Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-29 / 199. szám

1969. augusztus 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Közben volt egy háború Tíxréssses dokumentum műsor a rádióban — Ez a műsor nem a há­borúról szól — mondották több ízben is a készítők a saitóbemutatón. Nem a háborúról szól, mégis minden perében a há­borúra emlékeztet, amely 1939-ben már, 1969-ben pe­dig még mindig rányomja bélyegét az európai hely­zetre. Az egyes városokban természetesen különbözőképp pen jelentkezik a háború emléke. A kettéosztott Ber­linben a mindennapi élet eleven valósága, amelyet le­hetetlen kikerülni. Bécsben kevésbé él a köztudatban, de a beszélgetések itt is gyak­ran visszakanyarodnak hozzá. A sorozat első két része készült el eddig. A harma­dikon, amely Prágát mutat­ja be. most dolgoznak a rádió munkatársai; Nem könnyű dolog ötven percben bemutatni egy vá­ros 30 év előtti és mai éle­tét, úgy hogy az az egész országra jellemző legyen, és az európai helyzetre vonat­kozóan is közöljön ismerete­ket. Sőt. a jelenlegi Berlint bemutató részben két várost kellett bemutatni, az NDK fővárosát és a másikat, amely idegen testként ékelődik a demokratikus Németország­ba, amelyet „odaát”- elősze­retettel neveznek frontváros­nak. A rádió és az MTI mun­katársaiból álló csoportnak sikerült izgalmas képet ad­nia a 30 év előtti és a mai Berlinből. Munkájuknak nemcsak az írott és a hangszalagon őr­zött dokumentumokat hasz­nálják fel. Több interjút is készítettek a régi és a mad Berlin neves személyiségei­vel. de kisemberekkel is, akik nem irányítói, csupán Szemlélői, illetve részesei az eseményeknek. Magyar sajtó jelentések Csehszlovákia megszállásá­ról, a Lengyelország elleni háborús készülődésről, riport Berlinben élő német és magyar kisemberekkel. Tár­gyilagos és éppen ezért hátborzongató jelentések a „feleslegetf’ német embe­rek, öregek, betegek, az első világháború rokkant- jainak elpusztításáról. Hitler megszállott üvöltözé­se. katonaindulók. Kontraszt­ként a korabeli UFA-filmek szirupos slágerei és csilinge­lő gyermekkórus. Nagyjából ebből áll össze a régi Berlin képe; A mai két Berlin egymás mellé állítása önmagában is tanulságos. Az évi 3 milliárd márka segéllyel eltartott rek­lámváros és az NDK meg­alapozottan gyors ütemben épülő fővárosa utcaszélesség- nyi távolságban él egymás mellett Bár a műsor célja elsősorban nem az összeha­sonlítás, a hallgató mégis összeveti a két kialakult ké­pet A demokratikus Berlin nyugodt és magabiztos építő munkája az egyik oldalon, menekülő, deficites vállala­tok, elvándorló ifjúság, rend­őrattak. utcai harc a mási­kon. A jelen a jövőt is meg­határozza. A riporterek megkérdeznek egy fiatalem­bert aki a demokratikus Berlinben él: milyennek lát­ja a város jövőjét? Egyelőre a szocialista Ber­lint kell minél szebbé ten­ni — feleli a fiatalember — most ez a legfontosabb, de egyszer majd az egész város szocialista Berlinné egyesül. A Bécset bemutató műsor kevesebb lehetőséget ad a készítőknek: 1939-ben Becs már csupán a Harmadik Birodalom egyik városa, amelyben alig törté­nik jelentős esemény. A sorozatnak ez a része valamivel gyengébben sike­rült. Érdekes azonban Habs­burg Ottó megszólaltatása, aki választékosán, bár he­lyenként hibás magyarsággal beszél antifasiszta ..