Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-06 / 180. szám

Forint vagy hivatástudat ? Meggyőződésünk, hogy a magyar nép bízik erejében és derűlátóan néz a jövő elé Elutazott hazánkból a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége Közismert volt valami­kor a mondás: kis pénz, kis foci. aminek a logikus ellen­párja: nagy pénz, nagy foci. De hol van ez ma már!? — Legalábbis, ami a focit il­leti... Ez alkalommal azonban nem a magyar labdarúgás dicsőségét és hanyatlását kí­vánjuk elemezni, hanem azt a szemléletet, amelynek ez a kijelentés tükrözője volt. Ez ugyanis nemcsak az egykori futball egykori képviselői­nek egyikére, másikára volt jellemző, hanem némikép­pen beszivárgott mindennap­jaink munkáséletébe is, alap­jában véve, nem egészen tör­vénytelenül. Mert teljesen helytálló az a szemlélet, amely a szoica! izmus építésének mos­tani időszakában azt vallja: aki többet, jobbat nyújt a társadalomnak, az többet is kapjon érte, jobb megélhe­tésben legyen része. Na­gyobb ellenszolgáltatást ér­demel a magasabban kvali­fikált munka, vagy a több­letmunka, a színvonalasabb munkateljesítmény. Ha ma még napi életünkben nem minden területen és nem is mindig érvényesül, sajnos, ez ilyen egyértelműen, a fejlő­désnek akkor is ebbe az irányba kell haladnia. Egyrészt ennek a helyes szemléletnek nem egyszer betűszerinti, gépies, majd­hogynem cinikus felfogásá­ban, másrészt a munkatelje­sítményt, a jutalmazásokat elbírálóknak esetenként va­lamiféle indokolatlan lebe- csülő, néhol megvető szemlé­letében. Az előbbinél valójában csak sorrendi kérdésről van szó. Vagyis előbb kell a jó mun­kát teljesíteni és csak aztán lehet a markunkat tartani — ha nagyon leegyszerűsítve akarnék fogalmazni. Termé­szetes dolog ugyanis, hogy mindannyian — mint rnon- mani szokás — a piacról élünk, vagyis fizetésért dol­gozunk. A munka társadal­mában csak a munka lehet a megélhetés alapja. De le­het-e annak a munkának kellő becsülete, — amelyet egyesegyedül csak ezért vé­geznek? Amelynél a munka szeretete, az elért eredmé­nyek feletti öröm csupán va­lamiféle sokadrangú ténye­zőként jelentkeznek? Ahol a hivatástudat csak mellékes körülmény, ha egyáltalán még létezik? Ahol ez a szem­lélet válik uralkodóvá, ott jogosan vetődik fel a kérdés: lehet-e még egyáltalán hi- vatásszeretetről beszélni? A mi társadalmunkban minden körülmények között elsőnek és legfontosabbnak a mun­kaszeretetnek kell lennie, annak a tudatnak, hogy az én munkámra számítanak, azt fontosnak tartják mások is: munkámra szüksége van a közösségnek, amely azután megfelelő formában és mér­tékben gondoskodik honorá­lásukról is. Ma már kissé elkoptatott kifejezésnek látszik az öntu­dat. Elkoptatták azok az évek, amikor ezt az egyéb­ként olyan tartalmas, nemes fogalmat gyakran takarónak használták és unos-untalan csak erre apelláltak. De ne hagyjuk mégsem, hogy rossz ízt kölcsönözzenek neki olya­nok, akik cinikusan, a szo­cialista gondolkodásmódtól idegen ridegséggel használ­ják, tréfálkoznak vele. Ma is meg kell lennie az öntudat rangjának, értelmének, be­csületének, amely mindenek­előtt a hivatástudatban, a hivatásszeretetben jelentke­zik. Akinél ez nincs meg, annak csak tartalmatlan ro­bot a munka és nem csoda, ha soha nem is elégedett vele. Az érem másik oldala azonban a vezetőké. Azoké, akiknek kötelességük ponto­san tudni, értékelni, hogy a vezetésükre bízott emberek hogyan látják el napi fel­adataikat. Mert néha a tes- sék-lássék eredmények talán tetszetősebbek, de az igazi