Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-28 / 198. szám
1969. augusztus 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Gépkocsink hazafelé robogott Kerekeiben aznap már kétszáz kilométernél is több volt és erősen szürkült. A gépkocsivezetőre pillantottam. s úgy láttam, minden figyelmét az útra és a forgalomra összpontosította. Talán egy félóra is eltelt, hogy szót váltottunk. A külvilágról teljesen megfeledkezve gondolataimba mélyedtem. s arra riadtam, hogy a vezető valamit mondott. Amikor megismételte, akkor jöttem rá, hogy egynem régi lapszám egyik cikkének a címéről beszélt. Abban a cikkben az állt. hogy a „maszek taxisofőrök” egyre jobban elszaporodnak és anyagi ellenszolgáltatásért szívesen szállítanak bárkit. Főleg olyan helyeken, — falvakban — tesznek szert szép mellékkeresetre, ahol a megyei AKÖV-nek nincsen taxija, igény viszont bőven van a személyszállítás iránt. Gépkocsivezető barátomnak. aki később bevallotta, hogy egész nap azon törte a fejét, hogyan lehetne ezt a szabálytalan pénzszerzési módszert megszüntetni. de úgy, hogy a meglevő jogos igények se szenvedjenek csorbát, — végül is született egy ötlete Szerinte a megoldás kulcsa a termelőszövetkezetek kezében van. Ma már a legtöbb helyen úgy van. hogy egy község egy termelőszövetkezet. A tsz-nek kellene gépkocsit vásárolnia — a legjobban megfelelne e célra a mikrobusz, amelyet százezerért. bármikor lehet kapni — és egy olyan sofőrre bízni a fuvarozást, aki főállásban más munkát végez, teszem azt karbantartó villanyszerelő. Először bizarmak tűnt az ötlet, de tovább ízlelgetve. mérlegelve, rájön az ember, hogy nern megvalósíthatatlan. Igaz. hogy a termelőszövetkezetnek ez az újfajta szolgáltatás nem hozna valami nagy hasznot, annyit azonban igen, hogy a szállító eszköz üzemelési és javítási költségeit bőven fedezné — hiszen a saját javító műhely is rendelkezésükre áll —. de az elképzelés megvalósítása elsősorban a tsz-tagság. a község lakossága problémáinak megoldását jelentené. Való igaz. hogy egy kis lélekszámú helységben nem kifizetődő az AKÖV-nek taxit és sofőrt tartani, ám ilyen kis községben is gyakran előfordul, hogy valakit sürgősen be kell szállítani a megye vagy a járási székhelyre, valakit haza kell hozni a kórházból, esküvőre, kirándulásra is igénybe vennék a mikrobuszt. Egyszóval az állandóan készenlétben álló gépkocsi és vezetője minden igényt ki tudna elégíteni. A villanyszerelő—taxisofőr is megtalálná a számítását. hiszen a plusz munkáért a fuvardíj bizonyos százaléka öt illetné. Természetesen a tsz taxit olcsóbban vehetnék igénybe utasai, mint az AKÖV taxijait. Jelentősen csökkentené a szállítási költségeket az is. hogy a sokszor 20—30 kilométerről érkező AKÖV taxi üresjáratát nem kellene az igénybevevőnek kifizetnie. Miután barátom elmondta elképzelését, még hozzátette: — Hidd aL. mindenki jól járna. A szövetkezet is. a gépkocsivezető is és a tsz tagsága, azaz a község lakossága is. Miért ne lehetne valaki taxisofőr is másodállásban? ☆ Ilyen az én barátom. Gondolkodó típus, aki „vezetőál- lású” ugyan, de mégis több és jobb ötlete van, mint egynémely „igazi” vezetőnek. Nemrégen egy növényolajfeldolgozó üzemecskében jártunk. Beszélgetés közben három nagyszerű tippet is adott az üzem vezetőiének. Többek között azt. hogy a szezonjellegű üzem nagykapacitású kazánjára építve hozzanak létre egy primőr kertészetet. Biztos vagyok benne, hogy a gépkocsivezető barátomon kívül számtalan ötletadó Anonymus él közöttünk, akiknek nagyszerű elgondolásaiból. egy-egy elejtett észrevételéből nem egy termelőegység nagy hasznot húzott már. A haszon igazi létrehozói azonban nem is számítanak anyagi, de még erkölcsi elismerésre sem. Sokszor azonban egy köszönömöt sem kapnak értékes ötleteikért Nem is érdekből adják jóta- r.ácsaikat hanem önzetlen segíteniakarás vezérli őket. Hadd ragadjam meg az alkalmat. hogy az arcukat eltakaró csuklya fellebbentése nélkül az én tippadó barátommal együtt minden önzetlenül adott ötletükért köszönetét mondjak. Azok helyett is, akik ezt — lehet, hogy csak figyelmetlenségből — eddig elmulasztották. — bognár — Hamar egy paragrafust Szomszédok mindig voltak és veszekedtek is. A fegyver a kőbaltától a damaszkuszi pengéig tökéletesedett. Ezt használták sok ezer évig a sértett felek. Jó száz évvel ezelőtt azonban már pörrc mentek a rossz szomszédok, — írja Arany János A fülemülében. Az idők folyamán tovább fejlődött a technika. Jó volt a bíróság, nagyon is jó, mert vele akár akasztófára is juttathatták a szomszédot, de volt egy hátránya: pénzbe került. Napjaink fegyvere a feljelentés. Hogy hová? — mindenhová. Igaz, a kiszabható bírság itt nem nagy, de az az 500 forint — amit a szomszéd fizet — sem kis öröm. Illetve nem kis bosszúság — a szomszédnak. Es aki a kicsit nem becsüli... Szolnokon, a Durst János utcában Ráczék és Halápiék évek óta élnek egymással ellenségeskedésben. Egyik napon Ráczné észrevette, hogy Halápiék ereszéről kerítésére folyik a víz. Ami persze emiatt, hamarabb elkorhad. Hamar papírt, ceruzát, — és már ment is a feljelentés. Egy a tanács építési osztályára, egy a népi ellenőrzéshez, és nem maradhatott ki a tanács igazgatási osztálya sem. Az igazságszolgáltatás gépezete megindult. Leiratok, feliratok, átiratok, beíratok, akták és belégek születtek. Helyszínelés, bírság, elengedés, mérsékelés — ma már kilónyi az ügyiratok súlya. Persze mindezt Halápiék sem nézték szótlanul. Nosza, paragrafust kerestek és feljelentették Ráczékat: „mivel a kerítés állapota... stb, stb.” Üjabb helyszínelés, bírság, felszólítás... — és emberek jöttek, mentek, iktattak és stempliztek. Olyan emberek, akik ezalatt lényegesen fontosabb dolgokat végezhettek volna. Mindez a közel két éve tartó háborúskodás eredménye. Ezalatt pedig a segítségre tényleg rászorulók kerültek hátrább az ügyintézés létráján. Jó lenne, ha erre is gondolnának azok, akik az első hangos szó után papírt, ceruzát ragadva használják hatásos fegyverüket, a feljelentést. — palágyi — KAGYEVÖK Olvasom az újságban, hogy Amerikában működik a ,,Nagyétkűek klubja”. Tizennégy tagja van és a. felvételi vacsora a következőkből áll: tíz tojásból rántotta, majd fél kiló sertéshúsból készült rántottszelet, végül az egészet leöblítendő egy liter sör. Szörnyű, sopánkodhatnak az amerikaiak. Eny- nyi étel egyrákáson — nem csoda, hogy csak tizennégy embert tudtak összeszedni. Ez is valami? — mondják gúnyosan a magyarok. Egy kis rántotta, egy kis rántotthús. Mifelénk egy ilyen klubnak több tízezer tagja lenne. Aki pedig végigevett egy szokásos vasárnapi falusi ebédet, az akár ennek a klubnak az elnökségében is nyugodtan helyet foglalhat — egy kis ebéd utáni söröz- getésre. Tíz tojásból rántotta — nevetnem kell. Az igen, amikor körül ülik a veranda nagy asztalát és a ház asz- szonya megjelenik a leveses- tóllal, leteszi az asztalra és megkezdődik a vasárnapi szertartás. Az aranysárga lébe merített fél-háromnegyed literes merőkanál negyedbe aprított tyúkdarabokat halász elő a rengeteg csigatészta közül. Az ilyen levesből nem is illik egy tányérral szedni — kettőnél kezdődik a néma dicséret. Pedig ez csak a bevezető. A leves után amíg megérkeznek a főbb dolgok, az ember elcsipeget egy kis főtt répát, zöldséget, mócsingos marhahúst, ecetes tormával — ez csinál kedvet az igazi ebédhez. Ami ugyebár általában két-három szelet rántotthússal kezdődik, (persze olyan negyedkilós jó vastag szeletekről van szó, nehogy azt higgye bárki is, hogy vendéglői agyonklopfolt húst eszik) folytatódik egy kis töltöttkáposztával, aholis egy-egy töltelék úgy magasodik ki a tányérból, mint a Gellérthegy a Duna-partjá- ból, vagy mint a tizennyolc emeletes .ház Szolnokból. De ugye kár is folytatni a felsorolást, tudja ezt minden magyar, hogy mi dukál vasárnapi ebédre. Kérdem én. hol vannak annak a nyisz- lett amerikai nagyétkű klubnak a tisztelt tagjai? Na és a sör. Egy liter. Mi még leírni is szégyellnénk azt a néhány kortyot. Van nekem egy jó barátom, az ha belül a kerthelyiségbe, a pincértől rögtön két korsó világosat rendel, hogy ne maradjon addig sem szom- jón, amíg a pincér fordul a harmadikért. Egyszer ennek a barátomnak fájt valamije és az orvos többek között az ital mérséklésére szorította. Azt mondta, naponta egy pohár sör — semmi több. Jó — egyezett bele a barátom. Fogta magát, elutazott a berekfürdői üveggyárba és ki- kunyerálta az igazgatótól, hogy öntsenek neki egy ötliteres forma poharat. Megértő, sörpárti emberek el is készítették. Attól kezdve a barátom esténként telehozatta a poharát és megiszogatta az ötliterecske sör öcskét. Az orvos előtt is, hiszen ő beSáriengcr a cukorrépa földeken Késik a szedés a szolnoki cukorgyár körzetében (Tudósítónktól.) Az új gépekkel korszerűsített szolnoki cukorgyárban a héten kerül sor az üzemi főpróbára és program szerint szeptember 2-án kezdődik a feldolgozási idény. A gyár körzetében menetrend szerint hétfőtől már szedni kellene a cukorrépát, de az elmúlt napokban lehullott hatalmas mennyiségű, mintegy 100 milliméteres csapadék szinte sártengerré változtatta a répaföldeket. A bő esőzés ezúttal inkább kárt, mint hasznot jelentett. A víz hatására ugyan némileg „híztak” a répafejek, de a termés cukortartalma a vizesedés miatt csökkent. A gvár körzetéhez tartozó több mint 17 ezer katasztrális hold répaültetvényen sok napfényre és szélre van szükség, hogy a hatalmas levelekkel borított földek megszikkadjanak. A termés egyébként igen jó, a holdankénti cukorrépa hozamot 205—210 mázsára becsülik. Szolnok megyében ennél lényegesen magasabb a termés 215 mázsás a várható átlag. A cukorgyár Békés. Pest, Csongrád, Bács, illetve Szolnok megyéből vesz át répát, ezért lényeges a szállítás megszervezése. A répaosztály arra kérte a MÁV-ot, az autóközlekedési vállalat és a tsz-ek vezetőit, hogy a hátráltató körülmények miatt biztosítsanak „zöld utat” a répaszállítmányoknak. A gyár egyébként a m unka gyorsítására körülbelül ötvem körzeti átvevő- helyet létesít, ahol gépek rakják majd vagonokba, gépjárművekre a termést. GYÓGYSZERHALMOZÓK A gyógyszerek aranykorában élünk. A készítmények száma évről-évre megsokszorozódik. Űj gyógymódok valósággal forradalmasítják az orvostudományt. A gyógyszerfogyasztás példátlan méreteket ölt és a gyógyszerdivatok — a gyógyításnak ezek a karikatúrái — éppúgy váltják egymást, mint a divatos frizurák és a táncok. Manapság már ott tartunk, hogy a szomszédasszonyok nem ételrecepteket cserélnek, hanem divatos gyógyszerkészítményekre hívják fel egymás figyelmét. A gyógyításBízzuk az orvosra a szükséges kezelés előírását, mert az ő tanulmányai és a betegek ezreinek kezelése során szerzett tapasztalatai alapján végzi munkáját. Á „folyosók professzorai” pedig csak a saját, vagy egy-két más eset ismerete alapján adják mindenható tanácsaikat. A gyógyszerek csak az orvos kezében jelentenek értéket, aki helyesen alkalmazza azokat. Sajnos a betegek nagy része gyors gyógyulást, gyakran csodaszert kíván az orvostól. A beteg követelőd- zése az orvost nem egyszer akarata ellenére is befolyásolja, hiszen, ha nem írja fel a kívánt gyógyszert, akkor a beteg addig keres másik orvost, amig nem talál, aki vállalkozik rá. Pedig legtöbbször nem a minél több gyógyszer segíti elő a gyógyulást, hanem az adott esetben szükséges minőségű és mennyiségű gyógyszer. Az öngyógyítás terjedése sajnos félreértésen alapszik. hoz mindenki ért. Az ama- tőr-orvoskodás napjainkban szinte járványszerűen terjedő szenvedéllyé vált. A rendelők folyosóin és a kórházak kórtermeiben a betegek szeretik egymás közt megbeszélni panaszaikat és kezelésük módját. Ez érthető és indokolt. Helytelen azonban az, hogy gyógyszereket és gyógymódokat ajánlanak egymásnak anélkül, hogy tudnák, vajon a másik beteg az övével azonos betegségben szenved-e és, hogy az ajánlott gyógyszert a másik beteg szervezete elbírja-e vagy sem. Az orvostudományhoz nem értő laikusok meggyőződése, hogy a gyógyszereknek egyetlen tulajdonságuk van; a gyógyító hatás. A valóság azonban az, hogy minden gyógyszer idegen anyag a szervezet számára, és a kellemetlen mellékhatások kockázata még a legártatlanabbnak ismert szerek esetében is fennállhat. Napjaink orvosi arzenálja félelmetes fegyverekkel rendelkezik, de a modern háború „totális fegyvereihez” hasonlóan a modern gyógyszerek lassan már azok számára is veszélyt jelentenek, akiket szolgálni hivatottak. A gyógyszer- ártalmak A gyógyítás, a jó gyógyszer felírása mindig nehéz dolog volt, de különösen komoly feladat ma, amikor sokféle hatékony készítmény közül kell kiválasztani az egyes beteg számára a legmegfelelőbbet. A tőkés országokban a gyógyszergyártást és forgalmazást teljesen az üzleti verseny törvényei irányítják. A gyógyszergyártás egyike a legnagyobb profitot hozó iparágaknak. Érthető tehát, hogy a gyárak korlátlan mennyiségben ontják, hatalmas apparátussal reklámozzák, a patikák pedig recept nélkül árulják a különböző erős hatású készítményeket, amelyek nem egy esetben okoznak súlyos ártalmakkal járó következményeket. A szocialista országokban az egészségügyben már nem érvényesül a kereslet-kínálat törvénye. A gyógyszergyártás állami tervezés alapján történik. Nincsenek tömegével különböző nevű, de azonos hatású készítmények és a múlté már a hatástalan ku- ruzslószerekkel való . szélhámoskodás is. Nálunk a gyógyszerártalmak szaporodásának veszélye főleg abból ered, hogy a lakosság egyrészének kulturális nívója még nem áll arányban az egészségügyi ellátás ingyenességével. Sokan minden jelentéktelen, múló panasz esetén egész sor gyógyszer felírását követelik meg, hiszen mindez csak fillérekbe kerül! Az űj népbetegség, a gyógyszerhalmozás és a gyógyszerártalom elharapódzását csak az egészségügyi ismeretek gyors növelésével akadályozhatjuk meg. Bízzuk az orvosra Helyes és szükséges Is, hogy legyen kéznél az úgynevezett „házipatikában” néhány alapvető gyógy / r — például láz- és fájdalomcsillapító tabletta, hashajtó, fertőtlenítő, széntabletta, sebkötőszer stb. — addig is amíg orvoshoz fordulhatunk. (Mindezeket olyan névvel feltüntetett dobozban tartsuk, amire azt is ráírjuk mi mire használható, s olyan jól zárható helyen tároljuk, hogy gyermekek még véletlenül se juthassanak hozzá. A gondatlanul elől hagyott, gyermekek kezébe került gyógyszerek évről-évre számos balesetet okoznak.) A megfelelő gyógyszerek felírását pedig a vizsgálat alapján, mindig bízzuk az orvosra. Dr. Sándor Róbert A japán mezőgazdaság fejlődése A hivatalos adatok szerint Japán mezőgazdasági termelése a múlt évben 3,1 százalékkal volt nagyobb, az előző évinél. Ezen belül a gyümölcstermelés 19 százalékkal, a zöldségfélék termelése 8,3 százalékkal, az állati termékek termelése 4,9 százalékkal nőtt. ezzel szemben a búzatermelés 1,3 százalékkal csökkent; tartotta az utasítást — csak egy pohárral ivott naponta. Arról nem volt szó, hogy mekkora legyen a pohár. Egyébként. amikor azt mondtam, hogy tőlünk magyaroktól kikerülne a nagy- étkűek klubjának elnöksége nem beszéltem a levegőbe. Tudnék én még annak a klubnak elnököt is ajánlani. Ez a valaki egyszer egy lagzin megevett nyolc sült libacombot hidegen — vacsora előtt. Utána bepakolta a lakodalmi ennivalót is. Egyszer ezzel az emberrel együtt utaztam gépkocsival Szolnokról Debrecenbe. Az utazás a következőképp zajlott le: Induláskor tíz percet késett, mert felesége késve készítette el a tükörtojást hat tojásból és azt nem szabad forrón bekapni, mert megfekszi a gyomrot. Elindultunk. Kenderesnél benéztünk a Trenka bácsi féle hentes üzletbe, hátha akad valami harapnivaló. Akadt. Ö egy- álltó helyében megevett hatvan deka jó parasztosan készített rakott húst, öt darab zsemlével. Amint miondta, a lisztes dolgokkal óvatosan bánik, mert az hizlal. Tovább indultunk. Persze az első vndéglőnél meg kellett állni leöblítem a zsíros kaját. Megivott két kis korsó sört, közben felfedezte, hogy frissen sül a krumplislángos. Azt imádja. Hármat evett csak úgy melegében. Azután fürgén belépett a kocsiba és közölte — irány Debrecen. Hajdúszoboszlón már célzást tett arra, hogy Debrecenben van egy csuda jó kis üzlet, a finom falatok boltja. Érdemes lenne beugrani oda egy pillanatra, mielőtt nekikezdenénk a komoly munkának. Beugrottunk. Csak egy adag hagymás tojásos vesevelőt evett kovászos uborkával. Amikor a blokkot megváltotta. mi beültünk a kocsiba, mert már nézni sem tudtuk. És ha azt hiszik, hogy ezzel vége az evésnek — tévednek. Ebédelni a Bika szálló pince étterembe ment. mert ott jó kiadósán főznek. Nem sorolom fel az ebédet. csak megemlítem, hogy hajdúsági orjalevessel kezdődött. Szóval ö az én elnökjelöltem abba a nyápic amerikai tíz rántotta klubba. A nevét persze nem írom le, mert a végén még meghívnák oda elnöknek és képes lenne elmenni abba a klubba, aztán szépen éhen is halna. — egy — A „ folyosók professzorai Anonyniusok