érdemei­ről’' és ausztriai mozgalmá­ról. amely — szerinte — már nem nevezhető mo- narchistának. A felhangzó császári him­nusz, a Gatterhalte azonnal írónikus színt ad az egész nyilatkozatnak. A jelenlegi Bécsről keve­set hallunk. Különböző ENSZ-bizottságok városa, turistaközpont, külföldi tőke- behatolás. kedélyesség, val- cer. Mintha elfogyott volna a téma, talán azért került be a mű­sorba az operaária, amely kiváló művészi teljesítmény ugyan, de kevéssé illik ide. Az első két adásból ne­héz a tízrészes sorozat egé­szére következtetni. A rend­kívül érdekes berlini és a valamivel kevésbé sikerült bécsi műsor mégis arra utal: újabb igényes munkára vál­lalkozott a rádió és a szep­tember elsején kezdődő so­rozat bizonyára a nagykö­zönség tetszését is elnyeri; B. A. Mostanában a ház Az öreg Zámfoó állkapcsa gépiesen őrölte a szalonna ás kenyér kockákat Délidőben soha nem volt olyan csöndes a tabarmányos előtere, ahol a fogatosok aktatáskából ebé­deltek. mint ezekben a kora­tavaszi napokban. A többi kocsis is szótlanul falatozott. A szokatlanul hideg idő meg­makacsolta magát, most már hetek óta borzongatja az embereket. Pedig mindenki a meleg, nevelő időt, a ki­keletet várja. Zámbó bácsi vitte a szót mindig, de most hallgat. — Tudták, oka van annak. — Baj lesz a paprikával, — szólalt meg végre és egv cifra káromkodással is meg­toldotta. — Ez a pocsék idő visszaveti. — Nekem már két éve nem sikerült, — mondta Ki­rály Péter. — Ha az idén is megcsúfol, többet nem csi­nálom. Az emberek elmondták a véleményüket a rossz időjá­rásról. de leginkább felhá­borodva szidalmazták azt. Méghozzá olyan hévvel, mintha attól függne, kisüt-e végre a h«P. felmelegszik-e a levegő. Azután szétszéled­tek, folytatták a munkát. Király Péter magában mosolygott, amikor felka­paszkodott a lovak fara mö­gé. Neki is adni kellett a bankot, amikor a többiek is morogtak. Pont az öreg Zám­bó... Jól tudja, hogy az őszön tízezer forint értékű fóliát vett Pesten. Na. de őt sem ejtették a feje iágyára. Rá­szánt tizenötezret, de ennek a befektetésnek végre kama­toznia kell, s nem is akár­hogyan. Egy ház árát kell kiárulni a paprikából. Szebb, nagyobb házat akar. mint amilyen a maszekpaprikás Gulyás Lajosé a Pő utcán. Legalább öt szobás legyen, magas műkő lábazattal, ha­talmas nyitott terasszal és fürdőszobával. Meglesz az idén, ha belepusztul is. Hála istennek' az időjárás is a ke­zére játszik. A fóliasátrak alatt szépen fejlődik a pa­lánta, olyan korán lesz pap­rikája, mint még soha. Kifelé ballagtak a lovak a külső majorba. Jól ismer­ték az utat. Király Péter feje egyre nagyobbakat lódult a két térde felé, azután végleg megpihent rajta. Elaludt. Nem csoda, hiszen hetek óta éjfélkor fekszik és hajnal háromkor kel. Se vasárnapja; Az emberiség közös célja Napjainkban egyre több ország kapcsolódik be — ki- sebb-nagyobb mértékben — az űrkutatásba. Természetes, hogy az egyes országok adottságaik alapján — kü­lönböző módon vesznek részt a világűr meghódításában. Az eltéréseket 3 műszaki­tudományos, valamint pénz­ügyi feltételek, külpolitikai célok, nemzeti hagyomá­nyok figyelembe vétele in­dokolja. Az ember űrrepülésének első éveiben a szovjet és az amerikai űrkutatási program főbb célkitűzéseiben igen kö­zel állt egymáshoz. Mindkét országban egymáshoz hason­ló kozmikus berendezések készültek a tudományos fel­adatok megoldására, A Szputnyik 1 és a Szputnyik 2 után az USA-ból is felröp­pent az első mesterséges hold, az Explorer 1. Ezek a próbálkozások jelentették a Kozmosz és az Explorer programok kezdetét, amely a földközeli világűr feltárására irányultak mesterséges égi­testek segítségével. Gagarin nyomdokain Gagarin és Tyitov földkö­rüli repülését a Vosztok űr­hajón, Glenn követte a Merkúron. Ezzel megnyílt az út az emberiség előtt a vi­lágűr közvetlen kutatására. A másik igen fontos ku­tatási irányzat a szovjet Lu­na és Vénusz, valamint az amerikai Mariner és Surve­yor automatikus űrállomá­sok, amelyek értékes infor­mációkkal szolgáltak és szé­les távlatokat nyitottak a Hold és más bolygók meg­ismerése előtt. Az USA-ban — még a hatvanas évek elején — be­jelentették, hogy nemzeti feladatnak tekintik az em­ber eljuttatását a Holdra, és erre a célra hatalmas anya­gi eszközöket mozgósítottak. Az erőfeszítések eredménye a Saturnus és Apollo űrku­tatási rakétarendszerek meg­teremtése volt; A Szovjetunióban a Hold tanulmányozását automati­kus berendezésekkel végzik, méghozzá teljes sikerrel. Emberek nélkül Az űrkutatási technika je­lenlegi szakaszában az em­bert vivő űrhajók felbocsá­tása jelentős anyagi áldoza­se pihenőnapja. Az egész csa­lád ilyen kimerült. A fele­ségét és két leányát is hajtja. Együtt dolgozzák a másfél hold paprikát. Rengeteg a munka, de a ház... Az sem lesz kutya. Hogyan fognak irigykedni rá a faluban, övé lesz a legszebb épület. Még az állatorvost is lepipálja. Délután amikor hazament, megebédelt. Nem nagyon íz­lett az étel. Félszermmel a konyha sarkában álló priccs- re sandított és szinte fizikai fájdalom fogta el. Ha csak egy órácskát lefeküdhetne .. — Na. anyukám gyerünk a földre. Maca. Erzsi indulunk. — Apám, ha lehetne ma este kicsit korábban haza­jönnék, a Pista azt mondta... — A Pista ugye? Na, jól van, majd ő megkeresi a házra valót. Etyele-petyele a Pistukával... Azt hiszed ál­lat vagyait én? Dolgozz csak vén marha, addig majd a lányaid a kapuban cicáznak. Egy szót se. Amíg a ház ára össze nem jön, ki ne próbál­játok nyitni a szátokat! A szép ház kellene ugye, de munka, az nuku. Indulás! Az első szállítmány papri­káért — harminc zsák volt — kereken hatvanezer forintot tokát követel és bizonyos időveszteségeket okoz. Az automatikus űrállomások sokkal kisebb áldozatot kö­vetelnek és kevesebb idő szükséges megalkotásukhoz. Másik nagy előnyük, hogy huzamos ideig képesek mű­ködni a világűrben, jobban bírják a hőmérsékletválto­zásokat, a túlterhelést és a sugárzást. A szovjet tudósok azért is tulajdonítanak nagy jelentőséget az automatikus űrállomásoknak, mert a naprendszer bolygóinak fel­derítése az elkövetkező években csak ember nélküli űrhajókkal történhet. Az ember által vezérelt űr­hajók repülésének a szovjet kutatók véleménye szerint — egyelőre csak a földkörüli világűrben van jogosultsága. Segítségükkel egy sor mű­szaki-tudományos kérdés tisztázható. Ezt bizonyította a Vosztok, a Voszhod és Szo­juz űrhajók repülése; Egyszerre több feladatot Különös előnyük, hogy a földkörüli repülés során egy­szerre több feladatot is tel­jesítenek: meteorológiai, geológiai stb, megfigyelése­ket végeznek. Várható, hogy kutatásaik nyomán lökéssze­rű fejlődésnek indul a geo­fizika, az óceánográfia, a biológia és a geológia tudo­mánya. Ezen kívül természe­tesen csillagászati és asztro­fizikai méréseket is végez­nek. Várható, hogy a jövőben — az űrkutatási technika fejlődésének függvényében — az ember irányította szov­jet űrhajók folytatják majd az automatikus űrállomások által megkezdett Hold és más bolygók kutatásának programját. Az USA — saját utat választva — kiemelkedő sikert ért el a holdkutató expedíció előkészítésében és megvalósításában. Az űrkutatás előtt álló fel­adatok sokrétűsége a tudó­sokat különböző eszközök és módszerek megalkotására készteti. Ezek — kölcsönö­sen kiegészítve és gazdagít­va egymást — végül is sok ország erőinek egyesítéséhez vezetnek, hogy közösen al­kossák meg és használják ki az űrkutatási eszközöket. Ez a záloga a világűr sikeres meghódításának, V. Gyimov az APN tudományos kommentára kapott Pesten. Otthon az asztalra tette a köteg száza­sokat, leült és megrészegedve a rengeteg pénztől, hossza­san bámulta a bankjegyhal­mazt. — Még háromszor ennyit, — sóhajtott — és meg van a ház; Egyszerre kegyetlen fáradt­ság fogta el. Ügy érezte, vég­tagjait mázsás súlyok húz­zák, a feje szédült, a füle zúgott. Feje halkan koppant az asztalon, s a következő pillanatban mély álomba zu­hant. Rövid idő múlva felriadt. Hirtelen azt sem tudta, hol van. Értetlenül, csodálkozva nézte a rengeteg pénzt, az­után nagyon elszégyellte magát. — Anyjuk, vidd a pénzt a postára, tedd a többihez. Kimegyek a földre, öntözni kell. A pénz rohamosan gyűlt, jó ára volt a zöldpapriká­nak. Azok arattak most. akik fóliáztak. A korábbi években ugyanebben az időben már dampins volt, az idén azon­ban a hideg miatt, sokat ké­sett a szántóföldi paprika. Királyné már komolyan aggódott a férjéért. A szép ház gondolata őtet sem hagy­ta pihenni, de amit ez az ember csinál... Űjabban éj­szakákon át öntözött, csak hajnalban szundított egy, vagy másfél órácskát. Leso­ványodott, teljesen legyen­nsn* •• • liszapuspoki jegyzetek 1969 márciusában pana­szos levél érkezett szerkesz­tőségünkbe. A levélíró a ti- szapüspöki művelődési ház néhány megoldatlan problé­máját ismertette. Mint írta, súlyos anyagi gondokkal küzdenek, az oda telepített könyvtár túlzsúfolt, egyre in­kább érezteti hatását a hely­hiány, s ráadásul az udva­ron egy állandó életveszélyt jelentő kapcsolótábla van el­helyezve. Mindezek ellenére a fiatal tiszteletdíjas igaz­gató, Bottyán Menyhért jól dolgozik, s a falu lakói szí­vesen látogatják az egyre gyakoribb rendezvényeket. A levél felkeltette érdek­lődésünket, ezért még a ta­vasszal a törökszentmiklósi járási tanács vb művelődés- ügyi osztályához fordultunk; Itt megerősítették a levél tartalmát, sőt néhány meg­oldási lehetőséget is javasol­tak. Ezek szerint a könyvtár költözzön át a községi párt- bizottság székházában évek óta használaton kívül levő 60 négyzetméternyi terület­re, s így mind a művelődési ház, mind pedig a könyvtár helyhiánya megoldódna — — írták. A javasolt helyiség kül önbejáratú, kis anyagi ráfordítással leválasztható úgy, hogy nem zavarja az épület egyéb rendeltetését. Intézkedtek — legalább is a hozzánk küldött levél szerint — a kapcsolótábla rendbe­hozataláról is. Közben néhány hónap el­múlt. Lassan szeptemberbe érünk. Kíváncsiak voltunk, történt-e változás a község­ben? Mi valósult meg az el­képzelésekből ? Rövid keresgélés után si­került rábukkannom a mű­velődési házra. Modern, földszintes épület, hatalmas üvegajtókkal. A kertben ten­gernyi virág. Lassan körbe­járom az épületet. Ajtaja zárva, hiszen még csaknem reggel van. Az egyik ablak­ban könyvek tornyosulnak. Ez a könyvtár lehet, ál­lapítom meg. Próbálok be­kukucskálni, de a torlasztól lehetetlen. Az udvaron nézek szét. Megnyugodva látom, Építkezés a Az észak-kaukázusi he­gyekben a legrövidebb időn belül befejeződik a világ legnagyobb asztrofizikai ob­szervatóriumának építése. Ez az építkezés három évvel ez­előtt kezdődött. Ebben a körzetben a kaukázusi he­gyek olyan magasak, hogy gült. De ha szólt neki, Péter legorombí tóttá. — örült vagy asszony? Ilyen alkalom talán soha sem lesz. Télen majd ráérünk pihenni. Vagy jövőre az új házban... A lovai nem bimának ki ennyit, — gondolta, amikor éjjel egyszer ólmos tagokkal az öntözőfejeket átrendezte. Az ember nem lenne ilyen kegyetlen az állatokhoz, mint amilyen önmagához tud len­ni. Nem érdekes, ezt is ki kell bírni. Ezt az alkalmat bűn elszalajtani. Leült a kunyhó elé. Nézte a holdvi­lágban fénylő vízsugarakat Igazán, ha egy kicsit ledőlne aludni... Nem. Elaludna, még talán csörgő órára sem éb­redne fel. Túlságosan kivan. Maga sem tudja hogyan, egyszercsak arra riadt, hogy fekszik a földön. Felugrott. Nem lehet elaludni! Inkább járkál. Azután gondolt egyet: a víz. Meleg éjszaka van, a hideg víz felfrissítené, ki­vinné az álmot a szeméből. Ledobálta a ruháit. Kicsit megizzadt ugyan az előbb, de sebaj; összeszorította a fogát és a vízsugár alá ugrott. A cső­két vize kegyetlenül hideg volt. Mintha tűvel szurkál- ták volna a hőrét, ahol a sugár rácsapódott. Vacogva törülközött és öltözött Azon az éjszakán, még négyszer hogy a kapcsolótábla rend­ben van. Nem életveszélyes már. Később az igazgatóval, Bottyán Menyhértéi beszél­getek. Pedagógus. Csaknem tíz éve tanít itt, 1969 január­jától másodállásban a mű­velődési ház vezetője. Sajnos, a könyvtár ügye még mindig nem oldódott meg — kezdi. Pedig egyet­értenek vele a községi, a já­rási párt- és tanácsszervek is. De nem halad előre az ügy. Talán majd jövőre — bíztatnak. A kapcsolótábla? Az rendben. Néhány TI- TÁSZ dolgozó rendszeresen jár rendezvényeinkre. Ök csinálták meg: társadalmi munkában. Hivatalos úton nem ment volna? De igen. Négyezer forintért. Csakhogy a művelődési ház évi állami támogatása 16 ezer forint összesen. Ebből bizony lehe­tetlen ilyenre költeni. Ha­vonta 1600 forintot fizetek ki például személyi bérként. Ez tizenkettővel megszoroz­va kiderül, bőven túl va­gyunk a támogatás összegén. Hol van akkor még a fűtés, a világítás, az apró javítások költsége?! A jövő héten 6 ezer forint megy el szénre. A költségvetés pedig 58 ezer forint. Tehát nekem kell 42 ezret bevételből biztosíta­nom. Az állami támogatás­nak csaknem háromszorosát. Ez nem megy. Kevés az alapösszeg, így egyszerűen alig merek dolgozni. Pedig mennyi munka volna! Most indult be például az ifjúsági klub. Helyünk nincs rá — a volt igazgatói szobát alakí­tottuk át klubhelyiséggé — de olyan lelkesedéssel csi­nálják a gyerekek, hogy öröm nézni. Van két szak­körünk is, most őszre újab­bakat szervezünk. Tavasszal tizenöt ismeretterjesztő elő­adást tartottunk, , s volt olyan, hogy nyolcvanan szo­rongtak az előadóban. Az egyik műsoros estünk után tízesével kopogtattak az aj­tón: „Nagyon tetszett, más­kor is jövünk”. Nincs ennél nagyobb öröm. H. D. felhők felett a felhők általában az embe­rek alatt maradnak. Ebből ered az obszervatórium nem hivatalos neve: „felhőfeletti” A Szemirdonik csúcson az építők robbantással „ásták ki” a csillagvizsgáló torony hatalmas alapját. zuhanyozott. Az utolsó szál­lítmányt öntözte. Királyné két nap múlva lélekszakadva rohant az or­voshoz. — Jaj. drága doktor úr, az isten megáldja jöjjön gyor­san, szegény uram nagyon rosszul van, tüzel a bőre és félrebeszél. — hadarta egy- szuszra. A községben nemsokára már mindenki tudta, hogy a vijjogó mentőautó Király Péterrel száguldott a közeli város kórházába. Súlyos tü­dőgyulladás. Amikor magához tért, hir­telen nem is tudta hol van. Egy terem, benne fehér ágyak, az ágyakon fekszenek. Kórház. Jött az orvos. — Na. hogy érezzük ma­gunkat? — Mintha nem is ezen a világon lennék, doktor úr. — Azt elhiszem. Jól meg­csinálta. De most már nincs baj, csak pihenjen. Az a fontos, hogy meg­úszta — ez volt az első gon­dolata. A víz. Nem kellett volna, ki volt izzadva. Mi lesz az utolsó tétel papriká­val ? Legalább húszezerre számított még. Villanyboyler is lett volna akkor a fürdő­szobában és színes csempe. Olyan még senkinek sincs a faluban... Az injekciótól újra mély álomba merült. Bognár János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents