Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-08 / 182. szám

1969, augusztus & SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Gondolatok a moszkvai nagy találkozó után A munkásosztály és szövetségesei A kommunista és mun­káspártok moszkvai tanács­kozásán elfogadott fő doku­mentum aláhúzza, hogy a forradalmi harc jelenlegi szakaszában is a munkásosz­tályé a vezető szerep. A szocialista világrendszer­hez tartozó országokban a munkásosztályé a vezető sze­rep. A kapitalizmus fellegvá­raiban — amint ezt a legutób­bi idők eseményei is bizo­nyították — a forradalmi harc, az egész demokratikus, imperialistaellenes mozga­lom fő mozgató ereje a mun­kásosztály. A monopóliumok uralma a parasztság növek­vő elnyomorodását idézi elő, amely kiváltja a parasztság fokozódó ellenállását. Ezért a munkások és a parasztok szövetségének erősítése a mo­nopóliumok és hatalmuk el­len vívott sikeres harc egyik alapvető feltétele. A nagytő­ke semmibe veszi a városi középrétegek többségének létfontosságú érdekeit is, ezért soraikban is egyre in­kább növekszik a felismerés, hogy összefogásuk közös ak­ciókra a munkásosztállyal számukra létfontosságú. Az értlemiség társadalmi érde­kei is összefonódnak a mun­kásosztályéval; a szellemi és fizikai dolgozók szövetsége hatalmas erővé válik. A mai burzsoá társadalomban az ifjúság megmozdulásai is a társadalom mély válságát tükrözik. De mint fő doku­mentum megfogalmazza: „Az ifjúság előtt csakis a mun­kásmozgalommal és kommu­nista élcsapatával való szo­ros kapcsolat nyithat való­ban forradalmi távlatokat”. A nők, a vallásos hívők mil­liói ma már szintén a váltó* zások hívei. „Az egységes monopólium- ellenes és imperialistaellenes akciók során kedvező felté­telek teremtődtek minden demokratikus áramlatnak olyan politikai szövetségbe való egyesülésére, amely ké­pes arra, hogy döntően kor­látozza a monpóliumoknak az ország gazdasági életében játszott szerepét, véget ves­sen a nagytőke hatalmának és olyan alapvető politikai és gazdasági átalakulásokat valósítson meg amely a szo­cializmusért vívott harc foly­tatásához a legkedvezőbb feltételeket biztosítja. Ennek a demokratikus szövetségnek alapvető ereje a munkásosz­tály” — mondja a moszkvai fő dokumentum. Mi ért szentelt olyan nagy figyelmet a munkásosztály vezető szerepének — nem­zeti és nemzetközi, viszony­latban .— a moszkvai nagy tanácskozás? Azért, mert a munkásmozgalmon belül is — de még inkább azon kívül — egyre erőteljesebb az a hang, amely a tudományos­technikai forradalomra, az osztálystruktúrák mozgására hivatkozva vagy nyíltan, — vagy burkoltan tagadja, két­ségbe vonja a munkásosztály vezető szerepét, hogy ezzel a haladásért harcoló erőket megfossza igazi vezetőjétől, s helyébe az értelmiséget, a „lá­zadó ifjúságot” vagy más erőket állítson. Lenin annak idején e kérdéssel kapcsolat­ban ezt írta: „A proletáriá- tus a modern társadalom egyetlen véges-végig követ­kezetes forradalmi osztálya, ezért ö köteles vállalni a ve­zető a hegemon szerepét az egész népnek a teljes demok­ratikus forradalomért vívott harcában, az összes dolgo­zóknak és kizsákmányoltak­nak az elnyomók és kizsák- mányolók ellen vívott harcá­ban.” Ebben — és más mű­veiben világosan megfogal­mazta, hogy a munkásosz­tály számbelileg a szerve­zettség és osztálytudatosság szempontjából állandóan nö­vekvő erőt képvisel, hogy céljai alapvetően egybeesnek minden dolgozó réteg céljá­val, ettől nincsenek eltérő érdekei. Érdqke: minden ki­zsákmányolás megszüntetése, a dolgozók hatalmának meg­teremtése és a szocialista társadalom felépítése. Ma már több mint 200 mil­lió a világ valamennyi or­szágában az iparban foglal- koztattottak száma, s ennek többsége munkás. Családtag­jaikkal együtt félmilliárdos munkáshadsereget képeznek, számuk egyre növekszik, hi­szen a legnépesebb orszá­gok: Kína és India nemrég léptek az ipar fejlesztésének útjára. Több fiatal államban szintén megnövekedett a munkásosztály társadalmi szerepe és politikai aktivi­tása, noha számbeli súlya még nem jelentős. Növekszik az ázsiai és afrikai országok fiatal proletáriátusa is. Ilyen körülmények között különösen nagy jelentősége van, hogy erősödjék a mar­xista—leninista ideológia a munkásosztály soraiban, nö­vekedjék soraiknak egysége, azaz: megteremtődjék a mun­kásegység. Ma számos or­szágban éppen a munkásosz­tály sorainak politikai-szer­vezeti megosztottsága miatt képes leszámolni az így meg­osztott forradalmi erővel a kapitalista állam, vagy tud­ja elodázni a társadalmi kér­dések megoldását. A kom­munisták valamennyi or­szágban küzdenek a mun­kásosztály egységének meg­teremtéséért, megszilárdítá­sáért, mert ez előfeltétele annak, hogy következetesen érvényre juthasson a mun­kásosztály vezető szerepe. Koránkban három nagy forradalmi áramlat — a szo­cialista államok, a nemzet­közi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító moz­galmak — harcolnak a nem­zetközi imperializmus ellen. Nem kevésbé fontos e há­rom áramlat mindegyikén belül az egység szüntelen erősítése, mint ahogy az im­perializmus elleni harc sike­rének előfeltétele is e három forradalmi áramlat szövetsé­gének, harci csapásai egybe­hangolásának szüntelen erő­sítése. Korunkban hallatlan mértékben kiszélesedett a mönopóliumok uralma elle­ni, a szociális-gazdasági struktúra demokratikus át­alakításáért vívott harc osz­tálybázisa. E harc sikere jó­részt attól függ. hogy minél' következetesebben valósul meg nemzetközileg, nemzeti keretek között és az egyes akciók során is a munkás- osztály vezető szerepei A 75 kommunista ésfnunkáspárt moszkvai tanácskozásán el­fogadott fő dokumentum ha­talmas politikai-ideológiai fegyvert ad az antiimpe/ia- lista erők kezébe. Számukra teljesen világos, hogy ez a harc, mivel az imperializmus ellen, a bókéért folyik elvá­laszthatatlanul egybekapcso­lódik a munkásosztály alap­vető céljaiért vívott harc­cal. a kapitalizmus, mint társadalmi rend ellen vívott harccal, a szocializmusért és a kommunizmus győzelméért folytatott küzdelemmel. Rácz Lajos A nagy érdeklődésre tekintettel autóbusz különjára­tot indítunk SZELÖCÉRE szeptember 22—23-án. — Az autóbusz Tiszaföldvárról indul. Részvételi díj 480.— Ft -f 150 Kcs zsebpénz 220.— Ft. (utazás — útlevél — szállás — reggeli — ebéd — vacsora). Jelentkezés a szolnoki IBUSZ irodában. Tiszaföld- váron Lábas István, őz út 12. sz. megbízottnál, — augusztus 21-ig. Bemutatjuk Népköztársaságunk intézményeit II. Az országgyűlés Az országgyűlés az állam- hatalom és a népképviselet legfelsőbb szerve, amely tör­vényalkotó tevékenységet folytat, és a kormányzati munka meghatározása mel­lett a Népköztársaságunk al­kotmányában szabályozott politikai ellenőrző funkciót is gyakorolja. Az alkotmány általános elvi értelemben így foglalja össze ezt a feladat­kört: „Az országgyűlés gya­korolja a népszuverénitásból folyó összes jogokat, megha­tározza a kormányzás szerve­zetét. irányát és feltételeit.” Ez tartalmilag azt je­lenti, hogy az országgyűlés felelős az állami ügyek ve­zetéséért, megszabja a meg­valósítandó bed- és külpoliti­kai programját és legmaga­sabb szinten ellenőrzi annak végrehajtását Ebből követke­zik, hogy az országyűlés fel­adatkörét tulajdonképpen nem is lehet kimerítően fel­sorolni. Az alkotmány ezért rögzíti ennek csupán az elvi kereteit és — ezekhez kap­csolódva •— csak példálódzó felsorolással szemlélteti azo­kat a legfontosabb teendő­ket. amelyek az országgyűlés folyamatos működését általá­ban jellemzik: vagyis, hogy törvényeket alkot; meghatá­rozza az állami költségvetést; megállapítja a népgazdaság; tervet; megválasztja a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsát; megválasztja a Miniszterta­nácsot; minisztériumokat lé­tesít és szüntet meg, illetve meghatározza — szükség sze­rint megváltoztatja — a mi­nisztériumok feladatkörét; dönt a hadüzenet és a béke­kötés kérdésében; közkegyel­met gyakorol. Az országgyűlés hatáskö­rével kapcsolatban hangsú­lyoznunk kell, hogy — az ál­lami szervezetben elfoglalt helyének megfelelően — ha­táskörét jogszabállyal sem lehet korlátozni. Ennek kö­vetkeztében hatáskörét sem lehet kimerítő felsorolással meghatározná. Döntései vala­mennyi állami szervre, min­den állampolgárra, sőt az ország területén tartózkodó külfölddekré is kötelezőek. Az alkotmány rendelkezé­seiből nyilvánvaló, hogy tör­vényeket csak az országgyű­lés alkothat; ez az ország­gyűlés részére fenntartott ha­táskör. E hatáskörben az országgyűlésnek van egy rendkívül fontos, évenként visszatérő feladata: a költ­ségvetés meghatározása s a népgazdasági terv megálla­pítása. illetve törvénybefog­lalása. A költségvetés megállapí­tása, az éves terv meghatá­rozása különleges helyet fog­lal el az állami életben. E feladat megoldása alapvető jelentőségű hazánk szocialis­ta fejlődése, a dolgozó nép jólétének emelkedése szem­pontjából, s meghatározza az egész állami munka alapját, kereteit is. Ezt tükrözi az al­kotmány, amikor e feladato­kat az országgyűlési felada­tok közé sorolja és ezek kö­zött is kiemeli. A költségve­tést s a népgazdasági tervet az országgyűlés törvénybe iktatja. Kétségtelen, hogy az ellen­forradalom előtti időszakban az országgyűlés nem tudta betölteni maradéktalanul az alkotmányban kijelölt szere­pét. hatásköre nem bonta­kozhatott ki eléggé. Ezért az 1956. augusztusi országgyűlés a munka megjavítására ha­tározatot fogadott el. s eb­ben megállapította: „Az ed­diginél nagyobb mértékben kell felhasználnunk alkotmá­nyunk demokratikus alapel­veit arra, hogy kibontakoz­tassuk a dolgozó nép állam­építő tevékenységét... A dol­gozó nép összességét érintő minden alapvető kérdést tör­vényben kell szabályozni. Ennek megfelelően feltétlenül szükséges a törvényhozó te­vékenység kiszélesítése olyan értelemben, hogy az állam­polgárok alapjogait és lénye­ges kötelességeit érintő jog­szabályok törvények formá­jában kerüljenek megalko­tásra.” Megállapíthatjuk, hogy az elmúlt 10—12 évben ország- gyűlésünk ennek a határo­zatnak mind következettseb­ben tett eleget. Ezt tükrözi, ennek következménye a ma­gyar országgyűlésnek a ha­zai és a nemzetközi közvé­lemény előtt egyaránt meg­nőtt szerepe, tekintélye. Az országgyűlésre, mint legfőbb államhatalmi szervünkre, to­vábbi nagy feladatok vár­nak a törvényalkotó munka fejlesztésében, állami életünk demokratikus vonásainak, demokratizmusának erősíté­sében. Jelenleg is határozott törekvések tapasztalhatók arra, hogy a törvények és a törvényerejű rendeletek elő­készítésébe az eddiginél in­tenzívebben vonják be a különböző országgyűlési bi­zottságokat; ez figyelemre méltó pozitív törekvés, hi­szen e bizottságokban egy- egy terület kitűnő szakembe­rei foglalnak helyet. Aktív közreműködésük a törvény­alkotó munkában (már az előkészítés fázisában is) két­ségtelenül hozzájárul, hogy országgyűlésünk a lehetősé­gekhez képest minél hosz- 'szabb időszakra érvényes időtálló törvényeket alkot­hasson. Ugyancsak állami életünk demokratikus vonásait erőstti az országgyűlés ellenőrző funkciójának további javítá­sa a kormányzati tevékeny­ség felett. Ez az új vonás nemcsak az interpellációk szaporodó számán mérhető le, hanem azon is, hogy az országgyűlési ülésszakokon elhangzott fontosabb észre­vételekkel, kritikai megjegy­zésekkel, feladat-megjelölé­sekkel a Minisztertanács újabban visszatérőleg és rendszeresen foglalkozik. Űjlaki László dr. Megjelent a Páitélet augusztusi száma ,,Szocialista államunk — a nép állama” címmel Nagy László írt a folyóirat új szá­mában emlékező s egyben elemző cikket. Húsz eszten­deje, hogy az Országgyűlés elfogadta a Magyar Népköz- társaság Alkotmányát. Az ekkor kitűzött alapvető cé­lokat elértük. Ma már álla­munk fő tevékenysége a Oas- dasági és kulturális építő- munka szervezése. Államunk­nak ereje a tömegekben van. ma tnár minden osztály, ré­teg alapvető érdeke a szocia­lizmus teljes felépítése. Közli a folyóirat Bálint Jó­zsefnek, az MSZMP KB Politikai Akadémiáján a gaz­daságirányítási reform ki­bontakozásának kérdéséről elhangzott előadásának szö­vegét. Dr. Gönczi István hosszabb tanulmányban elemzi, milyen irányban és ütemben fejlőd­nek a termelőerők a mező­gazdaságban. — Dankovics László a pártoktatás statisz­tikai tükrének tanulságait vizsgálja. Elemzi a folyóirat « Bara­nya megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának egy esztendős eddigi tapasztala­tait. Nagy körültekintéssel biztosították, hogy mind a pártiskolán, mind az esti egyetemen lényegesen emel­kedjék az oktatás színvonala az igazgatóság létrejöttét követően. A tanszékeken két tudományos fokozattal ren­delkező oktató; és kilenc as­piráns. A hatékonyabb pro­paganda munka mellett „az itt tömörített szellemi erőkre tudományos elemző munka is vár”, és kielégítik a párt és állami vezető testületek továbbképzési igényeit. Fegyverrel a fasizmus ellen Huszonöt éve kapott lángra a magyarországi pariizánharc Magyarország német meg­szállása bebizonyította a Horthy—Kállay-féle kétkula- csos politika csődjét. Az a törekvés, hogy sértetlenül megőrizzék a reakciós félfeu­dális rendszert, a halálos fé­lelem mindentől, ami haladó és demokratikus, 1944. tava­szától az ország legteljesebb kiszolgáltatottságához veze­tett; a magyar föld a visz- szavonuló náci seregek sza­bad vadászterületévé, pusz­tulásnak kitett utolsó híd­főállásává vált. A kommu­nisták éveken át tartó szí­vós kísérletezését a hazafias, németellenes, függetlenséget védeni kész erők összefogá­sára az ellenforradalmi rend­szer meghiúsította; börtönök, internáló táborok, büntető- századok nyelték el tömegé­vel a tettre kész, bátor har­cosokat. Huszonöt évvel ezelőtt, 1944. augusztusában a párt erőteljes intézkedéseket tett az akciógárdák, partizáncso­portok fegyveres ellenállá­sának kibontakoztatására. Budapesten a párt katonai bizottsága előkészítette Göm­bös Gyula, egykori fasiszta miniszterelnök Döbrentei té­ri szobrának felrobbantását, hogy az akcióval jelt adjon, bátorítást nyújtson a nácik és magyar cinkosaik elleni fegyveres fellépésekhez. Áz akcióra a következő hetek­ben, hónapokban a budapesti ellenállás időről időre jelen­tékeny veszteséret okozott a fasiszta megszállóknak és a velük együttműködő magyar fegyveres erőknek. A küz­delem élén — hogy csak né­hány nevet említsünk — Rajk László, Kádár János, Fehér Lajos, Ajtai Miklós, Pálffy György, Padányi Mi­hály, Kállai Gyula és más pártmunkások, Marót,' Szír és több illegális néven is­mert partizán állt. 1944. augusztus 8-án ve­tették be ejtőernyővel a Bükk-hegység fölött Szőnyi Márton és Ösz-Szabó János csoportját. E naptól számít­juk a 25 évvel ezelőtti par­tizánmozgalmak kezdetét. Szőnyi a Horthy-hadsereg fiatal repülőtisztje, budapes­ti kisemberek gyermeke volt, akinek gépét a szovjet va- dászrepülők lelőtték, hadi­fogságba került. Ott megis­merkedett a kommunisák céljaival, partizánnak jelent­kezett és tagja lett a Rácz Gyula régi magyar kommu­nista vezetése alatt álló par­tizáncsoportnak, részt vett lengyel területen vívott har­cokban. A parancsnoksága alatt álló 13 tagú csoport Özd közelében, a Domaháza és Járdánháza közötti erdő­ségben ért földet. A csendőr­ség nagy erőket mozgósított kézrekerítésükre. A leszál­lást követő harmadik napon sikerült elfogniuk Kiss Ben­jámint, Csizmadia Gyulát, Báli Ferencet, majd Szoták Mihályt; „ zombori Ösz-Sza­bó János, a csoport politikai biztosa, akit a honvéd vezér­kar főnökének különbizottsá­ga Zentán 1941. novemberé­ben forradalmi tevékenysé­géért halálra, majd 15 évi fegyházra ítélt, s aki bünte­tőszázadból szökött át a szovjet csapatokhoz — vala­mint G. A. Novotnij szovjet főhadnagy, az osztag tagja, a fegyveres harcban estek el. Az elfogottak közül né­gyet halálra ítéltek, két má-’ sikat életfogytiglani fegyház­ra. Az SS-ekkel és a csend­őrökkel vívott tűzharcban halt hősi halált a Hangonyi- tónál az utolsó töltényig vé­dekező Szőnyi Márton is. Ugyancsak 1944. augusztus 8-án kezdte meg harctevé­kenységét a II- Rákóczi Fe­rencről elnevezett partizán­egység, amely Úszta Gyula parancsnoksága alatt műkö­dött, a fasiszták hátában, a Kárpátokban. Az egység te­vékenysége megkezdésekor 23 fős volt. A fiatal erdész — ma altábornagy, honvédel­mi miniszterhelyettes, az MHSZ elnöke — politikai helyettese Hamburger-Hor- 'yáth Sándor (ma nyugállo­mányú alezredes) a fegyve­res akciókon kívül széles kö­rű politikai felvilágosító munkát is fejtettek ki. En­nek következtében létszámuk néhány hét alatt meghétsze- reződött. Hadműveleteiket a szovjet hadsereg megérkezé­séig eredményesen folytat­ták. A szlovák—magyar határ köze’ében fejtett ki partizán­tevékenységet a mintegy 300 főt számláló Petőfi-osztag, amelynek tagját szintén a Szovjetunióban önként je­lentkezett, ott kiképzett har­cosok alkották. Az ország pa­rancsnoka kezdetben Grubics Zoltán százados volt, majd Fábri József lett (ma nép­hadseregünk ezredese), aki­nek irányításával az osztag hatékony segítséget nyújtott a szlovák felkelés résztvevői, nek. a közös ellenség ellen vívott harcokban. Nógrádi Sándornak, a for­radalmi munkásmozgafbm régi harcosának-szlovák par­tizánterületről az Ipolyon át magyar területre érkezett csoportja, melyhez tevékeny­sége során újabb és újabb önkéntes harcosok — főleg bányászok csatlakoztak, a salgótarjáni szénmedencében folytatta akcióit a fasiszták ellen. Az egység — amelynek politikai biztosa Tömpe András volt — a Ragyolc melletti Abroncsos pusztán vívott nagyobb ütközetet a németekkel. Negyed század távolából emlékszünk ma vissza a Miskolc környékén szerve­zett, a borsodi iparvidéken működött MOKAN-komitéra (Magyar Kommunisták An- tináci Bizottsága) a pécsi el­lenállásra a sárisápi és an- navölgyi bányászok Zgyerka János által irányított fegyve­res csoporjaira, az újpest' partizánokra, akiknek pa­rancsnoka Földes László és Andrásfi Gyula voltak, a kő­bányai. az erzsébeti és a cse­peli ellenállás részvevőire, a Vörös Brigád tagjaira, akik közül tizenegynek- sortűz ol­totta ki életét a budai Vár fokán; a Baicsy-Zsilinszky Endre és Kiss János altá­bornagy vezette Magvar Nemzeti Felkelés Felszaba­dító Bizottsága hősi halált halt tagjaira. Stollár Béla főhadnagy elvérzett ellenál­lást csonorjára, a Budai O" kéntes Ezred több száz iv sére és a7 ország különböző helyein fellépett kisebb-na- gyobb fegyveres antifasiszta csonnrtokra. Valamennyien azért küzdöt­tek — sokan életüket is fel­áldozták —, hogy meggyor­sítsák az ország felszabadu­lását a nácik és nyilasok rémuralma alól. Hősi elha- tároz.ásukat és helytállásukat méltán övezi egész népünk hálája, tisztelete ív. r.) t I

Next

/
Thumbnails
Contents