani a szocialista brigádok életéről, egy-egy új létesítmény átadásáról. Látni akár azt, hogy egy falusi or­vosi rendelőt átadnak, vagy társadalmi munkát végeznek valamelyik községben. Ezért tolmácsolom járásunk véle­ményét... Salánki Istvánné: A tv és a rádió növeli a politikai ér­deklődést. A helyi, alsószintű vezetés számára pedig mind­ez nagy serkentő erő. A tö­megeket a tájékoztatás egész rendszere demokratizmusra, őszinteségre neveli. S arra, hogy értő szemmel vizsgál­ják a körülöttünk történte­ket. Ma már tájékozott em­berek körében kell vezetni, irányítani s megvalósítani a helyi politikát. Községi szin­ten is. Munkatársunk: Ismétlem e kerekasztal konferencia részt­vevőinek; ne zárjuk le a mai vitát s ne összegezzük, most ennek tanulságait. Élő kér­déseket, napjaink problémáit vitattuk, s tájékoztattuk egy­mást s egyben tájékoztatjuk minderről olvasóinkat... De lezárni úgy sem tudjuk a megvitatottakat... Azért nem, mert fejlődő életünk kérdé­sei. Császtvai István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents