Szolnok Megyei Néplap, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-29 / 251. szám
196*. október 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ö> A szabadság és függetlenség országúíján Szolncfc. Ki győzné felidézni századok, de talán ezredévek történetét, amikor e hely múltjáról, hagyományairól emlékezünk. Messzi vidékek népeinek találkozó- helye volt időtlen idők óta, — Római katonák, s kereskedők a hegyekből érkező sóárusokkal kötöttek üzletet Pannóniába, s észak-itáliai vidékekre induló rakományok gördültek innét tovább. A honfoglaló nomádok az itt lelt földvár körül települtek. S népek adták egymásnak ezen a tájon, a Tisza s a Zagyva találkozása mellett az alkotó munka és élet stafétabotját Fa-, búza-, szarvasmarhakereskedelem, szárazföldeket átszelő postautak, vízi közlekedés és piacokra igyekvők nyüzsgő települése. A vasút is — Vác után — Pestről idáig jött, az elsők közt raktak síneket e földre. De kimondhatjuk a város nevét; Szolnok — úgy is, hogy háborúk, függetlenségi harcok és forradalmak; végül is győztes harcok emléke idéződik. Török közeledtének hírére várát erősíti a nép. Rabutin katonáinak érkeztétől rettegnek a vár körül lakók. Damjanich seA köz-, a vízi- s a vasutak lüktető forgalma s a kereskedelem azonban nem csupán nyüzsgő, eleven, majd vagyonába zsírosodó polgárokat szült és nevelt e város falain belül már akkor, amidőn az Alföldön még képtelen volt ipari tőkévé válni a kereskedelmi haszon. A kikötő, a vasútállomás s a kocsildfogóhelyek mellett már előző századunk során fel-feltünedeznek, majd megsokasodnak a kémények, a vaskeretes műhelyablakofc s „ gyárépületek. Malmok, gőzfűrésztelepek, vasúti műhely városává növekszik az egykori sóátrakó hely. Itt, e jellegzetes alföldi, paraszti táj közepén, hol a Jászság s a Kunság vidéke találkozik, s hol még ősi jászkun törvények szerint folyik a bíráskodás és a föld öröklése a szomszédos falvakban, megjelenik és gyorsan növekszik, majd osztállyá szerveződik a modem nagyüzemi proletariátus. g A földet, jogokat, munkát és bért követelő parasztság, a Kunság agrárproletár serege a szolnoki fűrésztelepek, malmok, kikötő, átrakóhely, bőr- s faipari munkások szavára figyelt. E városból futottak kj — mint társadalmi energiákat transzformáló telepről — azok az erővonaregei s Vécsey tüzérei verik, kergetik széjjel Karger generális dandárját. Ezerkilencszáztizenkilenc- ben fennen lobog a proletár haza honvédő zászlaja. — Szamuely Tibor torolja meg a hazát árulókat. Munkástüzérek gyülekeznek és sorakoznak a lövegek mellett a vízparti Tabán szűk utcáin. A százharminchárom nap itt, e tájon százharmincnégy napig tartott. S mint utóbb — a nagy történelmi igazságtevés ítélőszéke előtt kiderült — a mégis csak győztes Tanács-Magyarország hősi harcainak városa. Háborúnak vagy békének otthona? A történelem másként tette fel „ kérdést itt, évszázadokon át. Véres zászlók alatt kellett újra és újra küzdeni hogy népek fiai találkozhassanak, s foghassanak kezet egymással békésen a Tisza partján. Ingyen soha nem adta e vidéknek az alkotó munka feltételeit a történelem. Ezért lett ez a város a kereskedelem, az áruk s az eszmék találkozásának, ösz- szecsapásának, versenyének, a közlekedésnek — s újra meg újra; a forradalmaknak városai A Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1890 decemberében ülésező alakuló kongresszusán már ott vannak e város munkásainak küldöttei. S a paraszti napszámról beszélnek; napi 45 krajcárért dolgozik a kunsági agrárproletár. Győzné-e valaki, levéltárak kutatója, összeállítani, hány jelentés és fogadkozás ment alispántól, s főispántól miniszterig, kormányig, melyben ott szerepelt; „Szolnokon a járműjavítóban, a Hungária Rt malmában szervezkedés nyomára leltek II . De biztosíthatom önt, az eset meg nem ismétlődhetik, Kegyelmes Uram...’* Május elsejéken mégis újra meg újra felharsant a győzelmi ének. Amikor pedig orosz földön Is harcot szerveztek a szovjetek, abban az 1905-ös esztendőben vívják ki sztrájkokkal a fűrésztelepi dolgozók; „május elseje munkaünnepnek és szünnapnak a telepen elismertetik”. lak is, melyek a Kunság demokratikus mozgalmait egyre inkább szocialisztikus tartalommal telítették. Sót; hevítették izzóra azt a kemencét, melyben majd egy ezredévi szenvedés és népnyomor várt elhamvasztásra. Mert hiába fogott össze magyar gróf, bécsi bankár, havaselvei bojár és cseh burzsuj, kend érési dzsentri s az egész nemzetközileg szervezett burzsoá ellenforradalom és intervenció. Hiába vonultak s települtek e nagy közlekedési csomópantra hitleri vonalbiztosító, seregnyi alakulatok, s a biztosítókat is biztosító egységek. A népek nemzetközi ösz- szefogása, a munkás a munkásnak nyújtott segítő támogatása erősebbnek bizonyult. A 25 esztendővel ezelőtti nemzetközi események; „népek hazája nagy világának” új erőviszonyai, a szovjet hadsereg győzelmes előrenyomulása lehetővé tette: ismét a béke, ezúttal a Vörös Hadsereg népfelszabadító harcának győzelme hozza meg p döntést. Munkás-paraszt hatalomnak újabb élete foganhat itt, a Tisza partján. Mindenki elmenekül Szolnokról, — írja egy riport 1945 tavaszán — minden úr. S jelkép valósággal csak a nép maradt. Míg Szolnok főterén a polgári pártok szónokai hirdetik: „Nyugati kölcsön nélkül semmit sem tehetünk az élet megindításáért ...”, a déli városrészben munkások kétkezükkel, s e haza függetlenségéért dobogó szívükkel adnak proletár értelmet e szónak; újjáépítés; Eh ismét: a proletár internacionalizmus győzött Történelmi leckét tanult itt a munkásosztály. A nemzetközi burzsoázia ellen csak a proletár nemzetköziség testvéri összefogása győzhet. Ezerkilencszázötvenhat novemberének első napjaiban a szolnoki rádióállomás röpíti elsőként világgá a hírt; itt, a Tisza-tájon Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány alakult. A munkás-paraszt hatalom védelmére. Nem Szolnok üzent az országnak s a világnak. A magyar proletáriátus s a magyar nép legszentebb vívmányainak védelmezői üzentek, egy osztály s egy hazájában otthonra talált nép üzent. De őrizzük a hagyományát és emlékét; innen, városunkból röppent fel a hír, véget ér majd az ellen- forradalom pusztítása, tobzódása. Ismét fegyvert kell fogni, hogy béke legyen. Szolnok ma is népek találkozásának városa. Testvéri országok gazdasági együttműködése nyomán fejlődik ipara, útjain naponta távoli vidékekről jövő s azokra igyekvő gépkocsik suhannak. Nemzetközi vagonpark kocsijai futnak át síneihken, felettünk metropolisokat ösz- szekötő légi járatok gépei húznak. Császtvai István Uj marsziliai éneit zendül így nőtt és erősödött ex a proletárváros A községekben intézik Többször esett már szó arról, hogy a községi tanácsok hatásköre bővül, sok olyan feladat gazdáivá válnak, amely korábban a járási tanácsok illetékes osztályaihoz tartozott. Október elsején ismét olyan rendelet lépett életbe, amely újabb jogot és felelősséget ró a községi tanácsok szakigazgatási szervére. Dr. Szántai Sándorral, a megyei tanács vb igazgatási osztályának csoportvezetőiével beszélgettünk az új rendelet jelentőségéről. A decentralizálás eredménye — A művelődésügyi miniszter 6/1969. (VIII. 30) MM. számú rendelete a gyámhatósági eljárásról beletartozik a decentralizálási folyamatba. Jól tükrözi azt a törekvést, hogy ott és azok intézzék a gyámüggyel ösz- szefüggő feladatok jórészét, akik leginkább ismerik a körülményeket, egy-egy család sorsát, életét Eddig is általában az volt a gyakorlat, hogy a döntés előtt a járási szervek kikérték a községiek véleményét, figyelembe vették javaslataikat. — Ezentúl, az új rendelet értelmében, a községekben a végrehajtó bizottság szak- igazgatási szerve végzi a kiskorúak láthatásával, az egyes védő- és óvóintézkedésekkel, a segélyezésekkel, a számadással kapcsolatos gyámhatósági feladatokat. A majd kialakítandó nagyközségek az említetteken kívül jogot kapnak a kiskorúak állami gondozásba vételére és házasságkötésének engedélyezésére is. — Az öróKbeíogadási, az öröklési, a szülői felügyeleti ügyele, egyszóval azok, amelyek nagyobb családjogi ismeretet igényelnek a járások, városok hatáskörében maradt Segítenek a társadalmi munkások — Megemlíthetem, hogy megyénkben tavaly kétszáz- kllencvennégy kiskorút helyeztünk munkába. Az óvóvédőnőintézkedések száma 759. súlyosabb esetekben bűnügyi eljárást is kezdeményeztek a gyámhatóságok. Csaknem ötszáz családot segélyeztünk, ami több mint ezernyolcszáz gyermeket érintett. Munkánkat az ü"-ek intézését csaknem ezer társ-id^mi aktivista segíti. N. K. Hordók — műanyagból A műanyag-feldolgozó gépek fejlődésével lehetségessé vált, hogy kemény polietilénből is készíthessenek hordókat, egészen 200 literes űrtartalomig. E legnagyobb méretű műanyag-hordó súlya mindössze 14—15 kg, a legtöbb agresszív hatásnak ellenáll és olyan rugalmas, hogy — mint a képen is látható — öt méter magasból leejtve sem történik baja. Hazánkban is folynak az előkészületek a polietilén-hord ók gyártásának megindítás sara. A Hold meghódítása bélyegsorozaton A posta november 1-én „A Hold meghódítása” címmel bélyegsorozatot hoz forgalomba. A nyolc értékből álló sorozat a fantasztikus elképzelésektől a kísérleteken át a megvalósulásig követi a Holdkutatás állomásait A 40 filléres bélyegen Verne regényének egy elképzelt részlete látható. A 60 filléres bélyeg Ciolkovszkij 1903- ban készült űrállomás-tervét ábrázolja. Az 1 forintos bélyegen a Luna—1 hold-szonda, az 1,50 Ft-oson a leszállóhelykutató Ranger—7 űrhajó látható. A 2 forintos bélyeg azt az eseményt örökíti meg, amikor 1966-ban a Luna—9 holdszonda a Holdra érkezett. A 2.50 forintos bélyeg az Apollo—8 űrhajó 1968. évi Hold-körüli keringését idézi, a 3 forintos a Szojuz—4—5 űrhajók 1969. évi összekapcsolását ábrázolja, míg a 4 forintos bélyeg az Apollo—10 Holdra szállási főpróbáját mutatja. A kommunisták és a béke H a valamelyik gyakran hangoztatott állítása hitelét vesztve tarthatatlanná válik, a polgári propaganda igen rugalmasan, új elméletet dolgoz ki helyette. Hosszú ideig például azzal ijesztgette a tömegeiket, hogy a kommunisták háborút, zűrzavart, káoszt teremtenék. De amiíkar az embereket a tapasztalataik arról győzték meg, hogy a kommunisták az igazságos és emberséges béke, a dolgozókat szolgáló rend őszinte hívei és már nem süthették rájuk a' „békebontók”, a „vérszomjasok”, a „háború megszállottái” jelzőt, a tőkés világ propaganda központjaiban fordítottak egyet a lemezen. Most megpróbálják elaltatni a bőkéért aggódók éberségét, megkísérlik elhitetni, hogy a kommunisták nemlétező ördögöt festenek a falra, amikor az imperializmust vádolják háborús szándékokkal. A kommunisták — hangzik az új érvelés — „nyitott kapukat döngetnek”, „fantomok ellen küzdenek”, amikor állhatatosan a béke védelmére szólítanak feL Ilyen porhirftést végez az amerikai kormány a vietnamiakkal folyó párizsi tárgyalások során is. Nixon annak idején a háború gyors befejezésére tett ígéretekkel használta ki a választásokon a Johnson-féle vietnami politika kudarcát, most pedig különböző létszámcsökkentési bejelentésekkel kívánja igazolni „őszinte békevágyát”. Köz., ben azonban gátlástalanul folytatja az agressziót Dél-Vietnamban. A Közel-Keleten az Egyesült Államok a fegyverszállítások kölcsönös korlátozására tesz kétes ajánlatokat, azzal a sanda szándékkal, hogy megőrizze szövetségese pillanatnyi katonai fölényét és továbbra is az agresszor diktálhasson az áldozatnak. Egyes nyugad hatalmak rengeteg szót fecsérelnek az európai békére is. Az „aggodalmaikról nyilatkoztak például, amikor a szocialista országok katonai segítséget nyújtottak csehszlovák osztálytestvéreiknek az imperialisták által is szított ellenforradalmi próbálkozások meghiúsítására, s kontinensünk békéjének védelmére, de évről évre halogatják a régóta megoldatlan problémák rendezését, az európai államok kollektív erőfeszítését igénylő biztonsági rendszer létrehozását. Terjedelmes kijelentéseket hallunk tőlük a fegyverkezési verseny megszüntetéséről, miközben gátlástalanul folytatják a rakéta nukleáris erők fejlesztését. Az úgynevezett keletnyugati hídépítés békésen hangzó frázisa jegyében ismételten elodázzák vagy üres szócsépléssé változtatják az érdemi tárgyalásokat. Persze az imperialisták „békeszándéka”, „tárgyalási hajlandósága” távolról sem propagandafogás csupán. Oda kényszerültek és kényszerülnek a tárgyalóasztalhoz. Erre szorítja őket a vietnami fronton elszenvedett vereségük, fokozódó elszigetelődésük az arab világban, elképzeléseik kudarca Csehszlovákiában és mindenekelőtt a szocialista országok, a Szovjetunió, a kommunista mozgalom ereje, következetes békeakarata, a tömegek nyomása. Korántsem adják fel a nyílt fegyveres támadás politikáját, csupán alkalmazkodnak az új feltételekhez és mint ravasz manipulátorok, a propagandában jártas köpönyegforgatók, igyekeznek a kényszerű lépéseiket is a maguk javára fordítani. Természetesen a békéért folytatott küzdelem kompromisszumokkal is jár. Az okzrtályellenfeleinkkel kötött megállapodások azonban nem sérthetik osztálycéljainkat, marxista—leninista elveinket, azoknak valóban a békét, a szocializmus ügyét, a nemzetközi munkásosztály javát1 kell szolgálniuk. A kommunista- és munkáspártok moszkvai tanácskozásukon félreérthetetlen marxista értelmezését adták a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés egymás mellett élés politikájának. Ez a politika — hangsúlyozza a testvérpártok által jóváhagyott fő dokumentum — a nemzetközi osztályharc szerves része, amely gátat vet az imperializmus azon kísérleteinek, hogy belső ellentmondásait a nemzetközi feszültség fokozásának és a háborús veszély tűzfészkei felszításának útján küzdje le. Vagyis igyekszik kiütni az imperialisták kezéből az államok közötti fegyveres összeütközést, az ellenforradalom exportjának eszközét, kikényszeríti a szocialista, valamint a függetlenséget kivívott, s a haladás útiál választó fiatal államok létének tudomásul vételét és rászorítja a tőkés világ agresszív köreit arra, hogy lemondjanak a megdöntésükre irányuló fegyveres támadásról. A békés egymás mellett élés politikája — mutat rá a tanácskozáson elfogadott okmány — nem jelenti sem a társadalmi, és politikai status quo fenntartását, sem az ideológiai harc gyengítését, nem áll ellentétben az elnyomott népeknek azzal a jogával, hogy a felszabadulásukért vívott harcban szabadon válasszák meg a szükségesnek tartott utat — akár a fegyveres, akár a fegyver nélküli harc útját —. és semmilyen vonatkozásban nem jelentheti a reakciós rendszerek támogatását. A dolgozó tömegek és kommunista pártjaik elidegeníthetetlen joga és kötelessége \ kapitalista országokban határozott osztalyharcot folytassanak a monopóliumok hatalmának felszámolásáért, a valóban demokratikus rendszer megszilárdításáért, a szocialista hatalom létrehozásáért bármilyen út vezessen is e cél eléréséhez. Az antiimperialista erőknek mindig világosan kell érezniük és tapasztalniuk, hogy a kommunisták, a szocialista országok nem alkudoznak a rovásukra, hanem minden kétértelműség nélkül állnak mellettük. A kommunista politika, a napi es a helyi érdekek elé helyezi a szocialista és a bélkeszerető erők közös ügyét, velük együtt, velük összhangban lép fei. Nem könnyű ez, harc ez a javából, méghozza nagyon is bonyolult, szövevényes küzdelem. A békéért vívott harcban különös fe- lelősség hárul a derékhadra, a szocialista országokra, mindenekelőtt a Szovjetunióra, amely a nukleáris háború elhárításának csaknem az összes terhét viseli Ez a felelősség mindenekelőtt azt írja elő, hogy valamennyi szocialista ország gondosan válassza meg és mérlegelje minden lépését. Csak az ilyen körültekintő, a közös érdeket szem előtt tartó politika tömörítheti az imperialistaellenes és békeszerető erőket és garantálhatja, bogy a háború megszállottái nem törnek ál*