hasznot, az igazán tartós eredményt mindig a szakér­telemmel párosult odaadás­sal teljesített munka produ­kálja. Nem minden munka­helyen van rá mód, hogy ezt normákkal, számokban kife­jezhető teljesítményekkel mérjék. Mindenütt megvan viszont a lehetőség arra, hogy a vezetők megtalálják az eredményes munka jutal­mazására az anyagi ösztön­zés legalkalmasabb módját és kereteit. Nem kevés ma még a vi­ta, az elégedetlenség a mun­kahelyeken ezek miatt. A mindenütt alkalmazható va­lóban pontos mércét nehéz megtalálni: a nagyobb baj az, ha a vezetők nem is akar­ják ezt teljes szívvel. Tu­dunk olyan esetről, hogy a dolgozók jutalmazására, ösz­tönzésére szánt összeg jelentős részét megtakarították és az üzem más céljaira fordítot­ták. Az ilyen intézkedés nem­csak jogtalan, ami ellen a pártszervezetnek és a szak- szervezetnek egyaránt fel kell emelnie a szavát, hanem károsan befolyásolja a mun­kamorált is. Persze, ennek ellenkezője sem ritka még, amikor a vezetők kellő mér- legelés nélkül osztják szét a pénzt, a jutalmakat olyan­kor is, amikor nincs mögöt­te érdemi teljesítés. Ilyenkor jogos ellenérzéseket válta­nak ki a tisztességgel, áldo­zatosan dolgozók között, akik igazságtalannak érzik a pénz­herdálást. Látszólag nem egy­szerű tehát az anyagi meg­becsülés. a fokozott jutalma­zás és a hivatástudat, a hi­vatásszeretet egybehangolá­sa. Pedig nem is olyan bo­nyolultak az összefüggések. Az összefüggés ugyanis nem úgy áll, hogy hivatástudat, vagy forint, hanem így: hi­vatástudat és forint. Csak az kell hozzá, hogy a mun­kát teljesítők és a munkát elbírálók — maguk is dol­gozók — kölcsönösen helyes szemléletet tanúsítsanak. Ha a szocialista ember szemszö­géből végzik és értékelik a munkát, akkor nem lesz pa­nasz. Mert akkor a szakérte­lemre, felkészültségre alapo­zott hivatástudattal, hivatás­szeretettel végzett munkához — a több, sikeresebb mun­kával járó, felemelően jó ér­zés mellett — a lehetőségek szerinti igazságos anyagi el­ismerés is járul. Lő kos Zoltán Pjotr Mironovics Maserov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének tagja, az SZP KB Politikai Bizott­ságának póttagja, a Belorusz Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a delegáció vezetője elutazása előtt nyilatkozott a Magyar Távirati Iroda munkatársá­nak: — A látogatásunkról ki­adott közös közlemény ösz- szefoglalja utunk „hivatalos’’ részét, a magyar országgyű­lés képviselőivel folytatott tárgyalásaink eredményeit. Ezért most azokról a benyo­másokról, tapasztalatokról szeretnék szólni, amelyeket küldöttségünk üzemekben, állami gazdaságokban, ter­melőszövetkezetekben, Buda­pesten és vidéken szerzett Elöljáróban ki kell emelnem', hogy rendkívül elégedettek vagyunk mind látogatásunk programjával, mind pedig e program nagyszerű lebonyo­lításával. Utunk során talál­koztunk munkásokkal, pa­rasztokkal, értelmiségiekkel, s bárhol jártunk is, minde­nütt éreztük az igazi magyar vendégszeretetet a küldött­ségünk iránti megkülönböz­tetett figyelmet, a barátság­nak ezeket a megnyilvánu­lásait annak a testvéri barát. Ságnak tulajdonítjuk, amely Koszigin Magyarországon Fock Jenőnek, a Minisz­tertanács elnökének meghí­vására magyarországi üdü­lésre kedden Budapestre ér­kezett Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Biszku Béla, a Központi Bizottság ttitkára, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai fogadták. Az érkezésnél jelen volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete is. Erdészeti vándorgyűlés Az országos erdészeti ván­dorgyűlés résztvevői kedden az őrségi táj erdőgazdálko­dását tanulmányozták. Az erdő vidékünk, mert az or­szágban olyannyira hiányzó fenyő itt túlsúlyban van. Az itt kitermelt fa 25 százaléka exportra kerül harminc szá­a marxizmus—leninizmus éá a proletár nemzetköziség el­vednek következetes megva­lósítása alapján a Szovjet­unió és Magyarország, az SZKP és az MSZMP, a szov­jet és a magykr nép között kialakult. — Szeretném hangsúlyozni, mennyire megragadott ben­nünket az a lendület, amely a szocialista Magyarország fejlőd'5 át jellemzi. Megerősí­tette zt a benyomásunkat például a győri Magyar Va­gon- és Gépgyárban és. a Kőbányai Gyógyszerárú gyár­ban tett látogatásunk is. A látottak alapján meggyőződ­hettünk arról, hogy e kor­szerű üzemekben igen magas a termelés műszaki színvo­nala. Da ugyanezt tapasztal­hattuk a meglátogatott ter­melőszövetkezetekben is, amelyek jól példázzák a ma­gyar mezőgazdaság utóbbi években elért fejlődését. Lá­togatásaink ismételten meg­győztek bennünket, hogy szé­leskörű lehetőségek rejlenek országaink további, gyümöl­csöző, kölcsönösen előnyös gazdasági, tudományos és technikai együttműködésé­ben. — Rendkívül nagy hatást tettek ránk találkozásaink az emberekkel, az ipari és me­zőgazdasági dolgozókkal, a zalékát az erdőgazdaság sa­ját üzemeiben, 45 százalékát pedig a fűrész és forgácslap üzemekben dolgozzák fel. A vándorgyűlés résztvevői meg­tekintették az őrségi faipari üzemeket, s megismerkedtek a táj néprajzi értékeivel. Törik a dohányt Az idén mintegy 35 500 katasztrális holdon termel­nek hazánkban dohányt, amelyet már országszerte törnek. Az eddigi jelzések azt mutatják, hogy az idei nyár kedvezett a dohánynak. Az elemi csapások nem ke­rülték el ugyan a dohány­földeket sem, mintegy 2500 holdon például 15 százalékos kárt okozott a jégverés. A peronoszpóra ellen viszont sikerrel védekeztek a ter­melők. a csak zöld állapot­ban beváltásra kerülő heve­si dohány átvételét már meg is kezdte a magyar dohány­ipar. A magyar dohányipar mintegy hatezer hold ked­vező termését várja. A szak­párt- és tanácsi vezetőkkel. Meggyőződtünk arról, hogy a helyi vezetők alapos isme­rői feladataiknak, s követke­zetesen megvalósítják a párt és a kormány politikáját. A beszélgetések, eszmecserék után az az összkép alakult ki bennünk, hogy a magyar nép bízik erejében s derű­látóan néz a jővő elé. Mély benyomást tett küldöttsé­günk tagjaira a magyar dol­gozóknak a Szovjetunió né­pei iránt érzett őszinte ba­ráti szeretete, amelynél ezernyi jelét nap mint nap tapasztalhattuk. — Nagy érdeklődéssel ta­nulmányoztuk azokat a ta­pasztalatokat, amelyeket önök szereztek az ország- gyűlés és a tanácsok tevé­kenységének továbbfejlesz­tésében, tökéletesítésében. Ennek azért is szenteltünk nagy figyelmet, mert tudjuk, Magyarországon sokat tesz­nek azért, hogy növekedjék az országgyűlés szerepe, bő­vüljön törvényhozó és ellen­őrző tevékenysége, megélén­küljön állandó bizottságai­nak, képviselőcsoportjainak rpnnkája. fokozódjék az ál­lamhatalom helyi szerveinek tevékenysége, — Az Önök hazáját olyan országként ismertük meg, ahol a haladás meggyorsítá­sát célzó erőfeszítések mel­lett megőrzik a legjobb nem­zeti hagyományokat, becsü­lik évszázados történelmük emlékeit. Befejezésül még annyit: küldöttségünket ma­gyarországi látogatása alatt az a szándék vezérelte, hogy előmozdítsuk a két állam parlamentje közötti kapcso­latok fejlődését, kicseréljük e törvényhozó testületek munkájának tapasztalatait, elősegítsük a szovjet és a magyar nép barátságának további erősödését. ☆ Kedden hazaérkezett Moszk­vába a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának küldöttsége. emberek szerint ugyanis hol­danként csaknem 40 mázsás átlagtermés várható ebből a fajtából. Megcsapolták a Rakacai tavat A két hete tartó kánikulá­ban niegapadt a Bódva víz­hozama, másfél köbméter alá esett a szállított vízmeny- nyiség. Ez pedig kevés a Sajó völgyében települt ipari üzemek és a csaknem har­minc, nagyobbrészt bányász- település ellátására. A hiány pótlására „megcsapolták" a Rakacai tavat, amelyben a tavaszi esőzések során több, mint ötmillió köbméter vizet gyűjtöttek össze. A 320 hold kiterjedésű mesterséges tó zsilipjeit szükség szerint nyitják meg, s a vizet a Bódván át engedik le. A kánikulai melegben a tóból mintegy kétszázezer köbmé­ter vizet kanott a folyó. A tó viztartaléka az őszi eső­zésekig lehetővé teszi a gyá­rak és települések zavarta­lan ellátását. Hta: KIVÁLÓ MUNKÁSŐRÖK A VASBOLTBÓL - ARANYBANYA BALESET, TŰZ 3. oldal AUTOMATÁK A VILÁGŰRBEN A TV KÉPERNYŐJE ELŐTT KIVÉGZIK-E SIRHANT? 4* oldal A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL JOGI TANÁCSADÓ 5. oldal SPORT 6. oldal TEA 5 DOLLÁRÉRT AUTÓ - MOTOR NYOMTALANUL ELTŰNTEK 7. oldal FEKETE STATISZTIKA 8. oldal Szemle Kiskörén Kedden vízügyi szemlét tartottak az épülő kiskörei vízlépcsőnél. A szakemberek­nek Szászhelyi Pál, az OVH elnökhelyettese tartott tájé­koztatót a nagy vízügyi léte­sítmény funkciójáról, a Ba­laton egyötödét kitevő, mint­egy százhúsz négyzetkilomé­ter kiterjedésű hatalmas víz- tenger mezőgazdasági hasz­nosításáról. Az épülő zsilip­nél, a víztárolónál dr. Gábor István, a Dunaber igazga­tója kalauzolta a vendégeket. Nemzetiségi óvodák A művelődésügyi minisz­ter *— a nem magyar anya­nyelvű lakosság igényének kielégítésére — utasításban szabályozta a nemzetiségi óvodák szervezését Az uta­sítás kimondja, hogy azok­ban a helyiségekben, ahol a nem magyar anyanyelvű la­kosság száma szükségessé teszi, az óvodahálózat fejlesz­tése során nemzetiségi óvo­dákat kell létesíteni. Ahol magyar nyelvű óvoda működik, de a szülőknek több mint kétharmada kéri, az óvodát át lehet szervezni nemzetiségi óvodává. A ma­gyar óvodákban is létesíte­nek nemzetiségi csoportokat, ha — az eddigi 25-tel szem­ben — legalább 15 nemzeti­ségi gyermeket szeretnének a szülők az anyanyelvűknek megfelelő foglalkozásokra járatni, A nemzetiségi óvodák nemzetiségi tannyelvűk, vagy a nemzetiségi nyelvet oktató óvodák lehetnek. — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK - | XX. évf. 180. se. 1969. augusztus 6„ szerda. VILÁG 80 Kedden elutazott Budapestről a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának küldöttsége, amely a magyar országgyű­lés meghívására hivatalos, baráti látogatáson egy heteit töltött hazánkban. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülő­téren megjelent Kállai Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, az országgyű­lés elnöke, Kisháza Ödön, a Nagyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának helyettes elnöke, Vass Istvánné, az országgyűlés alelnöke. Pap János, az országgyűlés hon­védelmi állandó bizottságának elnöke, valamint F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Ott volt az országgyűlés több tisztségviselője, számos képviselő, va­lamint a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csa­patok parancsnokságának magasrangú képviselői is, A küldöttség vezetőjének nyilatkozata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents